Felszólalás adatai

Mind a három törvényjavaslat gyakorlatilag egy logikát követ, e tekintetben a biztosítási adóról szóló törvény is ebbe tartozik, hiszen azt kell végiggondolnunk, hogy hogyan és mi módon tudjuk biztosítani azokat a bevételeket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a költségvetési hiánycél, a költségvetés által megfogalmazott prioritások teljesülni tudjanak. Már most, 2012 májusában érdemes ezt végiggondolni annak érdekében, hogy a 2012. júniusi tárgyalások jól sikerüljenek, illetve az elkövetkezendő időszakban az IMF-fel való megegyezés minél közelebb kerülhessen.

Azért hangsúlyozom ezt, hogy már most ezeket a tárgyalásokat az adótörvények vonatkozásában érdemes megvalósítanunk, hiszen ezek 2013-ra vonatkoznak. Általában valamikor szeptemberben szoktuk ezeket a törvényjavaslatokat megtárgyalni a parlament padsorai között, most ezt előrehoztuk annak érdekében, hogy a tárgyalások sikere biztosítva legyen, még inkább biztosítva legyen, ezáltal az ország finanszírozhatósága és működése még inkább javuljon.

Ebbe a sorba tartozik, ahogy mondottam, a biztosítási adóról szóló törvény is, amelynek talán a legfontosabb feladata az, hogy azokat a különadókat, amelyeket 2010-ben bevezettünk, végiggondoljuk, újragondoljuk, és a mostani elvárásoknak is - amelyek elsősorban az Európai Unió Bizottságától jönnek - megfeleljünk.

Mi a legfontosabb kritérium ebben? Az, hogy ne egyszeri bevétele legyen ez a költségvetésnek, hiszen azzal folyamatosan és úgymond strukturálisan nem lehet számolni, hanem az a legfontosabb, hogy rendelkezésre álljon az a bevétel hosszú éveken keresztül, jól lehessen vele kalkulálni mind annak, akinek fizetni kell, mind pedig annak, akinek ez bevételt jelent, azaz a költségvetésnek. E vonatkozásban a biztosításról szóló adó megfelel ennek a kritériumnak, hiszen egy folyamatosan biztosítható bevételt jelent a költségvetés számára, ezáltal a költségvetés hiánya mindenképpen csökkenthető, beszámítható, nemcsak a mi magyar metodikánk, hanem az Európai Unió által alkalmazott metodika alapján is, azaz a strukturális hiány e vonatkozásban mindenképpen tud csökkenni, teljesülhet az, amit vállal a kormányzat.

Az pedig, hogy három adó kivezetésre kerül, úgy gondolom, inkább erénye ez a törvényjavaslatnak, mint hátránya, hiszen ezáltal mind az adminisztrációs kötelezettség, mind pedig az egyéb számbavételi kötelezettség csökken, jobban kalkulálhatóvá teszi ezen szektor hozzájárulását a közös teherviseléshez.

Ami pedig itt elhangzott például Kovács Tibor képviselő úrtól, hogy ez a tűzvédelmi adó mit is jelent, és milyen nagy problémát okoz, hogy ez kivezetésre kerül, hiszen az önkormányzatoknak nem lesz forrása tűzoltó-berendezésekre: csak szeretném felhívni a képviselő úr figyelmét, hogy 2012. január 1-je óta nincs önkormányzati fenntartású tűzoltóság, állami fenntartású tűzoltóság van. Nyilvánvaló, ha állami fenntartású tűzoltóság van - márpedig az van -, akkor a különböző eszközök biztosítása is a költségvetés megfelelő során kell hogy teljesüljön; nem átadott pénzeszközként, mint általában eddig volt, hanem a költségvetésnek kell vagy külön soron, vagy valamilyen megoldással biztosítani az immáron állami kézbe került tűzoltóságok eszközfejlesztését. Bízom benne, hogy képviselőtársammal egyetemben erre majd rá is fogunk bukkanni a költségvetés tárgyalása során.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Szóba került az, hogy vannak-e ilyen példák meg hatásvizsgálatok. Nyilvánvaló, hogy hatásvizsgálat megelőzte ennek a törvényjavaslatnak is a beterjesztését, látható az, hogy milyen bevételt jelentett eddig a költségvetésnek ez. Viszonylag jól kalkulálható a biztosítási piacon, hogy 2013. január 1-jétől milyen bevételi forrást jelent, és ezzel összevetve is azt kell mondanunk, hogy egy stabil, jól tervezhető bevételt jelent.

Valóban így van, ahogy a képviselőtársaimtól is elhangzott: nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy az Európai Unió legtöbb országában van biztosítási adó vagy biztosítási jellegű adó, ennek a zöme a biztosítókat terheli, és elenyésző kisebbségben vannak azok az országok, ahol közvetlenül a biztosítottak által történik a megfizetés. Gyakorlatilag két országról tudok én, amelyben ez jellemző, Németországban és Ausztriában, az összes többiben pedig a biztosítótársaságok fizetik a bruttó díjbevétellel valamilyen korrelációban lévő megoldással a biztosítási adót.

(17.00)

Abban a vonatkozásban, hogy ez egy adónemmé válik, úgy gondolom, ez mindenki számára megfelelő megoldás tud lenni, és ebben az is benne van, hogy a Mabisz is mint a biztosítótársaságok szövetsége üdvözölte ezt a lépést. Ezt azért is mondom, hogy cáfoljam azt az érvét is Kovács képviselő úrnak, hogy nem volt érdemi egyeztetés. Volt érdemi egyeztetés, többek között a Mabisz képviselőivel.

