A felszólalás szövege:
KUZMA LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Felszólítást kaptunk Horn Gábortól, hogy egy rövid törvénymódosításról illik röviden beszélni. Azt gondolom, egy ilyen horderejű törvénymódosítást igazán biztonsággal és körültekintően meg kell tárgyalni annak érdekében, hogy jó módosítás születhessen.
A másik megjegyzésem a hasonlóan rosszmájú megjegyzésre, hogy igen, jelentem, elolvastuk a törvénymódosítást, és ennek szellemében, ezek alapján állítottuk össze a mi javaslatainkat.
Többször hallottuk azt a kifejezést, hogy tervezhetőség és kiszámíthatóság - ezt ígérte az MSZP-SZDSZ-kormány. Ezzel szemben a törvénymódosítás ennek ellenkezőjét állítja némely helyen, hacsak nem kívánjuk a szokásostól eltérően definiálni a kiszámíthatóságot. A kiszámíthatóságnak egyik fő eleme a tanév hossza. A módosítás szerint nem tervezhető, hiszen kikerül a javaslatból a 185 nap mint deklaráltan a tanév hosszát jelentő időtartam. Ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Az iskolák többsége még ma is meghatározott időkeretekben dolgozik.
Az időrend legkisebb egysége a tanóra. Érdekes szóhasználat a pedagógiában, egy tanórát 45 percig tartunk; ez egy nagyon jól definiált időhossz. Aztán nagyobb egység a nap. Itt már iskolánként változik a helyzet, attól függően, hogy mi módon kívánjuk túlterhelni a mai magyar ifjúságot.
A következő nagyon komoly időkeret az év. Itt van ma a legnagyobb bizonytalanság. A többi az év kivételével jól meghatározott. A tanév szorgalmi ideje, aminek hossza pillanatnyilag a törvényjavaslat szerint bizonytalan, határozza meg leginkább, hogy a pedagógiai programok teljesíthetők, illetve nem teljesíthetők. Mert, mint korábban mondtam, a pedagógusok alapvetően időkeret alapján és időkeretben teljesítik a saját feladatukat. Miért ez a bizonytalanság?
Az eltérés - mint ahogy korábban hallottuk - nem két nap. Ha végigszámoljuk és pontosan megnézzük ezt, akkor a tanév kezdése nagyon jól definiált időpont, hiszen szeptember első munkanapját említi a törvénymódosítás. Szeptember első munkanapja e szerint két nap rövidüléssel járhat maximálisan. A tanév vége már sokkal pongyolábban megfogalmazott időtartam: ez június második hetének péntekje. Ez öt nap veszteséggel járhat - hadd ne részletezzem, hogy miért. Tehát ha a kettőt összeadjuk, akkor szélső esetben a tanév hossza akár hat-nyolc nappal is rövidül.
Itt kell megemlítenem, hogy a pedagógiai programok és a központi programok alapvetően időkeretet határoznak meg az ott megfogalmazottak teljesítésére, és e szerint dolgozunk mi az iskolában. Tehát ahhoz, hogy valamely feladatot ellássunk, bizony időkeretre van szükség. Nagyon jól tudom, hogy vannak különböző képességű tanulók, különböző képességű csoportok, ahol esetleg ettől el lehet térni. De itt abból kell kiindulni, hogy mindenki számára elvégezhető legyen a pedagógiai programban meghatározott feladatsor. Ezért aggódom akkor, amikor egy törvényben deklarált időkeret rövidülhet, ezáltal a tanulóifjúság túlterheltsége nő.
Van egy pont, amiben mind a pedagógusok, mind a politikusok teljes mértékben egyetértenek: ez pedig az, hogy a mai magyar ifjúság túlterhelt.
Túlterhelt tananyagban, amit minden körülmények között csökkenteni kell, és nem hagyhatunk a törvényben egy olyan összefüggést, amely éppen a túlterheltség irányába hathat.
(19.30)
Tisztelt Képviselőtársaim! A bizonytalanság okozta helyzetben fennáll a veszélye annak, hogy a törvénymódosítás eredményképpen eltűnik az őszi szünet. Akkor volna igazán megnyugtató ez a törvénymódosítás, ha benne foglaltatna, hogy a tanévben négy darab szünet van, és egy szünet legrövidebb időtartama legalább három nap. Ha a törvény szabályozná és nem miniszteri hatáskörben lenne szabályozva, hogy a szüneteket mikor kell kiadni, akkor talán biztosítva lenne az őszi szünet megléte a jövőben.
Örömmel üdvözöltem miniszter úr expozéjában néhány olyan gondolatot is, amely abba az irányba hat, hogy tanulásközpontú iskolákból tanulóközpontú iskolákat hozzunk létre a jövőben, éppen annak érdekében, hogy az ott tanuló diákokat helyezzük előtérbe. Ennek érdekében hat minden olyan hozzászólás, amely erről az oldalról elhangzott, mert elsősorban a tanulót kell a középpontba helyezni.
Még egy megjegyzést szeretnék a 20, illetve 22 órához hozzáfűzni. Gyakorló iskolavezetőként azt kell mondjam, hogy a tanárok - mint ahogy hallottuk is - nem 20 és nem 22 órát dolgoznak az iskolában; hangsúlyozom, az iskolában, és nem a felkészülési időt értem ez alatt. Ez a két óra csökkenés egyáltalán nem jár a pedagógusok számára feladatcsökkenéssel, ez egy látszólagos óraszámcsökkenés, hiszen feladataik ellátása érdekében ennél többet dolgoznak az iskolában, aminek egy részét az iskolák finanszírozzák is, más részét viszont nem, de ezt az iskolája is válogatja. Ebben az időkeretben egy iskolavezetőnek arra volt lehetősége, hogy a fejlesztő munkába bevonja a pedagógusokat, hogy a fejlesztő munka eredményeként az iskolák tovább fejlődhessenek. Erre ezek után más csatornákat kell választania az iskolavezetőnek.
Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott módosító indítványokkal remélhetőleg némiképpen javul a törvénymódosítás, de nincsenek illúzióim, hogy ez a javulás oly mértékű lesz, hogy részünkről támogatható legyen.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)
KUZMA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az Arany János tehetséggondozó programban azok a gyerekek vesznek részt, akik tehetségesek, de hátrányos helyzetük miatt nem lett volna esélyük arra, hogy a legkiválóbb magyar középiskolában tanulhassanak tovább. A programba több ezer gyerek került be, és látva a külföldi érdeklődést, azt mondhatjuk, nemzetközi tekintetben is példaértékű a polgári kormány alatt született kezdeményezés.
Az elmúlt években a támogatás formája garanciát jelentett arra, hogy az e célra szánt összeget az önkormányzatok valóban a tehetséggondozó programra fordítsák. 2003-ban azonban ez a támogatás szabad felhasználású normatív támogatásként szerepel a költségvetésben. Ennek veszélyére a költségvetési vita során a programban részt vevő iskolák, kollégiumok is felhívták a figyelmet - hiába. Ezért több intézmény - látva saját forrásainak alakulását - úgy ítélte meg, hogy nem tudja vállalni az Arany János-programban megvalósítandó feladatok teljesítését.
Tisztelt Miniszter Úr! Ön gyakran beszél a leszakadó társadalmi csoportok esélyeinek javításáról. A cél helyes, de a megvalósításkor ön rendre tévútra jut. Így van ezúttal is. A hátrányos helyzetű tehetséges gyermekek esélyeit rontja azzal, hogy anyagilag ellehetetleníti a program folytatását. Bizonyára emlékszik arra, hogy az Arany János tehetséggondozó program indulásakor az ön pártja élesen támadta a programot. Képtelen vádakat fogalmaztak meg, tüntetésre buzdítottak. Sokan vannak, akik úgy vélik, a mostani lépés ennek a korábbi politikának a folytatása. Mivel azonban a program sikeres, nem merik nyíltan vállalni a korábbi álláspontjukat, ezért folyamodtak ehhez az eszközhöz.
Tisztelt Miniszter Úr! Miért nem szereti ön az Arany János tehetséggondozó programot? Miért nem érvényesítette a költségvetés tárgyalása során az iskolák, kollégiumok kérését a normatíva jellegének megváltoztatására? Tud-e arról, hogy a finanszírozási feltételek számukra hátrányos változása miatt az iskolák, kollégiumok készülnek az Arany János tehetséggondozó programból való kilépésre? Mit kíván tenni ez ellen? Kérem válaszát. Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)
KUZMA LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! A válaszait a következők miatt nem tudom elfogadni. Részben, mert a bevezetőjében egy csomó csúsztatás volt, miszerint a felmenő évfolyamok okozzák azokat a természetes alapú növekedéseket, amelyekről most itt nagyon vehemensen be tetszett számolni. A másik pedig, hogy nincs szoros összefüggés, nincs szoros korreláció a hátrányos helyzetű térségek és a hátrányos helyzetű családok között. Azt gondolom, matematikai és statisztikai alapon is bizonyítható, hogy ez tévedés. Sajnos, én egy hátrányos helyzetű térségből való képviselő vagyok, és ezt nagyon pontosan érzem a választóim bőrén.
A levelére válaszolva tömören csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy ön levéllel kereste meg az önkormányzatokat, de azok, amelyeknek forráshiányos az idei évi költségvetésük, jó szándékuk ellenére - nem arról van szó, hogy akarnak vagy nem akarnak - nem tudnak költeni, nincs forrásuk egyéb, be nem tervezett célok megvalósítására. Ezért válaszát nem tudom elfogadni. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)
KUZMA LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az előttünk álló törvényjavaslat a szakképzésről szóló törvény módosítása. A törvényjavaslat hosszú előkészítő munka után került a parlament elé, így joggal előzte meg komoly várakozás. Az előkészítés korábbra nyúlik: az első változatát a szakképzésben dolgozók a múlt év második felében ismerhették meg az NSZI honlapjáról.
Akkor, amikor túl vagyunk a világbanki és a PHARE-program keretében végrehajtott szakképzésfejlesztéseken, a szakképzéshez kapcsolódó törvények modernizálása, módosítása sem maradhat el. Egyes felmérések szerint a Magyarországra nem települő vagy innen eltávozó meghatározó cégeknél az indoklások között az első három hely valamelyikén szerepel, hogy Magyarországon nincs jól képzett munkaerő. A képzési rendszerünk még mindig túlságosan merev, és még mindig olyan képzéseket preferál, amelyek az ipar számára nem minden esetben használhatók. Kérdés, hogy az előttünk álló törvénymódosítás képes-e a ma még a szakképzésben meglévő válságon javítani. Ezt a kérdést egyszerűen igennel vagy nemmel nem lehet megválaszolni; a kérdés sokkal árnyaltabb. Ennek a törvényjavaslatnak a vitája lehet olyan, amit nem politikai érvek mentén, hanem szakmaiságból kiindulva lehet megvitatni. Ha a kormánypárti képviselőtársaim képesek elfogadni, hogy a módosító javaslatainkat a jobbítás szándékával nyújtjuk be, és azokat vagy azok egy részét el is fogadják, akkor a módosítás eredményeként a törvénytervezet javulhat a jelenlegi állapotához képest.
A hazai szakképzés a különböző fejlesztési programok következményeképpen sem fejlődött a kívánt mértékben. Az Országos képzési jegyzék átalakítása folyamatosan történik, óriási lobbiharcok kíséretében, az ehhez kapcsolódó szakmafejlesztés pedig időigényes feladat. Gondot okoz a demográfiai helyzet is, amit tovább nehezít a szakképzés szempontjából, hogy egyre többen egyre hosszabb ideig szeretnének általános ismereteket tanulni, majd ezt követően dönteni arról, hogy szakmát tanulnak vagy a felsőoktatásba lépnek be.
Gondot jelent az is, hogy a középfokú oktatás expanziójával olyan diákok tömegei is megjelentek a szakképzést folytató intézményekben, akik korábban rövid idejű képzésekben vettek részt; közülük nagyon sokan alapvető ismeretek hiányával érkeznek, kudarcosak, nem motiváltak. A szakképzésnek fel kell készülnie a feladatra.
Támogatjuk azokat az elképzeléseket, amelyek szorosabbá és élőbbé teszik a gazdaság és a szakképzés kapcsolatát, aminek szakmai és finanszírozási szempontból is nagy jelentősége lenne. Számos jó példa bizonyítja, hogy a cégek és az iskolák együttműködése kölcsönös haszonnal jár. Szorosabbá kell tenni a felnőttképzés és a szakképzés kapcsolatát, a felnőttképzés minél nagyobb hányadát az iskolarendszerű szakképzés intézményrendszerén belül kellene megvalósítani. Ennek egyik legfontosabb oka, hogy így biztosítható a legkorszerűbb technológia a szakképzésben.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénymódosítás legnagyobb előnye, hogy egyáltalán létezik. Helyeselhető az a törekvés, hogy a törvény hatálya a módosítás eredményeképpen kiterjed a szakmai előkészítő és alapozó oktatásra is. Azonban ez azt is jelenti, hogy az ezek keretében szervezett gyakorlat csak a szakképzési törvényben előírt 8-12 fős csoportokban folytatható, aminek finanszírozásbeli következményei vannak. Ha ezt elfogadjuk, akkor a költségvetésben is ennek megfelelő mértékű normatív támogatást kell megállapítani. Egyértelműen helyeselhető a köztes vizsga, modulzáró vizsga, ki tudja, melyik megy át majd a köztudatba elfogadás esetén, mert nem koncentrálja a terhelést a képzési szakasz végére, és különösen, hogy a folyamat során ellenőrizhetővé válik a képzés, kivált a tanulószerződés alapján folyó gyakorlati képzés minősége. Nagyon helyeseljük és támogatjuk azokat a fékeket a törvényben, amelyek a biztosítékai lehetnek annak, hogy az oktatási piacon valóban minőségi munka folyjék.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Vegyük sorra azokat a problémákat a törvénymódosításban, amelyek nem feltétlenül a preambulumban megfogalmazott értékek irányába hatnak. A törvény többnyire technikai módosításokat tartalmaz, ennek ellenére található benne néhány konkrétan kifogásolható pont. A módosítás legnagyobb baja, hogy nem nyújt megoldást, meg sem kísérli, a szakképzés jelenlegi széles körben válságnak ítélt helyzetére nem tükröz koncepciózus gondolkodást. A jelenlegi törvénymódosításban nem tükröződik vissza az a kormányzati szándék, hogy a szakmunkásképzést komolyan meg kívánja reformálni. Feszültség van azok között, akik külső gyakorlóhelyen dolgoznak és akik az iskolai tanműhelyben, mert az előbbi tanulószerződés alapján kap pénzbeli juttatást, az utóbbi nem.
