Felszólalás adatai

(16.10)

Ezek a tények 27 ezer egészségügyi dolgozót és 10 millió potenciális beteget érintenek - fontos téma tehát.

Az egészségügy átalakítása rohamléptekben folyt az elmúlt három és fél év alatt, a Semmelweis-terv megvalósítása, az ellátórendszer struktúrájának hatékonyabbá tétele zajlik mind a mai napig. Az ellátórendszer erőforrásainak koncentrálásától az egészségügyi dolgozók és a politikusok is alapvetően a személyi feltételek javulását, a finanszírozás emelését és a bérek növekedését várják.

Semmi sem változott tehát eszerint, mert hasonló jogos igényekkel lépett fel a szakma tíz évvel ezelőtt is. Emlékszünk még a 2002-es választások utáni esztelen, fedezetlen és megvalósíthatatlan, bár eleinte igen tetszetős 50 százalékos béremelésre a közszférában és az egészségügyben. Olyan intézkedés volt ez, amely a pillanatnyi politikai érdekeket szolgálva gyorsan devalválta a béremelést és persze az ellátórendszer bizalmát is.

Végigtekintve az elmúlt csaknem négy év egészségpolitikai intézkedéseinek hatásait, elmondható, hogy nem a bérek átgondolatlan, fedezetlen emelése zajlott, hanem az elodázhatatlan struktúraváltás alapjainak lerakása történt meg, miközben az egészségügyi bértábla alapján a tisztességes lehetőségek határain belül indult el a bérek felzárkóztatása.

A háziorvosi rendszer adminisztratív megerősítésének részeként módosult a praxisjog és a feladatellátási szerződések jogalapja, a Praxiskezelő- és a Praxisváltás-program pedig az elodázhatatlan nemzedékváltást és a mobilitást segíti. Jelentős az indikátorrendszer reformja, amelynek módosítása során már jelentősen figyelembe vették a szakma, a háziorvosi társadalom véleményét és javaslatát. Kiemelt jelentőségű az elavult eszközpark cseréjére létrehozott eszköztámogatási rendszer, valamint olyan uniós fejlesztések, amelyek az alapellátás területén megvalósuló beruházásokat támogattak, eddig mintegy 20 milliárd forint értékben.

Ezt az irányvonalat követi a 2014-es költségvetés, ahol azonban lényeges változás tapasztalható. A 2013-as mintegy 80 milliárd forinttal szemben az alapellátásra 2014-ben több mint 100 milliárd forint jut. Ez a növekedés az előző évhez képest mintegy 23 százalék; és köszönhetően minden magyar honfitársunknak, akik a bizalmukat adták ehhez a változáshoz 2010-ben, mivel az ország s lakói jobban teljesítenek, és ez ennek a növekedésnek a fedezete. Fedezete van tehát, amely nem hitel, nem tartalékalap elherdálása, nem talált pénz, hanem a magyar emberek elvégzett munkája. Mennyit változott a világ tíz év alatt! Természetesen ehhez a változáshoz komoly politikai döntés is szükségeltetett, amely felismerte végre az alapellátás jövőbeli szerepét, és komolyan nekilátott a fejlesztésének. Ne felejtsük el ugyanis, hogy az egészségügyi ellátórendszer egészének stabilitása múlik azon, kik és milyen hatásokkal végzik munkájukat a végeken, legközelebb a családokhoz, a mindennapok sokszor átláthatatlan bizonytalanságában és magányosságában.

Kapuőr - szokták mondani az alapellátásra. Még jó, hogy nem kórházportás, mondjuk ezt mi, háziorvosok, mert ez a munka sokkal több annál, mint csökkenteni a kórházi, szakrendelői betegforgalmat, illetve ezt a munkát nem a kórházak kapujában, hanem a családokban, a terepen kell végezni, a prevenció, a megelőzés megerősítésével, a szűrések elfogadtatásával, az életmódváltás életmentő voltának bizonyításával, a kezdődő szociális és emberi feszültségek korai felismerésével, amikor még orvosolható a baj. Erre azonban a jelenlegi struktúrában az alapellátás rendszere képtelen, és sok esetben kihalt már a kölcsönös bizalom, az alázat és a szeretet. A bizalom azonban nehezen szerezhető meg és könnyen elvész. A Gyurcsány-Bajnai-kormányok egészségügyi ámokfutásai ebben voltak rendkívül sikeresek. Szolgáltatásnak nevezni a bizalmat, az alázatot és a szeretetet, arcátlanság, nem más, mint a gyógyítás lényegének semmibevétele, és gonoszságról tanúskodik.

Ezen kell gyökeresen változtatni, ha valóban fel akarunk építeni egy új, megbízható alapellátó rendszert, a szolgálat varázsát, amelyben mindkét fél nyitott szívvel fordul majd a másikhoz, és kapcsolatukat nem terheli sandaság, félrebeszélés és elhallgatás. Ez a feladat már az új Országgyűlésre, de leginkább 10 millió magyarra és 27 ezer alapellátásban dolgozó kollégámra vár, amihez megfelelő alapot nyújt a 2014-es esztendő költségvetésének alapellátásról szóló fejezete.