Felszólalás adatai

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Folytatva az előzőekben kifejtett gondolatkört, ahhoz a kérdéshez szeretnék hozzászólni, az ajánlási pontok közül ez Cser-Palkovics András képviselőtársunk javaslata, amely az egyes büntető tényállások beemelésével szeretné bővíteni a kiemelt ügyek körét; mindjárt megtalálom, ez a 14-es. Ha ezt most teljes egészében összevetjük az eredeti koncepcióval, amely szerint a politikusbűnözés elleni fellépés vezérli a kormányzatot, akkor valóban feltehetjük a kérdést - egy sima, feles többségi törvényről van szó -, vajon mivel fognak még bővülni ezek az úgynevezett kiemelt ügyek, ki és milyen szempontok alapján minősíti kiemelt ügyeknek.

Azzal valóban egyet lehet érteni, hogy az emberölés súlyosabban minősülő esetei ilyennek minősülnek, de ha a bűnszervezetben részvétel kategóriáját vesszük, az már gyakorlatilag teljes mértékben kitágítja a lehetséges elkövetési magatartások körét, és amire utaltam az előbb, 2001. szeptember 11. után a világon terjedő kór, az úgynevezett háború a terror ellen, aminek jegyében megszülettek azok a jogszabályok az Amerikai Egyesült Államokban, amelyekről már bebizonyosodott, hogy olyan rendszert hoztak létre, hogy még a szabadságjogokra is oly büszke Egyesült Államokban is előfordulhat olyan, hogy 4-5 évig valakit Guantanamón úgy tartanak, hogy megfosztják a védelem lehetőségétől, és kínvallatásoknak vetik alá.

Tehát ilyen irányba nem tarthat Magyarország, Magyarország jogi hagyományai, a személyes szabadság tiszteletének hagyományai, a Szent Korona-eszmeiség aktuális értelmezésével mélyen tiltakoznunk kell minden olyan kísérlet ellen, amely gyakorlatilag ezt a logikát követve próbálja kitágítani, ráolvasni olyan emberekre a potenciális terrorista fogalmát, amelyre sajnos élő példa is van. Hivatkoztam már az előbb, hogy Magyarországon zajlik egy olyan eljárás 17 vádlottal - a Budaházy György és társai elleni ügyről van szó -, amelyben terroristává próbálnak faragni olyan hazafiakat, akikkel szemben hitelt érdemlő bizonyítékot még a mai napig nem tudtak előállítani, két évvel vagy most már lassan három évvel a megindult eljárás után, és ennek ellenére mégis a vádak alapján olyan büntetéssel fenyegetik őket, amelyeket nyilvánvaló módon a büntető törvénykönyv előír a valódi terroristákra, és nem azokra, akikre olyan házkutatás során lefoglalt számítógépekből szerzett adatokra hivatkoznak, amelynél nem tartották be a szabályokat, vagy amelynél elrobbantották a robbanószereket, hogy ne lehessen utána reprodukálni a tényállást.

Tehát általános jelleggel és konkrét tapasztalatok alapján is azt lehet mondani, hogy nem jó irány ez az út, amin elindult a kormányzat. Még egyszer mondom, félreértés ne essék, támogatjuk a határozottabb és szigorúbb felelősségre vonást, az állam erősítését a gyorsítás eszközrendszereiben, de például Ipkovich képviselőtársam nagyon helyesen mondta, hogy akár a szakértői munka területén ezt kőkeményen meg lehetne még szigorítani, hiszen valóban legtöbbször a szakértői munkákon állnak az ügyek, vagy éppenséggel olyan belső ügyviteli elnehezüléseken, mint amilyet a Fővárosi Bíróság vagy a Pest Megyei Bíróság eleve eldugult állapota mutat, itt bírósági igazgatásszervezési lépésekkel lehetne előrelépni. Mindenesetre ez a két legszigorúbb szabály, amit a 19. ajánlási ponton szereplő közös javaslatunk - több képviselőtársammal - irányoz elő, tehát a 120 órás őrizet és a 48 órás, védő nélküli jelenlét vagy terhelti kihallgathatóság, ez mindenképpen elvetendő.

Szeretnék még szólni ahhoz a módosító javaslathoz, amelyet Bárándy Gergely képviselőtársam említett, mégpedig az előzetes letartóztatással kapcsolatos javaslatom az 5. ajánlási pontban. Én úgy érzem, hogy az elmúlt évek gyakorlata egyértelműen rámutatott arra, hogy abszolút tarthatatlan, ami Magyarországon előzetes letartóztatás címén folyik. Megint csak el kell mondani azt, hogy természetesen indokolt esetben helye kell legyen ennek a kényszerintézkedésnek, de ez egy kivételes és nagyon szigorúan indokolt intézkedés kell legyen, amelyet megfelelő bizonyítékokkal kell alátámasztani. Különös elrendelési jog: Budaházyék esetében most, két év után hozták elő a bűnismétlést mint előzetes letartóztatási okot, ami egyszerűen nonszensz, és ezt minden szakmában dolgozó kolléga tudja mindenfajta világnézeti hovatartozástól függetlenül, hogy ez abszurdum.

Tehát igenis szükséges volna, hogy az előzetes letartóztatásra irányuló indítvány megtételekor vagy azt megelőzően, megfelelő időben megismerhesse a terhelt és védője azt, hogy mire alapozzák egyáltalán a megalapozott gyanút, milyen szintű bizonyítékok és milyen mélységű bizonyítékok állnak rendelkezésre, ezt szolgálná azt a javaslatom, amely ezt beiktatná a büntetőeljárási törvénybe. Nagyon sajnálom egyébként, hogy az a munka, amit valóban Bárándy Gergely nagyon kitartóan megkezdett itt az alkotmányügyi bizottság végrehajtást ellenőrző albizottságában az előzetes letartóztatás intézményének átfogó reformjára, amely egyébként egy nagyon komoly szakmai támogatást kapott, és a Kozma utcai kihelyezett ülésen, majd két másik ülésen a szakma teljes krémje elmondta lényegében azt, hogy reform szükséges... - újra kell gondolni a szabályokat, mert az ENSZ-egyezményeknek sem felel meg a magyar gyakorlat, és semmilyen nemzetközi előírást nem elégít ki.

(20.40)

Tehát én úgy gondolom, hogy a civilizált jogállamok útját kell járnunk, és nem lehet azt a gyakorlatot folytatni, ami egyébként tényleg az elmúlt nyolc évben igen jellemző volt, hogy számos hazafit kifejezetten olyan koncepciós, politikavezérelt eljárások alá vontak, amelyben partnerek voltak azok a hatóságok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amelyek most még mindig tele vannak azokkal az emberekkel, akik vezérelték ezeket a koncepciós eljárásokat. Ezektől az emberektől kellene megszabadulni, és a megtisztított intézményeknek kellene utána megfelelő, tisztességes jogköröket adni.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)