(10.30)
Aki értéket hoz létre, eleve mindegy kell legyen, hogy hol teszi azt. A tanulószerződés szolgálhatja a munkaerő-piaci értékszempontokat is, ugyanakkor kezelni kell azt a problémát is, hogy a tanulószerződések száma 2002 októberében a tanulók 10 százalékát sem érintette. Az ez ügyben benyújtandó módosító javaslataink az egységes szemlélet irányába hatnak.
Az OKJ problémaköre; gyökeresen ellentmond a korábbi gyakorlatnak, hogy az OKJ a szakmákra vonatkozóan maximális óraszámokat határoz meg. Ez olyan mértékű szabadságot enged meg a képzésben részt vevőknek, ami nemkívánatos folyamatokat indíthat el. Korrekt megoldást az jelenthet, ha a törvény bizonyos rugalmasságot tanúsít, de nem enged a minőségből.
A törvényjavaslat megszüntetné az elméleti és gyakorlati képzés óraszámára vonatkozó eddigi megkötést. Ez az elméleti képzésnél költségigényesebb gyakorlati képzés visszaszorításához vezethet, és ronthatja a szakképzés minőségét.
Az általános iskolát be nem fejezett fiatalok szakiskolai felzárkóztató oktatása ma még a tanköteles koron túl kezdődik. Nagy gond, miképp motiválhatók és tarthatók felzárkóztatásban azok a fiatalok, akik eddig iskolakerülők voltak vagy bukdácsoltak. Közérdek, hogy ezek a fiatalok szakmát tanuljanak, és ne teherként nehezedjenek hosszú időn át a társadalomra. Ez olyan ösztönzők beépítését igényli részben a szakképzési törvénybe, amely elősegíti, hogy ezek a fiatalok kitartsanak az oktatásban egy szakma elsajátításáig. Sok ilyen kallódó fiatal azért nem jár iskolába, mert így pénzszerzési lehetőséghez juthat, és megszokta, hogy van pénze. Számukra havonta a minimálbér 10 százaléka, 5 ezer forint mint alsó határ a pénzbeli juttatásra nem elégséges motiváció ahhoz, hogy iskolába járjanak. Arra kell gondoljunk, hogy a fokozott költség is bőségesen megtérül abban, ha e fiatalokból szakmával bíró, munkavállaló ember lesz.
A tervezet szerint nincs megoldva, hogy a külső gyakorlóhelyen a szükséges feltételek hiányának és a tanulószerződésben foglaltak megszegésének szankciói legyenek. A kamarák ezt a feladatot nem töltik be. Olyan szervezetre bízza a gyakorlati oktatás ellenőrzését, amelyik a gyakorlati oktatást végzi. A gazdasági kamarák a tagjaik tagdíjából élnek. Elképzelhető, hogy a gazdasági kamara alkalmazottja kenyéradójánál tényleges ellenőrzést végez és szankciókat hoz? A kérdés költői - a válasz nem kétséges. Ezért van szükség olyan független szakértőkre, akik nem a kamara tagjai.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! A szakképzésről szóló törvény módosításához a fentiek szellemében nyújtjuk be módosító javaslatainkat. Tesszük ezt a szakképzés érdekében, a jobbítás szándékával.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
KUZMA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Gúr Nándor képviselőtársam hozzászólása késztetett arra, hogy két megjegyzést tegyek csak az ő hozzászólásával kapcsolatosan.
Az egyik a külső gyakorlóhelyek ellenőrzése. Nagyon helyes, hogy egy olyan gyakorlat alakult ki, ami szerint egy több oldalt érintő csoport, egy munkacsoport ellenőrzi ezeket a gyakorlóhelyeket, és folytatni is kellene ezt a gyakorlatot. Ellenben nagyon lényeges, hogy akkor, amikor egy törvénymódosítást hajtunk végre, egy ilyen nagy horderejű, sokak által hosszasan méltatott, nagy horderejű ügyben, akkor ebben a törvényben garantáljuk azokat a feltételeket, amelyek a bizonyos külső gyakorlóhelyek ellenőrzését végző csoport függetlenségét garantálják. És ez az, amire én utaltam a hozzászólásomban, hogy törvényileg célszerű garantálni ennek a testületnek a függetlenségét.
A másik pedig: a tanulószerződések ügyében említést tett arról, hogy a meglévő tanulószerződések egy részénél a minimálbér 30 százalékát eléri a juttatott összeg - ez nagyon helyes, célszerű tartani ezt a gyakorlatot. Éppen ezért be fog jönni egy olyan törvénymódosítás, amely szerint emeljük fel a 10 százalékot, és erre ismételten törvényi garanciát biztosítsunk a tanulószerződésben meghatározott összegre vonatkozólag, ha a gyakorlat már amúgy is túlhaladta ezt a helyzetet. Tehát úgy ítélem meg, hogy ismét törvényben kell megfogalmazni azokat az elvárásokat, amelyek itt szükségesek.
Köszönöm szépen.
KUZMA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak néhány dologra szeretnék reagálni a korábban elhangzottakhoz. Nagy örömömre szolgál, hogy az előttem szóló képviselőtársam már előrevetítette a módosító indítványok esetleges befogadását. Hadd használjak egy konyhai hasonlatot: a puding próbája az evés, és bízom a jövőben a magam naivitása mentén.
(12.20)
A másik megjegyzésem pedig, hogy a második szakképzés megszerzése nem új keletű dolog, ez már többször visszatért a mai nap vitája során. Ez egy korábban már megvalósult dolog, tehát nem ennek a törvénymódosításnak az érdeme.
A harmadik dolog, amit megjegyeznék, hogy elhangzott korábban, hogy a szakoktatást és a szakképzést nem volna jó teljes mértékben piacosítani, mert ez a minőség ellenére hat. Nagyon egyet tudok érteni, csak a tendenciák - és ezért kellene a törvényben olyan garanciákat biztosítani - nem ez irányban hatnak, hiszen miközben a tanulólétszám csökken, a képzőhelyek száma viszont fokozatosan nő. Ez valószínűleg azt jelentheti, hogy ezen a területen valami nincs rendben. Nem azt mondom, hogy feltétlenül ennek a törvénynek a keretében lehet és kell ezt megoldani, de ennek a törvénynek a keretei között lehet ezt a feszültséget csökkenteni, és erre valók majdani módosító indítványaink.
Köszönöm a szót.
KUZMA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azért ily megkésve, mert ugyan szakaszolva került elénk a törvénytervezet módosítása, de néhány megjegyzést szeretnék általánosságban is hozzáfűzni.
Az egyik nagyon lényeges megjegyzés, hogy abból indultunk ki ennek a törvénynek a módosításakor, hogy konszenzusos alapon szakmai vitát folytassunk le, és próbáltuk magunkat ehhez tartani. Ennek megfelelően nyújtottuk be a módosító indítványainkat, és a módosító indítványaink zömében nem találtunk meghallgatásra, ezért kapcsolódó módosító indítványokat is fogunk ezzel kapcsolatosan benyújtani. Részleteiben a következőket szeretném hozzáfűzni.
Módosító indítványt nyújtottunk be a szintvizsgákkal és a szintvizsga megszervezésével kapcsolatosan, amelynek tartalmi részét azért gondoljuk fontosnak és a jövőben is megszervezendőnek, mert a külső gyakorlóhelyen folytatott szintvizsga megszervezése rendkívül fontos a gyakorlatot folytató és a gyakorlatban részt vevő számára is. Azért lényeges ez, hogy a gyakorlóhelyen részt vevő tanuló csak a gyakorlat tananyagával foglalkozhasson, és ennek megfelelően a tematikus egység lezárásaként vizsgát téve aztán befejezhesse ezt a tematikus egységet. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)
KUZMA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy olyan ponthoz szeretnék hozzászólni, amelyben nem minden tekintetben van köztünk egyetértés, ez pedig az ajánlás 37. pontja, és egy kicsit visszautal a 9. pontra, nem lehet különválasztani. Ez pedig a szakiskolai felzárkóztató oktatás témaköre, mely szerint a törvénytervezet szerint sem juttatható juttatás a szakiskolai felzárkóztató programban részt vevők számára a 9., 10. évfolyamon.
Módosító javaslatom lényege az, hogy terjesszük ki a közoktatási törvény 27. § (8) bekezdése szerinti felzárkóztató oktatásban részt vevő tanulók részére is ezt a fajta juttatást. Teszem ezt azért, mert ezek a tanulók, akik ebben a felzárkóztató oktatásban részt vesznek, zömében alulmotiváltak, és nem minden tekintetben a társadalmi hierarchia csúcsán lévő emberekről van szó. Nagyon lényeges, hogy valamilyen, az ő számukra motivációs tényezőként is megjelenő elemmel próbáljuk az iskolába becsalni őket. Ezen emberek egy része alkalmi munkából tengeti az életét, és az alkalmi munkával is keres. Ehelyett fel kellene adnia ezt a fajta életformát, hogy valahova, valamely iskolába bekerülve, ott felzárkóztató programban részt véve aztán a továbbiakban szakképesítést szerezzen.
Ezért a társadalom többségének lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy becsalogassa ezeket az embereket az iskolába. Ennek egyik módja, hogy ezt a juttatást kiterjesszük erre a körre is. Szerintem ez nagyon is megvalósítható, hiszen a törvény hatálya kiterjesztett az orientációs és a szakmai alapozó képzésre is. Tehát nem mondható egyértelműen, hogy ez közoktatási törvény kategóriájába tartozó dolog, hiszen a szakképzési törvény, mint mondtam, kiterjesztett erre az előzőben megfogalmazott két másik tevékenységre is. Ez az egyik nagyon lényeges dolog.
A másik pedig az, hogy aki ennek a két évnek a tananyagát sem tudja elvégezni, az úgynevezett felzárkóztató szakiskolai képzésben is részt vehet, ami már végképp összekeveri a két tényezőt.
(19.40)
Kormánypárti képviselőtársaim nem tartották támogathatónak ezt különböző indokok alapján. Ha nem is változtatják meg véleményüket, mindenesetre szeretném ezzel a módosító indítvánnyal ráirányítani a figyelmet a majdan következő közoktatási törvényre, ha esetleg annak kompetenciájában kerülhet ez ismét terítékre. Bízom abban, hogy ha ezt a témakört kormánypárti képviselőtársaim is fontosnak tartják, akkor ha nem itt, de a közoktatási törvény módosítása kapcsán támogatásra érdemesnek találják.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
KUZMA LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Gúr képviselő úr előző felszólalása inspirált, illetve a szakaszba illik is, az ajánlás 27. pontjában megfogalmazotthoz kapcsolódna, hogy én is egyet tudok érteni azokkal a megtapasztalásokkal, illetve tendenciákkal, amelyek azt szorgalmazzák, hogy a szakmát a gyakorlati munkahelyen kell megtanulni.
Szokták mondani, az iskolánkban vannak erdészek, hogy az erdész szakmát az erdőben lehet megtanulni. Ez egy nagyon nagy bölcsesség. Viszont hozzá kapcsolódóan nem volna szabad csak az ellenőrzések tendenciájára, sűrűsségére, összetételére és egyáltalán az ellenőrzésre szorítkozni akkor, amikor ezeknek a külső gyakorlóhelyeknek és az ott folyó munkának a minőségét próbáljuk megítélni. Ezért szükséges bizonyos időközönként ezeknek a gyakorlóhelyeknek a vizsgáztatása.
Oktatásban dolgozók mindannyian tudjuk, hogy amikor egy tanuló vizsgázik, akkor nemcsak a tanuló vizsgázik, hanem az őt tanító tanár is vizsgázik. Ezért nagyon fontos, hogy ezek a gyakorlóhelyek időnként vizsgázzanak, hogy ott a tananyaggal foglalkozzanak az ott élők, az ott tanuló és az ott foglalkozásban álló gyakorlóhely tulajdonosa, foglalkoztatottja vagy akármicsodája.
Tehát ezért van szükség menet közben gyakorlati szintvizsgákra, mert ez biztosítja objektíven a gyakorlóhelyek ellenőrzését. Létrehozhatunk mi akármilyen bizottságot, az nem fogja olyan hatékonyan végrehajtani az ellenőrzést, mint egy vizsga.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
KUZMA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Nem kívántam ehhez a témához hozzászólni, csak annyian szóltak hozzá, és nem azért, hogy kimaradjak belőle, csak egy kicsit ráirányítsam a figyelmet arra a fetisizálásra, amely itt a lineáris és a koncentrikus tantervi struktúrát esetleg olyan színben tünteti fel, mintha ez lenne az egyetlen, amely megoldaná a magyar közoktatás problémáját.
Egyetértek azokkal, aki azt mondják, hogy nem lehet generálisan sem egyiket, sem másikat megjeleníteni. Nagyon lényeges az, hogy vannak olyan tantárgyak és olyan ismeretkörök, amelyek alkalmasak arra, hogy egyikben vagy másikban tanítsunk. Egyébként is, ezek az ismeretek egyfajta interdiszciplinaként fognak megjelenni a képzés vége táján, tehát nincs értelme egyiket vagy másikat valamilyen szinten magasztalni.
A másik pedig: a jövő iskolája - ezt már több helyütt elmondtam - nem az, hogy egy tantervi struktúrát elvégezve, aztán kikerülve csodagyerekek hagyják el az iskolát, és a munkaerőpiacra vagy az életbe kikerülnek, hanem az iskolának a XXI. században, azt hiszem, a felhalmozott ismeretek birtokában egyetlen célja lehet, hogy a tudás megszerzésének a képességére tanít meg. Ha ezt tartjuk szem előtt, akkor nem megyünk ilyen vakvágányra, hogy melyik tantervi struktúra lehet esetleg a jobb vagy a kevésbé jó.
Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)
(17.30)
KUZMA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az egészséges feladatmegosztás szellemében két témával szeretnék foglalkozni. Elsőként egy olyan témával, ami először a szakképzési törvény módosításakor is terítékre került a felzárkóztató oktatásról, és arról, hogy az érintetteket hogyan lehet ösztönözni, hogy válasszák ezt a képzési formát.
A közoktatási törvény szerint szervezett felzárkóztató oktatás a tanköteles koron túl kezdődik az általános iskolai tanulmányokat még be nem fejezettek számára, így az abban részt vevő tanulók a kilencedik évfolyamon már betöltötték a 16. életévüket, de lehetnek akár 20 évesek is, fiatal felnőttek, különösen a roma fiatalok esetében nem egyszer már családfenntartó, gyermeket nevelő felnőttek. Nagy gond, hogy miképpen motiválhatók és tarthatók felzárkóztatásban azok a fiatalok, akik addig iskolakerülők voltak, bukdácsoltak, büntetés-végrehajtási intézetből, drogelvonó kezelésből kerültek a szakiskolába. Ma ők még a tanköteles koron túl vannak, de néhány év múlva már az államra kötelező feladatot ró e fiatalok tanulmányainak megszervezése. Közérdek, hogy szakmát tanuljanak és ne szociális és anyagi teherként nehezedjenek jövendő életükben a társadalomra. Ez olyan ösztönzők alkalmazását igényli, amelyek elősegítik, hogy kitartsanak az oktatásban egy szakma elsajátításáig. Sok ilyen kallódó, sokszor szegény családból származó fiatal, amíg nem járt iskolába, pénzszerzési lehetőségekhez jutott, és megszokta, hogy van jövedelme. Nem fogja a felzárkóztató oktatást, az iskola befejezését és a szakmatanulást választani, ha ezzel minden pénzszerzési lehetőségétől elesik. Arra kell gondoljunk, hogy fokozott költség is bőségesen megtérül abban, ha a fiatalokból szakmával bíró és munkavállaló ember lesz.
A javaslatunk e tapasztalatok alapján veszi át a felzárkóztató oktatásban külföldön már alkalmazott ösztönző mintát. Ma a felzárkóztató oktatásban részt vevők száma nem éri el a 400-at. Kívánatos, hogy a ma még kallódók is bekerüljenek legalább ebbe a rendszerbe. Javaslatunk szabályozási feladatot ír elő a miniszternek. A miniszter rendeletben rögzítse a juttatás mértékét, folyósításának rendjét, a juttatás mértékétől való eltérés, a juttatások megvonásának szabályait. Ilyen lehet például, ha a tanuló indokolatlanul mulaszt, félbehagyja tanulmányait, vagyoni kárt okoz, vagy fegyelmi vétséget követ el. E rendelet keretében kell rendezni többek között a juttatásoknak a tanulók iskolai mulasztásával összefüggő kérdéseit, a juttatások megvonásának szabályait.
(18.40)
Belátható időn belül a felzárkóztató oktatásban részt vevők juttatásai nem jelentenek számottevő költségvetési terhet.
A törvényjavaslat egyik súlyos hibája, hogy a legalacsonyabban iskolázottak számára reménytelen távolságra helyezi az általános iskolai végzettség megszerzését, az általános iskolai végzettséghez és a tizedik évfolyam elvégzéséhez kötött szakmák megszerzését.
A felzárkóztató oktatás fogalmát a külföldi gyakorlatnak megfelelően szükséges kiterjeszteni a szakképzési évfolyamokra is. Ez megteremti annak a lehetőségét, hogy a felzárkóztatás ne csak a tanulásra, hanem a munkavégzésre is szocializáljon, inkubátorként működjön a munkába állás kezdeti időszakáig.
Tisztázni szükséges az intézménybe kerülés rendjét. A szakértők véleményére alapozva szintmérésre javasoljuk építeni az egy vagy két évfolyamos képzésbe való bekerülést, megteremteni a szakképzési évfolyamok megnyújtása nélkül az alapvizsgára való felkészülés lehetőségét. Meg kell teremteni a feltételét annak, hogy a felzárkóztató oktatásba a fiatal ne csak a tanév elején kapcsolódhasson be. Lehetőséget kell adni arra, hogy visszatérjen, ha például önhibájából megszakítja tanulmányait. A felzárkóztató oktatás teljes folyamatában és az utógondozásban fontos szerepet játszik az ifjúságvédelmi felelős is.
A törvényjavaslatban szereplő elképzeléssel az alábbiak miatt nem értünk egyet. A felzárkóztató oktatást úgy kell megszervezni, hogy az reális esélyt jelentsen piacképes szakma megszerzésére, akár négy befejezett osztálya van a tanulónak, akár a nyolcadik osztály vége előtt siklott félre az élete. Nem tekinthetjük homogén, reménytelenül lecsúszott csoportoknak azokat, akik bekerülnek a felzárkóztató oktatásba. Nemcsak azért, mert ez a róluk alkotott kép hamis, hanem mert ürügyül szolgálhat ahhoz, hogy számukra mindössze szűk lehetőségeket kínál, ami csaknem kilátástalansággal egyenlő.
Irreális, hogy akár négy-öt évet is tanulnia kell, hogy piacképes szakmához jusson, hiszen ma az országos képzési jegyzékben az alapfokú végzettséghez sem kötött és az alapfokú végzettséghez kötött szakmák többsége nem jelent hosszabb távra boldogulási esélyt. Irreális, hogy miközben többen igen rossz anyagi körülmények között élnek, már a saját családjukról sem tudnak gondoskodni, eközben időben kitoljuk a munkába állás lehetőségét. Nem várható aránytalanul több tőlük, mint normál oktatásban tanulóktól. Lélektanilag is kedvezőtlen a felzárkóztató oktatásban részt vevők számára hosszabb tanévet megállapítani, mint az esetleg velük egy iskolába járó társaiknak.
A törvényjavaslat az oktatási miniszter által kiadandó pedagógiai rendszer alkalmazásához köti a felzárkóztató oktatás későbbi megszervezését. Ez egyfelől a pedagógiai rendszer fogalmának pontatlan értelmezése: egy pedagógiai rendszer nem adható ki, legfeljebb egyes elemei. Másrészt a felzárkóztató oktatás nemzetközi és hazai gyakorlatát útkeresés és sokszínűség jellemzi. Nem szerencsés ezeket sémákba gyömöszölni, márpedig a pedagógiai rendszer, amely miniszteri szinten az adott körben nevelés és oktatás valamennyi kérdését a tantervtől a pedagógus-továbbképzésen át a mérésig egyetlen logika mentén szabályozni igyekszik, bénítóan hat. Ettől függetlenül a törvényben a miniszter rendelkezésére állnak mindazok a szabályozó és segítő eszközök, amellyel a felzárkóztató oktatást támogathatja.
Néhány gondolat az itt folyó képzés értékeléséről. A felzárkóztató oktatás az alacsonyan iskolázott fiatalok, fiatal felnőttek személyiségfejlesztését, szakmaelsajátítását, a fegyelmezett és eredményes munkavégzésre való képesség kialakítását célozza. Ma még ez a kör túl van a tanköteles koron, de néhány év múlva a helyzet megváltozik. A külföldi gyakorlat ezért nagyon helyesen nagyobb különbséget tesz a normál szakiskolának megfelelő oktatás és a felzárkóztatás között, mint idehaza tesszük ezt.
A felzárkóztatásban részt vevő fiatalok teljesítményének minősítésében nem cél a normál szakiskolai oktatás ötös értékelési skálája mögött húzódó teljesítménnyel való összehasonlíthatóság. A felzárkóztató oktatásnak a társadalom szempontjából egyedül lehetséges, reális, kitűzhető és elérhető célt kell szolgálnia, hogy a társadalom minden tagja képessé váljon a munkába állásra, önmaga eltartására, eredményes és tartós munkavégzésre. A tanuló minősítésében tehát egyetlen kérdés áll a középpontban: személyiségében alkalmassá vált-e a további tanulmányokra és a munkavégzésre vagy sem. A “jól megfeleltö kategória célja nem több, mint hogy az eredményesebbek számára adjon motivációs többletet.
A felzárkóztató oktatás ma még nagyrészt az önkormányzati intézményrendszeren belül működik. A tankötelezettségi korhatár kiterjesztésével elengedhetetlen, hogy a felzárkóztató oktatás országos hálózata kialakuljon a meglévő szakiskolai intézményrendszerben, illetve attól függetlenül.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Még egy témához kívánok hozzászólni, de már csak röviden. A törvény szerint egy új beosztás, munkakör, feladatkör van kialakulóban, éspedig a pedagógiai felügyelő. Rossz íze van. Nem igazán szerencsés az elnevezés, sem pedig az a feladatkör, ami ebből a törvényből kisejlik. Tudniillik a pedagógiai felügyelő venné át fokozatosan a kollégiumi nevelő feladatkörét. Ha valaki járt ma egy jól működő középiskolai kollégiumban - mert ilyen is van azért -, akkor az tudja, hogy ott pedagógiai munka folyik, és nem gyermekmegőrzés, ahol felügyelőket kell alkalmazni. Amúgy is a nevelő-oktató munka folyamatában napról napra szembesülünk azzal a ténnyel, hogy leértékelődik a kormány szemében az oktatási intézményekben folyó nevelési tevékenység. A módosításnak ez a szakasza tovább gyengíti ezt a folyamatot. Elfogadhatatlan, hogy a kollégiumi pedagógiai munkát kvalifikált szakemberek szakmailag lefokozottan, felügyelői minőségben lássák el, rosszabb foglalkoztatási feltételekkel kollégiumi nevelőtársaiknál. Ez a kollégiumban folyó nevelőmunka szakmai leértékelését jelenti.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)
KUZMA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Szabó képviselő úr inspirált hozzászólásra. Két témában szeretnék az általa felvetettekhez hozzászólni. Az egyik a tananyag 4-ről 6 osztályra történő expanziója. Ön is elismerte, hogy itt a meglévő tananyag kiterjesztése van, amely életkorban történő kiterjesztést jelent. Azt, hogy az alapképességek és alapműveltségek elsajátítását nem 10 éves korban fejezzük be, hanem 12 éves korban, tulajdonképpen a törvény is elismeri, ön is elismeri. Ezzel implicit módon azt is elismeri, hogy ez igenis előkészít egy szerkezetátalakítást, egy iskolaszerkezet-váltást, egy 6+n típusú iskolaszerkezet-váltást, ami ebben az összefüggésben nem helyes. Inkább a tananyagtartalmat kellene csökkenteni az alapszakaszokban, és ezzel a módszerrel operálni, és az esélyegyenlőséget megteremteni.
A másik nagyon lényeges kérdés a linearitás és a koncentráció kérdésköre, amelyet rendre szembeállítanak egymással, és fetisizálják a linearitást mint valami megmentő elemet, ami a jövőben taníthatóvá teszi a tananyagot az 1. osztálytól a 12. évfolyamig. Ez nagy hiba, mert nem tudunk időt nyerni ezzel, mert nem ez a feladata ennek a tantervi struktúrabeli különbségnek. Minden szakrendszerű tantárgynak megvan a maga módszertana, nem lehet egyik vagy másik módszer szerint megtanítani. Nagyon helyesen mondta képviselő úr, hogy mi Országgyűlés vagyunk, nem pedig szakszervezet. Ezzel kapcsolatosan én meg azt tenném hozzá: mi Országgyűlés vagyunk, és nem módszertani kutatók. Hagyjuk őrájuk, hogy mely tantárgyat milyen tantervi struktúrában lehet és kell tanítani, és ne rendeljük alá ennek a tantervi struktúrának a törvény szellemét és szerkezetét. Ez a nagy hibája többek között ennek a törvénymódosításnak.
Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
KUZMA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak nagyon röviden szeretnék szólni. Mivel mérnökember lévén magam is foglalkoztam vagy foglalkozom adatsorelemzéssel és matematikai statisztikával, meg tudom ítélni a Szabó úr hozzászólásában rejlő iróniát vagy cinizmust, nem is tudom, minek nevezzem.
A 4+akármennyi, tehát a 4+n+z - nevezzük így magát a rendszert -, a 4-re épülő maradék 8 évfolyam számtalan lehetőséget tartalmazhat. És a jelenlegi oktatási rendszer tartalmaz is, többféle struktúrát. De ellenben, hogyha ezt a 4-es szakaszt expandáljuk egy 6-os szakasszá, és ott már csak 6 marad, amiből eleve levesszük az érettségire felkészítő szakaszt, akkor ez magától értetődő struktúrát vetít elénk, és nem lehet a két dolgot összehasonlítani, ha pusztán csak matematikai mintaelemző módszert alkalmazunk erre az esetre.
Köszönöm szépen.
KUZMA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A pedagógiai felügyelő témakörében szeretném Pánczél képviselőtársamat megtámogatni további érvekkel.
A bizottsági ülésen is elmondtam, nem tudom, kiben milyen érzéseket kelt, de bennem rendkívül rossz érzéseket; és többfajta szinonim fogalomegyüttes ébred fel bennem, amikor a pedagógiai felügyelőt emlegetjük.
(22.30)
Én kérve kértem akkor az államtitkár urakat is, hogy változtassuk meg az elnevezést, és ennek a tartalmát legegyszerűbben úgy lehetne, ha elfogadják ezt a módosító indítványt, ami kiveszi az összes olyan módosítást, ami e köré a pedagógiai felügyelő köré tornyosul. Nagyon rossz íze van, nagyon szerencsétlen az elnevezés, és ami a leglényegesebb: a meglévő pedagógusokat kényszeríti, törvényileg kényszeríti egy alacsonyabb szintű feladat ellátására.
Itt említeném meg azt a tényt, ami fölött nagyvonalúan elsiklottunk a bizottsági ülésen, hogy egyoldalú szerződésmódosításra fog kényszerülni a munkáltató, aminek eredményeképpen munkajogi perek várhatók ez ügyben. Higgyék el nekem, nem lehet ezt egyszerűen egy törvénnyel elintézni, van tapasztalatom ebben a korábbi, hasonló szituációban bekövetkezett módosítások kapcsán. A munkaügyi bíróságok minden esetben a dolgozó oldalán állnak; itt egyoldalúan kell majd a munkaszerződéseket módosítani, gyanítom, hogy ez esetben is a dolgozók oldalán állnak a bíróságok, tehát nem szerencsés.
