Felszólalás adatai

Azért mondtuk továbbá azt, hogy aszpirint adnak a haldoklónak, mert olyan hivatkozással rakják elénk ezt a részmegoldást, ami egyébként önmagában támogatható, támogatandó, és azt is mondjuk, hogy átgondoltabb módon ezt a megoldási részt letudottá is tenné. De azzal az indoklással, ami mellette található, miszerint addig érjük be ezzel, amíg nem születik meg az egységes bírósági gyakorlat, egészen egyszerűen önmaguknak kitöltenek egy biankó csekket, hiszen elmondható az, hogy egységes bírósági gyakorlat egy nem precedens alapú jogrendszerben mikor alakul ki. Jelen pillanatban is az egyik bíró így dönt, a másik úgy, és a devizahitel-károsultak helyzete lényegében olyan személyek jóindulatán múlik, akik nincsenek is feltétlenül azon végzettség és azon tapasztalati tömeg birtokában, ami szükséges lenne a felelős döntéshez; már csak azért sem, mert a világon nem alakult ki ilyen helyzet és ilyen duális gazdasági szerkezet, mint Magyarországon.

Éppen ezért egyszerűen elvárhatatlan, hogy önmagában a jogi út vezessen sikerre. Ezért mondja azt a Jobbik, hogy három úton, három fronton kell harcolni; ebből az egyik a jogi. Nyilvánvaló, hogy mindent meg kell tenni, de ha a politikum, a kormányzat bűnös módon arra vár, hogy a jogi út majd önmagában kikövezi és megvilágítja számára a kivezető ösvényt, óriási hibát követ el, hiszen ne titkoljuk, politikai megoldási csomagok nélkül nem lehet előrelépni, és önök egyre inkább arrafelé terelik a helyzetet, hogy a harmadik fronton, az utcán dőljenek el a dolgok. Nem gondolták komolyan, hogy több százezer devizahitel-károsult majd szép csendben el fogja tűrni, hogy kipakolják a lakásából, a gyerekeit elvigye a gyámügy, és egy olyan fogyasztóvédelmi szőnyegbombázás során elveszítse mindenét, amije volt, amilyet még nem látott a magyar gazdaság?! Önök komolyan gondolták, hogy ezt majd ez a több százezer ember szépen, szó nélkül, az út széléről, az árokba borulva hagyni fogja és csendben tűrni fogja? Nem.

Most annyi történt, hogy nagyon okosan és helyes módon a kilakoltatási moratórium kiírásával elérik azt a helyzetet, hogy lényegében a választásokig nem lesz a médiában látványos, házból való kirugdosás, nem lesz kisgyermekek földön húzása, nem fogják a rendőrök adott esetben rátörni a családra az ajtót. Láttunk már ilyet egyébként olyan esetben is, amikor még a végrehajtáshoz szükséges végzés sem volt meg, vagy bírósági szakaszban volt az ügy, mégis megjelentek a szervek, mégis elkezdték foganatosítani a kilakoltatást, és mondjuk, az otthonmentő civilek és a helyi jobbikos képviselő összefogása kellett ahhoz, hogy olyan tárgyalási pozíciót érjenek el, hogy egy kilencvenes éveiben lévő asszony kilakoltatása elmaradjon.

Tehát tessék megérteni azt a nonszensz állapotot, hogy egy kétharmados felhatalmazással bíró kormány olyan jogi környezetet enged kiterjedni, sőt elburjánzani, amelyben kilencvenéves emberek kerülhetnek utcára, és nem is a saját tartozásuk miatt, hanem a már elhunyt fiuk vitatott tartozása miatt. Olyan gazdasági környezetben élünk, hogy háromszorosára nőhet a törlesztőrészlet a mindenféle logikai, objektív és észérv által indokolhatóhoz képest. És olyan helyzetben vagyunk, ahol teljesen mindegy, hogy ki a hibás a szerződés aláírásáért, de 2052-ig lehet autóhitel-szerződést aláíratni ügyfelekkel, addig, amíg 90 év feletti lesz az adós vagy éppen 100 éves lesz, a készfizető kezese több mint 120, és gondolhatjuk, hogy mi lesz abból az autóból készült kávéfőzőből, amit újrahasznosítanak, addigra, 2052-re az is el fog rozsdásodni.

