Felszólalás adatai

DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ennél a törvényjavaslatnál ismét azzal kell szembesülnünk - mint már annyi, Belügyminisztérium által benyújtott törvényjavaslatnál -, hogy viszonylag érthetetlen szempontok alapján vannak összelapátolva egy javaslatba különböző törvénymódosítások. Ugyanis nagyon nehéz megindokolni, hogy azt a hibát, amit a bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvényben a kormányzat elkövetett és a kormánypártok elkövettek, miért egy olyan törvényben kellene kijavítani, ami egyébként egészen másról szól, arról, hogy ezentúl a gépjárműügyeket nem a rendőrségen kell intézni, hanem az önkormányzatnál, az úgynevezett okmányirodáknál.

Mi a magunk részéről tudnánk támogatni ezt az elemet, nevezetesen a rabosítási passzusok kijavítását, és csak újra szeretném hangsúlyozni azt, ami már elhangzott a vitában, hogy erre voltak javaslatok is. Szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét, itt nem arról van szó, hogy a bűnügyi nyilvántartásba bekerül-e valaki, akit majd a bíróság elítél magánvádas bűncselekmény miatt, mert erre vonatkozó szabályok ma is hatályban vannak, be fognak kerülni - Lezsák képviselő úr figyelmét hívom erre fel -, csak az a különbség, hogy csak akkor kerül be, ha már a bíróság elítélte és megállapította a bűnösségét, és nem a nyomozati szakaszban, mint ahogy egyébként egyéb ügyekben bekerül már a nyomozati szakaszban is.

Ez a rendelkezés akkor is rossz volt, amikor elfogadták, akkor is felhívta rá az ellenzék a figyelmet, akkor is lesöpörték az ellenzék javaslatát, most pedig azt az elég érthetetlen indokolást hallottuk a 4,3 perces előterjesztésben, hogy az eddigi joggyakorlatból is levezethető lett volna. Azok, akik ezt nem így csinálták, a Belügyminisztérium alárendeltségébe tartoztak, ugyanis senki más nem végeztetheti ezt a rabosítást, csak a rendőrség. Azért, hogy eddig a rendőrség hibásan rabosított, megint csak a Belügyminisztérium, illetőleg a rendőrség vezetői a felelősek. Ha az így lett volna, akkor nem lenne szükség erre a jogszabályra. Ilyen indokok alapján ennek a jogszabálynak az az indoka, hogy a gyengébbek kedvéért módosítunk egy törvényt, mert úgy látszik, ők nem értik úgy, ahogy eredetileg elfogadtuk.

A másik része ennek a törvénynek, ami ettől teljesen elkülönülő, tehát az önök hibáját kiküszöbölő ügytől teljesen elkülönülő témakör, ez az okmányok kiadásának, úgymond, közelebb vitele a polgárokhoz. Szeretném elmondani, hogy ezzel a szándékkal önmagában mi a magunk részéről egyet tudunk érteni - azzal azonban, ahogy ezt önök teszik, semmilyen körülmények között. A mai napig - most 2000. november elejét írunk - az ország közvéleménye nem tud arról, hogy 2000 januárjában miért nem tudtak emberek hozzájutni személyi igazolványokhoz; miért volt a 14. életévüket betöltött magyar állampolgároknak az első élménye a magyar közigazgatásról az, hogy a hóban álltak az okmányiroda előtt, és utána kétszer-háromszor vissza kellett menni, mert ez a hiperszuper okmányiroda - amire milliárdokat költöttünk el az adófizetők pénzéből - képtelen volt egy hónapon keresztül működni. Ki volt ezért a felelős? Ki kötötte meg ezeket a szerződéseket? Milyen kárfelelősséget érvényesítettek? Erről egy szó nincsen a mai napig se, és arról sem, hogy milyen intézkedést tett a kormány annak érdekében, hogy 2001. január 1-jén ezek a jelenetek ne ismétlődjenek meg a gépjárműiratokkal kapcsolatban.

Azok a tisztelt képviselőtársaim, akik a minisztériumi hivatalnokoktól és a minisztériumi vezetőktől eltérően nem a titkárnőjükkel és a beosztottjaikkal intéztetik a gépjárműügyeiket, tudják azt, hogy eddig is kaotikus állapotok uralkodtak a rendőrségeken; eddig se volt igazán megnyugtatóan megoldva a gépjárműiratok beszerzése; eddig is az új rendelkezések szerint a gépjármű-adásvételekért kétszer kellett sorba állni, hogy valaki egy gépjármű átíratását tudja intézni. Arról az előterjesztésben egy árva szó sincsen, hogy milyen volumenű ügyforgalom, milyen létszámú ügyintéző, milyen irodák, milyen irodai felszerelések váltak szükségessé, ahogy a magyar jogszabályok előírják a hatástanulmány készítésének kötelezettségét - erről egy szó nincsen ebben a törvényben.

