Felszólalás adatai

VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A kormányprogram külön fejezetben foglalkozik a sajtó ügyeivel és ezen belül a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény módosításának szükségességével. E törvény módosítása ugyanis nem csupán egy belpolitikai jelentőségű feladat, hanem mivel európai uniós csatlakozásunkat alapvetően érinti, nemzetpolitikai jelentőségű. A kormány e jelentőség figyelembevételével immár másodszor terjeszti a parlament elé elfogadásra a törvény módosítását.

Engedjék meg, hogy néhány mondatban összefoglaljam a rádiózásról és televíziózásról szóló '96. évi I. törvény, az úgynevezett médiatörvény módosításának indokait és néhány példa segítségével vázoljam a változás tartalmi oldalát.

A médiatörvény megalkotásával Magyarország az Európai Közösség vonatkozó jogszabályaival jelentős mértékben harmonizáló törvényt alkotott, ugyanakkor az Európai Bizottság már a törvény hatálybalépésének évében jelezte, hogy a jogszabály rendelkezései több ponton nem felelnek meg a televíziós műsorszolgáltatásra vonatkozó egyes tagállami törvények, rendeletek és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló közösségi irányelvnek.

A csatlakozási tárgyalások során Magyarország mind a közösségi átvilágítás során, mind pedig a '98 szeptemberében átadott tárgyalási álláspontjában vállalta a vonatkozó közösségi irányelvvel való teljes harmonizációnak a csatlakozás időpontjáig való megteremtését. A kormány ígéretet tett arra, hogy teljes körű harmonizációt célzó törvényjavaslatot készít, és azt '99 végéig benyújtja a parlamenthez. Átmeneti szabályozásra nem tartott igényt e kérdésben, miként a csatlakozási tárgyalások "Kultúra és audiovizuális politika" című fejezete egyéb témáiban sem.

A kormány ígéretéhez híven '99-ben elkészítette és az elmúlt évben beterjesztette a törvényjavaslatot, amelyet akkor az ellenzék ellenállása miatt sajnálatos módon nem fogadott el a parlament. Bízom abban, hogy az azóta eltelt időben egyre több ellenzéki képviselő gondolja úgy, hogy semmilyen körülmények között sem szerencsés megakadályozni e törvény minősített többséggel történő elfogadását, hiszen jelentősége nincs arányban a megszavazás elmaradásának akkori indokával, a médiakuratóriumok helyzetével.

Nekünk, képviselőknek, úgy vélem, könnyebb elfogadnunk ésszerű döntéseket és változtatni a nehezen tartható elutasító magatartásunkon, mint arra szükségtelenül rábírni az Unió illetékeseit. Hiszen az elmúlt évek tapasztalatainak tükrében elmondhatom, hogy az Unió tárgyalási álláspontja ezen a területen is szigorú és következetes, Magyarország csakis az acquis átvételében elért eredmények függvényében csatlakozhat az Európai Unióhoz.

A "Kultúra és audiovizuális politika" fejezet mindaddig nem kerülhet lezárásra - annak ellenére, hogy egyike volt a '98 őszén elsőként tárgyalásra megnyitott és '98 novemberében miniszteri szinten is tárgyalt fejezeteknek -, amíg Magyarország nem harmonizálja médiatörvényét a közösségi irányelvvel. Nyilvánvaló, hogy az Európai Unió több, illetőleg mélyebb kötelezettségvállalást vár el tőlünk a konformitásnak már a csatlakozás előtt történő megteremtésére.

Mindannyian tudjuk, hogy az Európai Bizottság éves országjelentéseiben rendre hangsúlyozza, hogy a hatályos médiaszabályozás nincs összhangban a közösségi szabályozással, és előrelépés nem tapasztalható e területen. Romano Prodi, a Bizottság elnöke magyarországi látogatásakor ugyancsak felvetette a problémát és sürgette annak megoldását. Épp az egyik ellenzéki képviselő jegyezte meg nemrégiben, hogy "a magyar lakosságot be lehet csapni, de Romano Prodit nem". Ajánlom megfontolásra, azzal a kiegészítéssel, hogy magam az ország polgárairól sem gondolom ezt.