A lényeg az, hogy lehet felelősséget keresni. A legundorítóbb érvelés az egész magyar politikai piacon az, hogy ne járjanak jobban a devizahitelesek, mint a forinthitelesek, vagy ne járjon jobban egyik hitelkárosult-csoport a másiknál. Könyörgök, ki járt itt jól Magyarországon, aki hitelt vett fel? Hát a forinthiteleseket nem sújtotta ugyanúgy egyoldalú szerződésmódosítás, indokolatlan áthárítás, amit tegyük hozzá, 2001-ben nyitottak ki, hiszen akkor vált lehetségessé az egyoldalú szerződésmódosítások foganatosítása? És ne mondjuk azt, hogy ezért az akkori Orbán-kormány követte el az ősbűnt, és ő a fő hibás, hiszen a hitelintézeti törvény 1995-ös módosítása ágyazott meg annak, ami a későbbiekben bekövetkezett. Azt is látnunk kell, hogy az a szőnyegbombázás, ami devizahitelezés címszó alatt bekövetkezett, bizony a hitelek mintegy 70 százalékát az önök által sokszor emlegetett elmúlt nyolc évben helyezte ki, de már akkor is látni kellett volna és tisztán kellett volna látni, hogy a megoldás nem itt rejtezik.

Most elénk letették - mint említettem - a kilakoltatási moratórium kiírását, meghosszabbítását. Ez önmagában támogatható, nemes cél; kicsit érdekes, hogy pont a választások tervezett hónapjáig kerül ez kiírásra, nem pedig a probléma megoldásáig, ahogy azt a Jobbik követeli. A Jobbik azt mondja - a megoldási csomagjának 3. pontja egészen pontosan az -, hogy kilakoltatási és részleges végrehajtási moratórium legyen egészen addig, amíg önök nem teljesítik az ígéretüket, miszerint senki nem marad az út szélén.

Hogy miért részleges ez a végrehajtási moratórium, arról egypár szót. Pontosan azért, mert mondjuk, önkényes lakásfoglalókat mi nem akarunk támogatni ebbéli tevékenységükben, tehát ha önkényes lakásfoglalókat, bűnözőket kell kitakarítani egy általuk jogtalanul elfoglalt ingatlanból, azt kell hogy mondjuk, ennek meg kell történnie egy jogállamban, a rend pártjaként csak ezt mondhatjuk. Az viszont elfogadhatatlan, hogy vitatott banki hitelek, vitatott kölcsönök miatt ártatlan polgárokat vegzáljanak olyan személyek - és itt már a végrehajtói szakágra szeretnék majd rátérni -, akiknek nagyon sokszor a szükséges végzettségük sem volt meg ezen tevékenységhez, nem rendelkeztek a szükséges papírokkal és a szükséges végzésekkel, mégis odaálltak, és mégis mint a halaskofák árusították ártatlan emberek tartozásait, jól felsrófolva azt.

Nagyon sok olyan egyedi eset érkezik hozzánk - hogy idézzek egyet a számok szintjén -, hogy 15 milliós tartozás a végrehajtó által felsrófolva 36 milliós követeléssé változott és transzformálódott, ami nonszensz és megmagyarázhatatlan. Nemcsak piacgazdaságban, egy bármilyen szinten a jogállamiság látszatát fenntartani kívánó országban elképzelhetetlen, hogy a végrehajtási beavatkozás után több mint duplájára nőjön a tartozás, és ez elszámoltatásért kiált.

Jelen pillanatban egy másik ágat is látunk: arról van szó, hogy az árfolyamgátat lényegében kiterjesztenék arra a több mint 150 ezer polgárra is, akiknek 90 napot meghalad a tartozása. Az árfolyamgát hibáiról mindjárt megosztanék pár gondolatot a tisztelt és figyelmes hallgatósággal, ez előtt ugyanakkor beszéljünk arról, hogy ezen 150 ezer polgár 90 napon túli lejártnak, bedőltnek mondható hitellel, tartozással vajon mennyiben lesz képes, mondjuk, a 20 százalékkal alacsonyabb szintű törlesztőrészletet fizetni. Ezen 150 ezer érintett polgár - és a családtagokat is számoljuk ide, hiszen őket érinti csak közvetlenül ez a katasztrófa, mindenki mást közvetetten - vajon mennyire marad teljesítőképes és fizetőképes?

