Felszólalás adatai

Azonban amikor a szociális törvényről beszélünk, és az előttem szóló képviselő úr is próbálta tágabban venni a szociális területet, akkor nem árt, ha rögzítjük azt, hogy az előttünk lévő '93-as szociális törvény nemsokára elmúlt 20 esztendős. Ez a törvény az, amelyik a rendszerváltás után okozta társadalompolitikai, szociálpolitikai krízist próbálta kezelni. Struktúrájában kialakította azokat az ellátásokat, legyenek azok akár pénzbeni, természetbeni vagy szociális intézményi formában működtetett eljárások, amelyeket most már 20 esztendeje szinte évről évre igazítjuk az adott szociálpolitikai, társadalmi igényekhez és a mai magyar valósághoz.

Ha felnyitjuk a jogszabályt, és megnézzük, hogy hány alkalommal módosult ez a jogszabály, talán mi is meglepődünk, mert már a 800. módosításon is túl van ez a jogszabály, ahogy nincs ez másképp a gyermekvédelmi törvény esetében sem. Azonban a Magyary Egyszerűsítési Program arról szól, hogy próbáljuk meg visszaterelni abba az átlátható struktúrába a törvényi szabályozást, amely az állampolgár számára is átláthatóvá, egyszerűbbé teszi az ezekhez az ellátásokhoz, ezekhez a szolgáltatásokhoz való hozzájutást.

Azonban amikor arról beszélünk, hogy egyszerűsíteni kell a jogszabályt, amikor én arról beszéltem az előbb, hogy hány alkalommal is bővült ki ez a törvény, ahogy az előttem szóló képviselő úr is belehozott bizonyos, ebben a törvényben nem szabályozott elemeket, de mégiscsak a szociálpolitikát tágabb értelemben véve megjelennek akár az előbb említett rezsicsökkentés tekintetében, akár az ön által is mondott családtámogatási rendszer elemében, akár a foglalkoztatási programoknál, ahol kisgyermekes édesanyákat próbálunk a munkaerőpiacra gyorsabban visszavinni, amikor a 25 év alatti pályakezdőknek akarunk speciális segítséget adni. De beszélhetnék akár az Erzsébet-programról is, amelynek a keretében közel 1,1 milliárd forinttal szociális üdültetési programot tudunk csinálni, vagy gyermekek, fiatalok részére táborokat tudunk szervezni több mint 1,4 milliárd forint értékben.

De akár beszélhetnénk a nyugdíjpolitikáról is, hiszen azt sem szabad eltitkolnunk, hogy a kormány az előző szocialista időszakkal ellentétben nemcsak hogy az infláció felett emelte meg a nyugdíjakat, hiszen 2013. január 1-jével 5,2 százalékkal emeltük meg a nyugdíjakat, de tettük ezt úgy, hogy 2012 novemberében megemeltük 1,6 százalékkal a nyugdíjakat, és ez volt a bázisalap, amelyre az 5,2 százalékot megemeltük.

Beszélhetnénk arról, hogy a szociálpolitika tágabban vett intézményrendszere között miért nem említjük meg az árfolyamgátat, a végtörlesztést, az adósságcsapdába került családok megsegítését, a róluk való gondoskodást, de azt kell mondanunk, hogy a szociálpolitika egy tág rendszer, a szociális törvény sem képes ezt a rengeteg elemet beemelni; akkor is, ha mi azt mondjuk, hogy a kormány jól teljesít, és azt mondhatjuk, hogy ezek az előbb felsorolt elemek mind-mind pozitív elemként megjelennek, de mégis a beterjesztett és az általunk is ismert szociális törvény nem tartalmazza.

Éppen ezért azt gondolom, hogy majd az elkövetkező időszakban végig kell azt gondolni, van-e értelme annak, hogy egy szociális jogszabályi kódexet még ebben a választott ciklusban idehozzunk a Ház elé, ahol az említett családtámogatási, nyugdíjpolitikai elemeknek, egyéb szociálpolitikai elemeknek egy egységes jogszabályi rendszerét, egy úgynevezett szociális kódexet hozzunk ide. Hiszen önmagában a szociális törvény egy szűk kerete annak, és még most is arra törekszünk, hogy leegyszerűsítsük, hogy átláthatóvá tegyük, de mégis milyen tágan tudjuk értelmezni.

És igaza van Varga képviselő úrnak, amikor azt mondja, hogy önmagában ez a törvény is több jogszabályt úgynevezett salátatörvény kategóriában módosít. Természetesen így van, hiszen a szociálpolitika rendszere átszövi a teljes társadalmat, átszövi a teljes jogszabályi világot, és amikor megmozdítunk egy szociális ellátást, vélhetően hozzá kell igazítani az egyéb jogszabályi környezetet is.

Iván professzor úr szokta nekem azt mondani, hogy manapság ott vagyunk, hogy a literméter világát éljük. Mi is ez a literméter? Azt mondta, hogy annak idején, amikor ő fiatalkorában bement a szatócsboltba, és azt mondta, hogy ő kér egy litermétert, akkor pontosan tudta a boltos, hogy ő mit is kér.

(18.00)

Ma már ott vagyunk, hogy a boltosok nemcsak a litermétert nem értik, mi sem értjük, hogy mi az a literméter, mert vagy liter van, vagy méter. Az elmúlt időszakban és a jogszabályok világában is azt éltük meg, hogy mindent leredukáltunk, mindenre egy adott kategóriát próbáltunk létrehozni, ami teljesen elaprózta és szinte átláthatatlanná tette a jogszabályok világát. A Magyary-program pontosan arról szól, hogy vigyük vissza a literméter korszakába ezeket a jogszabályokat, legyenek átláthatóak, legyenek rugalmasak, legyenek gyorsak.

