Felszólalás adatai

Így áttérhetünk a következő napirendi pontra, a polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat részletes vitájára. Az előterjesztést T/7971. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/7971/193. számon kapták meg.

Emlékeztetem önöket, hogy az Országgyűlés arról döntött, hogy a törvényjavaslat részletes vitáját 4 óra 20 perces időkeretben tárgyalja. Ha minden igaz, Móring József Attila jegyző úr ismerteti számunkra az időkeretek megoszlását.

MÓRING JÓZSEF ATTILA jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A 4 óra 20 perces időkeret megoszlása a következő: a Fidesz képviselőcsoportjának 88 perc, az MSZP képviselőcsoportjának 47 perc, a KDNP képviselőcsoportjának 42 perc, a Jobbik képviselőcsoportjának 45 perc, az LMP képviselőcsoportjának 30 perc, a független képviselőknek pedig 8 perc áll rendelkezésre.

ELNÖK: A bizottsági ajánlás összesen 406 ajánláspontot tartalmaz. Indítványozom, hogy ezeket egy szakaszban tárgyalja meg az Országgyűlés. Aki ezzel egyetért, kérem, hogy kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.)

Már három, négy mellette, ez még mindig kevés. Tóbiás József szavazatával megvan az elnöki javaslat mellett a többség.

A módosító javaslatok benyújtási határidejének meghosszabbítására a határozathozatalok előkészítésére figyelemmel nincs lehetőség - kéri ezt a házvezetés, illetve a kormány. Ez egy tájékoztatás volt az önök számára.

Megnyitom tehát a részletes vitát az ajánlás 1-406. pontjaira az időkeret terhére. Kérem önöket, hogy a felszólalásaikat lehetőség szerint a könyvek emelkedő sorrendjében tervezzék, és az általános vita megismétlésének elkerülése érdekében jelöljék meg azt a módosító javaslatot, amelyről szólni kívánnak. Ez egy érdekes vita lesz így, de majd próbálom én is követni levezető elnökként.

Megkérdezem, hogy ki kíván hozzászólni a napirendhez. Ügyrendi jelentkezés, Schiffer András, LMP.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az ügyrendi javaslatom az lenne, hogy biztosítsanak kellő számú ajánlást ahhoz, hogy a vitát egyáltalán le lehessen folytatni. Így is viccet csináltak ebből az egész részletes vitából. (Dr. Vas Imre jelzésére:) Örülök, hogy Vas képviselő úrnak van, nyilván az ő magvas gondolatait majd mindjárt meghallgathatjuk. Az a helyzet, hogy itt ellenzéki oldalon nincsen elégséges ajánlás, nem lehet így a vitát lefolytatni. Egyébként is eléggé vicces, hogy ilyen vastag törvényjavaslatról (Felmutatja.) képviselőnként szűk egy perc áll rendelkezésre, és egy ilyen vastag törvényjavaslatot önök, kormánypárti képviselők időkeretbe korlátoztak.

Én azt kérném, hogy legalább a lehetőségét adják meg, hogy a látszatát teremtsük meg egy részletes vitának. Egy ilyen vitánál ajánlás nélkül itt bohóckodni, én azt gondolom, hogy akkor ezt most hagyjuk talán abba, és szégyen, gyalázat, hogy ilyen körülmények között kell a polgári törvénykönyvről vitatkozni.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm a javaslatát frakcióvezető úrnak, nem nagyon tudok vele hirtelen mit kezdeni. Tegye fel a kezét az a képviselő (Dr. Répássy Róbert: Akinek nincs számítógépe!), akinek mindenképpen most szükséges egy ajánlás és nincs az asztalán. Egyébként, ha itt ebben a teremben több mint háromszázan ülnénk, és ennyien akarnának részt venni a vitában, akkor egészen biztos, hogy Schiffer frakcióvezető úrnak releváns lenne a javaslata. Most, hogy ennyien vagyunk, így ezzel nem kívánom megakasztani a munkát.

Azt mondják - tájékoztatásképpen -, hogy hoznak fel, tehát lesz fenn újabb. Ezért kérem, hogy a teremben lévő kollégáinknak jelezzék, hogy ki az, akinek nincs az asztalán, és szüksége van rá; csináljuk így akkor.

Természetesen egyébként én levezető elnökként hozott anyagból dolgozom, tehát azt az ülést vezetem le és azt a forgatókönyvet, amit hozott az élet nekünk. Úgyhogy, gondolom, ebben nem köztünk van vita Schiffer frakcióvezető úrral.

Megkérdezem, hogy ki kíván hozzászólni. Kétperces szót kért Schiffer András képviselő úr.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt nem állítom, hogy kapásból ajánlási számot tudok mondani. Én először próbálok haladni logikailag és könyvek szerint.

Arról a módosító javaslatról szeretnék beszélni, amit Szabó Timea képviselőtársnőmmel nyújtottunk be. Azt javasoljuk a cselekvőképességről szóló fejezetnél, illetve azt kérjük a tisztelt Országgyűléstől, hogy a cselekvőképesség teljes korlátozására vonatkozó részt hagyjuk el. A cselekvőképesség korlátozása teljes egészében jogkorlátozást jelent az érintett személyek számára, és a vonatkozó nemzetközi irányelvek alapján ma már a támogatott döntéshozatali rendszer az a helyettes döntéshozatal helyett, amit a törvényalkotásnak előtérbe kell helyezni.

Úgyhogy én arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az a módosító javaslatcsomag, amit ezzel kapcsolatban az LMP benyújtott, pontosan a gondnoksági rendszer humanizálását szolgálja, azt szolgálják a módosító javaslataink, hogy a támogatott döntéshozatali rendszert helyezzük előtérbe.

Köszönöm.

ELNÖK: Normál... - ügyrendi jelentkezés, Balla György képviselő úr.

(20.20)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak szerettem volna javítani, mert Schiffer képviselő úr beszéde alatt nem fogyott az LMP ideje. Úgy tűnt, hogy a technikusok sem tudták eldönteni egyébként, hogy már elkezdtük a vitát, vagy még mindig hisztériázik Schiffer képviselő úr, de látom, hogy most már mindenki eredményre jutott, tehát a vita elkezdődött, Schiffer képviselő úr elmondhatta, amit gondolt, és a technikusok is helyrehozták a vitát, tehát az LMP ideje fogyott.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps.)

ELNÖK: Tájékoztatom Balla urat, hogy ennél a kétpercesnél nem forgott az ideje, miközben az ügyrendinél meg igen, ezért szerepel 28 perc 41 másodperc a táblán. De ha gondolja, és eljutunk a négyórás vita legvégére, amikor Schiffer frakcióvezető úrral összevésznek majd, hogy egyébként az utolsó fél percét használhatja-e vagy sem, akkor majd visszaemlékszem erre az ügyrendi javaslatra. Egyébként tényleg így történt, hogy az ügyrendinél forgott az idő, nem kellett volna, és utána viszont nem forgott az idő. Erről ne nyissunk most szerintem további vitát, én is figyeltem egyébként, láttam. Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr, Jobbik.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Igyekszem itt felvenni a vita ritmusát, ami tényleg itt az ügyrendi javaslattal kapcsolatban elgondolkodtató, de valószínűleg tényleg a rendelkezésre álló iratok nem teljesek. Tehát én is azon ajánlás alapján tudok dolgozni, amely még a bizottsági ülésre került elkészítésre, és amelyből valóban a bizottságok általi támogatása az egyes javaslatoknak nem derül ki, illetve volt egy nagy csomag, Papcsák Ferenc képviselőtársunknak egy nagyszámú előterjesztése, amelyet az alkotmányügyi bizottság saját javaslataként végül is támogatásba vett.

Mindenesetre, azt hiszem, akkor most nem tudunk mást tenni, mintsem hogy egy szakaszban, de megkezdjük az érdemi részletes vitát abban a reményben, hogy a bizottsági viták után még van nyitottság és van készség arra a kormányoldalon, hogy egyáltalán bármely javaslatunkat is vagy bármely képviselőtársunk javaslatát, amely értékes és fontos, elfogadják.

Nagyon remélem, és ezúton is köszöntöm Vékás professzor urat, a kodifikációs bizottság elnökét és Bánáti János urat, az Ügyvédi Kamara elnökét, hogy ők is figyelemmel kísérik a vitát, illetve Vékás professzor úrnak külön még egyszer köszönjük a közreműködését, elengedhetetlen szerepét a polgári törvénykönyv javaslatának előkészítésében, viszont azt is kérjük tőle, hogy mint a mű egyik meghatározó atyja, azért ösztönözze néha a kormánypárti képviselőtársakat és főleg az államtitkár urat arra, hogy legyen nyitott az egyes módosító javaslatok elfogadására.

Na most, ennek előrebocsátásával akkor belekezdenék azon módosító javaslatok ismertetésébe és a mellettük szóló érvek elmondásába, amelyeket fontosnak, értékesnek tartunk.

Mindjárt akkor az Első könyvben, az alapelvek körében - már a bizottságban is megvitattuk, egyelőre ott nem sikerrel - a joggal való visszaélés különös példázatú felsorolása, ami a jelenlegi polgári törvénykönyvben is szerepel, úgy gondoljuk, helyes lenne, ha átemelődne az új könyvbe, az új kódexbe. Gyakorlatilag ez egy jól bevált, régi megfogalmazás, ami segíti a jogalkalmazókat mind a jogkeresői oldalon, mind a jogérvényesítői oldalon, tehát a joggal való visszaélés pontos törvényi definícióját adná meg ez a rendelkezés, amelyet képviselőtársaimmal, Gyüre Csabával, Staudt Gáborral és Schiffer Andrással adtunk be.

A 3. ajánlási pontban szerepel ez még itt az eredeti bizottsági módosító javaslatok között, azóta nem tudom, hogy pontosan milyen sorszámon áll, de mindenesetre úgy gondolom, fontos lenne ezt a tilalmat beemelni, ami zsinórmértékül szolgálhat a joggyakorlat számára. Tehát ha a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul, az minősül joggal való visszaélésnek, és különösen pedig akkor, ha a nemzetgazdaság megkárosítására, személyek zaklatására, jogaik és törvényes érdekeik csorbítására és illetéktelen előnyök szerzésére vezetne mindez.

Azt hiszem, ezt könnyű belátni, bár tényleg a kodifikációs időszak hosszú volt, és alapos mérlegelés előzhette meg ennek a rendelkezésnek a kihagyását, mi mégis azt kérjük most már a törvényhozástól - ugye, idekerült a szakértői javaslat -, hogy tényleg egyetértve azzal, hogy megtartja ezt az intézményt, ne zárjuk ki, ne emeljük ki ezt a törvényi meghatározást, mert úgy gondolom, ezzel szűkítjük a mozgásterét, nehezítjük azoknak a mozgásterét, akik szeretnék a joggal való visszaélés intézményrendszerét úgy alkalmazni, hogy az valóban hatékony legyen a joggyakorlatban.

Aztán a következő olyan javaslat, amelyről szólni szeretnék - Gyüre Csaba és Staudt Gábor képviselőtársunkkal közösen több ilyen szellemű javaslatot adtunk be -, a "jogszabályi felhatalmazás" helyett a "törvényi felhatalmazás" kategóriáját alkalmazza. Itt jelen esetben például a javaslat szerint a Második könyv 12. §-ához fűzötten az - ez a bizottsági ajánlás szerint a 7. ajánlási pont -, aminek a lényege az, hogy ne bízzuk rá önkormányzati rendeletekre olyan normák kitöltését, amelyek egyébként törvényi szabályozást igényelnek, tehát jelen esetben a korlátozottan cselekvőképes kiskorú törvényes képviselőjének közreműködése nélküli nyilatkozatának terjedelmi körét ne oldhassa meg, ne kezelhesse önkormányzati rendelet, csak és kizárólag törvény határozhassa meg.

Azt gondolom, a jogalkotási törvényben foglaltak szellemével is ez áll összhangban, illetve nem lenne jó, ha olyan országban élnénk, ahol lényegében helyi önkormányzatonként eltérő tartalmú nyilatkozattételi lehetősége lenne a korlátozottan cselekvőképes kiskorúaknak. Mivel az egységes jogrend és joggyakorlat kialakítása közös érdek, ezért kérjük ennek a megfontolását.

A következő, amit szintén javasolnék megfontolni és elfogadni - ez a Második könyv 12. §-ához fűződik szintén -, a korlátozottan cselekvőképes kiskorú rendelkezési jogát jelenti. A törvényes képviselő fő szabály szerint a korlátozottan cselekvőképes kiskorú nevében maga is tehet nyilatkozatokat, kivéve azokat, amelyek például a korlátozottan cselekvőképes kiskorú jövedelmére vonatkoznak - így szól a javaslat. Úgy gondoljuk, hogy a "jövedelem" túl tág kategória, tehát jó lenne, ha ezt a "munkával szerzett keresményére" vagy "jövedelmére" korlátoznánk, így lenne ennek a jogintézménynek szerintünk valódi értelme.

A személyi részben szereplő módosítási javaslatok között szerepel jó pár itt a cselekvőképességgel kapcsolatban; ehhez én most nem fűznék észrevételt, majd később esetleg még ezt megtesszük.

Viszont előrelépve a javaslatok között - (A papírjai között lapozgat.) pillanat türelmet! -, a gondnokrendeléssel kapcsolatos szabályok körében, úgy gondoljuk, a gondnokul való kirendelés...; ez a 38. ajánlási pontban szerepel az én részletes ajánlásom szerint. A fő szabály úgy szól - ez a mi közös javaslatunk Staudt Gáborral -, a gondnokság alá helyezett személy fő szabály szerint a gondnok által előzetes nyilatkozatában megjelölt.... Tehát gondnokul a gondnokság alá helyezett személy által az előzetes jognyilatkozatában megjelölt vagy a gondnok kirendelése iránti eljárásban az érintett által megnevezett személyt kell kirendelni.

Mi azt szeretnénk, ha a házastárs mellett kirendelhető élettárs esetében lenne egy olyan megszorítás, hogy a közjegyző által vezetett élettársi nyilatkozatok nyilvántartásába vett élettárs lehessen csak gondnok. Az indokolási javaslatunkban részletes leírtuk, hogy ez jelent egy olyan komolysági szintet, ami az élettársak esetében elvárhatóvá teszi azt, hogy egy ilyen kapocs létrejöjjön.

A későbbiekben fogom megtenni a többi módosító javaslattal kapcsolatos hozzászólásomat, hogy képviselőtársaim is még ki tudják fejteni saját álláspontjukat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Rubovszky György képviselő úr következik, KDNP.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én a módosító javaslat számát tudom megmondani, és megmondom, hogy miért: nem akarok ajánlási pontokat mondani.

(20.30)

A T/7971/106. módosító indítvány az a módosító indítvány, amelyet a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja egyhangúlag nyújtott be a tisztelt Országgyűlésnek. Valamennyi képviselőtársam neve szerepel a módosító javaslaton, de sajnos a megbeszélést követő tárgyalás lezárása után, amikor az adminisztráció készült, akkor Puskás Tivadar képviselőtársam szívinfarktussal kórházba került, így aztán nem volt módja aláírni, de mivel a részese volt a megbeszélésnek, a módosító indítványon az ő neve is szerepel, és ő is aktívan részt vett ebben a munkában.

Tisztelettel, azért nem tudok ajánlási pontszámokat mondani, és nem gyűjtöttem ki, mert alapvetően két nagy témakör van, amelyeket a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja ideológiai alapon terjesztett elő. Ez a két nagy csoport az élettársi kapcsolatokról, illetve a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló fejezetek. Alapvetően azért mondom, hogy sok ajánlási pontban szerepel, mert egészen a cselekvőképességtől az öröklési jogig ebben a módosító indítványban mindenhez van előterjesztett rendelkezés, és számtalan ajánlási pontszám alatt fut ez a kérdés.

Az élettársi kapcsolat ellen azért adtunk be módosító indítványt, mert a 2011-ben elfogadott családvédelmi törvény definiálja a család fogalmát. Ez az egyetlen a jelenlegi magyar jogban, amely a család fogalmat megszabná. Ez azt mondja, hogy a család férfi és nő házasságán, illetve egyenes ágbeli rokonságon, illetve örökbefogadáson alapul. Ebből az következik, hogy az élettársak, akik nem kötöttek házasságot, a mi elképzelésünk szerint, bár tisztelem az ő együttélési szabadságukat, de nem tartoznak a család fogalomba. Ebben a kérdéskörben mi ezt következetesen visszük előre, és tekintettel arra, hogy ők nem tartoznak a család körébe, sem az élettársak, sem a bejegyzett élettársak, ezért ezeket ne a családjogi törvényben rendezze a polgári törvénykönyv. Ez a mi előterjesztett módosító indítványunk.

A két kérdéskör megítélése nem ilyen egyszerű, és elválik egymástól. A különneműek élettársi kapcsolatában meglévő egész gondolatsorban azt mondjuk, hogy az élettársi kapcsolat a polgári jog szabályai szerint az állampolgárok szabad választása alapján létrejött kapcsolat, ők döntik el a kapcsolatuk tartalmát, és azért választották ezt a formát, mert semmilyen külső beleszólást vagy szabályzatot nem szeretnének felvállalni. Ez a polgári jogi szabadság, szerződéskötési szabadság alapján létrejött kapcsolat, úgyhogy ezt az egész kapcsolatrendszert, amit eddig soha nem tett meg a jogalkotó, most egy önálló fejezetben, de a polgári jogi szerződések közötti könyvben szeretnénk önálló fejezetként feltüntetni, erre irányul a módosító indítványunk. Annak a szabadságot választó tömegnek, amelyik nem vállalta a házasságkötés kötöttségét, egyéb kötöttségeket sem akarunk előírni, és azt mondjuk, hogy az ő elképzelésük szerint, ahogyan ők mindent szabadon választanak, szabadon döntsék el, hogy kire kívánnak végrendelkezni, szabadon döntsék el azt, hogy milyen tartási igénnyel lépnek föl a másik féllel szemben, és az állam semmi olyan kötelezettséget ne írjon elő, ami esetleg oda is vezethet - és ez is egy komoly veszély ebben -, hogy az élettársi kapcsolatok egy jelentős része talán azért szakad meg, mert az állam ilyen irányú beavatkozása folytán olyan kötöttségek jelennek meg, amelyek ennek a kapcsolatnak a fenntartását bizonyos körökben nem tartják szükségesnek, helyesebben, nem tartják szerencsésnek, és ezért még rombolhatjuk is az ilyen irányú kapcsolatrendszereket. Ez az egyik csoport. Tehát magát az élettársi kapcsolatot mindenféleképpen a polgári törvénykönyvben egy önálló polgári jogi szerződéscsoport fejezetként szeretnénk feltüntetni.

Szeretném kihangsúlyozni, hogy egy kicsit végig kell gondolni. Az a lényeg, hogy gyermek a mi javaslatunk szerint sem nőhet fel családon kívül, mert mivel az egyenes ágbeli hozzátartozói viszony családjogi viszony marad a mi javaslatunk szerint is, így a szülő és a gyerek között családjogi viszony áll fenn. Az kétségtelen, hogy a házasságot nem kötő két szülő között viszont csak élettársi kapcsolat marad változatlanul, de ők vannak könnyebb helyzetben, tisztelettel, mert nekik a magyar jog biztosítja azt, hogy ha közös gyermekük születik, és olyan felelősségérzet jön irántuk, vagy feljön bennük, hogy na, hát akkor mégis rendezni kell a kapcsolatot, az anyakönyvvezető zokszó nélkül össze fogja őket adni.

Más a helyzet a bejegyzett élettársi kapcsolatokkal, mert a bejegyzett élettársi kapcsolatnál ez a fajta megoldás nem áll rendelkezésre, a magyar jog nem teszi lehetővé az azonos neműek házasságkötését, ezért aztán mi azt mondjuk, hogy ez szintén nem családi kapcsolat, mert nem alapulhat házasságon, tehát ez nem családi kérdés, viszont ezt a jogrendszerben minden további egyéb kitérő gondolatokkal együtt 2009-ben Magyarország már törvénybe iktatta. Ezért mondjuk azt, hogy annak a törvényszövegnek jelentős részét nem kell beemelni a polgári törvénykönyvbe, az a törvény önállóan élje a maga életét, és kerüljön ki a bejegyzett élettársi kapcsolat a polgári törvénykönyv tervezetéből.

Amikor ezt a módosító indítványunkat előterjesztettük, akkor a napi sajtó felvetette azt, hogy a kereszténydemokraták meg akarják engedni azt a lehetetlen helyzetet, hogy a bejegyzett élettársak házasságot köthessenek, mert a családjogi törvény házasságkötési akadályok közötti szakaszából is ezt ki szeretnénk venni, mert következetesen ki akarunk venni a bejegyzett élettársakkal kapcsolatos mindenfajta rendelkezést a polgári törvénykönyvből.

