Felszólalás adatai

Kérdezem képviselőtársaimat, kíván-e még valaki felszólalni. Jelentkezőt nem látok. Megkérdezem Pleschinger Gyula (sic!) államtitkár urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Csizmadia Norbert jelzésére:) Most nem kíván, köszönöm szépen, így az együttes általános vitát lezárom. Mivel mindkét előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásokra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Most soron következik a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Tarnai Richárd kereszténydemokrata néppárti képviselő önálló indítványát T/4719. számon ismerhették meg képviselőtársaim.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Tarnai Richárd képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Képviselő úr, öné a szó. Parancsoljon!

DR. TARNAI RICHÁRD (KDNP), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Egy nagyon rövid, alig kétmondatos javaslatról van szó, de azért, ha ezt a javaslatot közösen meg tudjuk itt a parlamentben szavazni, akkor ennek a hatása sokkal nagyobb lesz, és reményeim szerint sok-sok ember életét fogja megkönnyíteni a közeljövőben. Mondom ezt azért is, mert már egyszer az a fajta szabályozás, amit most szeretnénk visszaállítani, hatályban volt, mégpedig 2008 előtt működött a bíróságoknak az a fajta jogköre, amelynek során a közigazgatási eljárásban és különösen a kisajátítási eljárásban lehetőség volt a határozatok megváltoztatására, és pörgőbbek, gyorsabbak voltak ezekben az esetekben az eljárások.

Azután jött a 2008. évi törvénymódosítás, amikor is a bíróság kezéből a három eszköz közül az egyiket, az utóbbit, a határozatok megváltoztatásának lehetőségét kivették az akkori törvényalkotók, és maradt a hatályon kívül helyezés intézménye, illetőleg a hatályon kívül helyezés és új eljárásra utasítás intézménye.

(15.10)

A javaslat benyújtása még a tavalyi év folyamán történt, és biztató, hogy a bizottsági ülésen gyakorlatilag ellenvélemény nem nagyon fogalmazódott meg. Tehát azt gondolom, hogy talán egyetértés lehet a Házban a tekintetben, hogy az eljárások gyorsítása, költségkímélőbbé tétele és gyorsabb lezárása, hamarabb történő lezárása mindannyiunk érdeke, és a képviselőtársaimmal együtt ennek a módosításnak az értelmét és indokát pontosan ebből látjuk.

Természetesen a javaslat nem egy légből kapott javaslat, hanem az élet, a mindennapi ügyintézés során keletkezett tapasztalatok mondták tollba, és azok a kollégáim, akik a kormányhivatalban velem együtt dolgoznak, ugyanis a mindennapi tapasztalatok alapján azt lehet mondani, hogy az ügyek több mint 90 százaléka arra vezethető vissza, hogy nem a kisajátításnak magával a jogalapjával van egyik vagy másik félnek problémája vagy baja, hanem az összegszerűséggel. Márpedig hogyha az összegszerűséggel van baja, akkor praktikus ezt a lehetőséget a bíróság kezébe adni, hogy ne dobja vissza egy új eljárás lefolytatására a hatóságnak, hanem ha már úgyis nála van az ügy, és egyébként a kisajátítás jogalapját nem vitatja egyik fél sem, akkor az összegszerűség tekintetében is mondja ki a bíróság a döntést, és ezért gyorsabban és hamarabb lezárulhatnak az ügyek.

Azt lehet tehát mondani, hogy költségtakarékosság, időtakarékosság és egyáltalán energia megkímélése okán is érdemes ezt a rövid, kétmondatos javaslatot elfogadni.

Az is igaz, mint ahogy említettem, hogy a javaslat tavaly került benyújtásra, és azóta a Pp. módosult, tehát a polgári perrendtartásról szóló törvény változott. Itt különösen a 339. és 340. §, ami a kisajátítási eljárást érinti. Ezért azt gondolom, hogy azok a módosító javaslatok, amelyek eddig beérkeztek, és amelyeket megismerhettem, mind abba az irányba mutatnak, hogy ezt a változást a javaslat figyelembe tudja venni, és a törvényjavaslat eredeti célját meg tudjuk tartani. Én azt gondolom, hogy meg fogjuk találni közösen itt a parlamentben azt a módot, amivel a leginkább a leglégmentesebben úgymond és az eredeti szándéknak legmegfelelőbb módon tudjuk módosítani és tudjuk figyelembe venni a polgári perrendtartás módosítását.

Én azt gondolom tehát, hogy egy rövid javaslatról van szó, azonban sok ember életét és sok hivatal munkáját tudja megkönnyíteni, ha pedig így van, akkor reményeim szerint ezt a javaslatot konszenzussal fogjuk tudni elfogadni.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr kíván felszólalni. Megadom a szót.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm, szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Tisztelt Ház! A konszenzushoz a magam részéről szeretnék hozzájárulni. A kormány támogatja ezt a javaslatot.

Nem szeretném elismételni azt, amit a képviselő úr mondott. Ez egy tipikusan olyan jó javaslat, amit mindig mindenki szívesen lát a Ház asztalán, hiszen mindenki számára egyszerűbb és élhetőbb szabályokat tartalmaz. Visszaállítja a 2009. október 1. előtti állapotokat. Gyorsabb lesz az ilyesfajta eljárások menete, hiszen a bíróság ezekben az ügyekben döntési helyzetben van, hiszen általában az érdemi döntés meghozatala előtt szakértői véleményeket kér be, és a maga döntését is általában nem a kisajátítási jogcím megléte vagy nem megléte, hanem a kisajátítási összeg volumene miatt hozza meg, és ha esetleg megsemmisíti a korábbi közigazgatási döntést, akkor azt pontosan a vitatott összeg és nem a vitatott jogalap miatt teszi meg. Éppen ezért egy évekig tartó, hivatalok közötti pingpongozást, elhúzódó eljárást szüntet meg.

Úgyhogy én nagyon örülnék, hogyha sok hasonló javaslat lenne itt a parlament előtt, hiszen mindenki látja, hogy ez életszerű. Ezt a reformatórius jogkört igenis érdemes a bíróságnak megadni, hiszen a kellő tudás birtokában van, a döntést meghozhatja, és egy évekig elhúzódó eljárás helyett egy gyorsabb állami beruházás valósulhat meg. Ez mindenkinek érdeke, az illető magántulajdonosnak is, hiszen ő se kerül bizonytalan jogi helyzetbe, hogy pontosan kié lesz az ingatlan, nem kell az ingatlan-nyilvántartásban bejegyezni, visszajegyeztetni a tulajdonjogokat, és nincs bizonytalanságban a magántulajdonos, hogy pontosan mekkora összegért sajátítják ki az ő ingatlanát. Ezzel tehát mindenki nyer, a jogbiztonság is nyer, a beruházások is nyernek, és az egész államapparátus is, hiszen többszöri eljárás helyett egyszeri eljárásra lesz csak szükség.