A fő problémánk az, hogy semmi garancia nincs arra, hogy ezen néptömeg nagy része vissza tudjon térni a törlesztők rendszerébe, és mi nem is azt szeretnénk, hogy ezek az emberek törleszthessenek; a végcél nem ez, ez csak egy eszköz. A végcél az, hogy ezek az emberek tisztességben élhessenek, és a társadalom produktív, gyarapító tagjai lehessenek. Efelé egyetlen út vezet és az árfolyamgát ellentmond annak a filozófiának, ami efelé vezet. Az árfolyamgát ugyanis azt mondja, hogy meghúz egy árfolyamot, ami alatti részt, amit a bank indokolatlanul átterhelt a polgárra; tehát a bank az elvett pénzt megtarthatja, és az afölötti részt egy külön számlán fialtatja, kamatoztatja, aztán majd egyszer vélhetően kamatostul leveri az ügyfélen.

Egy olyan alapfilozófia foglaltatik benne, hogy az árfolyamgátban kitűzött árfolyam és a felvételkori árfolyam közötti nyereségrészt a bank lenyelheti, pedig abban a nyereségrészben benne van az összes undorító, mocskos, egyoldalú áthárítás, az összes fogyasztóvédelmi visszaélés (Dr. Aradszki András: Hülyeségeket beszélsz...), és az összes olyan tétel benne van - hiába ingatja a fejét -, amire nem kapott felhatalmazást ez a bank. Nem volt a szerződésben aláírva... Egyébként nyomjon kétpercest, a saját szókincse pedig sokat elárul önről. Nyomja meg, reagáljon rá, próbáljon érvelni, nem nagyon megy, látom. Kísérelje meg!

Visszatérve, el kell hogy mondjuk, a kettő árfolyamrész közötti különbségből felszaporított indokolatlan nyereségtömeg az árfolyamgát alapján ott marad a banknál. Senki nem tudja meghazudtolni, ez így van, az összes piaci elemző elismeri, nem ezen folyik a vita. A vita azon folyt eddig jellemzően, hogy a gyűjtőszámlán gyűlő, viszonylagosan kisebb összeg teherátvállalását vállalja-e az állam vagy vállalja-e a bankrendszer, vagy pedig ez az adós nyakába zúdul.

Mi azt mondjuk, hogy semmiféle racionális indok nem szól amellett, hogy az állampolgár vállalja ezt a terhet. Azt is mondjuk, hogy ha az állam közpénzből vállalja ezt a terhet, az lényegében ugyanolyan, mint ha az állampolgárok vállalnák, tehát kétharmad részt nem akarunk fizetni úgy, hogy a bankok a kontó csak egyharmadát vállalják. Teljesen jogos elvárás, hogy fizessenek az érintett bankok; tisztelet a kivételnek, mindenhol, minden egészséges gazdaságban szükség van tisztességes bankokra, jelen esetben viszont a bűnelkövető bankoknak fizetniük kell.

(18.40)

Ez kikerülhetetlen, nem csak gazdasági megközelítésből. Ez egy olyan erkölcsi üzenetet kell hogy küldjön a piacnak, az összes többi visszaélő formának, a gyorskölcsönt adó cégeknek, a fogyasztói csoportok szervezőinek, mindenkinek, aki visszaél ezzel a rendszerrel, azt az üzenetet kapnák, hogy Magyarországon ezt a továbbiakban nem lehet, és bizony a korábbi bűnöknek is lesz következményük.

Tehát visszatérve az árfolyamgátra, el kell hogy mondjuk, önmagában szentesíteni akarják önök az indokolatlan nyereség elvételét, ami a lakosság zsebéből a bankokhoz került, ezt a bankoknál akarják hagyni, mi pedig ebben nem tudjuk támogatni önöket.

