Felszólalás adatai

Ezzel a költségvetéssel az egyik gond az, hogy nem megbízható ez a költségvetés. Nem összehasonlítható ez a költségvetés az előző évek költségvetésével. Nem koncepciózus. Nem mutat markáns kitörési irányokat. Nem reflektál fontos társadalompolitikai kérdésekre.

A korábbi években Magyarországon közügy volt, ha az Országgyűlés elkezdte tárgyalni a költségvetést. Most azt tapasztalom, hogy ez nem téma, nincs meg a pillanat fontossága, ünnepélyessége, ami korábban a költségvetés tárgyalását kísérte. És sajnálattal tapasztalom és állapítom meg, elnök úr, hogy annak ellenére, hogy az elfogadott napirendben szerepel, hogy a mai napon tévéközvetítés van, a kifüggesztett napirendben ugyancsak ez szerepel, ma nincs tévéközvetítés. A sajtóosztálytól azt a gyorsinformációt kaptam, hogy a Duna TV közszolgálati okok miatt nem közvetíti a költségvetést. Ezt nem is értem. Szeretném tájékoztatni elnök urat, hogy a Demokratikus Koalíció levélben fordul magyarázatért elnök úrhoz ezen változás okának feltárása érdekében. Azt gondoljuk, hogy ez egy fontos közügy.

Nos, önök, hölgyeim és uraim, a gazdasági növekedés beindítását jelölték meg a kormányváltáskor fő gazdaságpolitikai céljukként. Erről aztán később nagyon sokszor beszélt Matolcsy György és Varga Mihály is, bejelentették, hogy itt van a növekedési fordulat. De ez a növekedési fordulat mindmáig nem következett be. Közben persze olvassuk az óriásplakátokat és hirdetéseket, hogy Magyarország jobban teljesít, de tény, hogy az elmúlt három és fél évben tovább folyt Magyarország leszakadása, nemcsak Nyugat-Európához, hanem a többi átalakuló országhoz képest is, szomszédainkhoz képest is, Szlovákiához, Lengyelországhoz képest, a balti országokkal összevetve is.

A magyar gazdaság lényegében stagnál, romlott az ország versenyképessége, csökkentek a beruházások. Ma annyi produktumot állít elő az ország, mint 2005-2006-ban. Márpedig ha nincs gazdasági növekedés, és ha valahová többet akarnak adni, akkor csak máshonnét lehet elvenni. Igen, csak már nincsenek tartalékok, nincsenek mozgásterek. Az elmúlt években, ahonnét lehetett, már elvettek és felhasználták ezeket a pénzeket. Elvették három éven át az ezermilliárdokat a magánnyugdíjpénztáraktól, százmilliárdokat a korengedményes nyugdíjasoktól, rokkantaktól, a felsőoktatástól, az egészségügytől, az önkormányzatoktól és folytathatnám tovább. Gyakorlatilag a mozgástér bezárult.

Ebben a helyzetben az Orbán-kormány már az idén meghozott egy nagyon súlyos döntést, hiszen 2013-ban felemelte a hiánycélt 2,7-ről 2,9 százalékra, és 2014-ben is 2,9 százalékot tervez. Erre a mértékre a Fidesz végtelenül büszke, ezt tekinti gazdaságpolitikája fő vívmányának. Márpedig azt gondolom, hogy ezzel igazából nem lehet büszkélkedni. Azért sem, mert önök oly sokszor bírálják itt az elmúlt időszak kormányzati teljesítményét, de szeretném önöknek elmondani, hogy a második Gyurcsány-kormány és a Bajnai-kormány 2009-2010-re tartott 4 százalékos költségvetési hiányához képest ez egy magasabb hiány. Ugyanis abban a 4 százalékban benne volt a GDP-nek az a 1,5 százaléka, amit a magánnyugdíjpénztárra tett félre az ország annak érdekében, hogy hosszú távon azok a generációk, amelyek ma nyugdíjba mennek, tisztes és biztos nyugdíjhoz jussanak.

