Felszólalás adatai

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány támogatói ma búcsút intenek az egyik miniszterelnöknek, és nagy valószínűséggel megválasztják a másikat. De ha közben, a búcsú közben könny szökne a szemükbe, ne aggódjanak: csak az alkotó távozik, az alkotás marad. (Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.) Valószínűleg még gyakran gondolunk rá erről az alkotásról.

Három kérdésre szeretnék ma válaszolni. Az egyik az, hogy milyen országot vett át a szocialista-szabad demokrata többség 2002-ben, hol tart ma ez az ország, másrészt hol hibázta el Gyurcsány Ferenc, és mit várhatunk Bajnai Gordontól.

2002-ben egy működő országot vett át az akkori többség, erős gazdasággal, és ez az erős gazdaság képes volt arra, hogy rendezett költségvetést is teremtsen (Zaj, közbeszólás az MSZP soraiból: Kétévest!), olyannyira, hogy abból még osztogatni is lehetett az elején.

Az államadósság, ma már elhangzott, akkor 53 százalék volt, ma 70 fölött van. A munkanélküliség - nem lehet tagadni - 5 százalék körül mozgott, ma 9 százalék fölött van. De ami a legfontosabb: akkor az értékek fontosak voltak, minden a helyén volt; a munka fontos szempont volt a jövedelem megszerzésénél, nem az ügyeskedés. Az otthon fontos volt a fiatalok számára - ma az utolsó lehetőségét is el kívánják venni az otthonteremtésnek. A család meghatározó érték volt - a Gyurcsány-kormánynak nem volt családpolitikája. Az adott szónak volt becsülete - ma a szó azt a szerepet játssza, hogy elfedje a valóságot. Ma a hazugság világát éljük, a meggyőzés helyett a manipulációét.

(14.50)

S ami talán a legfontosabb: akkor jó volt magyarnak lenni. Ma a fal mellett, lehajtott fejjel somfordálunk, amikor megkérdezik, hogy melyik országot képviseljük.

És akkor próbáljuk talán elmondani azt, hogy hol is rontotta el Gyurcsány Ferenc. Nézzék, a politikusnak az a feladata, hogy a hatalom birtokába jusson azért, hogy az elképzeléseit megvalósítsa. Gyurcsány Ferenc nagy energiával, ügyesen és gátlástalanul tört a hatalomra és a hatalom megtartására is. Az ellenfeleit nemcsak legyőzni, de megsemmisíteni is akarta, és ma az együttműködésről beszél. A választókat nem meggyőzni akarta, hanem megtéveszteni és manipulálni. Pedig a hatalomhoz alázat is kell. Az alázat pedig nem azt jelenti, hogy mulyák vagyunk, hanem önismeretet jelent; azt, hogy a helyünkön vagyunk, tudjuk, kik vagyunk mi, és mi a fontos számunkra, mi a feladatunk. Ki kell mondanom, Gyurcsány Ferenc nem volt alázatos.

Azt mondják, hogy a politikában a látszatnak valóságértéke van, ezért minden politikus igyekszik figyelni a látszatra. Így volt ez Gyurcsány Ferencnél is. Azonban hadd idézzek egy volt szocialista párttagot: Gyurcsány Ferenc a politikát áthelyezte a PR területére. Amikor csak látszatpolitizálás folyik, amikor nem a tevékenység fontos, hanem a látszat, akkor oda jut az ország, ahol ma van.

S a harmadik szempont is, ahol úgy érzem, hogy elrontott valamit Gyurcsány Ferenc - aki egyébként tehetséges ember, akiből lehetett volna államférfi is, akinek sok olyan adottsága van, ami ezt az országot talán jobb irányba tudta volna vezetni -, egy nagy tévedést mutat. Az első embernek kell hogy legyen víziója, elképzelése, ötlete az országról. Gyurcsány Ferenc sziporkázóan ötletelő ember, de ő a végre nem hajtott ötletek és a meg nem valósított tervek embere. Tessék megnézni, hány program, ötlet, elképzelés hangzott el az utóbbi években ebben a Házban, és mennyi valósult meg belőle, sokszor épp az ellenkezője!

Ha megengedik, néhány szót szólnék a jelölt úrról is. Mit tudunk róla? Túl sokat nem. Azt látjuk - s azért ez nem elhanyagolható szempont, hiszen a politikai kommunikációban nagyon fontos a látszat -, hogy jól áll rajta az öltöny, jól köti meg a nyakkendőjét, és valljuk be, egy cserkészfiú ábrázatát hordja. (Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.) De mi a probléma? Tudunk még néhány dolgot. Tudjuk azt, ami letagadhatatlan tény, hogy a Gyurcsány-kormány minisztere volt. Azt a tárcát vezette, amelynek a gazdasági válság lett a következménye. A Gyurcsány-kormány gazdaságpolitikájának egyik meghatározó személyéről van szó. Ezt nem lehet letagadni, és ennek az eredményeit látjuk.

