Felszólalás adatai

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy egy személyes mondattal kezdjem. A MÁÉRT-ban a Magyar Szocialista Párt az előkészítő szakbizottságba engem delegált az egészségügy, szociálpolitika, munkavállalási kérdések előkészítésére. Ezekben az előkészítő bizottsági munkákban legjobb tudásom szerint részt vettem, és ezért a határon túli szervezetek véleményéről nem vélekedésem, hanem konkrét ismeretem van, ezért engedelmükkel ezeket alkalmasint ide fogom hozni a Ház elé.

A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvénytervezet vezérszónoki körében Tabajdi Csaba a Magyar Szocialista Párt politikai állásfoglalását közvetítette, amelyet a magam részéről maradéktalanul osztok. Hozzászólásomban, amelyben a társadalombiztosítási ellátással, egészségügyi szolgáltatásokkal, a munkavállalással összefüggő kérdéseket érintem, kritikát fogok megfogalmazni. Ez nem a törvényjavaslat szándékára irányul, hanem a kivitelezés fogyatékosságaira. Tisztelettel kérem ezért képviselőtársaimat, hogy ne a politikai szándékot keressék mögötte, hanem próbálják végiggondolni, hogy az általam előhozott kritikák, észrevételek vagy kifogások érdemesek-e a megvitatásra, ne adj' isten, akár még a javításra is.

Tisztelt Országgyűlés! Általános észrevételként szeretném szóvá tenni, hogy a törvényjavaslat 1. § (1) bekezdésében felsorolt szomszédos államokkal minőségileg eltérő kapcsolatok és elszámolási rendszerek alakultak ki mindazon területeken, amelyekről az előbb beszéltem. Különösen fontos tényező, hogy a felsorolt országok minőségileg eltérő színvonalat biztosítanak állampolgáraiknak, és amikor e törvényjavaslatról, a határon túl élő magyarokról beszélünk, akkor ezt elhanyagolni nem lehet. Két példát szeretnék mondani, az egyik Ausztria, a másik Erdély.

Ausztria: az Európai Unió normáinak is megfelelő, törvényben kihirdetett kétoldalú egyezmények szabályozzák a felsorolt területeket, ráadásul közigazgatási egyeztetés alatt áll egy újabb törvény, amely az európai jogharmonizáció okán az európai gazdasági térség tagállamainak állampolgáraira tekintettel újraszabályozza a társadalombiztosítás és munkavállalás kérdéseit. Igaz ugyan, hogy ezek az új rendelkezések részben csatlakozásunk után lépnek hatályba, de ez a dolgok lényegén nem változtat.

Más oldalról közelítve, Ausztria intenzíven ellenzi a magyar munkaerő szabad áramlását, mi pedig a határon túli magyaroknak, akik osztrák állampolgárok, liberalizált munkavállalási feltételeket teremtünk. Egy másik oldalról, a magam részéről nem hiszem, hogy az Ausztriában élő magyar családok a szociális természetű támogatásainkra rászorulnak, de azt okkal feltételezem, hogy főként az egészségügyi ellátás területén nem lesz ritka a nem rendeltetésszerű igénybevétel.

(21.50)

Ami Romániát illeti, a másik példám: rendkívül nehézkesen vagy egyáltalán nem működő kapcsolatokról beszélhetünk. A magyar és a román állami társadalombiztosítási szervek közötti együttműködés érzékelhetően nem javul. Súlyos elszámolási deficitek vannak a nyugdíj-megállapodások területén, ahol is a román fél a beszámított szolgálati időre eső részt például nem hajlandó megtéríteni. Nem exportálja Magyarországra többek között a gyermektartási díjakat és a Romániában megállapított nyugdíjakat, illetve nyugdíjszerű ellátásokat.

Jó lenne, ha Romániával államközi szinten konszolidálhatnánk a kapcsolatokat, és új egyezményekben rögzíthetnénk, mert így az egész törvény végrehajtásához szükséges fedezetnek legalább a felét ezen az úton biztosíthatnánk. Úgy gondolom, hogy az Erdélyben élő magyarság ügyét az államközi kapcsolatok normalizálása nélkül nehezen fogjuk tudni elérni.

Most a bevezetőmben említett három területtel kapcsolatos aggályaimat szeretném önökkel megosztani. A két elsőt egybevenném, ezek a társadalombiztosítási ellátásokat és az egészségügyi szolgáltatásokat érintik. A törvényjavaslat 8. §-a foglalja össze azokat a legfőbb rendelkezéseket, amelyek ezt a kört érintik, és ezeket én több szempontból is aggályosnak tartom. Az első aggály: a javaslat azt a látszatot kelti, hogy a három hónapig Magyarországon dolgozó személy tartósan jogosulttá válik a nyugdíj- és egészségbiztosítási szolgáltatásokra, noha ez nem igaz. A hatályos rendelkezések szerint a biztosítási jogviszony a járulékfizetési időszakban áll fenn, és azt követően megszűnik.

