Felszólalás adatai

DR. BÍRÓ SÁNDOR, a Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumának elnöke: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy ilyen késői órán nagyon nem illik sokáig és hosszadalmasan beszélni, főleg nem olyan esetekben, amikor évről évre ismétlődő beszámolókban lassan már közismert tételeket kellene ismételnünk. Nevezetesen azt, hogy a Duna Televíziónak mi a feladata, azt, hogy a Duna Televíziónak és így a Hungária Televízió Közalapítványnak milyen feladatokat kell a televízió működtetése érdekében végrehajtani; ezek a médiatörvényben nagyjából-egészében adottak.

Tekintettel arra, hogy éjfél már elmúlt, és elég sok időm volt arra, hogy végiggondoljam, hogyan egyszerűsítsem le a beszámolót, amelyet írásban mindenki kézhez kapott, és amit revideálni nem is óhajtok, Tömörkény Istvánnak, a szegedi írónak egyik novellája jutott az eszembe, amelynek az a címe, hogy Vízen járók. Ebben arról van szó, hogy egy tiszai bárkával kikötnek késő este, már sötét van, tovább nem lehet hajózni, a kormányos megfőzi a vacsorát, elfogyasztják, majd pedig előveszi a citeráját, és énekelni kezd. A dal refrénjét Tömörkény írta, hiszen nem népdalról van szó. Így szól - és amikor a Duna Televízióról szólva a Hungária Televízió Közalapítvány jelenlegi gazdasági, műszaki helyzetét ábrázolni szeretném, talán Tömörkénynél senki nem lesz tömörebb -: lám, a hold is változandó: egyszer telik, egyszer fogy, ejhaj, jó barátom, megélünk mi valahogy.

Tisztelt Országgyűlés! A szituációt elmondtam. Ma milyen körülmények között működik a Duna Televízió? Megélünk mi valahogy. Ej, jobban is lehetne, bölcsebben is lehetne élni. Ej, mégis a 2003-as év viszonylag sikeres éve volt a Duna Televíziónak.

(0.10)

Néhány olyan pontot szeretnék kiemelni, amelyről kétségkívül azt mondhatnám, hogy némi örömet, előremutatást jelent a jövőt illetően. Először is kezdeném a gazdasági helyzettel. Minden közszolgálati médiumnak, de úgy látszik, a televízióknak különösen fontos a gazdasági helyzet. A gazdasági helyzete 2003-ban az volt, hogy a televízió, a Duna Televízió Részvénytársaság nullszaldós volt. Az üzleti tervében 43,1 millió forint hiányt terveztek, ebből gyakorlatilag 26,9 millió lett, tehát azt mondhatnám, hogy egy több mint 6 milliárd forintos televízió esetében ez a nullszaldót jelenti, minden további nélkül elfogadható. Ezen belül természetesen szeretném kiemelni azt, hogy a filmbeszerzés keretét 13 százalékkal ilyen nehéz helyzetben, ilyen kevés pénzből is meg lehetett növelni, illetve a saját gyártású műsorokat is 50 millió forinttal lehetett növelni.

Továbbá a Duna Televíziónak forgóalapja soha nem volt. Az Állami Számvevőszék több alkalommal is szóvá tette azt, hogy alaptőke-emelésre lenne szükség. 2003-ban valóban bekövetkezett egy alaptőke-emelés 691,8 millió forint értékben, ez nagymértékben javította a Duna Televízió működési feltételeit, pontosabban: növelte a gazdasági stabilitását. A gazdasági helyzetéről szólva egy megjegyzést hadd tegyek, hiszen szép eredményeknek tűnnek, illetve azok is, de azért tanulságként mindig levonható belőle egy-két következtetés. Nevezetesen, az egyik tanulság az, hogy naivitás volt azt hinni 1996-ban, amikor a médiatörvény alapján az első kuratórium létrejött, hogy majd a reklámbevételekből nagyon sok, szép eredményt lehet elérni. Ma már nagyon jól tudjuk, hogy a reklámbevételek - főleg egy műholdas csatorna esetében, főleg egy olyan csatorna esetében, amely nemcsak belföldre, hanem a Kárpát-medencébe, illetve most már az egész világra sugároz - minimálisak. Ezeket lehet növelni, de ez önmagában véve a televízió eltartásáról nem képes gondoskodni.