S még valamit tudunk, amiről ma már sok szó esett, és kint azok a szegény jószágok is ezt gágogják: bizony nem lehet letagadni azt sem, hogy része volt annak a cégnek a sorsában, amely sok ember életét befolyásolta. Ez a fajta magatartás azt mutatja, hogy az emberek sorsa iránti érzékenység és felelősség nem erős oldala a jelölt úrnak. Úgy tűnik, hogy a mozdony új, de a vágány a régi, hiszen ugyanazok vállára kívánja tenni a terhet, akiknek a vállán már úgyis sok van. A rövid távú célok érdekében az egyének és a társadalom hosszú távú érdekeit áldozza fel. Ezt abból a néhány programelemből tudjuk, amelyek képviseletét az őt támogató képviselőkkel aláíratta. Engedjenek meg ebből egy-két gondolatot!

Melyek ezek a rétegek? Például a nyugdíjasok. A nyugdíjasok társadalma nem homogén társadalom. Akinek 200 ezer forint fölött van a nyugdíja, azt talán nem érintik olyan súlyosan azok az intézkedések, amelyeket terveznek, mint azt, akinek valahol 40 ezer forint körül mozog. Nem szeretnék populista lenni, de gondoljanak bele, hogy sok esetben a lakásfenntartás és az élelmiszer-vásárlás között kell döntenie egy nyugdíjasnak. Azok a 40 ezer forintos kisnyugdíjasok, akik a szegénység vagy talán már a mélyszegénység szélén állnak, egy-két olyan intézkedéstől, amiket a jelölt úr bejelentett, belesodródhatnak a mélyszegénység körébe, ahonnan már nagyon nehéz kilábalni.

Szóljunk néhány szót a családtámogatási rendszer átalakításáról! A gyes és a gyed rendszerét is érinteni kívánja a jelölt úr. Kiket sújt ez? Elsősorban a gyermekvállalásra vállalkozó vagy ebben a kérdésben bizonytalan fiatalokat. Tudjuk, elsősorban a gyed a legjobb eszköz arra, hogy a fiatalok vállalva a gyermeknevelés első nehéz éveit, mégiscsak úgy döntenek, hogy gyermeket vállalnak. Ez a dilemma egy ilyen intézkedéssorozat után lehet, hogy a másik irányba dől el. És ez már nemcsak a családokat érinti, hanem a nemzet egészét, a demográfiai helyzet romlását is jelentheti.

A családi pótlék megváltoztatása elsősorban a nagycsaládosokat fogja olyan helyzetbe hozni, ami a jelenleginél is rosszabb és nehezebb, hiszen a családok közül ők viselik a legnagyobb terheket. Az otthonteremtési támogatás megnyirbálása kifejezetten családellenes intézkedés, ami megint csak a családalapító fiatalok helyzetét nehezíti meg. Tudjuk nagyon jól, hogy nemcsak az első gyermek vállalása, de maga a házasságkötés is mily mértékben esik vissza és tolódik ki. Ebben a helyzetben segíteni és nem gátolni kellene a fiatalokat. Úgy gondolom, ez azt mutatja, hogy itt gazdasági kérdésekről történik elmélkedés és tervezés, de a társadalmi problémák iránti teljes érzéketlenséget fogalmazott meg a jelölt. S megjegyezném, az előbbi beszédében egy támogatást említett mindössze, s az sem a hazai kis- és középvállalkozókat szolgálná, hanem az új külföldi befektetőket. Az ő segítségükre számít, holott a munkahelyteremtésben a kis- és középvállalkozások döntő szerepet játszanak.

Úgy gondolom, a magyar politikai vezetésnek figyelembe kellene vennie azt, hogy mit akar az ország lakossága. Ez a döntő kérdés. Az ország lakossága pedig új választást szeretne. Az új választás azt jelenti, megadjuk a lehetőséget a népnek arra, hogy döntsön, kit kíván a politikai hatalom birtokába juttatni, s ezzel milyen utat kíván a nemzetnek szabni. Túl sokszor hallottuk ma azt a beszédben, hogy szakértői kormány, nem szeretnék politizálni, nem pártokhoz kötődöm. Vegyük tudomásul, az egyik szocialista kormány megy, a másik szocialista kormány jön. Ebben a parlamentben politikai pártok támogatják a kormányokat, és ez a kormányzati támogatás a két párt szövetségében ma minden bizonnyal elindul.

Még egyszer mondom - és ez a legfontosabb, amit ma kimondhatunk -, az új választások fogják megoldani Magyarország helyzetét.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

(15.00)