Szeretném elmondani, hogy a bejegyzett élettársakról szóló törvény hatályban van. A jelenlegi polgári törvénykönyvnek, a ma hatályos polgári törvénykönyvnek vannak ezzel kapcsolatos rendelkezései, amelyek 2014. január 1-jéig hatályban maradnak, és ha itt bármilyen kérdés rendezésre szorul, akkor ennek az új törvénynek a hatálybalépéséig ennek a módosítására még meglesz a lehetőségünk, tehát nincs semmilyen pongyola dolog, a kettőt nem akartuk egymás mellett elindítani. Ha a polgári törvénykönyv elfogadásra kerül a mi módosító indítványunk befogadása mellett, akkor még ezt a problémát a következő évben tudjuk korrigálni.

Tisztelettel, ennyit szerettem volna elmondani erről az általunk beterjesztett törvényjavaslatról, és kérem a tisztelt Házat, hogy szíveskedjen elfogadni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólások, Lendvai Ildikó képviselő asszony elsőként.

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm a szót, alelnök úr. Én ugyan kigyűjtöttem a részletes számait a KDNP módosító javaslatainak, de most nem ez a lényeg. Nem a képviselő urat akarom megbántani, de a javaslatot igen, amikor azt mondom, hogy ez a javaslatcsomag kőkonzervatív, életidegen, az idő kerekét visszafordítaná, ráadásul, lehet, hogy szándéka ellenére, de családellenes. Családellenes az a javaslat, ami a létező családok, a jelenleg létező családok nagyon jelentős hányadát, amiben tudomásunk szerint 700-800 ezer ember él, nem minősíti családnak.

(20.40)

Ezek az emberek családot alapítottak, és nem betéti társaságot. Azért költöztek össze, érzelmi közösséget alkotva, és azért nem üzleti szerződést kötöttek egymással. Képviselő úr őszinte és tisztességes ember lévén be is vallotta, hogy ideológiai alapon nyújtották be ezeket a módosító indítványokat. Ideológiai alapon Prokrusztész-ágyba, családi egyenruhába kényszeríteni létező családokat semmiképpen sem lehet. Senki nem akadályozza meg a kereszténydemokrata képviselőket és a velük nyilván véleményükben osztozó nagyon sok embert, hogy elmenjenek az anyakönyvvezetőhöz.

De ilyen eszközökkel, jogi eszközökkel késztetni azokat, akik nagyon becsületesen élnek - adott esetben gyereket is nevelnek -, de valamilyen okból, csakis rájuk tartozó okból másfajta családformát választanak, ezt nem lehet. Ez még csak nem is múlt századi, hanem múlt század előtti szemléletet tükröz.

Nem fogjuk támogatni azt a fajta Ptk.-átalakítást, ami a nagy tudású professzorok eredeti szándéka ellenére kihasználatlanul hagyja azt a lehetőséget, hogy a polgári törvénykönyv és a jogszabályok végre az élet sokszínűségéhez és senkinek nem ártó változatosságához alkalmazkodjanak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm figyelmüket.

ELNÖK: Schiffer András képviselő úr, kétperces.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tartalmában egyetértve az előttem elhangzottakkal, nem ideológiai vitát szeretnék folytatni Rubovszky képviselő úrral, hanem egyszerűen csak a méltányosságra meg a jóérzésre szeretnék apellálni.

Tudja, az a helyzet, hogy annak idején, jó tíz évvel ezelőtt ügyvédi praxisban, jogsegélyszolgálatnak segítve találkoztam olyan emberekkel - mert ne kerülgessük a forró kását, itt alapvetően az azonos neműek együttéléséről van szó, ami önöket bántja -, találkoztam olyan emberekkel, akik szeretik egymást, történetesen azonos neműek, lehet, hogy ez kinek-kinek a számára idegen világ, de ezek az emberek ugyanúgy szeretik egymást, mint azok, akik házasságban, házaspárként élnek együtt, és szembesültek azzal, hogy a magyar jog a 90-es évek végén nem biztosítja ugyanazokat a jogokat - a vagyonjog - számukra, mint egyébként azoknak a pároknak, akik ugyanolyan szeretetteljes és egymást támogató kapcsolatban élnek, de történetesen különneműek.

Rubovszky képviselő úr, én inkább onnan közelíteném a kérdést, függetlenül kinek-kinek a világnézeti, ideológiai meggyőződésétől, hogy ha nem egyenlően bánunk a különböző kapcsolatokkal, élettársi, illetve házassági kapcsolatokkal, illetve az élettársi kapcsolatok esetében a különneműek élettársi kapcsolatával, ez mennyiben sérti az érintett személyek egyenlő emberi méltóságát, mennyiben sérti az egyenlő tisztelet elvét, és ha sértjük az egyenlő tisztelet elvét az azonos nemű élettársak esetén, ez konkrétan milyen károkat okoz ezeknek az embereknek az életében.

És még valami: nagyon sok, vagy nem nagyon sok, de jó néhány olyan azonos nemű pár van, akik egy ilyen szeretetteljes kapcsolatban nevelik egyiknek vagy a másiknak a vér szerinti gyerekét. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Itt nem ideológiai háborúról van szó, itt konkrét élethelyzetekről van szó, és ezekről a sorsokról, ezekről az élethelyzetekről kell döntenünk.

Köszönöm.

ELNÖK: Ugyancsak kétperces: Rubovszky György képviselő úr!

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szeretnék mind a két előző felszólalásra reagálni. Az egyik, hogy Lendvai képviselő asszony azt mondja, hogy nem szabad jogokat megvonni azoktól, akik nem kötöttek házasságot. Ők nem kérnek jogot! Nem kérnek kötelezettséget, ezért nem kötnek házasságot.

És fordítsuk már meg egy kicsit! Azt tetszett mondani, hogy mintegy 800 ezer ember él élettársi kapcsolatban. Akkor több millió él házasságban, illetve volt házasságban. Most akkor azokat a házastársakat fogjuk lebecsülni, hogy az ő szintjükkel azonos jogokat biztosítunk az élettársaknak, akik nem vállalnak közösséget! Ezzel, azt hiszem, azokat sértem meg, ha ezt egy szintre emelem, akik ma házasságban élnek.

Schiffer képviselőtársamnak szeretném a következőt mondani. A bejegyzett élettársakkal kapcsolatos kérdéskört 2009-ben rendezte a Magyar Országgyűlés. Ismereteim szerint 132 bejegyzett élettársi pár van Magyarországon. Ha ezt kiszámolom, ez nincs 250 ember. Nem azt mondtam, hogy a 250 ember legyen jogfosztott, azt mondtam, hogy az ő problémájukat rendezi a 2009-ben elfogadott törvény. És minden egyes lehetőségük rendelkezésre áll.

És amit szeretnék hangsúlyozni: a ma hatályos családjogi törvény és az elmúlt 12 év alatti összes családjogi törvény sehol egy hangot nem beszélt az élettársakról. Kizárólag a polgári törvénykönyv annyiban foglalkozott az élettársakkal, hogy az élettársi vagyonközösségnél nem a házasság szerinti (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) fele-fele arányban van vagyonosztozás, hanem jövedelem arányában. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Salamon László képviselő úr következik, kettőperces felszólalásra.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Lendvai Ildikó azt mondta, hogy nem szabad a család Prokrusztész-ágyába kényszeríteni az embereket. Ezzel én is teljesen egyetértek, a probléma az, hogy nem a Kereszténydemokrata Néppárt javaslata kényszeríti a Prokrusztész-ágyba az embereket, hanem az eredeti tervezet.

Az eredeti tervezet olyan kötelezettségeket kíván előírni élettársi kapcsolatra lépő emberek között, akik ilyen kötelezettséget viselni egymással szemben az általános tapasztalatok, általános ismeretek szerint nem akarnak.

Öröklés. Törvény erejénél fogva eddig ilyen nem volt. Az élettársak úgy létesítettek élettársi kapcsolatot, hogy tudták, hogy ilyen következménye együttélésüknek nem lesz. Az új törvényi megoldás kötelező erővel törvényes öröklési kapcsolatot létesítene. Nem akartok örökölni egymás után? Nem érdekel majd ez senkit. Nem érdekli a törvényt. Akaratuk ellenére lesz köztük törvényes öröklési kapcsolat, akár a saját gyermekük öröklési jogát korlátozva, amit szintén nem akarnak általában már, ha idősebb emberekről beszélünk.

Nem akartok egymás után törvényből fakadó tartási kötelezettséget létrehozni? Hiába nem akartok, ez a tervezet rátok kényszeríti a tartási kötelezettséget!

Nem akartok olyan viszonyt teremteni, hogy ha az egyik élettárs a kizárólagos tulajdonába fogadja a másikat, és megszűnik az az élettárs, akkor az a tulajdonjog erőteljesen éljen? Hiába gondoltátok így, hogy ez így lesz, nem így lesz, mert a törvény rátok fog kényszeríteni egy más jogi helyzetet.

Arról van szó, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt javaslata az élettársak szabadságát akarja megőrizni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és azt kérem a tisztelt Háztól, hogy ezt a szabadságot tartsa tiszteletben, és ezt őrizzük meg a KDNP javaslatainak támogatásával.

ELNÖK: Pálffy István képviselő úr következik két percre.

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Tanult nem kollégáim, tanult jogász képviselőtársaim már elmondták ennek pontosan a korrekt jogi oldalát, én magam csak azt a nézetet kívánom megerősíteni, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőinek egyöntetű aláírásával benyújtott javaslat senkit nem kíván kirekeszteni semmiből.

Semmiféle élettársakat nem kíván kirekeszteni a családi formából. Azt is mondhatom, hogy társadalmi értelemben - társadalmi értelemben! - a házasság és az élettársi kapcsolat is család. Családjogi értelemben azonban a házasság és a leszármazó gyerekek a család alapja. Úgyhogy az élettársakat nem rekesztjük ki semmiből. Azzal, hogy a családjogi könyvből kikerülnek, nem kerülnek ki a család kategóriájából.

Elhangzott, hogy nekik szabad döntésük választani. Ha olyat szeretnének, mint a házasság, akkor össze kell házasodni. Ha pedig másmilyet szeretnének, akkor azt a másmilyet megkapják egymástól ma is, holnap is. Ehhez nem kell a Ptk.-ban szabályozni.

(20.50)

Így aztán házasság és élettársi forma, az élettársi kapcsolat végül is nem egyforma, de olyan értelemben egyenlő, hogy az egyiket a jog eleve létrehozza, a másikat pedig a két fél szabad akarata hozza létre, mégpedig olyan szinten, amilyen szinten csak akarják.

Ezzel pedig ez a jog, a mi javaslatunk megfelel annak is, ahogy az alaptörvényben az Alapvetés L) cikk (1)-(3) bekezdése, pontjai igazodó módon megalkotják az erre, a házasság védelmére vonatkozó rendeleteket is. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Z. Kárpát Dániel képviselő úr, ugyancsak kétperces.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Távol álljon tőlem és tőlünk mindenfajta méricskélés, ami az élettársi kapcsolatot vagy a házasságot illeti, én magam nagyon fontosnak tartok minden hasonló szövetséget és minden megszülető gyermeket, viszont az lenne a tiszteletteljes kérésem, hogy ne akadjon fel senki ebben a Házban - a liberálisabb szekértáborokra gondolok -, amikor egy olyan törekvés fogalmazódik meg, ami egyértelműen a házasság mint kapcsolat felé próbálja eltolni a hangsúlyt. Nem kötelez senkit semmire, de azért azt gondoljuk végig és gondolják végig, nem véletlen az, hogy a házasságon belül a várható élettartam is magasabb, nem véletlen az, hogy házasságon belül a várhatóan megszülető gyermekek száma is minősítetten, statisztikai alapokon magasabb.

Én nem mondom és nem állítom azt, hogy bárkit bármire erőszakolni kellene, vagy ha most az élettársi kapcsolatban állók összeházasodnának, akkor azonnal és ugrásszerűen megnőne a gyermekszám, de azt mondom és állítom, hogy olyan katasztrofális demográfiai közegben, mint ami Magyarországon jellemző, igenis a jogalkotónak, igenis a politikumnak is van felelőssége abban, hogy kidomborítsa a házassági forma létező előnyeit minden más formával szemben. Senkinek a hátrányára, senkinek a kirekesztésére, de ne vegyük el a lehetőséget ezektől az emberektől azt illetően, hogy igen, adott esetben egy biztonságosabb vagy annak hitt környezetben megnövelhessék ne csak a várható élettartamukat, de legalább pár tucattal több magyar gyermek szülessen.

Ugyanis a végcél ez lenne, az egész kodifikációs folyamatnak, az egész jogalkotásnak ez kell és kellene hogy lebegjen a szeme előtt. Nem a pár száz speciális státusúnak a külön érdeke és önérdeke, amit lehet tisztelni vagy lehet figyelmen kívül hagyni, ez lehet vita kérdése, itt egyértelműen arról van szó, hogy egy igen nehéz társadalmi és szociális helyzet közepette adjuk meg a lehetőséget mindenkinek és domborítsa ki a politikai vezetés azt, hogy igenis, érdemes elindulni abba az irányba, ami még egyszer mondom: magasabb várható élettartamhoz és több megszületett gyermekhez vezet.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Lendvai Ildikó képviselő asszony, kétperces hozzászólás még mindig.

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm, alelnök úr. Látok egy erős ellentmondást a kereszténydemokrata képviselő kollégák érvelésében. Egyfelől az utolsó két KDNP-s hozzászólásban az hangzott el, hogy a KDNP, mint az élettársak szabadságjogainak lelkes védelmezője, nem akarja őket semmilyen hátrányos helyzetbe hozni. Gyönyörű! Csakhogy egy perccel előtte Rubovszky képviselő úr hozzászólásában, szerintem egy fokkal őszintébben az hangzott el, hogy azért nem akarnak az élettársaknak ugyanolyan jogokat adni, mint a házastársaknak, mert ez a házastársakat degradálná.

El kellene akkor dönteni, hogy az élettársak másodrendűek-e, vagy éppenséggel arról van szó, hogy olyan nagy szeretet övezi őket, hogy nehogy már valamibe belekényszerítsük őket. Az, hogy az érvényben lévő Ptk. másképp fogalmazott az élettársak ügyében, pontosabban nem foglalkozott ezzel a családjogi fejezetben, természetes, nem kellene Ptk.-t változtatni, ha az élet azóta nem alakult volna. Azért van új Ptk.-nk, mert számos módon alkalmazkodnunk kell a történésekhez, és talán a legtöbb történés a családi téren, a családjogi téren született.

Hogy érné-e ezzel valamiféle sérelem a házastársakat? Ugyan már! Egy adott esztendőre nem limitált számú boldogság- és szerelemengedélyt adnak ki az országban, attól, hogy valakiket élettársként is családnak ismerünk el, semmiféle joga, tisztelete, respektje, boldogságra való esélye nem sérülne a házastársaknak sem.

Ráadásul a Ptk. tervezete, professzor úrék tervezete nem is általában mond ki mindenféle kötelmeket és jogokat az élettársakra, tízéves együttélés esetén vagy gyermekek születése esetén mondja ki például azt a tartási kötelezettséget, amit önök olyan erőszakoltnak tartanak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Civil szervezetektől kaptunk véleményt arról, hogy az önök javaslata nem jó, olyat még nem, ahol élettársak tiltakoztak volna a családként kezelés ellen.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Rubovszky György képviselő úr, még mindig a kétpercesek sorát gazdagítjuk.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (KDNP): Tisztelettel szeretném felhívni Lendvai képviselő asszony figyelmét, hogy semmi ellentmondás nincs a Salamon László által és az általam megfogalmazott véleményben. A felszólalásomban elmondtam, hogy mi az élettársi kapcsolatot a polgári jogi szerződés kategóriába soroljuk. Nem másodrendű, képviselő asszony, nincs besorolás, mind a kettő gyümölcs; az egyik alma, a másik körte, nem lehet összehasonlítani, alapvetően más.

És egy alapkérdésre szeretném felhívni a figyelmét: a ma hatályos polgári törvénykönyvnek nincs családjogi fejezete. Senki nem emelte be a családjogot a polgári törvénykönyvbe. Önálló életet élő törvény volt, mint a gazdasági jog, csak ez a kodifikációs bizottság dolgozta össze ezeket a kérdéseket.

És akkor még egy nagyon fontos mondat, mert mindjárt lejár az időm. Lábady Tamás professzor úr, aki ennek a szerkesztőbizottságnak a tagja, egyébként volt alkotmánybíró, egyébként tanszékvezető egyetemi tanár, és nyugdíjazásáig a Pécsi Ítélőtábla elnöke volt, ő írt egy nagy tanulmányt az élettársi kapcsolatról és arról, hogy az élettársi kapcsolat nem lehet a család része, mert így kereszteli el őket Lábady Tamás, hogy ezek az emberek a "nem házasságot" választották, és a "nem házasság" választásának nem lehet házasságra hasonlító jogkövetkezménye.

Ezt szeretném mondani Schiffer képviselő úrnak is, hogy először az Alkotmánybíróság bizonyos rendelkezéseit megsemmisítette az azonos neműek élettársi kapcsolatával kapcsolatos törvénynek, pont azért, az volt a kifogása (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy túlzottan közelít a kapcsolat a házasság szintjéhez. Ezért semmisítette meg. Ha ez akkor jó volt, ezt el kell fogadnunk ma is.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Schiffer András képviselő úr, kétperces.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen. Itt az időkeretes vitában nincs annyi időm, mint másoknak, úgyhogy én csak utalnék arra, hogy amit Lendvai képviselő asszony elmondott azzal kapcsolatban, hogy konkrétan milyen joghátrányok érik vagy érhetik az élettársakat, azt én maradéktalanul osztom.

A következő: Rubovszky képviselő úrnak, illetve Z. Kárpát képviselő úrnak is válaszolva, hogy abban nincs vita köztünk, hogy a házasság intézménye és az élettársi kapcsolat intézménye között valamilyen disztinkciót fenn kell tartani.

Én azzal sem szeretnék vitatkozni, hogy igen, a kiegyensúlyozott házasság nyilván hosszabb élettartamot és nagyobb gyermekáldást hoz magával. Pusztán csak arra emlékeztetném Z. Kárpát képviselő urat, hogy azért az elmúlt évtizedekben egyre több gyerek születik élettársi kapcsolatokban.

Csak annyit szeretnék mondani, hogy azzal együtt, hogy ezt a disztinkciót a két jogintézmény között meg kell tartani, a polgári jognak azzal is kalkulálnia kell, hogy az emberek életviszonyai, szokásai, együttélési szokásai változnak. Egész egyszerűen az élettársi kapcsolatnak más a szerepe, mint akár 1959-ben volt, mások a vagyonjogi vonzatai az élettársi kapcsolatok tömegének, éppen ezért annak a törvénykönyvnek, ami alapvetően szabályozza a személyek személyi, illetve vagyoni viszonyait, erre a változásra reagálnia kell.

És még valami: miközben természetesen a házasság intézményének ezt a kitüntetett szerepét meg kell tartani, meg kell őrizni, ugyanakkor nem lehet méltánytalan helyzetbe sodorni embereket sem a szabályozási terület megválasztásával, de főként nem azokkal a joghátrányokkal, amelyeket Lendvai képviselő asszony az imént elmondott. Köszönöm.

ELNÖK: Salamon László képviselő úr kétpercese következik.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Lendvai képviselő asszony és Schiffer képviselő úr felszólalására reagálnék, és talán a Schiffer Andrásra történő reagálással kezdem. Képviselő úr azt mondta, hogy nem szabad joghátrányokat okozni az élettársaknak, ahogy azt Lendvai képviselő asszony mondja.

Képviselő úr, a Kereszténydemokrata Néppárt javaslata az élettársak jelenlegi jogi státusán nem kíván változtatni. Semmilyen jogot nem vesz el a javaslat. Nem egészen értem akkor, hogy miről beszél a képviselő úr.

(21.00)

Mondhatnám azt, hogy a KDNP a jogi status quo fenntartása alapján áll.

Lendvai képviselő asszony az imént úgy fogalmazott, hogy el kell dönteni - mármint nekünk -, hogy melyik az első- meg melyik a másodrendű kapcsolat, ha jól emlékszem, a házasság vagy az élettársi. Kérem, ez egy rossz kérdésfeltevés. Más kapcsolatokról van szó: más a házasság és más az élettársi viszony.

Az élettársi viszonynál azért hangsúlyozzuk az élettársak szabadságának tiszteletben tartását, mert az élettársi viszonynál általában az áll a háttérben, hogy az élettársak vagy fiatalabb koruk okán úgy gondolják, hogy még nem kívánnak olyan szoros köteléket, kötelezettségeket teremteni egymás között, mint amilyen a házasság, idősebb korban pedig már nem akarnak olyan szoros kötelékeket létesíteni, mint amilyen a házasság, különböző megfontolásokból.

