Felszólalás adatai

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Európai Néppárt, Kereszténydemokraták és Európai Demokraták): Köszönöm a szót. Kedves Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársak! - ha szabad még ezt a kifejezést használnom. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Szabad.) Európai képviselőként szeretnék két elemet idehozni az Unió költségvetési vitájának a szelleméből. Az Unióban törvény tiltja, hogy deficites költségvetést készítsünk. A vitát nem ádáz tusák jellemzik, hanem a közös igyekezet: nyújtsunk többet, jobbat Európa polgárainak. Minderre itthon is szükség van. Hiszen Magyarországnak - olvasom a Világgazdaságban - 1995 óta nem voltak ilyen súlyos gondjai. Költségvetési egyensúlyt, hiteles gazdaságpolitikát kérnek a hazai vállalkozók. Erre vár az Európai Unió is.

Az Ecostat szerint az államháztartás vártnál magasabb idei hiánya, a jövő évi költségvetési folyamatokat övező bizonytalanság és az euróbevezetés időpontjának lebegtetése a gazdaság szereplői körében bizalomvesztéshez vezetett Brüsszelben is. Amióta kiderült, hogy az ígéretek ellenére nem csökkent, hanem nőtt a hiány, nem hisznek már nekünk. A kormány hibázott, de a következményeket mindannyian viseljük.

Költségvetési hiánya majd minden országnak van. Mi hát a probléma? A hiány olyan, mint a kölcsön: vissza kell fizetni. Ha egy vállalat kölcsönből modernizál, fejlődésnek indul, de ha béreket fizet a kölcsönből, közeli a csőd. A magyar költségvetésből hiányoznak azok a fejlesztések, amelyek révén az ország ledolgozhatná tetemes adósságát. Nem Brüsszel kedvéért kell leszorítani a hiányt, hanem azért, mert - hogy az ÁSZ elnökének szavát idézzem - az ikerdeficit árnyékában a nagy hiány a költségvetési kártyavár összeomlásához vezethet.

Amióta az Unió tagjai vagyunk, gazdaságunk, költségvetésünk állapotát az Európai Unió is figyeli. Ha hibát talál, megmondja először udvariasan, a nyilvánosság elkerülésével, másodszor hangosabban és a közvéleményt is tájékoztatva. Ezt az európai tükröt nem lehet a KSH-vezetők törvénytelen leváltásával szebbé tenni, az üzenetet nem magyarázhatják az ellenzék rosszindulatával.

(15.20)

A brüsszeli kritikákra a kormány rosszul válaszolt. Itthon kijelentette: nem számít, mit mond az Unió, hiszen minket, nem lévén az euróövezet tagjai, a hiány nagysága miatt nem büntethetnek. Kint mindent megígért, semmit nem teljesített.

A nyáron várható vihart a pénzügyminiszter-csere még elhárította. A Bizottság elhitte, teljesítjük saját vállalásainkat. Őszre kiderült, ez nem így van. A szégyenpadra kerültünk. Nem volt még példa arra, hogy egy tagállamot másodszor kelljen ésszerű tanácsokkal ellátni ahhoz, hogy saját programját teljesítse. A 2006-os költségvetés lett volna az utolsó alkalom, hogy a kormány visszanyerje szavahihetőségét. Sajnos, nem élt vele. Így aztán betelt a pohár, kitelt a becsület.

A kreatív könyvelőket az üzleti életben gyakorta börtön várja. Egyetlen kormánynak sem válik becsületére, ha ezzel az eszközzel él. Veres miniszter úr azt mondta, hogy Magyarország az államháztartási hiány 1,4 százalékos csökkentését tervezi 2006-ra. Szépen hangzik, de nézzük a tényeket: az 1,4 százalék 2006-ban mintegy 325 milliárd. Az ÁSZ kérése folyamán kiadott táblázatokban a 2005-ös hiány kerek számmal 1050 milliárd forint, a jövő évi több mint 1400, tehát nem csökken, hanem nő a hiány. A valóság és az ígéretek között 700 milliárd forint az eltérés.

Egy brüsszeli hivatalnok azt nyilatkozta a magyar költségvetés növekedéséről, hogy elfogadhatatlan, hogy egy kormány ígéretet tegyen a hiány csökkentésére, s hazamenve növelje azt. Ez történt 2005-ben, és ezt akarják megismételni jövőre. Azért kerültünk ide, mert a kormány lopakodva, a parlament háta mögött sok száz milliárddal túllépte a 2005-re engedélyezett hiányt. Ne engedjék ezt meg, tisztelt képviselők! Szigorítani kellene a szocialista-liberális kormányok által rendre lazított államháztartási törvényt, különben nemcsak a költségvetés vitája, de megalkotása is értelmét veszti.

