Felszólalás adatai

DR. SZABÓ ERIKA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az okmánykiadással és -nyilvántartással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló, előttünk lévő törvényjavaslat egy olyan folyamat részeként kerül a tisztelt Ház elé, amit a kormány egy, a közigazgatás korszerűsítését, továbbfejlesztését célzó határozatában már 1999-ben deklarált.

Ebben a kormányhatározatban a Fidesz vezette polgári kormány arra szólította fel az érintett minisztereket, valamint a központi közigazgatási szervek vezetőit, hogy vizsgálják meg annak lehetőségét, miként lehetne a megyei hivatalok elsőfokú hatósági jogkörét az ügyfelekhez közelebbi szintre vinni.

A kitűzött cél tehát a közigazgatás olyan jellegű átalakítása volt, ahol fokozottan érvényesül a decentralizáció, a települési önkormányzat jegyzőjének szerepe felértékelődik, hatásköre bővül, és ahol az eljárások ügyfélbarát jellege érvényesül.

Jelen törvényjavaslat előzményeként került sor 1999-ben a polgárok személyi adatainak kezelésével összefüggő egyes törvények módosítására. Ennek keretén belül a 95/46. számú EU-tanácsi irányelvhez igazodva törvényben határoltuk el az adatkezelő és adatfeldolgozó fogalmát, és rendelkeztünk az adatfeldolgozó felelősségéről is.

Az európai uniós gyakorlathoz való közeledés folyamatában szükségessé vált az új, korszerűbb biztonsági követelményeknek is eleget tevő okmánycsalád bevezetése. Az okmány-korszerűsítés tárgyát a Belügyminisztérium hatáskörébe tartozó biztonsági okmányok, a személyazonosságot igazoló, az úti, gépjárművezetői, valamint a gépjármű-azonosító okmányok képezték.

Kormányhatározat rendelkezett arról, hogy az okmányokkal kapcsolatos lakossági ügyintézésnek decentralizáltan, körzetközponti illetékességgel kell megvalósulnia. A célszerűség követelményeinek eleget téve az okmányirodákat a városi, fővárosi, kerületi önkormányzatok jegyzőinél helyzeték el.

Sokáig a polgárok egyes okmányaikat csak különböző hatóságoknál, például rendőrségnél szerezhették be, adott esetben eltérő ügyfélfogadási időben, más-más kérelem kitöltésével. Az okmánykiadás új, egységes rendszerében ezek a problémák megszűnnének. A feladatok okmányirodákhoz telepítése 2000-ben és 2001-ben fokozatosan valósul meg. 2000. január 1-jétől az útlevél, a személyazonosító igazolvány, a személyi azonosítót és a lakcímet igazoló hatósági igazolvány kiadásának ügyintézését az okmányirodák végzik. Idén november 1-jétől az okmányirodák hatásköre annyival is bővült, hogy átvették a gazdasági kamaráktól a vállalkozói igazolványok kibocsátásával kapcsolatos feladatokat.

Az 1999-es közlekedési nyilvántartásról szóló törvény értelmében 2001. január 1-jétől a polgárok az okmányirodáknál intézhetik a közlekedési okmányokkal, így a vezetői engedéllyel, gépjárműtörzskönyvvel, forgalmi engedéllyel kapcsolatos ügyeiket is.

2001-től a jelenlegi 152 helyett 244 városban fogadják az okmányirodák a polgárokat. Az új okmánykiadási rendszer technikai, informatikai, képzési feltételeihez szükséges anyagi eszközöket a költségvetés a Belügyminisztérium fejezetén belül tartalmazza.

Az előttünk lévő törvényjavaslat elsősorban pontosításokat, részletező meghatározásokat fogalmaz meg az okmánykiadással és -nyilvántartással összefüggő egyes törvények módosítása kapcsán. A jegyző jogszerű működéséhez szükséges törvényi garanciák beiktatása elengedhetetlen egy jogállam szabályozási rendjében.

A kibővült hatáskör következtében a jegyzőre hárult pluszfeladatok ellátása érinti az állampolgárok személyes adatait, amelyet a magyar alkotmány védelemben részesít. A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény rendelkezései szerint személyes adat csak akkor kezelhető, ha azt a törvény az adatkezelés céljának megjelölésével elrendeli.