Jogokról beszélünk, de ne felejtsük el, hogy egy olyan párkapcsolatban - legyen az házasság vagy élettársi kapcsolat -, ami az egyik fél oldalán jog, az a másik fél oldalán kötelezettség. Tehát a kérdés valóban úgy merül fel, hogy szabad-e őket akaratuk ellenére megterhelni a házasság kötelezettségével. Igenis vállalom, hogy nem szabad, és azt mondom, hogy ez az álláspont liberális álláspont, amit mi mondunk. Persze, nem a XX-XXI. századi liberalizmus értelmében (Az elnök csenget.), amit annak neveznek, hanem a XIX. század nemes liberális hagyományainak megfelelően.

ELNÖK: Z. Kárpát Dániel képviselő úr kétpercese.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magam nem hiszek a nemes liberális vívmányokban, de az imént elhangzott gondolatokra kívánok reagálni. Látható az, hogy irreális elvárás elköteleződés nélkül ugyanolyan jogkövetkezményeket és kiemelt státust várni, mintha az ember adott esetben egy házassági formában teszi ugyanezt. Még egyszer mondom, senkinek a kirekesztéséről nincs itt szó, de a világ úgy működik, hogy ha az ember nem köteleződik el, akkor bizony nem számíthat azokra a közös következményekre, legyen szó vagyonközösségről, legyen szó a család közösségi erejéről vagy annak a kohéziós erejéről, ami már az általam említett példák szerint magasabb várható élettartamot, bőségesebb gyermekáldást biztosít. Ezekre nem lehet számítani egy másfajta formában, amely az elköteleződéstől, az elkötelezettségtől sokkal inkább mentes, mint az, amire egy normális politikumnak törekednie kell.

Látható az is, hogy amikor az élettársi kapcsolatokban születő egyre több gyermek tényét - és még egyszer mondom, ez tény - hozza fel az egyik képviselő, akkor nem túloz, ez valóban ténykérdés. Viszont ennek az elfogadása és cselekvés nélküli elfogadása lenne az óriási hiba. Végiggondolta ön, hogy minek teszi ki az ezen családokban felnövő gyermekeket? Adott esetben az élettársi kapcsolatok magasabb felbomlási rátája miatt sokkal többször fordul elő ilyen közösségekben az, hogy a gyermeket a későbbiekben csak az egyik szülő neveli, vagy adott esetben egyik sem. Nyilvánvaló, hogy a társadalmi minták átadása csorbulásának köszönhetően a későbbi egészséges családalapítás lehetősége is nagymértékben csökkenhet.

Tehát egy nagyon fontos filozófiai vita közepén vagyunk ezen a ponton, hiszen a jogalkotónak ezen kitételek figyelembevételével és leginkább ezek figyelembevételével kell és kellene jogszabályokat alkotnia. Mi lesz a következő lépés? Kiterjesztik a családi adókedvezmények körét mindenféle létező közösségi formára? Meddig lehet még elmenni e téren? Azt sem csinálták tökéletesen. Mi nagyon sokszor elmondtuk, hogy egy szűkös kiválasztott kört érint teljes egészében a családi adókedvezmények köre. Ezt a negatív adó konstrukciójával lehetne feloldani (Az elnök csenget.), ami minden tisztességes család számára elérhető lenne, de látható, hogy ehhez tovább kéne gondolni a kérdést, és ezt az alapvető filozófiai problémát fel kéne oldani, ami jelen pillanatban közöttünk még fennáll. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Rubovszky György képviselő úr, kétperces.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (KDNP): Még egy gondolat, és ígérem, abbahagyom, hogy lehessen a polgári törvénykönyv más részével is foglalkozni.

Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az '59. évi IV., tehát a ma hatályos polgári törvénykönyv nem foglalkozott a családjoggal. Teljesen önálló jogterület volt, a Ptk.-tól független. A szocialista kormányzás alatt is az egynemű élettársakról alkottak törvényt, de a 12 év alatt soha nem jutott eszükbe, hogy az élettársakkal kapcsolatban bármilyen rendelkezés vagy módosítás bekerüljön a magyar írott jogba. (Lendvai Ildikó: Ez nem igaz. Az alaptörvény utasította el.) Tessék? Jó, akkor el tetszik majd mondani. Tehát a bejegyzett élettársakkal kapcsolatos törvényjavaslatnak a vitáján, emlékszem, Avarkeszi képviselő úrral, vagyis államtitkár úrral vitatkoztunk itt folyamatosan, meg az Alkotmánybíróság döntése után is.

Azt szeretném ezzel a felszólalással visszautasítani, hogy nem igaz az, hogy ókonzervatív állapot, amit a kereszténydemokraták megfogalmaztak ebben a módosító indítványban, mert soha nem volt még rendezve ilyen szövegszerű munkába az élettársi kapcsolat, mint ahogy most a Fidesz-KDNP-kormány ezt a Ptk.-t itt előterjeszti. És mi nem akarunk semmilyen jogot elvenni, csak azt mondjuk, hogy ne ebbe a könyvbe, hanem abba a könyvbe. Erről van szó.

Azokat a kötelezettségeket szeretnénk kivenni, amik korlátozzák a szabadságot választó emberek szabad akaratnyilvánítását, tehát a végrendelkezési jogot korlátozza, meg különböző előírásokat szab meg. Ezeket akarjuk fenntartani az ő választásuk szerint (Az elnök csenget.), hogy ők úgy döntsenek, ahogy akarnak.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Papcsák Ferenc képviselő úr, kétperces.

DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kénytelenek vagyunk mi is bekapcsolódni ebbe a valóban kicsit filozofikusnak tekinthető vitába.

Az alkotmányügyi bizottságban is elmondtam azt a véleményemet, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség a maga részéről támogatja, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatnak - ami egyébként egy jól szabályozott, jól körülhatárolt jogintézménye a mai magyar jogrendnek - a polgári törvénykönyvben történő megjelenítése vagy ennek a hiánya a későbbiekben elfogadandó polgári törvénykönyvben nem jelent semmiféle joghátrányt az együttélésnek ezt a formáját választó magyar természetes személyek számára.

Azt gondolom, hogy az élettársi jogviszonyban élők tekintetében eddig is lényegében bármilyen szerződéses kötelezettséget vállalhattak és vállalhatnak egymással szemben, végrendelkezhettek is, és a jogalkotó, illetőleg a főbizottság nyilván abból a megfontolásból építette be akár az együttélésnek ezt a formáját, akár az élettársi kapcsolatot ilyen minőségben, mert a társadalomban ez egy jelentős mértékben jelen lévő jogintézménnyé kezd alakulni.

Nyilvánvalóan én a magam részéről azért tartom fontosnak, hogy ez megjelent vagy megjelenik a polgári törvénykönyvben ilyen magas rendű és rangú szinten, mert nagyon sok gyermek él ezen jogi státuson belül, és mindig a gyermekek jogai a legfontosabbak. Azt gondolom, hogy a jogalkotónak ezt preferálnia kell.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Staudt Gábor képviselő úr, kétperces.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Csatlakoznék Papcsák képviselőtársamhoz, leírtam majdnem ugyanazokat, amiket ő elmondott. Egyrészt mi abból indulunk ki, hogy itt lehetnek viták, de a család alapvetően két különnemű ember közötti létforma, és a fő célja az utódok felnevelése. Ha viszont ebből indulunk ki, akkor a gyermek szempontját kell elsődlegesen megjeleníteni, tehát ami a gyermek megfelelő felnevelkedését és a megfelelő igényeit illeti, azt minél jobban meg kell adni, és ebben a tekintetben közelíteni kell, hogy bármilyen formában is, törvényes házasságban vagy egyéb családjogi formában, mondjuk, egy élettársi kapcsolatban született gyermeket ne érjen hátrány.

Viszont a másik szempontból, a szülők szempontjából vagy az együtt élők szempontjából ez bizony egy tudatos választás. Ráadásul - ahogy szintén Papcsák képviselőtársam mondta - megtehetik, hogy végrendelkeznek, megtehetik, hogy vagyonjogi szerződést kötnek, tehát mind a haláluk esetére, mind élők között megtehetik azokat az intézkedéseket, amelyeket, úgy gondolják, hogy bár házasságot nem kötnek, de szeretnék, ha ezt vagy azt örökölne utánuk az élettársuk, vagy esetleg ha ők szétválnak, akkor megfelelően rendeződjön az anyagi viszonyuk. Viszont sok esetben valóban méltánytalan az, ha ők együtt élnek abban a tudatban, hogy nem köti őket a szétválásuk esetén a jog és a vagyonjog különböző szabályrendszere, kiderül, hogy mégis tartoznak egymásnak valamivel. Ez az ő szempontjukból értékelhető úgy, mint egy brutális beavatkozás az ő tudatos választásuk jogviszonyába, tehát egyet tudunk érteni a szabályozásnak ezzel a formájával.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Következik ugyancsak kétpercessel Pálffy István képviselő úr, KDNP.

(21.10)

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Most már tényleg csak egy gondolatot ehhez, én sem akarom nyújtani a vitát, beszéljünk a polgári törvénykönyv más könyveiről is, ne csak a családjogiról. De egy egyszerű logikai gondolatmenet a jogi okfejtések után:

Ugye, elhangzott, Lábady professzor úgy érvel, hogy az együtt élő élettársak két nemet mondanak a házasságra, vagy egy igent és egy nemet, mert olyan eset is előfordul az élettársak esetében, nem kevés, hogy van egy nem és van egy igen is a két szavazat között. Na most, ha két nemet mondanak, és szeretnének jogi értelemben is családdá válni, ahhoz nem a Ptk. kell, hanem közös gyereket kell vállalni. Ez az egyik lehetőség. Ehhez nem a polgári törvénykönyv kell, hanem, ha másként nem megy, egy Káma Szútra vagy A szürke ötven árnyalata, vagy mi az az új divatkönyv; tehát nem a Ptk. Ha pedig házasságot kötnek, megint csak nem a Ptk., hanem az anyakönyvvezető. (Derültség.)

Ha egy nemet és egy igent mondanak, és mégis szeretnének családdá válni, ez a következő eset, akkor meggyőzi egyik a másikat. De ha két nemet mondanak, visszatérünk az előzőre. Vagy ha két igent mondanak, ott házasságot kötnek vagy közös gyermeket vállalnak. Tehát mindenképpen ott kötünk ki, hogy ha két nemet mondanak, akkor élettársakká nyilvánítják magukat, és jogi értelemben, a családvédelmi törvény értelmében ez nem számít családnak. Családnak számít a házastársi és a leszármazotti kapcsolat, örökbefogadás és a gyámság.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Pálffy képviselő úr egy mondata után Salamon László kétpercese következik.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Országgyűlés! Én most arra szeretnék ráerősíteni, amiben itt, ebben a Házban egyetértés látszik kibontakozni, ami a gyermek státusa. A gyermek státusa teljesen független kell legyen attól, hogy a szülők házasságban élnek vagy élettársi kapcsolatban élnek, vagy netán a gyermek házasságon kívül született. Meg kell jegyeznem, hogy ez nem ennek a tervezetnek a vívmánya lesz, nem is a Kereszténydemokrata Néppárt mai javaslatában van benne. Ez 1952 óta, a családjogi törvény akkori megalkotása óta így van, ami megszüntette a különbségtételt, ahogy ezt akkor mondták, a törvényes és törvénytelen gyermek között. Ez annak a családjogi törvényalkotásnak a vívmánya volt, akármilyen sötét korszakra esett ez egyébként.

Tehát ezt a szabályt természetesen meg kell őriznünk, szem előtt kell tartanunk, mert valóban, a családjogi kapcsolatban talán nem szerencsés most latolgatni, hogy kinek a fontossága nagyobb, melyik házastársé, a házastársaké vagy a gyermeké. Én megkockáztatom azt, hogy a gyermekek érdeke mindenkinek az érdekét meg kell előzze. A tervezet megfelel ennek, e tekintetben nem is nyúlunk hozzá a tervezethez, és még egyszer mondom, ezt a szabályt, ezt az elvet megőrzendőnek tartjuk. A mi javaslatunk egyébként ezt a viszonyt semmilyen formában nem érinti, hanem, hogy így mondjam, igazodik ehhez. És ezzel harmonikusan javasoljuk azokat a módosításokat, amelyeket javasoltunk.

ELNÖK: Lendvai Ildikó képviselő asszony, kétperces hozzászólás.

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Sajnos, ki kell ábrándítanom Salamon képviselő urat. Ez a szemlélet és az ilyenfajta szabályozás bizony adott esetben érinti a gyerekeket. Hadd mondjak egyetlen példát: a mostani adótörvényeket az APEH, már nem így hívják, tudom, mindegy, az adóhatóság úgy értelmezte, hogy másfajta adókedvezmény jár a házasságban nevelkedő három gyerek után, mint az élettársi kapcsolatban nevelkedő három gyerek után, ha azok között van az előző kapcsolatból származó gyerek. Akkor ezt élettársak esetén nem a háromgyerekes, vagyis magasabb összegű támogatásra feljogosító tényezőnek vélik. Míg, ha házasságban fordul elő, hogy három gyermeket nevelnek, de ebből egy vagy kettő az előző kapcsolatból származik, akkor a magasabb, fejenként, gyerekenként is nagyobb összeget kapják.

Amikor hosszú levelezésbe bocsátkoztak érintettek az adóhatósággal, akkor azt a választ kapták, hogy nem tudnak ezen változtatni, mert az érvényes szabályok szerint az élettárs másképp család, mint a házastárs. Nem állítom, hogy a családi adókedvezmény mértéke, nem is állíthatok ilyen butaságot, a Ptk.-ban lenne szabályozva. De az a szemlélet, ami almának és körtének, tehát nem egyformán családnak minősíti a házasságot és az élettársi viszonyt, bizony már ma a hivatalos adóhatósági értelmezésben megkülönböztetést jelent egy olyan gyerek között, akit házastársak nevelnek, és egy másik gyerek között, akit élettársak nevelnek, esetleg ugyanolyan szeretetben nevelnek fel.

Köszönöm szíves figyelmüket.

ELNÖK: Vas Imre képviselő úr, ismét, újból, és még mindig kétperces. (Hangosítási hiba.) Bocsánat, a technikusokat megkérjük, hogy valamit tegyenek. Valami gerjed valamire. (Novák Előd: Vasmag. Mágneses.) Akkor most lenullázzuk az idejét, hadd induljon újból. Most! Most se jó, akkor kap egy kézi mikrofont a képviselő úr.

DR. VAS IMRE (Fidesz): Igen, köszönöm szépen.

ELNÖK: Most hajrá!

DR. VAS IMRE (Fidesz): Lendvai képviselőtársamnak mondanám, hogy ha az adóhatóság ezeket a családi adókedvezményre vonatkozó szabályokat így értelmezi, az nem a polgári törvénykönyv vagy a jelenlegi családjogi törvény problémája. Ha ez tényleg így van, akkor az adótörvényeken kell változtatni. Úgyhogy azt kérem, hogy ezt ne a polgári törvénykönyv részletes vitájában hozza fel, hanem adott esetben az adótörvényeknél, mert ez tényleg kifejezetten nem idetartozó téma.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Papcsák Ferenc képviselő úr, kétperces.

DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én ehhez csak azt szeretném mondani képviselő asszonynak, hogy ezért is fontos talán az a módosító javaslat, amely a hozzátartozói státust hozza be javaslatunk szerint a polgári törvénykönyvbe.

Abban az esetben, ha már hozzátartozónak minősül az élettárs, akkor ezek a problémák már orvosolhatók az adójogi szabályok szerint is. Amennyiben támogatják, azt nagy örömmel veszem.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Az az újdonság állt elő, hogy nincs több kétperces hozzászólás. Így nagyjából egy órát követően Steiner Pál... (Dr. Rubovszky György: Én jelentkeztem. - Közbeszólás a KDNP soraiból: Látszik, hogy ott ég a lámpa a gépen.) Nálam nincs. Akkor kérem, jegyző úr, erősítsen meg, hogy az én gépemen nincs kétperces bejelentkezés. De abban az esetben valami akkor nem stimmel a géppel, mert innen látni, hogy... Normált nyomott, képviselő úr. (Dr. Rubovszky György: Bocsánat. - Novák Előd: Várjuk ki a sorunkat, jó?)

Egyperces, kétperces, Rubovszky képviselő úr!

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (KDNP): Tisztelettel a következőt szeretném elmondani. A ma hatályos jogunk szerint is hozzátartozónak minősül az élettárs - egy. Kettő, Lendvai képviselőtársamnak mondom: ha nem nyúlunk hozzá a tervezethez, és így fogadjuk el, ahogy van, ugyanez a megkülönböztetés lehet, mert a családjogi törvény tervezetében is a VII. cím alatt az élettársi kapcsolat van szabályozva. Tévedés ne essék, nem mossa össze a házassággal a javaslat sem. Ugyanez a kettősség fennáll. Ha ezt elfogadjuk, ugyanez a veszély fennáll akkor is, ha az általunk javasolt módon nem a családjogi törvénybe kerül ez be. De a gyerek relációjában a mi javaslatunk szerint is az van, ezt szeretném kihangsúlyozni, és ezt többen elmondtuk, hogy igenis, a szülő és gyermek kapcsolatát mi családi kapcsolatnak tekintjük az élettársak esetében is. Az anya és a gyerek, az apa és a gyerek között családi jogviszony áll fenn. Csak a két élettárs között van élettársi kapcsolat, mert ők nem akarnak kötöttséget.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: És ahogy beharangoztam ezelőtt egy perccel, Steiner Pál képviselő úr, aki írásban előre bejelentett felszólaló.

DR. STEINER PÁL (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a segítséget és a szót. Nagy türelemmel és nagy érdeklődéssel hallgattam ezeket a kétperceseket, de mielőtt a dolog érdemében foglalnék állást, tudom, hogy a jegyzőkönyvnek mondom, de sajnálom, hogy ez a vita nem a tévé nyilvánossága előtt zajlik. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Dehogynem! Megy a tévé.)

(21.20)

Azért is sajnálom, hogy ilyen késő éjszaka - fél tíz lesz 10 perc múlva -, mert egy olyan kódexről van szó, amely mindannyiunkat érint, akik élünk vagy meghalunk. Sokszor elmondtam, itt is megismételem, a polgári jogi kódex szerintem a legfontosabb kódex az emberek szempontjából, hisz már akkor tartalmaz ránk szabályokat, amikor még meg sem születtünk, és miután már rég meghaltunk, még mindig megfogalmaz a polgári jog, a polgári kódex velünk szemben, a mi érdekeinket védve szabályokat. Ebből következően először azt hittem, az jó dolog, hogy nem kap olyan figyelmet, mint például a regisztrációs törvény, s még örültem is neki, mert azt mondtam, hogy a mai zaklatott életünkben végre talán lesz egy olyan kódex, amit a kormánypártok és az ellenzék együtt el tud fogadni, támogatni tud, és ezáltal - ami talán a legfontosabb - olyan jogbiztonságot teremt a polgári jogi viszonyok területén, ami előrevetíti azt, hogy hosszú évtizedeken keresztül nem kell hozzányúlni a kódexhez. Az élet persze mindig újabb és újabb kihívásokat fogalmaz meg, ezért időnként módosítások elképzelhetők, de egy kódextől elvárható az az igényesség, hogy hosszú évtizedeken keresztül szabályozza az alapvető jogviszonyokat; gondolok itt például a jogtörténeti tanulmányokból ismert Code Civilre vagy a Csemegi-kódexre, ami ugyan büntetőjog, de milyen hosszú ideig volt hatályban.

Éppen ezért nagyon helyes volt, hogy a kodifikációs főbizottság Vékás professzor úr irányításával egy olyan törvénykönyvtervezetet tett le az asztalra, amely átfogó igénnyel, nagy tudományos igényességgel, hosszú távra szabályozza az emberek élet-, vagyoni és személyi viszonyait. Ezért is örültem annak, hogy a politika nem türemkedett be egy darabig ebbe a vitába, és abban reménykedtem, hogy ez a csoda be fog következni. Hát nem következett be. Rögtön a részletes vita elején szeretném megjegyezni, én most nem tudom pontosan - pestiesen szólva -, hogy akkor most mi van, ugyanis Papcsák képviselőtársam a Fidesz-KDNP nevében egy rövid kétpercesben lényegében azt az átfogó bejelentést tette, hogy a Fidesz támogatja a KDNP módosító indítványait. Ugyanakkor az előttünk lévő módosító indítványok összegzésében mind az első, mind a második kötetben az szerepel, hogy az előterjesztő nem foglal állást, az előterjesztő pedig a kormány. Répássy államtitkár úr az első és fontos alkotmányügyi bizottsági ülésen azt jelentette be, hogy a kormány változtatás nélkül előterjeszti ezt a tervezetet, és azt reméli, hogy kisebb módosítások után ez a kódex elfogadásra kerül, és valóban létrejöhet egy új, modern, XXI. századi polgári jogi kódex.

Most viszont, ha jól értem, a Fidesz nem támogatja a kormány álláspontját, illetőleg a kormány nem tudja még, hogy milyen álláspontot foglaljon el a felmerült módosító indítványok sorsát illetően, miközben itt azért tényleg kardinális kérdésről van szó egy nagy tárgykörben. Viszont azt gondolom, hogy a többi kérdés nem kardinális, ami a módosító indítványokat illeti, illetőleg bizonyos szemléletet tükröz, amelyek nem bírják ki a jogalkotás igényességének próbáját, gondolok például a társasági jogon belüli egyes kérdésekre, például a kft.-kkel összefüggő felelősségi alakzatokra.