A költségvetés egyszerre akar megfelelni a brüsszeli elvárásoknak, a gazdaság igényeinek és a választás előtti osztogatási vágynak. Egyik sem sikerült. A kormány rossz helyen takarékoskodik. Ha takarékosság címén jól működő külképviseleteket akar bezárni, ha azon az önrészesedésen spórol, amely az uniós pályázatokkal kétszeres vagy akár háromszoros többletpénzt hozhat, kárt okoz, nem hasznot.

Adóreformot terveznek, de a Népszabadság jellemzése szerint csak tyúklépésekben. A nagyhangú adócsökkentések után a gazdálkodó szervezeteknek 4,8 százalékkal, a lakosságnak 5 százalékkal többet kell befizetniük, mint idén. Mindössze a fogyasztáshoz kapcsolt adók terén számol a költségvetés némi bevételkieséssel.

Tisztelt Országgyűlés! A felelősségérzetükre hivatkozom. Ne maradjon a pénzügyminiszter 325 milliárdos hiánycsökkentési ígérete miatt hazugságban az ország! A pénzügyminiszter, ha valóban csökkenteni akarja a hiányt, és nem a még be nem vallott mintegy 1900 milliárd körüli idei kiugró hiányhoz, hanem a 2005. évi tervszámokhoz viszonyít, akkor felkéri majd önöket a megfelelő módosítványok beterjesztésére. Segítsenek neki, hogy hazánk ismét szavahihető ország legyen!

Ha e módosítványok nem kerülnének elő, akkor is van megoldás. A tavalyi költségvetési törvényben a hiány nagyjából a bűvös 1,4 százalékkal kisebb a most beterjesztett 1500 milliárdnál. Ha lenne bátorságuk elutasítani a költségvetés-tervezetet, akkor a tavalyi törvény maradna érvényben, csökkenne a hiány, s kapnának néhány hónapot egy teljesen új terv kidolgozására. Az a kivételes helyzet állt elő, hogy ez inkább javítaná hazánk nemzetközi tekintélyét, mint az 1500 milliárdos hiány törvénybe iktatása.

Az Európai Parlamenttel ellentétben itthon nincs párbeszéd, csak vita a kormányoldal és az ellenzék között. A kormányoldal szerint ennek az ellenzék az oka. A valóságban a jó szándékú figyelmeztetéseinket rendre lesöpörték az asztalról. Amikor látszott, hogy nem teljesül a felzárkóztatási ütemterv, jeleztük, emiatt akár le is állíthatják a Kohéziós Alapból történő kifizetéseket. A kormány ezt tagadta, majd merő károgásnak minősítette. Ma már Brüsszelben is foglalkoznak a kérdéssel. Jobb lett volna ezt elkerülni.

A mostani autópálya-elszámolási botrány sem lenne, ha odafigyeltek volna Barsiné Pataky Etelkára, aki előre szólt, hogy a kormány elképzelése ellenkezik az európai szabályokkal. Falra hányt borsó volt minden próbálkozásunk. Konstruktív ellenzékhez konstruktív kormányzás is kellene. Most azt kívánják, mondjuk meg, a hiány csökkentése érdekében honnan vennénk el a pénzt. Ne essünk szerepcserébe! Az ellenzék feladata a felelősségre vonás, a kormánypárté a felelősségvállalás. Mindennek megvan a maga ideje. Hogy mit tennénk másképp, majd elmondjuk a választások előtt.

Egy dolog azonban idekívánkozik: ha van tartalék Magyarországon, az a fekete- és szürkegazdaságban van. Önök néhány idétlen ötleten túl semmit sem tettek a kifehérítés érdekében. Ha azt gondolnák, hogy fehéredni fog a gazdaság, akkor nem csak 8 százalék járulékbevételi növekedéssel számolnának. A falusi iskolák vagy a perui nagykövetség bezárása nem oldja meg a problémákat. Tyúklépésekkel sehová nem jutunk. Gyökeres adócsökkentések nélkül szomszédaink mind megelőznek bennünket.

Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés sorsa az önök kezében van, most úgy alakult, hogy ezzel az ország becsülete is. Az elmúlt évben a kormány leszerepelt. Nem volt képes tartani a 2005-re tervezett hiányt, nem volt képes az ország problémáit megoldó vagy legalább a megoldás felé elmozduló költségvetést beterjeszteni, kinevettette magát Brüsszelben, majd eljátszotta a szavahihetőségét. Ráadásul nem tanult a leckéből, s még most, ebben a vitában is megpróbálja csökkentésnek beállítani a hiány jelentős emelkedését.

Felelős, lelkiismeretes ember ezt a kártyavárat nem fogadhatja el. (Taps az ellenzéki oldalon.)