Felszólalás adatai

DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszterelnök-jelölt Úr! Ön a mai napon az ország legfontosabb vezetője lehet. Ha ön itt most kellő mennyiségű szavazatot kap, ön irányíthatja majd a kormányt, az államigazgatást, az ön kezében összpontosul a legtöbb hatalom.

Ez a pozíció, a hatalom mindig nagyon nagy felelősséggel jár. Jelenleg azonban - egy válság kellős közepén - a szokásosnál is nagyobb a tét. Ön éppen ezért azt javasolja, hogy a válságra való tekintettel a politika álljon át válságkezelő üzemmódba. Azt reméli, hogy a politikai harc talán egy válságkezelő kormány működése mentén valamelyest csillapodni fog.

Tisztelt Miniszterelnök-jelölt Úr! Nem fog! Nem fog, mert a Fidesz nem érdekelt abban, hogy ön sikeres legyen. A Fidesz olyannyira nem érdekelt ebben, hogy az ön várható beiktatásának napján külön mellékletet jelentetett meg a Magyar Nemzetben (Felmutatja.), amelyben sok oldalon keresztül olyan vádakat fogalmaz meg, ami alapjában ásná alá az ön iránt éppen a magyar polgárokban ébredő bizalmat, de ugyanígy nem érdekelt az ön sikerében a Fidesz parlamenti fiókpártja, a KDNP sem, amelynek egyik szónoka éppen az utcával fenyegette önt.

Jól tudják, hogy az utca mennyire veszélyes lehet, hiszen ha jól értem, ők generálják azokat a megmozdulásokat, amelyek most éppen ezekben a percekben is zajlanak (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Így van!), legalábbis erre enged következtetni az, hogy Semjén Zsolt KDNP-elnök kihangosított beszédére Árpád-sávba bugyolált tömegek éljeneztek néhány perccel, egy-két órával ezelőtt.

(16.00)

Összességében tehát, miniszterelnök-jelölt úr, túl sok jóra a politikai harc csitulása tekintetében nem fog tudni számítani. Mégis, könnyen meglehet, és éppen ezért is talán önnek csupán egyetlen esélye lesz, úgy is mondhatnám, mindössze egyetlenegy golyó van a tárban, egyetlen lövés. Ez normál esetben nem sok, hát még akkor, ha az országot egyszerre sújtja belpolitikai feszültség és világgazdasági válság. Mégsem gondolom, hogy ez lehetetlen. Ha ön jófelé céloz, és jó időben lő, akkor végre jó irányba billentheti Magyarországot, egy valódi, működő piacgazdaság irányába, nagyobb gazdasági és egyéni szabadság irányába; egy kisebb, de a jelenleginél erősebb állam irányába, amely véd, és nem cselez, amely nem a bürokráciát duzzasztja, hanem minden polgár számára elérhető egészséget és oktatást biztosít, szabadságot és közrendet teremt; Európa irányába, ahol senkit nem lehet lezsidózni, lecigányozni, ahol az állam képes biztosítani a közbiztonságot.

Ha visszatekintünk az elmúlt három évre, tisztelt képviselőtársaim, akkor azt kell mondanunk, hogy Magyarországnak ebben a ciklusban nagyon kevés dolog sikerült. 2006-ban azt hittük, hogy a kormányt egy tehetséges, cselekvőképes miniszterelnök vezeti majd sikerre. Terveztünk egészségügyi és adóreformot, a kormányzati feladatokról pedig hosszú koalíciós szerződést kötöttünk. Aztán jött a konvergenciaprogram, jött az őszödi beszéd, és megszűnt a cselekvőképesség. Kiderült, hogy a többszöri fogadkozás, írott szerződés ellenére nem lesznek érdemi reformok. A kormány gyakorlatilag a tavalyi népszavazás óta dermedt állapotban van, október óta pedig itt a világgazdasági válság. Önök is tudják, tisztelt képviselők, hiába készült tavaly újabb és újabb költségvetés, az elfogadott 2009-es büdzsé január közepén lényegében megbukott.

Azóta várjuk, hogy a kormány megfelelő koncepcióval álljon elő, és hogy végre megtegye az ország érdekében szükséges lépéseket. Ennek már három hónapja, de mégsem történt semmi. Pedig a forint árfolyama, a tőzsdeindex, az állampapírpiac mélyrepülésbe kezdtek, a tervezett recesszió pedig 3-ról 6 százalékra nőtt. Ezért Magyarországnak most már tényleg válságkezelő kormányra van szüksége. Ettől a kormánytól azt várjuk, hogy vegye le a szemét a népszerűségi mutatókról, és ne a jövő évi választási eredményeken töprengjen. Azt kérjük, hogy ne rövid távú politikai érdekekre, hanem a következő generáció érdekeire figyeljen, hogy tudjon ellenállni azoknak, akik a változatlanságot istenítik, hogy a sok előreszaladást és megtorpanást a többéves helyben járást végre a kiszámítható cselekvés váltsa fel; olyan felelős politika, amellyel vissza tudjuk nyerni egy piac- és növekedéspárti gazdaságpolitika becsületét, a nemzetközi piacok bizalmát és a forint értékét.