Ezt azért szerettem volna elmondani, mert ebben a pillanatban, a részletes vitának ebben a szakaszában még nem látjuk azt, hogy a kormány mint előterjesztő milyen álláspontra helyezkedik, tartja-e azt az álláspontját, amit az első beterjesztéskor elfoglalt, vagy mégis enged a kisebbik koalíciós partner nyomásának, és egy politikai identitási vita áldozatául odadobja a kisebbik partnernek a polgári jogi kódexnek egy nagyon lényeges részét. Akkor viszont nekünk majd el kell gondolkodnunk azon, hogy azt az ígéretünket, amit a vezérszónoklati körben bejelentettünk, hogy támogatni fogjuk a polgári jogi kódexet, a továbbiakban fenn tudjuk-e tartani.

Ami a kétperces vitákban elfoglalt álláspontokat illeti - hogy eleget tegyek a Házszabálynak is -, szeretnék a 186. és a 31. sorszám alatt jelzett indítványokkal foglalkozni.

Az elmúlt hetekben többször találkoztam különböző fórumokon Salamon képviselőtársammal és Rubovszky képviselőtársammal, és minél többet hallgatom ezt az érvelést, annál inkább azt kell mondanom, hogy nem értem. Megbocsássanak, képviselőtársaim, de idáig a legszellemesebb álláspontot a házasság, élettárs, bejegyzett élettárs kérdésében, tehát ebben az egész nagy és fontos kérdéskörben Rónaszékiné Keresztes Monika foglalta el számomra, aki azt bizonygatta az egyik hozzászólásában, hogy aki házasságban él, annak az oxitocinhormon mennyisége magasabb a szervezetében, és emiatt a házasság magasabb rendű, mint az élettársi kapcsolat. Nos, én 31 éve élek házasságban, és az a megfigyelésem, hogy az oxitocin eltérő mennyiségben jelentkezik a házasság különböző szakaszaiban. De tényleg, egészen hamar meg tudtam jegyezni ezt az érvelést. Bár nagyon tetszett Pálffy képviselőtársam hedonista érvelése is; felhívnám a figyelmet a Szép asszonyok egy gazdag házban című könyvre is.

Ami pedig a komoly részt illeti: tisztelt kereszténydemokrata képviselőtársaim, abban kellene állást foglalnunk, hogy akarunk-e egy modern, új, teljes körű, tudományos igénnyel megalapozott polgári kódexet. Akarjuk-e megerősíteni azt a bizalmat, amit a kodifikációs főbizottságra bíztunk. Részletesen felsorolhatnám azokat a részletszabályokat, amelyekben a Szocialista Párt is visszalépett a korábbi álláspontjától, pontosan azért, hogy a konszenzus létrejöjjön. Visszaléptünk például abból az álláspontunkból, hogy a gazdasági társasági jogot nem kívánjuk önálló jogszabályba, elfogadjuk azt a koncepciót, hogy bekerüljön a törvénybe. És ugyanezt értjük a családi jog területén is. Nagyon helyesnek tartjuk azt az általános szabályozási koncepciót, hogy az emberek közötti élet- és vagyoni viszonyok, pontosabban az életviszonyokkal, az együttéléssel összefüggő viszonyok a családi fejezetben, a családi könyvben legyenek szabályozva. Hadd mondjak egy nagyon egyszerű példát. Az "élettárs" kifejezés azt jelenti, hogy életének a társa. Azt jelenti, hogy együtt élnek napi 24 órát, együtt örülnek, együtt bánkódnak, szeretik egymást, és ebből a szeretetből gyermekek születnek, közös vagyont szereznek, és nyilvánvalóan más aspektusokban is gondolnak majd egymásra, mint például az öröklési jog.

Tehát azt mondani - és ezt szerettem volna kifejezni, és elnézést kérek, hogy időnként kemény szavakat használtam a médiában -, hogy az élettársi kapcsolat kerüljön be a kötelmi jogba... Akkor fogalmazzunk egész pontosan! Önök a kötelmi jogi fejezetben szeretnék szerepeltetni, ahol a franchise-szerződést, az adásvételt, és még sorolhatnám a más, különös nevesített szerződéseket. Arról nem is beszélve, hogy a kérdés logikája is megváltozik, mert ha beteszik a kötelmi jogba, beteszik a szerződéses fejezetbe, akkor kérdezem én, hogy a szerződés közös szabályait, a szerződésen kívüli károkozást például, a szerződéses károkozást és egyéb más közös szabályokat hogyan fogják érvényesíteni az élettársi kapcsolat tekintetében.

(21.30)

Ha nem tetszik - súgja itt képviselőtársam - a papának a gyerek, akkor az hibás teljesítés lesz? Tehát sorolhatnám tovább ezeket a példákat. Azt gondolom, hogy nem kellene generálni egy ilyen típusú vitát. Abban kellene konszenzusra jutni, hogy nem lehet azt mondani, hogy a család az csak házasság. A XXI. században el kell ismerni, hogy család az is, aki nem kívánja egy harmadik személynek - akár egyházi, akár polgári jogi szertartás keretében belül - a hozzájárulását ahhoz, hogy érzelmi, élettársi közösségben éljen. Ezt nekünk el kell ismerni. Ez a mi toleranciánk értékmérője, és ugyanez vonatkozik a bejegyzett élettársakra is. Nem gondolom, hogy nekünk közünk van ahhoz, hogy két azonos nemű szereti egymást. Nem gondolom, hogy azon kellene vitatkoznunk, hogy az család vagy nem család. Azt gondolom, az a helyes, hogy akkor, ha ilyen együttélési formát a jog megenged, akkor a családi könyvben van a helye, és a speciális szabályokat is ott kell megfogalmazni. Ez ennek a szabályozásnak a lényege, és ezt kellene elfogadni.

Ne haragudjanak, az összes többi jogi érvelést - valószínűleg az én képességeim végesek - időnként nem is nagyon értem, és nem is nagyon tudom felfogni, hogy miért tetszenek ilyeneket elmondani. Időnként nekem ezekben az érvelésekben körülbelül az a szempont jelenik meg, mint a középkorban a vízpróba esete, hogy ha valakiről azt gondolták, hogy boszorkány, alávetették egy vízpróbának. Ha fennmaradt a vízen - mert néha ez is előfordult -, akkor megégették, mert boszorkány, ha pedig szerencsétlen elmerült, mert nem volt boszorkány, akkor meg megfulladt. Tehát önök valami olyan hihetetlen identitási hévvel ugranak neki ezeknek az intézményeknek, ami a XXI. században már nem kóser - hát nem tudok mást mondani. (Derültség, közbeszólások a kormánypártok és a Jobbik padsoraiban.) Ergo, ebből következően azt szeretném tisztelettel kérni önöktől, hogy térjünk vissza arra a szabályozási formára, amelyet a kodifikációs főbizottság kialakított, és amely konszenzust tud kialakítani.

Végül a nagy, hatalmas érv, miszerint ez a jogi status quo, hát az én értelmezésem szerint, tisztelt Salamon képviselőtársam, nem azt jelenti, hogy valami állandósul, hanem azt jelenti, hogy önök nem akarják elismerni a változásokat. Önök nem akarnak változtatni, és kitalálnak ilyen hajánál előrángatott jogi érveléseket, amelyek, megmondom őszintén, időnként számomra kezelhetetlenek.

Tehát még egyszer, tisztelt képviselőtársaim, anélkül, hogy belemennék - mert természetesen tudok példákat hozni -, önök végigmentek a polgári törvénykönyvön, és ahol látták a bejegyzett élettárs kifejezést vagy az élettárs kifejezést, egyszerűen kiporszívózták. Nincs ebben semmi különleges koncepció. Erre a két kifejezésre haragszunk, ezért kiporszívózzuk, és nem törődünk egyébként azzal, hogy a jogalkotás, a jogdogmatika hogyan viseli el ezeket a szándékokat, mit jelent ez a kódex töretlensége tekintetében, mit jelent ez a kódex alkalmazhatósága tekintetében.

Tehát arra kérem tisztelettel képviselőtársaimat ezekben a késő esti órákban, hogy próbáljuk ezt elfogadni, és próbáljunk visszatérni az alapokhoz, hogy a kodifikációs főbizottság javaslatát - amely egyben a kormány előterjesztése - tekintsük alapnak, és a főbizottság elnöke, Vékás professzor úr esetleg egy alkotmányügyi bizottsági ülésen nyilatkozzon, hogy a beterjesztett módosító indítványokból mit fogad el, és ehhez képest alakítsuk ki az álláspontunkat; az élettársról és a házasságról szóló vitát pedig szerintem mellőzzük.

Amit végül szeretnék mondani, hogy persze azért sem lehet ezt így kezelni, mert nemrég tanultam - de lehet, hogy már korábban is hallottam - professzor úrtól, hogy azért vigyázni kell ezekkel a szerződésekkel, mert Grosschmid Béni, a híres jogtudós azt mondta, hogy az a vőlegény, aki az esküvő előtt tanulmányozza a házassági szerződést, mindig gyanús. Tehát ebből következően próbáljunk visszatérni azokhoz az alapokhoz, ahonnan elindultunk, amikor a kódex vitája megindult, és akkor szívesen támogatja a Szocialista Párt ezt a kódexet.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólás, Salamon László képviselő úr.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Steiner képviselő úr érvei között a felszólalása elején egy olyan érv hangzott el, hogy tulajdonképpen az élettársi kapcsolat a szerződésekkel kerül - hogy így mondjam - egy rangra, és ez valamilyen alárendeltséget vagy valamilyen dehonesztáló helyzetet jelent. Hát persze lehet példákkal valóban dehonesztálóként bemutatni ezt az összefüggést, azt szeretném elmondani, hogy a házasság voltaképpen maga is egy speciális szerződés. A felek egybehangzó akaratnyilatkozata alapján jön létre, érvényességi feltétele van, és felbontható. Ilyen értelemben minden szerződésnek eme közös jegyeit mutatja a házasság is meg az élettársi kapcsolat is.

Visszatérve a mondanivalójának a másik részére, én nem abban látom a hangsúlyt, hogy most milyen családfogalommal próbáljuk megfeleltetni az élettársi kapcsolatot. Azzal a tradicionális családfogalommal, amelyet már az Országgyűlés egy sarkalatos törvényben rögzített, és nyilván a jogrendszer koherenciája szerint ebben kell hogy gondolkozzon, vagy másféle családfogalmakkal operál. A lényeget most is abban látom, hogy megterhelhetjük-e az élettársi viszonyt szabadon választókat olyan kötelezettségekkel, amelyeket ők vélhetően nem akarnak.

Azt mondja, képviselő úr, hogy a változást nem akarjuk. Olyan változást nem akarunk, amely olyan kötelezettséget ró az emberekre, amelyeket ők szándékosan nem akarnak vállalni, amelyek elől ki akarnak térni, és ezért választják az együttélésnek azt a formáját, amit élettársi kapcsolatnak nevezünk.

ELNÖK: Ipkovich György képviselő úr kétpercese következik.

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, itt a vita egy dolog körül forog: annak a helyzetnek a megváltozásán vitatkozunk, ami a kezdeti, úgynevezett áldott állapotból a mai napi változást jellemzi.

Úgy indult ez a vita, hogy van egy kormány által támogatott egységes polgári jogi törvénykönyv, amelyet a Fidesz támogat - úgy tudtuk akkor, hogy a kereszténydemokraták is támogatnak -, és mi meg úgy döntöttünk, hogy túltesszük magunkat azokon a vélt vagy valós sérelmeken, amelyek a korábbi polgári törvénykönyv elfogadásával, hatályba léptetésével adódtak, és arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy akceptálunk egy koherens, egységes jogszabálytervezetet, amit a tudomány dolgozott ki, és nagy valószínűséggel, miután az összes lényeges politikai erő támogatja ebben a Házban, várhatóan túl fogja élni a ciklust, és várhatóan hosszú távra iránymutatást ad a polgári jogászok számára. Ez a helyzet változott meg most, és úgy veszem észre Papcsák képviselőtársamtól, hogy gyökeresen változott meg ez a helyzet, és kicsit talán ezt a zavart és ezt a vitát ez is jellemzi.

Úgy látjuk, hogy megdőlt az a feltételezésünk, hogy egy koherens, egységes törvényt kisebb módosításokkal el tudunk fogadni. Most már úgy tűnik, hogy szerkezeti változások állnak be ebben a jogszabálytervezetben, és megmondom őszintén, a zavart nálunk ez okozza. Hiszen ha a Szocialista Párt túltéve magát a korábbi eseményeken, támogat és nagyjából-egészében elfogadhatónak tart egy tervezetet, ez a mostani vita gyökeres változást idéz elő ebben a helyzetben. Így csak csatlakozni tudok Steiner képviselőtársam szavaihoz: itt nem igazán az élettársi viszony apró-cseprő dolgain megy az egész dolog, hanem azon a felfogáson, ami itt most már világossá kezd válni ebben a vitában, és azt hiszem, ez lesz az a töréspont, ami... (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Majd a következőben folytatom, köszönöm.

(21.40)

ELNÖK: Papcsák Ferenc képviselő úr, kétperces.

DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor tegyük tisztába! A bizottsági ülésen, akik ott voltak - voltak, akik nem voltak ott, de akik ott voltak -, pontosan látták. Tehát akkor rögzítsük pontosan itt is a jegyzőkönyv számára a részletes vitában: a bejegyzett élettársi kapcsolattal összefüggő szerkezeti részt a Fidesz is támogatta, hogy kerüljön ki a polgári törvénykönyv rendelkezései köréből. Természetesen semmiféle jogfosztás, joghátrány nem érheti ezen személyeket, tehát a hatályos jogszabályok szerint regisztráltathatják magukat, és élhetik az életüket.

A másik kérdésben, az élettársi jogviszonnyal összefüggő módosító javaslat tekintetében megkapta a többséget, azonban nem rejthetem véka alá, hogy a Fidesz-frakció - tehát az alkotmányügyi bizottság tagjairól beszélek - szétszavazott ebben a kérdésben, tehát voltak, akik támogatták, voltak, akik nem támogatták, de összességében megkapta a többséget. Ezt úgy fogalmaztuk meg ott a bizottságságban, hogy "kis igent" kapott.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Schiffer András képviselő úr következik rendes, normális, hosszú hozzászólásra.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Megpróbálnék témát váltani. A 45., illetve 47. szám alatt Szabó Timea képviselőtársammal a személyhez fűződő jogok szabályozásához terjesztettünk elő módosító javaslatokat.

A 45. számú módosító javaslatnál egyrészt azt kérjük, hogy a nem taxatív felsorolás, de mégiscsak felsorolás élén szerepeltessük az emberi méltósághoz fűződő jogot, mert ez fejezi ki egyébként azt az értékítéletet, amit egyébként nemcsak az alaptörvény, de a Ptk., az új polgári törvénykönyv indokolása is kifejez. Ha az emberi méltóság az az anyajog, amiből egyébként az önrendelkezési szabadság is - amelynek a különböző válfajait nevesíti a törvénytervezet - származik, akkor az emberi méltóságot külön érdemes a katalógus élén megemlíteni.

És továbbvinnénk azt a logikát, hogy önmagában az, ha egy szabadságot az alaptörvény véd, ez nemhogy nem teszi feleslegessé a polgári jogi védelmet, de alkalmasint éppen hogy indokolja is azt, hogy a polgári jog eszközeivel is védjünk egy szabadságot. Ezért javasoljuk azt, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának a megsértését - és most én nem feltétlenül politikai konfliktusokra, tehát pártpolitikai konfliktusokra utalok, hanem például, amikor egy felsőoktatási intézményben, mondjuk, a hallgatókat megfosztják attól, hogy véleményt nyilvánítsanak -, ezt is nevesítsük, hiszen az önrendelkezési szabadságból fakad - az Alkotmánybíróság ezt '92-ben nagyon szépen kifejtette -, nevesítsük személyiségi jogi sérelemként.

Javasoljuk továbbá azt is, ami az utóbbi tíz-tizenöt évben elég gyakori probléma, hogy nagyon gyakran - és ehhez egy kapcsolódó módosító javaslatot is előterjesztettünk - sérül úgy a tisztességes eljáráshoz való jog, akár közigazgatási hatósági, akár polgári peres vagy nemperes eljárásban, de büntetőeljárásban is úgy, hogy az ügydöntő határozatra érdemi kihatással nincsen. Tehát mi azt javasoljuk, hogy azok a hivatali packázások, azok az eljárásjogi szabályszegések, amelyek a különböző eljárásjogi formákban előfordulnak úgy, hogy nem okozzák az ügydöntő határozat érvénytelenségét, itt is legyen polgári jogi eszköz az emberek kezében.

Javasoljuk továbbá a 47. szám alatt azt, hogy a közhatalmat gyakorló vagy annak gyakorlására törekvő közéleti szereplők, tehát például a pártpolitikusok esetében legyen még tágabb a tűrési kötelezettség. Tehát akkor, amikor a közhatalmat, a közhatalmi szereplőket éri bírálat, akkor legyen még tágabb az emberek lehetősége arra, hogy a véleményüket megfogalmazzák.

Továbbmegyek, ha él az analógia, márpedig a Ptk. tervezetében él az az analógia, hogy a jogi személyekre is vonatkoztatni kell a személyhez fűződő jogok védelmét annyiban, amennyiben ez jellegénél fogva lehetséges, akkor gondoljuk végig, ha jogi személyek esetében nem teszünk egy megkülönböztetést a közhatalmat gyakorló közhatalmi szervek és az egyébként más jogi személyek között, akkor előfordulhat az a rútság, ami az elmúlt években előfordult, hogy például a minisztériumok vagy ügyészi szervezetek pereskednek a jó hírnevükért, ami, lássuk be, azért eléggé súrolja a nonszensz határát, és szembemegy egyébként a személyhez fűződő jogok védelmét szolgáló rendszer értelmével.

A Lehet Más a Politika több olyan módosító javaslatot is beterjesztett, ami egyébként alkalmassá tehetné a polgári törvénykönyvet arra, hogy a közpénzek megdézsmálása, illetve a korrupció ellen hatásos, bár kétségtelenül nem egyedi fegyver lehessen a közösség kezében. Egyrészt 50. sorszámon javasoljuk azt, hogy az új polgári törvénykönyv is tartalmazza azt az üvegzsebszabályt, amit a hatályos polgári törvénykönyv 81. § (3) bekezdése tartalmaz, ami egy nagyon szép, kimunkált védelem. Azért vagyok kénytelen ezt a javaslatunkat újra megerősíteni, mert azóta sem látom, államtitkár úr, az információszabadság-törvény módosítására vonatkozó előterjesztést (Dr. Répássy Róbert közbeszólása.), ami ezt a javaslatot átemelné ebbe a törvénybe. Amíg ez nem történik meg, mi addig ütjük a vasat, hogy ne vegyék ki az üvegzsebet a polgári törvénykönyvből.

De menjünk tovább! Egy olyan országban, ahol húsz év alatt az államadósság két és félszerese ment ki a pénzszivattyún keresztül különböző off-shore paradicsomokba, eljött az idő - és erre teszünk egy javaslatot a 84. sorszám alatt -, hogy az off-shore lovagokat ne pusztán csak a közpénzek környékéről, hanem a gazdasági életből is száműzzük. 84. sorszám alatt az LMP arra tesz javaslatot, hogy ne lehessen a továbbiakban Magyarországon bejegyezni olyan társaságokat, amelyeknek a tulajdonosi struktúrája nem átlátható. Tehát ha egy olyan off-shore paradicsomból érkezik a külföldi tulajdonos, ahol jellegénél fogva nincsen szabály arra, hogy átlátható tulajdonosi struktúrával kell rendelkeznie egy gazdálkodó szervezetnek, akkor oldja meg az alapító, hogy abból az egzotikus szigetországból is érkezzen egy hitelt érdemlő okirat, hogy ki a tényleges tulajdonos. Az LMP azt szeretné elérni, hogy belátható időn belül a magyar gazdaságnak csak olyan szereplői legyenek, ahol megnevezhető a tényleges tulajdonos.

Ehhez kapcsolódik a 87. sorszámon előterjesztett javaslatunk, hogy tudniillik amennyiben van szindikátusi szerződés egy társaságban, akkor a szindikátusi szerződés, nem a tartalma, de adott esetben a társasági jogok méretét befolyásoló szindikátusi szerződés létezésének a ténye derüljön ki a cégnyilvánosságból.

