Felszólalás adatai

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő úr, magam is állatorvos vagyok, úgyhogy most lehet, hogy meg fogom önben ingatni ezt a nagyon szép képet, amit itt rajzolt nekünk, de nem önnel kívánok erről vitatkozni.

Amiről a megkapott anyagban olvashatunk és az indoklás harmadik részében, az általános indoklásban, hogy miért is kell egy ilyen törvényjavaslatot nekünk most tárgyalni; óvatosan azért a szikével, ha remeg a kezünk, nehogy valami nagy bajt csináljunk vele! Egy olyan szolgálat átalakításába nyúlunk most bele, amely szolgálat 30 éve garantálja Magyarországon a bejelentési kötelezettségű fertőző betegségektől való mentességet, a járványmentességet; persze egyedi esetek előfordulhatnak.

Fogom dicsérni a szolgálatunkat, és fogom egy picit talán ebből a szemszögből azt a kérdést is fölvetni, hogy ha jól működünk - márpedig jól működtünk, ebben azért talán nem kellene vitatkoznunk -, akkor szükséges-e egy ilyen mértékű átalakítás, amit - indokolva - a beterjesztés úgy mond, hogy egyszerűen közösségi állat-egészségügyi feladatok. Fogadjuk ezt el, el tudjuk képzelni, hogy vannak ott olyan dolgok, amiket át kell vennünk, amit be kell vezetnünk. Talán a szóhasználatokban a jogosult állatorvos kategória egy kérdés, hogy ennek vajon ez a megfelelő fordítása vagy sem. Magyarországon megjelent igazságügyi minisztériumi és európai uniós kiadványokban nem ez a dolog szerepel, de fogadjuk ezt el.

Amikor az indoklásokban benne van, hogy egyszer a közösségi dolgok miatt, másodszor át kell adnunk bizonyos hatósági feladatokat, a harmadik részben van egy nagyon kedves, az állat-egészségügyi szolgálat jövőjét nem igazából megalapozó dolog - vagy reméljük, hogy én vagyok huhogó ebben a kérdésben -: az állat-egészségügyi feladatok ellátására szolgáló, központi költségvetésben biztosított fedezet csökkenéséből adódóan szükséges átszervezés végrehajtása. Hát könyörgök: az állatorvosok tudnak pénzt szerezni, vagy pedig a minisztérium vezetése tud pénzt adni az állat-egészségügyi szolgálat fenntartására? Majdnem úgy néz ki, mint hogy mossuk kezünket, és nem is akarunk erről mást mondani, mint hogy ez a fránya költségvetés ilyen kevés pénzt ad, ezért nekünk el kell bocsátani egy csomó embert.

Az a mi problémánk, és az állatorvosok jelentős részének az a nagy gondja, hogy ez a törvényjavaslat azért van itt, és azért kell ezt ma itt tárgyalnunk - és az elkövetkezendőkben feltehetőleg a kormánytöbbség el is fogadja -, hogy megalapozzuk az elbocsátásokat, megalapozzuk azt, hogy ez a rendszer úgy alakul majd át, hogy nagyon sok embert el kell bocsátanunk, és ezzel tulajdonképpen a szolgálatunk jövőbeni működésébe - ne adj’ isten, hogy igazam legyen, de nem tudjuk - bizonytalanságot akarunk bevinni. Ha ezt a bizonytalanságot oda kivisszük a mindennapos feladatokat ellátó állatorvosok közé, akkor kérdezem én, hogy mi ment meg majd bennünket az elkövetkezendő években a madárinfluenzától - nagyon divatos szó. Megígérte a miniszter úr, hogy odafigyel. Novemberben volt az állatorvosoknak egy összejövetelük. Azt mondta a miniszter úr, hogy különösen odafigyel a szolgálatra, erre ilyen indoklást mond, hogy kevés a pénz a költségvetésben. Miért nem ott próbál egy kis pénzt szerezni a kollégáknak a szolgálat fenntartására, mint inkább elbocsátani? Tehát választottunk egy egyszerűbb utat.

Ezért én ezt az egész törvényjavaslatot másképpen tudom minősíteni, mint egy jeles kollégám néhány nappal ezelőtt. Ez a mi elkövetkezendő munkánkat befolyásolja. Tartok tőle, hogy ez legalábbis átmenetileg biztos negatív, egy lefelé menő görbét fog mutatni, és ne most támadjon bennünket különböző megbetegedés, ami az állatokat éri, ne most kelljen nekünk esetleg ezeket a 30 éves szép eredményeket úgy megélni, hogy ez már csak történelmi múlt .

Tisztelt Ház! A fogalmi meghatározások kategóriájában későbbiekben szerepel a magánállatorvos - hiszen most átalakítjuk a fogalmakat ilyen értelemben. Sajnálom, hogy ez most nincs itt, hiszen a későbbiekben olvasom, hogy a magánállatorvos majd ezt tesz, azt tesz, amazt tesz. Kérdezem én: ki az, hol van meghatározva, miért nincs ebben a törvényben? Tudjuk, az Állatorvosi Kamara törvényében már szerepel, de azt reméltem, hogy ebben olvashatunk erről.

