Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

CSENGER-ZALÁN ZSOLT, a Külügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvény­ja­vaslat általános vitájában már beszéltünk arról, hogy a módosítás mindenekelőtt a kihelyezettek családjai szociális biztonságának további erősítését szolgálja. Akkor Mesterházy képviselőtársam azt mondta, hogy ez egy jó törvény, de nem elég átfogó; Bana Tibor képviselőtársunk pedig felrótta, hogy a kormány a magyar diplomatákon akar spórolni. Nos, ha vetünk egy pillantást a jövő évi költségvetés tervezetének a Külgazdasági és Külügyminisztériumról szóló fejezetére, akkor azt látjuk, hogy a külképviseleteken a személyi juttatásokra fordítható összeg az ideinek 180 százaléka; ezt én spórolásnak semmiképpen sem nevezném.

A Jobbik azt is javasolta, hogy a diplomata-álláshelyekre minden esetben nyilvános pályázatot kelljen kiírni. Mi ezt nem tudjuk támogatni, hiszen a külszolgálat ellátását elsősorban a minisztériumon belülről kell megoldani. Annak kimondása, hogy minden egyes pályázatot mindenki számára elérhetővé kell tenni, azt jelentené, hogy a minisztérium dolgozóinak felkészültségét semmibe vesszük. Ugyanakkor azzal viszont egyetértünk, hogy abban az esetben, ha az adott szolgálati helyet belülről nem sikerül feltölteni, akkor nyilvános pályázatot lehessen kiírni. Erre elsősorban azoknál a beosztásoknál lehet szükség, amelyek speciális felkészültséget kívánnak, mint amilyen például a külgazdasági vagy az agrárattasé.

A jogtechnikai kérdéseken túl az eredeti törvényjavaslathoz képest három jelentősebb módosítást javasolunk. Először: a jövőben a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökének és elnökhelyettesének is jár a diplomata-útlevél, hiszen akár például a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság, amely korábbi kiegészítéssel került be a jogosultak sorába, ez a hatóság is széles körű nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkezik.

Másodszor: bekerült a szövegbe egy pontosítás, amelynek megfelelően, amennyiben valaki külszolgálata során egyszerre több adminisztratív, technikai munkakört lát el, akkor a két feladathoz járó fizetés közül a magasabbat kaphassa, illetve még annál is néhány százalékkal többet.

A harmadik, ahogy itt már szóba került, a Hungary Helps programra vonatkozik, és mivel ez túlmutat a törvényjavaslaton, néhány szót még engedjenek meg képviselőtársaim ezzel kapcsolatban. A magyar kormánynak meggyőződése, hogy a bevándorlás okait a helyszínen kell kezelni, vagyis nem a bevándorlókat, vagy úgy is fogalmazhatunk, hogy a problémát kell Európába behozni, hanem a segítséget kell a helyszínre, a válságövezetbe vinni. Az ellenzék sokszor hajlamos megfeledkezni arról, hogy Magyarország a határvédelmen túl, ami a schengeni szabályok szerint alapvető kötelességünk, számos erőfeszítést tesz ennek érdekében. Mindenekelőtt mintegy 150 katonával járulunk hozzá az Iszlám Állam nevű terrorszervezet elleni harchoz, és Afganisztánban is jelen vagyunk 100 fővel, pénzbeli felajánlásaink összege meghaladja a 30 millió eurót. Brüsszel 1300 bevándorlót akar ránk kényszeríteni, miközben mi a Stipendium Hungaricum program keretében 3000, azaz háromezer ösztöndíjast fogadunk, akiknek 60 százaléka muszlim országokból érkezik. A magyar állam finanszírozza a képzésüket, a szállásukat, de még a vízumukat és a biztosításukat is, ez mintegy 45 millió euróba kerül. Aki tehát azt mondja, hogy Magyarország nem segít, annak a tájékozottsága meglehetősen megkérdőjelezhető.

(17.40)

Tisztelt Képviselőtársaim! A Külügyi bizottság ülésén senki sem szavazott a törvényjavaslat ellen. Áttekintve a fenti aggályokat, úgy gondolom, minden reményünk megvan arra, hogy ez a végszavazáson is hasonlóképpen történik. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)