Amikor azt mondjuk, hogy fontos az, hogy a polgári törvénykönyv is megtegye a magáét a korrupció, az emberek mindennapjait megkeserítő visszaélések visszaszorítása érdekében, akkor azt gondolom, hogy teljesen ésszerű az a javaslat, amit 261. sorszámon Szilágyi Péter képviselőtársammal előterjesztettünk, hogy az ingatlan-nyilvántartásnál ne csak a bejegyzett tények, illetve jogok legyenek nyilvánosak, hanem a tények, illetve jogok bejegyzése, széljegyzése alapjául szolgáló okiratokhoz is adott esetben a jogi érdek valószínűsítése esetén hozzá lehessen férni. Az a helyzet, ami ma fennáll, hogy adott esetben egy mutyival szerzett ingatlan vagy éppen a lakásmaffia garázdálkodása folytán végbement tulajdonjog-átszállás mögötti okiratokba nem nézhet be bárki, ez azt jelenti, hogy szabadon lehet a szürkezónában manipulálni azoknak, akik ingatlanba akarnak fektetni korrupciós pénzeket, és nem tud a nyilvánosság hatékonyan megálljt parancsolni a lakásmaffiának.

Akkor, amikor az off-shore lovagok elleni fellépést szorgalmazzuk, a korrupció elleni harc mellett a másik fő szempont az LMP számára, hogy hogyan lehetne a hazai kis- és középvállalkozásokat helyzetbe hozni. Ezt a célt szolgálja a 107. számon előterjesztett módosító javaslatunk, amelyik visszaállítaná a jelenlegi szabályt korlátolt felelősségű társaságok alapításánál, hogy tudniillik tartsuk meg az 500 ezres alapítási küszöböt a javaslatban szereplő 3 milliós értékhatár helyett.

(21.50)

Elmondtam már az általános vitában is, hogy egész egyszerűen illúzió azt gondolni, hogy ha 500 ezerről 3 millió forintra emeljük a törzstőke kötelező hányadát, ez bármiféle hitelezővédelmi érdeket szolgálna. Mi arra teszünk javaslatot, hogy a saját tőke egyötödénél, de legalább 500 ezer forintnál ne lehessen alacsonyabb egy új kft. törzstőkéje.

Ugyanakkor, amikor a hazai kis- és középvállalkozások megerősítéséről, a helyi gazdaság megerősítéséről beszélünk, akkor fontos megemlíteni azt is, hogy a szerződési viszonyokban is rendet kell tenni, fel kell számolni azt a helyzetet, hogy a mindenkori kormányok közelében lebzselő oligarchák, illetve az erőfölényükkel visszaélő multinacionális cégek a szakadék szélére tudják sodorni a becsületesen dolgozó hazai kis- és középvállalkozásokat.

Ezért egyrészt 290. számon azt javasolja az LMP, hogy a tisztességtelen szerződési feltételeket ne lehessen törvénynél alacsonyabb szintű jogszabályban megállapítani. Azt javasoljuk továbbá 296. sorszám alatt, hogy ha a vállalkozások közötti szerződéses kapcsolatokban a beszállítói alvállalkozói pozícióban egy kis- vagy középvállalkozás van, akkor ne legyen lehetőség a 60 napon túli fizetési határidő meghosszabbítására, ha egyébként az érintett kkv már teljesített. Sőt, mi továbbmegyünk: ha például egy kereskedelmi lánc a fizetési határidők folyamatos hosszabbítgatásával, illetve áthágásával akarja a tönk szélére sodorni a becsületes magyar vállalkozásokat, termelőket, akkor kapjanak ezek a kis-, illetve középvállalkozások inkasszójogot.

Látni kell, hogy a tartozási lánc végén mindig a hazai kis- és középvállalkozások húzzák a rövidebbet, és a polgári törvénykönyvnek reagálnia kell arra a helyzetre, hogy az elmúlt húsz év tévúton járó gazdaságpolitikája a magyar gazdaság tragikus kettéosztottságához vezetett, ami szinte beláthatatlan hátrányba sodorta jó néhány szektorban azokat, akik egyébként a helyi gazdaságban kívánnak boldogulni.

Egy konkrét szerződéstípusnál is hasonló megfontolásból javaslunk módosítást. 318. sorszám alatt a mezőgazdasági termékértékesítési szerződéstípusnál azt javasoljuk, hogy mondjuk ki azt, hogy nem tartozik az eladó üzleti kockázatának körébe, ha tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok - tehát például időjárási okok - miatt a termény egészben vagy részben megsemmisült, teljesítésre alkalmatlanná vált vagy betakarítására nincsen mód. Megint csak arról van szó, hogy a nagy felvásárlókkal szemben a kisméretű gazdaságokban gazdálkodó emberek hátrányt szenvednek akkor, amikor mondjuk, a jég elveri a termést, és mégis egy előzetes megállapodás alapján őket kötelezik a szerződés teljesítésére.

Egyebekben pedig utalnék arra, hogy ugyancsak a hazai kis- és középvállalkozásokat sújtja elsősorban az, hogy a polgári törvénykönyv tervezete lehetővé tenné, hogy a súlyosan gondatlan, illetve bűncselekményt megvalósító károkozásért való felelősséget ki lehessen zárni. Mi azt szeretnénk - és erre teszünk javaslatot a 347. sorszám alatt -, hogy azt is mondjuk ki, hogy a súlyosan gondatlan, illetve bűncselekményt megvalósító károkozásért való felelősség kizárása semmis. Ha egy olyan gazdasági életben, ahol így is túlburjánzanak a tisztességtelen vállalkozások, így is túl sok a kriminális elem az üzleti életben - és jellemzően erőfölényben lévő vállalkozások alkalmazzák ezeket a módszereket -, nem zárjuk be azt a kaput, ami menlevelet ad a polgári jogban azoknak, akik galád módon, súlyos gondatlansággal vagy éppen bűncselekményt megvalósítva okoznak kárt, akkor nem várhatjuk azt, hogy a magyar gazdaság kifehéredik.

Végezetül szeretnék utalni azokra a módosító javaslatainkra, amelyek arra irányítják rá a figyelmet, hogy a XXI. században milyen felelősségi dimenziók nyílnak meg a polgári jogban. A polgári jognak alkalmasnak kell lennie arra, hogy kezelje a jövő nemzedékekért való felelősséget, kezelje azt a helyzetet, hogy ma már különböző vállalkozások képesek olyan károkat okozni, amelyek hatásai adott esetben nem könnyen beláthatók a károkozás pillanatában, de könnyen lehet, hogy a károkat unokáink is látni és fizetni fogják.

Ezért egyrészt 320. sorszám alatt javasoljuk azt, hogy a fuvarozási szerződéseknél - például veszélyes áruk fuvarozásánál - a zálogjog ne pusztán a szállító jármű értékét fedezze, hiszen gondoljuk végig, ha egy vegyi anyagot szállító vasúti tartálykocsival történik baleset, az a legkisebb kár, ami a tartálykocsiban történik. Ki fogja megfizetni azt a kárt, ami egy ilyen balesetből keletkezik, mondjuk, a termőföldben, keletkezik az utakon, keletkezik a környező településeken élő emberek egészségében?

De mennénk tovább: javasoljuk azt - részben 294. sorszámon a szerződésszegéssel okozott kár esetében, illetve 344. sorszámon a szerződésen kívüli kárfelelősségnél -, hogy ne lehessen például a veszélyes üzemi felelősségnél, illetve termékfelelősségnél kizárni a felelősséget az előre nem látható károkért. Szintén az általános vitában érveltem amellett, hogy ma - amikor például különböző élelmiszer-terrorista világcégek, amelyek GMO-val szennyezik a takarmányokat, szennyezik az élelmiszereket, olyan élelmiszerláncok alakulnak ki globálisan, ahol egész egyszerűen nem vagyunk abban a helyzetben itt Magyarországon, az alaptörvény minden igyekezete ellenére, hogy pontosan ellenőrizni tudjuk, hogy mi kerül a tányérunkba - ilyen helyzetben nem lehet cégeket felmenteni az előre nem látható károk felelőssége alól, és nem lehet felmenteni azokat a cégeket sem az előre nem látható károkért viselt felelősség alól, amelyek mondjuk, vörösiszap-tározókat üzemeltetnek. Nem lehet felmenteni azokat a cégeket az előre nem látható, a jövő nemzedékek életminőségében okozott károkért való felelősség alól, akik olyan technológiákat használnak, amelyek adott esetben több generációra képesek az életfeltételeket megsemmisíteni egy-egy térségben.

Ezek a javaslataink azt célozzák, hogy olyan viszonyok legyenek Magyarországon, hogy aki nemcsak másnak, hanem a jövő generációknak okoz kárt, és a természeti erőforrásainkban okoz kárt, és akik elszennyezik azt az életvilágot, amiben generációk nevelkedtek ebben az országban, a Kárpát-medencében, azok ne mentesülhessenek a polgári jogi felelősség alól, ne unokáink fizessék azt a kárt, amit szigorúan a profitorientált logika követése miatt okoznak felelőtlen vállalkozások.

Ezért javaslom azt, hogy fontolják meg, az erre vonatkozó 355., 344., illetve 294. sorszám alatt tett módosító javaslatainkat fogadják be. Szeretném jelezni, hogy a 355. sorszámon előterjesztett módosító javaslatainknál, a veszélyes üzemi felelősségnél kifejezetten hivatkozunk arra, hogy a kárfelelősség fennáll a jövő nemzedékek életminőségében okozott károkért is.

Összességében azt szeretném megerősíteni, hogy az LMP egy olyan polgári törvénykönyvet szeretne, ahol tisztázzuk a ma élők felelősségét a jövő nemzedékekért, tisztázzuk a felelősségünket ezért a bolygóért, a természeti erőforrások, a kulturális erőforrások megőrzéséért. Egy olyan polgári törvénykönyvet szeretnénk, amelyben hatékony eszköz van arra a polgári jog eszközrendszerén belül, hogy a magyar gazdaság tragikus kettéosztottságát csökkentsük, hatékony eszköz van arra, hogy a helyi gazdaságot, a hazai kis- és középvállalkozói szektort megerősítsük, és nem utolsósorban hatékony eszközt nyújt arra, hogy kifehérítsük a gazdaságot, kisöpörjük ebből az országból az off-shore lovagokat, és megállítsuk a közvagyon, a közpénzek gátlástalan herdálását.

(22.00)

Én ezért kérem önöket arra, hogy fontolják meg a módosító javaslatainkat, és ettől tudjuk függővé tenni majd a végszavazáson tanúsított magatartásunkat.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Vas Imre képviselő úr következik kétpercessel.

DR. VAS IMRE (Fidesz): (Hangosítási hiba.) ...az alkotmányügyi bizottságban nem volt módunk, ezt most Schiffer képviselőtársunk elég részletesen előadta, de jelezném, ha az alkotmányügyi bizottság ülésén ott lett volna, akkor hamarabb megismerhettük volna a véleményét.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Megjegyzem, anélkül, hogy ott lett volna Schiffer képviselőtársunk az alkotmányügyi bizottságban, a bizottság jó néhány LMP-s javaslatot egyébként támogatott, úgyhogy ezzel is szerettük volna jelezni, hogy a jó módosító indítványokra fogékonyak vagyunk, elfogadjuk, és beépítjük a törvényjavaslatba.

Amivel viszont nem értek egyet, bár ezt még a felszólalása elején Schiffer képviselőtársam kifogásolta, hogy az ügyészséget vagy a bíróságot, de egyébként bármelyik közjogi szervezetet miért illeti meg a jó hírnévhez való jog. Én úgy gondolom egyébként, hogy ezeket a közjogi szervezeteket és a közjogi jogalanyokat is meg kell hogy illesse a jó hírnévhez való jog, tekintettel arra, hogy mondjuk, egy ügyészségre vagy egy minisztériumra se lehessen bármi valótlanságot mondani, őnekik is fontos az, őnekik különösen fontos az, miután bennük közbizalomnak is lennie kell, hogy a jó hírnevük érdekében eljárást indíthassanak, ha valaki adott esetben valótlanságot állít.

Köszönöm szépen. (Dr. Papcsák Ferenc tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Köszöntöm képviselőtársaimat. Kétperces felszólalásra jelentkezett Schiffer András képviselő úr, LMP-képviselőcsoport. Öné a szó.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt hiszem, ilyen késői órán megengedhetjük azt, hogy egy kicsit anekdotázzunk. Vas képviselő úr, az a helyzet, hogy nekem volt egy ügyfelem olyan öt évvel ezelőtt, akit az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium azért perelt be, merthogy azt merte mondani, hogy 2006. október 23-án a rendőrség politikai utasításra cselekedett. Én akkor azért vállaltam el ennek az ügyfelemnek a polgári jogi képviseletét, mert úgy gondoltam, nem járja, hogy Magyarországon, egy demokráciában a minisztériumok a polgári jog mögé bújva keressék a bírálhatatlanság lehetőségét. Akkor az igazságügyi és rendészeti tárca - és teljesen mindegy, hogy akkor éppen ki volt kormányon, jogfolytonos, ma is van Belügyminisztérium, az igazságügyi és rendészeti tárca - úgy gondolta, a jó hírnevét sérti egy olyan megállapítás, hogy ők politikai utasítást adtak volna, mondjuk, békés tüntetők megveretésére vagy szemkilövetésekre. Én meg azon az állásponton voltam, és a bíróság ennek helyt is adott, hogy nem bújhat ilyen módon a személyiségi jogok mögé egy közhatalmat gyakorló szerv.

Az a helyzet, hogyha arcátlanul alkalmazzuk a természetes személyekre meglévő polgári jogi becsületvédelmi eszközöket egy közhatalmat gyakorló szervre, akkor azzal gyakorlatilag a politikai véleménynyilvánítás szabadságát fojtjuk meg, és ez az érvelés nemcsak akkor igaz, amikor a szocialista rendészeti tárca Orbán Viktort perli be, hanem minden esetben igaz. Nem az ellenzéki vagy a kormányoldali üléspont kell hogy meghatározza az álláspontot, ahogyan arcátlanság volt az, hogy 2006-ban közhatalmi szervek a polgári jog mögé bújva próbáltak elfojtani politikai vitákat, ugyanolyan arcátlanság, ha ma azok, akik ennek az elszenvedői voltak, úgy gondolják, hogy ha ők vannak hatalmon, akkor az egy nagyon jó dolog.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Staudt Gábor képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hadd kezdjem a felszólalásomat egy reakcióval Vas Imre képviselőtársamnak. Mi ott szoktunk lenni az alkotmányügyi bizottság ülésén, körülbelül hasonló eredményeket tudunk felmutatni, mint Schiffer András. Tehát önmagában, bár egyébként, ami igaz, az igaz, néha az érvelésben Schiffer András hiányzik az ellenzéki oldalról, tehát - hogyan mondjam - erősítőleg hatna, ha ott lenne, de attól félek, a kormányoldali többséget még így együtt sem mindig tudnánk átütni. De visszatérve a részletes vitához, én szeretnék sorban haladni azokon a pontokon, amelyeket így röviden, idő szűkében meg szeretnék indokolni, hogy miért kérem a támogatásukat.

Az 51. ajánlási pontban nyújtottuk be azt a módosító javaslatot, amelyről részben már Schiffer képviselőtársam beszélt, hogy az üzleti titok védelme ne terjedjen ki a közérdekű adatokra. Mi azt szeretnénk, hogy itt is nevesítve legyen. Az is sajnos egy elég rossz gyakorlat, sok esetben olyan közcégek, közvagyont kezelő állami vagy önkormányzati cégek gátlástalanul azt mondják, hogy az ő gazdálkodásuk, az ő pénzfelhasználásuk tulajdonképpen üzleti titok, és kiskirályként úgy viselkednek, minthogyha ők a magánszektorban dolgoznának, miközben egyébként olyan tevékenységet látnak el, amely közhasznúnak minősül vagy a közvagyon kezelésére irányul.

A 62. és a 284. pontban, egyébként nem csak ezekben a pontokban, ahogyan Schiffer... - illetve Gaudi képviselőtársam is elmondta, most már én is így nyelvbotlásokba bocsátkozom, nagyon szeretnénk, ha a jogszabály és a törvény kifejezés pontosabban lenne elhatárolva, lévén, hogy a jogszabályba beletartoznak az önkormányzati rendeletek is, és ahogyan a két említett pontban egyébként még sok példát mondhatnék, de ezt írtam ki magamnak: a 284. ajánlási pontban arról van szó, hogy szerződéskötési kötelezettséget írhat elő e jogszabály, amit mi mondjuk, egy önkormányzati rendelet esetében nem tartunk kellően megalapozottnak. Tehát azért a szerződéskötési kötelezettség kellően erős beavatkozás a felek autonómiájába, hogy mondjuk, önkormányzati rendeletben ezt ne lehessen előírni, de ugyanígy igaz a jogi személyek tevékenységének a behatárolására, lévén, hogy a jogi személy mindent megtehet, amit jogszabály nem tilt. Ebben az esetben is inkább a törvény kifejezés lenne a jogszabály helyett a megfelelő.

A 86. pontban arra teszünk javaslatot, és ez lehet, hogy erős javaslatnak tűnik, de a magyar viszonyoknak és sajnos az off-shore cégviszonyoknak megfelelően ezt el kellene fogadni, hogy a nyilvános részvénytársaság kivételével minden létesítő okiratban, tehát egyéb cégek létesítő okiratában meg kelljen jelölni azt a magánszemélyt, és ez lehet, hogy nem közvetlen, hanem közvetett tulajdonlással is megvalósulhat, tehát, ha mondjuk, egy cég a tulajdonos vagy az alapító, akkor annak a cégnek is továbbvive a tulajdonosi hátterét, egészen addig, amíg a magánszemélyekig nem jutunk el, meg kelljen jelölni, lévén, hogy trükkök százaival és ezreivel, itt már a külföldi elemzések is leírták azt, hogy a nemzeti vagyon, illetve sajnos az államadósság többszörösét vitték ki ismeretlenek off-shore cégeken keresztül. Ezt nem szabadna hagyni, és ennek lehetne egy eszköze, hogy bizony, egy létesítő okiratban, amelyben egy céget létrehoznak, legyen meghatározva, hogy kik a valódi tulajdonosok.

A 169. ajánlási pont: arra teszünk módosító javaslatot, hogy egy alapítvány kedvezményezettje ne csak a kuratórium tagjának közeli hozzátartozója ne lehessen, hanem egyáltalán hozzátartozója, hiszen miért jó az a szabályozás, hogyha a kuratórium tagjának, mondjuk, az élettársa vagy az élettartásának a hozzátartozói lehetnek kedvezményezettek. Itt ezt a hozzátartozóra módosítanánk. Ez azt jelentené, hogy egy szigorúbb szabályozást jelentene a jelenlegihez képest.

A 224. ajánlási pontban arra teszünk javaslatot, hogy a Ptk.-ban jelenleg tulajdonképpen a szomszédjogok legfőbb védelmeként meghatározott rendelkezés benne maradhasson. Ez azt mondja ki, hogy a tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen a szomszédait szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné.

(22.10)

Ez a gyakorlatban nagyon sok esetben a birtokjogi vitákban, az egymás mellett vagy együttélési vitákban hivatkozási alap volt a bíróságok előtt, és tulajdonképpen erre hivatkozva lehetett olyan pereket megindítani, amelyekben akár, mondjuk, egy közös tulajdon esetén, vagy még inkább az egymás mellett, együtt élő telektulajdonosok egymás háborgatását meg tudták akadályozni, legalábbis jogalapjuk volt arra, hogy bírósághoz forduljanak.

Nem tudom, hogy ha ez kikerül vagy az új Ptk.-ban nem szerepel, akkor milyen módon lehet jogalapot teremteni arra, hogy az ilyen problémával szembenéző emberek az igazságukat bíróság előtt érvényesítsék. Lehet, hogy van ilyen, de akkor kérem, nevezzék meg azt a szakaszt, és akkor én készséggel megnézem, és el tudom fogadni, ha csak a mi figyelmünket kerülte el. Ha viszont nincs, akkor kérem, támogassák ezt a javaslatot.

A 230. pontban egy nem túl bonyolult, de mégis fontos kiegészítést javasolnánk. Az elbirtoklás megszakítása esetében azt szeretnénk, ha egy írásbeli felszólítás elég lenne ehhez, lévén, hogy nem feltétlenül jó, ha mindenért bírósághoz kell fordulni, vagy az teremt majd egy bírósághoz fordulási kényszert, hogy mondjuk, egy írásbeli felszólítás nem feltétlenül elegendő. Ez jó lenne, ha ebben a formában belekerülhetne a törvényjavaslatba.

A 289. pontban egy elég furcsa dogmatikai megoldást szeretnénk kiküszöbölni. A fiduciárius hitelbiztosítékok semmissége önmagában üdvözlendő dolog, de nem nagyon értem, megmondom őszintén, hogy azon túl, hogy ezeket a kikötéseket semmisnek mondja ki az új Ptk. tervezete, miért került bele az a tagmondat, hogy a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelvben - nyilván európai uniós irányelvről van szó - meghatározott megállapodások kivételével.