(13.20)

Fontos mindig egy ilyen szolgálat felépítésében, hogy milyen szervezeti egységek jönnek létre, fontos az, hogy milyen megbecsülést kap a szolgálat, és fontos az, hogy mit tud adni annak az államnak, annak a nemzetnek, amelynek az érdekében kívánja a tevékenységét folytatni. Mi úgy látjuk, hogy ez a szolgálat talán az utóbbi esztendőkben többet adott és kevesebbet kapott, ez a törvény pedig deklarálja, hogy tényleg kevesebbet kap, mint amennyit megérdemelne az eddig elvégzett munkája alapján.

Ha a törvényben azt olvasnánk, hogy a szervezet felépítésében van a minisztériumtól kiszervezett feladatokra egy olyan hivatal, amelyik el tudja végezni az irányítási feladatokat, akkor azt mondanánk, hogy ezt támogatnunk kell, hiszen ez a megoldás jobb, mint a jelenlegi. Ehelyett azt látjuk, hogy olyan feladatokkal bízzák meg az oltóanyag-ellenőrző intézetet, az élelmiszer-vizsgálókat, amire nincs emberük, nincs szakemberük. Most, amikor leépítések vannak, amikor minden héten valamiféle újabb vészmadárhír jön, hogy el kell bocsátani embereket, akkor kérdezem én: oda lesz majd pénzünk felvenni embereket, lesznek olyanok, akik ezeket a döntéseket az államigazgatási eljárások során majd meg fogják hozni mint másodfokú hatóságok? Ha már ilyen irányba megyünk, hogy bizonyos döntéseknél nem a minisztériumnál van a hatáskör, akkor sokkal jobb lett volna létrehozni egy önálló hivatalt, és azzal el tudnánk végeztetni ezeket a feladatokat. Ezt hiányolom, ha már új szervezetet építünk fel a rendszerben.

Nagyon szomorúnak mutatkozik sok-sok kollégám, az ő nemtetszésüket kell itt elmondanom. Január 1-jén lép hatályba ez a törvény, ma pedig november 24-e van. Azt látjuk tehát, hogy öt hét van az év végéig, és még nem fogadta el a parlament! Milyen gyorsan át fogjuk alakítani ezt a rendszert! Hány kolléga választhatja majd az állami szolgálatot, illetve hánynak kell teljesen kimennie a magánszférába? Úgy gondolom, ez is egy elkapkodott dolog. Nem volt eddig konszenzus a benyújtásra? Így az év végén, egy hónappal a hatálybalépés előtt ilyen gyorsasággal az egészet végigvinni nem átgondolt dolog, illetve másoknak nem hagy időt átgondolni a feladatokat.

Kollégáimmal együtt beadtunk néhány módosító javaslatot - Fenyvesi Mátéval, Szabó József Andorral, Medgyasszay Lászlóval, Czira Szabolccsal -, mert szívesen teszünk néhány olyan javaslatot, ami javítja a törvényt, ha már mindenképpen tárgyalnunk kell róla. Véleményem szerint túlzottan kamarai szájíz szerint készült törvényről van szó. De ha már így történik, és ez a feltételezésem igaz, akkor meg kellene nevezni - mert van néhány kamara -, hogy a Magyar Állatorvosi Kamaráról van szó, amelyik itt a feladatrendszerbe és az igazgatási rendszerbe is belekerül. De van még néhány olyan apróság, amiken a módosító javaslatok a későbbiekben még tudnak segíteni.

Ez a törvény bizonyos esetekben biztos, hogy fog javítani, de lehet, hogy sokkal több helyen fog rontani. De ha már megindítottunk egy törvénykezést, és teljesen új javaslatot hozunk be, akkor jó lett volna tisztázni ennek a rendszernek a felépítését, jó lett volna egy önálló hivatalt létrehozni, jó lett volna kimondani, hogy a kijelölt állomások a megyei állat-egészségügyi állomások, és nem arról van szó, hogy ha kicsi a megye, akkor több megyére hozunk létre egy állomást, ha pedig nagy a megye, akkor egy megyére. Sokszínűséget viszünk bele abba, amibe nem kellene, ugyanakkor az intézetek és a laborok számának a meghatározásánál, valamint a laborok minősítésénél egyáltalán véleményem szerint kicsit elnagyoló ez a törvényjavaslat. Úgyhogy lenne még min, és remélem, lesz alkalmunk majd a jövőben is min egy kis módosítással segíteni, mert a jelenlegi törvényjavaslatban nem érzem azt, hogy ez az állat-egészségügyi szolgálat minden tagjának megfelelő lenne, és örömmel fogadnák a kint lévő kollégák.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)