Felszólalás adatai

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetést megalapozó törvénymódosítások közül én a felsőoktatási törvény módosítására szeretném felhívni az önök figyelmét. Ez a törvénymódosítási javaslat a tavaly bevezetett tandíjra vonatkozó szabályokat módosítja. Emlékeztetném azokat, akiket erre emlékeztetni kell, hogy a tandíj eredeti koncepciója az volt, hogy alapképzésben egységes 105 ezer forintos átlagos tandíj van, ettől azonban plusz-mínusz 50 százalékban az intézmények eltérhetnek, sőt a legjobban tanuló 15 százaléknak teljes mentességet is adhatnak. Igaz, hogy mind az eltéréseknek, mind a mentességnek úgy kell megvalósulnia, hogy a teljes tandíjfizetésre kötelezett egyetemi hallgatóság körében a 105 ezer forintos átlag megmaradjon.

Az volt a feltételezésünk, hogy az intézmények élni fognak ezzel a lehetőséggel, hogy fognak mentesíteni hallgatókat tandíjfizetési kötelezettség alól, illetőleg tanulmányi eredmény alapján egyes hallgatóknak a 105 ezer forintos átlagnál magasabb tandíjat fognak megállapítani. Nem ez történt, tisztelt Ház; az egyetemek egységesen lemondtak arról a lehetőségről, hogy differenciáljanak, lemondtak arról a lehetőségről, hogy tandíjmentességet biztosítsanak a legjobb 15 százaléknak; nyilván nem látták érdemesnek a konfliktust vállalni ennek érdekében.

Csak zárójelben jegyzem meg: ha igaz volna az, amit oly sokszor hangsúlyoznak, hogy a tandíj megfizethetetlen terhet ró a hallgatóságra, akkor ez a 15 százalékos tandíjmentesség az egymással egyébként versengő egyetemek körében elég vonzóerő lett volna ahhoz, hogy az egyetemek ne habozzanak ezzel élni. Abból a tényből, hogy az egyetemek lemondtak erről a lehetőségről, hogy egy kicsit vulgárisan fejezzem ki magam, lemondtak arról a mézről, amit rá lehetett volna kenni a madzagra, az következik, hogy ez az állítás, miszerint megfizethetetlen terheket ró a hallgatóságra a tandíj megfizetése, egész egyszerűen nem igaz.

A törvénymódosítás most arról szól, hogy kötelezi az intézményeket a legjobb 15 százalék tandíj alóli mentesítésére, ami egész egyszerűen azt jelenti, hogy beindul egy verseny a hallgatóság körében - már az adott intézménybe fölvett hallgatóság körében is - a legjobb 15 százalékba való bejutásért, mert hiszen ha nem is megfizethetetlen, de kétségkívül kényelmetlen teher a tandíj.

Mi lesz mindennek a következménye? Az egyiket már mondtam: megítélésünk szerint ez a hallgatók között egyfajta előnyös és nemes versengést fog elindítani. Ugyanakkor kiegészül - eredetileg is úgy terveztük, hogy ki fog egészülni, csak az egyetemek másképpen döntöttek - a hallgatók elvonási és juttatási rendszere ezzel a 15 százalékos mentességi lehetőséggel, ami egyértelműen arra utal, hogy ezt követően nem lesz olyan hallgató, aki szociális okokból ne tudná elvégezni az egyetemet.

Tisztelt Ház! Ma is az a helyzet, hogy ha megvizsgáljuk a felsőoktatási hallgatók közül az államilag finanszírozott, illetőleg a költségtérítéses hallgatók helyzetét, akkor az átlag szociális helyzet meglepő módon - nem is annyira meglepő módon, de mindenesetre tény - lényegesen jobb az államilag finanszírozott, mint a költségtérítéses hallgatók között. Azt várná az ember, hogy a meglehetősen magas költségtérítést azok a hallgatók fogják tudni kifizetni, akiknek jobb a szociális hátterük, valójában azonban az történik, hogy a jobb szociális háttérrel rendelkező hallgató jobb korábbi eredményt ér el, ezzel bekerül az államilag finanszírozott kategóriába, és még a kevésbé jó szociális helyzetű hallgató is ki tudja fizetni és érdemesnek tartja kifizetni a tervezett tandíjat egyébként két-háromszorosan is meghaladó költségtérítést.