Ezt azért nem értem, megmondom őszintén, hiszen egyrészt az irányelvek csak az elérendő cél szempontjából kötelezik a jogalkotót. Ha ezt az irányelvet megfelelő módon át szeretné ültetni a jogalkotó, az Országgyűlés, akkor itt fel kellene sorolnia azokat a kitételeket, amelyeket ő kivételként, illetve az európai uniós joganyag kivételként jelölne meg, így ez a hivatkozás tulajdonképpen majdnem hogy lehetetlenné teszi azt, hogy egy nem jogi végzettségű állampolgár tudja, hogy hol kell keresni, mert még a száma sincs megadva ennek a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelvnek. Sőt, továbbmegyek, nem is feltétlenül kell hogy tudja az, akinek nincs jogi végzettsége, hogy itt egy európai uniós joganyagról van szó. Tehát ez is probléma lehet.

Hozzáteszem, ha már itt felmerült a téma, hogy egyáltalán az EU-jognak való megfelelés és a különböző irányelveknek és a rendeleteknek a felsorolása a törvény végén teljesen fölösleges véleményünk szerint, hiszen erre nincs törvényi kötelezettség, és ha ezek az irányelvek vagy a különböző európai uniós joganyag változik, akkor automatikusan módosítani kell a polgári törvénykönyvet. Ez nem túl elegáns, és ráadásul elég lenne az, hogy ha magában a tartalmában megfelelne a polgári törvénykönyv ezeknek a különböző irányelveknek és kötelezettségeknek.

Szeretnénk - és ez a 361. pontban megfogalmazott javaslatunkban szerepel -, hogy a jogalkotással okozott kárért való felelősség is megteremtődjön. Ez is egyfajta újdonság, és lehet ezzel vitatkozni, de akkor kérem, hogy ezt akár tegyék meg, és tudjunk rá reagálni. Úgy gondoljuk, hogy azért a jogalkotónak is felelősséget kell vállalni, noha nem feltétlenül annak, aki mondjuk, egy törvényjavaslatot benyújtott és azt elfogadta, bár az is egy érdekes kérdés lehet, hogy ezt az elvet hogyan lehet áttörni, viszont a magyar állam mögöttes felelőssége adott esetben megállapítható kell hogy legyen az Országgyűlésnek bizonyos döntéseivel szemben.

És zárszóként - hogy a szűkös időkeretbe is beleférjünk -, a fogyasztó fogalmánál már többször megfogalmaztuk aggályainkat amiatt, hogy ez csak a természetes személyt foglalja magában. Utalnék arra, hogy a polgári törvénykönyvben nagyon sokáig úgy szerepelt, és ez lenne vélhetően a megfelelő megoldás, hogy aki a tevékenységén, mondjuk, egy gazdasági tevékenységén kívül álló indokból vesz egy szolgáltatást igénybe - gondolok itt egy kisvállalkozásra vagy akár egy középvállalkozásra is -, ugyanúgy fogyasztónak minősüljön, hiszen érezhetjük, hogy mondjuk, egy sarki zöldséges, amikor bekötik hozzá a közműveket, akkor az áramszolgáltató céggel szemben nincs egyenrangú viszonyban, és amikor kijön a számla vagy egyéb problémái akadnak, akkor ő bizony ugyanolyan fogyasztó, mint egy természetes személy.

Természetesen itt lehet különböző vonalakat meghúzni, és lehetne ezen vitatkozni, de úgy gondoljuk, hogy a Ptk.-ban a nagyon sokáig egyébként üzembiztosan benne lévő fogyasztó fogalma megfelelő lett volna, és a 403. pontban erre teszünk javaslatot, hogy ez visszakerüljön. Röviden ennyiben szerettem volna néhány javaslatot ismertetni, amihez kérem a támogatásukat.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Vas Imre képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

DR. VAS IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Staudt képviselőtársam, de azt hiszem, más jobbikos képviselőtársaim is azt szorgalmazták, hogy a törvényt, illetve a jogszabályt javítsuk ki, illetve módosítsuk törvényre.

Itt polgári jogi jogviszonyokról beszélünk, és megmondom őszintén, nehezen tudom elképzelni, hogy lenne bármilyen olyan felhatalmazás, ami törvényen vagy kormányrendeleten kívül más jogalkotó szerveknek polgári jogi jogviszonyok szabályozására felhatalmazást adna. Merthogy a miniszter, önálló szabályozó szervek vezetői, a Nemzeti Bank elnöke, illetve az önkormányzat csak külön felhatalmazás alapján alkothat rendeletet, de ezek a felhatalmazások nem terjednek ki azokra az esetkörökre, amit képviselőtársam mondott. Tehát az alaptörvény, a jogalkotásról szóló törvény, az önálló szervezetszabályozó szervekről szóló törvény, egyes törvények vagy az önkormányzati törvény sem ad felhatalmazást arra az önkormányzatoknak, hogy polgári jogi jogviszonyokat ők külön szabályozzanak. Úgyhogy úgy gondolom, hogy ez az aggodalmuk nem valós. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Salamon László képviselő úrnak.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Ebben a kérdésben egy picit vitatkoznék Vas Imre képviselőtársammal, mert az önkormányzat nemcsak származékos rendeletet alkot, hanem eredeti rendeletalkotó is. Tehát nem csak felhatalmazás alapján adhat ki rendeletet.

Én is azt gondolom - és ezt a bizottságban el is mondtam, és a szavazatomat is ez befolyásolta: támogattam a jobbikos javaslatcsomagot -, hogy hasznos lenne, sőt megkockáztatom, szerintem nélkülözhetetlen lenne egy értelmező rendelkezés, ahogy jelenleg is van a jelenlegi polgári törvénykönyvvel kapcsolatosan, hiszen a jelenleg hatályos Ptk.-ban is jó néhány utalás van ilyen formában, hogy jogszabály így vagy úgy rendelkezhet vagy eltérhet a fő szabálytól. Tartalmaz a jelenlegi polgári törvénykönyv is egy olyan értelmező rendelkezést, ami megmondja, hogy mi minősül jogszabálynak: törvény, és ha emlékezetem nem csal, a kormányrendelet - leszűkíti erre a kettőre. Még a törvényerejű rendeletet is az eredeti szöveg tartalmazta. Elvileg hatályban lehet törvényerejű rendelet is, bár azt hiszem, a polgári jog világában ez már nem gyakorlati.

Én tehát azt gondolom, hogy kodifikációs szempontból érdemes lenne azt megfontolni, hogy az új polgári törvénykönyv is értelmezze azt, hogy mit kell a törvény alkalmazása szempontjából jogszabálynak tartani, mert ha ezt nem tesszük meg, akkor elvi értelemben a jogalkotási törvényben jogszabály címszó alatt felsorolt valamennyi jogi norma, ami a jogalkotási törvény szerint jogszabálynak minősül, ilyen értelemben a törvény alkalmazása szempontjából is jogszabály lenne, ami nem hiszem, hogy jogalkotói szándék. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

(22.20)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Staudt Gábor képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon rövid leszek. Valóban, az eredeti jogalkotói hatáskör, amiről beszélünk, és ebben az esetben az önkormányzatok nem felhatalmazás alapján alkotnak jogot, hanem eredeti jogalkotási hatáskörükben, és ez - egyébként egyetértek Salamon képviselőtársammal - problémákat okozhat.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a felszólalások sorát. Megadom a szót Mátrai Márta képviselő asszonynak, Fidesz-képviselőcsoport.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én még akkor nyomtam meg a gombot, amikor a polgári törvénykönyv Negyedik könyvével kapcsolatos észrevételek és javaslatok hangzottak el itt a tisztelt Házban. A benyújtott módosító indítványok is rávilágítottak számomra arra, hogy a törvényjavaslat jogpolitikailag legvitatottabb része a családjogi könyvön belül az élettársi és a bejegyzett élettársi viszonnyal kapcsolatos rendelkezések.

Meggyőződésem, hogy a hatályos magyar jog - itt a jelenleg hatályos polgári törvénykönyvet értem alatta - párkapcsolatokkal kapcsolatban megfogalmazott hármas formáját kell kiemelni. Tehát a jelenleg hatályos jog ismeri a házasságot, ismeri a bejegyzett élettársi viszonyt és az élettársi viszonyt is. A különböző neműek párkapcsolatának jogi elismerésénél pedig kétféle kategóriát említ meg: a házasságot, valamint az élettársi kapcsolatot, az azonos neműeknek pedig szintén választási lehetősége van, bejegyzett élettársi kapcsolatban vagy pedig élettársi kapcsolatban élhetnek.

Az elhangzottak alapján azt gondoltam, hogy ha összehasonlítjuk a jelenleg hatályos törvényt, illetőleg az előttünk lévő kódexben megfogalmazottakat, akkor talán sokkal inkább a benyújtott módosító indítványok közötti ellentétek ellentmondásait egy kicsit csitítani lehet.

A jelenleg hatályos polgári törvénykönyv az élettársi kapcsolat fogalmát és annak vagyonjogi hatásait az 1959. évi IV. törvénynek egyrészt a 685/A. §-a, valamint az 578/C. §-a tartalmazza, és ez utóbbinál kiemelném - és itt visszahivatkoznék arra, amit Rubovszky képviselő úr is említett -, hogy ez a szakasz a kötelmi jog részben található meg, és a kötelmi jog részben a társaságról szóló fejezetben. Ez azért nagyon fontos, mert itt az ellentmondásokból, illetve a különböző véleményekből úgy vettem észre, hogy nagyon sokan a Rubovszky úr által elmondottat nem fogadták el.

Ha összehasonlítjuk a jelenleg hatályos Ptk.-ban a 685/A. §-t és az előttünk lévő kódexben a VII. cím alatt megfogalmazott "Az élettársi kapcsolat létrejötte és családjogi hatásai" cím alatt az élettársi kapcsolat definícióját, akkor azt kell mondanom, hogy szinte azonos szövegkörnyezetet találunk, és az élettársak vagyoni viszonyaira a jelenleg hatályos mindössze egy rendelkezést tartalmaz, és a Ptk. 578/C. §-a rögzíti, hogy az élettársak együttélésük alatt a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont.

Álláspontom szerint ezekből az következik, hogy az élettársi viszony nem az élettársak akaratnyilvánításával keletkezik, hanem egy ténylegesen fennálló élethelyzethez fűz a jogalkotó jogkövetkezményeket. Jelenleg ugyanis az élettársaknak nincs törvényes öröklési jogi státusa, úgy, ahogy az elhangzott itt a bejegyzett módosító indítványoknak a fényében is.

A hatályos jog alapján, ami 2009 óta az élettársi kapcsolat esetében lehetővé tette a nyilvántartás létrejöttét, ez pedig az élettársi nyilatkozatok nyilvántartását jelenti, amelyet egy közjegyzői nemperes eljárás keretében lehet megtenni. Azt hiszem, ez minden jogász előtt ismert. Viszont ha az új polgári törvénykönyv tervezett szabályait megnézzük, akkor mind a Negyedik, a családjogi könyvben, amely bővíti az élettársak jogait és kötelezettségét, másrészről a Hetedik könyvben, amire a módosító indítványok zöme is irányul, az öröklési jogi könyvben törvényes öröklési jogot biztosít az élettársak számára.

De nézzük meg, hogy ez hogyan is jelenik meg a jelenleg hatályosban, illetőleg a módosításban, illetve a jelenlegi kódexben.

A törvényjavaslat Negyedik könyve külön részben szabályozza az élettársak jogait és kötelezettségeit, az élettársak fogalmát meghatározza. Itt vissza kell utalnunk az Alkotmánybíróság döntésére, ez a 14/1995. (III.13.) számú alkotmánybírósági határozat, amelynek fényében szinte azonos fogalmi körbe helyezi az élettársak meghatározását, mint ami a jelenleg hatályos polgári törvénykönyvben is megtalálható, és a törvényjavaslat előírja az élettársak számára a kölcsönös együttműködést és a támogatási kötelezettséget. A vagyoni viszonyok rendezése körében pedig lehetőséget ad arra, hogy az élettársi vagyonjogi szerződés kötésére és ennek országos nyilvántartásba vételére kerüljön sor.

A kódex azonban a házassági vagyonjogi szerződés mintájára nagyobb nyomatékot kíván adni a vagyoni viszonyok előzetes rendezésének, ugyanakkor szerződés hiányában az élettársak között egy, a közszerzeményi rendszerhez hasonló törvényes vagyonjogi rendszer körvonalát is meghatározza.

Bővülnek az élettársak jogai a kapcsolat megszűnése esetén, e körben új jogintézményként kerül bevezetésre az élettársak egymással szemben fennálló tartási kötelezettsége, illetve a törvényjavaslat rendezi a lakáshasználat szabályait is, ami már itt elhangzott Rubovszky képviselő úr, illetőleg az ellenzéki képviselők kontra módosításai vitájában.

A törvényjavaslat lehetőséget ad arra, hogy hosszabb ideig fennálló élettársi kapcsolat megszűnése esetén a rászorult élettárs tartást követelhessen, de ennek is vannak feltételei, mégpedig a kódexből kiolvasható, hogy ha az élettársi kapcsolatból gyermek születik, akkor egy év, egyébként pedig a tízéves együttélés alapozza meg a tartási jogosultságot a volt élettársakkal kapcsolatban.

Amit még kiemelnék, ez a Hetedik könyv, mert a Hetedik könyv az élettársaknak öröklési jogi intézményt biztosít, és itt főleg ami kiemelkedik, az pedig a dologi jogilag védett személyes szolgalom formájában használati jogot ad az örökhagyóval közösen lakott lakásra és a közösen használt szokásos berendezési és felszerelési tárgyakra. Itt is a tízévi együttélés szükséges a lakáshasználati joghoz, másodszor pedig további feltétele az öröklésnek, hogy az életközösség az örökhagyó halálakor is fennálljon.

Azt gondolom, hogy ha összehasonlítjuk a jelenleg hatályos, illetőleg az előttünk lévő kódexet a benyújtott módosító indítványok fényében, akkor sokkal inkább kezelhetők azok az ellentmondások, amelyek itt megfogalmazódtak képviselőtársaim részéről.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Vas Imre képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

DR. VAS IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Valóban, abban Salamon képviselőtársamnak igaza van, hogy az önkormányzatnak van eredeti jogalkotási feladata, mert az alaptörvény azt írja, hogy feladatkörében eljárva az önkormányzati törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyokat is rendezhet az önkormányzat. De úgy gondolom, hogy ez azzal a megkötéssel, hogy feladatkörében eljárva, szinte kizárttá teszi azt a lehetőséget, hogy polgári jogi jogviszonyokat szabályozzon, mert a polgári jogi jogviszonyok elsősorban nem helyi társadalmi viszonyokat rendeznek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(22.30)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Ipkovich György képviselő úr, MSZP-képviselőcsoport. Öné a szó, képviselő úr.

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A lefolytatott vita kicsit nyomasztólag hatott kebelemre - ahogyan szokás mondani ilyen környezetben -, hisz gyökeres változás tapasztalható a jogalkotás menetében a polgári törvénykönyv elfogadásánál.

A Szocialista Párt viszonylag kis számú módosító indítványt terjesztett elő a Ptk.-hoz, azok sem gyökeres változást vagy szerkezeti struktúraváltást jelentenének, hisz pontosan az volt a célunk, hogy érzékeltessük, hogy lényeges, átfogó változtatásokat a beterjesztett tervezeten nem kívánunk eszközölni. Nemegyszer pirongatott az államtitkár úr a bizottsági vita kapcsán, hisz az általam nagyon tisztelt alaposságával számos olyan változást fedezett fel a szocialista álláspontban, ami korábban megvolt, most pedig elhagytuk. Pontosan az volt az oka ennek a változásnak, államtitkár úr, hogy a magunk részéről a kompromisszumkészségünket bizonyítsuk ennek a vitának a lefolytatása során.

Mégis néhány változásra, illetve módosító indítványunkra felhívnám a figyelmet, amely nem nélkülöz bizonyos politikai felhangokat. Ilyen a 6., az 52. és a 360. pontban előterjesztett módosító indítványunk.

A 6. pontot a cselekvőképességgel kapcsolatos szabályozásnál terjesztettük elő, nem titkoltan azért, hogy figyelemfelhívó jelleggel utaljunk a jogágak közötti összhang, koherencia megbomlására. A korábbi időszakban a vétőképesség és cselekvőképesség összhangban volt, hisz 14 év volt a vétőképesség korhatára, 14 év volt a korlátozott cselekvőképesség határa, ilyen módon nem kerültek konfliktusba egymással. Nem olyan régen, általunk nem titkolt módon helytelenül változott meg a büntetőjogi szabályozás, hiszen 12 éves korban állapította meg a tisztelt Ház a vétőképesség alsó határát bizonyos esetekben. Úgy gondoltuk mi, hogy ezt követni kell a polgári jogi szabályozás tekintetében is, ezért terjesztettünk elő olyan módosító indítványt a 6. ajánlási pontban, amely úgy szólna, hogy korlátozottan cselekvőképes az a kiskorú, akinek büntethetőségét a büntető törvénykönyvről szóló törvény alapján a bíróság megállapította.

Úgy gondoljuk, hogy nem választható el ez a két oldal egymástól, a büntetőjogi és a polgári jogi aktus és cselekvőképesség, ezért arra az álláspontra helyezkedtünk, és ajánljuk a Háznak, hogy fogadja el, hogy amely 14 évet be nem töltött kiskorúnak büntetőbíróság már megállapította a cselekvőképességét, azt akceptálja a polgári jog is a cselekvőképesség tekintetében. Ennek a módosító javaslatunknak ez az értelme. Nem titkoljuk azt az álláspontunkat, hogy igazán megoldásnak azt tekintenénk, ha 14 éves korra visszavinnénk a vétőképesség alsó korhatárát is.

A másik ilyen módosító indítványunk az 52. ajánlási pontban megfogalmazott indítvány, amely már elhangzott ebben a Házban más megfogalmazásban. Ez a bizonyos üzleti titkokkal kapcsolatos álláspontunk, amely úgy szólna, hogy üzleti titok védelme nem akadályozhatja az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény alapján előterjesztett, a nemzeti vagyon körébe tartozó vagyon feletti rendelkezés tartalma, illetve nemzeti vagyonnal való gazdálkodásra vonatkozó tény vagy adat megismerésére irányuló kérelem teljesítését. Nyilvánvaló tény, hogy kezelni kell azt a dilemmát, illetve azt a konfliktushelyzetet, amely az üzleti életnek az üzleti titokhoz fűződő érdekeltsége, illetve a közpénzek elköltésénél a közpénzek elköltésének nyilvánossága, lucidum volta melletti érveket jelenti.

Az állam, illetve az államnak bizonyos cégei, szervei időnként a gazdasági élet részét képezik, így tulajdonképpen a gazdálkodás rendes folyományaként vonatkoznia kellene rájuk az üzleti titok szabályának, azonban mi úgy gondoljuk, hogy mégis prioritást kell hogy kapjon az az igény, hogy aki viszont közpénzekkel gazdálkodik, aki közpénzeket költ el, az ne hivatkozhasson és ne bújhasson az üzleti titok fátyla mögé akkor, amikor számot kell adni annak az elköltéséről. Ez a jogszabályi módosító javaslatunk ezt a célt szolgálja.

Szólnék még néhány szót a 360. pontban előterjesztett módosító javaslatunkról, az oly régóta emlegetett, de régóta hiányzó jogalkotással okozott kárral kapcsolatos esetről is. A jogalkotással a jogalkotó szervek akaratlanul még a jogalkotási élet normális menetét figyelembe véve is okozhatnak kárt bizonyos esetekben, különösen akkor, ha egy felfokozott, úgynevezett forradalmi jogalkotással állunk szemben. Itt bizony megesik az, hogy az egyik jogszabály üti a másikat, és a gazdálkodó élet szereplői rosszul értelmezik ezeket a jogszabályokat. Mondjuk, megváltoznak a jogszabályok olyan módon, hogy ők már alappal, indokoltan invesztíciókat eszközöltek, bízva abban, hogy hosszú távú szabályozás részesei.

Abban a világban, tisztelt képviselőtársaim, ahol időtlen időknek szánt törvények - az alaptörvény - egy év eltelte alatt három vagy négy módosítást érnek meg, gondoljuk el, hogy a gazdálkodással kapcsolatos jogszabályok milyen gyorsan változhatnak, miképpen változnak is, és milyen károkat okozhatnak a gazdasági élet szereplőinek. Ezeknek az anomáliáknak a kiküszöbölésére fogalmaztam meg a képviselőtársaimmal a 360. ajánlási pontban a jogalkotással kapcsolatos károkozásért való felelősség szabályait.