Tehát ahogy mondtam, a kormány a javaslatot ezen indokok alapján támogatja. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr.

Tisztelt Ház! Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy az alkotmányügyi bizottság írásban nyújtotta be ajánlását, előadót nem állít.

Most az írásban előre jelentkezett képviselői felszólalások következnek. Elsőnek Zsiga Marcell képviselő úrnak adok szót, a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr! (Dr. Józsa István: A 47 ezer forintos Zsiga Marcell.)

DR. ZSIGA MARCELL (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Arról, hogy miről is szól a javaslat, már Tarnai Richárd képviselő úr expozéjában beszámolt, de azért tényleg érdemes ismét és ismét átismételni.

Tehát egy mondatban összefoglalva: a kisajátítási ügyekben a törvényjavaslat elfogadása esetén gyorsabbá és költségkímélőbbé válnak majd az eljárások. Ezért kell mindenkinek javasolni és konszenzussal támogatni ezt a törvénymódosítást.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy az már elhangzott, 2008. január 1-jén módosult a kisajátításról szóló törvény. Addig az időpontig sokkalta gyorsabb, időt, pénzt, energiát és talán idegeket is kímélőbb volt az eljárás, mint napjainkban.

2008. január 1-jét követően a kisajátítási ügyek akár évekig elhúzódóvá és akár lezárhatatlanná is váltak, valamint a hosszúra nyúlt ügyek és a hivatali, hatósági, szakértői és más egyéb eljárások és procedúrák magas költségvetést generálhattak, ugyanis 2008 előtt a bíróság a polgári perrendtartásról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően bizonyos ügytípusok esetén, ha a tartalmi kérdésben nem volt vita, akkor saját maga is dönthetett, és maga megváltoztathatta a közigazgatási határozatot.

Az elmúlt három-négy évben, 2008-tól számítva a legnagyobb problémát valóban az jelentette, hogy amennyiben a hatóság döntését összegszerűség tekintetében vitatták, akkor a bíróság a közigazgatási perben a felülvizsgálati eljárásban, amennyiben nem értett egyet a döntéssel, a döntéshozatal során vagy megsemmisítette a döntést vagy hatályon kívül helyezte, és a határozatot hozó szervet pedig új eljárás lefolytatására utasította. Ez az eljárás, ahogy utaltak rá az előttem felszólalók, valóban egyszerre volt időigényes, valamint költséges.

A tapasztalatok szerint az esetek döntő többségében a közigazgatási szakban megállapított kártalanítás összegét a kisajátítást kérő rendszerint túlzottan magasnak, a tulajdonosok pedig rendszerint túlzottan alacsonynak tartották. Így a kisajátítási ügyek során a határozatok mintegy közel 90 százalékban az összegszerűség, vagyis a kártalanítás megállapított összege miatt peresültek, és elvétve fordultak csak elő a kisajátítás jogalapját vitató bírósági felülvizsgálatok.

Ezek mind-mind odavezethettek, hogy akár évek telhettek el, amíg születhetett egy olyan kártalanítási összeget tartalmazó közigazgatási határozat, amely a kisajátítást kérőnek és a tulajdonosnak is egyaránt megfelelhetett, és ennek következtében a birtokba adások, a földhivatali átvezetések megcsúszhattak, vagy akár - ahogy államtitkár úr is utalt rá - beruházások akadhattak el.

Jelen módosítás arra ad lehetőséget, hogy a bíróság a jövőben a közigazgatási határozatot az összegszerűség tekintetében megváltoztathassa. Még egyszer mondom, ez gyorsabb és olcsóbb eljárást, hatékonyabb közigazgatást eredményezhet. Ez minden magyar állampolgár érdeke.

Annak idején, 2011 novemberében az Országgyűlés alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsága a törvényjavaslatot megvitatta, és tényleg csak a jegyzőkönyv kedvéért emlékeztetnék mindenkit, hogy a bizottság ülésén ellenérvek nem hangoztak el, és annak általános vitára alkalmasságát a bizottság egyhangúlag támogatta.

A fentiek alapján kérem a tisztelt Országgyűlést a törvényjavaslat támogatására.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra Józsa István képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr! Megvárom, hogy képviselő úr a leejtett mikrofonját föltegye. Köszönöm szépen. Innen kérem az időt.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én nagyon örülök, hogy Zsiga képviselő úr, aki az alkotmányügyi bizottság ülésén kevéssé szokta hallatni a hangját, itt bizonyos indíttatásból rögtön a kisajátítási törvénybe csapott bele.

Én azt hiszem, hogy nem a törvény indokolásával van itt probléma, mert amit elmondtak, hogy milyen célok vezérlik önöket, azok valóban helyénvalók, és nem is akarom fölemlegetni azt a 47 ezer forintot, amiből ön vagy meg tud élni, vagy nem. De hogy ezeket a célokat tudja-e ez az előterjesztés végül is hozni vagy nem... Arra azért kíváncsi lennék, hogy egy képviselői indítvány tud-e hatástanulmányt, természetesen nem, de mondjuk, meg tudja-e kérni a kormányzatot arra, hogy erre vonatkozóan bizonyos tapasztalati dolgokat állítson össze. Vagy felteszem a kérdést, hogy miért nem a kormány az előterjesztője egy ilyen törvénynek, ami kisajátítás, tehát a közjogi rendnek egy nagyon-nagyon fontos eleme, mert a kormány csak véleményt mondott.

Tehát azért azzal együtt, hogy a célokkal egyet lehet érteni, én ezt a fölállást nem értem, és akkor nyomtam gombot, amikor Rétvári államtitkár úr csak úgy per tangentem támogatásáról biztosította a kormány részéről ezt az előterjesztést; hogy milyen hatástanulmány készült, hogy tényleg jobb lesz ez ettől, mint ahogy gondolják.

Köszönöm.

(15.20)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra Zsiga Marcell képviselő úr következik, de tisztelettel felhívom képviselőtársaim figyelmét, hogy adjuk meg a tiszteletet: az előre bejelentett képviselői felszólalások elhangzására is sor kerülhessen.

Zsiga Marcell képviselő úré a szó, parancsoljon!