Ami a Duna Televízió műsorait illeti: a 2003-as év talán a legtöbb díjat hozta, amelyet az egész televízió a fennállása alatt megkapott. Nevezetesen, a Duna Televízió messze a fennállta alatt nem kapott annyi különdíjat, elismerést vagy első díjat összesen, mint amit ezen a két fesztiválon, illetve díjkiosztó ünnepségen, mind a Filmszemlén, mind pedig a televíziós fesztiválon, a Kamera Hungária Fesztiválon kapni lehetett. Új műsorok is indultak, ezen belül kiemelném talán a Régiók nevű műsort és a Bekezdések nevű műsort. Mind a kettő kiemelkedő fontosságú. A Bekezdések olyan személyekről szól, csak hogy egy zárójeles megjegyzést tegyek, akiket már esetleg régen elfelednénk, nem is emlékeznénk rájuk, de mégis jeles napjaikon, születésnapjaikon, egyéb eseményeik kapcsán röviden megemlékezik a televízió róluk.

Rendkívül fontosnak tartom azt, és ez már a kuratórium és az elnökség feladata is, nevezetesen, hogy a médiatörvényben megfogalmazott ama feladatát, hogy a különböző műsorainak az arányai a médiatörvényben foglaltak szerint valósuljanak meg... Itt csak utalnék arra, hogy 24 pontban határozza meg a médiatörvény, hogy milyen arányokban milyen műsorokat kell egy közszolgálati televíziónak szolgáltatni. A Duna Televízió ebből 23 pontot teljesített. Ahol lemaradás van - de ez a Magyar Televíziónál is így van, bár nem szeretek a szomszéd várra mutogatni -, az az ifjúsági és gyermekműsorok tekintetében van. Annyi pénze a Duna Televíziónak, illetve a közalapítványnak nincs, hogy annyi pénzt utaljon át, hogy ebből a valóban drága ifjúsági és gyermekműsorokat a továbbiakban lehetne még jobban bővíteni. azonban én nagyon örülnék, ha ezt a Magyar Televízióval együttműködve sikerülne megvalósítani. Hozzátenném, ilyen irányú keresleteink már voltak, nem nagy sikerrel, de bízom abban, hogy a jövőt illetően meg fogjuk tudni valósítani ezt is.

Természetesen mindennek van árnyoldala is, a mi műsorainknak is. Az egyik árnyoldala, hogy a Duna Televízió műsorából rendre-másra hiányzik a humor, továbbá hiányoznak az érdekvédelmi műsorok, amelyeket előbb-utóbb pótolni kell, valamilyen módon a műsort ezekkel a területekkel dúsítani szükségesnek látszik.

Nézettség: a 2003-as évben növekedett a nézettsége, és itt egy megjegyzést hadd tegyek, még a késői óra ellenére is; nevezetesen, a nézettséget illetően örökös probléma az érték és a nézettség konfliktusa. Azt szoktam mondani, hogy az Operaházban Szinetár úr nagy örömére, ha a Tannhäusert adják elő és jó előadásban, akkor még a lépcsőn is ülnek, de ha a Tannhäusert a Népstadionban adnák elő, akkor már nem ülnének olyan sokan, vagy legalábbis minden relatív. Nevezetesen, az érték és a nézettség konfliktusa, ha egy kulturális televízióról van szó, márpedig a Duna Televízió az, rendkívül erőteljesen jelentkezik. Nem engedhetünk a negyvennyolcból! A kuratórium, illetve az elnökség, biztosíthatom a tisztelt Országgyűlést, soha nem fog a tekintetben engedni, hogy a kulturális értékek helyett valamilyen silány, de egyébként nagy nézőközönséget csábító egyéb műsorokra térjünk rá. Tudom, hogy most a médiatörvény ellen beszéltem, hiszen nem szólhatunk bele a műsorokba, de azért évente egyszer értékelhetjük a közszolgálati műsorszolgáltatási szabályzat teljesítését, amelyik a kulturális értékek megőrzését kiemelten kezeli.

Nagyon röviden a műszaki-technikai fejlesztésről. Nagyon sajnálom a Magyar Televíziót, de őszintén megmondom, a Duna Televíziót jobban sajnálom. 2002-ben, amikor a Magyar Televízióban is állami számvevőszéki vizsgálat zajlott le, a Duna Televízióban is lezajlott egy ilyen állami számvevőszéki vizsgálat, s megállapította, hogy akkor, 2002-ben az eszközparkja 70 százalékban amortizálódott. Örömmel jelenthetem azonban azt, hogy 2003-ban egy kis elmozdulás még ennek ellenére is történt. Nevezetesen az automatizált adáslebonyolítást lehetővé tevő szerver vásárlására és egy adáslebonyolító szoftver beszerzésére került sor.

