Felszólalás adatai

Azt gondolom, mindannyian megdöbbentünk itt a Házban - legalábbis aki ettől a kis folyosótól arrébb ül a körben - azoktól a szavaktól, amiket hallottunk. Ez a hozzászólás valahol kapcsolódott az MSZP vezérszónokának, Szabó Vilmosnak a hozzászólásához is, hiszen sok tekintetben hasonló volt, még akkor is, ha ez utóbbi azért szélsőségesebb volt a megnyilvánulásaiban. Megdöbbentett az, hogyan értékelhetik még mindig ma is úgy, hogy kifejezetten káros az állampolgárság megadásának a kérdése, mint ahogy minden jóérzésű magyar embert megdöbbentett 2004 őszén a Gyurcsány-kormány és az a politika, amit kifejtett a magyar nemzet egységesüléséhez vezető első lépcső ellen, és hogy mindent megtettek azért, hogy ez ne következhessen be. Gyurcsány Ferenc szavaival élek, aki azt mondta, hogy hazudtunk, reggel éjjel és este. Ezt tették már 2004 őszén is, amikor mint miniszterelnök folyamatosan - már többen utaltak erre - hazugságokkal próbálta meg befolyásolni, megtéveszteni a magyar lakosságot, a szavazópolgárokat, és próbálta őket megrémíteni, hogy senki ne szavazza meg a kettős állampolgárságot. Számomra akkor döbbenetes és elfogadhatatlan volt, hogy a saját nemzetével szembefordul egy miniszterelnök. Érthetetlen és nagyon szégyenletes az, álláspontom szerint, hogy még ma is vannak ennek a gondolatnak követői, és ezek itt ülnek a magyar parlamentben. Én ezzel nem tudok azonosulni. S eszembe jutnak Szávay István képviselőtársam szavai, aki azt mondta, elég baj, ha ezt a tévében 18 év alattiak látták, én meg azt mondom, elég jó, ha minél többen látták ezt a felszólalást, és minél többen gondolják azt, hogy mind a lelkükben, mind minden szinten elhatárolódnak az ilyenfajta felszólalásoktól.

Ahogy Szávay képviselőtársam elmondta, amikor valaki megkapja a magyar állampolgárságot, milyen büszkeséggel és örömkönnyekkel a szemben fogadja azt el, főleg azok, akik megélték a magyar állampolgárságukat, és most visszakapják azt, amit jogtalanul elvettek tőlük egy békediktátum alapján, és újra magyarnak érezhetik magukat. Ettől a boldogságtól megfosztani az embereket, nos ez hihetetlen dolog. A saját nemzetünkkel szembefordulni pedig elképesztő!

S a Balkánnal hasonlít bennünket össze azért, mert megadtuk a magyar állampolgárságot. A Kárpát-medencében valamikor minden magyarnak magyar állampolgársága volt, és gyakorlatilag egy teljesen igazságtalan békediktátum alapján fosztották meg attól őket. Amikor pedig a jog újra érvényesül, a természetjog, az isteni törvény, amikor visszakapják a nemzethez való tartozásuk bizonyítékát, igazolását, akkor ez lenne a Balkán? Ez lenne a Balkán? Egyszerűen hihetetlen ez a gondolkodásforma, és az is, hogy választási kényszer elé állítjuk az embereket. Miért választási kényszer az, amikor valamit felajánlunk egy határon túl élő magyar állampolgárnak, hogy vagy él vele, vagy nem él? Hogyan lehet ezt kényszernek nevezni? Milyen fogalmuk van a kényszerről!