Végezetül nem tudok ismét elmenni a Kereszténydemokrata Néppárt által beterjesztett módosító javaslat mellett. Tisztelt Képviselőtársaim! Abban, hogy végül is a pártom úgy döntött, hogy félretéve a korábbi jogalkotási koncepcióit, elképzeléseit, egységesen leteszi a garast, és az álláspontját megfogalmazza a beterjesztett törvény támogatása mellett, nem kis szerepe volt annak, hogy olyan előremutató és valóban új szabályozásokat tartalmazott, mint az élettársi viszonyokra vonatkozó - én ma nevezném így bátran -, forradalmian újnak tekinthető szabályozás. Ez az egyik sarkalatos pontja volt annak, hogy ne bántsuk, ne szeleteljük szét ezt a jogszabályt, fogadjuk el úgy, ahogyan azt a tulajdonképpeni tudomány előterjesztette. Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy valóban, most ez az álláspontunk, látva a többségnek a módosuló álláspontját, zavart okozott nálunk is. Nem tudjuk, hogy mit tegyünk most ezzel a jogszabállyal. Nagyon sajnálnám, ha pontosan egy előremutató és valóban új, antiortodox szabályozás megváltoztatása lenne az oka, hogy meg kell nekünk is változtatni a korábbi álláspontunkat, és ne támogassuk ezt a jogszabályt. Nem szeretnénk ezt megtenni, hisz valóban az az érdekünk és az az elképzelésünk, hogy egy hosszú távú, stabil és viszonylag kisebb módosításokkal elfogadott alapjogszabályt, a polgári törvénykönyvet fogadjuk el.

Ezért kérem a képviselőtársaim megértését, hogy inkább gondoljuk kétszer újra az elfogadandó szabályozás lényegét, beszéljük meg inkább háromszor, mint hogy egyszer olyan meggondolatlan jogszabályalkotásra kapassuk magunkat, ami ezt a bizonytalan állapotot, ennek a szerencsétlen sorsú Ptk.-nak a hatálybalépését megint elbizonytalanítja, és a távoli jövőbe tolja ki, illetve azzal a veszéllyel fenyegessen, hogy időtlen időkig módosítás és módosítás tárgya lesz.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Papcsák Ferenc képviselő úr, Fidesz-képviselőcsoport. Öné a szó.

DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ipkovich képviselő úrra reagálnék, illetőleg az általa tett módosító javaslatra, amely a cselekvőképesség szabályait összhangba kívánná hozni a büntető törvénykönyvben bevezetett, a 12-14 év közötti elkövetőkkel szemben alkalmazott, mondjuk így, szabályozás kérdésével.

Azt gondolom, hogy ez nem helytálló. Egyrészt a polgári törvénykönyvben általánosan határozza meg és általánosan fogja meghatározni a jogalkotó a cselekvőképesség korlátozását, illetőleg a cselekvőképtelenség szabályait. A büntető törvénykönyv egy privilegizált esetet rajzol fel, amely abból a társadalmi igényből indult ki, mely szerint a 12-14 év közötti gyermekek - hogy így fogalmazzak - nagyon súlyos bűncselekményeket követtek el és követnek el az országban az elmúlt években. Csak emlékeztetném a tisztelt képviselőtársaimat, hogy majd ezer alkalommal súlyos testi sértést követtek el, illetőleg majdnem ötven alkalommal erőszakos nemi közösülést, és nyilvánvalóan a jogalkotónak, az új büntető törvénykönyvet megalkotónak le kellett ezt reagálni, és be kellett vonni a büntető hatósági rendszerbe az ilyen súlyos, élet vagy a testi épség ellen vétő bűnelkövetőket.

(22.40)

De ez nem azt jelenti, hogy a polgári törvénykönyvben is ezt a gyakorlatot követnünk kellene. Azt gondolom, hogy kellőképpen megindokoltuk a bizottság előtt is, illetőleg itt a parlamentben is. Kérem, hogy fogadják el az észrevételemet.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Ipkovich György képviselő úrnak, MSZP képviselőcsoport.

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Nem tudom, milyen társadalmi igényről tetszik beszélni, és nem tudom, hogy milyen adatokkal tetszik ezt alátámasztani. Vannak olyan társadalmi igények, hogy alkalmazzuk a talió elvet, szemet szemért, fogat fogért, hozzuk vissza a halálbüntetést. De hogy mégsem mindig kizárólag az ilyen bizonytalan és meg nem fogható igényeknek tesz eleget a jogalkotás, ez mutatja a jogalkotás civilizáltságát.

Én azt mondtam, hogy a jogágak korábbi összhangja megbomlott azzal, hogy a vétőképességi korhatárnál megváltozott a 14 éves elkövetési kor, bizonyos esetekben leszállítottuk 12-re, és arról van szó, hogy ennek a másik olvasatát is alkossuk meg, hogy az ilyen esetekben, ha valóban megállapítja a bíróság a vétőképességet, akkor legyen az cselekvőképes. A "ne rabolj" tilalmát és az ügyletképességet, adásvételi képességet azért hozzuk valahogyan szinkronba. Hisz mind a kettő, mondjuk, a vagyonnal való rendelkezésről szól. Ha az egyikben igent mond egy szakértői társaság, nyilvánvalóan annak a másik oldalára is igent kell hogy mondjon.

De én azzal kezdtem, igen tisztelt képviselőtársaim, a felszólalásomat, hogy ezt jelzésnek szánjuk, hogy nem lehet egyoldalúan belepancsolni a jogszabályalkotás rendszerébe. Át kell gondolni a folyamatokat és a szabályozásokat. Mert ha egyik oldalon mondunk valamit, akkor valamit a másik oldalon is kell mondani, különben megbomlik a jogi szabályozás összhangja. Erre céloztam én ezzel az előterjesztéssel.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Papcsák Ferenc képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz): Nagyon röviden reagálnék. Képviselő úr azt mondta, hogy milyen adatokra hivatkozunk. Ez az ügyészség adata, illetőleg a bíróság előtti adatok. Ez mindenki számára teljesen ismert, tehát nyilvánvalóan mindenki által ismerhető, a Statisztikai Hivatal által rögzített adatok. A megindított és a befejezett büntetőeljárások kapcsán rögzített tényadatokról van szó. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Salamon László képviselő úrnak, az alkotmányügyi bizottság elnökének.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Én is Ipkovich képviselő úr felszólalására reagálnék. Szóval, képviselő úr, ne haragudjon, de pont az ön példája a legjobb példa arra, hogy mennyire más szempontok szerint kell a cselekvőképesség, vétőképesség kérdéseit, a polgári jogban meg a büntetőjogban a büntethetőség szabályait meghatározni. Hát, képviselő úr, a "ne rabolj" parancsának az értelmezése, illetőleg a vagyoni ügyletekhez szükséges megfelelő belátási képesség két olyan dolog, ami szerintem nem hozható közös nevezőre.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Z. Kárpát Dániel képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport. Öné a szó.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ajánlás 291. és a 403. pontja mentén szeretnék további pontosításokat foganatosítani, főleg a fogyasztó fogalmának tisztázása kapcsán. Hiszen jellemzően kimarad egy károsulti kör, és egy jellemző károsulti kör; nemcsak az ajánlásból, de egyáltalán a közbeszédből. Ez a hitelkárosult mikrovállalkozók körével lenne illethető. De látható az, hogy a fogyasztó tekintetében nagyon sok jellemző magyar tulajdonú vállalkozó, kisvállalkozó feltűnik, fel kellene hogy tűnjön, mégsem kapják meg azt a szükséges jogi védelmet, ami nélkül nem tudnak érvényesülni, és nem tudnak megmaradni egy ilyen súlytalan helyzetben.

Láthatjuk azt is, hogy nem elég a fogyasztót, az egyszerű polgárt védeni. Mi történik, hogyha a vállalkozásom tartozik, adott esetben előtörlesztési díjat, kamatot, kötbért nem követelhetnek, csak azt, ami "tényleg" az előtörlesztéssel kapcsolatos, és majd a bíróság feladata lesz megállapítani, hogy mi is ez pontosan, pedig egy tételes, taxatív felsorolás nagyon sokat segíthetne ezen a helyzeten. Erre azt a választ kaptuk, hogy olyan magas absztrakciós szintet határoztak meg ezen jogszabály számára, hogy ugyan már, ne soroljanak fel benne semmi hasonlót tételesen, majd utólag a bíróság dönt ilyen esetekben. Ez mégsem jelzi azt, hogy kellő védettségi szintet kapnának azok, akik számára ez szükséges lenne.

Látható az is, hogy az EU-ban elvárt fogyasztóvédelmi szinthez képest egy grammal nem mozdul el fölfelé a kormányzat, semmivel nem biztosít többet annál, mint amit amúgy a hazai kritikus helyzet igényelne. És az is látható, hogy a tisztességtelen szerződés fogalmát lényegében csak az általános szerződési feltételekre korlátozza, pedig hát az egyedi szerződéseket is intézmény kellene hogy védje.

És egy utolsó, nagyon fontos fogyasztóvédelmi problémaként jelentkezik az, hogy a pénzügyi fogyasztók státusa továbbra sincs tisztázva. Hiszen magából a fogyasztóvédelmi törvényből is jellemzően hiányoznak a pénzügyi fogyasztók. Nagyon sok olyan kitételt találunk, hogy vonatkozik ez általában az ügyfelekre, polgárokra, fogyasztókra, kivéve a pénzügyi cégek és egyéb csoportosulások ügyfeleit. Látható az, hogy a pénzügyi fogyasztók státusa amiatt is rendezetlen, mert 18 vagy 19 jogforrási hivatkozással lehet az ő helyzetüket rendezni, adott esetben jogi eljárás során. Tehát a védőjüknek ennyi irányból, ennyi helyről és ekkora muníció felhasználásával kellene felkészülni, ami teljes mértékben életszerűtlen, tarthatatlan.

Tehát még egyszer mondom, az EU által követelt minimumon túl ezek azok a védendő csoportok, amelyek egyértelmű védettséget kellene hogy élvezzenek. Addig fogyasztóvédelmi szempontból ez az előterjesztés elfogadhatatlannak kell hogy minősíthető legyen.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Lendvai Ildikó képviselő asszony, MSZP-képviselőcsoport.

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm a szót, alelnök úr. Két témában szeretnék hozzászólni. Az első téma kapcsolódik a 19., 21., 23., 29., 30. és 34. ajánlási számon benyújtott módosítókhoz, vagyis a korlátozott cselekvőképességgel kapcsolatos jogszabályokhoz fűződik. Meg kell mondanom, mert ugyan több módosító indítványt is adtunk be ebben a tekintetben, éppen ezért kell megmondanom, hogy komoly előrelépésnek tartjuk a Ptk.-tervezet azon rendelkezéseit, amelyek a korlátozott cselekvőképességgel, a gondnoki intézménnyel és különösen a támogatói rendszer és attitűd bevezetésével kapcsolatosak. Ez egy nagyon korszerű és egyben emberséges szemlélet, mert a támogatásnak ad nagyobb hangsúlyt a korlátozott cselekvőképességű emberek tekintetében. Ez tehát egy előrelépés.

A mi módosító indítványaink azt célozzák, és ebből egyet már Ipkovich György kollégám ismertetett is, amit szintén nagyon fontosnak tartunk, de a többi azt célozza, hogy még további előrelépéseket tegyünk egy olyan szemlélet irányába, amely a lehető legteljesebb módon, ha kell, támogatással, de kiteljesíti a korlátozott cselekvőképességű, valamilyen fogyatékkal küzdő emberek lehetőségeit. A legfontosabb módosító indítványunk voltaképpen kapcsolódik a különböző fogyatékkal küzdő emberek civil szervezeteinek, érdek-képviseleti szervezeteinek kéréséhez. Mi ezt a kérést akceptálva nyújtottunk be olyan módosító indítványt, amely csak a részleges korlátozás intézményét vezetné be a cselekvőképességet illetően, és a teljes cselekvőképtelenség fogalmát törölné a tervezetből.

Természetesen értjük, hogy adódhatnak olyan helyzetek, amikor valaki minden egyes döntési lehetőséget illetően cselekvőképtelen, mégis azt hisszük, nincs annak akadálya, hogy a bíróság külön területenként mérlegelje ezt; épp ezért önmagában döntésével csak egy részleges cselekvőképtelenséget ismerjen el. Azt gondoljuk, hogy ez nagyobb meggondolásra int, és jobban megfelel az e témával foglalkozó nemzetközi egyezmények szellemének is, amelyek szinte kivétel nélkül inkább a részleges cselekvőképtelenség fogalmának pontos értelmezését, mintsem a teljes cselekvőképtelenség bevezetését alkalmaznák és javallják más országoknak is.

Ugyanebbe a témakörbe tartozik az is, hogy sűrűbben ítéljük meg szükségesnek a gondnokság felülvizsgálatát. Legalább háromévenkénti felülvizsgálatot javasolnánk a tízéves időtartamok helyett.

(22.50)

Az ilyen típusú döntésekben a gondnok kijelölése, az átmeneti gondnok kijelölése ügyében valamilyen felülvizsgálatra vagy fellebbezésre lehetőséget adnánk, tehát kiküszöbölnénk a szövegtervezetből azokat a megfogalmazásokat, amelyek az ilyen esetekben egy-két helyen azt mondják, hogy itt fellebbezésnek helye nincs.

A másik témakör, amiről szólni szeretnék, a 193. és 398. ajánlásszámmal kapcsolatos. Nem akarnám újrajátszani a vitát az élettársak kontra házasságban élők különböző jogaival és általában a családjogi fejezetben való elhelyezésükkel vagy a regisztrált élettársak esetében az egész Ptk.-ban való elhelyezésükkel kapcsolatban. Ehelyett két konkrétumra hívnám fel a figyelmet, amely azonban természetesen összefüggésben van azzal a szemlélettel, amit képviseltünk, miszerint hogy a családok sokszínűek, és nem érdemes a Ptk.-ban való elhelyezésük alapján akár szimbolikus, akár konkrét, a jogos és valódi különbségeken túlmenő különbségtételt tenni köztük.

A 193. számmal beadott módosító indítványunk egy esetben engedélyezné az örökbefogadás lehetőségét a regisztrált élettársak esetében is, abban az egy esetben, amikor az élettárs gyermekének örökbefogadásáról van szó. Ezt a lehetőséget megnyitnánk. Ez az álláspont nemcsak az érintett érdek-képviseleti szervezetek, gondolom, mindenkihez elküldött véleményében szerepelt, hanem a gyermek érdekében, hogy mindenképpen valamilyen hozzá közel álló korábbi családtag gondozása alatt maradjon. Tehát a gyermek érdekében hasonló véleményt fejtett ki az UNICEF magyarországi képviselete is, és nem egyszerűen a különböző családi viszonyokról vallott véleményünk alapján, hanem kifejezetten a gyermek érdekét tekintetbe véve ezt az egy örökbefogadási lehetőséget javasolnánk megnyitni a jelenlegi szövegtervezethez képest.

Szintén az élettársakkal foglalkozik, de nem csak a regisztrált élettársakkal a 398. ajánlási számon beadott indítványunk is. Örömmel hallottam az előbb Steiner Pál kollégánktól, hogy ezt az alkotmányügyi bizottság támogatta. Ezt egyrészt szeretném megköszönni, másrészt szeretném hangsúlyozni annak fontosságát, hogy a közeli hozzátartozók definíciójába szeretnénk - és ezek szerint van is rá esély -, ha bekerülne az élettársi viszony is. Ennek nemcsak szimbolikus, hanem többfajta konkrét jogi következménye is lehetne.

A regisztrált élettársak kezelésével kapcsolatban most már nem a saját indítványaink ajánlási számához, hanem a KDNP-s módosító indítványok ajánlási számához kapcsolódva - különösen a 101., a 108. és a 109. pontokhoz - szeretném megjegyezni, hogy legnagyobb sajnálatunkra és legnagyobb egyet nem értésünkkel itt az történt, amit Steiner Pál a hozzászólásában úgy jellemzett, hogy kiporszívóztak a szövegtervezetből a KDNP-s módosítók mindent, ami a regisztrált élettársi viszonyra vonatkozik. Nem szeretném ismét elmondani, hogy ezt miért helytelenítjük, de ez az általános kiporszívózás néhol - már bocsánat a szóért - majdnem komikussá válik, mert hogy írmagja se maradjon a regisztrált élettársi viszony megnevezésének, a jelzett számú módosító indítványokban még azt se tennék lehetővé, hogy például a társasági szerződések módosításánál vagy a vagyonmegosztásnál és hasonló helyzetekben megemlítse a Ptk. a regisztrált élettárs fogalmát. Márpedig ha igaz az, hogy önök majd azt a törvényt, amely külön, a Ptk.-tól függetlenül szabályozza a regisztrált élettársi viszonyt, nem akarják bántani - ezt többektől hallottam, Papcsák képviselő úrtól is, de KDNP-s képviselőktől is, nekünk a bizottsági elnök urunk esküdött meg, illetve nyilatkozott úgy, hogy magát a törvényt és a jogviszonyt nem bántják -, de ha ezt el akarom hinni, és nagyon szeretném elhinni, akkor végképp érthetetlen, hogy ha önök szerint ilyen jogviszony létezni fog, akkor az üzleteket, társasági viszonyokat szabályozó paragrafusokban miért nem lehet megnevezni. Miért, ha kimondom, akkor több lesz? Vagy hogy tetszik ezt gondolni? Ilyenfajta szómágiával felesleges élni.

Amellett tehát, hogy megismételjük, hogy szerintünk felesleges és rossz ideológiai szemléletet tükröz a regisztrált élettársi viszony kivétele általában a polgári törvénykönyv mostani tervezetéből, mégiscsak meg kell fogalmaznom, hogy darabra, egyenként én szívesen hiszek önöknek, de az együttes és közös szándékot arra nézve, hogy önmagában a jelenlegi szabályozást nem akarják bántani, csak egy másik törvényben hagyják, nos ezt az együttes és közös szándékot számomra eléggé megkérdőjelezi, hogy még ezekben a nem családjogi természetű paragrafusokban sem hagyják meg általában a kifejezést. Ez az ördögűzés módszere, és nem egy korszerű polgári törvénykönyv megszövegezésének a módszere.

Köszönöm szíves figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Novák Előd képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport. Öné a szó.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Tisztelt Országgyűlés! Legkedvesebb képviselőtársammal, Dúró Dórával közösen nyújtottuk be azt a módosító javaslatot, amelyben az egyházi esküvő állami elismerését indítványozzuk, ahogy tettük ezt már korábban is. Amikor önök a homoszexuálisok közti regisztrált élettársai kapcsolatot toldozgatták-foldozgatták tavaly, mi azt mondtuk, hogy akkor inkább ezzel kellett volna foglalkozni. Bár sajnos leszavazták az egyházi esküvő állami elismerését, most ismét indítványozzuk. Külön felhívnám a figyelmüket, hogy bizonyos értelemben a saját gyermekük is ez a javaslat, ezért kérem, hogy ne gyilkolják le zsigerből, ahogy szokták azt tenni jobbikos javaslatok esetében, hanem fontolják meg, hiszen ezt az előző Orbán-kormány végén önök vetették fel, amire egyébként számos nemzetközi példa van, tehát nem magyar találmány - ha szabad így mondani -, és nem sérti az állam és az egyház szétválasztásának elvét, hiszen - hogy Sasvári Szilárdnak, a Fidesz korábbi országgyűlési képviselőjének az egyik cikkéből, egyik tanulmányából idézzek - az állam nem ruházna át hatósági államigazgatási jogkört az egyházakra, az állam viszont megszabadulhat bizonyos szertartásoktól.

Tehát ha valaki szeretne a jövőben is pezsgős, verses, virágos állami ceremóniát, ezt megteheti, de aki nem akarja kétszer kimondani a boldogító igent, annak az ne legyen kötelező. S ahogy az egyházak képesek az egyházi fenntartású középiskolákban akár érettségi bizonyítványt is kiállítani, akkor miért ne tudnának egy okiratot kiállítani és erről tájékoztatni az anyakönyvvezetőt, hogy megtörtént a házasságkötés. Hiszen csak erről van szó, nem ők anyakönyveznének, nem ők tartanák nyilván, már csak a kettős házasságok elkerülése érdekében is, és még sok egyéb érvet fel lehet hozni emellett, de hát ezt egyikünk sem mondja. Pusztán azt szeretnénk, hogy ne kelljen komolytalanul, egymás után akár kétszer ezt a ceremóniát eljátszani, hiszen akkor miért mondtunk előbb igent, ha azt később meg kell erősíteni.

Amikor a Fidesz ezt a javaslatot bedobta, akkor "A felekezetek többsége támogatja az egyenrangú egyházi-polgári esküvőt" címmel jelent meg például az Origón egy híradás. S ahogy mondtam, számos példa van arra Európában is és szerte a világban, hogy ne kelljen kétszer házasságot kötni, hanem az egyház továbbítja az okiratot, amivel tanúsítja, hogy a házasságkötés megtörtént. Eddig csak kiskapuval lehetett ezt elérni, én magam a feleségemmel úgymond kihelyezett polgári esküvőt tartottunk egy templomban, de nagyon jól tudjuk, hogy milyen nehéz volt megküzdeni az önkormányzatokkal, amelyek szívesen engedélyeztek kihelyezett esküvőt egy hajón vagy egy szállodában, de amikor meghallották, hogy mi ezt egy sziklatemplomban szeretnénk megtenni, akkor rögtön az állam és az egyház szétválasztásának magasztos elvével próbáltak védekezni, holott az államnak nem kell többet elismernie, nem kell azt valamilyen szakrális helynek elismernie, hanem csak azt kell elfogadnia, hogy az is a Magyar Köztársaság területe. Tehát azt gondolom, teljesen elfogadható lenne, hogy ne kiskapuzással kelljen megoldani, kihelyezett polgári esküvőt kötni egy templomban, ahogy ezt már néhányan megtettük eddig is, hanem ne is kelljen egyáltalán még ott sem kétszer ezt a ceremóniát megtartani.

