A felszólalás szövege:

A költségvetés kapcsán nyilvánvalóan az látszik, hogy az nem egy egyszerű időszak költségvetése, és nem lehet elvonatkoztatni attól az időszaktól, amikor egy költségvetés megszületik. Nyilván magán hordozza annak az időszaknak minden vonatkozását, ami egyébként a hétköznapjainkat áthatja, az a bizonytalanság, és nyilván az, hogy éppen ezekben a percekben elméletileg zajlik egy tanácskozás, aminek senki nem tudja megjósolni, hogy mi lesz a végkimenetele.

Önök nyilvánvalóan tudják azt, hogy ebben a nehéz időszakban megszülető költségvetési tervezetben van egy nagyon komoly tartalék, amely elméletileg arra készül fel, hogy ebben a bizonytalan időszakban is képes legyen felkészülni akár a rosszabb forgatókönyvre is. Az ország eladósodottsága kapcsán ma ezt többször felvetették, és nyilvánvalóan azt látom, hogy van egy tervszerű, új indítványuk, ami arról szól, hogy hogyan lehet megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Próbálkozzanak vele, szerintem nagyon nehéz lesz ezt megmagyarázni.

Azt pedig különösképpen furcsán hallgattam, hogy most újra azt kezdik el mondani, hogy tulajdonképpen a magyarországi eladósodottság nem is olyan magas, hiszen Európában lehet találni még egy sor országot, amelynek legalább ilyen magas az eladósodottsága.

(16.50)

Lehet, hogy ez igaz, de azt nem veszik figyelembe, hogy ezek az országok is felismerték, hogy ez nagyon komoly problémát okoz.

Másrészről Magyarországnak van egy különleges, nagy problémája, hogy az állam mellett a lakosság is rendkívüli módon el van adósodva, ráadásul devizában, másrészt a vállalkozások is el vannak adósodva (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Azért nem kellene nehezíteni az életüket.), ez is jelentős tételben, devizában. Ilyet már nem is merek mondani, hogy az önök lelkiismerete, mert nyilván van ilyen valahol, csak ritkán találkoznak vele, mert egyébként akkor, amikor önök voltak ebben az országban döntéshozó helyzetben, akkor kellett volna valakinek csengetni a csengőt, hogy gyerekek, ez nem jól van így, devizában nem szabad, egyszerűen bűn eladósítani egy államot, főleg meg a lakosságát. (Göndör István: A tárgyra kellene térni, képviselő úr!)

Köszönöm szépen a türelmét.

ELNÖK: Göndör képviselő úr, még van 2 perc 23 másodperc, nyomja meg a gombot és rátérhet a tárgyra. Parancsoljon, képviselő úr! Beszámítjuk az idejébe.

SZÓLLÁTH TIBOR ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Egy fontos dolgot szeretnék még kiemelni. Igazából önök itt szociális igazságtalanságról beszélnek, miközben én nem mondok mást, mint azt mondom, hogy egy segélyalapú társadalomról, amit önök egyébként létrehoztak, egy munkaalapú társadalomra kell áttérni, mert akkor az emberek valóban semmilyen formában nem ösztönződtek arra, hogy munkából éljenek meg. Ez főleg kistelepüléseken van, amikor a közhasznú munkavégzés során többször előfordult, hogy kint ülve egy műintézmény teraszán megkérdezték a többieket, hogy: hülyék vagytok, hát miért mentek dolgozni, amikor ugyanannyi segélyt kaptok, mintha nem dolgoznátok. Értik a különbséget. Azt gondolom, hogy ez egy fontos irány.

Itt ma többször elhangzott az, hogy akkor, amikor munkalehetőség van, kiderül egyébként, hogy az emberek egy jelentős része dolgozik, csak nem bejelentett formában. Konkrét példát tudok önöknek mondani. Van egy húsipari vállalkozó, és azt mondja, hogy amikor kimennek hozzá az emberek, ki vannak közvetítve, azt kérik, hogy legyen szíves írja rá a közvetítőlapra, hogy ő nem alkalmas arra a feladatvégzésre. Ez nem egyedi eset, sorozatosan van ez így. Nyilvánvalóan nem helyes, hogy így van. Én magam rendkívüli módon támogatom, valóban a segélyalapú társadalomszervezésről át kell térni a munkaalapú társadalomra.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

SZÓLLÁTH TIBOR ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttem szólóval talán egyet is tudok abban érteni, hogy ez egy katasztrófa-költségvetés, és talán azt is el tudom mondani, hogy még a tavalyi is az volt, már abban az értelemben, hogy egy katasztrofális helyzetet kell kezelnie, amely egyrészt nyilván az ország belső állapotait, illetve nyilvánvalóan a külállapotokat figyelembe véve talán nem meglepő.

De mivel elég rövid idő áll rendelkezésemre, és szeretnék az utánam jövőknek is még időt hagyni, én egy területre szeretnék kitérni, az pedig a munkaalapú társadalom, amely azt a paradigmaváltást támasztja alá, ami az embereknek - ha lehet, márpedig minél többeknek lehessen - a munkához való hozzájutása és a megélése, mert valljuk be őszintén, az a paradigmaváltás, ami megtörtént Magyarországon, fontos, hiszen a korábbi felfogás az volt, hogy nem fogsz túlságosan jól élni, de ezért nem is kell dolgoznod. Be tudjuk látni, hogy ez hosszú távon nem fenntartható.

Azt is hozzá kell tenni, főleg aki ezt önkormányzatban látja, önkormányzati vezetőként, hogy Magyarországon kialakult egy olyan segélyipar, amely arról szólt, hogy úgymond a segélyezettek pontosan tudták, hogy mikor és hogyan kell olyan beadványokkal élni az önkormányzatokhoz vagy egyéb helyre, ahol akár havi szinten több százezres segélyre is képesek voltak az igényeiket beadni.