És most hadd tekintsek előre, mert ugyan már 2005-ben vagyunk, és még mindig a 2003-as beszámolót mondom, de egy megjegyzést talán hadd tegyek. 2004-ben az Országgyűlés jóvoltából a Duna Televízió Részvénytársaság, illetve a Hungária Televízió Közalapítvány 800 millió forintot kapott soron kívül struktúraátalakításra. Ez a struktúraátalakítás műszaki struktúraátalakítást jelent, illetve a személyzeti struktúra átalakítását, a személyzet szerkezetében való átalakítását is jelenti. Itt szeretném jelezni és kérni is a tisztelt Országgyűlést a tekintetben, fogja pártját a közalapítvány elnöksége ama kérésének, hogy a 800 millió forintos felosztásból e tekintetben 650 millió forintot a műszaki fejlesztésre, a műszaki struktúraváltásra kívánt felhasználni. Ezt annak rendje és módja szerint tényekkel, belégekkel igazolni tudjuk, ezen túlmenően pedig 100 millió forintot egy személyi átalakításra - egy személyi struktúraátalakításról lenne szó. Ez nem feltétlenül jelent elbocsátást, azt is jelent, létszámcsökkentést is jelenthet, minőségi cseréket is jelenthet, azonban közismert, több mint hat hónapja a Duna Televíziónak nem volt elnöke. Ennek következtében a 100 millió forintot arra a célra szeretnénk felhasználni, hogy egy ideiglenes megoldású trió, egy három alelnökből álló ideiglenes, és nagyon halkan merem csak mondani, nem is biztos, hogy feltétlenül nagyon törvényes megoldási mód, de nem volt más megoldás, a médiatörvény mást nem ismert, valamit ki kellett találni; egy ilyen helyzetben nem vagyok arról meggyőződve, hogy ezt a 100 millió forintot valóban erre célra fel kellett volna használni. Az elnökség ezt a pénzt visszatartotta azzal, hogy ezt majd az új elnök használja fel a megfelelő létszám-átalakítás érdekében. Igen ám, csak március 31-éig a pénzfelhasználásról be kell számolnunk.

Mi kérjük a tisztelt Országgyűlést az Országgyűlés elnökéhez intézett levelünkben, a kulturális és sajtóbizottsághoz intézett levelünkben is, valamint a költségvetési bizottsághoz intézett levelünkben, hogy adjon egy kis moratóriumot, egy kis türelmet a 100 millió forint felhasználásáról - a többiről részletesen beszámolunk - tekintettel arra, hogy elnököt csak most sikerült választanunk.

(0.20)

Tisztelt Országgyűlés! A Hungária Televízió Közalapítvány és az elnökség működéséről nagyon röviden hadd szóljak néhány szót. Szeretném megjegyezni azt, hogy a médiatörvény szerint is a legnagyobb létszámú közalapítványról van szó, hiszen már önmagában véve is emeli a létszámot, hogy nyolc külföldi kurátorral rendelkezünk. Ezek közül bizony vannak, akik a tengerentúlról jönnek vagy máshonnan, jelenleg amerikai kurátorunk van - tessék csak elgondolni, hogy az egyes kuratóriumi ülésekre a Bostonból vagy Clevelandből érkező kurátornak mekkora a költsége, a költségtérítése!

Kértem, levélben fordultam az illetékes intézményhez - nem mondom ki, hogy melyikhez, de úgyis mindenki tudja -, hogy járuljon hozzá, ha már jelölte a külföldi kurátort, az ilyen távolságról jövő kurátornak a költségtérítéséhez. Sajnos választ sem kaptam a levélre. Nagyon félek, hogy jövőre - hiszen most le fog járni a kuratórium mandátuma - legközelebb most már Új-Zélandról fognak delegálni kurátort, tekintettel arra, hogy Magyarországtól az van a legmesszebb, akárhogy is forgatjuk a földgömböt.

A törvényekből adódó kötelezettségének a kuratórium eleget tett. Ülésein viszonylag hosszú viták, viszonylag részletes viták után, viszonylag elemző viták után megnyugtató, ha nem is mindig egyhangú, de megnyugtató döntések születtek, amelyek, úgy gondolom, a gazdasági eredményekhez, a javuló műsorstruktúrához is hozzájárultak jelentős mértékben, de a gazdasági stabilizációhoz feltétlenül.

