Felszólalás adatai

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt hónapokban a közéletben botrányok sorozatát figyelhetjük meg, amelyek valamilyen módon a kormánykoalícióhoz kapcsolódnak, hiszen emlékszünk a megfigyelési ügyre és a bizottság által kialakított botránysorozatra, emlékszünk a Postabank és a Mahir ügyeihez kapcsolódó botrányokra - és látjuk azt a botrányt, amely az elmúlt hetekben borzolta fel a közéletet, s amely egy ismert televíziós szerkesztőhöz, az ő műsorának a megszüntetéséhez, illetve a szerkesztőnél tartott házkutatáshoz kapcsolódott. (Folyamatos zaj.)

Az utóbbiról szeretnék most önöknek néhány gondolatot elmondani. Először is azzal kezdeném, azt gondolom, ami történt, az példátlan a magyar demokrácia történetében: példátlan azért, mert gyakorlatilag azzal állunk szemben, hogy a kormány egy politikai vitát gazdasági, munkaügyi és rendőri retorziókkal próbál megoldani. Ami történt - nevezetesen hogy a rendőrség kiszállt a szerkesztőhöz, lehetetlenné tették egy lap megjelenését, s elbocsátották az állásából, megszüntették a műsorát a televízióban -, olyan módszer, amivel annak idején a pártállam élt a '70-es és '80-as években, amikor nem merte vállalni a nyílt politikai vitát, hanem - ahogy az előbb említettem - másfajta szankciókat, retorziókat, munkaügyi és gazdasági retorziókat vetett be azok elhallgattatásáért, akiknek a hangja és a véleménye kellemetlen volt a számára.

Miről is szól ez az ügy? Nézzük meg először is azt a problémát, hogy mi van itt az államtitoksértés kérdésével! Ma már erről beszéltünk, hiszen Répássy képviselőtársam is felszólalt ebben az ügyben, és engedjék meg nekem, hogy vitatkozzam azokkal az állításokkal és véleményekkel, amelyek itt elhangzottak.

Először is: súlyos probléma van az államtitok kérdése körül, képviselőtársaim, hiszen emlékezzünk rá: ha ebben az ügyben államtitkok vannak, akkor az államtitkot először itt, a parlament nyilvánossága előtt a miniszterelnök sértette meg! (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Amennyiben nincsenek államtitkok, és igaz az, amit a későbbiekben a miniszterelnök úr is nyilatkozott, nevezetesen hogy mindent meg kíván tenni azért, hogy az ország nyilvánossága megismerkedhessen ezzel az üggyel, és megismerkedhessen azokkal a háttér-információkkal, amelyek szükségesek az ügy megítéléséhez, akkor nem történt államtitoksértés sem az ominózus szerkesztői eljárásban és a lap publikálásában.

(14.50)

Azt gondolom egyébként, amikor a szólásszabadságról beszélünk, hogy mindannyiunknak elemi érdeke egy tisztességes demokratikus országban az, hogy védjük a szólás szabadságát, hiszen a szólásszabadság a demokrácia alapja, az az elv, hogy mindent megteszek azért, hogy a másik elmondhassa a véleményét, még akkor is, ha számomra a véleménye kellemetlen vagy elfogadhatatlan. Azért is fontos a szólásszabadság, képviselőtársaim, mert ezzel derül fény minden olyan ügyre és minden olyan titokra, amely kellemetlen a mindenkori hatalom számára, tehát a szólásszabadság minden körülmények között védendő érték, és mindent meg kell tennünk azért, hogy a szabadságot tágítsuk, ne pedig a titkok birodalmát növeljük.

Másfelől tudnunk kell azt is, hogy a megfigyelési ügyhöz kapcsolódik ez az egész botrány, ahogy a felszólalásom elején is utaltam erre. Ez különösen kellemetlen aurát ad ennek az egész kérdéskörnek, hiszen a megfigyelési ügy botránya - most már lassan tizedik hónapja - a közvélemény számára egy egyre inkább érthetetlen folyamat. Hiszen azt látjuk, hogy a kormánykoalíció titkolni kíván bizonyos fontos információkat, fél attól, hogy a nagyközönség megismeri ezeket az információkat, fél attól, hogy bebizonyosodik, hogy valójában nincs valóságalapja azoknak az állításoknak, amiket tíz hónappal ezelőtt tettek vezető kormánypárti politikusok.

Ez a félelem esetleg magyarázatot adhat arra a riadalomra és ijedelemre, amivel ezt a kérdést kezelik, és arra az erőszakos fellépésre, ami a tévés szerkesztőt is sújtotta; de azt gondolom, nem elegendő ez a magyarázat arra az alapkérdésre, hogy joga van-e az ország nyilvánosságának megtudni azt, hogy mi történt, hogy valóban mi volt a megfigyelési ügy mögött, igaz volt-e, igazak voltak-e mindazok a vádak, amelyeket megfogalmaztak vezető kormánypárti politikusok.

Nos, képviselőtársaim, az ügy emiatt is rendkívül szomorú, mert azt látom, hogy e mögött a történet mögött, ami a televíziós szerkesztőről is szól, bizony az húzódik meg, hogy a kormánypárti politikusok félnek a nyilvánosságtól, és nem mernek nyíltan szembenézni azzal, hogy nincs ügy, és nem volt igaz, amit annak idején mondtak.

Végül pedig a média világához is kapcsolódik ez a történet. Ne feledjük el, hogy mi folyik jelen pillanatban az állami televíziónál. Szégyenteljesnek találom ebben a történetben azt, hogy a Televízió elnöke - az az elnök, akit egy csonka, törvénytelen kuratórium nevezett ki - elbocsátja az ominózus televíziós szerkesztőt, megszünteti a műsorát azért, mert egy lapban, tehát nem a televíziós műsorában, publikált valamit, ami állítólag államtitok. Tudjuk jól, hogy ez az elbocsátás hamarabb történik meg, mint ahogy egyáltalán a szerkesztő tudomást szerez arról, hogy ellene eljárás folyik. Mi ez, képviselőtársaim (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ha nem politika ebben az ügyben, a politika és a politikai célok felhasználása olyan eszmék és elvek mellett, amelyek a sajtószabadság korlátozását jelentik Magyarországon?! Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)