Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, a Törvényalkotási bizottságban egyhangúlag az ott jelen lévő képviselők támogatták a javaslatot, és mi a szavazatunkkal a parlament előtt is támogatni fogjuk a szavazásnál, hiszen úgy gondoljuk, hogy valóban, azoknak, akik elvégezték a munkát, azoknak, akiknek jár ez a fizetség, ki kellene fizetni. Elmondtuk azokat az aggályainkat a Törvényalkotási bizottságban is egyébként, ahol Hende elnök úrral tudtam vitába szállni, hogy ezt már rég meg kellett volna tenni.

A Jobbik javaslatai alapján ezt már hónapokkal ezelőtt meg kellett volna tenni, de akkor még mind Szombathely város önkormányzatában, mind egyébként más javaslataink alapján is önök ezt leszavazták, és önök ezt meggátolták. Szombathelyen egyébként nagykoalícióban az MSZP-vel szavaztak arról, hogy ne történjen szinte semmi. Az önkormányzati képviselőnk a saját költségkeretéből 1 millió forintot is felajánlott a kártérítésre és arra, hogy a többiek is szálljanak bele ebbe.

Vissza kívánták hívni Czeglédy Csabát a felügyelőbizottsági tagságából, aki egyébként Szombathely egyik legnagyobb beruházásánál, a stadion építésénél felügyelőbizottsági tag volt még a letartóztatása után is hosszú hónapokig. Aztán utána visszahívták, mert a Fidesz is látta, hogy ez már tovább nem tartható, de amikor a Jobbik javasolta, akkor nagykoalícióban, igen, az MSZP-vel együtt nagykoalícióban ott tartották. Az volt az ügy pikantériája egy kicsit, hogy amikor pont erről szavaztak bent, a szombathelyi közgyűlésben, akkor abban az időpontban a városháza előtt éppen Budai Gyula tartott sajtótájékoztatót, ahol azonnal azt követelte, hogy Czeglédy Csabától mindenféle ilyen jogkört vonjanak meg, bent meg éppen együtt szavaztak önök az MSZP-vel.

De azt is mondtuk, és ezek nagyon fontos kérdések lennének, amikre nem kaptunk választ, és kellene választ kapnunk, hogy mennyi károsult van. Ezt teljes mértékben ilyen pejoratív értelemben mondták, hogy miért kíváncsi az ellenzék arra, hogy mennyi károsult van ebben az ügyben. Több okból. Az egyik ok az, hogy nem mindegy egy ilyen szavazásnál egyébként az sem, hogy milyen költségvetési tételről beszélünk.

Itt röpködnek számok. Van, aki több tízmillió forintról, egyesek százmillió forintokról beszélnek, vannak, akik pedig pár százezer forintról beszélnek. Ez nem mindegy a mi véleményünk szerint. Egy felelősségteljes döntésnél tudni kellene azt is, hogy ez mennyibe fog kerülni, mondjuk, adott esetben a költségvetésnek, mennyibe fog kerülni a magyar adófizető állampolgároknak, akik majd itt állják a cechet.

Amiért még kellene tudni azt, hogy mennyi ez az összeg, mennyi károsult van, ez azért is lenne fontos, hiszen meg kell tudni azt is, hogy miért alakult ki ez a helyzet. Meg lehet nézni azt, hogy ennek a cégnek ‑ kérdés, majd a nyomozás kideríti, hogy helyesen vagy nem helyesen ‑ zárolták a számláit. Azért alakult ki a nemfizetés lehetősége, mert zárolták a számlákat, vagy eleve a cég, és ez a nyomozásnak lesz a feladata, tudom, de nagyon fontos, mert nem mindegy, hogy mekkora összegről beszélünk, amit ki lehetett volna fizetni.

Hiszen ha azok a hírek igazak, hogy itt pár százezer forint lesz az, amit ki kell fizetni a károsultaknak, akkor akár Balassa Péter szombathelyi önkormányzati képviselőnk, a Jobbik önkormányzati képviselője kifizette volna saját költségkeretéből ezt a kártalanítást már hónapokkal ezelőtt, és evvel segítettünk volna hamarabb a károsultaknak.

A másik nagyon lényeges kérdés, amit nem szabad elhallgatni ezzel az üggyel kapcsolatban, az az, hogy ez egy tűzoltás erre az egy esetre. De hogy nincs rendben minden a diákmunkával, hogy nincs minden rendben ezzel a jelenlegi rendszerrel akár törvényi szabályozás szintjén is, az biztos, mert ha rendben lenne, akkor ez az eset nem alakulhatott volna ki. Mivel kialakult ez az eset, ezért arra kérem a kormánypárti képviselőtársaimat, hogy amíg ők vannak kormányon, ebben az öt hónapban is sok mindent lehetne tenni, tekintsük át a hatályos törvényeket, a hatályos jogszabályokat, és próbáljunk megalkotni egy olyan átfogó törvényt, amely valóban megvédi a diákokat attól, hogy kiszolgáltatottak legyenek, ha éppen munkát vállalnak.

