Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hát, egy kicsit térjünk vissza a földre, mert van itt egypár magyar család, akikről beszélnünk kell, de mielőtt belemennénk a magyar családok nehéz helyzetével kapcsolatos dolgok tárgyalásába, hadd jegyezzem meg, hogy én őszintén úgy gondolom, hogy önök, tisztelt fideszes képviselőtársaim, komolyan veszik a családok támogatását. Egy probléma van: hogy ezt önök nagyon szűken értelmezik. A Mészáros családnak például már remekül megy. A Garancsi család sem panaszkodhat. Itt vannak a milliárdos miniszterek, nekik is nagyon jól megy, Andy Vajna is köszöni, jól van. A helyzet az, hogy zúg a helikopter, megy a parti Ibizán, de láthatóan önök köszönik, jól vannak, viszont a magyar családok milliói számára már egyáltalán nem megy ilyen jól a helyzet.

Akikről én beszélek, ők nem milliárdos tenderekben mérhető összegeket szeretnének, csupán némi empátiát és némi észszerű gondolkodást a politikusok részéről. Nem sok mindent szeretnének, csak azt, hogy biztonságban élhessék a mindennapjaikat, anyagi biztonságban; nem egy újabb kastélyra kell nekik a pénz vagy jachtbérletre, hanem olyan dolgokra, mint hogy bölcsődébe be tudjon jutni a gyerekük, arra kell nekik a pénz, hogy két hétre elmehessenek a Balatonra nyaralni, vagy pedig hogy penészmentes otthonuk legyen, de arra is például, hogy egy második vagy akár harmadik gyereket vállalni tudjanak. És akikről én kiemelten beszélek itt és most, az a minden ötödik magyar családot jelentő egyszülős családoknak a köre ‑ ők a Fidesz-KDNP-nek a világnézetébe egyszerűen nem férnek bele, és ezért ezekről a családokról önök az elmúlt években egyszerűen elfeledkeztek.

Hadd emeljem ki, hogy mindennél jobban szimbolizálja a kormány családügyekhez való hozzáállását az augusztusban felállított családügyi kabinet, amelynek egyetlen állandói női tagja sincsen. Kérem szépen, ez egy férfiklub, és ennek a férfitestületnek a feladata az, hogy család- és népesedéspolitikai javaslatokat fogalmazzon meg a jelenlegi miniszterelnök számára. Tehát kitől várja Orbán Viktor a megfejtést családügyi meg népesedési kérdésekben? Semjén Zsolttól, Lázár Jánostól, Varga Mihálytól, Balog Zoltántól, Trócsányi Lászlótól és Rogán „ne hagyjál már itt, légy szíves” Tónitól. Ez a kínálat, ezektől az emberektől várják a megfejtést.

Szeretném önöket arra emlékeztetni, tisztelt államtitkár urak, meg itt van miniszter úr is, hogy ez körülbelül Szaúd-Arábiának a szintje. Ott sikerült egy olyan konferenciát rendezni, amelynek az volt a címe, hogy Nők a társadalomban, csak éppen egy nőt sem hívtak meg erre a konferenciára. Önök pontosan itt tartanak, önök Szaúd-Arábia szintjére vitték le Magyarországot. Nem hívtak meg ott senkit Szaúd-Arábiában; még szerencse, hogy engem nem kell ide hívni, a magyar parlamentbe, mert itt vagyok magamtól is, és akkor tőlem és az LMP-től most meghallhatják, hogy mire van szüksége a magyar családoknak.

Egyrészt jó bérekre van szükség. Jelenleg a magyar családokban anya és apa egész nap dolgozik, de a magyar családok többségének nincs megtakarítása, innentől kezdve ha tönkremegy a mosógép, jó eséllyel a család is tönkremegy bele. Önök vitték bele, a Fidesz vitte bele Magyarországot ebbe a lefelé tartó bérversenybe, önök vezettek be egy olyan egykulcsos adórendszert, amellyel a magyar családok többsége egész egyszerűen rosszul jár. Kormányváltás után a mi adórendszerünkkel több tízezer forint nettót kaphatnak az átlagbéresek, a minimálbéresek, de még az is, aki az átlagbér kétszeresét keresi. Szemben önökkel mi nem annak a pár, viszonylag tehetős embernek akarunk újabb és újabb kedvezményeket adni, hanem a magyar családok széles rétegeit akarjuk segíteni. De másra is szükség van, például bölcsődei férőhelyekre. Hét év Fidesz után még mindig ott tartunk, hogy közelharcot kell vívni azért, hogy valaki bekerüljön a bölcsődébe; ha mégis sikerül, akkor ott van a bölcsődei díj, a hozott gyümölcs, a hozott pelenka, a hozott zsebkendő, különböző terhek, amelyeket a családoknak kell állni, mert ebben sem tudtak önök segíteni.

Egyébként megúszhatnánk kevesebb bölcsődei férőhellyel, ha például segítenék a magyar anyákat abban, hogy otthonról tudjunk dolgozni, de hát ez ügyben sem sikerült semmi maradandót alkotniuk, az LMP-s javaslatokat meg mindig leszavazták; kormányon megcsináljuk.

Hosszabb téma lesz, de erről is sokat fogunk beszélni, hogy például szükségünk van gyermeknek hagyott gyermekekre. Tudják önök, tisztelt fideszes képviselőtársaim, hölgyet nem nagyon látok, úgyhogy urak, hogy miután egy hatéves kisgyermek iskolába megy, mi vár rá? Hatkilós iskolatáska például, meg napi hat óra, és az iskolatáskájában olyan könyvek vannak, amelyekben le van rajzolva, hogy az ő családja nem is család, mert anya meg apa nem házasodott össze, ezért sírva megy haza, és kérdezgeti a szüleit, hogy itt most mi van. Élő történet, ez megtörtént, ez egy élő példa volt.

És hadd emeljem ki, hogy mekkora szükség van arra, hogy az egyszülős családokat támogassuk ‑ minden ötödik magyar családról beszélünk. 95 százalékban a nők maradnak egyedül a gyermekkel, ez nem egy választott élethelyzet, ez így történik, így marad. Az elmúlt években gyakorlatilag önök teljes mértékben ellenálltak annak, hogy segítsenek ezeken a családokon.

Megtudhattuk azt, hogy önöknek mi a fontos, azt azonban nem látjuk, hogy ezeknek a családoknak hogyan akarnak segíteni. Mi számos tartalmas javaslatot adtunk be az elmúlt években arra vonatkozóan, hogy hogyan tudunk a terheiken könnyíteni, ezért én most minden parlamenti frakciónak, illetve erőközpontnak a vezetőjét egy egyeztetésre hívom. Szeretném tudni, hogy önök mit gondolnak: kormányváltás után mit tudnak ígérni az egyszülős családoknak? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Uraim, remélem, az egyeztetésen találkozunk! (Taps az LMP soraiban. ‑ Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

(11.20)