A kilakoltatási moratórium meghosszabbításában természetesen igen. De el kell mondjuk, hogy az a tartozáselismerőnek nevezett nyilatkozat, ami nagyon sok esetben az árfolyamgátba való belépéskor aláíratásra kerül, szintén visszaéléseket takar, hiszen ezzel lényegében elismertetik az adóssal a mesterségesen felduzzasztott tartozásállományt, mégpedig valósnak ismertetik el, miközben ez egy virtuális, a bank által kreált számlán gyűlő pénzösszeg, aminek köze nincs a valós tartozáshoz. Nemcsak azért nincs, mert a PSZÁF és az MNB jelentéseiből kiderül, hogy a devizakölcsönöknek csak mintegy ötöde mögött volt bármiféle devizabevonás, és az sem bizonyítható, hogy ezeket milyen célra fordították, de azt is látni kell, hogy mintegy 3000 milliárdnyi összegre becsülik azt a teljes pénztömeget, amelyet a bankok csak ezen visszaélésekkel tarkított konstrukciók által kivontak a magyar lakosság zsebéből, és 600 milliárdra becsülik azt a be nem fizetett adótömeget és azokat a közterheket, amelyeket kikerültek ezek az érintett intézetek. Tehát itt az egész magyar költségvetést és egész Magyarországot akkora károk érték, amelyek elszámoltatásért kiáltanak.

Épp ezért mondjuk azt, hogy ezen újabb mentőövkísérlet egy szépségtapasznak elég lehet. Meg is lehet igennel szavazni, de óriási hiba lenne egyrészt az áldozatok kiszolgáltatott voltát így hagyni, a kiszáradt gazdaságot ebben a helyzetben hagyni, és el kell mondjuk, itt van még egy óriási hiány: üres a vádlottak padja. És mi meg akarjuk tölteni a vádlottak padját a korábbi bankvezérekkel, az összes felelőssel, aki részt vett az évszázad csalásában és átverésében; meg akarjuk tölteni a vádlottak padját a pénzügyi felügyeleti vezetőkkel, akik érintettek voltak ebben, tudtak róla, mégsem szóltak egy szót sem, mégsem figyelmeztettek senkit, és végig kell gondolni az eddigi kormányzatok felelősségét is, és azon kormányzati tisztviselőket is el kell számoltatni, kivételezés és kivétel nélkül, akik, még egyszer mondom, az évszázad csalását, az évszázad átverését engedték Magyarországra.

Nagyon fáj nekünk, hogy ez százmilliárdokba, ezermilliárdokba került. De nem ez fájt a legjobban. Az az üzenet fáj a legjobban, hogy ezzel azt üzenik mind a piacnak, mind a külföldnek, mind a globális futószalagnak, hogy Magyarországgal bármit meg lehet tenni. Mert ha Magyarországon a bankrendszer ezt megteheti a polgárokkal, a lengyel tiltáshoz hasonló ellenreakció nélkül, a horvát és szerb nagyon markáns bírósági ítéletekhez hasonló ellencsapás nélkül, akkor Magyarország azt üzeni, hogy gyarmat. Akkor Magyarország azt üzeni, hogy ezt a kiszolgáltatott és pária sorsot, amit az állampolgárai átélnek, nem akarja sem Magyarország Kormánya, sem a felügyeleti szervei megváltoztatni, hiszen ha meg akarná, akkor nem aszpirint adna a haldoklónak, hanem előállna a teljes körű megoldáscsomaggal: felvételkori árfolyamon forintosítaná a hiteleket, kártérítést foganatosítana annak arányában, hogy mennyivel többet fizettek az érintettek a szükségesnél, kilakoltatási moratóriumot addig rendelne el, amíg a probléma meg nem oldódik, mindemellett soronkívüliséget és illetékmentességet biztosítana a bíróság és a törvényszék előtt, ezenfelül pedig a teljes végrehajtói szakágat felülvizsgálná, állami ellenőrzés alá vonná a teljes szisztémát, adott esetben a NAV szakértőinek kiképzésével, majd bevonásával, megszüntetné az önálló bírósági végrehajtó nevű, sajnos maffiózóelemekkel tarkított intézményt, és elérné Magyarországon, hogy egy fogyasztóvédelmi razzia keretein belül minden egyes állampolgár pénze, bankbetétje, háza, élete és jövője is biztonságban legyen.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)