Felszólalás adatai

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az egyházak a magyar történelemben értékes kultúrateremtő, -megőrző és -átadó munkát végeztek. A hitéleti tevékenység mellett az oktatás, a nevelés, az egészségügy, a szociális és kulturális szolgáltatások terén jelentős feladatokat láttak el és fontos társadalmi szerepet töltöttek be. A materialista és ateista világnézet kizárólagosságának elvi alapján álló pártállam az egyházak vagyontárgyainak elkobzásával, szervezeteik jó részének felszámolásával és más hatalmi eszközökkel, folyamatos jogsértéseket elkövetve, az egyházak hitéleti tevékenységét és társadalmi szerepüket szűk korlátok közé szorította.

A jogállamiságot megvalósító Magyar Köztársaságban az egyházak ismét szabadon, korlátozás nélkül betölthetik társadalmi szerepüket, ehhez azonban hiányoznak az anyagi eszközeik. Az Országgyűlés az elkövetett súlyos jogsértések részbeni orvoslása, részben pedig az egyházaknak az 1990. évi IV. törvényben említett tevékenységük folytatásához szükséges tárgyi, anyagi feltételek biztosítása érdekében az egyes volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről törvényt alkot. E gondolatokat a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény preambulumából idéztem elénk.

Azt hiszem, hogy az idézett törvényszöveg rögzíti máig ható módon talán azt a közös minimumot, amely mindannyiunk számára elfogadható alapot és konszenzust jelent vagy kell hogy jelentsen. E törvény az első volt a rendszerváltozás után, az első demokratikusan választott, MDF által vezetett kormány előterjesztésében, amely megkísérelte rendezni a sokszor rendezhetetlennek tűnő szálakat a volt egyházi ingatlanok tekintetében. Bár az első kormányzati ciklus időszakában óriási viták, sokszor megalázó és méltatlan baloldali és álliberális támadások kísérték mind a törvényjavaslat vitáját, mind pedig annak a végrehajtását, az azóta eltelt időszak azt igazolta, hogy ha nem is jelentett tökéletes megoldást a törvény a 35 évi, gyűlölettel teljes rombolás után, mégis megindított egy rendezési folyamatot, amelynek alapelve - minden ellenkező híreszteléssel szemben - a reprivatizációval szembeni funkcionalitás, az érdekeltek közötti megegyezés, illetve az időbeni és pénzbeni arányosság és ütemezés elve.

Kitűzött célja volt a törvénynek, hogy annak végrehajtása lehetőleg új jogsérelmet ne okozzon. Az a tény, hogy az azt követő kormányok alapvető változásokat nem eszközöltek a törvényben, illetve az azóta eltelt tíz esztendő tapasztalata is azt igazolta, hogy a törvény betöltötte önmagában is ellentmondó hivatását, egyrészt az igazságkeresést, a jogállamiság visszaállítását ezen a téren is, másrészt pedig a mai, a megváltozott társadalmi körülményeket, pénzügyi és egyházi lehetőségeket, realitásokat kellett, kell figyelembe vennie.

Tisztelt Ház! Időközben a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között 1997-ben megállapodás jött létre, amely megállapodás megkötése után megkezdődött annak végrehajtása, többek között a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény módosítása vonatkozásában is. Ez a törvénymódosítás azonban az említett megállapodás szellemének nem minden tekintetben felelt meg, sőt volt olyan paragrafusa - a 2/A. § -, amely kifejezetten az egyházakra sértő, reájuk nézve hátrányos helyzetet hozott létre. E hiányok, a megállapodás végrehajtását, megvalósulását figyelemmel kísérő bizottság és az egyházak javaslatai tették szükségessé az előttünk fekvő T/3984. számú törvényjavaslat előterjesztését.

