Felszólalás adatai

Nagyon fontos azt hangsúlyoznunk, hogy nyilvánvaló, az utókor ezt a kérdést fogja szinte egyedül Magyarországon számon kérni, hogy mi 2010-ben, 2020-ban, belépve az Európai Unióba, hogyan éltünk azokkal a lehetőségekkel, mit tettünk meg, és mit nem tettünk meg, hogy megmentsük vagy kiterjesszük a magyarság egységét. Vannak példák a megszállottságra, az elkötelezettségre előttünk. Szeretnék röviden utalni Willy Brandtra, aki az egész enyhülési politikát - ahogy könyvében is fogalmazta: "Békepolitika Európában" - azért forszírozta, és ezt le is írta a könyvében, azért barátkozott a Szovjetunióval, mert volt egy nagy problémájuk. Az volt a nagy problémájuk, hogy ketté volt osztva Németország, és ha kellett, akkor enyhült, ha kellett, akkor barátkozott az oroszokkal, a szovjetekkel, mert tudta, hogy ez az út vezet el oda előbb-utóbb, hogy a két német állam egyesüljön.

Mi tagjai vagyunk az Európai Uniónak. Nagyon sok kritika elhangzik itt, és nemcsak az ellenzéki pártok részéről, és nagyon sok kritika jogos is, de szeretnék rámutatni arra, hogy a leggyorsabban és a leghatékonyabban mégiscsak ennek a szervezetnek a keretei között tudunk tenni a magyarság egyesítéséért, mert mindazok a nemzeti jogi normák, amelyeket még a parlamenti ellenzéki képviselők is számon kérnek, hogy ezekre hivatkozva lépjünk előre, nos, ezek a jogi normák éppenséggel az Európai Unió által vannak megteremtve, és enélkül sajnos mi nem vagyunk olyan erősek, hiába szeretnénk annak látszani, hogy látványos eredményeket érjünk el.

Sőt, mondhatnék még más példát is. Nagyon sok kritika éri itt az ellenzéki pártok soraiból az amerikai politikusokat. Szívük joga, én ebbe nem kívánok beleszólni, de ne felejtsük el, hogy például a szlovákiai nyelvtörvény kapcsán a legkeményebb nemzetközi felszólalás éppen egy marylandi amerikai demokrata szenátor, Benjamin Cardin részéről hangzott el Szlovákia irányába, és én meg vagyok győződve arról, hogy ennek is jelentős, nagyon jelentős nemzetközi nyomatéka van. Tehát én azt szeretném aláhúzni, hogy egy kicsit méltóbb helyre kellene ezeket az éves beszámolókat helyeznünk, mert a téma méltóbb, nagyobb, fontosabb, mint bármilyen más törvényünk.

Ami a gyakorlati kérdéseket, részleteket illeti, hogy mi mindent sikerült az elmúlt egy évben, elmúlt három évben csinálni, azok már itt elhangzottak. Én egy elemét ragadnám ki, pontosan a saját gondolkodásmódom szempontjából, ennek a beszámolónak, és talán mások ezt még nem emelték ki - bár nem voltam itt végig -, hogy a beszámoló tartalmazza azt, hogy a MÁÉRT szakbizottságai egy kicsit, sőt egyre jobban próbálnak igazodni a magyar kormányzati struktúrához, és ez nagyon fontos dolog. Nagyon fontos dolog, hogy egy kicsit minden kormányzati döntés mögött azt lássuk, hogy igen, de ez hogyan fog hatni akkor, vagy ennek kapcsán mit tudunk tenni automatikusan és egyidejűleg az Erdélyben, a Felvidéken, a Délvidéken, Kárpátalján s a többi élő magyarokért, beintegrálódik-e a Kárpát-medence, az európai szórványság, illetve a világ szórványsága a magyar kormányzati munkába. Ezt kell tovább folytatni, ezt kell számon kérni a kormányon, hogy ez az integráció minél elmélyültebb és minél intenzívebb legyen.

Röviden szeretnék a diaszpóráról abban az értelemben beszélni, hogy milyen módszerekkel lehet és kellene haladni a diaszpórákban.

(13.50)

Nagyon nehéz kérdésről van szó, hiszen aki foglalkozott velük, az tudja, hogy ha mondjuk, csak Észak-Amerikát nézem, vagy Ausztráliát nézem, vagy Dél-Afrikát nézem, mindenütt több tucat szellemiségű, politikai beállítottságú vagy éppen generációs csoportosulás van, de mindegyik egyformán kedves kell hogy legyen a magyar állam számára.

A legfontosabb azonban a fiatalság. Nagyon sok fiatal nem találja a helyét ezekben a diaszpórákban, nincsenek olyan rendezvények, fórumok, amik igazából őket érdekelnék. A legtöbb rendezvény, fórum kimerül azzal, hogy jön valaki, énekel, fánkot sütünk, beszedtük a 30 dollárt, de hát ezeket már lassan az interneten hatékonyabban meg lehet nézni.

Nagyon sok fiatal kényszermozgást csinál például. Megfigyeltem más kontinenseken, hogy 30-40-50 fiatal, 30 évesek összejárnak, egy-egy - hogy mondjam - nagyon népszerű helyi szórakozóhelyre hamarább mennek oda, és akkor minden második héten ott vannak 3-4 órát együtt, küszködnek azzal, hogy hogy tudnák az anyaországgal a kapcsolatokat szakmailag és más vonatkozásban felvenni, és bár vannak lehetőségek és vannak kezdeményezések, én azt gondolom, hogy ezt még nem dolgoztuk ki igazán. Igazából a regiszter tartalma és a működése lehetne sokkal intenzívebb. Egy óriási felületről van szó, fantasztikus felületről van szó.

Én el tudom képzelni, hogy olyan rendszert dolgozunk ki, hogy az internet felét az átlag magyar is ezen a regiszteren tölti. Tessék betölteni abba olyan érdekes információkat, legyen benne nemcsak a sopánkodás, a nemzeti meg a diaszpóra és a kisebbségi lét problematikája, hanem legyen az egy valódi fóruma, egy valódi nyitó-, kezdőlapja a magyarságnak. Meg kell csinálni, még ha ez nem is olyan egyszerű persze, de törekedni kell rá.

Tehát ez egy út, amin járunk, és ez az út nagyon hosszú lesz, ez évtizedekig fog tartani. Hosszú évtizedekbe fog telni az, hogy mi valahogy megteremtsük újra a magyarság egységét minden vonatkozásban, amennyire csak lehetséges. Fontosak ezek az éves beszámolók, ezek az éves állomások, mint ahogy nagyon fontosak az ellenzék jó szándékú észrevételei. Nagyon sok olyan észrevételt hallottam most. Nem a politikumról beszélek, meg a kritikákról, hanem konkrétumokról. Ezt kellene csinálni, azt kellene csinálni, amazt kellene csinálni. Ezekből meríteni kell, mindegy, hogy ki mondja, ha jó ötlet, akkor gyerünk, helye van a nagy kosárban, és csinálni kell.

Úgyhogy én köszönöm szépen, mindössze aláhúzni szerettem volna a téma fontosságát. Köszönöm.