Felszólalás adatai

Ha már államtitkár asszony itt kétszer is megemlítette a nevemet, akkor, államtitkár asszony, én nem tudom, hogy ki kinek a haverja. Enyém egyik sem, az biztos, az ön által megemlített urak közül. Azaz nem haverom egyik sem... (Közbeszólások a Fidesz padsoraiban.)Parancsol? (Dr. Varga István: Semmi.) Mondják hangosan akkor, ha valamit akarnak. (Az elnök csenget.) Tehát nekem nem haverom egyik sem, de nem a mi kormányunk adta el ezt a repülési jogot a Wizz Airnek. Önök adták át. Azt majd legyenek szívesek a nyilvánosság előtt megindokolni, hogy milyen nyilvános pályázattal, milyen feltételekkel, milyen térítés ellenében, avagy térítés nélkül. Ez már csak azért is érdekes, mert államtitkár asszony kilenc perccel azelőtt hozzászólásában még arról beszélt, hogy a Malév korábban eladott repülési joga milyen nagy érték volt, és milyen komoly bevételi forrást jelentett. Ön egy hozzászólásban ebben a kérdésben önellentmondásba keveredett.

Azt mondja, államtitkár asszony, hogy egy olyan repülőtársaság volt, amelynek nem volt tulajdonában repülőgép. Államtitkár asszony, mióta nem volt tulajdonában a Malévnek repülőgép? Remélem, ön tudja, hogy ez nem 2004 óta van így. Remélem, ön tudja, hogy a Malév tulajdonában az első Orbán-kormány időszakában sem volt már repülőgép. Akkor kötötték meg azt a lízingszerződést, amikor a Boeingek lízingelésével oldották meg a géppark felújítását vagy megújítását. Azért ne mondjon olyat, ami úgy tűnik, mintha nem tudom, mikor tűnt volna el a Malév tulajdonából a repülőgép.

És ha már szóba hozta, amit én elég pontosan fogalmaztam, és még egyszer elmondom. Az Európai Bizottság 2010. év végéig vizsgálta a támogatásokat. Összesen 47,2 milliárd forintot az első és a jelenlegi Orbán-kormány adott támogatásként a Malévnek. Ebből 2001-ben 9,2 milliárdot, 2010-ben 38 milliárd forintot. További 7 milliárd forint tőkeemelést hajtott végre 2003-ban az akkori kormány, ezt követően tőkeemelésre magyar költségvetési forrásból nem került sor. A visszaállamosítás kapcsán összesen 25,3 milliárd forint tőkeemelésre került sor, ebből 20,7 milliárd forint készpénz volt, 4,6 milliárd forint követelésapport. A készpénzes tőkeemelésből 16,8 milliárd forint a Malévtól azonnal az APEH-hez ment a Malév cégcsoport lejárt adótartozásainak a rendezése címén, azaz visszatérült rögtön a költségvetésbe. Azaz összesen 3,9 milliárd forint készpénzes tőkeemelésre került sor a társaság likviditásának helyreállítása és tevékenységének rövid távú megfinanszírozása érdekében.

Az utolsó, ami államtitkár asszony hozzászólása kapcsán elmondandó: államtitkár asszony, nem tudom, hogy önök miről beszélnek, amikor a "volt-e reorganizációs terv, avagy sem" című kérdést érintik. Amikor még én voltam a miniszter, tehát 2009 márciusáig, az MNV-ben már akkor egy ilyen kész terv létezett. Sőt arra is létezett terv, hogy ha a Malév beszünteti a tevékenységét, mit lehet tenni ebben az esetben, A- és B-változatban. Hogyha önök ezt nem találták, akkor nem tudom, hogy kik hova tették el. Én azt tudom mondani, hogy 2009 márciusában ilyen terv igenis létezett.

Akkor a normál hozzászólási rész; szeretnék rögzíteni egy tényt. A mi kormányunk időszakában a Malév gépei repültek. A mi kormányunk időszakában a Malév működőképes vállalat volt. A mi kormányunk sok mindent elkövetett annak érdekében, hogy ez a működőképesség folyamatosan biztosított legyen. Az önök kormánya időszakában, közel kettő évvel az önök kormányra kerülésekor - a kormánypárti képviselő uraknak is mondom - a Malév csődbe került, a Malév beszüntette a tevékenységét.