DR. ZSIGA MARCELL (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Igazából lovagiasság miatt ehhez talán nem is illene sok mindent hozzátenni, de az biztos, hogy Józsa képviselő úr figyelmébe ajánlom, hogy talán a saját párttársaival foglalkozzon, hogy szorgalmasabban látogassák mind az alkotmányügyi bizottság üléseit, mind pedig a parlament üléseit.

Köszönöm szépen. (Dr. Józsa István: Tőlük tudom.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelettel ismételten arra kérem képviselőtársaimat, hogy próbálják az új Házszabályt és az országgyűlési képviselői jogállásról szóló törvényt is figyelembe véve felszólalásaikat az ügy iránti fokozott odafigyeléssel kiegészíteni.

Rendes felszólalásra Lamperth Mónika képviselő asszonynak adok szót, az MSZP-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő asszony!

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Tarnai Richárd képviselő úr módosító indítványa most a 2009 előtti állapotot állítja vissza. Gyakorlatilag egy olyan jogi megoldást hoz vissza, amit egyébként jól ismerek még a saját miniszteri gyakorlatomból, hiszen abban az időszakban ugyanilyen szabály volt. Ennek ellenére azt el kell ismerni, hogy a 2009-es módosításnak is volt rációja, mert a bírósági kártalanítási összeg megállapításával kapcsolatban utána az önkormányzatoknál annak a hatása úgy csapódott be, hogy abból bizony volt probléma. Tehát volt értelme ennek a 2009-es módosításnak, de az kétségtelen, hogy azok a problémák, amelyeket most Tarnai Richárd elmondott, nemkívánatos melléktermékként megjelentek a 2009 utáni új szabályozás végrehajtása során.

Tehát ezért volt az, hogy az alkotmányügyi bizottságban a szocialista képviselők nyitott és pozitív hozzáállást tanúsítottak ennél a törvénymódosításnál, amit szeretnénk is fenntartani, mert úgy gondolom, hogy az a cél, amit Tarnai képviselő úr megfogalmazott és amelyet a kormány is támogatott, hogy az eljárás gyorsabb legyen és ezekkel a végtelenített lépésekkel ne húzódjon el sok-sok kárt okozva egy ilyen eljárás, ezzel mindenképpen egyet lehet érteni. Tehát most, hogy a javaslat úgy rendelkezik, hogy a kisajátítási eljárást lefolytató kormányhivatal határozatát felülvizsgáló bíróság a határozatot fő szabályként megváltoztathassa, nekem ezzel személy szerint nincs problémám, ezzel egyet tudok érteni.

Az új szabályozásban, amit most behoznának, egyetlen kivétel van, ha a kormányhivatal azt állapítja meg, hogy kisajátításnak nincs helye. Ebben az esetben a jogszabálysértő határozatot a bíróság megsemmisíti, és új eljárásra utasítja, így próbálja meg kiküszöbölni ezt a problémát.

Az indokolásban is és írásban is, szóban is a legfontosabb érv az eljárások elhúzódása volt, arra hivatkozva, hogy az esetek döntő többségében a per a kártalanítás összege miatt folyik, és elvétve van jogalapvita. Ez, azt gondolom, tényszerű. Megállja a helyét. Ezt a módosítást - már hogy visszaálljon a 2009 előtti állapot nagy vonalakban - összességében támogathatónak tartom.

A szóbeli kiegészítésben a képviselő úr beszélt arról, hogy ez a módosító indítvány a polgári perrendtartás módosítását figyelmen kívül hagyta, amely szerint a fellebbezésnek van helye a bíróság elsőfokú határozata ellen, ha a közigazgatási határozatot a bíróság megváltoztatja. Szerintem azzal, hogy itt ezt elmondtam, nyilván szándékoznak is ezt majd orvosolni valamilyen módon.

Azt gondolom, hogy a törvényjavaslat a valódi szándékát akkor lesz képes kiteljesíteni, ha a bíróság megváltoztatási jogköre csak azokra a közigazgatási döntésekre terjed ki, amelyeket a kártalanítás mértéke szempontjából kértek fölülvizsgálni. Ebben szerintem összhangban vagyunk.

Ezért a Magyar Szocialista Pártnak az az álláspontja, hogy ha és amennyiben a módosító indítványunkat figyelembe tudják venni, amivel megpróbálunk jobbítani, és a módosító indítványunkat támogatják - kérem, hogy majd vizsgálja meg az előterjesztő is és a kormány is alaposan -, akkor támogatni tudjuk ezt a módosítást.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A Jobbik képviselőcsoportjából rendes felszólalásra Hegedűs Lorántné képviselő asszonynak, az Országgyűlés jegyzőjének adok szót.

Parancsoljon, képviselő asszony!

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Elöljáróban én is szeretném leszögezni, hogy a Jobbik támogatni kívánja ezt az előterjesztést, hiszen egy kézenfekvő módosításról van szó. Úgy gondoljuk, hogy valóban egészséges és értelmes lenne azt a bizonyos 2009 előtti állapotot visszaállítani, és megadni a lehetőséget arra a bíróságoknak, hogy a közigazgatási határozatot megváltoztathassák.

Fölmerült az előbb Józsa képviselőtársamtól, hogy miért Tarnai Richárd adja be. Nyilván nem tisztem őt fogadatlan prókátorként megvédeni, nyilván megteszi ezt ő maga helyettem, de fölteszem, hogy mint kormányhivatal vezetője éppen hogy ezzel a problémával kell nap mint nap szembesüljön, hogy milyen módon húzódnak el ezért kisajátítási eljárások, hiszen abban az esetben, ha a bíróság nem tudja megváltoztatni, csak megsemmisíteni a közigazgatási döntést, akkor ez jelentős időkéslekedést okoz.

Nem beszélve arról, hogy már maga az, hogy adott esetben kisajátításról beszélünk és nem kisajátítást helyettesítő adásvételről, ez már önmagában olyan tényező, ami igen sok időt jelent pluszban még, nem beszélve arról, hogy a közigazgatási eljárásban is sok esetben szakértőt, igazságügyi szakértőt vonnak be, aztán a bírósági szakaszban szintén igazságügyi szakértőt kell bevonni. Ez minden esetben tovább húzhatja az időt.

Ezért tehát úgy gondoljuk, hogy ennek a 2009-es állapotnak a visszaállítására igenis szükség van, helyes döntés. Ezzel kapcsolatban ugyanakkor szeretnék a törvényjavaslattal kapcsolatban még egy-két gondolatot megosztani önökkel, szorosan kapcsolódva természetesen és nyilvánvalóan az előterjesztéshez magához.