(23.00)

Ezért kérem, hogy ezt a javaslatunkat megfogadni szíveskedjenek.

És talán záró érvként, hogy Steiner Pált is próbáljam meggyőzni, hiszen ő is itt van most, és mondta is a korábbi vitában valamire, hogy nem kóser, hát ez a javaslat viszont abszolút kóser, hiszen Izraelben nincs is polgári esküvő egész egyszerűen. Tehát ott tulajdonképpen csak egyházi esküvőt lehet kötni, azért azt gondolom, hogy ez teljesen elfogadható, és ahogy számos európai példa is mutatja, végre Magyarországon is véget vethetnénk ennek a rossz gyakorlatnak, tehát ezért indítványozom az állami esküvők egyházi elismerését (sic!), ezért kérem, hogy fogadják el a 176. számon iktatott ajánlási pontot.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Magyar Zoltán képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport.

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Csak nagyon röviden szeretnék érvelni néhány módosító indítványom mellett. Mindegyikre nem lesz idő, de talán a leglényegesebbeket meg tudom említeni. Nagyon sajnálom, hogy ezek közül nem nagyon támogattak egyet sem érdemben, még ha néhánynál el is mondták az indokolásban, hogy egyébként tudják támogatni, de ilyen vagy olyan módon majd megoldják. Mert ezek mindegyike kivétel nélkül olyan, ami szerintem teljes mértékben elfogadható, logikus, nem megy szembe a jogalkotói szándékkal, hanem tényleg csak arra törekszik, hogy ezt a javaslatot jobbá tegye, és az ellenzék számára is gond nélkül elfogadhatóvá váljon.

Gondolok itt például arra, hogy tettem egy javaslatot, hogy utaljunk már arra, hogy a hagyatéknál a mező- és erdőgazdasági földekre vonatkozóan valamiféle speciális szabály felállítása szükséges. Tudom, hogy ez nem a Ptk. hatásköre, de szeretném, ha erre utalnánk, mert a mezőgazdasági bizottságban is a kormányoldal és ellenzék - legalábbis a Jobbik mindenképpen - egyetértett abban, hogy itt valami speciális szabályokat kell felállítani, és jó lenne, ha erre a Ptk. is tenne utalást.

A haszonélvezeti jognál szintén szerettem volna elérni egyfajta korlátozást vagy legalábbis egy rövidebb intervallumot az ilyen szerződéseknél, hiszen láthatjuk, hogy micsoda problémákat okoznak ezek az egyébként jellemzően szocialista kormányokból itt maradt problémák, amikor több évtizedre kötnek az állam számára rendkívül előnytelen szerződést magánszemélyekkel. Itt lehetne oligarcházni vagy elherdált nemzeti vagyonról sok-sok példát hozni, ezeket már megtettem a vita korábbi szakaszában, nem akarom megismételni.

A kisajátításnál szerettem volna, ha elmarad az a rész, hogy a kártalanítás nyújtására az köteles, aki a kisajátítás alapján a tulajdont megszerzi, ugyanis ez a gyakorlatban - elmondtam már többször - értelmezhetetlen. Hiszen sok esetben nem az, aki a tulajdont megszerzi, és a kártalanítást a kisajátítást kérő fizeti. A gyakorlatban itt arra gondolok, hogy egy nemzeti park például egy európai uniós projekt keretében természetvédelmi célból kisajátítás iránti kérelmet nyújt be, a tulajdonosi jogot a magyar állam szerzi meg, de a kártalanítást a nemzeti park fizeti, ráadásul európai uniós pénzből. Tehát kérem, hogy ezt fontolják meg újra, mert szerintem ez így nem maradhat.

Az ingatlan-nyilvántartáson kívüli jogot szerző jogállásnál már nyújtottam be korábban is egy módosító javaslatot, amiben szerettem volna még egy szakaszt ott törölni, hiszen úgy gondolom, hogy a ténynek nincs jogosultja, és lehet, hogy ez önöknek csak egy elméleti vitának tűnik, de higgyék el, hogy például a nagyvízi meder esetében vagy árterületeknél ez tényleg teljesen értelmezhetetlen számomra. Főleg akkor ijedtem meg, amikor ma megláttam, hogy Papcsák és Vas képviselőtársam benyújtott egy kapcsolódó módosítót, amiben ismét a tényjogosultságról beszélnek. Elmondtam példák alapján, hogy ez miért nem értelmezhető.

Tényleg az idő rövidsége miatt ezekre akartam csak néhány szót ejteni. A termelők védelmével kapcsolatban is nyújtottam be kapcsolódó módosító indítványt a tisztességtelen kereskedői magatartással kapcsolatban. Ezt Schiffer képviselőtársamtól vettem mint ihletet, és az ő javaslatára érkezett kritikák alapján benyújtottam egy kapcsolódó módosítót, ami már tartalmazza az önök kritikáit, így, úgy gondolom, elfogadhatóvá tettem ezt a javaslatot, de tényleg ezt még hosszasan lehetne sorolni.

Csak ennyit akartam elmondani, hogy kérem, ezeket fontolják meg, mert ezek mind-mind olyan javaslatok, amelyek csak jobbá teszik az új polgári törvénykönyvet, ráadásul - ahogy már említettem - teljes mértékben azon logika mentén mennek, amit önök meghatároztak, úgyhogy kérem, hogy ezeket még egyszer gondolják át.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalások következnek. Megadom a szót Mátrai Márta képviselő asszonynak, Fidesz-képviselőcsoport.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Lendvai Ildikó módosító indítványával kapcsolatban volna egy észrevételem. Nevezetesen a gondnokság alá helyezésnél azt mondta képviselő asszony, hogy a módosító indítványuk arra vonatkozik, hogy három évre kívánják leszállítani azt az időt, ami a törvény szövegében meg van határozva, nevezetesen a részleges korlátozás esetében az öt évet, illetőleg a teljes korlátozás esetében a tíz évet.

Ezzel azért nem tudok egyetérteni, mert ha képviselő asszony elolvassa az általános indokolást, az általános indokolás 385. oldalát, akkor itt a jogalkotó szándéka, illetőleg a törvényben megfogalmazottak teljesen világosak. Ugyanis kimondja, hogy egy garanciális szabályt kívánt ebben az esetben meghatározni, ez a garanciális szabály nem másra vonatkozik, mint arra, hogy a gondnokság alá helyezés nem határozatlan időre szól, hanem a bíróságnak meg kell határoznia a kötelező felülvizsgálat időpontját. A törvényszöveg azt mondja, ugye, hogy például a részleges korlátozás esetén nem lehet későbbi, mint öt év. Most már azt mondja a b) pontjában, hogy a cselekvőképesség teljes korlátozása esetén nem lehet későbbi, mint tíz év. És ha visszahivatkozom továbbra is az általános indokolásra, abból egyértelműen látható, hogy a kötelező felülvizsgálat természetesen nem jelenti azt, hogy a gondnokság megszüntetésére irányuló per megindítására jogosult személyek, köztük maga a gondnokolt bármikor kérheti a gondnokság megszüntetésére vagy módosítására vonatkozó indítvány előterjesztése alapján annak a módosítását, amit a bíróság az ítéletében megállapított.

Tehát eszerint kell álláspontom szerint ezt figyelembe venni. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik kettőperces időkeretben Steiner Pál képviselő úr, MSZP-képviselőcsoport.

DR. STEINER PÁL (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Több módosító indítványt előterjesztettünk, egyrészt a támogatói kirendelés bevezetésével kapcsolatosan, másrészt a gondnokság alá helyezéssel kapcsolatosan, itt az ügycsoportokra vonatkozó szabályozással, illetőleg ezek keretszabályainak a megadásával.

Szeretném jelezni a tisztelt Országgyűlésnek, hogy ezeket a módosító indítványokat minden esetben azokkal az érdekvédelmi szervezetekkel konzultálva tettük meg, amelyek több szövegszerű javaslatot is megfogalmaztak számunkra. Ebben különös tekintettel jeleníteném meg az Értelmi Fogyatékosok Országos Szövetségének a javaslatait, amelyek kapcsán elsődlegesen a támogatói intézmény bevezetését forszírozta rendkívüli módon ez az érdekvédelmi szervezet. Azt gondolom, hogy szerintünk igazuk is van, hisz előfordulnak olyan élethelyzetek számos esetben, amikor egy támogató kirendelésére szükség van. Ezért még egyszer kérem a többséget, hogy méltányolja ezeknek az intézményeknek a bevezetését.

Végezetül, miután az időkeretünk lassan elfogy, visszatérve arra a nagy vitára, amely tulajdonképpen az egész részletes vitát eluralta, egy nagyon egyszerű életbeli jelenséget szeretnék önöknek elmondani, és elsősorban a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőinek. Bizony számos olyan család van ma Magyarországon - és én ebben semmiféle problémát nem látok -, amikor a nagyszülők egyházi esküvőt kötöttek, a szülők polgári esküvőt kötöttek, és a gyermekük meg élettársi kapcsolatban él, adott esetben teljesen önkéntes alapon, mindenfajta külön nyilvántartás nélkül, és mégis születik egy szép unokájuk, és nagy boldogságban élnek együtt. Azt gondolom, hogy ők család, és ezért még egyszer gondolom, hogy mérlegeljék, hogy a családi könyvben van helyük a családoknak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

(23.10)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Vágó Sebestyén képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport.

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az idő szűkösségére való tekintettel néhány módosító indítványunkra szeretném én is felhívni a figyelmet.

Az egyik az, hogy a Ptk. meghatározza - a 198. ajánlási pontról van szó -, hogy ki lehet örökbe fogadó szülő, és az örökbe fogadó szülőknél mi szerettünk volna egy újabb korlátozást betenni, mégpedig azt, hogy ki ne lehessen, mégpedig az az ember ne lehessen, akinek a gyermekét veszélyeztetés miatt átmeneti vagy tartós nevelésben részesítették. Úgy gondolom, hogy ez egy jogos követelés lett volna, hogy aki egyszer egy ilyen szankció alá kerül, hogy tulajdonképpen kiskorú veszélyeztetése miatt a gyermeket ki kellett emelni a családból, ő már akár ugyanazt a gyermeket, akár egy másik gyermeket ne fogadhasson örökbe, mert akkor az a gyermek nagy valószínűséggel ugyanúgy veszélyeztetve lesz abban a családban.

A másik a 197. ajánlási pont, ami szintén az örökbefogadásról szól, ami a jelenlegi javaslat szerint 45 évben maximálja a korkülönbséget az örökbefogadó és az örökbefogadott között. Véleményünk szerint némi javítást igényelne ez az indítvány, ugyanis a mai korban, főleg, ha azt figyelembe vesszük, hogy a gyermekvállalási kedv is magasabb életkorra csúszott, illetve a várható élettartam is a mai orvosi adatok alapján nőtt, éppen ezért ezt a 45 évet 50 évre szeretnénk módosítani.

És még egy kérdéshez hozzá szeretnék szólni, ami a vita elején került szóba, ez a bejegyzett élettársak és az élettársak helyzete. Akkor nem akartam kétpercest nyomni, de most azért felhívnám főleg a módosító indítvánnyal élő KDNP-s képviselőtársaim figyelmét, illetve az előterjesztők figyelmét arra, hogy ebben a nagy hévben, amikor az írmagját is próbálták ebből a részből elpusztítani a bejegyzett élettársi kapcsolatnak, véletlenül egy hibát is vétettek ezzel kapcsolatban, mégpedig azt, hogy a felelősség kérdésében, a hagyatéki tartozás ügyében szintén kiszedték a bejegyzett élettársi kapcsolatokat. Tehát ha egy olyan élethelyzetet veszünk, amikor együtt él bejegyzett élettársi kapcsolatban egy homoszexuális pár - most teljesen mindegy ebből a szempontból, hogy általunk elfogadott vagy nem elfogadott módon -, akik felvesznek egy közös hitelt az egyik fél nevére, ez a fél elhalálozik, és onnantól kezdve sem egy bank, sem egy magánszemély, senki a hagyatéki eljárásban a tényleges tartozásának a behajtását nem tudja eszközölni, ugyanis akkor már az a bejegyzett élettárs nem tartozik felelősséggel azért a közösen felvett hitelért. (Dr. Répássy Róbert: Egyetemleges felelősség!) Tehát a nagy fűnyírásban és a nagy kitakarításban az ilyen apróságokra figyelni kellett volna, és én értem, hogy jogokat szerettek volna tőlük elvenni, és más besorolást szerettek volna elérni számukra, de azért ilyen lehetőségeket ne adjunk a kezükbe.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. A vita vége felé közeledve én is szeretném röviden összegezni az álláspontunkat. Közel száz módosító javaslatot terjesztettünk elő, és képviselőtársaim színes palettát nyújtottak ezekről. Eddig egyelőre sok siker nem koronázta erőfeszítésünket, úgyhogy szeretnénk, ha a meggyőzés hullámai most így tényleg eluralnák a döntéshozókat, hiszen mondjuk, a franchise szerződés esetében a "jogbérlet" szó előzze meg a "franchise"-t, ilyen jellegű módosítónkat elfogadták, hogy a magyar nyelv elsődlegessége érvényesüljön, de olyanokban egyelőre még áttörés vár, mint például az üzleti titok védelme, az ajánlás 51. pontja szerinti, azaz az üzleti titok védelme ne jelenthesse, hogy a közvagyonnal kapcsolatos információk és adatok hozzáférhetetlenné váljanak. Ez egyébként más frakciók részéről is elhangzott, amelyek most rettenetesen ágálnak a Jobbikkal való bármilyen közös gondolkodás ellen, de lám-lám, még a szocialista frakció részéről is elhangzott egy ilyen hasonló javaslat. Nem mondom, hogy ez a meggyőzés legvégső eszköze, de az, hogy több frakció is szóba hozza, az mindenképpen, azt gondolom, jelzésértékű.

Nagyon érdekes egyébként, hogy a társasági törvénnyel kapcsolatban, a társasági jogi szabályok esetében az a bizonyos fő szabály, a diszpozitivitás szabálya lép be a kógencia elve helyett, és ezt Kepli Lajos képviselőtársam 59. módosító ajánlási pont szerinti javaslatában szeretné visszaállítani az eredeti állapotába. Ez egy generális megfontolást igényel kétségkívül, de el kell mondanom, hogy például itt a szakma egyes képviselői, például Sárközy Tamás professzor is azon az állásponton vannak, hogy nem szerencsés beléptetni ezt a rendszert, egyszerűen azért nem, mert a társasági jogi rendszerben amúgy is nagyon sokan keresik a kibúvókat, keresik azokat a lehetőségeket, hogyan lehet a korlátolt felelősségű társaságok felelőtlenségével tulajdonképpen visszaélni. Ez mindenképpen megfontolásra érdemes.

A következő, amiről szeretnék még szólni, a 86. ajánlási pontban szereplő javaslatunk, több ilyenünk van egyébként. Ez többek között a társasági jognak azon eleme, amely... - a nyilvános részvénytársaság kivételével a külföldi vállalkozás jogi személy tagját, közvetlenül vagy közvetve, természetes személy tulajdonosa által tulajdonolt jogi személy tagját bizony meg kelljen nevezni a létesítő okiratban. Tehát úgy gondoljuk, hogy az off-shore cégekkel szembeni fellépés, ami egyébként minden szempontból igazolható, ezt a javaslatot szükségessé teszi.

Idő hiányában most már a többi javaslatunkról sajnos nem tudok beszélni, de azt gondolom, hogy magukért beszélnek. Én nagyon szeretném, ha megfontolnák elsődlegesen ezeket a bizonyos társasági jogi megfontolásainkat, amelyek a csalárd módon eljáró vállalkozások tagjait egyelőre még mindig felhatalmazzák vagy egyfajta lehetőséget biztosítanak arra, hogy a hitelezővédelmi szabályokat áthágva igyekezzenek tisztességtelen előnyre szert tenni. Minden más tekintetben pedig kérem önöket, hogy fogadják meg azokat a felvetéseket, amelyeket tettünk, és így születhet álláspontunk szerint egy olyan polgári törvénykönyv, amit mi is jó szívvel támogatni tudunk.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíván-e még valaki szólni. Igen, kétperces felszólalásra jelentkezett Schiffer András képviselő úr. Öné a szó.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én arra szeretnék csak ráerősíteni, hogy van lehetőség arra a polgári törvénykönyv fogalomrendszerén belül, hogy valóban kiseprűzzük az off-shore lovagokat ebből az országból, erre tettünk mi is javaslatot, más frakciók is. Van végrehajtható lehetőség arra, hogy Magyarországon néhány éven belül kizárólag olyan vállalkozások legyenek kint a placcon, ahol a tényleges tulajdonost meg lehet nevezni. Lássunk világosan, egy olyan javaslatról van szó, amelyik egyszerre tudja megfékezni azt, hogy irdatlan mennyiségű itt megtermelt jövedelem vándoroljon ki különböző egzotikus postafiókokba, és egyúttal ez egy olyan lehetőség is, amelyik éppenséggel pont a hazai kis- és középvállalkozásokat védené, ráadásul lehetetlenné teszi azt, hogy a korrupciós pénzeket ilyen módon átláthatatlanná lehessen tenni.

Legalább ilyen fontosnak tartom azt a módosító javaslatunkat is, amit egyszer már törvényjavaslat formájában Scheiring képviselőtársammal előterjesztettünk - 87. számon szerepel most a módosító javaslatok között -, amelyik azt akadályozná meg, hogy egy egyszerű szétválási trükkel egy olyan gazdasági társaság, amellyel szemben valamely hatóság tilalmat, kötelezést fogalmazott meg, az ilyen hatósági tilalmak és kötelezések alól ki tudjon bújni. Mi arra teszünk javaslatot, ha például a környezetvédelmi vagy a népegészségügyi hatóság egy céget eltilt egy tevékenységtől, bevonja az engedélyét, akkor egy szétválással, úgy, hogy az egyik céget kiürítem, és viszi tovább a sarat, a másikban pedig vígan folytatja tovább a csalárd vállalkozó az egészséget, környezetet károsító tevékenységét, ezt ne lehessen többet megtenni ebben az országban. Erre teszünk javaslatot, és kérem, hogy ezt a javaslatunkat is támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Mivel további jelentkezőket nem látok, így a részletes vitát lezárom.

Megkérdezem Répássy Róbert államtitkár urat, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium részéről, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Igen.

ELNÖK: Megadom a szót, államtitkár úr.

(23.20)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy újabb jelentős állomásához érkezett az új polgári törvénykönyv vitája, hiszen ma este lezártuk a törvény részletes vitáját, és ezzel a törvény parlamenti vitáját is.

A módosító indítványaik mindegyike értékes, hasznos módosító indítvány abból a szempontból, hogy lehetőséget adott a kormánynak és a kormány nevében előterjesztő tárcának, valamint a kodifikációs bizottság, szerkesztőbizottság vezetőinek, hogy az önök által megvilágított, módosító indítványokban megvilágított problémákat és kérdéseket újból átértékeljük.

A bizottsági szakaszban jeleztük az álláspontunkat, amely mindvégig egyeztetett álláspont volt a kodifikációs bizottság vezetőjével, ami azt jelenti, hogy a törvényjavaslatot végig figyelemmel kísérte a kodifikációs bizottság elnöke, illetve a kodifikációs bizottság szakértői. Engedjék meg, hogy talán a nevükben is köszönetet mondjak Vékás Lajos akadémikusnak, egyetemi tanárnak azért az előkészítő munkáért (Taps.), amit a polgári törvénykönyv kodifikációja során végzett.

Minden olyan módosító javaslat, amely önöktől származik, alapos mérlegelést igényelt, és alapos mérlegelésen keresztül döntöttünk arról, hogy támogatjuk-e vagy sem. Nagyon bízom abban, hogy a szavazás, tehát a határozathozatal végén olyan javaslat kerülhet zárószavazásra, amely minél szélesebb szakmai támogatottságot élvez még akkor is, ha minden javaslatukat nem fogadja el a kormány, illetőleg a kodifikációs bizottság. Azt a vitában senki sem állította, hogy a polgári törvénykönyv tervezete alapjaiban elhibázott lenne, a polgári törvénykönyv tervezetét összességében minden képviselőcsoport támogatta.

Köszönöm szépen a hozzászólásaikat, és bízom abban, hogy a zárószavazásig megfontolják, hogy Magyarország új polgári törvénykönyvét - amely az első demokratikusan alkotott polgári törvénykönyv lesz - támogatja az egész Országgyűlés. Köszönöm szépen a vitát. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Felszólalások:   283-286   287-398   399-400      Ülésnap adatai