Én javaslom egy az egyben ennek az eltörlését, írmagját is kiirtani azt, ami “felügyelőö szót valamilyen összefüggésben gyerek mellett említ.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)
KUZMA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kicsit hasonlítunk most, azt veszem észre, a vitának ebben a szakaszában a szimultán sakkjátékhoz, mert néha késve kapunk szót egy-egy témára. Remélem, mindenki tudja követni azokat az egymástól függetlenül meglévő ágakat. Én Rózsa képviselő úrhoz szeretnék visszatérni a pedagógiai felügyelő témakörében.
Én nemcsak azt mondtam, hogy szerencsétlen az elnevezés, hanem szerencsétlen ennek a munkakörnek a létrehozása is. Azt is elmondtam az általános vitában meg itt is, hogy miért: azért, mert meglévő pedagógusokat sorol át - ezt ne felejtsük el! A törvényjavaslat eszerint jövő szeptemberben meglévő pedagógusokat sorol át. Ez részben munkajogi problémákat vet föl, részben meglévő pedagógiai tapasztalattal rendelkező pedagógust fog degradálni felügyelővé, egy alantas munkává. De biz a’, de biz a’, erről van szó! Ez a probléma vele, ez a legfőbb problémája ennek a törvénynek.
Remélem, hogy félrecsúszott megjegyzése volt az iskolában eltöltött idővel kapcsolatosan. Nagyon nagy különbség van a hosszú és a nagy élettapasztalat között.
Köszönöm szépen. (Szabados Tamás távozik az ülésteremből.)
KUZMA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Lezsák képviselő úr hozzászólása nagyon a szívemhez szólt. Megerősítésre késztetett az a mondandója, miszerint a jövő iskolája - ugyan ő nem így mondta, de én így folytatnám - egy gyermekközpontú iskola és nem tananyagközpontú. Ehhez tenném hozzá még, hogy ne féljünk - most már csak pedagógusok vagyunk itt a jegyzőkönyvvezetőkön kívül - attól a fogalomtól, hogy szolgáltató intézmény, hogy az iskola szolgáltatást végez, és ennek a szolgáltatási körnek kell eleget tennie.
Nagyon lényeges a házirend témaköre kapcsán is, hogy bizony nem probléma és nem baj az, ha nagykorúsítjuk az iskolákat. Igen, az iskolák, az intézmények állnak a közepén ennek az egész rendszernek. Ennek az intézménynek vannak partnerei és ebben a partneri rendszerben egy partner a fenntartó. Alapvetően szolgáltató funkciókat lát el, és ebben a rendszerben partnerként szerepel a szülő, partnerként a gyerek, partnerként a pedagógus és a többi. Tehát amiatt, hogy ebből kiragadunk egyet, és ebben a rendszerben felmagasztaljuk, különféle egyéb jogokkal ruházzuk fel törvényileg, mint ami indokolt lenne ebben a komplex rendszerben, egyet tudok érteni azokkal, akik ezt a módosító indítványt ilyen formában támogatják.
Köszönöm szépen.
KUZMA LÁSZLÓ, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményét négy pontba tömörítve szeretném összefoglalni.
Az első pontban a törvénymódosítás időszerűségét szeretném felvetni, hiszen másfél-két éves múltra tekint vissza ez a törvény - nem indokolt, hogy másfél-két év elteltével a törvényt alapvetően módosítsuk. Nem ment még úgy át a gyakorlatba, hogy láthassuk a közvetlen hatásait. Érdemes lenne még kicsit várni ezzel, hogy pontosabb mérleget vonhassunk.
A második témakör: a felnőttképzés ágazati irányítása. Megváltozott az ágazati irányítás, amikor a minisztériumok hatáskörével foglalkozó törvényt megalkottuk. Akkor született egy rossz döntés, és egy rossz döntést még tovább gördítünk most. Akkor is elmondtuk, most is elmondjuk, hogy a felnőttképzés rossz helyen van. A felnőttképzés egy oktatási forma, és éppen azért hangoztatjuk többször az egységesítést, az egységes elveket - nem beszélve arról, hogy vannak olyan OKJ-s szakmák, amelyek csak iskolarendszerben képezhetők, és vannak olyanok, amelyek iskolarendszerben is és iskolarendszeren kívül is képezhetők -, mert az oktatási piacon olyan elemek jelennek meg párhuzamosan, amelyek közül az egyik képző intézmény főhatósági szerve a tevékenységét illetően az Oktatási Minisztérium, a másiké pedig a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium.
Nem látjuk az egységes törekvést, az egységesített elvek irányába való törekvést; azt, hogy az Oktatási Minisztérium alá rendelt felnőttképzésnek nem volt még kifutási ideje, hogy ebből a szempontból tudjunk mérleget vonni, a tapasztalati oldalról. Korábbról, amikor nem az Oktatási Minisztériumhoz tartozott, arról viszont vannak rossz tapasztalataink. Ezzel a módosítással újra párhuzamosságot hozunk létre az oktatásban, és ahelyett, hogy a meglévő szűkös erőforrásokat koncentrálnánk, tovább aprózzuk azokat.
A harmadik pontban a törvényben a regionális munkaerő-fejlesztő és -képző központoknak adott új feladatokról szeretnék szólni. A képző központok az FMM intézményei. A képzéssel foglalkozók körében ez az intézmény is az egyik szereplője az oktatási piacnak. Ezzel a módosítással a képző központok egyenlőbbek lesznek az egyenlők között, és nemkívánatos előnyhöz juthatnak majd az oktatási piacon.
Negyedik pontként: nem tartjuk helyesnek, hogy az akkreditációs eljárást egyes helyeken kormányrendelettel, más helyeken miniszteri rendelettel kívánja szabályozni. Nem értjük ezt, és nem indokolt ez a különbségtétel.
Tehát ezen észrevételek alapján a módosító javaslatokkal talán jobbá tehető a felnőttképzési törvény, de azt hiszem, hogy az alapanyagból kellene kiindulni.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
KUZMA LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A szakképzésről, szakképzési alapról és a képzési fejlesztés támogatásáról szóló törvény általános vitájánál tartunk, és valóban, a bizottsági ülésen egyhangúlag támogatta az oktatási és tudományos bizottság az általános vitára való alkalmasságot. Ott elhangzott, hogy hiányosságai ellenére a szakképzési alapról szóló törvénytervezet talán még jobb, mint a kormányprogram. Én még hozzátettem, hogy tehát még megtörténhet az a csoda is, amit ehelyütt egyelőre még nem merek kimondani, hiszen módosító indítványokkal szeretnénk jobbá tenni ezt a törvényt, és ha ehhez támogatást kapunk a kormánypárt részéről, akkor természetesen a sejtetett csoda is megtörténhet.
Az iskola és a gazdaság kapcsolatában rendkívül fontos, elemi törvényről van szó, nagy szükség is van rá. Például már említés történt arról, hogy amikor a szakképzési alap felhasználásával kapcsolatban a vállalkozás, a vállalkozó dönt, hogy hova fizeti és kinek adja az általa vagy nála képződött pénzt, akkor dönthet úgy, hogy iskolának szerződéssel átadja ezt a forrást.
Egyre inkább tanúi vagyunk annak, hogy az iskolák át kell hogy alakuljanak szolgáltató intézményekké, figyelembe kell hogy vegyék a partnereik igényét, és itt minden külső és belső partner igényéről beszélek. Nem feltétel nélküli kiszolgálásról, hanem a partnerek jogos igényeiről van szó.
Tehát amikor gazdálkodó szervezet és iskola kapcsolatáról, partnerkapcsolatról beszélek, akkor kimondhatjuk, hogy a szakképzési alap képződő forrása egyben értékmérője is az iskolának, az ott folyó munkának, hiszen megtapasztalhatjuk azokkal, akik szakképző iskolában dolgoznak, azt a kifejezést szoktuk használni, hogy szakmán belül tartsuk a pénzt. Tehát a képződő forrásokat, ha lehet, akkor ne engedjük ki a szakmán kívülre. Ez egy nagyon fontos rendező elv, hiszen a szakképző iskola egy bizonyos szakmában nem elsősorban a munkanélküli-piacra, hanem a munkaerőpiacra kíván képezni azoknak a gazdálkodó szervezeteknek, amelyek ezeket az embereket használni fogják. Tehát jogos törekvés az a szlogen, hogy tartsuk a szakmán belül a pénzt.
Ezen túlmenően nyilvánvalóan ezek a gazdálkodó szervezetek megfogalmazzák a maguk igényeit, természetesen megfelelő pedagógiai programok mentén dolgozik az intézmény, de vannak lehetőségei ezen gazdálkodói igények kielégítésére és a tananyagba való integrálására. Ez egy nagyon helyes törekvés, és ez a kétoldalú kapcsolat gyümölcsöző lehet mind az iskola, mind a gazdaság számára.
Tanúi vagyunk annak, hogy az egyes iskolák némely esetben a költségvetésüknek akár 10 százalékában vagy azt meghaladó összegben használják fel az ebből az alapból képződő forrásokat. Tehát a törvény e tekintetben nagyjelentőségű, hiszen nagy gondot okozna, ha ezt a forrást nem kapnák az iskolák. Ez nagyon fontos forrás; sajnálatos, hogy nem minden esetben tudják ezt fejlesztési támogatásként felhasználni, hanem kénytelenek a működésben keletkező lyukak betömésére használni, nem egy esetben, megkockáztatom azt a kijelentést, hogy a fenntartó kényszerítő hatására, amikor előírják a bevétel-előirányzatot, hogy mennyit kell teljesíteni az intézménynek, és ezt csak a szakképzési alap forrásaiból tudják teljesíteni.
E tekintetben üdvözölni tudom azt a módosítást, amely az ellenőrző szervnek, tehát az Oktatási Minisztériumnak új, kiterjedtebb jogosítványokat ad, amelynek következtében lehetősége van a minisztériumnak ellenőrzésre, hogy ezek az alapok valóban a törvényben meghatározott módon kerüljenek az iskolában felhasználásra.
(10.20)
Ez nagyon komoly támogatás lenne az iskoláknak, mert ezáltal a fenntartók nem minden esetben kényszeríthetnék az iskolákat egy kötöttebb felhasználásra.
Üdvözölni tudom a befizetési határidőt, amely kiterjeszti az összes gazdálkodó szervezetre a féléves előlegfizetési kötelezettséget. Lehet, hogy azoknak, akik nem oktatási intézményben dolgoznak, elkerülte a figyelmét az a tény, hogy ha bizonyos gazdálkodó szervezetek iskolának akarják adni a pénzt, akkor azt a tárgyév végéig kellett teljesíteniük. Nem egy veszteséges cég azért nem tudta az iskolának juttatni a szakképzési alaprészét, mert egyszerűen nem volt pengőforintja, amivel ki tudta volna elégíteni, és ezáltal az intézmény elvesztette ezt a támogatást. De ezáltal, hogy a határidős fizetés fél évre előrejött legalább előleg tekintetében, azt gondolom, az iskolák némiképp előnyösebb helyzetbe kerültek, és ez segítheti ezen alaprész iskolákhoz jutását. Mert változatlanul tartom, hogy rendkívül fontos, hogy a képződő alaprész minél nagyobb összegben kerüljön az iskolákhoz, ezen belül elsősorban a valóban szakképzést végző iskolákhoz és szervezetekhez. A decentralizált 60 százalékos rész e tekintetben jó törekvés, tehát fix százalékban határozza meg azt, hogy mennyi összeget kell a központtól szerteágazóan a vidéken is felhasználni. Ez azért jó törekvés, mert nemegyszer találkoztunk olyan megjegyezésekkel gazdálkodó szervezetek részéről, hogy inkább nektek adjuk, mint a központi alapba, aminek a folyamata követhetetlen, és ezáltal bizton tudjuk, hogy hogyan történik a felhasználása. Ez a 60 százalékos szám egy újabb eleme, amely lehetővé teszi, hogy visszakerüljenek azok a pénzek, amelyek erre a célra kerültek felhalmozásra; és ami emellett még nagyon lényeges eleme, az az, hogy egy területi kiegyenlítő szerep is bevihető a rendszerbe, ez már viszont a konkrét végrehajtások szakaszában valósítható meg igazán hatékonyan.
Tisztelt Ház! Azokat az elemeket emeltem ki elsősorban, amelyek támogatásra érdemesek, és amelyeket támogatni jó, mert valóban a szakképzés céljait szolgálják, és módosító indítványainkkal majd a részletes vitában szeretnénk hozzájárulni, hogy ez a törvény valóban még jobban és még hatékonyabban szolgálja a szakképzés érdekeit.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)
KUZMA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Elsőként egy olyan problémával szeretnék foglalkozni a 3. és 4. ajánlási pont szerint, amelyhez nagyon nehéz indulatok nélkül hozzászólni, de a képviselőtársaim, akikkel egy bizottságban ülünk, nyilván tudják, hogy én általában indulatoktól mentesen szoktam megnyilvánulni. Ezek pedig azok a helyesírási hibák, amelyek előfordulnak mind a 3., mind a 4. ajánlási pontban, amelyek még a helyesírási szabályzat szabályai szerint is a módosítást támogatnák, ezzel szemben a kormány képviselője a bizottsági ülésen nem támogatta azokat.
Ennél is tovább mennék: ugyanazon kormány egy másik minisztériuma ugyanazt az írásmódot használta, amelyet a módosító javaslatban javasoltunk. Úgy ítélem meg, hogy ez példátlan a Magyar Országgyűlés eddigi történetében, hogy még helyesírási hibákat sem hajlandóak elfogadni.
A következő, amihez hozzá szeretnék szólni, a 4., 7., 10., 12., 16., 17. és még néhány helyen előforduló ajánlási pont, amely a módosításban a “regionálisö szó használatát indítványozza, hiszen az Európai Unióhoz igazodás közigazgatási szempontból nem megyei, hanem regionális szintű központok kijelölését teszi szükségessé. Ezt minden egyes ajánlási pontban ennek megfelelően javasoltuk.
A 8. ajánlási pont egy olyan csoda, amelyet a kormány elfogadott, és támogatták a kormányoldal képviselői is, ez pedig tartalmi módosítást jelent, miszerint negyedéves nyilvántartás szükséges, ami elsősorban a tanulók érdekeit szolgálja. Egy olyan apró fényforrás tűnik fel ez ügyben, amely a kormánypártokat ez ügyben tán dicséri.
