Felszólalás adatai

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Igazából egy körülbelül fél órával ezelőtti ügyre is szeretnék visszatérni egy pillanatra. Azt hittem, hogy rendes hozzászólásra is lehet szót kapni, mert elméletileg kétperces hozzászólásban szerettem volna reflektálni Szabó István szavaira.

Most már tényleg helyben vagyunk. Úgy látszik, hogy a szócsaták szintjén a kormányoldal, ha lassan is, de megértette, hogy mi az MSZP felvetésének a lényege, vagy ha úgy tetszik, az én felvetésemnek a lényege. Nevezetesen az, hogy ezt a törvényjavaslatot kicsit rosszul készítették elő.

Tehát odáig már eljutottunk, hogy azt beláttuk, ez az egész történet a lejáró szavatossági idejű EU-szabályozáshoz konvergál. Amikor azt mondtam, hogy azért van egy jó pár tétel a törvényjavaslatban, ami számtalan ponton még a meglévő, tehát hangsúlyozom, hamarosan szavatossági hatályát vesztő EU-direktívákhoz sem igazodik, akkor tulajdonképpen nagyon örültem; akár büszke is lehetek rá, hogy végre van egy ellenzéki felvetés, amelynek kapcsán a kormányoldalról olyat lehet hallani, hogy önnek igaza van - ez nagyon ritka pillanat ebben a Házban! Utána, és ez volt a fontos: Szabó képviselőtársam hozzátette, hogy teljesen igazam van - jó, rendben -, nyújtsak be egy kapcsolódó módosító indítványt, és akkor szép lesz a világ s a többi.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Eszem ágában nincsen ehhez a műhöz semmilyen további, úgynevezett formális javaslatot benyújtani. Az eredeti kérésem az volt, hogy a kormány ezt az előterjesztést vonja vissza. Ugyanúgy igaz az, hogy értelmetlenné válnak a különböző, ilyen-olyan módosító indítványok - ez egy nagyon bonyolult szakterület, elnök úr! Itt mindannyian ki vagyunk téve annak, hogy kötelezően és muszájból különböző szakértői inputokat veszünk igénybe, pusztán annak érdekében, hogy a törvény minden részét egyáltalán rendesen meg tudjuk érteni.

Szóval ha ez gyakorlattá válik ebben az Országgyűlésben, hogy bonyolult szakkérdések tekintetében a kormány fércmunkát rak le az asztalra, majd utána a piac elkezd lobbizni a képviselők világában, hogy ebből valami legyen... - én nem szeretnék olyan Magyarországon élni, ahol az ilyesmi napi rutinná válik.

Mindennek a tetejében én ténylegesen azt gondolom, hogy ezekben a kérdésekben értelmetlen is mindenféle módosító indítványokkal próbálkozni, mert akár még a legjobb szándékú módosító indítvány is olyan szakmai konfúziót tud teremteni adott esetben, hogy az valami elképesztő.

Tehát csak mondanám Szabó képviselőtársamnak: eszem ágában nincsen egy eleve rossz törvényt még rosszabb módon módosító kormánypárti javaslatokhoz plusz módosító indítványokat beadni. Ezt tényleg ne is kérjék számon, mert végül is a parlamentnek nem az a dolga, hogy a törvényalkotás folyamatában a szakkérdések tekintetében előadói szinten közreműködjön. Kérem tisztelettel, a parlamentnek van egy olyan funkciója, hogy a kormány ellenőrzése. A parlament és különösen ennek ellenzéki oldala jelen pillanatban azt mondja, hogy a kormány rossz munkát végzett - ezt Szabó képviselő úr is elismerte, hogy hát bizony igazam van. No, ha a kormány rossz munkát végzett és ez a parlament véleménye, akkor nem az van, hogy mi elkezdünk itt összevissza fércelni, hanem a történetnek az a lényege, hogy ezt vissza kell adni a kormányhivataloknak, a fizetett tisztségviselőknek, szakértőknek, egyebeknek, hogy tegyék rendbe ezt az egész, most már hovatovább: szemétdombot.