Még annyi megjegyzést: korábban nem volt valami felhőtlen a viszony a Magyar Televízió kuratóriumával, most ez a viszony javuló tendenciát mutat. Én úgy látom, hogy március óta sok mindenben meg tudunk egyezni, sok mindenről tudunk beszélni és tárgyalni. Ami nehezen megy, ez az archívumhasználat. Mindent el fogunk követni, hogy a Magyar Televízió archívumát a Duna Televízió a jelenleginél sokkal szélesebb körben, sokkal nagyobb lehetőségek mellett tudja kihasználni.

Végül csak egy megjegyzés, illetve kettő. Szokatlan, hogy egy közalapítvány a saját bevételeiből támogassa a közmédiumot. A Hungária Televízió Közalapítványnak az a szerencséje, hogy vannak olyan bevételei - ezek bizonyos kamatozó összegek -, amelyekhez úgy jutott hozzá, hogy valamikor az alapításkor, amikor még Hungária Televízió Alapítvány és nem közalapítvány volt, akkor bizonyos Mafilm-részvényei voltak, amelyeket el kellett adni a közalapítvány létrejötténél, és ezek a Mafilm-részvények 50 millió forintot hagyományoztak a közalapítvány számára. A közalapítványunk ezt az 50 millió forintot kamatoztatja immáron nyolc éve, és ebben 150 millió körüli összeg található e pillanatban. Ebből bizony annak rendje és módja szerint évről évre olyan műsorok befejezését, dokumentumfilmek befejezését támogatjuk, amelyekre már nem maradt pénze a Duna Televíziónak. 2003-ban 20 millió forintot adtunk át arra, hogy bizonyos dokumentumfilmeket, nem általunk megnevezetteket, tehát nem neveztük meg ezeket, a menedzsment döntötte el, hogy mely dokumentumfilmeket fogják finanszírozni belőle, tizenöt darab dokumentumfilmet tudtak befejezni, és mind a tizenöt dokumentumfilm adásba is került.

Tisztelt Országgyűlés! Akkor, amikor e rövid beszámolónak a lényegét a kulturális és sajtóbizottság előtt elmondtam, még egy megjegyzést tettem, és itt is szeretném elmondani ezt a megjegyzésemet. Nevezetesen: rendkívül bánt engem, és nemcsak azért, mert civilben nekem sem ez a főfoglalkozásom, civilben egyetemi tanár vagyok, és időnként vagy minden héten többször is ki kell állni 150-200 hallgató elé és előadást tartani, és ott tudják, hogy én ki fia-borja vagyok ennek következtében, de abból már nagyon elegem van, és nemcsak nekem, hanem kurátortársaimnak is, hogy bennünket mások rendre pártdelegáltaknak minősítenek. Ma is elhangzott itt, az Országgyűlés ülésén, hogy iksz párt által delegált. Kérem, nem vagyunk iksz párt által delegáltak! A delegált azt jelenti, hogy ő a küldött, aki állandó jelleggel számon kérhető, utasítható, vegzálható, ez a delegáció, ez a delegált. Mi jelöltek voltunk, valamely pártnak a jelöltjei. De könyörgöm, engem éppen úgy megválasztott az Országgyűlés minden pártja - talán két tartózkodással, ha emlékezetem nem csal -, mint ahogy más kurátortársaimat is megszavazta az Országgyűlés.

Ezt megemlítettem a kulturális és sajtóbizottság ülésén, utána pedig azt a választ kaptam az egyik képviselő úrtól, hogy igen, ők megvédeni bennünket nem tudnak a tekintetben, hogy a sajtóban pártdelegáltaknak minősítsenek - igaza volt az illetőnek -, de olyan magatartást kell tanúsítani, úgy kell viselkedni, hogy ebből a pártdelegált ne érződhessék ki.

Én ezzel tökéletesen egyetértek, egyet sajnálok csak, hogy nekem ott a viszontválasz joga nem adatott meg. Most talán megadatik, most mondom el azt, amit a sajtóbizottság előtt nem tudtam elmondani, nevezetesen azt, hogy azért kettőn áll a vásár: olyan kurátor kell, aki nem akar pártdelegált lenni, és olyan párt is kell, amelyik nem akar a kurátorából pártdelegáltat csinálni.

Én azt hiszem, hogy most már csak a Biblia idézése marad e tekintetben hátra: akinek van füle a hallásra, az hallotta mindazt, amit elmondtam.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)