Felszólalás adatai

ÉKES JÓZSEF (MDF): Nagyon köszönöm, elnök úr, megnyomtam az előbb a gombot, úgyhogy köszönöm a szót. Mennyire érdekes, hogy egy párton, egy frakción belül is vannak azért véleményeltérések. Nagyon jó példa erre, Szűrös Mátyás képviselőtársam mondta az előbb, hogy a jogharmonizációnak megfelel ez a törvénytervezet. Más kérdés az, hogy a kuratóriumok kapcsán és politikai síkon melyik párt mennyire kívánja saját magát, a saját érdekeit előtérbe helyezni a médián keresztül - a vita erről szólt. Holott én úgy érzem, a törvénytervezetnek elsődlegesen az a lényege, hogy valahol a gyűlöletet, az erőszakot a médián keresztül valamilyen módon megpróbáljuk lecsökkenteni, ami egy nevelési kérdés, és a kormány itt határoz meg bizonyos prioritásokat, hogy például a magyar médián belül a napszakokban, amikor a gyermekek is látják adott esetben a tévét, hiányzik például a környezetvédelem kérdése, a környezetnevelés kérdése, az erdei iskolák kérdése, tehát pontosan erről kellene szólnia a médiatörvényünknek.

Szanyi képviselőtársam nagyon sokat jár Brüsszelben, és saját maga is tapasztalhatja azt, hogy ha a tévét bekapcsolja, akkor erőszakmentes közvetítések folynak, gyermekidőben gyermekműsorok folynak, és nagyon keveset beszélnek adott esetben a belga belpolitikai kérdésekről, a híradásokban elsősorban az európai uniós politikai kérdések kerülnek túlsúlyba. Tehát amikor Magyarország csatlakozása 2004-ben bekövetkezik, akkor nekünk is tudomásul kell vennünk, hogy a politikai események sorozata nem elsősorban a magyar belpolitikai eseményekről fog szólni, hanem az uniós politikai eseményekről.

Ebből a szempontból nagyon helyesnek tartom, amit ön is mondott, képviselőtársam, hogy a nemzeti értékek és érdekek kérdését kell előtérbe helyezni. Mondok erre egy nagyon jó példát: Németország, 72 ezres város, nincs néptáncegyüttese. Tehát ha a saját belső érdekeinket, nemzeti érdekeinket és értékeinket nem tudjuk megfelelőképpen sugallni és sugároztatni a médián keresztül, akkor nálunk is sérülnek az érdekek is meg az értékek is. És itt kellene tulajdonképpen magának a politikának is annyira korrektnek lennie adott esetben, hogy nem követelni a másikkal szemben sokkal nagyobb műsoridőt, hisz az előző kormány idején is tudomásul vettük azt, hogy a kormányzati képviselők, miniszterek, a miniszterelnökök sokkal többet szerepeltek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), de ha most nézzük meg a sajtó vagy a média jelenlegi állását, azért az MSZP is, hasonlóképpen, mint ahogy a Fidesz, tehát a két legnagyobb párt a mai médiában azért aránylag túlsúlyban ott van, és nem hányhatja az egyik a másik szemére, hogy nem szerepel a médiában.