Felszólalás adatai

KORÓZS LAJOS szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Kedves fiatal Barátom! Én nagyon sajnálom magát, én tényleg nagyon sajnálom. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Mi is sajnáljuk.) Miért vetemedik ilyenre?! Olyan jóravaló embernek indult itt, ebben a Házban. Miről beszélünk? (Dr. Kontrát Károly: Államtitkár úr, nem a pártbizottságon van!) Miről beszélünk? Kedves Barátom! Szeretném önnek elmondani, hogy ellentétben önnel, én még soha nem dolgoztam pártbizottságon. (Derültség az MSZP soraiban.)

Ha szembesíteni akarjuk a magyar társadalmat a felnövekvő nemzedék problémáival, akkor erre tényleg jó volt az ifjúságkutatás. Csak kérdezem: az államnak van csak kötelezettsége ebben a társadalomban? Talán nem kéne arról beszélnünk, hogy vajon a rendszerváltás után a családok betöltötték azt a szerepüket, amelyet egy reprodukáló társadalomban be kell hogy töltsön? Talán a helyi társadalom betöltötte a szerepét? Talán az önkormányzatok betöltötték a szerepüket? Talán azok a civil közösségek, amelyek létrejöttek, lehetőséget teremtve már a rendszerváltás után arra, hogy önkéntesen szerveződjenek, azok betöltötték azt a szerepüket, amelyet egyébként egy demokratizálódó, innovatív társadalomban be kell tölteni?

Én úgy emlékszem, kedves képviselőtársaim, hogy nemcsak a baloldalon voltak olyan civil szervezetek és olyan ifjúsági szervezetek, akiknek az orrára kellett koppintani. Talán arra kellett volna szocializálódni a rendszerváltás utáni húsz évben az ifjúsági szervezeteknek, hogy hogyan férkőzzünk be különböző döntéshozó szervezetekbe?

(9.30)

Arra kellett hogy szocializálódjanak, hogy hogyan osszuk el egymás között a pénzeket? Arra kellett szocializálódni, hogy hogyan kell elfogadni a beszámolókat? Nem a valóságos problémákkal kellett volna foglalkozni? Mert ha ez történt volna, és ezt meg is tették volna, akkor itt lennének olyanok, akiknek van erkölcsi alapjuk föltenni kérdéseket.

Kedves Képviselőtársaim! Azt én egy percig nem vitatom, hogy az ifjúság szocializációjához nagyon-nagyon sokféle szervezetnek, nagyon-nagyon sokféle intézménynek, nagyon sokféle politikának, nagyon sokféle érdeknek meg kell jelennie többek között itt az Országgyűlésben. Na de ezeket akkor artikulálni kell, és ha szabad ezt kérnem, akkor lehetőség szerint ezt olyan szervezetek és olyan képviselők tegyék, akiknek van felkészültségük, szervezeti hátterük, társadalmi támogatottságuk, és akkor erről lehet itt értelmes vitákat folytatni. Én állok rendelkezésükre - állok rendelkezésükre.

Az, hogy milyen irányba megy el a magyar társadalom, az, hogy a magyar ifjúság, a felnövekvő generáció a társadalmi reprodukcióban milyen helyet foglal el, mindannyiunkon múlik, nem csak egy-egy politikai párton, nem csak egy-egy kinyilatkoztatáson. Lehet itt frázisokat pufogtatni meg újságcikkeket előcitálni, de arról azért mégiscsak kéne beszélnünk ebben az országban, ha már elfogadtuk ezt az ifjúsági stratégiát, hogy hogyan alakulnak a népesedési dolgaink, hogyan alakul a társadalom elöregedése, a demográfiai kihívások, hogyan alakulnak a foglalkoztatási paramétereink, hogyan alakulnak az adózási feltételeink, hogyan alakulnak a járulékfizetési feltételeink. Azt az érzetet keltjük-e az országban, hogy itt mindenki teljesítmény nélkül majd az állam emlőjén nevelkedve boldogul? Vagy azt, hogy hát, kérem szépen, az öngondoskodás nem valami kapitalista métely, hanem egy kicsit körül kéne néznünk.

Én tudom jól, hogy nagyon nehéz egy hatvan év körüli embernek azt mondani, hogy tessék öngondoskodni, mert nem erre rendezkedett be az elmúlt 40-50 évben, de azt gondolom, hogy egy 30-40 éves fiatalembernek már lehet azt mondani, hogy nagy valószínűséggel 10-20-30 év múlva az állam téged nem fog tudni eltartani, hogy lehet, hogy az csak egy pillére a gondoskodásnak, az anyagi biztonság meglétének, hogy te járulékot fizetsz.

Nem kéne arról beszélni, hogy ezen túlmenően át kéne egy kicsit szabni az oktatási rendszerünket? Remélem, hogy ha majd egyszer kormányra kerülnek, olyan 8-12 év múlva, képviselőtársam, akkor bevezetik a tandíjat, mert én mélységesen, mélységesen elítélem azt a fajta esélyegyenlőség-gátló politikát, ahol a gazdagoknak több jut. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)