Ezen túlmenőleg szeretném felhívni az önök figyelmét arra, hogy talán a legnagyobb vita itt az elmúlt órákban arról volt, hogy áthárítható-e a fogyasztókra az adott adónem, vagy sem. Úgy látom, hogy talán legkevésbé itt, a biztosításoknál hárítható át az adó, mégpedig nagyon egyszerű okból kifolyólag, hiszen a biztosítási szerződések általában hosszú lejáratú szerződések, azok több évre vállalnak elkötelezettséget, és e vonatkozásban igen nehéz ezt a jogviszonyt a biztosítók részéről megváltoztatni, hiszen ebben az esetben szerződéses garanciák vannak a biztosítottak részére, hogy mennyi az a díjfizetés, amely őket terheli. Nyilvánvalóan meg lehet változtatni a díjfizetés nagyságát egyszeri aktussal is, de az gyakorlatilag azzal jár, hogy fel kell mondani a biztosítási kötvényeket annak érdekében, hogyha a biztosítótársaságok ezen változtatni akarnak. Márpedig az elég kockázatos lépés megítélésem szerint, mert hogyha a biztosítótársaságok felmondják a biztosítási kötvényeket, szerződéseket, ebben az esetben nagyon gyorsan komoly piaci veszteségeket szenvedhetnek el.

Tehát nem látom igazán annak az esélyét és lehetőségét, hogy a biztosítótársaságok nagy számban fogják fölmondani a meglévő biztosítási állományukat, hiszen ez gyakorlatilag a piaci értékük. Inkább úgy gondolom, sokan arra vállalkoznak, hogy maguk próbálják a költségstruktúrájukat úgy átalakítani, hogy a biztosítási adót ki tudják termelni, meg tudják azt az összeget spórolni a kiadásaikon. Ezáltal nem érzem igazán reálisnak azt, hogy a fogyasztókra nagy tömegű és nagymértékű adóáthárítás történhet. Még egyszer mondom, egyszerű logikával és a jogi folyamatok ismeretével, azt hiszem, ez kijelenthető, úgyhogy bízom benne, hogy ez kellő érv az önök számára is arra, hogy átgondolják újra ezt az egyszerű és könnyen elmondható érvet, hogy áthárításra kerül majd a fogyasztók részére. Még egyszer hangsúlyozom, talán itt, épp a biztosítási szektorban a legnehezebb ezt megtenni.

Ami még talán érdekességként elmondható azzal kapcsolatosan, hogy viszonylag könnyen beszedhető adóról van szó, hiszen a piaci szereplők száma viszonylag korlátozott, e vonatkozásban a NAV egy egyszerű eljárással, nyilvánvalóan az önbevallások révén ellenőrizni is tudja azt, hogy megfelelő módon történik a bevallás, és ezáltal az adó megfizetése, ami nyilván azt jelenti, hogy a költségvetés bevételi oldalai jól kalkulálhatóan teljesülni fognak. És hát persze - ha még az áthárításra vissza lehet térni egy gondolat erejéig - az elmúlt időszak beszámolói is azt mutatják a biztosítótársaságok részéről, hogy viszonylag jelentős eredménycsökkenés következett be az elmúlt időszakban az ő tevékenységük vonatkozásában, ennek nyilván kettős oka van. Egyrészt nyilván a válság rájuk is hat, másik oldalról pedig épp a beszámolókból az olvasható ki, hogy nem tudtak élni a különadó vonatkozásában sem már a díjáthárítás vagy a díjnövelés eszközével, tehát alapvetően a biztosítótársaságok voltak azok, amelyeknek az önmaguk gazdálkodásából kellett kitermelniük és befizetni a költségvetés számára azokat az adónemeket, tehát ez egy újabb érv abban a vonatkozásban, hogy megítélésem szerint igen nehezen fogják tudni ezt áthárítani a fogyasztókra. Ez pedig, úgy vélem, egyrészt a költségvetésnek, az igénybe vevők körének mindenképpen megfelelő, és a biztosítók is gyakorlatilag hosszú távú, kiszámítható adót fognak kalkulálni majd a számításaikban, ami nyilván nem kis terhet jelent számukra, de úgy vélem, az mindenképpen általuk is még vállalható, hiszen épp a közös teherviselés következtében tőlük is elvárható az, hogy hozzájáruljanak az ország boldogulásához.

Talán még érdemes szólni arról, hogy miért ilyen mértékű adókulcsok jelentek meg a különböző típusú biztosítási fajtáknál. Ez is nyilván nem hasraütésszerűen történt, hanem a nemzetközi tapasztalatok alapján gyakorlatilag érdemes megnézni azt, hogy az egyes nemeknél milyen típusú és milyen mértékű adókulcsokkal terhelik ezeket a tevékenységeket, és ahogy végignéztem, azért jó átlagos, a nemzetközi trendekbe teljesen belesimuló adókulcsok lettek a különböző biztosítási nemek vonatkozásában meghatározva. Tehát semmilyen kirívó jellegű, nagy biztosítási adóteher a különböző, nem élet jellegű biztosítások vonatkozásában nem következik be ezen biztosítási adók bevezetésével.

Mindezek alapján úgy gondolom, a legfontosabb célunk az, hogy az ország működőképessége, a költségvetés bevételi lába biztosított legyen, ezeket mind a konvergenciaprogramban, mind pedig a Széll Kálmán-tervben lefektette a kormány. Azt hiszem, mindezen érvek alapján, amelyeket elmondtam, nyugodt szívvel tudják képviselőtársaim támogatni majd szavazataikkal is, hogy ez az új típusú szabályozás megvalósuljon Magyarországon.

Köszönöm szépen, elnök úr, hogy szólhattam. (Taps a kormánypártok soraiban.)