Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. PALKOVICS LÁSZLÓ, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Én Sallai R. Benedek képviselő úrnak szerettem volna válaszolni, de úgy tűnik, hogy kiment a teremből ‑ ha már így közös platformra helyezkedtünk a gyors beszédet illetően ‑, de akkor inkább kezdeném Ikotity képviselő úrral, miután kérdést tett fel.

Az egyik oldalról ön a különböző hozzászólásaiban azt sérelmezi, hogy miért történnek ilyen rapid módon az oktatás átalakításai, a másik oldalról pedig most azt kéri számon, hogy ha egyébként, mondjuk, egy hónapos csúszás van például a koncepció kialakításánál, vagy ha a szakemberek azt mondják, hogy reálisan nem bevezethető 2018 szeptemberében egy új Nemzeti alaptanterv, aminek a felülvizsgálatára egyébként törvényi kötelezettségünk van 2019-ig, akkor most ezt gyorsítsuk fel, és kapkodjunk ‑ ezt én nem nagyon értem. Tehát azt gondolom, tipikusan ezek azok az ügyek, ahol van egy működő rendszerünk, ebben a működő rendszerben olyan módosításokat elkezdtünk, amelyek az ügyek egy részét kezelik, de a többire pedig hagyjuk meg azt az időt, ami szükséges.

Az okostelefonról történő nevek: ha ezt egyébként én csinálnám, akkor pedig azt mondaná, hogy ez beavatkozás abba a fajta autonómiába, hogy nem a szakemberek készítik, hanem az oktatási állam­titkár a Nemzeti alaptantervet. Higgye el nekem, hogy nagyjából pontosan tudom, hogy kik vesznek részt, pontosan tudom a struktúráját meg egy sor min­dent. Itt Hiller képviselő úrnak volt a válasz, hogy emeljünk ki abból a néhány százból embereket, akik ebben részt vesznek. Úgyhogy én azt gondolom, hogy nincs ok az aggódásra. De ha már az okos­telefonnál tartunk, bár nincs itt Sallai képviselő úr, én nagyon veszélyesnek tartom azt a fajta megközelítést, hogy az iskolát helyettesítsük egy okos­telefonnal, hiszen az okostelefonról minden leolvasható, és azt nem is kell megtanulni. Én azt gondolom, hogy itt komoly tévképzetek vannak.

Csak egy példa arra vonatkozóan ‑ én a Műszaki Egyetemre jártam ‑, hogy megkérdeztük az anyag­szer­kezettan-professzorunkat, hogy mondja már meg nekünk azt, hogy miért kell megtanulni a különböző anyagokban lévő ötvözők százalékát. Azt mondta, hogy tulajdonképpen tanulhatnánk a budapesti telefonkönyvet is, mert ezt valóban el fogjuk felejteni, viszont ezzel egy olyan képességet szerzünk, amit valóban a lexikális tudásanyag elsajátításánál lehet megtenni, tehát ezért nagyon fontos azt érteni, hogy miért kell ügyeket megtanulni, és miért kell ezeket aztán valamilyen módon később képességé, készséggé tenni ‑ ez lesz a kompetencia. Abban persze egyetértünk, hogy valószínűleg a tananyagmennyiség nem az a mennyiség, ami szükségszerűen a legjobb, valószínűleg inkább mélyebben kellene és kevesebb dolgot tanítani, de erre fog majd választ adni a Nemzeti alaptanterv. Egyébként ebben pedig, azt hiszem, mindenkivel egyetértünk.

Itt csak annyit szeretnék mondani, hogy a mobiltelefon nem oktat senkit, hiába is gondoljuk azt, tanítani az iskolában lehet, az iskolában tanítanak a tanárok, de egyébként pedig ennek vannak különböző eszközei, ez lehet a mobiltelefon is meg számítógép is, meg sok minden, ennek ellenére az iskolában a tanárok tanítanak, és ez így van jól. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)