Ha önök a két év alatt nem voltak abban a helyzetben, hogy egy ilyen vizsgálóbizottsági tevékenységet elindítsanak, akkor nem gondolják, hogy kilóg a lóláb? Nem gondolják, hogy teljesen nyilvánvaló dolog, hogy a saját maguk hibáját próbálják úgy leplezni, hogy egy másik időszakot próbálnak itt hibaként fölhozni? Én nem azt mondom, hogy a mi időszakunkban minden tökéletes volt, nehogy félreértés legyen. Ezt sosem állítottam. Egy biztos, hogy keservesen és nagyon nehezen, de működőképesnek tudtuk a Malévet mindvégig fönntartani. Nagyon nehezen, hiszen folyamatosan veszteséges volt. Az naivitás, ha itt valaki azt gondolja, hogy a Malév az elmúlt tízvalahány évben egyszer is nyereséges vállalkozás lett volna. Minden évben komoly vesztesége volt ennek a cégnek, és természetesen, miután Magyarország európai uniós tagországgá vált, tiltottá vált a légiközlekedési cég veszteségének finanszírozása, mint ahogy az acélipari vállalkozásoknál sem lehetett ilyet csinálni.

Ebből csak az következik, hogy azt a felelősséget azért tessenek elvállalni, amit mi is elvállalunk a magunk részéről a magunk időszakáért, hogy az önök időszakában ment tönkre ez a cég. Államtitkár asszony nagyon pontosan fogalmazta meg, hogy valóban ez kormányzati döntés kérdése volt mindig, hogy vajon meg tudjuk-e oldani a működőképesség fenntartását. Mert örökösen kötéltánc volt a cég működőképességével. Azt tudom mondani, hogy mi a magunk időszakában mindezt biztosan tudtuk, és dokumentumokkal tudom azt igazolni, hogy azok a módszerek, amelyek azén miniszterségem alatt kerültek alkalmazásra, egyetlen esetben nem voltak olyan módszerek, amelyek az Európai Unióval ne lett volna leegyeztetve, és amely akkor felvetette volna a tiltott állami támogatás vádját. Ezek az Európai Unióval folytatott tárgyalások dokumentáltan rendelkezésre állnak a Pénzügyminisztérium irattárában, meg kell keresni és meg kell nézni. Miközben azok a tárgyalások, amelyekre önök hivatkoztak, számunkra nem voltak ismertek. A bizottság munkájában nem kerültek elő ezzel kapcsolatban dokumentumok.

Örülök most annak, amit itt elmondott a hozzászólásában, mert ez azt jelenti, hogy nyilván alá fogják tudni majd támasztani, hogy azok a pletykák nem igazak, amelyek arról szóltak, hogy egy tanácsadó foglalkozott összesen Fellegi Tamás minisztériumában a Malév ügyeivel, az ő tevékenysége is kimerült abban, hogy hetente egy ebédet elköltött Martin Gauss-szal, és ezen túlmenően érdemi tevékenység a Malév ügyében nem folyt.

De annak érdekében, hogy világossá váljon az, hogy mennyire megalapozatlanok és mennyire rosszak a bizottság úgymond megállapításai, ezért néhány megállapításra szeretnék részletesen is kitérni a rendelkezésre álló időkeret figyelembevételével.

Ez a bizonyos 10. fejezete a jelentésnek a bizottság megállapításai címet viseli, ez nem más, mint a teljes bizonyossággal már előre megírt vádirat, amelynél mellékesek a tények, csak egy a cél: bizonygatni, hogy a Malév felszámolásáért a jelenlegi kormányt semmiféle felelősség nem terheli. Terhel mindenki mást, csak ezt a kormányt nem, miközben az ő kormányzati időszakában következett be maga a csődhelyzet és a felszámolás megindulása.

A jelentés készítőit a tények szemmel láthatóan nem zavarták. Így az sem zavarta a szerzőket, hogy a jelenlegi kormány nem tudott sem a múltban, sem a jelenben jobbat kitalálni a Malév állandósult pénzügyi, gazdálkodási, likviditási, finanszírozási gondjai miatti állandó csőd közeli állapotának a megszűnésére, a halmozódó veszteségek helyett legalább a nullszaldós működés elérése érdekében, mint azt, hogy a nemzeti légitársaságot részben-egészben privatizálni kell, azaz olyan külső befektetőt kell bevonni, amely kellő tőkeerővel és piacbővítési potenciállal rendelkezik, amely alapján képes a Malév helyzetét stabilizálni, konszolidálni.

