Felszólalás adatai

Egyet azonban le kell hogy szögezzünk, és azt hiszem, ebben mindenki egyetért, ugyanúgy az ellenzék, mint a kormánypártok, hogy a magyar jogállamiságnak - és általában a jogállamiságnak - az egyik legfontosabb jogintézménye maga az Alkotmánybíróság. A jogállam is azzal kezdett helyreállni - és itt Gaudi képviselőtársam már utalt erre, hogy Magyarországon a jogállamiság a szocializmus éveinek végén akkor kezdett helyreállni -, amikor döntött arról az akkori Országgyűlés, hogy fel fogja állítani az Alkotmányügyi Tanácsot. Erről 1983-ban döntöttek, és 1984. január 1-jétől élt ez a jogintézmény, amelynek már bizonyos jogszabályi szűrési jogköre volt, lehetősége volt arra, hogy akár a miniszteri rendeleteket szembesítse a törvényekkel, annak az alkotmányosságát vizsgálja. Ez elindított egy folyamatot Magyarországon, amivel eljutottunk odáig, hogy lett Magyarországon a mai értelemben vett Alkotmánybíróság, és nyilván a rendszerváltásnak hazudott módszerváltás volt az 1988-90 között, amikor is ezek az új jogintézmények általában felálltak. Így ennek volt köszönhető, hogy a mai formájában létrejött az Alkotmánybíróság is. Azonban, hogy ezt milyen tartalommal töltjük fel, a mindenkori hatalomnak, a mindenkori kormányzó többségnek a kezében van ennek a meghatározása.

És mit láttunk? A Jobbik Magyarországért Mozgalom egy új parlamenti pártként került ide alig másfél esztendővel ezelőtt, és mi mindig kiálltunk a demokratikus értékrendek mellett, kiálltunk a jogállamiság mellett, és ezt tesszük jelen pillanatban is. Azonban azt láttuk, hogy a kormányzati többség - kihasználva a kétharmados többségét - folyamatosan bizonyos támadásokat intézett az alkotmányos jogrend ellen, mégpedig abban a tekintetben, hogy azokat a korlátokat rombolja le a parlamenti többség, amelyek a parlamenti többségnek a hatalmát biztosítják, illetve ezekhez állít korlátokat. Ezeket a korlátokat folyamatosan tágította, illetve bontotta le a parlamenti többség, és így jutottunk el odáig, hogy abban a pillanatban, amikor egy olyan döntést hozott az Alkotmánybíróság, amely alapvetően sértette a kormányzó pártok érdekeit, abban a pillanatban az Alkotmánybíróság jogkörének megnyirbálásával válaszolt a parlamenti többség. Éppen Lázár János frakcióvezető úr volt az, aki e vonatkozásban beterjesztette az indítványát, és ezáltal rögtön érzékeltették a kormányzó pártok, hogy ha az Alkotmánybíróság továbbra is ezt a fajta tevékenységet fogja folytatni, akkor ez egy üzenet volt, akkor arra számíthat, hogy további megnyirbálásokra kerül sor.

Nyilván rendkívül fontos volt abban az időben a Fidesz-KDNP többségének az, hogy a magánnyugdíjrendszer megszüntetésével kapcsolatban nehogy az Alkotmánybíróság olyan döntést hozzon, amely megsemmisítené a parlament ez irányú törvényét. Éppen ezért már előzetesen elküldték ezt az üzenetet, hogy abban az esetben, és ez éppen, ha jól emlékszem, a végkielégítésekkel kapcsolatos parlamenti törvény volt, amelynél az Alkotmánybíróság beavatkozott utólagos normakontroll keretében, és ekkor jött ez az üzenet, hogy jó, akkor ezt a fajta hatáskört az Alkotmánybíróságtól elvesszük.

Utána a második lépésként jött az utólagos normakontroll megszüntetése. Erre vonatkozóan hallottunk vitákat, és látjuk azt, hogy tökéletesen fog működni a Fidesz-KDNP képviselői szerint, illetve a kormány képviselője szerint tökéletesen fog működni a jövőben is az utólagos normakontroll. Láttuk azt, hogy az állampolgári jogok biztosa majd hogyan fogja tudni megvédeni az egyszerű állampolgárokat, hogy az Országgyűlés egynegyede utólagos normakontrollt kezdeményezhet, hogy a kormány is utólagos normakontrollt kezdeményezhet az alaptörvény alapján. Hát, azonban ki nem? Azok, akik eddig megtehették az elmúlt 20 esztendő gyakorlata alapján, azaz az állampolgárok számára szűnt meg ez a lehetőség. És ami még sokkal durvább, és nagyon visszaemlékszem azokra a parlamenti vitákra, amelyeket itt akkor lefolytattunk ezzel kapcsolatosan, mégpedig azt - és én láttam a kormányzati többség képviselőinek az arcán, hogy ők is egyetértettek azzal az okfejtéssel -, hogy itt, ha már az egyes állampolgárokat végképp ki akarják rekeszteni ebből a lehetőségből, legalább az egyes országgyűlési képviselőknek legyen meg az a joga, hogy ők utólagos normakontrollt kezdeményezhessenek.