A kisajátítás mint olyan, tudjuk, hogy ingatlanoknak állami vagy önkormányzati célra, önkormányzatok által közösségi célra való igénybevételét jelenti, törvényben meghatározott módon és célból. Legtöbb esetben a törvény eredetileg önkormányzatoknak és állami hatóságoknak adja a kezébe ezt a lehetőséget, de sajnos pont ők nem tudnak élni ezzel a lehetőséggel, hanem egy harmadik fél, amely adott esetben a kisajátítási jogkör gyakorlójaként tud eljárni, az szokott ezzel élni.

A kisajátításra legtöbbször helyi építési szabályzatokban is megfogalmazott közcél szokott jogalapot adni; adott esetben olyan beruházások esetén van szükség kisajátításra, amelynél például nagyobb, szélesebb útszakaszra van szükség, vagy olyan földterületre, ahol olyan műtárgyat szeretnének elhelyezni, amely egy nagyberuházást segít vagy nagyberuházás megvalósulását jelenti.

Ez az a településrendezési feladatok megvalósítását biztosító sajátos jogintézmény, amely azonban a leginkább pénzigényes. Ezért is van, hogy pontosan ezzel a jogintézménnyel önkormányzatok és maga az állam a lehető legkevesebb esetben tud élni, noha tudjuk, hogy nagyon sok esetben tényleg szükség volna rá.

(15.30)

Településszerkezeti helyzeteknek az egészségesebbé való tételére, amikor például egy utat kellene megnyitni, de nincs rá az önkormányzatnak pénze, sajnos, sokszor se energiája, se ideje arra, hogy az ezzel kapcsolatos eljárást le is folytassa, de pénze meg végképp nincsen, az államnak meg szintúgy sok esetben nincsen, és akkor jön az, aki a kisajátítási jogkört helyettük gyakorolja, jellemzően nagyberuházók, akik ezeket a nagyberuházásokat, nagyobb fejlesztéseket valósítják meg. Ez esetben is fontos természetesen és nyilvánvalóan, hogy az eljárás, ha valóban közcélt szolgál, minél hamarabb valósulhasson meg, ugyanakkor azért föltételezem vagy föltételezzük, hogy pontosan ezekben a helyzetekben nagyon is fontos a tulajdonosi jogok védelme, hogy nehogy egy-egy nagyberuházást végigvivő szervezet túlságosan nagy nyomást tudjon gyakorolni akár a közigazgatási eljárásban, akár bírósági szakaszban.

Tudjuk, ma Magyarországon nagy állami beruházások, nagyberuházások esetében sajnos egészségtelen módon tudnak bizonyos oligarchák túlságosan nagy teret nyerni. És látom Tarnai Richárdon, mintha túlságosan is eltértem volna a tárgytól, de higgye el nekem, hogy ennek is köze van ehhez a törvénymódosításhoz, mert mindig föl kell tennünk a kérdést, hogy kinek az érdekét szolgálja. Kinek az érdekét szolgálja adott esetben, ha egy beruházás igen gyorsan tud lezajlani?

Én ezért tehát arra hívnám fel a tisztelt figyelmét a Háznak, az előterjesztőnek, a kormányzatnak és minden országgyűlési képviselőnek, hogy az átláthatóság, a korrupciómentes közélet megteremtése érdekében pont a kisajátítási eljárások keretében is nagyon fontos, hogy ezek minden alkalommal jogszerűen, a tulajdonosi jogokat - amelyeket, tudjuk, az alaptörvény kiemelten véd -, tehát a tulajdonosi jogokat kiemelten védve és azoknak az érdekében folytatódjanak le, természetesen és nyilvánvalóan a felesleges időhúzást elkerülve.

Ezért tehát - visszatérve beszédem elejére - teljesen természetesen támogatjuk ezt a törvénymódosítást, és reméljük, hogy soha olyan nem fordulhat elő, hogy adott esetben egy Fidesz közeli, egy kormány közeli nagyberuházó érdekében fogják ezeket a jogintézményeket használni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban és dr. Schiffer András részéről.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Az LMP képviselőcsoportjából Schiffer András képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Előrebocsátom, hogy az LMP frakciója a törvényjavaslatot elfogadhatónak tartja, és különösen örömteli, hogy bár nagyon rászokott a kormány az önálló indítványokkal való kormányzásra, és ez nagyon sokszor meglátszik az előterjesztések minőségén, főként az indokolások minőségén, most kivételesen egy olyan törvényjavaslatot kaptunk, aminél egy meglehetősen precíz és kimunkált indokolás is áll a jogszabálytervezet végén. Ez rendkívül hasznos, már csak azért is, mert nem volt haszontalan itt Tarnai képviselő úr indokolásában végigkövetni, hogy az elmúlt években - és ez nyilván nemcsak ennek a kormánynak a lelkén szárad, hanem a korábbiaknak is - ez a jogintézmény, tehát a kisajátítási döntésekkel szembeni jogorvoslat intézménye hány kacskaringót tett már meg.

Éppen ezért én arra is vártam volna, arra is várnék, hogy kapunk talán kormányoldalról magyarázatot arra, hogy egyrészt miért pont tavaly ősszel nyújtotta be Tarnai képviselő úr ezt a javaslatot, illetve ha tavaly ősszel benyújtotta, miért pont most vette elő a kormányzati többség ezt az egyébként racionális törvényjavaslatot.

És szeretném előzetesen azt is jelezni, hogy ha egy, a gazdasági forgalom szempontjából nem érdektelen jogintézmény esetén, mint például a kisajátítással, a kisajátítási határozatokkal szembeni jogorvoslattal, a kisajátítási eljárásokkal kapcsolatban pár éven belül többször történik módosítás - ez konkrétan 4 éven belül a harmadik módosítás -, az semmiképpen sem fokozza a jogbiztonságot. Mondom ezt azzal, hogy még egyszer hangsúlyozom, ez a kalamajka, ami a kisajátítási eljárások körül keletkezett az utóbbi 4-5 évben, nyilván nem elsősorban a jelenlegi kormányzati ciklusnak szárad a lelkén, de más jogintézmények esetén azért az elmúlt két évben is megéltük már azt, más nagy gazdasági törvények esetén az elmúlt két évben is megéltük már azt, hogy hetente, havonta nyúlnak hozzá egy-egy alapvető jogszabályhoz.

Azt szeretném csak ezzel kapcsolatban jelezni, hogy a gazdasági forgalom biztonságát és általában a jogbiztonságot is az szolgálja, ha kiszámíthatóak a személyi, vagyoni forgalmat alapvetően rendező jogszabályok, ha legalább 5-10 évre előre biztosnak lehet tudni például azt a jogorvoslati rendszert, amit igénybe lehet venni, ha különböző gazdasági, polgári jogi ügyekben közigazgatási ügyekben valaki bírói úton keresi az igazát. Éppen ezért én csak reményemet tudom kifejezni, hogy ha elfogadja Tarnai képviselő úr indítványát a tisztelt Ház, akkor véget ér a kisajátítási eljárási intézménynek, illetve a kisajátítási jogorvoslatoknak ez a kálváriája, és kiszámítható pályára kerül legalább ez az apró szelete a gazdasági jogi szabályozásnak.