Egyébként a kollégáim elmondják, hogy tudják, hogy nem rászorulók, de nem tudják megakadályozni, mert olyan a törvényi szabályozás, hogy nincs lehetőség, és nincs joguk ezekbe beleszólni. Itt komoly vita bontakozott ki azzal kapcsolatban, hogy a foglalkoztatás bővülni fog-e vagy nem. Az adatok azt mutatják, hogy egy szerény bővülés már volt, és nagyon reméljük, hogy ez csak az eleje ennek a bővülésnek.

Szeretnék a közfoglalkoztatásról egypár szót ejteni. Alapvetően én egy nagyon fontos eredménynek érzem azt, hogy 200 ezer embernek lesz közfoglalkoztatásban lehetősége, ez egy fontos dolog. Annak a fajta közfoglalkoztatásnak, hogy menj be, és töltsd el azt a pár órát ott valahol a településen, mindegy, ha nem is csinálsz semmit, azt gondolom, hogy egyszer és mindenkorra véget kell vetni. Igenis a közfoglalkoztatás alkalmas arra, hogy értékteremtő munka legyen az eredménye, igazából értelmes feladatokat lehet adni az embereknek, és nagyon fontos eredménynek érzem, hogy jövőre 6 és 8 órás közfoglalkoztatásra lesz lehetőség.

Többen szóba hozták a szakképzés kérdését. Azt szeretném ebben csak erősíteni, hogy alapvetően az a duális szakképzés, ami kialakulóban van, szerintem egy nagyon fontos eredmény, hiszen bármelyik részével beszélek is a szakképzés szereplőinek, mindenki azt mondja, hogy igazából piac szempontjából kell nézni a szakképzést. Nem a levegőnek és nem a munkaügyi központoknak kell szakképzett munkaerőt termelni, hanem a piacra kell munkaerőt termelni. Egy nagyon fontos dolog.

Egy nagyon komoly vita folyt arról, hogy szabad-e 16 évre levinni a tankötelezettséget. A magam részéről azt gondolom, hogy igen. Önök egyből azt mondják és beszorozzák azokat a korosztályokat, hogy azok mind ki fognak esni az iskolarendszerből. Ez nem így van. Beszélni kell azokkal a pedagógusokkal, akik azokkal a gyerekekkel kell napi szinten foglalkozzanak, akik csak azért járnak középiskolába vagy szakképzésbe, mert tankötelezettségük van. Igazából nem kell, hogy ez kötelező legyen, ez egy lehetőség legyen. Aki akar élni ezzel a felemelkedési lehetőséggel, az tudjon élni.

Összességében azt kérem önöktől, támogassák ezt a költségvetést. Ha azt kérdezik tőlem, hogy talán ez a világ legjobb költségvetése, nyilván azt fogom mondani, hogy nem. Lehetne-e jobb költségvetést csinálni? Akkor arra azt mondom, hogy az a bizonytalanság, ami körbeveszi ezt a költségvetést és magát az országot, illetve a hétköznapjainkat, mindenképpen azt mutatja, hogy az a 300 milliárdos tartalék, ami a költségvetésben van, reményeink szerint elég lesz, és ezekkel a tartalékokkal ez a költségvetés azt a súlyos, nehéz gazdasági helyzetet, amely a 2012-es évet előreláthatólag jellemezni fogja, talán kezelni tudja.

Kérem, támogassák ezt a költségvetést. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

(13.50)

SZÓLLÁTH TIBOR ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Én egy kicsit szomorúan hallgatom ezt a vitát, de én egy másik részéhez szeretnék hozzászólni. Itt most '56-ról beszélünk, és nyilván a törvénytervezet is erről szól, de szeretném fölhívni a figyelmet egy másik olyan időszakra, amivel én, nem azt mondom, hogy naponta, de mostanában sűrűn találkozom. Én olyan vidékről származom, amihez a hortobágyi munkatáborok világa elég közel van, és példának okáért abban a szerencsétlen helyzetben vannak, hogy sohasem ítélte el őket senki. Nem történt más velük, mint egyik napról a másikra kilakoltatták őket, elvitték a helyszínre, ott elégették az összes irataikat, és közölték velük, hogy ők itt fognak megdögleni. Ezek az emberek méltatlan körülmények között vannak a mai napig, soha senki nem kért tőlük elnézést, és én azt gondolom, hogyha egy picit kinyitjuk ezt a világot, akkor nem megbántva '56 emlékét, de nyissuk egy kicsit tágabbra ezt az ajtót, hiszen ebben a csoportban már szinte maroknyian vannak, csak azok élhetnek még, akik gyerekként kerültek ebbe a szituációba, és én azt gondolom, hogy érdemes lenne az ő helyzetükkel foglalkozni, és valamilyen formában kezelni is kellene.

A másik, amivel én kezdtem, a szomorúságom. Nyilván abból fakad ez a méltatlan vita, hogy ez a kádári időszakban arról szólt, hogy nem kell erről beszélni, mert majd lesz valahogy. Sosem beszélte ki ez a társadalom ezeket a problémákat, kell róla beszélni, azt hiszem, egy kicsit más hangnemben szerencsésebb lenne. Én nem bántok meg senkit sem, de azt gondolom, hogy maga '56-nak a szellemisége többet érdemel annál, mint hogy ilyen hangnemben beszéljünk. Szeretném kérni önöket, szeretném kérni képviselőtársaimat, hogy nyissuk szélesebbre egy kicsit ezt a kaput, pár százan élnek még azokból az emberekből, akik a hortobágyi munkatáborban gyakorlatilag áldozatként szerepeltek, és nem azért a pár évért, amit ott eltöltöttek. Én beszélek ezekkel az emberekkel, a mai napig remegnek, nem mernek a mai napig megnyilatkozni. Nálunk megjelent egy könyv egy túlélővel, és attól volt kétségbe esve, hogy mi fog vele történni, hogy ez a könyv egyáltalán nyilvánosságra kerülhetett. Azt kérem önmagunktól, hogy foglalkozzunk ezzel (Az elnök csenget.), mert szerintem ez egy becsületbeli ügy.