A 15. ajánlási pont foglalkozik a szankciókkal és a bírságtételekkel. Megítélésünk szerint ilyen törvényi szintű szabályozás nem szükséges, egyébiránt a módosítók szerint méltánytalan is olyan bírságtételeket a törvény szövegében megfogalmazni, ami megítélésünk szerint egy kicsit csorbítja a törvény tekintélyét. Nem célszerű törvényben a szankcióval kapcsolatos konkrét összegeket megfogalmazni, ezt inkább egy alacsonyabb szintű jogszabályban javasoljuk megvalósítani.
Tisztelt Ház! Ezek lettek volna az érveim, továbbra is fenntartva azokat a módosító javaslatokat, amelyeket benyújtottunk.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)
KUZMA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Néhány gondolatban szeretnék érvelni az egyes módosító javaslatok mellett.
(19.50)
Elsőként az 1. és a 20. sorszámmal jelzett módosító indítványok mellett, amelyek tartalmi részei azzal foglalkoznak, hogy a kollégiumok is benne legyenek-e a Szakképzési Alapból részesülők kedvezményezetti körében. Értelemszerűen ez a módosító javaslat azért került be, mert nagyon kevés olyan kollégium van, amely önálló intézményként működik a közoktatásban, illetve a szakképzésben, és ezen kollégiumoknak szinte túlnyomó többsége, mondhatnám, teljes mennyisége valamilyen formában kapcsolódik a szakképző intézményekhez. Tehát az ott folyó tevékenység és az ott élők is a szakképzéshez kapcsolódnak, ilyen formában az ottani fejlesztéseket, méltán mondhatjuk, a szakképzés fejlesztésének is betudhatjuk. Tehát a törvény kollégiumokra vonatkozó bővítését javasolja ez a módosító indítvány.
A következő a 2. sorszám alatt jegyzett módosító indítvány az ajánlás sorszáma szerint, ez pedig a fogyatékkal élőket foglalkoztató gazdálkodó szervezetek mentességével foglalkozik. Elismerve azt a tényt, hogy a fogyatékosokat foglalkoztató gazdálkodó szervezetek mentessége a gazdálkodásuk szempontjából nem biztos, hogy olyan helyzetbe hozza, hiszen ez a béralapnak csak 1,5 százaléka, de éppen a mai nap tárgyalt esélyegyenlőségi törvényre való hivatkozással adtuk be módosító javaslatunkat. Ez egy nagyon fontos, gesztus értékű megkülönböztetés lehet, egy olyan pozitív diszkrimináció, amely méltán fogadható el egy esetleges támogatás esetén.
A következő a 12. sorszám alatt jegyzett módosító indítvány, amely a decentralizált alaprész felosztásáról szól. Ennek a módosító indítványnak egyébként központi eleme... - vagy ehhez kapcsolódóan kapcsolódó módosító indítványok kerülnek beadásra, amelyek ezt a nyelvhelyességi hibát némiképpen javítják, de támogatni tudunk minden olyan módosítást, amely egyébként tovább javíthatja ennek a módosításnak a tartalmi részét, amely ezt a decentralizált alapot növeli. Hiszen, mint tudjuk, ez is valahol az esélyteremtést, a vidéken lévő és működő szakképző intézményeket hozhatja helyzetbe, ami úgyszintén támogatandó. Tehát két részből tevődik össze, szeretném hangsúlyozni: az egyik egy technikai módosítás, a másik pedig ennek a decentralizált alaprésznek a százalékos emelése, ami majd később fog bejönni kapcsolódóként.
Ezen túlmenően szeretnék szót ejteni azon egyéb módosító indítványokról, amelyek még a bizottsági ajánlásokban helyet kaptak, amelyekről részleteiben nem kívánnék beszélni, de nagyon fontosnak tartom megemlíteni, hogy vannak olyan módosító indítványok, amelyek nem csak nyelvhelyességet javítanak, és mégis a kormánypártok és a bizottságok támogatásra érdemesnek tartották. Azt gondolom, hogy ennek van jövője, az ilyen típusú együttműködésnek, és bízom én a kormányoldal jövőbeni empátiájában, talán még a kapcsolódó módosító indítványokkal tovább javítható ez a törvény, és szolgálja a szakképzésben részt vevőket. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Ivanics István tapsol.)
KUZMA LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány a programjában a kollégiumi férőhelyek bővítéséhez és szakmai fejlesztéséhez kiemelt támogatást ígért. Ennek eddig egyetlen jele sem volt. A polgári kormány biztosította milliárdok után miniszter úr 2003-ban nevetséges 50 millió forintot adott a köz- és felsőoktatásban szükséges fejlesztésekre a Nemzeti Kollégiumi Közalapítványnak, idénre pedig egy fillért sem. Jellemző módon miniszter úr a magatartásának indokát firtató képviselői kérdésekre mindig megkerülte az érdemi választ, az utolsót kivéve. A szó szerint idézett MSZP-s és miniszterelnöki választási ígéretekre és kormányprogramban foglaltakra válaszul a közoktatási kollégiumokat a következőkkel intézte el: “A kormány a kollégiumoknak nem tett ígéretet, az ígérete a felsőoktatási intézményeknek, illetve a felsőoktatásban tanuló hallgatóknak szólt.ö Ez világos beszéd.
Nyilvánvalóan nem várható egy minisztertől, hogy kövesse a kormányzati célokat, ha egyszer nincs tisztában velük. A tájékozatlanságra és az ebből eredő többéves tétlenségre miniszter létére aligha találhat mentséget. Ám a kormányprogram nem ismerete sem mentesíti a közoktatási kollégiumokkal szembeni felelőssége alól. A miniszter úr azonban ezzel a felelősséggel sem lehet tisztában, hiszen minisztersége kezdetétől jól láthatóan készült ennek a Kollégiumi Közalapítványnak a megszüntetésére, amely működésének néhány éve alatt kiemelkedő munkát végzett a kollégiumok tárgyi feltételeinek és szakmai tevékenységének fejlesztésében.
Államtitkár Úr! A kérdéseim a következők:
A miniszter úr, aki milliókat, sőt milliárdokat pazarolt a közpénzekből használhatatlan tanulmányokra, a jó anyagi helyzetben lévők digitális fényképezőgépeire vagy a külföldi lovas túráira, miért nem tett eddig semmit azokért a diákokért, akik kollégiumi férőhely híján falujukból órákat utaznak hajnalonta buszokon és munkásvonatokon az iskolába? Miniszter úr, aki 2002-ben fennhangon panaszolta a közoktatási intézmények állapotát, hogy nemhogy angolvécé nincs, de vizesblokk sem, miért nem tett semmit azért, hogy érdemben javuljon a diákok tízezreit kiszolgáló kollégiumok állapota? Önnek mi a véleménye egy olyan miniszterről, aki minden mondatába beleszövi a hátrányos helyzetűeket és az esélyegyenlőség fontosságát, de lassan két éve a kisujját sem mozdítja a kormányprogramban esélyteremtő intézménynek mondott közoktatási kollégiumokért?
Tisztelettel várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
(14.50)
KUZMA LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Köszönöm válaszát azért is, mert válaszából kiderült, hogy ugyan a kollégiumi közalapítványt megszüntetik, de a kollégiumokat nem kívánják megszüntetni. (Derültség a Fidesz soraiban.) Ez egy örvendetes hír. Hogy a férőhelyek száma több, mint amennyi jelentkező van, eziránt is kétségeim vannak, csak itt az a probléma, hogy a kollégiumnak az az alapvető funkciója, hogy ott biztosítsa a férőhelyet, ahol éppen nem lakik az adott delikvens, aki szeretne kollégista lenni. Ezt a hátrányt nem tudjuk áthidalni azzal, hogy a kollégiumokat átvontatjuk arra a helyre, ahol arra szükség volna esetleg.
A gazdasági helyzetre való hivatkozásra inkább nem mondok jelzőt, hiszen a 2004-es költségvetésben egy fia forint nem volt a kollégiumi közalapítvány finanszírozására. Tehát a megszorító intézkedésekkel aposztrofált pénzelvonás nulla forintot jelentett a közalapítvány megszüntetésében, úgyhogy válaszát nem tudom elfogadni.
Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
KUZMA LÁSZLÓ, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! A kistérségi társulást elviekben életképes, fontos intézménynek tartjuk. Ezt megmutatta az Orbán-kormány politikája is, amely támogatta a helyi közigazgatási szint céljainak, feladatainak megoldása érdekében - magasabb szintű összefogással - az erőforrások egyesítését.
A társulás alkalmas arra, hogy megszüntesse a túlzott széttagoltságot azoknak a feladatoknak a megoldásában, amelyekre a települések együtt gyorsabban, hatékonyabban, jobb minőségben képesek. Ugyanakkor a kistérségi társulás még kellően érzékeny az egyes településeken lakók igényeire, a megoldások kidolgozásában a helyi sajátosságok, az azonosságok és a különbségek figyelembevételére. Nincs tehát bennünk elutasítás azzal a szándékkal szemben, hogy a kistérségi szint megerősödjön, hatékonyabb legyen.
Ugyanakkor a többcélú kistérségi társulások létrehozását célzó jelen törvényjavaslat és az ezzel összefüggő törvénymódosítási javaslatok alapjaiban eltérnek attól az iránytól, amelyet támogatni tudunk. Melyek ezek a kifogások? A törvényjavaslat, illetve a törvénymódosítások úgy tekinthetők, mint a közigazgatási reform terén javasolt kezdő lépések egy átmeneti időszak irányába. Ugyanakkor a kormány nem rajzolta fel ehhez a megcélzott közigazgatási szerkezetet, amelybe a többcélú kistérségi társulások kötelező létrehozása szervesen illeszkedik. Törvény hozná létre a többcélú kistérségi társulásokat, ugyanakkor kormányrendelet a kistérségeket. Amennyire előnye lehet egy kormányrendeletnek a rugalmasság, a kistérségek kialakításában legalább akkora, ha nem nagyobb gyengesége, sőt veszélye az, hogy nem biztosít kellő stabilitást a kistérségi társulások számára.
Pontosan kiket képvisel a társulás élén álló polgármesterek alkotta tanács? Már nem feltétlenül a helyi érdekeket, mert azok szélesebb összefogásban vagy megjelennek, vagy nem. A választói akarat tehát feloldódhat egy attól független testület határozataiban. Teljességgel hiányoznak az igen eltérő mértékű települések - köztük is külön megemlítendő a főváros - érdekérvényesítési lehetőségeinek ésszerű szabályai, korlátai. Ez egyben megfontolásra intheti a településeket is arra nézve, hogy milyen feladatokat vigyenek egyáltalán önként a kényszerű társulásba. Ad absurdum, ha a társulás csak az óvodáztatás és a háziorvosi ellátás közös megszervezésére vállalkozik, akkor a társulásnak akár több lehet a kára, a költsége, mint a haszna.
A mód, ahogy ez a törvény kezelni képes egy kierőszakolt társulás pénzügyi-vagyoni kérdéseit, megjósolhatóan számtalan nézeteltérés, jogvita forrása lesz. Ugyanakkor nem látszik, milyen mértékű lesz az állami szerepvállalás mértéke a többcélú kistérségi társulások működésében, hiszen a nemrégiben bevezetett megszorító intézkedések első mozdulattal éppen a kistérségi társulások forrásait kezdték megcsapolni. Annak szemléltetésére, hogy mennyi tisztázatlan kérdés van a törvényjavaslatban, említhetjük a jegyzővel kapcsolatos kinevezési-felmentési problémákat is.
Összegezve: az így szervezett társulás a legközelebbi történelmi rokonságot az erőszakos téeszesítéssel mutatja. A törvényjavaslat meg sem kísérel egy gondosan kirajzolt közigazgatási, jogi és pénzügyi konstrukciót feltálalni, vonzóvá tenni. Nem a valódi érdekazonosságok, kölcsönös előnyök mentén tervezi a megvalósítását, hanem csupasz, adminisztratív kényszerekkel. Beéri azzal, hogy szelet vet, nem törődve a keletkező viharral. Az ellenzéki képviselők ezért nem támogatták a törvényjavaslatot az oktatási bizottságban.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
KUZMA LÁSZLÓ, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Valóban hiánypótlásról van szó, valóban - el kell mondani, ami megjár a királynak -, ez egy nagyon jó elgondolás, nagyon jó törekvés, amit célul tűzött ki a minisztérium.
Többen elmondták előttem, hogy elsősorban három fő csoportot érint a törvény. Ez a három fő csoport a pályakezdők, az 50 év felettiek és a gyermekgondozásból visszatérők, és külön csoportként jelenik meg ugyan a törvényben az ösztöndíjas foglalkoztatás, de igazából, ha belegondolunk, az ösztöndíjas foglalkoztatás ugyanúgy a pályakezdéshez kapcsolódó, valamilyen nemű foglalkoztatás. E tekintetben jelentős ellentmondást vélek felfedezni a tekintetben, hogy a pályakezdőknél a felső korhatárt 25 évben határozza meg a törvénytervezet, míg az ösztöndíjas rendszerben 30 évet határoz meg, tehát magyarul kizárja a pályakezdő körből a diplomások körét, hiszen… (Közbeszólásra:) De bizony, mert ha megnézzük, mondjuk, a ma éppen folyamatban lévő oktatásnak az átlagos időtartamát a Budapesti Műszaki Egyetemen tanuló hallgatók esetében, az átlagos elvégzett időtartam hat és fél év pillanatnyilag. Ennek következménye az, hogy a 25 éves életkorig nem minden hallgató fogja befejezni az időtartamot, tehát a pályakezdés kategóriájú kedvezményre jogosító rendszerben nem tud elhelyezkedni, hanem csak - és ez jó dolog - az ösztöndíjas rendszerben.
Ezt azért említettük meg a bizottsági ülésen, hiszen az indoklásban is és sok más fórumon elhangzott, hogy a diplomások körében is megjelent tömegében a munkanélküliség, tehát ösztönzőrendszerekre igenis szükség van.