Az LMP alapvetően a kisajátítás intézményéhez úgy tud hozzányúlni, úgy tudunk ránézni egy ilyen javaslatra, hogy számunkra az elsődleges szempont az, hogy a kisajátítást elszenvedő polgárok, a kisajátítást elszenvedő tulajdonosok kellő védelmet élvezzenek a nagyberuházókkal, az oligarchákkal szemben. Mi ebből a szemszögből vizsgáltuk meg ezt a törvényjavaslatot. És túl azon, hogy bár egyetértek abban az előttem szóló képviselőtársnővel, hogy általában a kisajátítási eljárások gyorsítása inkább a nagyberuházók érdekeit szolgálja, azért az érem másik oldala az, hogy ezeknek az eljárásoknak az elhúzódása semmiképpen sem szolgálja a kisajátítást elszenvedő tulajdonosok, magánosok érdekeit sem, hiszen ha valakinek az ingatlanával szemben folyamatban van egy kisajátítási eljárás, ez praktikusan forgalomképtelenné teszi ezt az ingatlant.

Az eljárások elhúzódása a kisemberek érdekét sem szolgálja, hiszen amíg jogerősen véget nem ér egy ilyen eljárás, addig bizonytalanságban van, addig gyakorlatilag korlátozva van, ha nem is jogi értelemben, de praktikusan korlátozva vannak a rendelkezési jogosítványai a kisajátítást elszenvedő tulajdonosnak, magánembernek. Éppen ezért önmagában az eljárás gyorsítása - bár kétségtelenül megbújhatnak olyan szándékok, hogy a nagyberuházóknak ezzel is kedvezzen a kormányzat, mint oly sokszor - természetesen szolgálja, szolgálhatja a magánosok, a kisemberek érdekét is.

Viszont ennél is fontosabb az, hogy azzal, hogy a törvényjavaslat visszaemeli a reformatórius jogkört, tehát a megváltoztathatóság jogát visszaadja a bíróságoknak, ez mindenképpen erősíti egyrészt a magánemberek, tehát a kisajátítást elszenvedő tulajdonosok érdekeit, hiszen ha és amennyiben korlátozást szenved valakinek a tulajdonjoga, akkor az úgy van rendjén, és azt gondolom, ez az alkotmányos megoldás is, hogy legyen bírói fórum, amelyik erről érdemben is kimondhatja a végső szót, tehát nemcsak a közigazgatási eljárás megismétlésére kötelezheti a hatóságot.

Másrészt azt sem lehet elhallgatni, hogy ezekben az ügyekben, kisajátítási ügyekben meglehetősen nagy a korrupciós nyomás az önkormányzatokon, az államon, tehát a kisajátítást kérőn. Éppen ezért, ha a korrupcióellenes fellépés szempontjából tekintünk egy ilyen törvényjavaslatra, szintén helyes, hogy erősebb jogosítványa van egy bíróságnak, tehát meg is változtathatja a közigazgatási határozatot, hiszen minél inkább egy ilyen eljárásnak a súlypontja a közigazgatási hatóságon van, annál kevésbé lehet ellenállni a korrupciós nyomásnak. Helyes az, hogy miközben magát az alapeljárást nyilvánvalóan a közigazgatási hatóság bírálja el, van egy, a hatóságtól független fórum, a bíróság, amelyik érdemben dönthet a kisajátítási határozat jogszerűségéről, megalapozottságáról, beleértve a kisajátítás ellenében járó kisajátítási összeg mértékét is.

(15.40)

Tehát szeretném hangsúlyozni, hogy mind abban a tekintetben, hogy a reformatórius, tehát a megváltoztathatósági jogkör visszaállítása az eddigi kasszációs, tehát megsemmisítési és új eljárásra utasítási jogkörrel szemben egy hatékonyabb védelmet jelent a magánemberek számára a nagyberuházókkal, a hatósággal, az oligarchákkal szemben, minden olyan megoldás üdvözlendő az LMP számára, amelyik egyébként a bírói jogvédelmet erősíti a hatósági önkénnyel szemben, emellett az, hogy a kisajátítási eljárásokban erős súllyal jelen vannak, jelen lesznek a bíróságok, ez szintén egy üdvözlendő lépés.

Ugyanakkor azt azért szeretném megemlíteni, hogy miközben a szándék egyértelmű, és főként a törvényjavaslat indokolását elolvasva egyértelmű, hogy gyorsítani szeretné ezeket a kisajátítási eljárásokat az előterjesztő, van egy rossz hírem, hogy minden szándék ellenére ez nem biztos, hogy így, ebben a formában sikerülni fog, azzal együtt, hogy a dolog érdemét, tehát hogy a kisajátítási eljárásoknál a súlypont a bíróságokra tevődjön át, vagy legalább részben oda tevődjön át, természetesen üdvözölni tudjuk.

A következőről van szó, hogy az egyébként hatályos eljárásjogi, közigazgatási eljárási, illetve közigazgatási peres eljárási szabályok mellett, ha az Országgyűlés ezt így elfogadja, akkor ugyan időt nyer a kisajátítási eljárásban szereplő mindegyik fél, tehát a kisajátítást kérő, sajnos a nagyberuházó, illetve a kisajátítást elszenvedő magános is, hiszen meg lehet változtatni a hatóság határozatát, nem egy egy plusz egyes eljárásra van szükség, viszont a hatályos eljárásjogi szabályok mellett ez azt jelenti, hogy van lehetőség arra, hogy a másodfokú bírósági fórumhoz fellebbezzen bármelyik fél, amely sérelmesnek tartja a bíróság döntését. Tehát miközben egyik oldalon a törvényjavaslat megspórol egy kört, tehát a hatóság új eljárását, a másik oldalon még egy bírói fórumot gyakorlatilag megnyit. Kérdés az, hogy ez mennyiben hosszabbítja meg, ha nem rövidíti, a teljes kisajátítási eljárás tartamát.