Miért fontos egyébként ez a kérdés? Azért, mert ezek a fiatalok nagyjából életükben először találkoznak a munka világával. Nem mindegy, hogy milyen tapasztalatokat gyűjtenek, hiszen ha ilyen rossz tapasztalatokat gyűjtenek, mint most is, hogy hónapokig nem tudnak hozzájutni a pénzükhöz, pedig ők megdolgoztak ezért a pénzért, az rányomhatja a bélyegét az egész további életükre is, és egy olyan bizalmatlansági tényező játszhat szerepet majd az elkövetkezendő életükben, hogy a munkához való viszonyukban, a munkáltatókba vetett bizalmuk megrendülhet.

Ami miatt még fontos, az pedig az, hogy nagyon sok helyről jönnek hozzánk olyan információk, hogy a munkáltatók nagyon sokszor visszaélnek a helyzetükkel, és a diákok pedig nem is tudják, hogy milyen jogaik lennének, mondjuk, a munka világában. Az sem kerülne egy fillérbe sem, ha mostantól kezdve elhatároznánk például, hogy azoknak a diákoknak, akik munkát vállalnak, legyen egy oktatás azzal kapcsolatban, hogy nekik milyen jogaik vannak akkor, amikor munkát vállalnak, mi az, amit megtehetnek, és mi az, amit nem.

(19.00)

Elmondtam a Törvényalkotási bizottság ülésén is: nagyon fontos lenne, hogy ha a diákok elmennek dolgozni, akkor ne használják ki őket. Nem teljesen idetartozik ez a példa, hiszen ők nem kapnak pénzt a munkájukért, de önök is tudják, hogy a középiskolásoknak egy bizonyos óraszámban önkéntes munkát kell teljesíteniük. Tudok olyan iskoláról, ahol gimnáziumi tanulók, lányok a szünidő alatt, amikor egyébként pihenniük kellett volna, de ők örömmel vállalták, ezt az önkéntes munkát végezték egy óvodában. Elmentek ebbe az óvodába, és öt órán keresztül ott voltak és segítettek. Amikor eljött az ebédidő, akkor természetesen az óvodások és az óvónők leültek ebédelni. A lányok pedig ott ültek és nem kaptak egy tál levest sem.

Meg sem kérdezték őket, hogy kívánnak-e, mondjuk, megenni egy tál levest. Ez ilyen apróságnak tűnik, de higgyék el, hogy ezekben a fiatalokban ez benne maradt. Főleg akkor, amikor azt mondták ‑ mert másnap is mentek ‑, hogy ha másnap visznek magukkal 400 forintot, és azt befizetik reggel, akkor kaphatnak ebédet is.

Tehát az a kérdés, hogy amikor valaki először találkozik a munkával, és ő mindent megtesz azért legjobb tudása szerint, hogy azt a munkát, amit éppen elvállalt, teljesítse, akkor azért milyen megbecsülést kap. Mert ha nem kap érte megbecsülést, akkor, még egyszer mondom, az elkövetkezendő életére is rányomhatja ez a bélyegét. Ilyen apróságokon is múlik, hogy ezek a diákok a későbbiek folyamán hogy fognak hozzáállni ehhez a kérdéshez, hogy fognak hozzáállni a munka világához.

Tehát arra szeretném önöket kérni, hogy tekintsük át átfogóbban ezt az egész helyzetet, és ha látunk olyan hézagokat, olyan dolgokat, amin változtatni kellene, akkor kérem önöket, hogy tegyék meg a javaslataikat. Mi mindenben partnerek leszünk, és támogatni fogjuk, hogy minél inkább meg tudjuk védeni azokat a diákokat, akik valóban szeretnének dolgozni, és akik részt vesznek ebben a rendszerben, mert mi úgy gondoljuk, hogy minden eszközzel meg kell védeni a diákokat akár a munkáltatóktól, akár attól, hogy csorbuljanak a jogaik.

Tehát mi kiállunk a diákok mellett, éppen ezért támogatni fogjuk ezt a törvényjavaslatot, hogy minél hamarabb meg tudják kapni azt a pénzt, amiért megdolgoztak már hónapokkal ezelőtt. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)