A foglalkoztatási ösztöndíj mértéke a diplomások körében is az általánosságban vett minimálbérhez viszonyítja, és ezt határozza meg mint juttatandó juttatást, ugyanakkor a diplomások körében viszont meghonosodott a diplomás minimálbér, amiről úgy gondolom, hogy ennek visszacsatolható eleme lehet a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényben meglévő bértábla vagy akár a köztisztviselői bértábla mint alapja. Tehát az összeg közelítheti a mindenkori minimálbért, de célszerűbb lenne ezt ahhoz a körhöz viszonyítani, amely egyértelműen a diplomások körében egyfajta minimális juttatást határoz meg. Megértve természetesen azt is, hogy ez bizonyos mértékig a munkáltatókat ellenérdekeltté teszi, hiszen az egyik vonzó eleme éppen az ennek a törvényjavaslatnak, hogy kedvezményeket biztosít a kezdő munkavállalóknak. Megítélésünk szerint tehát a tervezet egyértelműen lenyomja a piaci körülmények között elhelyezkedni kívánó vagy elhelyezkedett diplomások bérét is.
Bizottsági ülésünkön felvetődött, ami már itt elhangzott, ezért csak megerősíteni tudom, hogy a kedvezmények utólagos visszaigénylése bizony nem minden esetben ösztönző, hiszen ez esetben azt szeretnénk, hogy pénzügyi juttatások miatt foglalkoztasson a munkáltató embereket, de ha ezt utólag kapja meg, ne adj' isten, még ha esetleg úgy jár, mint mostanában jártak az áfa-visszaigényléssel, akkor ez nem biztos, hogy elsősorban anyagi szempontok alapján vonzó lehet a munkáltatók részére.
Összességében megállapítható, hogy a módosító javaslatokkal bizony jobbá tehető a törvény, komoly hiánypótlást valósít meg, és bízom benne, hogy a kormányoldal támogatni fogja azokat a módosító indítványokat, amelyeket benyújtunk.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
KUZMA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az ebben a szakaszban taglalt módosító indítványainak jelentős része a helyesírással foglalkozik. Bizottsági ülésen is elmondtam, hogy módosító javaslatainkat az érvényes helyesírási szabályzat és az Akadémia állásfoglalásai alapján adtuk be, ezeket tartalmazzák. Ebben volt némi vita. Ironikusan hadd mondjam el, hogy hivatkozás történt a törvény vagy idevonatkozó más törvények korábbi megfogalmazására, ahol ugyanúgy hibás volt ez a megfogalmazás. Több helyütt elfogadták, néhol nem; nem értjük.
Az előző hozzászólásom több pontot érintett. Az ajánlás 9. pontjához több konzultációt folytattunk itt, részben az általános vitában, részben a folyosón, részben más formációban a pályakezdő életkorral kapcsolatosan. Be kell valljam, még mindig nem vagyok meggyőzve, hiszen a törvény jelenlegi szövegéből az értelmezés szerint számomra nem lehet kedvezményt nyújtani egy diplomás pályakezdőnek, aki nem ösztöndíjjal foglalkoztatott, ha már betöltötte 26. életévét. Hadd ne menjek bele azokba a részletekbe, hogy előfordulhat ilyen eset, hogy ilyen formációban kívánja a munkáltató foglalkoztatni, erre vonatkozik az idetartozó 9. számú módosító indítvány, ami egyébiránt nem is az én módosítóm, de jónak tartom.
Indokként azt szeretném elmondani, hogy jelen pillanatban a Budapesti Műszaki Egyetem elvégzésének átlagideje 6,5 év, ebből következőleg kijön, hogy elég gyakori eset, hogy a végzős már túl van a 25. életévén, és pályakezdőként kíván elhelyezkedni. Történtek erre vonatkozólag magyarázatok, elismerem, de ennek a törvénynek ebbéli szövegösszefüggéséből számomra nem volt meggyőző.
Köszönöm szépen, ehhez a szakaszhoz ennyi.
KUZMA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Elfogadva Gúr Nándor érvelését, és meg is értve azt, tudom, hogy a szakképzésben is otthon van, hadd említsem meg azt a tényt, ami elég gyakori ma a nyelvvizsga megszerzésének problémaköre miatt. Számottevő már azon hallgatók létszáma, akik a nyelvvizsga miatt nem tudják befejezetté nyilvánítani felsőfokú végzettségüket, és ez jelentős populáció ma már a munkaerőpiacon, akiknek a problémájával foglalkoznunk kell. Nem gondolom, hogy ez akkora erőfeszítést jelentene, és annyira a feje tetejére állítaná a törvényt, hogy ez gyökereiben megváltoztatná.
Köszönöm szépen.
KUZMA LÁSZLÓ (Fidesz): Igazán nem azért, hogy az enyém legyen az utolsó szó, de én nem azokról beszéltem, akik 40 év fölött szereznek diplomát, hanem azokról beszélek, akik a teljes idejű nappali képzésben vesznek részt, és a nyelvvizsga miatt nem tudják befejezni tanulmányaikat, és elmúlnak 25 évesek. Csak egy konkrét példa: a bajai főiskolán volt olyan, a műszaki fakultáson, hogy egy végzős 30 fős osztályból talán ketten vagy hárman tettek rendes időben államvizsgát. Ennek jelentős része azért volt, mert nem volt meg a nyelvvizsga.
Csupán arról szerettem volna beszélni, hogy egy jelentős populáció, amely nem elhanyagolható népesség, jelentkezik a munkaerőpiacon, betöltötte a 25 évet, és a diplomás foglalkoztatotti körben ösztöndíjasként nem foglalkoztatható pusztán azért, mert tanult egy jó ideig. Ezeknek jelentős része most be fog fejeződni, de addig is kezdenünk kell valamit, és ezért szeretném ezt a korhatárt némiképp enyhíteni és kijjebb tolni. Ezért érveltem emellett.
Köszönöm szépen, ezúttal utoljára.
KUZMA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Először a 17. ponthoz szeretnék hozzászólni, hiszen praktikus okokból ott két módosító van benn, ami másutt aztán szét van szedve. Az egyik a továbbfoglalkoztatás problémája, amely elsősorban a foglalkoztatottnak nyújt egyfajta biztosítékot, tehát egy nagyobb biztosítékot nyújt ez a módosító indítvány plusz három hónapra a foglalkoztatott számára. Illetve szeretnék még szót ejteni a 4, illetve a 6 órás részmunkaidős foglalkoztatásról, elismerve azt, hogy a 4 órás foglalkoztatás, a gyesről visszatérők és a kisgyermeket nevelők munkába állása esetében valóban problémás lehet a gyermek ellátása, ugyanakkor a munkába való visszakerülés is, de azért adtuk be módosító indítványként a 6 órát, hogy ennek megfelelően inkább szocializál a munkára, ha egy nagyobb időalapban történik a foglalkoztatása. Azok a tapasztalatok, hogy a munkára való szocializálás annál kevésbé hatékony, minél kevesebb óraszámban történik ez a foglalkoztatás napi, illetve heti időkeretben, és ezért szerepel itt ez a módosító indítvány.
Ehhez kapcsolódik, csak a másik oldala a 32. pontban szereplő indítvány, amely a munkáltatókat védi olyan szempontból, hogy ha egy munkáltató egy ilyen kedvezményre jogosultat foglalkoztat, és otthagyja időközben a foglalkoztatóját, akkor ez a munkáltató némiképpen hátrányba kerül, hiszen ő kalkulált ezzel az emberrel, kalkulált azzal, hogy ez az ember legalább a saját pénzét meg fogja keresni, ehhez beállított bizonyos fajta termelékenységet, bizonyos fajta megtérülést, és ez a fajta védettség legalábbis számomra nem derült ki az eredeti szövegből, ezért született ez a módosító.
Az egyik legneuralgikusabb pontja volt a törvénynek ez a bizonyos visszaigénylés, amely a 28. pontban szerepel. Egyrészt van egy nyomott árú foglalkoztatás - amiről majd a későbbi szakaszban beszélünk -, ez az egyik kedvezmény a munkáltató részére, és van egy visszaigénylési tehertétel, ami szintén a foglalkoztatót sújtja. Mire gondolok? Egy 9 hónapos foglalkoztatás esetén, amikor a visszaigénylését megteheti, addigra már gyakorlatilag kidolgozta az idejét a foglalkoztatott, tehát nem igazából látom ösztönzőnek.
A bizottsági ülésen elhangzott a kormány képviselőjének részéről az a vélemény, hogy túlságosan sok az adminisztráció, és tulajdonképpen ezért van a törvénytervezetben egy 9 hónap utáni kedvezmény-visszaigénylési lehetőség. Erre indokként hadd mondjam, hogy azért nem tudom elfogadni, és inkább támogatom a 3 hónapos visszaigénylési ciklust, mert 3 havonta van egyéb dolgot érintő bevallási kötelezettsége is a munkáltatónak, tehát azok a típusú adminisztrációk, amelyek negyedévente szükségesek, elvégezhetők ezzel az adminisztrációval együtt.
A másik pedig: a vállalkozókat járva az elmúlt időszakban azt tapasztaltam, hogy az állam jelentős mennyiségű áfát tartott vissza. Most nem is ez a lényeg, nem akarok efölött politikai vitát nyitni, hanem az a tény, ami ezt kísérte, hogy elindult a vállalkozók körbetartozása. Tehát mindenfajta olyan teher, amely a visszaigényléseket minél hosszabb időintervallumban határozza meg, annál jobban terheli a vállalkozókat, ezért szeretném, ha módosítanánk a visszaigénylés lehetőségét negyed évre, ami nem plusz adminisztratív teher.
Köszönöm szépen.
KUZMA LÁSZLÓ (Fidesz): A törvény általános indoklásában azt látjuk, hogy ez a fajta foglalkoztatási forma némiképp a szakképzés részeként kívánja tervezni; főként az ösztöndíjas foglalkoztatás esetében maga a törvény, tehát mintegy kiterjeszti, expandálja magát a szakképzést, a foglalkoztatókat az irányba ösztönzi, hogy a gyakornoki időre foglalkoztassák egyrészt a kedvezmények miatt, másrészt pedig azért, hogy a munkaerőpiacról olyan használható embereket próbáljon ki, ami majd később derül ki, hogy használható-e vagy sem. Tehát nem vagyok szentül meggyőződve arról, hogy ez kifejezetten a jól menő vállalkozásoknak lesz a sajátja, hanem bizony az olcsó munkaerő - amely a következő szakaszban kerül terítékre - esetleg vonzó lehet a munkáltatók számára, és adott esetben éppen ezt az olcsó munkaerőt célozza meg, és éppen azok fogják megcélozni, akik nem állnak a helyzet magaslatán a vállalkozói piacon.
Tehát minden egyes apró momentumot kalkulálnunk kell, amikor egy törvényt kiizzadunk magunkból, hogy az minden oldalról alátámasztva legyen mindenfajta érvrendszerrel, tehát nem csak a jól menő vállalkozók, hanem a kevésbé jól menő vállalkozók is, és inkább ez a kör, de nem vagyok róla meggyőződve - ez a jövő zenéje.
Köszönöm szépen.
KUZMA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A másik neuralgikus pontja ennek a törvénynek, amit nagyon határozottan szeretnék kérni a kormányoldaltól, hogy támogassák, noha tudom, hogy nem teszik meg, igazából meg kell mondjam, nem értem, hogy miért nem, ez a saját indítványunk, a 42. pont, illetve az oktatási bizottság 44. pontja. Ez arra vonatkozik - hogy az elején kezdjem -, hogy egyfajta minimálbért határoz meg a törvény, ez pedig a minimálbér, jelen pillanatban mint a foglalkoztatás kötelező mértéke, ez vonatkozik a pályakezdőkre is, és ez vonatkozik az ösztöndíjas foglalkoztatottakra is, noha tudjuk, hogy az ösztöndíjas foglalkoztatott az előbb elhangzottaknak megfelelően felsőfokú végzettséggel rendelkezik.
Elég hosszú utat ért be az a politikai érvrendszer és érvelési metódus, ami eljuttatott odáig minket, mindannyiunkat, hogy megfogalmaztuk a közalkalmazotti bértáblában a százezer forintos minimálbér fogalmát, ami azért a köztudatban elég rendesen benne van. Nos, ezzel szemben kijön egy olyan törvény, amelyik a foglalkoztatókat arra ösztönzi, hogy miért foglalkoztassam én minimálbéren, diplomás minimálbéren, amikor 53 ezer forintért is foglalkoztathatom. Tehát ez a tény, hogy a diplomásokra is, vagyis az ösztöndíjas foglalkoztatásra is az 53 ezer forintos - vagy jövőre ki tudja, mennyi lesz, akár 57 ezer forint - szintre nyomja le vagy ebbe az irányba tolja el a diplomások piaci keretek között történő foglalkoztatását.
Nem tudom elfogadni azt az érvelést ezzel kapcsolatosan, amelyik azt mondja, hogy ez egy minimálisan megkötött szint, amelynél többet piaci körülmények között továbbra is lehet adni. Azt gondolom, hogy ha különbséget teszünk diplomás foglalkoztatás és nem diplomás foglalkoztatás között, akkor ez meg kell hogy mutatkozzon ebben a bizonyos pénzügyi juttatásban is, ami feltételezhetően azt a talán marxi gondolatot támasztja alá, hogy van egyszerű munka meg összetett munka - ez nyilvánuljon meg a juttatásokban is.
Tehát azt gondolom, hogy igenis helyénvaló mind a mi javaslatunk, amely a közalkalmazotti táblához viszonyítja, mind pedig az oktatási bizottságnak a módosító javaslata, amelyik egy kicsit elmozdulást jelent erről a pontról. Elfogadva azt az ellenérvet is, amit mindjárt, gondolom, meg fogunk hallani, hogy ez viszont hátrányosan érintheti a munkavállalókat, mert nem fog ösztönözni a munkaadók részéről. Ezért kell bölcsen megtalálni azt a középső utat, amely még nem fogja vissza a munkaadókat, de kellően szinten tartja a piaci körülmények között elhelyezkedők bérét is a munkaerőpiacon.