Köszönöm a meghallgatást.

SZÓLLÁTH TIBOR ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Burány képviselő úr elég furcsa hasonlattal kezdte a hozzászólását, én talán nem ilyen furcsa, de mégiscsak egy másik hasonlattal szeretném kezdeni.

Amikor önöket hallgatom és az LMP-s kollégákat, akkor nekem az a meglátásom, hogy úgy csapnak rá, mint a tyúk arra a bizonyos, ragadós testnedvre, és úgy cincásszák ezt a témát, úgy... (Dr. Józsa István: Azért mégis a parlament! Vigyázzon már, képviselő úr! - Az elnök csenget.) Hallgasson végig, Józsa képviselő úr! (Dr. Bárándy Gergely: Ha néha megszólal, legalább legyen valami méltóság benne! - Az elnök csenget.) Úgy teszik tönkre azt a maradék hitelességet is, ami önöknek maradt, ami problémákat kelt mindenképpen. (Dr. Józsa István: Mondja el irodalmi nyelven! - Az elnök ismét csenget.) Amikor hitelességről beszélünk, akkor szerintem nem sok számonkérni valójuk van.

Nagyon örültem, amikor Rozgonyi képviselő úr szépen elmondta aránylag szép, kerek mondandóval, amit magamnak is élmény volt hallgatni, sajnálom, hogy önök nem voltak bent, mert akkor ilyen kérdéseket nem tennének föl, amiket föltesznek, és talán Szűcs Erika sem mondaná azt, hogy mi a Magyar Nemzeti Bank legfőbb feladata. Mert nekem szimpatikusabb volt azt hallani, és azt gondolom, talán így is van, hogy a mindenkori Magyar Nemzeti Banknak a mindenkori kormány gazdaságpolitikáját kell segítenie mindaddig (Szűcs Erika: Nem ez van a törvényben, drága képviselő úr! Nem ez van a törvényben! Az árstabilitás van benne! Megáll az eszem!), amíg ez nem veszélyezteti az inflációs célokat.

Beszéljünk arról, amiért ma itt vagyunk! A bizottsági ülésen ma Karvalics elnök úr volt jelen a költségvetési bizottsági ülésen, és tulajdonképpen ő nem tett más, amikor elmondta a saját mondandóját, mint fölolvasta szó szerint azt a tegnapi politikai nyilatkozatot, amit Simor András elnök úr megtett. Akkor, amikor függetlenségről beszélünk, szerintem fontos azt is tisztázni, hogy magának a Magyar Nemzeti Banknak függetlennek kell lennie a politika behatásától, de talán neki sem kell belesodródni a politikába. Szakmai érveket kellett volna fölsorolnia. Szakmai érveket nem mondott. Olyan érveket mondott, ami általánosítás volt: politikai befolyásolás, az új alelnök bére jelentősen fogja terhelni a Nemzeti Bank költségvetését, ők folyamatosan a költségvetés minél kisebb számokban való megnyilvánulásán dolgoznak, miközben tudjuk, hogy a felügyelőbizottság folyamatosan arra hívja föl a figyelmet, hogy a Magyar Nemzeti Bank milyen pazarló módon gazdálkodik.

Azt gondolom, hogy amikor ilyen nevetséges szakmai indokokat próbálnak fölhozni, az nyilvánvalóan nem állja meg a helyét. Azt is szeretném tisztázni, hogy az előbb az LMP-s képviselő úr, aki a kisebbségi véleményt fogalmazta meg, helytelenül fogalmazta meg azt, hogy az ellenzék egyöntetűen ellene volt ennek, hiszen a Jobbik részéről egyik képviselő úr megszavazta az általános vitára való alkalmasságot, és hallgatva az ő gondolatait, azt gondolom, hogy ebben semmiképpen nincs igazság akkor, amikor arról beszélnek, hogy egyöntetű ellenzéki állásfoglalás van.

Szeretném arra is fölhívni a figyelmet, hogy akkor, amikor részleteiben elemezzük az EKB véleményét, akkor nem arról van szó, hogy általános elutasítás van. Ők általában azt mondják, hogy vannak olyan részek, amikhez nincs is hozzáfűznivalójuk, elfogadhatók, de vannak olyan részek, ahol pontosításokat kérnek. El kell olvasni ezt a véleményt. Igazából ez nem jelent jelentős problémát.

Vannak olyan megállapításaik, melyekben azt mondják, hogy stabil intézményrendszeri keret szükséges, túlságosan sűrűnek tartják a Magyar Nemzeti Bankkal kapcsolatos törvénymódosítást. Bár meg kell jegyezni, hogy ezek általában jogharmonizációs törvénymódosítások voltak a korábbiakban is, de azt gondolom, hogy nyilván ez egy másik téma. Szeretném arra fölhívni a figyelmet, amire az MSZP-s képviselők folyamatosan hivatkoznak, mégpedig arra, hogy a kormány kiküldött egy anyagot az EKB-ba, majd most egy egészen más jellegű anyag kerül a kormány-előterjesztésként a parlament elé. Ebben van egy nagyon jelentős csúsztatás, ezt önök is tudják, de nyilvánvalóan ez jól hangzik.