A másik: a javaslat elfedi azt a nem lényegtelen körülményt, hogy nemcsak a munkavállaló, hanem a vele egy háztartásban élő közeli hozzátartozók is biztosítottá válnak. Tisztelt Képviselőtársaim! A hatályos magyar jog két törvényben is szabályozza a biztosított és a vele egy háztartásban élő, biztosítottnak minősülő személyek kapcsolatát, és alanyi jogon terjeszti ki a munkavállalóval közös háztartásban élő gyermekekre a biztosítási jogviszonyt.

E törvényjavaslat normaszövege láttán három dolgot tehetünk. Az egyik, hogy elolvassuk, és nem mondunk semmit. A másik: elolvassuk, és tudatosítjuk, hogy itt egy ellentmondás van. A harmadik: elolvassuk, tudjuk, és megpróbálunk jogorvoslatot találni. Jogorvoslatot, korrekciót pillanatnyilag a kormánypártoknak van módjukban elvégezni. Szeretném képviselőtársaimat a kormánypárti padsorokban arra biztatni, hogy ezt a korrekciót tegyék meg. Arról van ugyanis szó, hogy az előzetes felmérések, becslések szerint a státustörvény elfogadása után mintegy 50-80 ezer munkavállalóval számolunk. Ha csak a fele hozza magával a hozzátartozóit, akkor a biztosítottak száma már meghaladhatja a 100 ezret. Ennek a költségvetési kihatásairól nem beszélni nem helyes.

Pontosan ezért szeretném elmondani, hogy az a feltételezés, amelyet a normaszövegben nem, de a kormánypárti képviselőtársaim prezentációjában megismerhettünk, hogy létezik majd egy önálló biztosítási pénztár, kassza, elkülönült biztosítás, amelyben a határon túli munkavállalók fizetnek járulékot, a szolgáltatásokat igénybe vevők számát is tekintve biztosan és garantáltan tartósan deficites lesz. Ezt a deficitet valakinek ki kell egyenlítenie. Ha ez a magyar állam lesz, akkor tudnia kell, hogy mekkora költségekkel kell számolni.

Én tehát arra kérem képviselőtársaimat, hogy számoljanak. Az a javaslat ugyanis, hogy csak személyesen a magyarországi munkavállalóra érvényes a szabályozás, ellentétes azokkal a szabályokkal, amelyek Magyarországon a biztosítási járulékokra és az ezzel megszerezhető jogosítványokra vonatkoznak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 3-6 hónapos munkavállalás kapcsán: a kétperces hozzászólásomban elmondtam, hogy ez hol teremt konkurenciát a magyar munkavállalóknak, hol nem elégíti ki azt az igényt, ahol ma Magyarországon munkaerőhiány van. És az a szabály pedig, amelyik előírná a 16. §-ban, hogy a három hónapos munkavállalás külön szabály és engedélyezési eljárás alapján valameddig, akármeddig meghosszabbítandó, úgy vélem, nem helyes szabály, nem normakövető magatartásra ösztönöz. S még azt is megkockáztatom, hogy egyfajta kormányfüggő kedvezmény lehet egyes határon túli magyaroknak.

Ezért a javaslatunk, amikor arra teszünk indítványt, hogy hat hónap legyen az engedélyezett maximális munkavállalás, de szűnjön meg a külön jogszabályban szereplő, ezt meghosszabbító időtartam, akkor ez egyfelől szigorít, másfelől lehetővé teszi a nem idényjellegű, nem alkalmi munka jellegű munka végzését Magyarországon. Azt gondolom, hogy ez a mi számunkra és a határon túl élő magyarok számára egyaránt fontos.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kései órában és a hozzászólásra szabott igen rövid időben csak felvillantani tudtam néhány aggályt, amelyet a normaszöveg-javaslat figyelmes elolvasása és a szakbizottsági tapasztalatok alapján megtehettem. A módosító indítványok indoklásakor ezeknek az alátámasztásával nyilvánvalóan még tovább tudnám indokolni ezt.

Köszönöm a figyelmüket, és arra számítok, hogy a javaslatainkat közös megegyezéssel el tudjuk fogadni. Ha azok beépülnek a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvénytervezetbe, akkor ezt a politikai pártok konszenzusával a Magyar Országgyűlés el tudja majd fogadni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)