Felszólalás adatai

A Zeneakadémiával kapcsolatosan: azért sem felejthettem ezt el, mert abban az időben a fejlesztéspolitikai irányító testület tagjaként magam is részese voltam a döntésnek, hogy ez a beruházás elinduljon. Természetesen azt önöktől már nem vártam el, hogy akár meghívót is kapjunk az ünnepélyes megnyitóra.

Nem bíráltam, hogy 2,7-ről 2,9 százalékra emelték a hiánycélt, ezt megállapítottam, hiszen nyilvánvaló, hogy ez az önök részéről egy kényszer volt. Ennek a törékeny helyzetét próbáltam én ecsetelni és bemutatni.

Ha nem hiszi el az állításaimat, ismételten figyelmébe tudom ajánlani a Költségvetési Tanács, illetőleg az Állami Számvevőszék kockázatokat ugyan óvatosan, de mégiscsak határozottan megpendítő részeit.

A visszamutogatása a hiánycélokkal kapcsolatosan: tudja, azért nem tudom elfogadni, mert 2010-ben önök egy olyan gazdaságpolitikával akartak indítani, amely aztán éppen Brüsszelben bukott meg, hogy jelentősen magasabb hiányt akartak a költségvetésben elérni, így akartak egy nagyobb mozgásteret maguknak biztosítani (Révész Máriusz: Mit hagytatok ránk?), aztán egyik napról a másikra jelentős politikai irányváltás történt. Ugye, 3 százalékos hiánycélt és az államadósság csökkentését tűzték ki célul, ami mellesleg - jegyzem meg - helyes irány és helyes cél volt, csak emiatt, azt gondolom, helytelen lenne ezt így felemlegetni; mint ahogy azt is, hogy hová menjünk el tapasztalatot szerezni.

A magyar államról gyakran úgy beszélnek, mint Frankenstein-állam, amely különböző rossz elemekből épít össze részeket, és mindig arra hivatkoznak, hogy másutt is van erre példa. Azt gondolom, hogy ez helytelen. Tanulni kell, figyelni kell, de mi mégis szeretnénk a hazai, saját viszonyokra illő politikát folytatni.

Köszönöm szépen.