Felszólalás adatai

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos, módosításra kerülő törvények közül elsődlegesen az élelmiszerekről szóló törvény módosításáról szóló törvénytervezet 1. §-át szeretném méltatni. Ez a paragrafus tartalmazza ugyanis a kis mennyiségű árut előállító és forgalmazó vállalkozások élelmiszer-előállítási és piacrajutási feltételeit könnyítő törvényi lehetőséget. Ma ehhez a paragrafushoz hallottuk a legtöbb példát itt a parlamentben, elhangzott a sertésvágás, hallottunk példát a kiskunfélegyházi libamájról, de ugyanakkor állati termékek feldolgozásáról. Tehát ez a paragrafus tenné lehetővé olyan helyeken is, mint az én választókörzetemben, ahol aprófalvas települések vannak, nagyon magas a munkanélküliség, biztos, hogy oda nagyobb üzemek, gyárak nem fognak kitelepülni, tehát ezzel a törvényi módosítással esetleg lehetőséget adunk nekik is, hogy valamilyen munkát végezhessenek.

A törvénymódosítást követően kívánatos a gyártmánylap vezetése alól felmentést adó alsóbb szintű jogszabály mielőbbi megjelentetése, nehogy csupán a törvényi lehetőség szintjén rekedjen meg ez a törvénymódosítási szándék is, hasonlóan sok más, deklaráció szintjén megrekedt törvényi helyhez.

Az ugyanezen törvény 8. §-ában részletezett minőségvédelmi bírságot elégséges lenne rendeleti szinten meghatározni, különös tekintettel a pénz értékének változási lehetőségeire. A konkrét összeghatár törvénybe foglalása ráadásul azért is illuzórikusan felesleges, mivel ugyanezen 8. § (4) bekezdése a minőségvédelmi bírság kiszabási tételéhez megadja a törvénybe illő elvi és metodikai eligazítást.

A takarmányok előállításáról, forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló törvény módosításával kapcsolatban megkérdőjelezendő a módosítás kapcsán bevezetésre kerülő azon törvényi gyakorlat, amelyben a “forgalomö tisztázó törvényi meghatározása helyett csupán a vonatkozó EK-rendeletekre történő hivatkozás történik meg. A törvényi EU-jogharmonizáció és szabályozási szinkronitás elve inkább a vonatkozó EK-rendeleti definíciók - például a takarmány, takarmány-adalékanyag és a többi - törvénybe történő átemelését indokolná a teljeskörűen önálló törvényi szabályozás érvényre jutása érdekében.

(12.30)

A törvénymódosítás 21., 22. és 23. §-aiban a különböző igazgatási feladatok nem törvénybe illeszkedő, hanem inkább külön rendeleti szabályozásba tartozó, túlrészletező leírásával találkozunk. Ennek következtében a törvény is veszít homogenitásából, ugyanakkor a jogszabály-alkotási szubszidiaritás elve is sérül. Másképpen fogalmazva, ezáltal a törvény is fellazul, és az igazgatás is túlszabályozottá válik.

Köszönöm szépen a figyelmet.