Felszólalás adatai

KÓSA LAJOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Azt a felkérést kaptuk a kormánypárti hozzászólóktól, hogy folytassunk komoly és a tényekre koncentráló vitát. Nem lesz könnyű, mert az a produkció, amit ők előadtak, a közgazdasági egyetem első szemeszterén sem lenne elegendő. Ugyanis aki egy szervezet helyzetét csak azon keresztül akarja megítélni, hogy annak mennyi a bevétele, és a kiadásokról, a kiadások növekedéséről nem mond egy szót sem, az egyszerűen nem ért a dolgához. Persze mondhatjuk, hogy amilyen állapotban van az ország, nem véletlen az, hogy a Pénzügyminisztériumot képviselő államtitkár úr úgy volt képes beszélni húsz percet, hogy egyetlenegy mondatot nem mondott arról, hogy az önkormányzati rendszernek ugyan nőttek a bevételei, de ennél jóval nagyobb mértékben nőttek a kiadásai. Azt volt képes mondani, hogy nem érti az önkormányzatokat, hiszen az önkormányzatok szemmel láthatóan nem hajtották végre a létszám-racionalizálást, miközben ő maga tudja a legjobban, hogy ma már nincsen olyan önkormányzat az országban, ahol azokat a létszámokat tudnák tartani az intézményekben, amit az ágazati törvények előírnak: függetlenített szabadidő-szervező, könyvtáros, a kutyákat számláló biztos. Ma már azt is előírják, hogy a medvének is ezer négyzetméter kell, különben be kell zárni az állatkertet. Megjegyzem, az embereknek minimális négyzetméter nincs előírva, csak a medvéknek. (Derültség és taps a Fidesz soraiban.)

Most mondják meg, ilyen viszonyok mellett hogyan lehet tartalmas vitát folytatni? Az, aki nem veszi tudomásul azt, hogy az önkormányzatoknak nemcsak bevételei vannak, hanem feladatai meg kiadásai, az tényleg nem érti, hogyan működik az önkormányzati rendszer. Márpedig, ha megnézzük azt, hogy mibe kerül az önkormányzatoknak az intézmények fenntartása, a város tisztaságának a biztosítása, az utak karbantartása, akkor azt látjuk, hogy a költségeik jobban növekedtek, mint a bevételeik, és ez okozza azt a helyzetet, hogy ma már az önkormányzati rendszer a szakadék szélén táncol. Mindenütt, a nagyvárosoktól a kisvárosokig, a kistelepülésekig olyan mértékű a kiadásnövekedés, hogy már a fejlesztéseket is elhagyják azért, hogy a működést tudják biztosítani; és nem egy-két helyen, hanem tömegével vannak olyan önkormányzatok, ahol már a működéshez vesznek fel hitelt, márpedig, ha az önkormányzatnak a működéshez kell hitelt felvenni, akkor tényleg onnan már nincsen tovább hová hátrálni.

Éppen ezért azt gondolom, hogy az önkormányzati rendszernél csak akkor lehet valamilyen előrevivő gondolkodás, ha arról is beszélnénk, hogy vajon az önkormányzatok feladatait jól határoztuk-e meg, és tudjuk-e biztosítani a jelen gazdasági helyzetben, a jelen költségvetési helyzetben ezt a feladatmennyiséget, vagy nézzünk szembe a tényekkel, és mondjuk azt, hogy emberek, nézzünk bele a tükörbe! Tudta biztosítani az akadálymentesítést a rendszer? Törvény írta elő! Nem tudta. Megjegyzem, a Belügyminisztériumban sem biztosították az akadálymentességet. De ez azért van, mert nem tudjuk biztosítani. Ezért nem kellene egy olyan változtatást csinálni, hogy átgondoljuk, az önkormányzatoknak nem minden intézményt kell akadálymentesíteni, hanem arra kötelezzük őket, hogy minden általuk nyújtott szolgáltatást biztosítsanak a nehézségekkel élők számára is? Mert lehet, hogy ezt olcsóbban meg lehet csinálni egy nagyvárosban, mint mind a kétszáz közintézményt akadálymentesíteni.

Nem beszéltek az FVM-mel? Ők azt közölték az elmúlt év végén, hogy eddig négyhavonta kellett a kóbor kutyákat megszámlálni a településeken, most kéthavonta kell. És akkor mi történik? Nő a sintértelepek kapacitása? Miért is kell erre közbeszerzési pályázatot kiírni, amit egyébként mindenki úgy ír ki, hogy ezt nehogy valaki megnyerje, mert nem tudja ezt a szolgáltatást biztosítani? Tucatjával vannak azok a szolgáltatások, amelyeket nem tudunk biztosítani, mert értelmetlenek.

Ha erről lett volna szó, kedves belügyminiszter asszony, kedves államtitkár úr, akkor azt mondom, hogy lehetett volna valamilyen előremutató vitát folytatni, mert tényleg az a kérdés, hogy Magyarország a jelen körülmények között, a jelen helyzetben fenn tudja-e tartani az önkormányzati rendszernek ezt a szolgáltatási szintjét. Ehhez képest volt itt minden egyéb. Önmagában az abszurd, hogy valaki azt üvölti a teremben, hogy azonnal vigyék ki az üvöltőket. Szerintem ne vigyék ki őt se (Derültség a Fidesz soraiban.), mert a parlament arra való, hogy vitatkozzunk, még akkor is, ha valaki magából kikelve üvölt.