Hogy tényszerűek legyünk: október 27-én volt egy egyeztetés a Nemzeti Bankkal, majd amikor ez az egyeztetés megtörtént, november 2-án a kormány kiküldte az Európai Központi Banknak azt az akkor ismert verziót, amire egyébként sürgősséget kért. És itt álljunk meg megint egy pillanatra! Mi a sürgősség lényege? Január 1-jével az alaptörvény életbe lép. Ezt a törvényt el kell fogadni. És akkor, amikor november 2-án a kormány kiküldte és rendkívüli sürgősséget kért, és ehhez képest december 15-én jön rá válasz, akkor valljuk be őszintén, a partnerségnek két oldala van: ne mindig csak mi legyünk partnerek, hanem ehhez partnerséget is kell szerezni. (Közbeszólásra:) Erről beszélünk, én is ezt mondom. Tisztázzuk a továbbiakban! Eközben november 27-ei fordulóval volt egy további egyeztetés a Nemzeti Bankkal. A Nemzeti Bank megfogalmazta az elvárásait, ezek kerültek be tulajdonképpen a módosításba, és a Nemzeti Bank elvárásaival több ez a mostani előterjesztés, mint ami ki lett küldve az EKB-hoz.

Még egy dologra szeretném az önök figyelmét fölhívni. A tegnapi nap, ha nézték azt a mértékadó hírportált, a Hír Televízió műsorát, mondhatnám így - bár reklámot nem akartam nekik csinálni -, itt Patai elnök úr, a Bankszövetség elnöke nagyon érdekes fölvetéssel élt. Akkor, amikor a szerkesztő kérésére volt egy olyan mondása, hogy a bankárok egója olyan nagy volt, hogy nem tudták fölfogni azt, hogy pénzügyi eszközökkel nem lehet rendezni a devizahitelesek dolgait, akkor rákérdezett a szerkesztő, hogy hogy gondolja ezt. Azt mondta - számomra nagyon szimpatikus önkritikával -, hogy az elmúlt 21 évben a banki szféra, a banki emberek elhitték, hogy ők irányítják a világot, és rá kell jönniük, hogy ez nem így van. Azt gondolom, ezt a mértékletességet sok mindenkinek végig kellene gondolni. Talán az EKB-nak is végig kéne gondolni, hogy partnernek kell lenni.

Azért nem mondtam az elején, mert a képviselő úr kívül volt. Én az MSZP-n nem csodálkozom, hogy így viselkedik, de arról az ökopártról, amely magát ökopártnak nevezte, most meg egyébként egy baloldali demagógiába fullad, arról azt gondolom, hogy nagyon sajnálom, nagyon reméltem, hogy annak a szellemiségnek, annak a hangnemnek, amit önök megütöttek egy-másfél évvel ezelőtt, annak nagyon nagy helye lett volna ebben a parlamentben. De baloldali, demagóg... - ahogy fogalmaztak az SZDSZ leszármazottai vagy annak világnak a továbbvivői -, azt gondolom, hogy én a magam részéről nagyon sajnálom, hogy ezzel a hozzáállással vannak, de ezzel együtt azt kérem önöktől, hogy támogassák ezt a törvényt, tegyék meg a módosító javaslataikat.

Mint ahogy elhangzott egyébként: itt van, az EKB-nak vannak javaslatai, ezeket be lehet dolgozni a törvénybe, ez egy általános vita, még a részletes vita előtt vagyunk. Szerintem egyébként magunk számára is mondom, hogy érdemes megfontolni azokat a javaslatokat, melyekkel ők élnek. Mert jobbá teheti ezt az együttműködést. De azt kimondani, hogy ennek az egésznek semmi értelme nincs, és mesterségesen balhét csinálni, mert egyébként az sokkal jobban hangzik, azt nagyon sajnálom, hogy önök így állnak hozzá, de nem is nagyon van mit várni önöktől.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

SZÓLLÁTH TIBOR ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nagyon rövid leszek. Igazából arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy én nem mondtam azt, hogy a kormány politikáját kell támogatnia a banknak (Dr. Józsa István: Dehogynem! Szó szerint ezt mondtad!), én azt mondtam, hogy a kormány gazdaságpolitikáját kell támogatnia. Ez egészen más. Csak azért mondom, hogy legyünk egy kicsit tényszerűek.

Egyébként pedig, hogy ki az arrogáns és ki nem: én hetek óta hallgatom a burkolt fenyegetést az LMP-s képviselők részéről, mérhetetlen arroganciával. Kicsi hölgyek olyan arroganciával ordítoznak itt a parlamentben, hogy néha megszeppenek, hogy mit tudhatnak ezek a lányok. De ez az ő dolguk. Ami meg a másik oldalról jön, azt meg önök tudják, hogy miért, folyamatosan burkolt fenyegetéssel vannak. Most is elmondták legalább négyszer, bizottsági ülésen is elhangzott: mert ha nem így csinálunk valamit, majd megnézhetjük magunkat, hogy hogy lesz. Uraim, ezzel ezt a táptalajt adják ennek az egész történetnek. Egy normális parlamentben, normális viszonyok között egységesen kellene képviselnünk azt az álláspontot - ahogy itt elhangzott -, hogy a szabadságnak és a függetlenségnek vannak határai. Nem lehet mindig mindentől függetlennek lenni. A Magyar Nemzeti Bank legfőbb feladata Magyarország érdekeinek a képviselete lenne, az egyéb érdekeknek pedig sokadrangúaknak kellene lenniük.

Köszönöm.

SZÓLLÁTH TIBOR ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A máriapócsi kegyhelyről és a magyar görög katolikus közösség társadalomban betöltött szerepéről szóló határozati javaslat így kezdődik: "Magyarország Országgyűlése a Hajdúdorogi Görög Katolikus Egyházmegye felállításának 100. évfordulójára emlékezve kinyilvánítja, hogy a magyar görög katolikus közösség társadalmi szerepvállalása és az a missziós szolgálat, amelyet különösen az ifjúság, a családok és a hátrányos helyzetben lévő embertársaink körében végez, felbecsülhetetlen érték az egész ország számára."