(1.00)

Államtitkár asszony ugyanezt a logikát és ugyanezt a gondolkodást erősítette meg az új nemzeti légitársaság létrehozásaként megfogalmazott paramétereivel. Képes mindezek bázisán a nemzeti légitársaság új fejlődési pályára állításához szükséges restrukturálási és szerkezetátalakítási tervet nemcsak kidolgozni, de meg is valósítani.

Nem meglepő továbbá az sem, hogy a jelentés készítői sommás megállapításokat bírnak tenni az Európai Bizottság elmarasztaló döntése mögöttes okait illetően úgy, hogy a határozat tényleges hátterének a feltárására a bizottság még csak kísérletet sem tett, hiszen ez a bizottságban érdemben szóba sem került a bizottsági ülések során. Csak gratulálni lehet azokhoz a megállapításokhoz, amelyekkel a jelentés szerzői megvédik az Európai Bizottság határozatát, ahelyett, hogy vitatkoznának legalább az Európai Bizottsággal, mint ahogy azt mi tettük számtalan kérdésben az elmúlt években.

A jelentés készítőinek igen mély szakmai hozzáértését és tájékozottságát tükrözi, hogy károsnak minősítik a megelőző magyar kormány által kidolgozott azon koncepciót, amely ugyanarra az elvi alapra épül, mint azok, amelyeket a Bizottság a hasonlóan csődhelyzettel veszélyeztetett nemzetközi légitársaságok - Alitalia, Sabena - megmentése kapcsán korábban elfogadott. Vagyis a magyar kormány intézkedései sem ütköznek az Európai Unió tiltott állami támogatással kapcsolatos direktíváiba.

Hangsúlyozottan, nem a teljesség igényével, néhány konkrét észrevételt is tennék ezek közül az úgynevezett megállapítások közül néhányhoz. Itt elsősorban ahhoz, amely úgy szól, hogy "A Malév Zrt. 2002-2007 közötti időszakában az állami támogatások nem eredményezték az eredményes gazdálkodás megvalósítását, csak a társaság fenntartását biztosították, továbbra is veszteséges működés mellett. A strukturális hiányosságok fenntartásáért és a versenykörnyezetnek nem megfelelő működési hatékonyság változatlanságáért a szocialista-szabad demokrata kormányokat, az ágazatért felelős minisztereket egyetemleges politikai felelősség terheli." Ez a megállapítás a VII. 2. "A Malév privatizációját megelőző évek" címet viselő fejezetrészből származik. Az ÁSZ-nak a tartósan veszteségesen működő állami tulajdonú gazdasági társaságok gazdálkodásának ellenőrzéséről szóló 0611. számú jelentéséből emeli ki, átírva azt. Csakhogy az ÁSZ ezt a megállapítást nem a 2002-2007-es évekre, és nem a szocialista-szabad demokrata kormányok intézkedéseire tette. Ez a megállapítás a jelentésből nem vezethető le, az abban írtak ezt semmiképpen nem alapozzák meg.

Összességében a Malévnél a magyar költségvetés terhére 79,6 milliárd forint tőkeemelésre és tőkejuttatásra került sor a 2001-2010 közötti időszakban, az imént ennek a megoszlását ismertettem. Ez is cáfolja azt, amit az imént ismertettem, ami a megállapításban szerepel egészen abszurd módon, figyelmen kívül hagyva mintegy 80 milliárd forint különböző kormányok általi folyósítását.

A következő ilyen megállapítás a jelentésből: "A szocialista-szabad demokrata kormányok egy 'lecsupaszított', szinte működésképtelen állami társaság egyetlen menekülési útjának a privatizációt szánták. A felvázolt helyzetben azonban valódi, szabályos magánosításra szinte lehetőség sem volt, így a kormány egy olyan megoldásba hajszolta bele - írják önök - az Állami Vagyonkezelő akkori vezetőit, mely eljárás jogszerűségének későbbi megítélése magalapozott kételyeket vet fel. A légitársaság finanszírozására privatizációt nélkülöző koncepció nem készült."