Itt azért még egy kritikai megjegyzésem lenne ezen a ponton. Már a 2008. január 1-jei, illetve a 2009. október 1-jei változtatást megelőzően is az akkori kormányzati ciklusban a parlament úgy fogadta el az eljárási szabályok megváltoztatását, hogy semmiféle ügystatisztikát nem mellékelt a tisztelt Háznak. Most Tarnai képviselő úr indítványa úgy lett tárgysorozatba véve, és úgy tárgyal itt róla a parlament, hogy megint nincsenek ügystatisztikák, tehát ahogyan Tarnai képviselő úr, úgy én is és mindenki itt a parlamentben, nagyjából a megérzéseire vagy becslésekre hagyatkozhat. Én azt gondolom, az lett volna korrekt már az előző kormányzati ciklusban is és most is, az szolgálná a parlament megalapozott döntését, hogy ha arról beszélünk, hogy gyorsítani kívánjuk a bírósági eljárásokat, akkor konkrét ügystatisztikák legyenek itt. Konkrét ügystatisztikák legyenek a szakbizottság asztalán, amikor mondjuk, a tárgysorozatba-vételről, az általános vitára való alkalmasságról dönt, és ennek fényében tudja aztán a határozatát meghozni a parlament.

Ez főleg abban a tekintetben lenne nagyon fontos, hogy számokat lássunk, lássuk azt, hogy mondjuk, a pertartam vagy az eljárás tartama meddig tartott most, meddig tartott 2009-et megelőzően, meddig tartott 2008. január 1-jét megelőzően, mert ebből talán tudunk arra nézvést is valamit mondani, hogy ha és amennyiben beiktatódik még egy bírói fórum, akkor ez mennyivel nyújtja meg az egyébként Tarnai képviselő úr által is kívánt eljárási időtartamot. És tudunk egy mérleget készíteni, hogy az egyik oldalon az eljárási időtartam megrövidülése, hogy az egy plusz egyes eljárást kiiktatjuk, a másik oldalon viszont a fellebbviteli bírói fórum beiktatása összességében most az eljárásnak valóban a rövidülésével vagy éppen a meghosszabbodásával jár.

Tehát én azt szeretném kérni a kormánypárti képviselőktől a jövőre nézve is, hogy ha és amennyiben eljárásjogi törvényjavaslatokkal bombázzák a Házat, akkor szíveskedjenek megfelelő ügystatisztikákat mellékelni, és egyébként sem ártana, már csak az önök által elfogadott jogalkotási törvényre való tekintettel sem, hogy amikor önálló képviselői indítványokat megtárgyal a parlament, akkor világos hatástanulmányok legyenek, hiszen ebben az esetben az ügystatisztika nem más, mint egy hatástanulmány. Felelősen úgy tud az Országgyűlés dönteni bármely kérdésben, hogyha a parlamenti képviselők világosan tisztában vannak azzal, hogy döntésük milyen társadalmi következményekkel jár. Most becsléseink vannak, sejtéseink vannak. Az LMP frakciójának az a sejtése, hogy Tarnai képviselő úrnak egyébként igaza van, és ezért a javaslat nyilván támogatható, de mint jeleztem, vannak itt azért olyan eljárásjogi aknák, amelyeket nem ártana megnézni, nem ártana konkrét számokkal összevetni.

Egyébként szeretném jelezni, hogy az LMP be is nyújtott egy módosító javaslatot annak érdekében, hogy még véletlenül se járjon azzal az eredménnyel az eljárás gyorsítását szolgáló javaslat, hogy ez valójában az eljárás meghosszabbodásához vezet. Mi azt javasoljuk, hogy a bíróság ítélete ellen fellebbezésnek nincs helye, ha a bíróság a keresetet elutasította, vagy a közigazgatási határozatot kizárólag a kártalanítási összeg megnövelése tekintetében változtatta meg. Tehát mi legalább egy szűk körben kiküszöbölnénk azt, hogy duplikáljuk a bírói fórumokat.

Zárszóként annyit szeretnék elmondani, hogy összességében, hogy ha a kisajátítási törvényről tárgyal a parlament, akkor mi élünk a gyanúperrel, hogy nem arról van-e véletlenül szó, hogy egyébként a kisajátítási joghoz, a kisajátítási törvényhez úgy nyúl hozzá a kormányzati többség, hogy azzal a saját oligarcháinak, illetve nagyberuházóknak kedvezzen. Itt az elmúlt hetek hírei ezt a gyanút nem teljesen oszlatták el, de szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy ebben az esetben viszont azért tudjuk mégis támogatni ezt a javaslatot, mert minden további bírói kontroll, a bírói kontroll erősödése éppen az oligarchákkal, nagyberuházókkal szemben nyújt egy pluszvédelmet a magánembereknek, illetve a bírói kontroll erősödése nyilvánvalóan egybevág a mi korrupcióellenes politikánkkal is.

Tehát ennyiben a javaslat támogatható, de szeretném, ha Tarnai képviselő úr, esetleg a tárca, hogyha kormányoz, tekintettel lenne arra is, hogy egyébként a hatályos eljárásjogi szabályok milyen csapdát rejtenek. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő felszólaló Simon Gábor képviselő úr, az MSZP-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót. Elnézést, egy picit ez a madzag összekeveredett...

ELNÖK: Várjuk meg, amíg a képviselő úrnak sikerül kibogoznia a mikrofonját! (Megtörténik.) Parancsoljon!

DR. SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Elnézést kérek, valaki egy horgászmadzagot kötött a mikrofonomból.

Tulajdonképpen azzal szeretném én is kezdeni, csatlakozva Lamperth képviselő asszonyhoz, hogy a képviselő úr október 19-én benyújtotta ezt a módosító indítványt. Ez már egy kicsit szokatlan, legalábbis a mostani jogalkotást figyelembe véve, hogy 7-8 hónapig parkolópályán van valami, hiszen azt látjuk nap mint nap, hogy benyújtásra kerül egy törvényjavaslat, és hipp-hopp, néhány nap elteltével ebből már törvény is lesz, csakúgy, mint mondjuk, a következő napirend kapcsán, amit múlt hét szerdán nyújtottak be képviselőtársaim, és nap mint nap tapasztaljuk ezt a jogalkotást.

Tulajdonképpen mondhatjuk úgy, hogy egy nyúlfarknyi, ámde jelentős módosításról van szó, hiszen összességében egyetlen ponttal, egy f) ponttal egészíti ki a törvény 32. §-át. Ez az f) pont egyébként a magyar jogrendben nagy nóvumot nem jelent, nóvumot nem tartalmaz, annál is inkább, hiszen értelemszerűen vizsgálva, 2009-ig ugyanez volt a jogi helyzet.