Az is furcsa, amikor azt mondja az MSZP vezérszónoka, hogy ne egymásra mutogassunk, hanem a tartalmi kérdésekről beszéljünk, miközben a felszólalását azzal kezdi, hogy felsorolja, mit olvasott össze, hogy az ellenzéki városokban milyen fejlesztések vannak. Szeretném elmondani önnek, kedves Kovács úr, hogy például az a jégcsarnok, amit Debrecenben építettek, azt egy magánbefektető építette a saját pénzén. Én ugyan megpróbáltam volna rávenni arra, mondja azt, hogy ezt a Gyurcsány-kormánynak köszönheti, de nem lettem volna nagyon sikeres, mert amikor értesült arról, hogy az üzleti tervét hogyan borítja az önök által elhatározott áramdíjemelés, akkor mindent mondott volna a Gyurcsányról, csak dicsérő szavakat nem, így aztán erről letettem. (Derültség és a taps a Fidesz soraiban.)

(10.10)

De engedje már meg, hogy ezt hadd ne tulajdonítsa már ön a kormány sikerének! Az önkormányzatok úgynevezett PPP-programban csinálnak már egy csomó mindent, amikor az önkormányzatok által ellátandó szolgáltatásokat, feladatokat a magántőke valósítja meg. Megjegyzem, ennél a magyarországi gyakorlat hallatlanul rossz. Egy ilyen vitanapon arról kellett volna beszélni a kormányzati oldalnak, hogy hogyan kellene azt a kérdést szabályozni, hogy a PPP-programok keretében megvalósult beruházások, legyenek azok államiak, önkormányzatiak, ne olyan tragikus feltételek mellett valósuljanak meg, amikor a programok zöme arról szól, hogy a biztos haszon a befektetőé, a kockázatot meg a közszféra vállalja a pénztelensége miatt, mert ilyen helyzetbe kényszerítik.

A minap néztem az RTL műsorában azt a műsort, amit Győr útjainak az állapotáról készítettek, aminek az volt a konklúziója, megszólalt ott egy csomó ember a közútkezelő kht.-tól a városképviselőig, hogy Győr útjai tragikus állapotban vannak. Én őszintén sajnáltam a város vezetését, mert lévén, hogy kormánypárti, nem tudta elmondani, hogy: de kedves tévénézők, a polgármesterek nem gonoszságból nem foltozzák be a kátyúkat, nem azért, mert azt szeretnék, hogy zötykölődjenek az utakon az autók, hanem azért, mert olyanok a feltételek, hogy ma már minden pénzt elvisz az intézményrendszer fenntartása, és már kátyúzásra sincs elég pénz.

Az önkormányzati feladatok ellátásának a színvonala azért csökken, mert önök olyan bérfejlesztésbe hajszolják bele a rendszert, amit természetesen nem a saját kontójukra kell megvalósítani, hanem majd az önkormányzatok megvalósítják, amire persze nincsen pénz. Megint nem beszélnek arról, hogy amikor a bérfejlesztéshez az önkormányzati rendszerben támogatást ad a központi költségvetés, akkor a támogatást csak 40 százalékban kell érteni, mert amiről Kovács Zoltán képviselőtársam is beszélt, úgynevezett államháztartási céltartalékba önök kötelezően elvonták a pénz 60 százalékát.

Ha megnézzük, hogy ennek mi az indokoltsága, világos, ilyet katasztrófahelyzetben kell csinálni. Most akkor ezek szerint az a katasztrófahelyzet, hogy szocialista kormányzata van az országnak - értem. (Derültség és taps az ellenzék soraiban.) De az a cinizmus, amit ezzel kapcsolatban önök elmondanak, tényleg arra a felnőttre emlékezteti az embert, aki ad egy tábla csokoládét a gyereknek, de gyorsan több mint a felét letöri és a zsebébe teszi, és azt mondja, ugye, kisfiam, hogy kaptál tőlem egy tábla csokoládét. Az a gyerek nem gondolja azt, hogy egy tábla csokoládét kapott, az nem gondolja azt. Ne gondolják azt, hogy ezt a helyi önkormányzatok nem tudják! Az önök saját emberei is tudják.

Éppen ezért azt gondolom, hogy ha van ennek a vitanapnak bármifajta értelme, akkor az lehetett volna, vagy talán az lehet, hogy arról beszélünk, ami a magyar önkormányzati rendszert feszíti. Ilyen finanszírozás mellett ezt a rendszert így üzemeltetni nem lehet. Miközben a kormány úgy csinál, mintha Bajorországot irányítaná, és minden egyes jogszabályt, normatívát harmonizál az EU-követelményekkel, eközben nem veszi észre, hogy ennek a költségét még a bajor állam sem tudja állni. És önök nem Bajorországot vezetik, hanem most már a sereghajtó országa vagyunk az Európai Unióba újonnan csatlakozott országoknak. A sereghajtói! Nem lehet azt nem észrevenni, hogy még a bajorok sem vezették be a HACCP egészségügyi élelmiszer-biztosítási rendszert, mert drágának találták. Persze mi szolgalelkűen bevezetjük, olyan kiadásba hajszolva az önkormányzatokat, amit megint már csak hitelből lehet finanszírozni, kedves képviselőtársaim.

Úgy gondolom, hogy ha egy kormány nem hajlandó figyelembe venni azt, hogy az általa vezetett egyik legnagyobb államháztartási rendszer, az önkormányzati rendszer, ami a legtöbb szolgáltatást biztosítja az állampolgároknak, végveszélyben van, hanem arról beszél, hogy minden rendben van, akkor ez a kormány alkalmatlan az ország, de az önkormányzati rendszer igazgatására. Alkalmatlan! És ha ezt önök nem látják be, akkor sajnos ez nemcsak az önök katasztrófája lesz, hanem az önkormányzati rendszeré, mert ez a rendszer így tovább nem tud működni.

Nagyon kérem a kormányoldal képviselőit, hogy gondolkodjanak azon, amikor erről a rendszerről beszélünk, mert a baj sokkal nagyobb annál, hogy kézlegyintéssel el lehetne intézni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)