Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nehéz a 2020-as költségvetés kapcsán képviselő asszony hozzászólása után mit mondani, hiszen leegyszerűsítve akár azt is kérhetném, hogy nézzük meg a megelőző évek költségvetési vitáinak jegyzőkönyvét, és ezekből kiolvashatjuk, hogy valósake azok az állítások, amelyeket képviselő asszony megfogalmazott, vajon ezek az állítások tényszámokkal alá vannake támasztva vagy sem, illetve meghallottáke az ellenzéki képviselők azokat az állításokat, érveket, amelyeket a kormányzati oldalról, a kormányzati gazdaságpolitikát támogató kormánypárti sorokból a tisztelt képviselők elmondtak. Sajnos azt kell mondjam, hogy mintha parttalanul vitatkoznánk éveken keresztül; ugyanazok az érvek kerülnek elő ténybeli alátámasztás nélkül. Hadd említsem azt, hogy a tegnapi napon Tóth Bertalan elnök úr szó szerint ugyanúgy kezdte a hozzászólását, mint a 2018-as költségvetés vitájánál, tehát gyakorlatilag elővették a korábbi hozzászólást, és azt kezdte el elnök úr mondani, és ugyanezeket hallom képviselő asszony hozzászólásában is.

Ezek után engedjék meg, hogy néhány konkrétumra reagáljak. Az első dolog ahhoz kapcsolódik, hogy vajon célszerű-e, logikuse fél évvel a költségvetési törvény, illetőleg a hozzá kapcsolódó adószabályok és költségvetést megalapozó szabályok előtt a tisztelt Országgyűlésnek az említett javaslatokat megvitatni és elfogadni. Érvként az hangzik el, hogy még nem is ismerjük a zárszámadás számait, az hangzik el, hogy olyan költségvetés születik meg, amelyet aztán majd a kormány így-úgy módosít.

Nézzük a tényeket! Először is: a 2018-as gazdasági év számai ismertek. Mind a Magyar Államkincstár, mind a Statisztikai Hivatal, mind az Eurostat honlapján a magyar gazdaság teljesítményére, az államháztartás mutatóira vonatkozó adatok ismertek, nyilvánosak. Ezeket egyébként a 2019-es költségvetési folyamatok bázisaként és így a 2020-as költségvetési tervezet alapjaként a benyújtott törvényjavaslatban is bemutatjuk.

A második dolog, ami e kapcsán fölmerül, hogy úgyis egy olyan költségvetés születik, amely aztán több alkalommal kerül módosításra. Képviselő asszony említette a 2018-as költségvetés nagy hiányszámát. Akkor tényszerűen hadd mondjam el, hogy a tavalyi költségvetési törvény egyetlenegyszer sem módosult. Törvény módosítására az Országgyűlés jogosult. Olyan nem lehetséges, hogy a kormány saját hatáskörben, ahogy képviselő asszony fogalmazott, rendelettel vagy határozattal módosítja a költségvetési törvényt. Erre a hatályos törvények nem adnak lehetőséget. S hozzáteszem, hogy ha a kormány olyasmit csinálna, ami a törvényi kereteken túlmutat, akkor az Állami Számvevőszék a zárszámadási beszámolójában ezt bemutatná. Én ilyenről nem tudok. Ha képviselő asszony azt tartja problémának, hogy a kormányzat a törvényi kereteken belül élt a forrásfelhasználási lehetőséggel, akkor azt tudom elmondani, hogy ez nem a Fidesz-KDNP kormányzása alatti gyakorlat, hanem a korábbi években is az volt a gyakorlat, hogy a költségvetési törvény keretein belül kell gazdálkodni.

A nagy probléma az, ha egy adott kormányzat nem az Országgyűlés által elfogadott költségvetés keretein belül működik. De képviselő asszony pontosan tudja, hogy az előző évtizedben volt hat egymást követő év, amikor Magyarországon az államháztartási hiány az Európai Unióban a legnagyobb vagy a második legnagyobb volt; egyszerűen a kormány kilépett az Országgyűlés által meghatározott keretek közül.

S ha képviselő asszony a ’18. évet és a nagy pénzforgalmi hiányt említette, akkor azt is a nyilvános adatokból megismerhetik, hogy a kormányzat az európai uniós támogatásokat megelőlegezte, emiatt fölvállalt olyan plusz pénzforgalmi kiadásokat, amelyek az Országgyűlés által meghatározott uniós módszertan szerinti hiány keretein belül voltak  tényszerűen el szeretném mondani, hogy a 2,4 százalékos hiánycélhoz képest 2,2 százalék volt GDP-arányosan a hiány , és ezen megelőlegezés mellett is tudtuk csökkenteni az adósságrátát. Én azt gondolom tehát, hogy az a gyakorlat, amelyet a kormányzat az elmúlt években folytatott, biztatásra ad okot vagy bizalomra adhat okot a tekintetben, hogy a törvényi kereteket a kormányzat tiszteletben fogja tartani, és amennyiben a 2020-as költségvetési törvényt az Országgyűlés elfogadja, a kormányzatnak kutya kötelessége ezen kereteken belül gazdálkodni.