Azt szeretném hozzátenni, hogy nyilván nemcsak a mai kis Magyarország, hanem az egész Kárpát-medence számára felbecsülhetetlen érték. Hajdúnánás város polgármestereként, aki a szomszédban látom Hajdúdorog közösségét, azt az elkötelezett hívekből, papságból álló közösséget, amely a hétköznapokban és az ünnepekben is képes összefogni, azt gondolom, hogy ez egy fantasztikus lehetőség arra, hogy kiálljunk a görög katolikus egyház mellett. Ennek második mondata arról szól, hogy "Magyarország Országgyűlése tisztelettel adózik azon személyeknek, kiemelten a hajdúdorogi görög katolikus közösség emléke előtt, akik 100 évvel ezelőtt fáradhatatlanul munkálkodtak a Hajdúdorogi Görög Katolikus Egyházmegye megalapításán".

Szeretném kiemelni, hogy nem pusztán a görög katolikusok számára volt nagy eredmény, hanem az egész magyarság számára volt nagy eredmény, hogy az a kérés valóra vált, hogy a Hajdúdorogi Görög Katolikus Egyházmegye megalapítása, majd a II. vatikáni zsinat döntése alapján a magyar liturgia bevezetése megtörtént.

És végezetül református magyar emberként engedjék meg, hogy köszönetet mondjak mindazokért a fáradozásokért, amelyeket egyébként személyesen a településemen is érzek, hiszen a görög katolikus egyház gyermekvédelmi intézményt működtet, és azt gondolom, ez egy szép vállalkozás részükről, de nehéz vállalkozás, amihez nagyon sok sikert kívánok, és a magam részéről igyekszem majd minden segítséget megadni. Szeretném megköszönni mindazoknak a híveknek, papságnak, akik ezt a tevékenységet folytatják.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

SZÓLLÁTH TIBOR ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ott folytatnám, ahol Szilágyi képviselő úr abbahagyta, hogy több szerénységet, hiszen most éppen azok próbálnak bennünket kioktatni arról, hogy hogyan kell képviselőként vagy éppen önkormányzati vezetőként viselkedni, akiket még személyükben soha senki nem választott meg ilyen jellegű pozícióra. Azt gondolom, hogy ehhez mindenképpen legalább annyit lehet mondani, hogy több szerénységet, és olyan - magamat is hozzá sorolom egyébként - fiatal képviselők osztják itt az észt olyan embereknek, akik több ciklusban itt ültek ezekben a padokban, amire megint ugyanazt tudom mondani körülbelül, hogy több szerénységet! (Mirkóczki Ádám: A listásokat kik választották meg?)

Önök folyamatosan azt hangoztatják... (Az elnök csenget.) Elnök úr, legyen szíves! Köszönöm szépen.

Önök folyamatosan azt hozzák szóba, hogy hol vannak a képviselők. Én itt ültem egész nap, az a szerencsés napom volt, hogy önöket hallgathattam, és láttam, hogy 8-9 órakor kisimult arccal érkeznek. Nyilván ez is egy jó trükk, és ez is belefér az ellenzéki szerepkörbe, és azt is elhiszem egyébként, hogy az önök mondandójához az is hozzátartozik, hogy olyan nagyokat kell mondani, hogy másnap lehetőség szerint a sajtóba be lehessen kerülni. Ne adj' isten, ezt majd egy baráti média átveszi, és majd lehet hivatkozni az Európai Unióban, hogy milyen megfogalmazások és milyen minősítések zajlanak Magyarországon. Azt gondolom, hogy ezen el kell gondolkodni.

Mondanék önöknek egy gondolatot, amely arról szól, hogy a kimondott szónak ereje van, és én azt gondolom, nagyon meg kellene fontolni, hogy mikor, ki, mit mond. Én hónapok óta hordozom magamban azt a gondolatot, amely arról szól, egy idős tanítónőtől hallottam...(Szilágyi György közbeszól.)

ELNÖK: Szilágyi képviselő úr, ön fog következni két percben, úgyhogy meg fogom adni a szót. (Szilágyi György: Nem tudom, hogy nekem mondja-e, vagy másnak a mondandóját.) Képviselő úr, ez nem kettős párbeszéd, főleg nem hármas párbeszéd. Biztosítsuk most Szólláth képviselő úrnak azt, hogy elmondja, utána ön fog következni.

Parancsoljon, képviselő úr!

SZÓLLÁTH TIBOR ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Az önök felszólalásait hallgatva, hónapok óta fogalmazódik bennem, most megosztom önökkel azt a gondolatot, amelyet egy idős tanárnőtől hallottam, amely arról szól, hogy a hazát szeretni nehéz, mert kell hozzá némi ész. Szerintem gondolkodjanak ezen el hosszabb távon, ez egy fontos megállapítás lehet.

(23.20)

Visszatérve erre a mai napirendre: az a kérdés, hogy szükség van-e a szigorításokra az Országgyűlés keretei között. Akkor, amikor azt lehet látni, hogy szamurájkarddal futkosnak képviselők a Házban, akkor azt gondolom, hogy igen. Erről, azt gondolom, nem kell túlságosan sokat beszélni. Arról, hogy az országgyűlési képviselők összeférhetetlenségét kell-e rendezni, azt gondolom, hogy természetesen igen. Azt gondolom, az a méltatlan megnyilvánulás, ami folyamatosan arról szól, hogy itt mindenféle bűnözőkről meg álláshalmozókról beszélnek, azoknak meg fogalma nincs arról, hogy mit jelent egy olyan választókerületben dolgozni, én sem ilyen vagyok, de mondjuk, akinél tíz, húsz, ne adj' isten, harminc település tartozik a képviselő kerületéhez. Fogalmuk nincs arról. Azt hallom, hogy aki ezt leghangosabban bírálja, lemegy vidékre, és megverik. Aztán megverik máshol is, meg ahol meg mer szólalni, ott megverik. (Novák Előd: Őrség! Fenyeget.) Így könnyű, szerintem így nagyon könnyű ilyeneket mondani.