Ezt azért is merem mondani - hogy az elnök úr meg ne rójon, a szakmai dolgokra is rá fogok térni -, mert kicsit olyan helyzetbe jutunk, mintha mondjuk, én mint vásárló bemegyek egy üzletbe, kérek egy televíziót, megállapítom róla hogy rossz, mert mit tudom én, hiányzik a képcsöve vagy bármi, és erre az eladó azt mondaná nekem, hogy csináljak jobbat - hát egy csudát! Tízmillió ember él ebben az országban, az ő életük jobbátételére alkotna ez a parlament törvényeket, és ne hozzuk a parlamentet abba a helyzetbe, hogy szakkérdések rossz előkészítése tekintetében vállalja fel tulajdonképpen a kormány és a kormányhivatalok munkáját - nem! Éppen ezért nem fogok ehhez semmilyen módosító javaslatot beadni.

Most felhozok egy példát arra, hogy egy eleve rossz esetben a kormányoldalról egy rossz módosító javaslat mit tud hozni. A T/3934/131. módosító javaslatról szeretnék szólni, ami egyébiránt Gémesi György javaslata. Ez a javaslat egyrészt súlyosan felhasználóellenes, másfelől pedig az itt annyiszor hivatkozott európai uniós szabályozás alapjaival is ellentétes szabályozást hordoz magában. Ebben a módosító javaslatban egyébként a releváns piacok meghatározása szerepel.

(18.50)

Először lenne egy rövid magyarázat. Az egyik jellegzetessége az alapvető közösségi távközlési joganyagnak, hogy a verseny biztosítása érdekében egyes, a piac alakulására döntő befolyást gyakorló vállalatokat többletkötelezettségek terhelnek - ez így van rendjén. Ezek a vállalatok a jelentős piaci erővel rendelkező távközlési szolgáltatók, így nem lényegtelen, hogyan határozzuk meg, mi minősül ilyennek. Ezért értelemszerűen meg kell határozni a releváns piacokat, és azokon a piacokon kell megnézni, hogy a vállalatok milyen piaci részesedéssel, illetve befolyással bírnak. A releváns piacok meghatározása pedig kétoldalú: egyrészt el kell különíteni a szolgáltatáspiacokat, és azzal párhuzamosan földrajzi értelemben is meg kell határozni a piac kiterjedését. Mindkettőt a felhasználók szemszögéből célszerű meghatározni, mivel egyáltalán nem mindegy, hogy a felhasználó milyen szolgáltatások közül tud lényegesen választani.

Itt jön Gémesi György képviselőtársam ötlete - és ezektől az ötletektől szeretném megkímélni az Országgyűlést -, hogy Magyarország teljes területe egy földrajzi piacnak minősüljön. E megközelítés a gyakorlatban azt eredményezné, hogy a jelentős piaci erővel rendelkező távközlési szolgáltatók köre a lehető legszűkebb legyen, és az olyan szolgáltatók, akik a saját kisebb területükön kvázi monopolhelyzetben tevékenykednek, mentesüljenek a szigorúbb szabályozás követelményei alól, és tetszésük szerint szabadon korlátozhassák a maguk bűvkörében a versenyt. A közösségi jogi kritériumokból kiindulva pedig ez a megközelítés a következőt jelenti, csakhogy lefordítsam érhető nyelvre. A képviselőtársam szerint például a Szegeden vezetékes telefont használó előfizető - ez nyilván reális alternatíva - egy másik szolgáltató területére, mondjuk, Budapestre költözik, ha elégedetlen a telefontársaság szolgáltatásaival. Persze az is lehet, hogy a képviselőtársam arra gondolt, hogy az előfizető a budapesti hálózati végponton is majd igénybe veheti a vezetékes telefonos szolgáltatást úgy, hogy házilag egy kis kábelt vezet el Budapestről a szegedi lakása bejáratáig.

Ha ezt a gondolatot továbbvisszük, akkor nem zárhatjuk ki, hogy az előterjesztő és a képviselőtársaim által sokat emlegetett infrastruktúra alapú verseny jelszava éppen erre utal, nevezetesen arra, hogy ha az előfizetők a verseny előnyeiből részesülni kívánnak, akkor saját kis távközlési infrastruktúrát kell majd kiépíteniük, ami néhány év alatt aztán valóban behálózhatja az egységes földrajzi piacnak minősülő teljes Magyarországot.

Szóval tényleg tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy legyenek tekintettel a távközlési infrastruktúra építéséhez viszonylag szerény anyagi eszközökkel rendelkező lakosság igényeire, és az ilyen utópisztikus elképzeléseket ne támogassák.

Köszönöm szépen.