Ami képviselő asszony további állításait illeti: demográfiai ügyek. Latorcai János alelnök úr, azt gondolom, egyértelműen szólt arról, hogy milyen víziója van a kormánypártoknak, milyen víziója van a kormányzatnak, és milyen vízió vezette a kormányzatot akkor, amikor a családok támogatását növelte a 2020-as költségvetésben. Alelnök úr pontosan fogalmazott, idézte a termékenységi rátát, és azt is elmondta, hogy van még teendőnk.

Képviselő asszony a termékenységi ráta mellett az élveszületések vagy az új gyermekek születésének a számát említette. Ez egy régi vita, és kicsit rosszul érzem magam, hogy föl kell idézni azt, hogy a megszületett gyerekek száma két tényezőtől függ: az egyik a szülőképes korú nők száma, a másik pedig a termékenységi szám. Az egy sajnálatos dolog, hogy a szülőképes nők száma csökken. Na de, képviselő asszony, visszamenőlegesen nem tudjuk megduplázni az 1980-ban született gyerekek számát! Ezt sem a magyar kormány nem tudja megcsinálni, sem a világ egyik kormánya nem tudja megcsinálni. Mit tudunk akkor tenni? Azt tudjuk tenni, hogy olyan ösztönzőket javasol a kormányzat, illetőleg a tisztelt Országgyűlés, amelyek azt eredményezik, hogy a gyermekvállalás ne jelentsen gazdasági ellehetetlenedést.

Engedje meg, hogy itt összekapcsoljam a demográfiai dolgokat azzal, amit önök úgy fogalmaznak meg, hogy a társadalmi szétszakadást támogatja a költségvetés. Képviselő asszony talán úgy fogalmazott, hogy vannak olyan személyek, akiknek kicsi a takarójuk, vannak, akiknek nagyobb. A tegnapi napon is többször elhangzott, hogy a szegényebb rétegek egyre rosszabbul élnek, és a gazdagok gyarapodását a szegényebbek fizetik meg. Csak az a baj, hogy ezen állításokat a tények megcáfolják, jobban mondva a baj az önök szempontjából az, hogy az állításaikat tényekkel nem támasztják alá.

Hadd idézzem fel azt, hogy a minimálbér összege hogyan alakult, s ne csak a nominális számokat nézzük, hanem nézzük meg a minimálbérek reálértékének változását. 2002 és ’10 között a minimálbér reálösszege 5,8 százalékkal növekedett azon személyek esetében, akiknek nem volt gyerekük. 2010 és ’19 között ez a növekedés 36,1 százalék. Tehát amikor szétszakadásról beszélnek, a minimálbér esetén azoknál, ahol nincs gyermek, 2002 és ’10 között 5,8 százalékos növekedés volt, 2010 után 36,1 százalékos.

Nézzük meg, hogy mi a helyzet azokkal a családokkal, akik gyermeket vállalnak! Képviselő asszony, ha ön fontosnak tartja azt, hogy gyermekek szülessenek, akkor nézzük meg, hogy mit tett e tekintetben a kormányzat, mondjuk, azoknál a csoportoknál, azoknál a személyeknél, akiknek a legalacsonyabb a jövedelme. 2002 után egy gyerek esetén egy minimálbéres reáljövedelme 2 százalékkal csökkent, 2010 után a növekedés 49,8 százalék, majdnem 50 százalékos növekedés. (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Ez szép!  Szászfalvi László: Miről beszélünk?) Nem mondom el a kétgyerekeseknél… De, elmondom a kétgyerekeseknél! (Közbeszólások.  Az elnök csenget.) A kétgyerekeseknél 2002 után 8,7 százalékos reálkereset-csökkenés volt, 2010 után 91 százalékos növekedés. A háromgyermekeseknél, akik minimálbért keresnek, 2002 és ’10 között 7,6 százalék a reáljövedelem-csökkenés, 2010 után 99 százalékos a növekedés.

(9.10)

Képviselő asszony, ezek a számok azt mutatják, hogy a legalacsonyabb keresetű személyek esetében is a reáljövedelem sokkal nagyobb mértékben növekedett 2010 után, mint 2010 előtt, illetve azon személyeknél, akik gyermekeket neveltek 2010 előtt, a reálkeresetük csökkent, míg 2010 után a keresetük jelentősen bővült, növekedett. Természetesen e tekintetben is van még feladatunk, de azt gondolom, hogy a keresetek növekedésére a gazdaság teljesítményének arányában kerülhet sor.