Mindezek mellett még az elmúlt tíz év gyakorlata, tapasztalatai, illetve a törvény végrehajtására kitűzött következő tíz esztendő kihívásai, garanciális igényei jelentik a törvény pontosításának, finomításának indokait. Ámbár e törvényjavaslat első pillanatra pusztán technikai, gyakorlati módosítási igénynek tűnik, mégis három fontos elvi jelentőségű módosítást jelent. Az első fontos pontosítás, hogy valóban életszerűvé tegyük a törvény szövegét, azaz az egyház részére adható pénzbeli kártalanítás kivételes jellegének feloldása történjen meg.

Az elmúlt tíz év tényei, konkrét tapasztalatai azt mutatják, hogy minden érdekelt félnek - túl a kivételes jellegen - igen gyakran jobban megfelelt az érintett egyház pénzbeli kártalanítása, mind az államnak, mind az önkormányzatoknak, mind pedig az egyházaknak, hiszen - mint a törvény általános alapfilozófiája is - így a funkcionalitás alapelve valósulhatott, illetve valósulhat meg.

A törvényjavaslat elfogadása lehetővé teszi azt, hogy az egyházi ingatlanrendezés hátralévő tízéves folyamata kiszámíthatóbban, stabilabban menjen végbe, és egészében a költségvetési vetületét is sokkal inkább kezelhetőbbé teszi az eddigieknél.

Hangsúlyozom tehát, jól ismerve a több oldalú érdekek mibenlétét, hogy e módosítás minden érdekelt fél mozgásterét könnyebbé teszi, és jól szolgálja az alaptörvény két alapelvének megvalósulását, a funkcionalitást és a konszenzusra törekvést.

Az előterjesztett javaslat másik fontos eleme azon ingatlanok széles körére vonatkozik, amelyeket az egyházak továbbra is természetben kérnek, és az elfogadott ütemezés szerint, az arányosság és időbeli ütemezés elve alapján meg is fognak kapni az elkövetkezendő tíz év alatt. Támogatjuk a törvényjavaslat azon szándékát, amely külön megfogalmazott törvényi kötelezettséget fogalmaz meg az egyházak számára visszaadandó ingatlanok tulajdonosai, vagyonkezelői és használói számára. Bár természetesen tudjuk hogy a Ptk., illetve az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény általános kötelezettségeket is megfogalmaz a mindenkori tulajdonossal és használóival szemben, de mégis szükségesnek látszik ebben a törvényben is speciális garanciákat teremteni a törvény még hátralévő tíz évére vonatkozóan.

Megítélésünk szerint a törvényjavaslat ezt a garanciát hozza létre azzal együtt, hogy lehetővé teszi azt is, hogy az egyházak figyelemmel kísérhessék e kötelezettség teljesítését, azt, hogy a még ideiglenes tulajdonosok, illetve használók valóban a jó gazda gondosságával és a törvényi kötelezettségek figyelembevételével végzik-e az ingatlanok karbantartását.

A 3. § lényeges eleme egy '97-es módosítás, betoldás megszüntetése, amely eleve teljesen felesleges volt, sőt az egyházak számára korlátozást és méltánytalanságot is jelentett. Egyébként pedig az eredeti törvény, a már említett, többször hangsúlyozott funkcionalitás és arányosság elveit figyelembe véve, több ponton is garantálta és garantálja mind az egyházi, mind pedig az önkormányzati feladatvállalás és kötelezettség megvalósulását.

Az ezzel kapcsolatos indulat- és gyűlöletkeltés felesleges mérgezése az egyébként nyugodt, kiegyensúlyozott és mindenki érdekét szolgáló ingatlanrendezési folyamatnak. Szeretném megjegyezni, azt gondolom, hogy Hegyi Gyula képviselőtársam felszólalása - ellentétben a szabad demokrata frakció felszólalásával - ugyanezeket a gondolatokat fogalmazta meg, amikor azt mondotta, hogy ugyanazon település gyermekeiről van szó, ugyanazon települések gyermekei járnak mind az önkormányzati, mind pedig az egyházi iskolákba egyaránt.

(13.00)

Mindezen érvek és a felsoroltak alapján a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportja támogatja a törvényjavaslatot, és azt elfogadásra ajánlja a tisztelt Háznak.

Köszönöm szépen türelmes figyelmüket. (Taps.)