És nem mondom, hogy a legbölcsebb, de ebből jött ki az a fajta 44. pontban szereplő módosító indítvány, amit az oktatási bizottság jegyez, hogy a munkabér vagy a minimálbér 130 százalékában határozza meg, tehát behozza azt, ami egyébként más törvényekben mint minimálbér van benne, viszont azt hiszem, sehol a munka törvénykönyve tájékán nem szerepel a Kjt.-ben szereplő tábla legkisebb értéke. Ezért adtuk be ezt a módosító indítványt éppen a minimálbér bizonyos százalékában meghatározva.
Tehát még egyszer szeretném azt mondani, hogy ez az elmozdulás jelenthetné azt, hogy a piaci körülmények között elhelyezkedők kezdő bére ne kerüljön lejjebb meghatározásra a munkáltatók részéről; hosszú távon ez tendenciózusan következhet be.
Köszönöm szépen.
KUZMA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A felsőoktatási törvény egyetlen szegmensével szeretnék foglalkozni, ez pedig a törvény szakképzést érintő része. Azt lehet mondani, amit formálisan vagy informálisan kormánypárti képviselők is elismernek, hogy ez a törvény leggyengébb pontja.
Amikor 2003-ban a közoktatási törvényt és a szakképzési törvényt tárgyaltuk, már tudtuk, hogy készülni fog a felsőoktatási törvény, reménykedtünk, hogy a három törvény harmonizálni fog, és szerettük volna, ha minden fórumon érdemben sikerült volna az előttünk fekvő törvényt megvitatni. Jelzem tehát, hogy széles körű, de nem teljes körű volt az egyeztetés, pontosan azért, mert e törvény módosítja a 2003. évi LXXXVI. és LXXVI. törvényt, tehát a hozzájárulásról és a szakképzési törvényről szóló részeket.
Sorrendben, tehát a paragrafusok sorrendjében néhány szakképzést érintő szegmenssel szeretnék foglalkozni, elsőként az intézményi akkreditáció körüli problémakörrel. Véleményünk szerint az intézményi akkreditáció nélküli felnőttképzés lehetősége érdemtelen versenyelőnyhöz juttatja a felsőoktatási intézményeket az olyan, már évtizedek óta ilyen szakképzést folytató intézményekkel szemben, amelyeknek az akkreditáció bevezetése jelentős terhet jelentett. Itt elsősorban a szakközépiskolákra és a szakiskolákra gondolok. Javasoljuk, hogy a szakképző intézmények akkreditáció nélkül folytathassanak felnőttképzést, mint e tekintetben nem csak alanyi jogon végezhetik. A szabályozás egységes legyen mindkét oktatási típus esetén.
A felsőoktatási intézmények idővel bekebelezik a középfokú szakképzés elméletigényesebb képzési területeit, ezáltal a hagyományos szakképzés, a gyakorlatigényes szakmák képzése háttérbe szorul, mivel a szakképzési feladatot önállóan kötelezően fenntartók is inkább a költségkímélőbb, elméleti szakmák képzését preferálják.
Véleményünk szerint a képzési szintek és területek összemosása nem szolgálja a minőségi szakképzést. A felsőoktatási intézmények sem személyi, sem tárgyi feltételekkel nem rendelkeznek a gyakorlatigényes szakmák oktatására. Ezen feltételek kialakítása pedig pazarlás, tekintve, hogy a középfokú szakképzési intézményekben az elmúlt időszakban laborok, műhelyek, decentralizált és egyéb pályázatokból, valamint gazdasági és szakképzési hozzájárulás terhére történő beruházásokból minden oktatási és képző igényt kielégítő fejlesztések történtek. A tiszkek és a regionális képző központok megélhetése is a felnőttképzés profiljától függően lenne biztosítható. Ezek mellett megjelennek a felsőoktatási intézmények is, mint a felnőttképzést is folytató tudáscentrumok. A három tudáscentrum célcsoportja a felnőttképzés tekintetében ugyanaz.
További megjegyzésem az OKJ és az abba történő felvétel problémáját érinti. A tervezett szabályozás nincs összhangban az NFT HEFOP 3.2.1. intézkedésével, amely az Országos Képzési Jegyzékben szereplő szakmák tartalmi és módszertani átalakítását a Nemzeti Szakképzési Intézet hatáskörébe teszi. Az említett intézkedés a szakképesítések számát az OKJ-ban 400 körülire rendezi át a tervek szerint, ezek közül körülbelül 200 szakma lesz az csak, amelyik iskolarendszerben oktatható. Az OKJ egységes rendszer, tehát a rendszerbe történő fölvétel minden szakképesítés esetében azonos, így az NSZI által kidolgozott és alkalmazott eljárásokon keresztül történhet ez, és mindenfajta ettől eltérő privilegizálás nem helyes, és rontja az egyenlőség esélyeit.
Egy közbevető megjegyzésem, csak hogy sorrendben haladjak, a mesterképzés fogalmával kapcsolatosan: a mesterképzés kifejezés már évtizedek óta foglalt terminológia a szakképzésben. A szakmájukat mesterként űzők mesterképzés után mestervizsgát tesznek, és sikeres vizsga esetén mesterlevelet kapnak. Célszerűbb lenne a félreérthetőség miatt a felsőoktatásban más terminológiát használni.
Néhány megjegyzés a munkaerőpiaccal kapcsolatos témakörről. A felsőfokú szakképzés létszámkeretének megállapításához feltétlenül szükséges a munkaerő-piaci kutatások eredményeinek, valamint a már felsőfokú képzésben végzettek pályakövetéséből leszűrt tanulságoknak a figyelembevétele. Jelenleg körülbelül 9 ezren folytatnak felsőfokú szakképzést, de túlnyomó többségük olyan szakképesítést szerez majd, amellyel a munkaerőpiacon nem tud elhelyezkedni. Itt gondolok az asszisztensi és a menedzserképzések különböző fajtáira. Az ilyen képzésre jelentkezők az alapképzésben szeretnének továbbtanulni, ezért a felsőfokú szakképzés további bővítése a hagyományos szakképzés rovására munkaerő-piaci szempontból is rendkívül káros.
A szakképzési hozzájárulás körüli problémák. Véleményünk szerint a szakképzési hozzájárulásra kötelezettek ne általában a felsőoktatási költségvetéshez járulhassanak hozzá, hanem ezt a támogatást a felsőoktatási intézmény kimondottan csak a szakképzési célokra használhassa fel. Ellenkező esetben a Munkaerő-piaci Alap képzési alaprészébe be nem fizetett, de kötelezően szakképzés fejlesztésére fordítandó pénzeszközök bármilyen célra felhasználhatók lennének a felsőoktatási intézményeknél. Ugyanakkor a valójában szakképzést folytatók által felhasználható alaprész jelentősen csökkenne.
Az szja egy százalékára vonatkozó megjegyzéseim. Javasoljuk, hogy a finanszírozási gondokkal küzdő közoktatási és szakképzési intézmények is kerüljenek a kedvezményezetti körbe. Jelenleg csak az iskolák alapítványai számára ajánlható fel az adók egy százaléka, így annak felhasználása csak az alapítványban megjelölt célokra használható föl. Amennyiben az intézmény közvetlenül megkaphatná a támogatók által felajánlott szja egy százalékát, az oktatás és képzés feltételeinek javítására is fordíthatnák az összeget.
Érthetetlen a felsőoktatási intézmények kiemelten közhasznú intézményként való kezelése. A közoktatási és szakképzési intézmények is tekinthetők ilyen alapon közhasznúaknak. Amennyiben a felsőoktatási intézmények a tervezet szerinti kedvezményeket megkapják, a szakképzést folytató intézményeknek is hasonló kedvezményeket kell biztosítani. Tehát a témát illetően jelentősen csorbul az egyenlő pályák, egyenlő esélyek elve.
Kérem kormánypárti képviselőtársaimat, hogy módosító indítványaink elfogadásával köszörüljék ki azt a szakképzést érintő súlyos csorbát, ami még jelenleg tapasztalható.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
KUZMA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Értelemszerűen kerülgetjük a forró kását. E tekintetben ki kell mondani egy számot, hogy előreláthatólag amennyi hallgatót idén felvesznek a felsőoktatási intézményekbe, körülbelül - ha tévedek, nézzék el nekem - annyi a ma általános iskolába belépő első osztályosok száma.
Tehát érthető az a fajta törekvés, ami a felsőoktatási lobbi részéről előretör, és ezt próbáltam meg kifejezni, hogy a másik két törvénnyel összhangban nem történt teljes körű, széles körű társadalmi egyeztetés. A felsőoktatásban érintettek körével ez minden körülmények között megtörtént, csak az általam vázolt körrel nem történt meg ilyen szinten.
Tehát mindenki látja, hogy a felsőoktatás expanzióra készül, nagyobb merítési szeletre készül, annak érdekében, hogy a saját gárdáját, hogy úgy mondjam, munkával el tudja látni. Vannak olyan felsőoktatási intézmények, amelyek nem szorulnak erre, és nem kívánnak felsőfokú szakképzéssel foglalkozni, mert más profilt gondolnak az egyetemnek. Tehát nem kerülhetjük el azt a problémakört, hogy kevés lesz a gyerek, és ebből adódóan ezeknek csak megfelelő szegmense kell, hogy a felsőoktatásba kerülhessen, és nem kell különféle adminisztratív eszközökkel a felsőoktatás irányába terelgetni a meglévő szakképzés egyes szegmenseit.
Tehát tulajdonképpen erre szerettem volna most az általános vitában felhívni a figyelmet, és bízom benne, hogy nem egy erőszakos diszkriminációt gondolnak emögé a minisztérium és kormánypárti képviselőtársaim, hanem egyszerűen a szakképzés megmentését. És kérem, ne értsék félre, hogy most dramatizálom a helyzetet, de fogják fel ezt egy kétségbeesett kiáltásnak.
Köszönöm szépen.
KUZMA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt kitartó Képviselőtársaim! Néhány órával ezelőtt Szabó képviselőtársam említést tett a helyesírási problémákról, és igyekezett lezárni azzal, hogy ezt egy csomagban majd a kormány, illetve a kormánypárti képviselők visszahozzák. Én már láttam karón varjút az előző törvényhozási szakaszban, amikor is a Word szerkesztőre hivatkozással nem engedtek kijavítani helyesírási hibákat, illetve rosszul helyesírt korábbi törvényszakaszokra való hivatkozással tartottak meg. Ezt csak azért bátorkodtam elmondani itt és most, hogy kérjem kormánypárti képviselőtársaimat, ez irányú törekvéseinket támogassák, lévén, hogy Pósán képviselőtársammal ketten vagyunk azok, akik a legtöbb helyesírási hibára való módosító javaslatot beadtuk. Tehát kérjük a kormányt és kormánypárti képviselőtársainkat, a magyar helyesírási szabályzat szerint fogadják be a módosító javaslatainkat.
Az előttünk fekvő, felsőoktatásról szóló törvény vitája már nagyon régóta folyik. Ha csak a bizottsági szakaszt vesszük alapul, akkor kilenc órától este hat óráig folytattuk le ezt a vitát, és nagyon kevés szó esett ezen vitaszakaszokban magukról a hallgatókról, akikről remélhetőleg ez a törvény a jövőben szólni fog. Erre vonatkozóan hadd ajánljak a tisztelt képviselőtársaim és a kormány figyelmébe egyetlen adatot: előreláthatólag 2005. szeptember 1-jén annyi gyermek fog beiratkozni az első osztályba, mint ahány 18 éves gyermeket - bocsánat az előrehaladott korom miatt - felvesznek a felsőoktatási intézménybe. Következésképpen a felsőoktatás természetes expanziójáról van szó, amelynek tanúi vagyunk, tehát hiány fog jelentkezni a felsőoktatás hallgatói létszámát tekintve. Ennek egyenesági következménye az, ami lecsapódik, és erről a korábbi időszakban, a korábbi vitaszakaszokban már beszéltünk. Itt szeretném megemlíteni, hogy a 218. és a 219. ajánlási ponthoz kapcsolódóan szeretném a véleményemet kifejteni.
Ez a tendencia némely felsőoktatási intézmény tekintetében a túlélésre való játszásra ad lehetőséget, hiszen a felsőfokú szakképzés tekintetében olyan korosztályt és olyan tevékenységet céloz meg, amely nem feltétlenül felsőoktatási tevékenység, lévén, hogy nincs gyermek, következésképpen a tevékenységét próbálja meg kiterjeszteni. Erre való hivatkozással adtuk be képviselőtársaimmal a 218. számú ajánlási pontban a módosító javaslatunkat, amely az OKJ-ba való bekerülés egyszerűsített eljárását módosítaná, magyarul, kihagyná a felsőoktatás részére is, és természetes módon kerülhetnének be új szakmák az Országos Képzési Jegyzékbe.
Nem tudom elfogadni azokat az érveléseket és indokokat, miszerint a gyorsított eljárás a munkaerő-piaci helyzetet javítja, mert általánosságban az Országos Képzési Jegyzékbe való bekerülés vagy be nem kerülés minden szakmára való kiterjesztését tudnám támogatni, nem pedig egy szűk kör gyorsított eljárásban történő lehetőségbiztosítását, amely egy másik kört, jelesül a közoktatásban részt vevők és a közoktatásban részt vevő szakképzéssel foglalkozók körét viszont jelentős mértékben hátrányosan érintené.
Ezzel a ponttal szervesen összefügg a 219. ajánlási pontban a kormánypárti képviselők által beadott módosító indítvány, amely alapvetően arról szól, hogy a felsőfokú szakképzést végezhessék a közoktatási intézmények felsőfokú oktatási intézménnyel együttműködve, amely úgyszintén általam támogatandónak tartott módosító indítvány, hiszen ezáltal a felsőfokú szakképzésben részt vevők “egyenlő pályák, egyenlő esélyekö elve némiképpen javulhat és módosulhat.