Én azt gondolom, ilyenkor azt kell megvizsgálni egy ilyen jogvisszarendezésnél, jogszabály-visszarendezésnél, hogy az a célzott joghatás, amit ön el szeretne érni - és amennyiben látta a módosító indítványomat, akkor azt mondom, hogy ez a joghatás önmagában még üdvözlendő is lehet, miszerint gyorsuljanak, egyszerűbbé váljanak ezek az eljárások -, tehát ezt a célzott joghatást ki tudja-e váltani az ön módosító indítványa.

Én attól félek, hogy ezt a joghatást nem fogja tudni kiváltani, hiszen a bírósági eljárásoknál - a közigazgatás egész rendszerét és a közigazgatási perek egész rendszerét nézve - azzal kell számolni, hogy itt tulajdonképpen kétfokú bírósági eljárásra kerülhet sor.

(15.50)

Abban az esetben, ha ez a bírósági eljárás kétfokú, akkor pontosan azt mondhatjuk, hogy az idő még hosszabb lesz, ami biztos, hogy problémákat okoz.

Arra szeretném még ezenkívül felhívni a figyelmét elsősorban természetesen önnek, hiszen ön terjesztette elő ezt a javaslatot, hogy amellett, hogy ezt a célzott joghatást, amit el szeretne érni, nem fogja tudni ezzel a módosító indítvánnyal elérni, ezért megfontolásra ajánlom én is azt, amit Schiffer képviselőtársunk benyújtott, mert az közelebb visz a joghatás kiváltására.

A másik kérdés pedig az, hogy miért következett be 2009-ben ez a törvénymódosítás. Egészen biztosan nem azért, hogy itt egy nagy salátatörvénybe valamifajta újdonság kerüljön be, hanem azért ennek volt alapja. Ha például a fővárosi polgármestereket megkérdezi, akkor a fővárosi polgármesterek ezt jó néhányszor követelték, hiszen a kisajátítási eljárásokban azért jó néhány anomália keletkezett az elmúlt években, mondhatom úgy is, hogy évtizedekben. El kell egymástól különíteni a közigazgatási eljárást, el kell egymástól különíteni a bírósági eljárást, és ha a bíróságra áttestáljuk azt a jogot, ami egy normális működés mentén egy közigazgatási eljárás, itt jelen esetben a kormányhivatalról beszélünk, a kormányhivatal hatáskörébe tartozna, a bíróság ebben az esetben ügydöntő szerepet látna el, méghozzá olyan ügyben döntene, ami nagy valószínűséggel az önkormányzatok mozgásterét meg is akadályozhatná.

Vegyünk egy olyan példát, hogy egy helyi település ki akar sajátítani egy ingatlant, saját értékbecslővel elkészítteti ennek az ingatlannak az értékbecslését, majd a bíróság egy kétfokú jogorvoslat során egy egészen más értéket állapít meg, azonban ennek a más értéknek az önkormányzat költségvetésében nincsen meg a fedezete. Sokkal bonyolultabb a fővárosban, amikor ez egy kerületből indul, és a főváros is bekapcsolódik ebbe, majd a kormányhivatal, majd a bíróság egy kétfokú eljárásban, és végül azt láthatjuk, hogy magát a kisajátítási célt nem sikerült elérni.

Körülbelül ez volt a jogalkotói szándék, hogy az érdemi döntést ne a bíróságok hozzák meg; nyilván lehet másfajta jogalkotói szándék is. Azt gondolom, hogy a korábbi szabályozás volt helyes. Ha viszont önök mindenképpen ragaszkodnak a bírósági eljáráshoz és a bírósági döntéshez, akkor azt szeretném kérni, hogy azt ne ebben a formában tegyék, mert ha ebben a formában teszik, akkor pontosan azt a hatást nem fogják elérni, amit egyébként önök szerettek volna.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel kérdezem a képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki felszólalni a vitában. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem Tarnai Richárd képviselő urat, a törvényjavaslat előterjesztőjét, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Tarnai Richárd: Igen.) Igen, kíván válaszolni. Megadom a szót Tarnai Richárd képviselő úrnak.

Parancsoljon, képviselő úr!

DR. TARNAI RICHÁRD (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Elég sok minden elhangzott hozzászólásként, de annak örülök, hogy azért az irány - mint ahogy az elején mondtam - egy helyre mutatott, tehát a képviselőtársaim egyetértenek abban, hogy a módosító javaslat azt a kettős célt szolgálhatja, hogy egyfelől a garanciák kibővüljenek, másrészt az eljárások gyorsabbá váljanak.

Furcsán hallgattam azt a pár mondatot, miszerint érdekük a magyar embereknek az, hogy gyorsuljanak az eljárások. Pont azt gondolom - bár a képviselő asszony már nincsen itt, aki ezt felvetette -, pont azt gondolom (Dr. Lamperth Mónika: Fent van a jegyzői pulpituson!), hogy... Ja, bocsánat! Ha Magyarországon az eljárások a jelenlegihez képest gyorsabban folynak, akkor az mindenképpen érdeke minden magyar embernek.

Azokkal a politikai felhangokkal kísért mondatokkal, amelyek pedig erre vonatkoztak, illetőleg aktuálpolitikai észrevételeket tettek, én nem kívánok foglalkozni. Tehát azt gondolom, hogy abban az országban, Magyarországon, ahol az az emberek egyik legnagyobb problémája, hogy az ügyek nagyon lassan folynak, pingpongoznak valóban a hivatalok egymással, illetőleg a bíróságok a különböző hatóságokkal, évekig húzódnak az ügyek, már néha az élet megoldja ezeket, mire valójában ez jogerősen lezárul, azt gondolom, hogy igen, mindenfajta gyorsítást szolgáló javaslat jó, és mindenkinek, minden magyar embernek az érdekét szolgálja.

Elhangzottak olyan észrevételek is, hogy ebben az esetben miért várt a javaslat hosszú hónapokon keresztül. Ezt azért hallgattam vegyes érzelmekkel, mert máskor pedig pont az a baj, hogy milyen hamar fogadjuk el a javaslatokat. Tehát azt gondolom, ha a kritikákat bárki megfogalmazza, akkor azt egységesen és hosszú távon kéne megfogalmazni, és nem úgy, hogy egyszer az a baj, hogy túl gyorsan fogadjuk el a javaslatokat, másszor pedig az a baj, hogy miért várunk avval, hogy ezek a javaslatok kiérleltek legyenek. De a választ meg tudom adni, és talán egy vasúti példával tudok élni: ha egy személyvonat halad a pályán, és közben értesítést kap arról, hogy egy gyorsvonat vagy egy nemzetközi gyorsvonat közeledik, akkor az első adandó alkalommal félrehúzódik, és megvárja, hogy a gyorsvonat leelőzze. Ebben az esetben ez történt, ugyanis - mint az expozémban szóltam róla - a polgári perrendtartásról szóló törvény ebben az időszakban került elfogadásra, és ugye, a hatálybalépés is most valósult meg.