Egy másik tényre szeretném fölhívni a figyelmüket, ami pedig arról szól, hogy 2014-től kétszeresére, háromszorosára nő a választókerület nagysága. Azt gondolom, hogy ez már abszolút nem fogja lehetővé tenni, és ez az igazi ok, amiért meg kell szüntetni. A magam részéről - én képviselő vagyok, illetve nyilván polgármester, megmondom maguknak őszintén, nagyon nehéz ezt a feladatot ellátni - örülök, hogy ez megtörténik, de még egyszer hangsúlyozom: szerintem a legfontosabb ok, hogy a választókerületek nagysága kétszeresére, háromszorosára fog nőni.

Azzal is egyetértek egyébként, hogy szerintem annak, hogy polgármesterek vannak a parlamentben, vannak előnyei is. Nyilván vannak hátrányai is, de ez önmagában szerintem nem is biztos, hogy indokolná, még egyszer mondom: szerintem azért kell ezt megtenni, mert lényegesen nagyobbak lesznek a választókerületek. Lesz olyan választókerület, ahol 60 település fog tartozni egy képviselőhöz. Elképzelhetetlen. (Göndör István: Száz. Száznál több. - Dr. Lamperth Mónika: Több mint száz.) De még lehet, hogy olyan is lesz.

A javadalmazással kapcsolatban Szili Katalin azt mondta, hogy olyan törvényeket kell alkotni, amit szerethetővé is kell tenni, de azt gondolom, ezt a törvényt ebből a szempontból rendkívül nehéz lesz szerethetővé tenni, mert a reggeli televízióból azt hallom, hogy a képviselők olyan törvényt akarnak elfogadni, amellyel jelentős mértékben megemelik a képviselők illetményét. A magam részéről azt javaslom, hogy ezt vegyük le a napirendről, majd 2014-től legyen ez bevezetve, mert egy olyan törvényt most ebben a pillanatban, ebben a politikai klímában bevezetni, ami arról szól, hogy a képviselők emelik a saját fizetésüket, szerintem nem reális döntés lenne.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

SZÓLLÁTH TIBOR ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársak! E késői órán nem szeretnék mélyebb fejtegetésekbe kezdeni, de azt gondolom, hogy ami ma itt elhangzott, sok tanulsággal bír.

Onnan kezdeném, ami talán az őszödi beszédhez kapcsolódik, hogy hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal és hazudtunk állandóan. Igazából ebből a világból kellene visszajönni abba az időszakba, amikor elhiszik azt, amit Magyarországon mondanak, elhiszik azt, amit a magyar kormány mond, elhiszik azt, ami Magyarországon történik. Azt gondolom, hogy ez nem egy öncélú történés, és azt is gondolom, hogy ez nem feltétlenül egy Brüsszelnek való mindenkori megfelelési kényszer, hanem sokkal inkább arról szól, hogy Magyarországon olyan folyamatok zajlanak, amit egyébként Selmeczi képviselőtársam elmondott, hogy gyakorlatilag, ha 3 százalék alatt tudjuk tartani a költségvetési hiányt, akkor gyakorlatilag az ország eladósodottsága automatikusan csökken. Azt gondolom, hogy ez mindenki számára egy átlátható és világos álláspont.

Ebből a szempontból azt gondolom, az is elmondható, hogy ez nem egy jószántunkból idehozott - mármint nyilvánvalóan maga a költségvetési hiány tartása, annak olyan előzményei vannak, aminek, azt gondolom, hogy mindenképpen következményei kell hogy legyenek.

Azt gondolom, itt többen is önmagukkal kerültek vitába akkor, amikor az a polémia zajlik, hogy áthárítható-e ez az adó a fogyasztókra vagy nem. Mert ugye azt mondják, hogy egyébként nem áthárítható, ezzel együtt mégis tönkreteszünk egy ágazatot. A kettő együtt egyébként sem igaz, de a kettőt összekapcsolva teljesen ellentmondásos. Mert ha áthárítható a lakosságra, akkor nyilván ez a cégeknek nem fog jelenteni külön terhet. Én egyébként nem fogadnék ebben komoly tételben, hogy áthárítható. Pontosan az a piaci verseny fogja ezt szerintem megkérdőjelezni, ami egyébként a többi korábbi adónemnél is hasonlóképpen történt.

A magam részéről azt javaslom, hogy vizsgálják felül az álláspontjukat, és támogassák ezt az előterjesztést.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)

SZÓLLÁTH TIBOR ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársak! Azt, hogy az ellenzéki képviselők részt vesznek-e a költségvetési bizottság ülésén, talán már nem rajtunk kellene számon kérni; a lehetőség adott volt, tudják, hogy mi történt ott. Az alelnök úr nincs bent, de mondhatom, remekül levezette az ülést, és azt gondolom, hogy frappáns vita is volt.

Tulajdonképpen az egy másik kérdés, hogy elmondja a képviselő úr, hogy mit mondott volna. Lehet, hogy éppen meggyőző érveket hallhatott volna ott ezen a bizottsági ülésen, és megváltoztatta volna a véleményét. Sajnálom, hogy nem volt ott, mert lehet, hogy ez megtörtént volna.