Fontos kiemelni azt is, hogy az Európai Unió hasonlóképpen szigorú az audiovizuális területet támogató Média Plusz program megnyitásában. Többször kinyilvánította, hogy Magyarország csak akkor részesedhet a közösségi kulturális akcióprogramból, ha a médiatörvény összhangban áll a vonatkozó EU-irányelvvel. Hozzátenném azt is, hogy szintén a médiatörvény hiányossága miatt zárta ki a bizottság Magyarországot a Média II. programból, komoly támogatási összegeket vonva meg ezáltal a magyar audiovizuális területtől. Ezek a támogatások már évek óta nagyon hiányoznak e szférából. Kevesebb pénzt fordíthatunk hazai filmek készítésére, és kisebb az esélyünk a nemzetközi összefogással készülő alkotásokban való részvételre.

A jó gazda gondossága már régóta ismert elvárás, amely különösen vonatkozik a közélet olyan szereplőire, akik a törvényhozás munkájában vesznek részt, akkor is, ha ellenzéki pártok soraiban foglalnak helyet, és akkor is, ha kormányon vannak. Jelenleg minden lehetőségünk adott ahhoz, hogy eleget tegyünk a minden irányból szükségszerű elvárásnak. Egy hazánk van, érdekei egyértelműek!

Azt hiszem, az elmondottakból egyértelmű, hogy Magyarország számára minden szempontból fontos, hogy a jogharmonizációt célzó törvényalkotás előrehaladjon. Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy néhány, a módosítással érintett fontos területet említsek.

A törvényjavaslat értelmében a közösségi elvárásoknak megfelelően módosulna a törvény hatálya. A törvény hatályának kiterjesztése következtében a műsorszétosztást végző szolgáltató is felelősségre vonhatóvá válna. A műsorszétosztási tevékenységekre vonatkozna az ORTT általi nyilvántartásba vételi kötelezettség, így lehetőség nyílna a szétosztott műsor figyelésére és szankció alkalmazására a jogsértő műsorszétosztóval szemben. A csatlakozás időpontjához kötve pedig egy új, az irányelv joghatósági szabályait teljes mértékben követő hatályszabályrendszer kerülne bevezetésre.

A javaslat módosítja, áttekinthetőbbé és koherensebbé teszi a médiatörvény fogalomrendszerét. Módosítja a műsorszolgáltatás, a magyarországi műsorszolgáltatás, a reklám, a támogatás egyes részfogalmait. Bevezeti többek között a közvetlen ajánlat, a televíziós vásárlás, a televíziós vásárlási műsorablak és az európai mű fogalmát.

A médiatörvény jelenleg rögzített alapelveit - az irányelvnek megfelelően - továbbival egészíti ki. Az előterjesztés így önálló címként is átfogóan, a védett érték jelentőségéhez méltóan szabályozza a kiskorúak védelmét. A kormány ezt a kérdést, ennek jelentőségét felismerve és felvállalva, elsőként tervezi normatív módon, törvénybe foglaltan szabályozni. Új elem, új alapelv ez, ami az egyik legfontosabb része a módosításnak a kormány szándékainak tükrében. A szabályozás értelmében az olyan műsort, amely a kiskorúak fizikai, erkölcsi vagy szellemi fejlődésének súlyosan kedvezőtlen befolyásolására alkalmas, különösen a pornográfiát vagy szélsőséges, illetve indokolatlan erőszakot tartalmazó alkotásokat nem lehet közzétenni. E szabályozás szükségessége talán nem szorul magyarázatra.

A törvény a vonatkozó rendelkezéseket szigorítja, előírja a műsorszámok kategóriákba sorolását, valamint meghatározza az egyes kategóriák részletes ismérveit és az azoknak megfelelő műsorszámok közzétételének általános feltételeit. A törvényjavaslat az irányelv által meghatározott egységes műsorszerkezeti kvótákat vezet be mind a közszolgálati, mind pedig a kereskedelmi televíziók tekintetében. A hatályos médiatörvény ugyanis kizárólag a közszolgálati televízióra nézve teszi kötelezővé az európai gyártású műsorszámok előnyben részesítését, műsorszerkesztési követelmények előírásával. Ugyanakkor a magyarországi gyártású műsorszámokat - szintén kötelező műsorszerkesztési követelmények meghatározásával - az európai gyártású műsorszámokkal szemben részesíti előnyben, az utóbbiakra előírt részarányon belül.