Az Alkotmánybíróság az információs önrendelkezési alapjog gyakorlásának feltételeként és egyben legfontosabb garanciájaként meghatározta a célhoz kötöttség fogalmát, és szintén mint alapvető garanciával, foglalkozott az adattovábbítás, adatkezelés alapvető kérdéseivel. Eszerint az adatkezelésre feljogosított szervek a birtokukban lévő adatokat csak törvény által meghatározott esetben és körben juttathatják el más adatkezelő szervhez. A jegyző az adatkezeléssel kapcsolatos feladatainak csak abban az esetben tud törvényesen eleget tenni, amennyiben a törvény meghatározza az adatforrást és az általa kezelhető adatok körét.

(17.50)

Ez indokolja a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló törvény, a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló törvényerejű rendelet, valamint a bűnügyi nyilvántartásról szóló törvény érintett szakaszainak módosítását, pontosítását.

A törvényjavaslat taxatív felsorolást tartalmaz arra nézve, hogy a körzetközponti feladatokat ellátó települési önkormányzat jegyzője milyen feladatok ellátására köteles a közlekedési nyilvántartásról szóló törvény alapján. Az egyes feladatok megfogalmazása már az egységes közlekedési igazgatás kialakításának szellemében történt, mivel a jegyző kezében összpontosul az ügyintézés egész folyamata, az okmányok kiadásától azok visszavonásáig.

Meghatározza továbbá a javaslat, hogy a jegyző pontosan milyen adatokat kezelhet, mennyi ideig, illetve, hogy nyilvántartásából kik, mely szervek kérhetnek adatokat. Ezáltal a törvényjavaslat eleget tesz az adatkezelésre vonatkozó alkotmányos követelményeknek. A javaslat szerint az ügyfél járművezetői engedély és személyazonosító igazolvány kiadása iránti kérelemmel nemcsak a jegyzőhöz fordulhat, hanem közvetlenül fordulhat a BM Központi Hivatalához is. A hivatal az országos nyilvántartást vezető központi szerv, amely ilyenkor elsőfokú hatáskörben járna el, és a sürgősséggel benyújtott kérelem teljesítésének rövidebb időn belül eleget tudna tenni.

Nem csupán a közlekedési nyilvántartást érintő törvény, hanem a szabálysértési és a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló törvények módosítása is indokolt e törvénycsomagban, mivel jegyzői hatáskörbe került a járművezetéstől való eltiltással kapcsolatos feladatok ellátása is. Eddig a jogerős és végrehajtható határozatokról a bíróság a rendőrhatóságot értesítette. A jövőben a végrehajtás technikai feladatait ellátó jegyző számára szükséges biztosítani a jogerős döntést tartalmazó információkat.

A módosító törvénycsomag érinti végül a bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló törvényt, és a törvény végrehajtásának gyakorlati tapasztalataiból kiindulva kíván javítani a törvény adatnyilvántartásra vonatkozó rendelkezésein. A módosító szövegrész pontosan meghatározza, hogy mely bűncselekménycsoportok elkövetése esetén kerül be a büntetőeljárás alá vont személy a hatóság daktiloszkópiai, fénykép-, illetve DNS-profilnyilvántartásába. A nyilvántartásba való felvételt, figyelemmel az elkövetett bűncselekmények tárgyi súlyára, mi csak a szándékosan elkövetett bűncselekmények esetén tartjuk indokoltnak.

A javaslat értelmében a magánvádas eljárásra tartozó bűncselekmények elkövetőit nem kell szerepeltetni sem a daktiloszkópiai és fénykép-, sem a DNS-profilnyilvántartásokban. Ez a rendelkezés tulajdonképpen logikailag eddig is kikövetkeztethető volt a büntetőeljárásról szóló törvényből, azonban a jogbiztonság követelményének eleget téve szükségesnek látjuk ennek a rendelkezésnek a beiktatását a törvény szövegébe is.

Az 1973. évi I. törvény értelmében a magánvádas bűncselekmények elkövetőit nem a nyomozóhatóság, hanem a bíróság vonja eljárás alá. Az okmánykiadással és nyilvántartással összefüggő egyes törvények módosítása kedvező irányt mutat. Egy újfajta közigazgatás képét vetíti elénk, amely nem központi hivatalok útján, hanem helyi szerveken keresztül teremt kapcsolatot a polgárokkal.

Jó ez a törvénymódosító csomag, mert figyelembe veszi az Európai Unió adatvédelemmel kapcsolatos szabályozását, és ügyel a személyes adatok alkotmányunk által is deklarált védelmére.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy mindezekre tekintettel támogassák a törvényjavaslatot.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)