Egyébként erre megvan az a logikus magyarázat is, hogy a jelenleg fennálló hatályos jogszabályok alapján valamennyi országgyűlési képviselőnek joga van arra - egyenként is joga van arra -, hogy bármilyen törvényjavaslatot tegyen le a tisztelt Ház elé, tehát javasolhasson bármikor törvényt. Hát ugyanígy, ha erre joga van, akkor miért vesszük el azt a jogot az egyes országgyűlési képviselőktől, hogy utólagos normakontroll érdekében az Alkotmánybírósághoz fordulhassanak? Tehát erre semmiféle logikus magyarázat nincs. Itt nyilván szűkíteni akarták ezt a lehetőséget, ezt a demokratikus lehetőséget akarta a kormányzati többség szűkíteni, hogy ezzel gyakorlatilag az utólagos normakontroll szűnjön meg.

Ez mit jelent? Ez pedig egy kontroll nélküli jogalkotást jelent. Kik számára jelent kontroll nélküli jogalkotást? Azok számára, akik az 50 százalék plusz eggyel, illetve jelen esetben a kétharmados többséggel rendelkeznek. Itt már több előttem felszólaló utalt arra, hogy gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a két egymástól legtávolabb álló pártnak, az MSZP-nek és a Jobbiknak kellene ahhoz összefognia, hogy itt az utólagos normakontroll iránt kezdeményezést nyújtson be az Alkotmánybíróság felé. Ez szinte elképzelhetetlen, és ezzel gyakorlatilag a parlamentben ülő pártokat megfosztják ettől a lehetőségtől. Ezen egynegyedes szabály alapján egyedül és kizárólag a Fidesz-frakció az, amelyik utólagos normakontrollt tud kezdeményezni, ez pedig azt jelenti, hogy éppen a törvényalkotó, aki a törvényt alkotja. Hiszen mondjuk meg őszintén, és láttuk ezt jól például akár, hogyha már annyit beszéltünk az alkotmányról, az alkotmányozás folyamata során, hogy a Fidesz-KDNP frakciója figyelembe sem veszi - bocsánat, helyesbítek, a Fidesz frakciója figyelembe sem veszi - a többi párt javaslatát. Hiszen még nagyon sokszor, sőt általában a KDNP javaslatait is lesöprik az asztalról, az ellenzéké pedig teljes mértékben süket fülekre talál, és úgy söprik le. Tehát itt, aki hozza a törvényeket, az tulajdonképpen a Fidesz-frakció, és ő saját maga ellen kezdeményezhet csak utólagos normakontrollt, és senki másnak nincs rá lehetősége. De hát ezt már számtalanszor bíráltuk az alkotmány vitája során is, nyilván ezt én is szükségesnek tartottam ezzel kapcsolatban elmondani.

Most egy picit a törvényről. Ha belemegyünk, és úgy emlékszem, egyetlenegy előttem felszólaló képviselőtársam sem említette még itt a plenáris ülésen azt, ami elég furcsának tűnik a törvény 6. §-ában, hogy ki lehet alkotmánybíró. Amit itt hiányolok, illetve a Jobbik Magyarországért Mozgalom hiányol, az az, hogy ezt a pozíciót szakvizsga nélkül is be lehet tölteni. Álláspontunk szerint legalább a szakvizsgát ki kellene kötni ahhoz, hogy egy alkotmánybírói tisztség betöltésre kerülhessen. Ez a törvény feltételei között nem szerepel, de mindenképpen ildomosnak látnánk, hiszen olyan rendkívül magas beosztást jelent és olyan feladatokat jelent betölteni az alkotmánybírói funkciót, hogy úgy gondoljuk, ehhez mindenféleképpen szükséges lenne, hogy szakvizsga nélkül ezt ne lehessen megtenni. Annak már örültünk, hogy a büntetlen előélet nem került ki, ezt mindig el szoktam mondani, mert sorozatosan azt láttuk, már a Bajnai-kormány idején is, hogy a fontos közfeladatokat ellátó személyeknél kimarad a büntetlen előélet, ami korábban szerepelt. A Jobbik ezt nagyon rossz iránynak tartja, és örülünk, hogy legalább az alkotmánybíróknál ezt a kitételt fenntartották.

Mindenki beszélt már itt előttem a 71. §-ról, illetve ennek a visszásságáról.