Mi a megállapítás? Hol volt az a mondat, hol volt az az állítás a bizottság munkája során, hogy bárki bármibe belehajszolta volna a vagyonkezelő akkori vezetőit? Tett-e ilyen nyilatkozatot bárki a vagyonkezelő akkori vezetői közül? Olvastak-e ilyet bárhol egyáltalán, jobboldali újságokban vagy valahol? Ugyanis ez annyira abszurd dolog, hogy el vagyok képedve rajta, hogy miért gondolják, hogy ilyet le lehet írni egy ilyen jelentésben! Miért gondolják azt, hogy az egyetlen menekülési út lett volna? Hiszen az imént már megemlítettem, hogy gyakorlatilag az Orbán-kormány időszakában is, a későbbi szocialista kormányok időszakában is több alkalommal kísérletet tettek arra, hogy a Malév tőkehelyzetét javítsák, hozzák kedvezőbb helyzetbe a társaságot, azonban a jövedelmező működés feltételei ezzel nem teremtődtek meg.

A Malév első részleges privatizációjára egyébként '92 decemberében került sor, és tényekkel bizonyítható, hogy valamennyi kormány, még a jelenleg hivatalban lévő is, elsődlegesen a privatizációban látta a Malév megmentésére a megoldást. A jelenlegi kormány is azokkal a külföldi befektetőkkel tárgyalt, akik egyáltalán hajlandóak voltak ezzel a kérdéssel foglalkozni.

Államtitkár asszony arról is beszélt, hogy abban a periódusban is rengeteg potenciális befektető kereste meg a kormányt, amely időszakban még a Malév működőképes volt, azaz nem került a felszámolás sorsára.

A privatizáció szükségességét a '92-től hivatalban volt kormányok nemcsak mindegyike folyamatosan napirenden tartotta, de különböző módokon igyekezett befektetőt is találni a privatizációhoz. Az Állami Vagyonkezelőt a privatizációba pedig nem kellett belehajszolni, mivel a törvényben előírt elsődleges feladata éppen az volt, hogy a tartós állami tulajdonban nem tartandó cégeket, köztük a Malévet is - hiszen nyilvános országgyűlési döntés döntötte el mindig azt a bizonyos mellékletét a privatizációs törvénynek - a lehető legrövidebb idő alatt privatizálja.

A Malévet nem kellett lecsupaszítania ezeknek a kormányoknak, amiről önök itt beszélnek a határozatban, sem működésképtelenné tenni. A Malév működése teljes időszakában állandó tőkehiánnyal küszködött, és folyamatosan likviditási gondjai voltak. A mindenkori kormányok ennek átvészeléséhez nyújtottak több-kevesebb sikerrel valamennyi időszakban segítséget, és a rendszerváltás óta egymást váltó kormányok egyike sem jutott el addig, hogy elkészítsen és végrehajtson egy hosszabb távú átfogó koncepciót a magyar légi közlekedés átszervezésére.

Miután, ha a 15 perces időkeretet figyelembe veszem...

ELNÖK: Van egy plusz perce ilyenkor az általános vitában.

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Értettem. Akkor szeretném a következő bizottsági megállapítást is cáfolni.

Azt mondja a Bizottság, hogy meggyőződése, hogy "a 2007-es privatizációt megelőző sikertelen értékesítési kísérletek oka a társaság szakszerűtlen és koncepciótlan üzemeltetéséből is következően abban keresendő, hogy az eredményes privatizációs eljárás során szabálytalanul, később tiltott állami támogatásnak minősülő, az állam számára káros konstrukció a többi pályázó számára nem merült fel lehetőségként, így azzal reálisan nem is számolhattak".

Az Állami Számvevőszék is megállapította, hogy "egyetlen olyan pályázó nem volt, amelyik az ajánlatát, a tőkejuttatási és befektetési képességét bármi módon alá tudta volna támasztani. Ehhez sem saját forrást nem tudtak felmutatni, de még olyan bankot sem, amelyik az ajánlatukat megfinanszírozta volna. Az alkalmazott privatizációs konstrukció is arra épült, hogy a vevő képes lesz a Malév tőkehelyzetét rendezni, és a céget új piaci lehetőségek biztosításával hosszú távon is fejlődési pályára állítani."

Köszönöm szépen az egyperces türelmet, és lesz majd még néhány megállapítás, amire szeretnék visszatérni. Köszönöm.