Talán soha nem lesz még egyszer ilyen könnyen mérhető egy kormány teljesítménye. Ha ön és kormánya, tisztelt miniszterelnök-jelölt úr, jól dolgozik, akkor családok százezrei érezhetik majd, hogy újra csökken a lakáshitel törlesztőrészlete. Ha helyesen cselekszik, akkor a következő hónapokban munkahelyek százezreit őrizhetjük meg. Több maradhat a borítékban a dolgozóknak, és kevesebbet kell sorban állni a hivatalokban. A vállalkozások újra hitelhez juthatnak, és nem feltétlenül kell adót csalniuk ahhoz, hogy működhessenek.

Tisztelt Miniszterelnök-jelölt Úr! Azt mondtam, hogy egyetlenegy lehetősége, egyetlenegy lövése lesz. Elmondom, hogy miért gondolom így. Azért, mert az ön programja fájdalmas lesz, és a mögötte megnyilvánuló támogatás egy részét bizony nem az egyetértés, hanem az előrehozott választástól való aggodalom generálta. Ez a támogatás tehát nem feltétlenül önnek vagy az ön programjának szólt, hanem annak a félelemnek, hogy ellenkező esetben előrehozott választások jöhetnek. Márpedig hiába jó a program, ha azt politikusok, politikusok széles tömegei itt a parlamentben időről időre elkaszálják. Kérem, higgye el, az előző koalícióban ezt mi sok alkalommal megéltük. Így jártunk az adóreformmal, így jártunk a koalíciós szerződéssel, így jártunk az ön által is javasolt vasúti reformmal, így jártunk nagyon sok olyan átalakítással, amelyből ha lett volna valami, akkor talán ma Magyarország jobb helyzetben lenne.

Ezért aztán az ön esetében, az ön programja esetében különösen igaz: amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. Ez alapján, valamint a ciklusból hátralévő rövid időre tekintettel azt javaslom, hogy a válságkezelő kormány ne akarjon egyszerre túl sok mindent megcsinálni. Ehelyett koncentráljon a legfontosabb válságkezelő lépésekre; azokra, amelyek nagyrészt a Reformszövetség javaslatain alapulnak, azokra, amelyeket ön már meghirdetett, és amelyek már a következő néhány hétben elfogadhatók. Hadd emeljek ki ezek közül három nagyon fontos cselekvési irányt. Az első az államháztartás rendbetétele és a pazarló állami kiadások csökkentése. Enélkül nem térhet vissza a költségvetés stabilizálásába vethető bizalom, nem térhet vissza a nemzetközi piacok bizalma.

A második, tisztelt miniszterelnök-jelölt úr: ne adja föl a vállalkozások és adófizetők terhei csökkentésének szándékát, ne adja föl az adócsökkentés tervét. Ne adja föl akkor sem, ha tudjuk, hogy Magyarország gazdasági nehézségei sokkal kisebb adócsökkentést tesznek lehetővé, mint amit a gazdasági szervezetek megfelelőnek tartanának.

És még valami: ön őszintén kezdte, miniszterelnök-jelölt úr, és kérem, hogy így is folytassa, legyen szó a gazdaság, a költségvetés valós helyzetéről vagy pedig a társadalmi válságról. Azt gondolom, ön megengedheti magának, hogy őszinte legyen, hiszen nagyon sok mindent hallottunk a Fidesz oldaláról, hogy vajon a szocialistákat mi hajthatta bele egy új kormány támogatásába. Azt mondják, hogy az előrehozott választástól való félelem. Lehet, hogy ez igaz. Az ön esetében viszont nem lehet más érdek, mint hogy végrehajtsa ezt a programot. Feltételezhető, hogy ön tényleg azért vállalja ennek a kormánynak a létrehozását és a program megindítását, mert tényleg ezt szeretné csinálni. Ha pedig így van, akkor jottányit se engedjen abból az őszinteségből, amivel most meg kell közelíteni a költségvetés és a gazdaság helyzetét.

Tisztelt Ház! Az SZDSZ-frakció azért is támogatja Bajnai Gordon kormányát és programját, mert a tervezett válságkezelő kormányba a korábbiaknál lényegesen több szakembert sikerült bevonni. Amit eddig megismertünk Bajnai Gordon programjából, arról a mérvadó elemzők többsége azt mondja, hogy alkalmas a válság kezelésére. Magyarországnak pedig most gyors, határozott fellépésre van szüksége. Ha a válságkezelés sikeres lesz, akkor van esélyünk, hogy megvédjük a forintot, a munkahelyeket és tízmillió magyar polgár vagyonát. Ha a kormány elég elszánt, akkor bebizonyíthatja, hogy egy év alatt mennyi mindent lehet tenni. Ezért fideszes képviselőtársaimtól csak azt kérem, hogy a jövőben ne menjenek szembe saját közgazdászaiknak a Jövőkép című programban megfogalmazott javaslataival. A szocialista honatyákat pedig arra biztatom, hogy 1995-höz hasonlóan most is támogassák, hogy az ország ismét elkerülje a még nagyobb válságot. Az SZDSZ frakciója mindenesetre ehhez és csak ehhez szeretné a támogatását megadni.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)