De hogy komolyra fordítsam a szót, igazából itt a képviselő urak elmondták nagyjából a lényegét. Én egy olyan aspektusból szeretném ezt a helyzetet megvilágítani, ami talán egy másfajta logikát tükröz. A hétvégén egy olyan vállalkozói körben voltam, ahol ez konkrétan téma volt, és én arra a veszélyre szeretném felhívni a figyelmet, ami arról szól, hogy Magyarországon elég rendesen folyik az a kiábrándulás az európai uniós intézményrendszerből, amihez nyilván az elmúlt hónapoknak a szappanoperába illő történései jelentősen hozzájárultak.

(19.30)

Azt gondolom, hogy ez senkinek sem lehet érdeke. El kell gondolkodni azoknak is, akik ezeket az indulatokat gerjesztik, hogy ez hova vezet, és milyen folyamatokat tud elindítani Magyarországon.

Azt gondolom, ez az előttünk levő, általános vitára alkalmasnak tartott beadvány gyakorlatilag olyan minimális kompromisszum, ami azt gondolom, mindenképpen elfogadásra ajánlható, és arra kérem képviselőtársaimat, hogy fogadják el. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

SZÓLLÁTH TIBOR ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Állami Számvevőszék kötelezettségét és feladatait a 2011. év folyamán is a törvényi előírásoknak megfelelően teljesítette, gazdálkodásának költségvetési beszámolóját az Országgyűlés által megbízott könyvvizsgáló hitelesnek találta. A 2011. év volt az első esztendő, amely teljes egészében az új vezetés alatt ment végbe, ezért joggal nevezhető a szervezet megújulása évének. Új stratégia került kialakításra, új számvevőszéki törvény lépett hatályba, továbbá új szervezeti felépítést alakítottak ki.

Az új törvény erősebb jogosítványokat biztosít a szervezet számára, amely által nem marad következmények nélkül egy-egy ellenőrzés. Például az elmarasztalt szervezetnek meghatározott időn belül cselekvési tervet kell kidolgoznia a hibák kijavítására. Kevesebb szervezeti egység kialakításával, a munka hatékonyabb átszervezésével sikerült elérni, hogy több jelentés készült el, mint az előző években.

A Számvevőszék törekszik arra, hogy jelentései közérthetőek legyenek, és minél szélesebb rétegek számára legyenek elérhetőek, hogy ezzel is segítsék a jelentések és az ellenőrzések hasznosulását, a szervezet működésének átláthatóságát.

Az intézmény belső ellenőrzését két fő látja el, akik közvetlenül az elnök irányítása alá tartoznak, munkájukat önállóan, pártatlanul végzik, biztosított számukra a funkcionális függetlenség.

Az Állami Számvevőszék működésében bekövetkező változások és a kormány által meghirdetett Magyary-program részeként indított deregulációs folyamat részeként szükségessé vált számos kiüresedett, aktualitását vesztett szabály, határozat hatályon kívül helyezése. A jelentés mellékletében ezek a jelentések és a határozatok vannak felsorolva. Természetesen a változatlan aktualitással bíró határozatok hatályban maradnak, hogy az intézmény eleget tudjon tenni ellenőrző és a közpénzfelhasználás átláthatóságát segítő feladatának.

Meglátásom szerint az Állami Számvevőszék jó úton halad. A 2011. évi szervezeti és strukturális átalakítások után azt gondolom, ez egyértelműen kijelenthető. Elmondható az, hogy a szervezet takarékosabban működik, és azt gondolom, hogy összegzésképpen elmondható, hogy az irány mindenképpen jó, ebbe az irányba kellene haladni.

Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Azt javaslom, hogy a 2011. évi beszámolót a Ház támogassa és fogadja el. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

SZÓLLÁTH TIBOR ZOLTÁN, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy Puskás Imre képviselő úr elég bőven indokolta ennek a törvénymódosításnak a jelentőségét. Én azt szeretném kiemelni, hogy ebben a gazdasági válsággal sújtott világban a rugalmasságra nagyon fontos szerep hárul, hiszen valóban nagyon sokszor ért bennünket az a vád az ellenzék soraiból, hogy miközben már lehetett tudni, hogy egy-egy szám nem stimmel, mégis görcsösen ragaszkodni kellett hozzá, merthogy nem volt más lehetőség.

Maga a javaslat megteremti annak a lehetőségét, hogy a költségvetési fejezetek bevételi és kiadási oldalának az elfogadása után módosító javaslatokat lehessen beadni. Szeretném jelezni, hogy csak kivételes esetben. Négy kivételes esetet sorol fel a javaslat. Az első: ha a Költségvetési Tanácsnak a költségvetésről alkotott véleménye ezt szükségessé teszi. A második: ha nemzetközi szervezettel megkötésre kerülő szerződés alapján ez feltétlenül szükségessé válik. Azt gondolom, hogy ez mindenképpen lényeges kérdés. A harmadik pontban felsorolásra kerül, hogy ha az Alkotmánybíróság, az európai uniós Bíróság, illetve más bíróságok döntése kötelezi erre a parlamentet; végül egy fontos cél a Magyarországgal szemben fennálló túlzotthiány-eljárás megszüntetéséhez fűződő érdek, ami gyakorlatilag - mint ahogy azt Puskás képviselő úr is elmondta - sajnos a fejünk felett függ, és abban bízunk, hogy ez minél hamarabb meg fog szűnni. Ez a törvénymódosítás ezt szolgálja, ezért azt javaslom, hogy támogassák tisztelt képviselőtársaim.

SZÓLLÁTH TIBOR ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Az előbb elfelejtettem elmondani, hogy a bizottság 16:6 arányban javasolta általános vitára a törvényjavaslatot.

Most sem taglalnám hosszasabban az előterjesztést, mint ahogy az előbb tettem. Azt gondolom, hogy az előterjesztő elég hosszan elmondta az okokat. Maga a módosító javaslat aránylag rövid, amelynek a tömörsége a fontosságát nem tükrözi, holott ez egy nagyon fontos törvénymódosítási javaslat.