Tehát ahhoz, hogy ne legyen zavar, ne legyen ellentmondás, ne legyen koherenciazavar a két jogszabály között, ezért megvártuk, hogy a nagyobb súlyú jogszabály elfogadásra kerüljön. Pontosan azok a módosító javaslatok, amelyeket a képviselőtársaim benyújtottak, ennek a problémának a feloldását segítik, és reményeim szerint így akkor nem lesz zavar a nagyobb súlyú, gyorsvonati sebességgel hozzánk beérkezett polgári perrendtartási, illetőleg az általam beterjesztett, valóban jóval csekélyebb mértékű és összesen kétmondatos, bár nagyon fontos témákat tartalmazó módosító javaslat között.

A precíz indoklás elhangzott dicsérően az egyik ellenzéki képviselőtársam részéről. Köszönöm szépen, én azonban nem gondolom azt, bár szívesen az ember a dicséretet bezsebeli, hogy ezt nekem kéne tenni, hiszen az életből jött a javaslat. Szóltam arról, hogy azok a kollégáim, azok a kormányhivatalban dolgozó munkatársak jelezték a problémát, akik úgymond a terepen dolgoznak, tehát tapasztalják azt, hogy ez az eljárás, ez a fajta hatályos jogszabály lassítja a működést. Ők egyébként már hosszú évek, esetleg évtizedek óta dolgoznak ugyanezen a területen, tehát van tapasztalatuk - és akkor erre a felvetésre is egyúttal válaszolnék - a tekintetben, hogy hogyan működött a 2008-2009 előtti állapot, és azóta milyen változások történtek, mennyire gyorsultak, illetőleg lassultak az eljárások, és az ő tapasztalatuk, az őáltaluk megfogalmazottak alapján készült ez a javaslat.

Egyébként a miniszter asszony is ugyanezt említette, hogy az ő minisztersége idején még a másik szabályozás volt, tehát azt gondolom, hogy ezt a kettőt, a miniszter asszony tapasztalatát, illetőleg a kollégáimnak a tapasztalatát összetéve valószínűleg nem nagyon fogjuk elvéteni az irányt, tehát jó irányba tud menni ezt a módosító javaslat, magyarul: van értelme.

Még egy mondatra hadd reagáljak itt, és ez kapcsolódik az előző mondatomra. Valamelyik mondatban azt hallottam, hogy én a megérzéseimre hagyatkozom; igen, talán Schiffer képviselő úr mondta, hogy a megérzéseimre hagyatkozom a tekintetben, hogy jó lesz-e ez az irány vagy nem. Azt gondolom, hogy ennél azért többről van szó, a munkatársaim tapasztalatára, illetőleg a terepen jelentkező tapasztalatokra hagyatkozom, és ilyen módon ez szerintem bőven felér egy hatástanulmánnyal.

Egyébként pedig itt az ellenzéki oldalon a képviselők egymásnak adták meg a választ, és ezt köszönöm szépen. Valóban kormánymegbízottként tevékenykedem, tehát azért jómagam mint egyéni országgyűlési képviselő nyújtottam be ezt a javaslatot úgymond - itt elhangzott, hogy miért a kormány, illetőleg a hatóságok érdekében -, hiszen ezeknek a hatóságoknak a munkáját én igyekszem koordinálni, és a tapasztalatokat, amelyek a terepen jelentkeznek, gyorsan visszacsatolni ide, az ország Házába, magyarul: a kormányhivatalok felállítása igenis jó döntés volt az Országgyűlés részéről, hiszen már nem az első javaslat, ami előttünk van. Gondoljunk arra a törvénymódosítási javaslatra, amit szintén volt szerencsém a Ház elé hozni, és 97 százalékos többséggel fogadta el a parlament, - ugye az élelmiszer-biztonsági törvény módosításáról beszélek -, és jó esély van ebben az esetben is konszenzussal elfogadni egy ilyen törvényjavaslatot.

Magyarul: az, hogy országgyűlési képviselő irányítja az adott kormányhivatalt, jó dolog, mert itt is gyorsítani tudtunk. A mindennapi tapasztalatok sokkal gyorsabban kerülnek vissza a Házhoz, és mivel nem gondolom egy pillanatilag sem, hogy tévedhetetlenek vagyunk, ezért a változtatásra is készek vagyunk, mint ahogy ez a törvényjavaslat is mutatja.

(16.00)

Összefoglalóan tehát azt tudom mondani, hogy köszönöm valamennyi képviselőtársamnak, aki hozzászólt, az észrevételét, javaslatát. Köszönöm szépen a módosító indítványokat, amelyek benyújtásra kerültek, és amelyek tényleg nagyon egy irányba hatnak. Azt gondolom, hogy meg fogjuk találni a gyorsítás, ugyanakkor a garanciák közötti vékony, de szerintem megtalálható határmezsgyét, és akkor ismét egy jó szakmai javaslatot fogadhat el a Ház.

Köszönöm szépen mindenkinek a hozzászólását és elnök úrnak a szót. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Ház! Kötelességem tájékoztatni önöket - csak annak érdekében, hogy akik televízión vagy rádión keresztül követik vitánkat, azok is hallhassák -, hogy Hegedűs Lorántné képviselő asszony itt van az ülésteremben, csak a felszólalása elhangzását követően elfoglalta helyét, mivel jegyzői feladatokat is ellát, és ezért nem találta képviselő úr ott a helyén. (Dr. Tarnai Richárd: Bocsánat, elnézést kérek.) Tehát úgy gondolom, a félreértés ebből következett.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Most soron következik a polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Papcsák Ferenc, Vas Imre és Zsiga Marcell fideszes képviselőtársaink önálló indítványát T/6970. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/6970/3. számon kapták kézhez és ismerhették meg képviselőtársaim.

Az ajánlás mindösszesen két módosító javaslatot tartalmaz. Ezért indítványozom, hogy ezeket egy vitaszakaszban tárgyalja meg az Országgyűlés. Aki ezzel egyetért, az kérem, hogy kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Szemmel látható többség, köszönöm szépen.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége indítványomat elfogadta.

Most megnyitom a részletes vitát az ajánlás 1. és 2. pontjaira. Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván-e valaki felszólalni. Elsőként megadom a szót Lamperth Mónika képviselő asszonynak, az MSZP képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő asszony!

Felszólalások:   22-164   164-186   186-190      Ülésnap adatai