Mi tudjuk, hogy mi volt a fogalom 45 éven keresztül a szocialista rendben, és sajnos nagyon szomorú, hogy még mindig él az a felfogás, ami akkor, a szocializmus 45 évében meghonosodott Magyarországon, amikor gyakorlatilag az volt a politika, hogy le kell mondani a határon túl élő magyar nemzettestvéreinkről, nem lehetett róluk megemlékezni, nem lehetett velük kapcsolatot tartani, mert állami szinten akadályozták a kapcsolattartást, és kiölték az emberek tudatából azt, hogy a határainkon túl élő magyarok vannak, hogy felejtsük el őket, hogy - ahogy Varju képviselő úr mondta - integrálódjanak a saját országukba. Teljesen egyértelmű, hogy mit jelent az integrálódás. Az a folyamat, amiről ő beszél, a beolvadást, az asszimilációt jelenti, és a kormányok álláspontja mind a 45 év szocializmusa, mind pedig a 2002-2010 közötti szocialista kormányzati időszakban az volt, hogy hagyjuk veszni a magyarságot és felejtkezzünk el róla. Döbbenetes ez a hozzáállás, ez a magyar nemzet iránti felelőtlenség. Egyszerűen nem találok szavakat!

(12.50)

És nyilván akkor az embernek eszébe jut Szanyi képviselőtársunk nyilatkozata is, amelyik pontosan beleillik ebbe az ideológiába, amit ők képviselnek, abba a gondolatmenetbe, amikor már azt mondja, hogy az Erdélyből jött magyarokat, akik eljöttek egy magyarországi politikai rendezvényre, az anyanyelvükön, románul kell köszönteni, és románul köszönti őket. Hát döbbenetes, hát az a folyamat, az a rossz szemlélet, amit kialakítottak itt 45 éven keresztül Magyarországon, amely vérig sérti a határon túl élő magyarokat, akik, mikor eljönnek Erdélyből, itthon, Magyarországon románnak nevezik őket, vagy eljönnek a Felvidékről és szlováknak, vagy eljönnek Kárpátaljáról és ukránnak vagy orosznak nevezik őket. Hát milyen sértő ez annak az embernek, aki adott esetben nem is tudja, nem is bírja annak a nemzetnek a nyelvét, és ő minden szempontból, az anyanyelve, az identitása alapján, azon mesék alapján, amiben ő felnőtt, minden tekintetben magyar embernek és magyarnak képzeli magát, és ezt kell külföldinek tekinteni, ezt kell külföldinek - románnak, szlováknak, ukránnak, orosznak, szerbnek, jugoszlávnak és mindenféle másnak - tekinteni!?

Tehát döbbenetes ez a hozzáállás, ez a szemlélet, amelyet a Szocialista Párt és az antidemokratikus koalíció képvisel. Ez egyértelműen azt támasztja alá, hogy a határon túli magyarok integrálódjanak be az ott élő többségi nemzetbe. Döbbenetes ez a felfogás, és ezt semmilyen formában nem tudjuk elfogadni.

Picit áttérve: azon túlmenően, amit Varju László elmondott, más szempontból is megnézni, ami szerepel ebben a jelentésben, illetve ami ezzel kapcsolatos, és picit érintettem hozzászólásomban a szemléletváltást. Az, hogy igazából az elmúlt 23 évben sok mindent elértünk, de azért nem mindent. Nemcsak a határon túli dolgainkat kell rendbe tenni, hanem a határon belülit is. Az itteni emberekben is, ami 45 év agymosáson keresztül mentek az emberek, azt is valahol helyre kell tenni, hogy hogyan viszonyuljanak a határon túliakhoz. Hiszen mit látunk? Sajnos azt tapasztalom - nagyon rossz tapasztalataim vannak sok helyen -, éppen a határtól nem messze élő magyar nemzetrészek tekintetében, ahol bizonyos helyeken már olyanok is megfogalmazódnak, hogy ők nem is akarnak a magyar nemzet részévé visszakerülni, attól függetlenül, hogy ők magyar anyanyelvűek, hiszen annyi atrocitás éri őket.