(9.50)

Ezt önök megszüntették. A mai hiány mértékében ez nincs benne. Ha ezzel így korrigáljuk, akkor bizony ez a hiánycél azoknál az éveknél is magasabb. A korábban megtakarított pénzt így elköltötték, abban a hiedelemben, hogy ezzel majd csökken az államadósság, de nem csökkent az államadósság.

Ehhez a hiánycélhoz egy nagyon fontos véleményt is fűz a Költségvetési Tanács. Szeretném a figyelmükbe ajánlani, hiszen nyilvánvalóan egy költségvetésben vannak kockázatok, és a Költségvetési Tanács az egyik legmarkánsabb kockázati tényezőnek azt határozta meg, hogy ez a 2,9 százalékos elvárás, alacsonyabb gazdasági növekedés, alacsonyabb infláció vagy az önkormányzati hiány és adósság nagyobb értéke is megakadályozhatja ennek az érvényesülését, a hiánycél tartását. Ez is mutatja, hogy mindez meglehetősen törékeny. Ráadásul ezt a 2,9 százalékos hiánycélt úgy tervezték be önök, hogy kisebb tartalékot terveztek az előző évekhez képest. Bár a helyzet humorosságához hozzátartozik, hogy a gazdasági miniszter 220 milliárdról tud, az Állami Számvevőszék több mint 290 milliárdos tartalékról beszél, na de vegyük úgy, hogy a kettő között van valahol a költségvetésben szereplő tartalék mértéke, de egy biztos, hogy az idei mintegy 600 milliárdos tartalékhoz képest ez jelentősen kisebb, még akkor is, ha ezt a 600 milliárdot jelentős részben egyébként éppen focira költötték.

Több szakértő jelzi azt is, hogy néhány bevétel túl van tervezve. Az ÁSZ többek között az áfabevételek tekintetében mondja ezt, illetőleg azt is megállapítja, hogy a bevételek 50 százaléka tekinthető biztosnak. Az adótörvényt nem nyújtották be, ilyen értelemben a költségvetés megalapozása hiányos. Túltervezték a frekvenciadíjat, bár aztán halljuk, hogy jön majd valószínűleg a luxusadó, húzódik a pénztárgépekkel kapcsolatos intézkedés bevezetése, amelytől egy jelentősebb adóbevételi többletet vártak. Úgy gondolom, mindez azt mutatja, hogy itt a bevételek valóban ingatagok. Rettentő nagy óvatosságra lesz szüksége az országnak, ha talpon akar maradni a költségvetés.

Azt is mondják a szakértők, hogy a költségvetésben rejlő hiány valójában nem 2,9 százalék, hanem 3,5 százalék igazából. Azt kell tehát megállapítanunk, hogy az Orbán-kormány, amely 2010 óta az államadósság elleni harcot és a költségvetési hiány csökkenését állította a politikája középpontjába, és ennek oltárán feláldozta a magyar szociális rendszert, a közoktatást, a felsőoktatást, az egészségügyet, a kultúrát, és folytathatnám tovább ezt a felsorolást, nos, az államadósság elleni harc három és fél év elteltével megbukott.

Azt hiszem, hogy ez ennek a költségvetésnek az egyik legfontosabb tanulsága. Erre most önök előrángatnak egy új címkét, egy új jelszót; most ez 2014-re a rezsicsökkentés költségvetése lett. Tényleg fizetek egy üveg pezsgőt annak, aki a költségvetésben megmutatja azt a sort, azt a tételt, ami a rezsicsökkentéssel kapcsolatos. Én legalábbis ilyet nem találtam, pedig még a kiegészítő kötetet is igyekeztem lelkiismeretesen átbogarászni. Nyilvánvaló az is, hogy ez csupán egy szlogen. Az egyik oldalon hirdetik a rezsicsökkentést, mintha a családok helyzetét a romló közoktatási, felsőoktatási, egészségügyi, szociális, foglalkoztatási körülmények nem érintenék, vagy nem érintenék azok az adótrükkök, amikor az állampolgár által fizetett adó helyett indirekt módon fizettetik meg ugyanezekkel az emberekkel. Önök úgy gondolják, hogy ez a rezsicsökkentés költségvetése, mi pedig úgy gondoljuk, hogy ez nem állja meg a helyét, ez nem igaz.