Tekintettel arra, hogy a feltételek megteremtéséről semmit nem osztott meg sem az írásbeli előterjesztés hat oldala, sem a négy percet alig meghaladó miniszteri expozé, ezért azt gondolom, felelős országgyűlési képviselő ilyen ismeretek nélkül nem tudja megszavazni ezt a törvény, mert nem tud bűnrészességet vállalni az esetleges újabb káoszért és újabb sorbaállásokért. Lehet, hogy a mai napig az okmányirodák egy-egy településen jól működnek - különösen olyan településen működnek jobban, mint a korábbiak, ahol korábban nem volt okmányiroda, ott bizonyosan jobban működnek -, de a települések nagyon nagy részében, bármilyen híradás alapján azt látjuk, hogy a feltételek nem adottak.

Budapest III. kerületében, választókörzetemben több mint 60 millió forintot költöttek a polgármester nyilatkozata szerint - nem ellenzéki a polgármester, szeretném jelezni - az okmányiroda felállítására. Ehhez a Belügyminisztérium 14 millió forintot biztosított, a fennmaradó több mint 40 millió forintot az utak kátyúmentesítésétől vagy portalanításától, a közparkok rendbetételétől és mástól kellett elvonnia a III. kerületi önkormányzatnak. Ugyanezt elmondhatja más kerületi önkormányzat is, mert nem biztosította a központi kormányzat a feltételeket. Azt a taktikát folytatja ebben a kormányzat, hogy egy jó célt, egy jó törekvést - nevezetesen, hogy az okmányok kiadását vigyük közelebb a polgárokhoz; hogy tegyük lehetővé a számukra, hogy az eddigieknél kulturáltabb körülmények között juthassanak hozzá az okmányokhoz; hogy tegyük lehetővé, hogy ne a szabálysértési beidézettekkel és a rendőrségre előállítottakkal egy helyiségben kelljen az iratokra várakozni -, ezt a jó célt a kormány úgy oldja meg, hogy magától ellöki a felelősséget, és a számára nem szimpatikus önkormányzatokat pedig megterheli, hiszen ettől kezdve a lakosok a polgármesterre, a jegyzőre, az önkormányzatra panaszkodnak, amikor a mai napig is rendszeresen két nap szabadságot kell kivenni ahhoz, hogy valaki útlevelet intézzen, két nap szabadságot kell kivenni ahhoz, hogy a személyi igazolvány megújításához hozzájusson, és majd meglátjuk, hogy mi fog történni, amikor ezeknek a gépjárműokmányoknak az intézése történik.

(18.20)

Tehát megítélésünk szerint sem ebben a törvényben nem ad magyarázatot a kormány arra - és érthetetlenül nem ad magyarázatot -, hogy milyen forrásból, milyen feltételeket, hány embert, milyen munkaidőben biztosít, sem a költségvetési törvényben nincsenek meg ennek a megfelelő feltételei. Ezért azt gondoljuk, ugyanaz fog történni ebben az ügyben is, mint ami történt annak idején a rabosítási rendelkezésnél, hogy elegánsan félresöprik az ellenzék érveit, vagy ami történt a bortörvény ügyében is, és utána széttárják a karjukat, amikor a kaotikus állapotok kialakulnak, és azt mondják, nem értik, hogy ki csinálta ezt; a kormány képviselői azt mondják, hogy a parlament fogadta el a törvényt, nem is értik, mit csinált a parlament, amikor az ő előterjesztésüket elfogadta. Mindenki másra mutogat, és a mai napig nincs egyetlenegy felelőse sem a januári állapotoknak, sem az azóta működő állapotoknak.

A minap egy kormánytisztviselő azt mondta, hogy az önkormányzatok nem biztosítanak elegendő nyitvatartási időt; de akkor ennek a jogszabályi feltételeit meg kellett volna teremteni, és a költségvetési feltételeit is, hogy több ügyintézőt tudjanak felvenni az önkormányzatok. Nem hiszem el, hogy az önkormányzatok úgy ülnének az irodájukban, hogy nézzük meg, emberek, hogyan tudnánk még kiszúrni a lakossággal, hogyan tudnánk rávenni őket, hogy még tovább álljanak sorba. Az önkormányzatok meggyőződésem szerint szeretnék ezeket a feladatokat pontosan ellátni, csak a pénzügyi feltételeik nincsenek ehhez meg, nem adta meg nekik a központi kormányzat.

Ilyen értelemben most sem tudjuk, hogy mik lesznek a pénzügyi feltételek, ezért nem akarunk közösséget vállalni egy olyan helyzet létrehozásában, amely januárban, februárban újabb magyarázkodásra kényszeríti majd a parlamentet; amikor ez a parlament magyarázkodik, az legyen az önök felelőssége, akik ezt a javaslatot így, az adatok ismerete nélkül, a feltételek biztosítása nélkül, vakon megbízva a nem tudom, miben, azokban, akik eddig méltatlanok voltak a bizalmukra, meg akarják szavazni. Az SZDSZ-képviselőcsoport ezen megfontolások alapján nem fogja igen szavazatával támogatni ezt a törvényt.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)