A demográfiai tételek kapcsán, engedje meg, képviselő asszony, hogy megkérdezzem, honnan származik az az adat, amely a szülőképes nők hazai, illetve országhatáron kívüli létszámára vonatkozik. Előttem itt van az Eurostat adatsora, hadd idézzek ebből! Más EU-tagállamokban élő állampolgárok száma népesség arányában: Magyarországon 4,5 százalék, Szlovákiában 6 százalék, Lengyelországban 6,3 százalék, Észtországban 7 százalék, Bulgáriában 10,4, Horvátországban 10,7, Lettországban 11,1, Litvániában 11,6, Romániában 14,9 százalék. Az újonnan csatlakozott közép-kelet-európai országok közül két országnál kisebb ez a mutató: Szlovéniánál 3,3 százalék és Csehországnál 1,6 százalék. Tehát arról tudunk beszélni, hogy a 2004-es európai uniós csatlakozás után a négy szabadságelv részeként a munkaerő szabadságának érvényesítésével sokan külföldön vállaltak munkát. De az állítás az, hogy Magyarországon ezen 11 közép-kelet-európai ország között ez az arány nem kiugró, a harmadik legalacsonyabb.

Természetesen azon dolgozunk, hogy minél többen itthon találják meg a számításukat. Képviselő asszony úgy fogalmazott, hogy azok között, akik külföldre mennek, az elhatározásuknál nem a gazdasági környezet a meghatározó. Én abban bízom, hogy ezek szerint sokan érzékelik, hogy a gazdaság bővülése együtt jár a keresetek növekedésével is. Itt megint hadd mondjak számokat, ha sokszor az önök padsoraiból a béremelkedést illeti kritika. Megint reál- és nettó keresetek változását hadd említsem! A 2013-as növekedési fordulat óta 2013-ban 3,1 százalék volt a reálkeresetek növekedése, ’14-ben 3,2 százalék, ’15-ben 4,4 százalék, ’16-ban 7,4 százalék, 2017-ben 10,3 százalék és 2018-ban 8,3 százalék. Azzal kalkulálunk, hogy ez a jelentős reálkereset-növekedés 2019-ben és reményeink szerint 2020-ban is megvalósul. Tehát azt gondolom, hogy ha képviselő asszony fontosnak tartja, hogy a reálkeresetek növekedése azt eredményezi, hogy egyre többen tudják megtalálni a számításukat Magyarországon, akkor a 2020-as költségvetésben is talál olyan elemeket, amelyeket támogatni tud.

Ami a hitelügyeket illeti, a képviselő asszony úgy fogalmazott, hogy ha valamilyen gazdasági válság következne be, akkor ennek jóval negatívabb hatása lehetne, vagy közel olyan hatása lehetne (Bangóné Borbély Ildikó: Súlyosabb!), súlyosabb, mint a 2008-09-es gazdasági válság idején. Engedje meg, hogy ezzel az állításával vitatkozzak, és két dolgot említsek meg! Az első, hogy tudjuk, hogy a 2008-09-es válság a magyar lakosságon, a magyar családokon azért ütött akkorát, amekkorát ütött, mert a lakosság jelentős része devizában volt eladósodva. Az egyik lényeges dolog az, hogy ma jogszabály alapján devizában csak az a személy adósodhat el, akinek a jövedelme is devizában áll rendelkezésre, devizaforrásai vannak. Tehát egy jelentős kockázati faktort ez a változtatás kiütött. A másik nagyon lényeges dolog pedig az, amiben a kormányzat és a jegybank közösen lépett fel, és a jegybank hozott egy olyan szabályozást, amely az úgynevezett adósságfék keretében lehetetlenné teszi azt, hogy valaki, mondjuk, forintban olyan mértékben adósodjon el, amely eladósodás aztán a jövedelméhez képest túlzottan magas törlesztőrészlet-fizetést tenne szükségessé. Tehát megvannak azok a jogszabályi garanciák, amelyek egy ilyen gazdasági probléma esetén sokkal ellenállóbbá teszik a magyar lakosságot és ezáltal a magyar gazdaságot is.

Ha képviselő asszony az esetleges negatív világgazdasági eseményekre hívja fel a figyelmet, akkor, azt gondolom, hogy a jövő évi költségvetés erre is kíván reagálni. Kétségtelen, hogy a gazdasági ciklusok nem tartanak végtelenségig, a gazdaság természete olyan, hogy felívelő és leszálló ágak vannak. Épp ezért a jövő évi költségvetésben alacsony hiánnyal és a GDP 1 százalékát kitevő tartalékokkal számolunk. De ezzel együtt is úgy gondoljuk, hogy mind az említett bérnövekedés, mind az Unió átlagát meghaladó gazdasági növekedés és ennek köszönhetően például az oktatás vagy az egészségügy többletkiadásai teljesülni tudnak. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)