Ezzel a költségvetéssel valójában elkezdődik az ország újraeladósodása. (Derültség a Fidesz soraiból.) Éppen tegnap a költségvetési bizottság elnöke említette itt, és ez számokkal alátámasztható, hogy 100 milliárd forinttal nőtt az adósságterhen belül a kamatteher. Ha az ÁSZ-jelentést megnézik, lehet, hogy százalékos arányban némileg prognosztizálhatóan csökken jövő év végére az államadósság mértéke, nominálisan azonban a jelenlegi 22 063 milliárd helyett 22 977 milliárd forintra fog nőni, tehát ténylegesen növekedett.

Ennek a küzdelemnek, azt hiszem, nincs így eredménye. Sok pénzt elköltenek önök a stadionépítésre; érdekes, hogy nem színházak épülnek például Felcsúton. Vagy éppen a Kossuth tér építésére, bizonyos régi politikai, kulturális szimbólumok visszaépítése érdekében - ezek nem támogathatók részünkről. Ugyanúgy nem tartjuk elfogadhatónak, hogy arra fordítunk jelentős összegeket, hogy önök államosítanak, az államosításra sem a piacgazdasági viszonyokat nem lehet fenntartani, sem pedig a foglalkoztatás kezelésének nem hatékony eszköze.

A költségvetéssel kapcsolatosan a gyerekek utáni adókedvezményről elég sokan szóltak itt, hogy immáron a társadalombiztosítási járulék terhére is igénybe lehet ezeket venni, és alacsonyabb jövedelműek is hozzájuthatnak ehhez, és mintegy 230 ezer családot érint ez. Több elismerés is érte ezt az intézkedést. Nem tudok ehhez csatlakozni, nem azért, mert az eddigi állapotot helyeselnénk, hanem azért, mert még mindig kimaradnak a leginkább rászorult családok, azok a családok, akiknél nincs jövedelem, nincs kereset. Nem azért szorulnak ki, mert ők nem akarnának dolgozni, hanem azért, mert nem kapnak munkát. Ez a kör is családok százezreit érinti. A Demokratikus Koalíció álláspontja e tekintetben az, hogy a gyermekvállalást helyesebb lenne családi pótlékkal támogatni, amelyet minden család igénybe vehet, nem adókedvezménnyel, amelyhez leginkább a rászorulók nem jutnak hozzá.

Azt is mondják, hogy ez egy fontos lépés és jó irány, de kérdezem, hogy mire ez a tétovaság, mire ez a lassúság, hogy eltelt három és fél év, és még mindig ott tartunk, hogy a tehetősek jelentős forrásokhoz jutnak a gyermeknevelés esetében, a jövedelemmel alig vagy jövedelemmel nem rendelkezők pedig ezekből ki vannak zárva. Ez a költségvetési politikai irány, azt gondoljuk, hogy helytelen.