(21.40)
Ehhez a témakörhöz, tehát a szakképzés és felsőoktatás kapcsolatához befejezésképpen csak annyit szeretnék elmondani - és kérem, hogy ne bántásnak fogják föl - a felsőoktatásban részben hallgatóként, részben oktatóként résztvevőként, hogy kellő rálátásom van a szakképzés és a munkaerőpiac kapcsolatára, rengeteg olyan céggel van kapcsolatom volt alaptevékenységemből adódóan, ahol termelő cégek foglalkoztatták a nálunk tanított tanulókat, és számtalan olyan megjegyzést hallottam száznál nagyobb nagyságrendű cégekkel történt konzultáció alkalmával, hogy ma elsősorban - elnézést, idézem - nem mérnökre, hanem jó szakira van szüksége. Most meg tanúi vagyunk egy olyan oktatási rendszer átalakításának a felsőoktatási törvény kapcsán, ami jelentősen érinti a közoktatásnak ezt a szegmensét, hogy ismételten szűkülni fog az a kör, amely a közoktatáson keresztül a szakképzés kimeneti oldalán megjelenhet a munkaerőpiacon. Én nem azt mondom, hogy mesterségesen és erőszakosan vissza kell tartani a szakképzésben némely jó képességű hallgatóaspiránst, hanem azt mondom, hogy kellő egyensúlyt kell megtartani, és a munkaerőpiac valódi igényeinek megfelelően kellene nekünk, törvényhozóknak a törvényalkotási tevékenységünket megtenni.
Az általános vitában is elmondtam, most is megismétlem zárómondatomat: a szakképzés részéről fogadják ezt képviselőtársaim egy jajkiáltásnak, hogy ne tegyük ezt a közoktatás szakképzési szegmensével.
Köszönöm szépen.
KUZMA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Aggodalmaimat nem azért fogalmaztam meg, mert a jól képző felsőoktatási intézmények és a jól képző középfokú közoktatási intézmények beiskolázási gondokkal küzdenek, hiszen nyilván az marad a piacon, aki jól csinálja a saját dolgát. Aggodalmaimat elsősorban azért fogalmaztam meg, mert várhatóan a felsőoktatás, a felsőoktatás egyes szegmensei fognak beiskolázási gondokkal küzdeni. Ez az, ami el fogja szívni a jó közoktatási szakterületről is az embereket.
De ez egy mellékes dolog, mert ha a törvény módosításai és kapcsolódó módosításai során az “egyenlő pályák, egyenlő esélyekö elve megvalósul… - és be kell valljam őszintén, hogy a 219-es sorszám alatt szereplő módosító indítvány férfiasan ez irányba hat, és köszönet érte, de nem old meg minden problémát. Tudniillik tudok ellenkező példát is mondani: egy jól képző középiskola, jelesül az én középiskolám felvételt nyert hallgatói nem mennek el a felsőfokú oktatási intézménybe, hanem évhalasztással inkább visszamaradnak. Tehát mindenfajta tendencia van. Látszólag ellentmondásba kerülök, de éppen azért teheti meg ezt ma egy hallgató vagy egyáltalán a közoktatásban részt vevő, mert ma még nem diszkriminatív ez a fajta megközelítés, a felsőfokú szakképzés és általában a szakképzés tekintetében a felsőfok és a közoktatás közötti különbségtétel.
Tehát én csak attól félek, hogy ez a felsőoktatási törvénybe becsempészett diszkriminatív megközelítés kihathat a közoktatás szakképzési szegmensére is, és ehhez az OKJ-felvétel (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - bocsánat, mindjárt befejezem -, jelesül a 218-as módosító indítvány rendkívül fontos lenne, hogy a kormányzat bevegye.
Köszönöm szépen.
KUZMA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szakképzésről nagyon sok vitát folytattunk az elmúlt időszakban, és alapvetően két irányvonal ütközhet egymással. Az egyik, hogy mennyire kell a munkaerőpiacra felkészíteni egy képző intézménynek a hallgatót, hogy a képző intézményből kikerülve esetleg másnap munkába állhat-e, vagy valami más célja lehet a szakképzésnek, illetve szakképző intézményeknek.
Ezzel kapcsolatban bevezetőként azt szeretném elmondani, hogy nem lehet célja ebben a gyorsan változó világunkban, hogy az intézményből közvetlenül kilépve azonnal munkába állni képes fiatalembereket bocsássunk a munkaerőpiacra. Elsőrangú feladata és célja a szakképzésnek az lehet, hogy a tudás megszerzésének képességére tanítson meg. Tehát azt a bizonyos gyakorlati időszakot, amit úgy hívunk, hogy gyakornoki időszak, különböző szintek mellőzésével igazából nem tudjuk mellőzni. Ezt azért nagyon lényeges bevezetőként megállapítani, mert azt gondolom, hogy ez is befolyásolhatja azt az alapvető koncepciót, ami a szakképzés fejlesztési területén ki kell hogy alakuljon, és ebből az úgynevezett salátatörvényből is ki kellene hogy tükröződjön.
Mindazonáltal hozzászólásomat elsősorban annak a célnak szeretném szentelni, amely jobbá próbálja tenni a beterjesztett törvényjavaslatot. Nincsenek kétségeim, hogy a kormánykoalíció ebben a formájában is képes átverni, de elsőrangú célom és feladatom mint a szakképzés elkötelezettjének, hogy ezt a törvényt valamilyen formában javítsuk és mégis jobbá tegyük. Néhány gondolatot engedjenek meg nekem ezzel kapcsolatban, ami még nem nagyon hangzott el, és mivel a közoktatás területén elég sok vélemény fogalmazódott meg, én inkább a szakképzés és a szakképzési alaprész területével foglalkozzam.
A szakmai tanácsadó testületre, mely egy központi témája volt a korábbi vitáknak is, szeretnék még egy rövid időre kitérni. Ez, csak emlékeztetésképpen, 500 fő fölötti tanulólétszám esetén kötelezővé teszi a tanácsadó testület létrehozását. A tanácsadó testület létrehozása önmagában nem rossz, hiszen korábbi intézményekben én magam önként gyakoroltam ezt a fajta formációt, éppen az információszerzés céljából, éppen abból a célból, hogy az iskolán belüli tananyagfejlesztés, az iskolán belüli képzési struktúra kialakítása és az ehhez kapcsolódó tananyagfejlesztő munka érdekében kialakítsuk álláspontunkat és véleményünket. Ehhez meghívtuk azokat a cégeket, amelyek majdan a nálunk képzett embereket alkalmazni fogják. Tehát ez nem egy új keletű dolog, ez egy nagyon hasznos fóruma ennek a tananyagfejlesztő munkának, amely a legelején megfogalmazott célnak is megfelelhetne. Ha ez önkéntesen valósul meg, és az előbb megfogalmazott célok mentén dolgozik, akkor elfogadhatónak tartom.
Egyetlen probléma van vele, a kötelező jellege. A kötelező jelleg mellett szeretném kiemelni, mi van abban az esetben, ha nem ülésezésképes, vagy esetleg nem jut el odáig, hogy bizonyos, az ő hatáskörébe tartozó témaköröket akármilyen okoknál fogva nem tárgyal meg.
(23.40)
Ez esetben például az intézmény költségvetését nem tudja majd beterjeszteni és nem tudja elfogadni, mert véleményezési joga van például ezen a területen.
Egy másik, talán nem is annyira lényeges kérdés, de fontosnak tartom felemlíteni, hogy a felmentés témakörében, hogy mely modulokat és mely modulvizsga területén történjék a felmentés, néminemű ellentmondás van, mert egy más törvény szabályozza, és igazgatói hatáskörbe utalja azt a témakört, hogy iskolaátjárás esetén milyen felmentéseket alkalmazhat az intézmény vezetője, ezáltal csorbul az intézmény igazgatójának a hatásköre. Tehát az úgynevezett modulzáróvizsgák megismétlésének tilalmára gondolok, amivel kapcsolatosan érdemes a módosító javaslatok és a részletes vita mentén ismét visszatérni.
Szeretnék visszatérni Tatai-Tóth képviselőtársam abbéli megjegyzésére, illetve ezt más is megemlítette, hogy a gyakorlatorientált képzést kellene a jövőben preferálni, hiszen elsősorban a munkaerőpiacra képezzük ezeket a tanulókat. Van egy megjegyzés a törvény módosításában, amely az összefüggő szakmai gyakorlatot a nyári szakmai gyakorlattal azonosítja. Egyébként egyértelműen a törvény indokolási részéből derül ki, hogy ez a fajta szóazonosítás megtörtént, és összefüggő szakmai gyakorlatot csak két szorgalmi idő közötti időszakban, tehát a nyári időszakban lehetséges megtartani. Erre vonatkozólag módosító indítványt adtam be, kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák, hiszen vannak olyan szakmák, amelyek nem alkalmasak ilyetén való végrehajtásra.
Például - csak hogy rögtön egy példát mondjak - az erdészképzés területén a csemetekiemelést csak ilyenkor lehet végezni, azt nyáron nem lehet, mert tönkremegy. Tehát idényjellegű munkáról van szó, és tipikusan olyan munkáról van szó, amit összefüggő szakmai gyakorlat keretében célszerű megvalósítani. És sorolhatnék számtalan ilyen, elsősorban a mezőgazdaság és a mezőgazdaság peremterületéhez tartozó szakmákat, amelyek idekapcsolódhatnak. Aratni lehet nyáron, de vetni általában tavasszal és ősszel szokásos. Tehát a gyakorlatorientált képzést támogatni tudom. Minél több gyakorlatra van szükség, annál képzettebbek lesznek a hallgatók, annál inkább megközelítik a munkaerőpiac igényeit, és annál inkább képesek a munkaerőpiacon megfelelni.
A következő ilyen jellegű módosító javaslatom, amit kérek, hogy támogassanak majd, a tanulószerződésekkel kapcsolatos. Az egyik helyen a törvényjavaslat 16 éves korra teszi a tanulószerződések megkötésének lehetőségét, egy másik helyen viszont szakképzési évfolyamokra teszi. Ez némiképp hátrányosan érinti a technikusképzésben részt vevőket. Nagyon jó lenne, ha a technikusképzés szakmai alapozó szakaszában, tehát a 11. és 12. évfolyamon, ami még nem szakképzésnek számító szakasz, hanem szakmai alapozás, ebben az évfolyamciklusban is lehetőség lenne tanulószerződés kötésére, mert azt gondolom, ezáltal is azokat a forrásokat tudjuk megjeleníteni, amelyek a munkaerőpiacon jelen vannak. Az oktatásban vannak olyan tanulók, akiknek ezekre a forrásokra szükségük lehet. Erre megvannak a megfelelő helyek, a megfelelő cégkapcsolatok. Miért ne engedjük, és nem volna jó, ha egy ilyen törvényi hellyel nem tennénk lehetővé a cégeknek, hogy ezeket a szerződéseket megkössék.
Végezetül még egy témakörrel szeretnék foglalkozni a szakképzési alaprészről szóló törvényt érintő módosításban, ez pedig a pénzeszköz átadása. Aki a törvényt behatóbban ismeri, ez a bizonyos fajlagos összeg háromszorosának áttételére vonatkozik. Egy kicsit túlzottan korlátozónak, tehát a háromszoros összeget felemelendőnek gondolnám.
Érvem a következő. Nem tudom osztani azt a véleményt, ami az indokolás fejezetben csak 10-12 iskolát érintő intézményt jelent, mert ennél nagyobbról van szó, hiszen szakképzési évfolyamon megjelenő tanulólétszámról van szó, amellyel fajlagosít az átadott pénzeszköz. Négy plusz egyes és jelentős, 52-vel kezdődő OKJ-számú szakmák vannak, ahol a négy plusz egyes képzésben a plusz egy évfolyamon történik a szakmai képzés, és csak ezzel a létszámmal tudjuk a fajlagosítást végrehajtani, holott a szakképzést támogató források már az alatta lévő szakmai alapozó évfolyamokba is integrálódnak, ott is fejlesztést hajtanak végre.
Tehát némiképpen túlzónak tartom ezt a háromszoros értéket, és nem igaz az, hogy az indokolásban megjelenő 12-15 intézményt érint, noha én is túlzónak tartom 100 milliós tételek átadását az egyes intézmények számára, de az nem túl nagy baj, ha jó helyre kerül. (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.)
Köszönöm megtisztelő figyelmüket, és kérem kormánypárti képviselőtársaimat, támogassák az általam benyújtott indítványokat.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
KUZMA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én a mondat befejezését követően azonnal megnyomtam, valószínűleg az elektronika késett.
Az irányító testülethez és az irányító testülethez kapcsolódó módosító indítványokhoz szeretnék hozzászólni. Sok tekintetben üdvözlöm az irányító testületek létrejöttét, mert azt gondolom, hogy a szakképző intézmények egyfajta elismertségének adhat támpontot, hiszen az irányító testület összetétele jó és elfogadható, érvényesülnek benne azok a tripartitelvek, amelyek az oktatásnak ezen a területén elvárhatók és szükségesek.
A korábbi gyakorlatnak megfelelően ellenben a kötelező létrehozás és az önkényes 500 fős tanulólétszám meghatározását kicsit túlzó és szigorú megkötésnek tartjuk, ezért hosszú távon inkább az önkéntesség irányában gondoljuk az elmozdulást, hiszen mindenfajta szakképző intézménynek az lehet az elsőrangú feladata, hogy a munkaerőpiacra való képzését visszaigazoltassa a munkaerőpiacon, és ezzel párhuzamosan a szülők elégedettségét is kivívja. Ezért gondoljuk, hogy ezt a szakaszt javasoljuk némiképp átgondolni.
Köszönöm.
KUZMA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Igazából a 3. sorszámú, részszakképzés területén szükséges egyéb eljárások tekintetében, azt hiszem, egy evidencia teljesül a módosító indítvány tekintetében, tehát azt mindenképpen támogatni javaslom.
Egy kicsit bővebben szeretnék érvelni a 4. sorszám alatt szereplő módosító indítvány mellett, aminek az a lényege, hogy a szakmai gyakorlatok tekintetében, ha összefüggő szakmai gyakorlatot kíván tartani egy szakképző intézmény, akkor azt ne csak a szorgalmi időszakok között tehesse meg, hanem megtehesse a szorgalmi időszakon belül is.
Mondom ezt azért, mert vannak olyan szakképesítések, amelyek esetében nem feltétlenül csak a nyári időszakban szerezhető meg a szakmai gyakorlat, hanem év közben is szükséges a gyakorlati képzés. Ezek főként idényjellegű, főként a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás területéhez kapcsolódó szakképesítések. Ezért van az a módosító indítvány, amelyik azt indítványozza, hogy év közben is lehessen összefüggő szakmai gyakorlatot tartani.
Köszönöm szépen.