Akkor, amikor átjönnek Magyarországra - amiről már beszéltem -, hogy orosznak és ukránnak tekintik őket, mindamellett másodrendű, másodrangú embereknek tartják őket; akkor, amikor a határon - azokon a határokon, amelyek még nem uniós határok - a határon túli nemzettestvéreinket és adott esetben nagyon gyakran állampolgárainkat másodrangú állampolgárokként kezelik, amikor megszégyenítik, megalázzák őket a határon, amikor sokórás sorban állásra kényszerítik a határon, amikor úgy tűnik, mintha a magyar állam kegyet adna a számukra, hogy ők beléphessenek Magyarországra - mindezek azt eredményezik, hogy ez ellenszenvet fog szülni. Tehát ezen kellene változtatni, ezen a személetmódon kellene változtatni Magyarországon ahhoz, hogy a magyar lakosság szeretettel fogadja őket, és valóban mindenki nemzettestvérnek tekintse őket, ne románnak, orosznak, ukránnak, szlováknak vagy bármi másnak tekintse az onnan jövő magyar nemzettestvéreinket. Tehát erre itt, Magyarországon is figyelmet kell fordítani, és nem csak a határon túl, hogy ez a szemléletváltás megvalósuljon.

Szemléletváltásra van szükség akkor is, amikor magyar cégek vannak ezeken a határon túli régi magyar területeken, hiszen az ember megdöbben akkor, amikor egy vegyes lakosságú területen, ahol még körülbelül 50 százalékos a magyarság aránya, és bemegy egy benzinkútra, és magyar nyelven kiírt táblával vagy magyar névvel találkozik, és nem tudnak egy szót sem magyarul - bocsánat, MOL-kútnál, elnézést, hogy mondtam -, vagy például az OTP fiókjaiban, ahol szintén nem tudnak magyarul, vagy amiről már többször beszéltünk, a CBA üzleteiben a Felvidéken, ahol csak szlovák nyelven írták ki a feliratokat még ott is, ahol magyar nyelvű többség volt. Tehát ebben is szemléletváltásra van szükség, és azt gondolom, nekünk, anyaországi magyaroknak kötelességünk az, hogy segíteni kell azokat a gazdasági vállalkozásokat, amelyek a Kárpát-medence területén, magyarlakta részen - szórvány vagy túlnyomó részben magyarlakta területeken - vannak, ezeket segíteni kellene. Ahol pedig arra kellene törekedni, hogy itt elsősorban a magyar lakosságnak tudjanak munkahelyet felajánlani, hogy magyar nyelven beszéljenek, hogy őrizzük meg a nyelvet, hogy minél jobban tudjuk megkötni ott az ott lakó embereket, hogy tudjunk nekik alternatívát ajánlani, hogy ne a kivándorlás, ne az eljövetel, hogy eljöjjön onnan, ne az legyen a legfőbb szándék akkor, amikor megkapja a magyar állampolgárságot, hanem ott, a saját szülőhelyén, a saját szülőföldjén, a saját anyanyelvén tudjon érvényesülni. Ez nagyon fontos lenne.

Egy gondolatot még hozzáfűznék: Szávay István képviselőtársam beszélt erről a hírlevélről, amiről elmondta a kritikáját, hogy elsősorban kormánypárti reklámanyagként tűnik föl ez a hírlevél, és hogy mennyivel objektívebb tájékoztatásra lenne szükség a határon túli nemzettestvéreink felé. Itt jegyezném meg, hogy - mint ahogy elmondta Szávay István -, a Jobbikról csak annyi jelent meg, hogy a Colosseum fényeit lekapcsolták a Jobbik miatt, a Jobbik politikája miatt. Holott azt hiszem, nem ez érinti a határon túli magyarokat. El lehetett volna mondani ebben a hírlevélben, le lehetett volna írni azt, hogy itt, amikor megadta a magyar állampolgárságot a határon túli magyaroknak a parlament, akkor milyen módon állt ki a Jobbik Magyarországért Mozgalom emellett, vagy milyen módon kampányoltunk már 2004-ben a kettős állampolgárság megadása mellett. De például azt is meg lehetett volna említeni, ami rendkívül fontos dolog, hogy itt a parlamentben, házon belül először a Jobbik Magyarországért Mozgalom javasolta azt, hogy a határon túl élő magyarok kaphassanak szavazati jogot is az állampolgárságuk mellé.