Sokszor hallottuk már itt is, hogy mi mindenre jut, mire kellene több vagy kevesebb pénz. Ilyenkor a költségvetés vitája során szokás az, hogy módosító indítványok készülnek. Nem kívánunk beszállni abba, hogy keressünk olyan tételeket a stadionépítéstől különböző kormányzati beruházásokig, amelyet aztán különböző módosító indítványokban ezer és ezer más hasznos és népszerű célra költsünk el. Ilyen javaslatokkal a Demokratikus Koalíció nem él, mert nem látjuk értelmét. Ezzel a költségvetéssel nem ez az alapvető probléma, hogy toldozgassuk-foldozgassuk, hanem az egész irányával, bár itt megjegyzem, hogy három olyan terület mindenképpen van, amelyre több forrást javasolnánk tenni, ez pedig az oktatás, beleértve a felsőoktatás, illetőleg a kutatás-fejlesztés, az innováció kérdése, ami részben a magyar jól képzett munkaerő hazahozatalát, itthon tartását, az ország versenyképességét, a magyar tudástőke megerősítését jelentős mértékben javíthatná.

(10.00)

Azzal kezdtem a hozzászólásomat, hogy egy stagnáló gazdaságban nehéz költségvetést készíteni. Nyilván fel kell tennünk a kérdést, hogy miért stagnál ez a gazdaság. A költségvetés 2 százalékos növekedést ír, de meglehetősen szkeptikusak a különböző közgazdasági műhelyek; van, aki 1, van, aki 1,5 százalékra taksálja az elérhető gazdasági növekedést. Még abban sem vagyunk igazából biztosak, hogy az idei 0,9 százalékos növekedés megvalósul, 2012-ben pedig a plusz 1,5 helyett mínusz 1,7 százalék volt. Tehát ez mutatja, hogy ez egy kulcskérdés.

Sajnálatos, de azt kell megállapítani, hogy nem a külső feltételekkel van immáron probléma, hiszen a szomszédos államok, ahogy már érintettem, növekednek. Az egyik ilyen probléma Magyarországon a beruházásoknak a visszaesése. Zárójelbe teszem, hogy számtalan olyan beruházás van - és ismét a stadionépítést kell említenem -, amely nem produktív, nem szolgálja vagy nem kellően szolgálja a gazdasági növekedést. Nem találunk más magyarázatot a 2009 utáni beruházások csökkentésével kapcsolatosan, mint az országgal szembeni bizalmatlanságot, és ebben kiemelkedő szerepe van a költségvetési politikának, a bankadónak, a különadónak, a számtalan speciális adónak, amelyeket bevezettek, illetve a személyi jövedelemadónak, ahol éppen a tehetőseknek engedtek át 500 milliárd forintot évente, amelyet nyilván más forrásokból kellett pótolni.

Ez a hektikus gazdaságpolitika vezetett oda, hogy az üzleti környezet, a beruházások Magyarországon csökkentek, és az a helyzet, hogy egy ilyen szituációból való kilábalás nem máról holnapra történhet, meglehetősen hosszú ráfutás, előkészítési idő szükséges ahhoz, hogy komoly, jelentős beruházások induljanak el az országban, egy gazdasági növekedés váljék lehetővé, és Magyarország az európai növekedés vonatára ismét fel tudjon szállni. Ezek azok az alapvető költségvetési filozófiai okok, amelyek miatt a Demokratikus Koalíció nem tudja támogatni ezt a költségvetést.

Hadd szóljak még két résztémáról! Az egyik az önkormányzatoknak a világa. Tudjuk, hogy jelentős mértékben átalakult ez a világ. Csökkent az önkormányzatoknak a feladata, önállósága, a gazdaság önállósága, lehetőségei. Ez ebben a költségvetésben is jelentős mértékben tükröződik. Ugyan az elmúlt évihez képest nő az önkormányzati támogatás 70 milliárd forinttal, de ez jelentős részben determináció, illetve különböző beruházásoknak a beépítése, jelentős mértékben nem növeli az önkormányzati világ mozgásterét, működési lehetőségeit. Míg 2010-ben 1164 milliárd volt az önkormányzatoknak a költségvetése, most 703 milliárd. Tudom persze, nyilvánvaló, hogy jelentős átrendeződések voltak, de itt meg éppen az a baj, mint például az igazgatást tekintve a járási szinten megvalósuló hivatalok esetében, hogy jelentős mértékben, nagyobb létszámmal és drágábban látják el a feladatot, mint az önkormányzati világ. Lehet, hogy az egyik oldalon a koncentráció a szakszerűséget növeli, de a másik oldalon meg a pénzügyi, anyagi hatékonyság nem javul.