(14.30)

Azzal, hogy kisöprik azt az 1600 kérelmet, ami folyamatosan benn van, és ott van évek óta, álláspontom szerint az, aki ezt a törvényt, ezt a 71. §-t előterjesztette, éppen a gyurcsányi törvényalkotást akarja leginkább megvédeni, azokat a 2006-2007-2008-2009-ben született törvényeket, amelyek Gyurcsány Ferenc kormányzása idején álláspontunk szerint alapvetően alkotmányellenesek voltak. Az emberi jogokat sértő törvényeket nem tudjuk ezek után megváltoztatni, amely jogszabályok éppen a Szocialista Párt többsége és az SZDSZ országirányítása alatt születtek meg, amelyekről Gaudi képviselőtársam is beszélt. Ezek azok, amelyekkel kapcsolatban 2007-ben, 2008-ban sorozatban adtunk be utólagos normakontroll iránti kérelmeket az Alkotmánybírósághoz; úgy Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam, mint jómagam is többet nyújtottunk be ebben az időszakban. Mind a mai napig azon kívül, hogy ezeket a kérelmeinket nyilvántartásba vették, semmilyenfajta válasz nem érkezett, holott teljesen nyilvánvaló számunkra, hogy politikai indíttatásból az akkori politikai többségnek - hál' istennek ma már erőteljes kisebbségnek - a magyar jogállamiság lerombolására irányuló törvényhozását kellett volna itt megsemmisíteni vagy megváltoztatni. Ha ez a 71. § elfogadásra fog kerülni változatlan formában, akkor erre már jogi lehetőség a jövőben álláspontom szerint nem lesz.

Illetve nem osztom e tekintetben Paczolay elnök úrnak a nézetét, aki elmondta, hogy ha majd végigmennek a bírósági eljárások, akkor akit ezáltal alkotmányos sérelem ér, itt majd orvoslást kaphat, és majd ha végigvitte a bírósági eljárást, majd akkor odafordulhat az Alkotmánybírósághoz, és akkor mégis elbírálják. De könyörgök, ha jogkövető magatartásról van szó, és jogkövető állampolgárokat szeretnénk látni magunk körül, akkor azt látjuk, hogy ezeket a bűncselekményi alakzatokat például, amelyeket akkor találtak ki, újra el kell követni, valakinek végig kell járnia azt, hogy őt meggyanúsítsák, utána megvádolják, utána végigfolyjon ellene a bírósági eljárás, elítéljék - és majd akkor fordulhat az Alkotmánybírósághoz, pontosan csak azért, hogy igenis mondják már ki arról a jogszabályról, hogy alkotmányellenes? Vagy azt a szabálysértési tevékenységet kell elkövetnie, és lefolytattatni maga ellen az eljárást, hogy személyes érintettsége okán majd benyújthassa azt a bírósági panaszt, amit benyújtott? Tehát semmiképpen nem értünk egyet azzal, hogy ez kisöprésre kerüljön.

Mivel nagyon kevés időm van, akkor még utalnék arra az összeférhetetlenségre, amit Schiffer András képviselőtársam említett. Teljesen igaza van abban, hogy országgyűlési képviselő legalább négy esztendeig ne tölthesse be ezt a funkciót, ne lehessen alkotmánybíró, hiszen teljesen nyilvánvaló és magától értetődő dolog, hogy a saját maga által is létrehozott törvényeket kell majd felülbírálnia, és ez tökéletesen összeférhetetlen dolog. Nem is tudom, hogy ez miért nem került be ebbe a tervezetbe. Hát nyilván azért, mert van olyan személy is ebben az Alkotmánybíróságban, aki már nem lehetne ez alapján a törvény alapján alkotmánybíró.

Ez volt még egy pont, amit én szerettem volna elmondani, hogy az Alkotmánybíróság jogkörének a megnyirbálása csak látszólagos dolog, hiszen megnövelték az Alkotmánybíróság létszámát, azonban azt tapasztaltuk, hogy az elmúlt másfél évben folyamatosan Fideszhez közel álló személyeket vagy pártembereket állítottak munkába az Alkotmánybíróságon belül. Ez bizony megint arra vezet, abba az irányba viszi el, hogy megdől az emberek bizalma az alkotmányosságban és a jogállamiságban.

És még nagyon gyorsan, bő fél percben egy másik nagyon fontos dologról szeretnék beszélni, ami hiányzik ebből a törvényből, ez pedig a határidők. A törvény egyedül, egyetlenegy helyen említ határidőt, ezt pedig a 23. §-sal kapcsolatosan: az előzetes normakontrollnál említi a 30 napot, illetve a 10 napot. Álláspontunk szerint valamennyi esetben szabályozni kellene, és valamennyi esetben, így alkotmányjogi panasznál, bírói kezdeményezésnél, összeférhetetlenség vizsgálatánál, alaptörvény értelmezésén, és a többi, és a többi feladat esetén mindig kellene kitűzni határidőt. Erre vonatkozóan a Jobbik Magyarországért Mozgalom majd ad be módosító indítványt.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)