A bizottság 16:6 arányban támogatta, és azt kérem képviselőtársaimtól, hogy önök is támogassák ezt a módosító javaslatot.

SZÓLLÁTH TIBOR ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Nem szívesen folynék bele nagyon mélyen abba a vitába, hogy ki miért adósodott el, de alapvetően azt gondolom, hogy ez az új helyzet alkalmas arra, hogy újragondoljuk magát azt a szociális rendszert, amely körülöttünk van. Az az irány, amit államtitkár úr mondott, nekem kifejezetten szimpatikus, és én ezt az irányt szeretném erősíteni, és erre példákat is szeretnék mondani, ha elfogadják képviselőtársaim, illetve két olyan kálvini gondolatot szeretnék idehozni, ami valamikor természetes volt Magyarországon; ma nem az. Az egyik az, hogy mindenki felelősséggel tartozik önmagáért, illetve ugyanilyen mértékben mindenki felelősséggel tartozik az embertársaiért. Azt gondolom, ha ezt a két dolgot alapvetőnek vesszük, akkor egy sor olyan intézkedést tud egy önkormányzat megtenni saját hatáskörben, ami azt fogja erősíteni, hogy az emberek arról a logikáról, ami az elmúlt sok évtized alatt kialakult, hogy az állam majd gondoskodik rólunk, elkezdenek abba az irányba haladni, amikor azt mondják, hogy igenis, nekem tennem kell a saját családomért.

Polgármesterként nagyon sokszor azt élem meg, hogy bejön valaki hozzám, és elmondja, hogy van három, négy, öt munkaképes ember a családban, és nem képesek megélni. Amikor megkérdezem tőle, hogy a kertje fel van-e ásva, állatokat tartanak-e, akkor kiderül, hogy nem, és amikor megkérdezem, hogy miért nem, az a válasz, hogy azért nem, mert ezt még nem mondta nekik senki. Mi elkezdtünk egy olyan programot - szociális földprogramnak hívjuk egyébként -, most már harmadik éve megy, teljesen önkéntes alapú, a helyi szociális terület koordinációjával megy. Ez a program arról szól, hogy a segély egy részét átrakjuk ebbe a programba, és az emberek vetőmagot kapnak, akinek nincs földterülete, azok földet kapnak, akinek van földterülete, azt szakmailag is koordináljuk, a tavalyi évtől pedig állatokban is igyekszünk nekik segíteni. Ez most nagyjából 200 családot érint nálunk, Hajdúnánáson. 95 százalék fölötti a program sikeressége, és egy-egy olyan segélynyi pénzből, amit egyébként egy hétvégén feléltek volna ezek a családok, nagyjából százezer forint körüli értéket termelnek meg egy évben.

Azt gondolom, hogy ez az az irány, amely irányba menni kellene, és azt gondolom, hogy ezt próbáljuk meg közösen támogatni. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(10.50)

SZÓLLÁTH TIBOR ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Kedves Képviselőtársak! Én is egy olyan közösséget képviselek polgármesterként, ahol használjuk ezt a forgatható utalványt, és kifejezetten jók a tapasztalataink.

Hozzá szeretném tenni, hogy akkor, amikor Z. Kárpát Dániel jobbikos hegemóniáról beszél, az nem tesz jót ennek az ügynek szerintem. Azért sem, mert én, mondjuk, a Helyi Pénzek Szövetségében nem találkoztam egyetlenegy olyan közösséggel, ahol mondjuk, jobbikos vezetés lenne. Szerencsés lenne pedig, milyen jó lenne, ha lennének ilyenek. De itt most én félre is ugrok ettől, mert nem ez a cél.

Szerintem ez egy fontos kezdeményezés, a szabályozás maga is fontos elem, hiszen hál' istennek szerencsés helyzetben vagyunk, mert három olyan közösség nyúlt ehhez a rendszerhez hozzá, ahol nem történtek visszaélések, bár történhettek volna. Emiatt a szabályozás nagyon fontos, és szerintem ne csináljunk ebből pártpolitikát.

Maga a forgatható utalványok rendszere egy fontos eleme lehet a helyi közösségépítésnek és helyi gazdaságépítésnek. Keressük meg ezeket a közösségeket, és próbáljuk meg tényleg arra biztatni a további kezdeményezések kapcsán, hogy minél több ilyen közösség legyen az országban, és ne akarjunk erre pártpolitikát ültetni.

Köszönöm szépen.

SZÓLLÁTH TIBOR ZOLTÁN, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság a mai délelőtt folyamán megtárgyalta az előttünk fekvő törvénytervezetet és 2 ellenszavazat mellett egyértelműen általános vitára alkalmasnak tartja.

Végül is a törvénytervezet egy régi hiátust pótol, hiszen az előttünk fekvő törvénytervezet a használatarányos útdíjfizetésre irányul. Gyakorlatilag felzárkózunk a körülöttünk lévő országokhoz, Szlovákiához, Csehországhoz és Lengyelországhoz, és megszűnhet az az állapot, hogy tulajdonképpen Magyarországot azért választják tranzitútvonalnak, mert nem kell fizetni vagy csak nagyon jelentéktelen összeget kell fizetni.

Gyakorlatilag fölmerült egy olyan probléma, amire már történt utalás, hogy az úthasználati díj mértéke olyan kellene hogy legyen, hiszen ennek a hatálya autópályákra, autóutakra, egy-, két- és háromjegyű főutakra fog kiterjedni, és fölmerült az, hogy a négyjegyű utak állapota jelentős mértékben tovább romolhat, ha nem lesz megfizethető a fuvarozók számára a díj mértéke, illetve a kompenzáció volt olyan téma, amiről szó esett a bizottságban.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)