Az önkormányzatok a szociális lehetőségek jelentős csökkenésére panaszkodnak, a rezsicsökkentésnek a levét sok esetben az önkormányzatok isszák meg, hiszen a hulladék-, víz-, csatorna-, távhő- és közösségi közlekedési szolgáltatásokért ők felelnek, és ezek az intézkedések ezeket a cégeket hátrányosan érintik, ezért az önkormányzatok nyilván egyéb más módon próbálják a lakosságtól ezt beszedni, toldozni-foldozni a fizetési nehézségüket. Az oktatásnak ez a ziláltsága nehezen fenntartható, sok konfliktus és panasz tapasztalható a működtetés körül, és úgy tűnik, nem javulnak a feltételek e tekintetben sem.

A híres önkormányzati adósságkonszolidációval kapcsolatban tényleg gyakran lehet hallani azt a példát, és azt hiszem, hogy ez írja le a legigazabban, a leghűbben a valóságot, hogy valóban az önkormányzati adósságok egy jelentős részét magára vállalta az állam, de vitte a pénzt is, és ez valóban olyan, mintha valaki a hitelfizetés esetében úgy kapna segítséget, hogy lecsökkentenék a felére, és elvinnék a pénzének a felét vagy annak magasabb részét. Tehát igazából ilyen értelemben nemhogy könnyebb, hanem esetenként egyébként nehezebb helyzetbe kerültek az önkormányzatok, és újra kezdett termelődni ez az önkormányzati adósságállomány. Ennek az egész alrendszernek az igazi megoldása azonban, azt gondolom, elsődlegesen nem pénzügyi, hanem alkotmányjogi - az önkormányzati önállóság, demokrácia helyreállítása. Az elmúlt 20-25 évben az önkormányzatok a magyar alkotmányos rendszer kitüntetett, jól működő alrendszere voltak; ma, azt gondolom, számtalan feszültségtől recseg-ropog ez a rendszer.

Van még egy másik fontos kérdés, ez pedig az európai uniós támogatások kérdése. 2014-től egy új tervidőszak indul 2020-ig. A költségvetés tartalmaz ezzel kapcsolatosan előirányzatokat. Ezek az előirányzatok megítélésem szerint elkölthetetlenek - tehát itt számtalan pénzmaradványra számíthat majd a kormány - azért, mert az a fejlesztési program, amely általánosan megalapozza az európai pénzek elköltését a következő hét évre, a területfejlesztési program, amely ennek a területi aspektusait kell hogy kezelje, még mindig nem került a Ház elé. Még egyszer jelzem, két hónap múlva elindul ez a tervidőszak, még nem tárgyaltuk ezt meg, nem vitattuk meg, és Magyarország még a partnerségi megállapodás keretében és a keretszerződés megkötésében is hátrányban van. Tehát nincsenek meg azok a tervdokumentumok, amelyek alapján megalapozottan lehetne ezt tervezni, késlekedés van. Az első esztendők mindig alacsonyabb teljesítést hoznak, hiszen a pályázatokat elő kell készíteni, ki kell írni, a pályázóknak meg kell ismerni, le kell bonyolítani ezeket, tehát úgy gondolom, hogy ezzel meglehetősen nagy adósságaink vannak a költségvetésen kívül is.

Summa summarum, azt gondolom, hogy a következő évre szóló költségvetés kérészéletű lesz, és biztos vagyok benne, hogy ezeket a feszültségeket kénytelenek lesznek kezelni, mert a következő év első félévében több módosításon fog átesni.

A Demokratikus Koalíció ezt a költségvetést nem támogatja. Köszönöm szépen.