Ez a helyzet tehát pillanatnyilag. Azoknál a hallgatóknál, akik tehát ma ebbe az államilag finanszírozott kategóriába esnek, ennek a hallgatóságnak a nagyobbik részénél annyira nem jelenthet megfizethetetlen terhet a tandíj, hogy egy ennél lényegesen magasabb összeg megfizetésére is képesek azok, akik egyébként rosszabb szociális körülmények között élnek. Az ez alatti, de még mindig államilag támogatott képzésben résztvevők számára nyújt az új támogatási és elvonási rendszer újabb lehetőségeket.

Egyfelől jelentősen megnő a jövő évben a hallgatók szociális célú juttatásának fedezete, 6 milliárd körüli összegről 10,7 milliárdra, itt tehát a szociális juttatások jóval szélesebb körben és lényegesen magasabb összegben állnak majd rendelkezésre. Másfelől a legjobb 15 százalék tandíjmentesítése következtében minden, az átlagosnál nehezebben élő, államilag támogatott képzésben részt vevő hallgatónak módjában áll megszabadulni ettől a tehertől, a tandíjtól. Harmadrészt a tandíjbevételből és az állami támogatás erre tartozó részéből egy, a mainál lényegesen nagyvonalúbb ösztöndíjrendszert lehet működtetni.

(14.20)

Egyébként a tandíjbevétel meghatározott részének ösztöndíjrendszerbe való beforgatására az intézményeket kötelezi is a törvény. Mindezek következtében tehát az a helyzet, hogy egy hallgató, aki nehéz szociális helyzetben van és jól tanul, túl azon, hogy mentesülhet a tandíj megfizetése alól, ezen túlmenően havi 50-60 ezer forint különféle eredetű szociális, illetőleg tanulmányi jellegű juttatásban is részesülhet. Ha ezt megfejeljük azzal, ami egyébként nem távoli terveinkben szerepel, jelesül a hallgatói hitel, a diákhitel felvehető összegének megnövelésével, akkor azt kell mondanom, hogy nem lesz Magyarországon olyan, aki szociális okokból ne végezhetné el az egyetemet.

(A jegyzői székben Török Zsoltot Gulyás József
váltja fel.)

Ha megengedik, még egy fél percben arra is rávilágítanék, hogy ma sem a szociális helyzet az, ami alapvetően megakadályozza ezt. 2007-ben, a 2008-ban már fizetendő tandíj "fenyegetésével" együtt is, minden korábbinál összehasonlíthatatlanul több hátrányos helyzetű hallgató jelentkezett az egyetemekre, egészen pontosan 4962 ilyen hallgató jelentkezett. Ezek kétharmad részét, több mint 3 ezer hallgatót fel is vettek az egyetemre. A probléma tehát eddig sem az volt, pontosabban a helyzet eddig sem az volt, hogy a tandíjmentesség lehetőséget adott volna a hátrányos helyzetűek egyetemre való bekerülésére, eddig is a hátrányos helyzetűek szorultak ki elsősorban az egyetemről, és most más természetű intézkedések következtében ezek a hátrányos helyzetűek bekerülhettek, és be is kívántak kerülni, a 2008-tól fizetendő tandíj ellenére be kívántak kerülni az egyetemre. Köszönöm szépen.

Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy ez a törvénymódosítás mindenképpen hozzájárul ahhoz, hogy a felsőoktatás finanszírozása méltányosabb, igazságosabb és az esélyegyenlőséget jobban követő legyen.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)