Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportja egybehangzóan helyesli és üdvözli ennek a törvénytervezetnek a legnagyobb horderejű változtatását: azt, hogy ismét egy lépéssel közelebb kerülnek a lakossághoz a közigazgatási feladatok és szolgáltatások.

A korábban a rendőrhatóság által végzett igazgatási tevékenységek átadása az okmányirodák tevékenységi körébe tovább közelíti az országot a fejlett demokráciák és a közigazgatás korszerűsítésének irányába. Több mint egymillió, gépjármű vezetésére jogosító igazolvány tulajdonosának a korábban szokásos eljárási procedúráját, megpróbáltatásait könnyíti meg az, hogy a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény a járművezetésre jogosító okmányok, valamint a gépjárműtörzskönyvek és forgalmi engedélyek kiállításával, cseréjével, pótlásával kapcsolatos feladatokat 2001. január 1-jétől a körzetközponti települési önkormányzat jegyzőjéhez telepíti. A szabályozás alapján a jövőben a jegyzővel közvetlen kapcsolatban álló okmányirodák végzik a kérelmek átvételét, az okmányok kiadását, továbbá az ezzel összefüggő adatkarbantartást és adatellenőrzést. A gépjármű-vezetői engedélyek visszavonásának vagy a jármű forgalomból történő kivonásának az okmányirodákhoz történő feladatátadása a jövőben egy egységes közlekedésigazgatás kialakítását jelentheti, amelyben a nyilvántartóval mind az okmány kiadása, mind visszavonása esetén a jegyző tartja a kapcsolatot. Így az ügyintézés az okmányellátástól a visszavonásig egy kézbe kerül, és egyben hatáskörmegosztás nélkül is biztosítja a központi nyilvántartás adatkarbantartásának lehetőségét.

A törvényjavaslatban felsorolt feladatok okmányirodákhoz történő telepítése nem jelentheti azt, hogy elsőfokú hatósági feladatokat ne láthasson el a jövőben a nyilvántartásokat vezető központi szerv. A törvényjavaslat, helyesen, gondoskodik arról, hogy - különös tekintettel a sürgősséggel benyújtott kérelmek teljesítésére - az elsőfokú eljárásban a központi szervek is részt vehessenek.

Tisztelt Ház! Az év első felében feltűnést és nagy sajtóvisszhangot keltett egy rendőrségi eljárás, melynek keretében ujj- és tenyérnyomatot, továbbá arckép- és profilképfotót készítettek egy szándékos bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt, magánvád keretében büntetőeljárás alá vont személyről. A rendőrség a hatályos törvényekkel összhangban járt el, mivel a törvények nem tesznek különbséget a magánvádas és a közvádas büntetőeljárások lefolytatása között. Az Igazságügyi Minisztérium akkor itt a Házban is ígéretet tett a kifogásolt eljárás törvényi orvoslására, és erről is intézkedik ez a törvényjavaslat. Eszerint a központi daktiloszkópiai és fényképnyilvántartásban kell nyilvántartani mindazon személyek adatait, ujj- és tenyérnyomatát, továbbá arcképét, akiket szándékos bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt büntetőeljárás alá vontak, kivéve azokét, akikkel szemben magánvádas bűncselekmény miatt előterjesztett magánindítvány alapján indult eljárás, függetlenül attól, hogy az ügyész átvette-e a vád képviseletét vagy nem.

A személyiségi jogoknak ebben a törvényjavaslatban garantált védelme magában hordoz egy veszélyt: azt ugyanis, hogy a későbbiekben a magánvádas bűncselekmények elkövetői nem kerülnek be a daktiloszkópiai és fényképnyilvántartásba. Hangsúlyozom még egyszer: a magánvádas bűncselekményekről beszélek. A bíróság ugyanis nem nyomozóhatóság, azaz nem intézkedhet arról, hogy bűnösség megállapítását követően kiknek az adatait kell a továbbiakban központilag nyilvántartani, és kikét nem kell.

(18.10)

Lehet, hogy erről a nyilvántartási kötelezettségről a jövőben az Országgyűlésnek kell döntenie, hiszen a magánvádas bűncselekmények elkövetése is lehet olyan veszélyes a társadalomra nézve, hogy sok esetben nem lehet mellőzni a bűnmegelőzést szolgáló adatnyilvántartást.

Tisztelt Ház! Hadd utaljak még egy hiányérzetemre. Már a középkori Magyarországon is tudták azt, hogy a személy azonosítása és a lakóhely egymással összefüggenek. Nem véletlenül utaltak lakóhelyükre már a legkorábbi okleveleink aláírói, nem véletlenül valamely településre, megyére, víznévre vagy tájegységre utal családneveink egynegyede. Nem értek egyet azzal a törvényjavaslat indoklásában is megfogalmazott állítással, miszerint: "az új, korszerű személyazonosító igazolvány nem tartalmazza a polgár lakcímadatát". Véleményem szerint nem szolgálja sem a magánszemélyek egymás közötti szerződéseinek, sem a magánszemélyek és a hatóságok közötti ügyiratoknak a hitelességét és jogbiztonságát az, hogy a személyazonosító igazolvány nem tartalmazza az egyik legalapvetőbb és legfontosabb személyi adatot, a lakcímet. Véleményem szerint nem attól lesz korszerű egy személyazonosító, hogy minél kevesebb személyazonosításra alkalmas adatot tartalmaz.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat gondoskodik arról, hogy a hatóságok a személyazonosítás célját szolgáló valamennyi hatósági igazolvány kiadására irányuló eljárásban ellenőrizhessék a kérelmező polgár személyazonosságát. A lakcím vagy az aláírás elhagyása a személyazonosítást szolgáló igazolványból tehát nem csökkenti az állampolgároknak a hatóságoktól történő függését, ahogy ezt annak idején gyakran indokolták, hanem éppenséggel megnöveli, hiszen éppen az alig használható személyi igazolvány a hivatkozási alap a hatósági bürokratikus eljárások megnövelésére; például arra - ahogy nemrég olvashattunk erről -, hogy csak három hónapon belül kiállított születési anyakönyvi kivonatot fogadott be az illetékes hatóság. A törvényjavaslat egyébként garantálja a személyiadat- és lakcím-nyilvántartásban tárolt arcképmás és saját kezű aláírás adat megismerését az eljáró hatóságok számára, tekintettel arra, hogy ez a nyilvántartás képezi a személyes adatok vonatkozásában a többi okmánynyilvántartás alapját is.

E megfontolásokkal, észrevételekkel a Magyar Demokrata Fórum a tisztelt Háznak elfogadásra javasolja a T/3120. sorszámú törvényjavaslatot. Köszönöm szépen a figyelmüket.