Amikor az előttünk lévő törvényről is kéne beszélnem, akkor engedjék meg nekem, hogy idézzem Vágó Sebestyén jobbikos és bizottsági képviselőtársamat, aki azt mondta, hogy a gyermekek hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetének megkülönböztetése belekerült ebbe a jogszabályi csomagba. És bár mi itt egyszerűsítésről és arról beszélünk, hogy érdemben nem nyúltunk hozzá, új elemeket nem hozunk be, több pénzbe nem kerül a rendszer, csak gyorsabbá, rugalmasabbá, átláthatóbbá tesszük, most mégis behoztunk egy ilyen elemet ide, és az ő megítélése szerint ebben a formában ez így nem elfogadható.

Szeretném emlékeztetni képviselő urat, ahogy államtitkár úr is az expozéjában elmondta, hogy nem történik semmi más, csak helyére tesszük ezt a fogalmi rendszert. Eddig ez a jogszabály a közoktatás világában volt érvényes, a mostani módosítással nem teszünk mást, mint ugyanezt a fogalmi rendszert beemeljük a gyermekvédelmi törvény rendszerébe. Nem tettünk hozzá, és nem is vettünk el belőle egyetlenegy elemet sem. Amikor a szegregátumokról beszéltünk, és felmerült ez bizottsági ülésen is, hogy hogyan lehet majd a szegregátumot meghatározni, erre a válasz egyértelműen elhangzott, én hallottam, hogy az adott önkormányzat a saját rendeletében fogja leszabályozni azokat a területi határokat, amelyeket ő úgy ítél meg, hogy szegregátum.

A gyermek hátrányos és halmozottan hátrányos megkülönböztetése értelmében a meghatározó tényező a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultságon kívül három eset. Az egyik a szülő, a családba fogadó gyám alacsony iskolai végzettsége, a másik az alacsony foglalkoztatottság, a harmadik eleme az elégtelen lakáskörülmények, valamint szegregátumban való élés. A jogszabály egyértelműen determinálja, hogy amennyiben a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményen túl legalább az előbb felsorolt háromból egyetlenegy elem megjelenik, akkor hátrányos helyzetről beszélünk, ha kettő vagy akár mind a három együttesen megjelenik, akkor beszélünk halmozottan hátrányos helyzetről. Egyértelmű ez a megkülönböztetés, nem tettünk mást, mint az eddig használatos jogszabályi környezetet beemeltük oda, ahová ez való.

(Göndör István elfoglalja a jegyzői széket.)

Hogy pontosan értsék azok a képviselők is, akik kevesebbet foglalkoznak a szociálpolitikával, hogy ennek a fogalomnak milyen nagy súlya és szerepe van, engedjék meg nekem, hogy néhány adatot felolvassak önöknek. A 2011-2012-es tanévben, hiszen eddig arról beszéltem, hogy ez a fogalom eddig az oktatási jogszabályok világában volt jelen, az óvodákban a hátrányos helyzetű gyerekek aránya 31 százalék volt. Tehát még egyszer, az óvodákban a hátrányos helyzetű gyerekek aránya 31 százalék volt, a leghátrányosabb helyzetű besorolásba pedig a gyerekek 11 százaléka tartozott bele. Ha az általános iskolákra nézzük meg ezt a számot, akkor azt kell mondanunk, hogy minden 100 általános iskolásból 36 gyermek az, aki a hátrányos kategóriába tartozik, és 100-ból minden 14. gyerek az, aki a halmozottan hátrányos helyzetű kategóriába tartozik. A szakiskoláknál ez a szám 31 százalék, ami a hátrányos helyzetet jelenti, és 11 százalék, ami a leghátrányosabb helyzetet jelenti.

Ha területi dimenziójában nézzük meg ennek a fogalomnak az értelmezését, akkor azt kell mondanunk, hogy az észak-alföldi és az észak-magyarországi helyzet a legrosszabb. E két régióban a hátrányos helyzetű tanulók aránya 16 és 18 százalék, a leghátrányosabb helyzetűeké pedig 11 és 10 százalék. Azt is el kell mondanunk, hogy ha a kormány jól teljesít, ez azt jelenti, hogy sokkal több pénzünk jut szociális ellátórendszerre. És ezek a számok engem megdöbbentettek, amikor először találkoztam velük, ugyanakkor egy pozitív dolgot is meg kell említenünk: célzott programok, európai uniós programok sok-sok milliárd forintból, komplexen kezelve ezt a nehéz helyzetet, ahol nemcsak a gyerekekről, hanem őket nevelő szülőkről is beszélünk, tanodai programokon keresztül, a "Biztos kezdet" intézményrendszerein keresztül, amelyeket különben a novemberben módosított jogszabályi csomagba beemeltünk a gyermekvédelem alapintézmény-rendszerébe, sok-sok ezer gyereknek tudunk érdemi lehetőséget, érdemi változást hozni az életükbe.

Ezzel egy új dimenzió nyílik meg számukra, és bízunk abban, hogy ez a program tovább folytatódik, mert amikor a kormány jól teljesít, akkor azt is el kell mondanunk, hogy egy sikeres európai költségvetés küszöbén állunk. Hiszen a miniszterelnök úr kiharcolta azt, hogy 2014 és 2020 között az Európai Közösségben az újonnan csatlakozott kelet-közép-európai országok közül egy főre vetítve az egyik legtöbb pénzt tudtuk elhozni. Ez egy lehetőség arra, hogy az előbb említett hátrányos helyzetű térségekben élő hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek programjai tovább folytatódjanak.

Úgyhogy köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)