Felszólalás adatai

VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Miután Bauer képviselő úr nekem címzett jó néhány állítást, csak szeretném rögzíteni a parlamenti jegyzőkönyv számára, hogy Bauer Tamás a helyén van. (Derültség.) Ez az első megállapítás. Ennek örülünk, és minden bizonnyal meglesz a maga sikere ennek a helyben maradásnak.

A másik, hogy a hitoktatást kétszer adjuk, és tulajdonképpen mindenben elhangzott Bauer Tamás részéről, hogy kétszer adja a kormány az egyháznak például a hitoktatás támogatását. Csak szeretném fogalmilag tisztázni az ön számára, képviselő úr, mi nem az egyháznak adjuk, hanem a hitoktatásban részt vevőknek adjuk. Amikor a kormány úgy döntött, hogy a teljes egyenlőséget biztosítja az egyházi oktatásban és az önkormányzati vagy állami oktatásban részesülők számára a támogatás formájában, akkor ugyanebből az elvből, ugyanebből az alkotmányos elvből indult ki, hogy tudniillik függetlenül attól, hogy ki milyen formában veszi igénybe az oktatást, ugyanaz jár neki, ugyanarra a támogatásra jogosult. Merthogy ennek az alapvetése az, hogy nem az egyházaknak adjuk a támogatást, hanem azoknak a polgároknak, akik az egyházak vagy hitéleti tevékenységében vesznek részt, vagy pedig egyéb közszolgáltatásait biztosítják.

Ugyanígy érvényes ez természetesen a hitoktatásra is, és itt Takács képviselő úrral szeretnék vitatkozni, hogy tudniillik a hitoktatás semmiképpen sem nevezhető hitéleti, csak és kizárólag hitéleti tevékenységnek, hiszen jól tudja, vagy gondolom, tudja, remélem, tudja a képviselő úr, hogy a hitoktatásnak olyan tartalma is van, amelyet senki e hazában még nem vitatott el, amely az ehhez a hazához, ehhez a nemzethez, ehhez a kultúrához való csatlakozást jelenti, függetlenül attól, hogy mely felekezet részéről biztosítják ezt a hitoktatást.

A többire, amit elmondott, remélem, a későbbiek során lesz alkalmam reagálni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)