Felszólalás adatai

De ezt a sort lehetne folytatni a külföldről beáramló, sokszor bizonytalan eredetű élelmiszerek tekintetében azzal, hogy a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalnak is csökkentik a forrásait. Azt gondolom, hogy ez nem túl jó belépő, de maradjunk a határainkon belül.

Folytatnám azzal, hogy amit rögtön megállapítottunk, miután a törvényjavaslatot átolvastuk, az az volt, hogy véleményünk szerint a kormány jó úton halad arra, hogy elszalassza a lehetőséget, hogy olyan agrárfinanszírozást alakítson ki, ami a nemzeti vidékstratégia céljainak megfelel. Bár az ágazat fejlődési pályáját nagymértékben behatárolja a fiskális politika korlátozott tőkeereje, az ágazat fellendítésében mégis érdemi elmozdulást lehetne elérni a költségvetés választási szempontoktól való megtisztításával. Mivel a mezőgazdasághoz kapcsolódó foglalkoztatásban még jelentős tartalékok vannak, ez egyben nyilvánvalóan nemzetgazdasági érdek is lenne.

Az uniós agrártámogatások rendszere torzítja a piaci viszonyokat, és ez nyilván a magyar agrárszerkezet felborulásához, alacsony hozzáadott értékű élelmiszer-előállításhoz vezetett. Ezért is kiemelten kulcskérdés a forráselosztás kérdése, vagyis az, hogy a magyar agrárköltségvetés mennyire tudja az európai agrártámogatások okozta eltolódást ellensúlyozni. A költségvetési transzferek bekorlátozott jellege miatt a kis és közepes családi gazdaságok erősítése csak jól finanszírozott vidékfejlesztési programokon keresztül lenne megoldható.

A magyar mezőgazdaság teljesítménye az elmúlt húsz évben állandóan csökkent és a jövedelmezősége romlott. Ennek alapvető oka, hogy az alaptevékenységtől a feldolgozóiparig, kereskedelemig terjedő klasszikus vertikum felbomlott, és a mai napig nem állt helyre. A jövő évi költségvetés tervezete azonban, részben a költségvetés pénztelensége, részben a források aránytalan elosztása, részben pedig a helytelen pénzügypolitika miatt tovább rontja a mezőgazdaságból élők esélyeit.

Azt kétségkívül láthatjuk, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium tervezett jövő évi kiadási, bevételi és támogatási főösszegei is magasabbak az ideieknél. Az LMP véleménye szerint a 2014-es költségvetés alapján a növénytermesztés és állattenyésztés egészséges egyensúlyát nem lehet helyreállítani. Azt sem lehet elérni, hogy a mezőgazdasági termékek döntő többségben feldolgozva kerüljenek a bel- és külpiacokra. Ehhez ugyanis a külföldi befektetők által megvásárolt vagy leállított feldolgozók állami segítséggel történő újraindítására jelentős forrásokat lenne érdemes biztosítani, és a tulajdonosi struktúrákban pedig meg kellene növelni a termelői oldal szerepét.

A rendelkezésre álló támogatási lehetőségek messze nem elégségesek a családi kis- és középbirtokok súlyának növelésére a nagybirtokokhoz képest. Szintén nem elégségesek a fenntartható agrárszerkezet kialakulásához és a vidéki regionális önellátás fejlődéséhez. Példa erre a 2011-ben először meghirdetett tanyafejlesztési program is, amelynek támogatása eddig folyamatosan emelkedett, ám most mégis csökken. Nekem magamnak is vannak olyan ismerőseim, akik egyelőre hétvégi ház céljából próbáltak tanyára költözni, de olyannyira kedvet kaptak és életmódváltásba fogtak, hogy gyakorlatilag úgy néz ki, egyre növekszik azoknak az embereknek a száma, nyilvánvalóan persze ez egy hosszú folyamat, akik látnak abban lehetőséget, hogy egy tanyán gazdálkodásba fogjanak.

Azt tudjuk, hogy az idei évben erre a célra 1,9 milliárd állt rendelkezésre, jövőre viszont csak 1,4 milliárd forint jutna erre a célra. Hazánk kiemelten értékes tanyarendszere, tanyai gazdálkodása és szellemisége a magyar nemzeti örökség részét is képezi. Támogatása, fejlesztése ezért kiemelten fontos nemzeti érdekünk. Ezek az önök szavai voltak, és ennek ellenére mégis csökkennének a tanyákra fordított támogatási összegek, pedig információink szerint elég nagy a túljelentkezés erre a programra. És azt is láthatjuk, hogy a pályázati összegnek durván a felét az önkormányzatok vitték el.