A javaslat szerinti új rendelkezés az európai mű fogalmának segítségével előírja, hogy a műsoridő több mint fele - kereskedelmi és közszolgálati műsorszolgáltatónál egyaránt - európai műveknek jusson. Fontos ez a hazai audiovizuális kultúra érdekében. Mindemellett azt is jelenti e rendelkezés, hogy saját kultúrájához nemcsak joga, de lehetősége is lesz a magyar közönségnek hozzájutni.

Az irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy megakadályozzák a kizárólagos közvetítési jogoknak a joghatóságuk alá tartozó műsorszolgáltatók általi oly mértékű gyakorlását, hogy a közönség meghatározó részét megfosszák a közérdeklődésre számot tartó események követésétől. Hasonló szellemű, részletes szabályozást tartalmaz a témakörben a törvényjavaslat.

A bizottsági meghallgatások során többször elhangzott, hogy az ellenzék a javaslatot szakmailag elfogadhatónak tartja, ugyanakkor a médiakuratóriumok ügyének megoldatlansága miatt meg fogja akadályozni a kétharmados törvény elfogadását. A szakmai elfogadottságot jelzi az is, hogy az európai integrációs bizottság ellenzéki tagjai tartózkodtak, és nem ellenezték a javaslatot. Nem szakmai, hanem kizárólag belpolitikai okokból akarják tehát megakadályozni a törvénymódosítás elfogadását.

Az ellenzék, amely oly gyakran reagál érzékenyen az uniós véleményekre, talán ebben az esetben is hasonló érzékenységet tanúsíthatna annak érdekében, hogy ne fordulhasson elő az, hogy törvénymódosítási javaslat kétszer, egy vele arányban nem lévő, kizárólag belpolitikai indok miatt ne kerüljön elfogadásra, veszélyeztetve ezáltal az ország csatlakozási folyamatát.

(14.30)

A bizottság vonatkozó álláspontját illetően érdemes felidézni Michael Lake EU-nagykövet legutóbbi nyilatkozatát, amelyben hangsúlyozta, hogy vannak bizonyos kérdések, amelyek egy ország belső ügyének tekintendők, míg más kérdések, így a közösségi joganyag átvétele közvetlen hatással vannak a csatlakozás ütemére.

Mint előterjesztő tehát abban a reményben, hogy az audiovizuális szabályozásunk jogharmonizációs irányú módosításának szükségessége és sürgető volta nem kérdőjelezhető meg egyetlenegy képviselő számára sem, egyidejűleg bízom abban, hogy a szigorúan szakmai módosítás okán a konszenzus kialakítható, s a módosítás semmiképpen ne érintsen érzékeny és emiatt a jogalkotási folyamatot lassító kérdéseket. Itt nem csupán a politikailag "érzékeny" kérdésekre gondolok, hanem számtalan más olyan fontos kérdésre is, mint az esélyegyenlőséget elősegítő módosítások, a környezetvédelmi kérdések becsatornázása és persze folytathatnám a sort.

Ne felejtsük el, hogy 1996-ban a jelenlegi pártok közül egyik sem szavazott a törvény ellen, pedig politikai félelmek megfogalmazódtak, ám ezen az akkori ellenzék, a jelenlegi kormánypártok képesek voltak túllépni.

Talán nem járok messze az igazságtól, tisztelt képviselőtársaim, ha azt gondolom, hogy a csatlakozás tervezett időpontjáig nem tudnánk konszenzusra jutni valamennyi megoldandó kérdésben. Arra kérem azonban önöket, hogy ez alkalommal kíséreljük meg csupán ezeknek a megkérdőjelezhetetlenül közös, mindannyiunkat összekötő kérdéseknek a megoldását. Kérem ebben szíves támogatásukat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)