Varju László képviselőtársunk elmondta azt, hogy ezt csak szavazatszerzés miatt gondolták megadni, hogy majd a határon túlról is érkeznek a fideszes szavazatok. Hát ezt először itt a Házban a Jobbik Magyarországért Mozgalom javasolta, mégpedig a parlamenti vitában már a kettős állampolgársági vitában, a vezérszónoki felszólalásomban is jeleztem azt, hogy önmagában az állampolgárság megadása csak egy formai dolog, ezt meg kell tölteni tartalommal, és a tartalom első eleme az, ha adunk szavazati jogot is. Hiszen mi a célunk? A célunk az egységes magyar nemzet megteremtése, az, hogy 1920 után, a szétszabdalás után újra egységes magyar nemzet legyen: egységes nemzet a nyelvében, egységes a hagyományaiban, egységes a kultúrájában és egységes a politikájában. Erre van szükség, és minden szinten a kapcsolatainkat szorosabbra kell fonnunk.

Viszont azt is meg kell említenem, hogy valóban megengedhetetlen az, amiről Varju László mesélt, és milyen érdekes, hogy ő ezt a Fidesz szemére hányta, holott ők pontosan ugyanezt a politikát folytatták, amíg kormányon voltak. Amíg voltak azok a szervezetek, amelyekkel ők szerettek volna együttműködni, akkor azokat támogatták, a másik magyar szervezetet pedig nem támogatták. Ugyanúgy kialakult, amiről ő beszélt, ez a kliensrendszer az ő idejükben is, amikor az MSZP volt kormányon, mint ahogy sajnos most is megvan. Egyébként elfogadhatatlan ez a kliensrendszer, hiszen nem azt kell nézni, hogy milyen szervezet az, amit támogatunk, hanem azt kell nézni, hogy magyar szervezet, és a magyar szervezetekkel - függetlenül attól, hogy ők milyen irányultságúak, jobboldali, baloldali irányultságúak -, amennyiben a nemzet ügyét szolgálják, akkor, azt gondolom, minden magyar kormánynak kötelessége a kapcsolatot tartani, és köteles, amennyiben van lehetőség a támogatások megadására, ugyanolyan feltételek szerint őket elbírálni, mint azokat, amelyeket úgynevezett klienseknek tekintenek. Tehát nem lehet ebben előnyökhöz, jogosulatlan előnyökhöz juttatni bizonyos szervezeteket.

És az, amikor megosztjuk - és valóban a megosztás egy nagyon nagy probléma, amikor megosztjuk és szembefordítjuk egymással a határon túli magyar szervezeteket -, az a legrosszabb, hiszen egy megosztott nemzeti kisebbség, illetve annak politikai képviselete, amennyiben végletekig megosztott, és sajnos tapasztaljuk azt, hogy nem egy helyen szóba sem állnak egymással ezek a politikai szervezetek, az mindenképpen a magyar nemzet ügyének a kárára megy. Azt gondolom, a mindenkori kormányzati politikának felelősségteljesnek kell lenni e tekintetben, és bizony oda kell figyelni arra, hogy adott esetben közbenjáró félként a magyar kormánynak kell itt a szemben álló feleket kibékíteni, és egyformán kell mérni őket minden esetben. Ez lesz talán az a lehetőség, amikor majd együtt, a nemzet érdekeinek érdekében ezek a szervezetek beállnak a sorba, és egy irányba fognak húzni. Amiről a Jobbik is beszél mindig amellett, hogy mit kíván a nemzet a Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben, Délvidéken és az Őrvidéken, emellett kell politizálnunk, ez az egyetlen kérdés, ami mellé valamennyiünknek fel kell sorakoznunk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

(13.00)