(13.50)

Ezért az LMP véleménye szerint indokolt mintegy 1,6 milliárd forinttal megnövelni ennek a programnak a támogatását, és nyilvánvalóan meg kell nézni, akkor hol lehetne a másik oldalon csökkenteni. Azt hiszem, nagyon kézenfekvő javaslat, hogy a stadionépítések támogatásának csökkentésével lehetne ezt fedezni, miután elég furcsának találjuk azt, hogy azon szeretnének spórolni, amire azért széles körű igény jelentkezik.

A földtulajdonviszonyok a rendszerváltás óta közgazdaságilag alkalmatlanok arra, hogy az ágazat szerves fejlődésének esélyét megteremtsék. Ezen a területen sem sikerült az elmúlt években jelentős eredményt elérnie a kormánynak, az osztatlan közös földtulajdon kimérésének támogatására mindössze 2 milliárd forint jutott. Ez már a bizottsági ülésen is felmerült egyébként, azt gondolom, ezt mindannyian azonosan látjuk, hogy ez az összeg valóban kevés. Hasonlóképpen csekély összeg az NFA számára, tehát a Nemzeti Földalapkezelő számára a termőföldvásárlásra biztosított összeg. 5 milliárd forintból az NFA nem válhat a hazai földpiac meghatározó szereplőjévé, illetve nem tud élni az elővásárlási jogával a zsebszerződésgyanús tulajdonszerzések esetében. Az osztatlan közös földtulajdonok megszüntetésére a kormány figyelmébe ajánljuk az állami földvásárlás jelentős kiterjesztését, a kisajátítást és kártérítést, ezt nyilvánvalóan akkor, ha fel szeretnék gyorsítani a húsz éve húzódó birtokrendezést. Ehhez jelentős pénzügyi eszközökre lenne szükség, a termőföldvásárlásra biztosított összeget indokolt lenne a duplájára emelni, ekkora összeg lenne szükséges ahhoz, hogy az NFA a jelenleginél hatékonyabban tudja ellátni a feladatait.

A kormányzat évek óta halogatja az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentéséről szóló döntést, a 2014-es költségvetésben sem látszik erre elegendő forrás. Erre nyilvánvalóan az ágazatnak is, a lakosságnak is égető szüksége lenne, illetve a legújabb hír a hatósági húsárról szól. Viszont szeretném itt megemlíteni, hogy Románia előttünk jár ebben a kérdésben, idén augusztus 1-jétől 24 százalékról 9 százalékra mérsékelték a kenyér és a pékipari termékek áfáját, és most meg úgy néz ki, hogy a húsipar lehet az a következő ágazat, ahol mérsékelni fogják az általános forgalmi adót. A tanulság a magyar kormány számára az lehetne, hogy csak egy nagyon markáns áfacsökkentés lehetne alkalmas a feketepiac visszaszorítására. Az LMP javaslata szerint 5 százalékos áfakulcsot kellene alkalmazni a legalapvetőbb és helyben termelt élelmiszerekre. Az agrárium halaszthatatlan érdeke lenne, hogy az ágazat egészében elérhető nyereség a termelőknél, illetve azok érdekkörében maradjon. A nyugati példák mintájára az agrárköltségvetésnek jelentős forrásokat kellene biztosítani az alapanyag-termelők részleges vagy teljes tulajdonában álló feldolgozókapacitások létrejöttéhez. Ehhez képest a Fidesz-kormány az egyes speciális szövetkezetek, tehát a tészek támogatására csupán durván 2,5 milliárd forintot juttat 2014-ben.

Összefoglalásképpen azt a véleményt szeretném önök felé tolmácsolni, hogy a jövő évi agrárköltségvetés nem egyensúlyozza ki továbbra sem az Európai Unió agrártámogatási rendszerét. Ez a rendszer a közösségi területalapú támogatások jelentős részét a nagybirtokokhoz juttatja, és ehhez még ráadásul jelentős fejlesztési források is társulnak. A törvénytervezetben az áll, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium fő feladata jövőre a vidékfejlesztés, az agrárium, az élelmiszer-feldolgozás, természet- és környezetvédelem, valamint a vízügy támogatása, de hogyha megnézzük ezt a jövő évi költségvetést, és ebből ítélünk, akkor viszont igazából kétségeink támadhatnak, hogy a kormány megint mennyire fogja kiemelt célként kezelni a fenntartható és az élhető vidék megteremtését.

Köszönöm szépen, elnök úr.