Felszólalás adatai

HORVÁTH BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kedves Rádióhallgatók! Először tényleg tréfásan: nagy örömmel szoktuk hallgatni Bauer Tamás vicces felszólalásait, ezért én is viccesen azt tudom mondani, köszönöm, hogy elismerően szólt rólam, de kíméljen meg ettől, mert különböző tréfák és viccek célpontjává válok. Komolyra fordítva a szót:

Itt az ellenzéki képviselőtársaim felszólalásai alapján esetleg olyan kép alakulhat ki a közvéleményben, mintha az elmúlt tíz évben egy mérkőzés zajlana, ahol a térfél egyik oldalán a jobboldali, jobbközép, konzervatív pártok, kormányok állnának, a másik oldalon meg az önkormányzatok, és szegény önkormányzatokat itt hogyan nyomorgatjuk mi.

E mérkőzéssorozatból szeretnék fölvillantani egy példát, egy érdekes esetet, amely éppen az SZDSZ-es képviselőtársaimat érinti. Nevezetesen: a mai ülésteremben többször elhangzott Eötvös József neve. Nézzük meg, hogy báró Eötvös József egykori középiskolájával mi történt!

Az Egyetemi Katolikus Gimnáziumról van szó, és az egyház az 1991. évi törvény alapján elsők között jelentette be, hogy báró Eötvös József egykori középiskolájára igényt tart, visszaigényelte az esztergomi főegyházmegye, és ezt az igényt az illetékes kultuszminisztérium is megalapozottnak találta.

Nézzük meg, hogy mi történt tíz év alatt, hogyan segítette Demszky Gábor főpolgármester úr báró Eötvös József középiskolájának visszaadását és a törvény végrehajtását!

Az történt, hogy a Fővárosi Önkormányzat ezt az ingatlant nem kívánta visszaadni jogos követelés alapján az esztergomi főegyházmegyének. Jogi pert indított, amelynek végeredményeképpen évekkel később Budapest főváros, majd pedig a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága is kimondta az iskolaépület iránti egyházi igény törvényességét. Ez a jogi rehabilitáció '94 januárjában történt, de sajnos jött egy kormányváltás. Ahogyan a latin mondást már két napja más ügyben idéztem, a tettek önmagukért beszélnek, sajnos '94-'98 között az MSZP-SZDSZ-es kormányzat, illetve az SZDSZ-es fővárosi városvezetés olyan jól eltársalgott egymással, hogy nem tudtak dűlőre jutni, hogyan hajtsák végre a Legfelsőbb Bíróság ítéletét - hangsúlyozom - báró Eötvös József középiskolájával kapcsolatban; aminek eredményeképpen a több éven át tartó egyeztetés végeredménye az lett, hogy végül 1999-ben, a polgári kormány ideje alatt született meg a döntés.

Örömmel jelenthetem, hogy e nagy múltú iskola, amely olyan múltra tekinthet vissza, hogy a főváros legrégebb kori, török kor utáni középiskolája, amit Széchenyi György esztergomi érsek alapított 1687-ben, napjainkban végül is visszakerült jogos tulajdonosához.

Az elején, amikor először felszólaltam egy kétperces keretében, azt mondtam, hogy 1991-ben is nagy vita előzte meg az eredeti törvényjavaslat vitáját. Az akkori ellenzék akkor restaurációról szólt, újságcikkek, tv-viták, parlamenti felszólalások alapkulcsszava volt ez. Most a rehabilitáció kifejezést kell használnunk, ami úgy tűnik, halad a maga útján.

Ugyanakkor, tisztelt államtitkár úr, hadd ragadjam meg az alkalmat: tudom, hogy pár napirendi pont után majd sor kerül a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslatra, ezért a témánál maradva, de kibővítve ezt a témakört, különös tekintettel SZDSZ-es képviselőtársaim felfogására, az állam és egyház viszonyára, ezzel kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot elmondani. Nevezetesen, az úgynevezett státustörvény a szomszédos országokban élő magyarokról szól, de nem sértve az alkotmányban lefektetett alapelvet az állam és egyház viszonyáról, és kapcsolódva Martonyi János külügyminiszter expozéjához, aki úgy fogalmazott, hogy a magyar nyelv megőrzése szempontjából a történelmi egyházaknak döntő szerepük van a Kárpát-medencében napjainkban a határon túl élő magyarok életében.

Erre egyébként egy konkrét példát is tudunk mondani. Elegendő csak utalnom Szlovákiára, ahol a szlovák katolikus püspöki kar ellenáll annak az igénynek, hogy magyar anyanyelvű főpapja legyen az ott élő magyarságnak. De ennek kapcsán, Martonyi János expozéja kapcsán, illetve más álláspontot képviselve, mint SZDSZ-es képviselőtársaim, a státustörvény kapcsán föl kell vetnem: rendben van, hogy mi az ott élő magyaroknak Magyarországra utazva milyen lehetőségeket, jogokat, kedvezményeket adunk, de föl kell tennünk, hogy a magyar állam ott, helyben, ahol a határon túl élő magyarok laknak... - mit adunk? Nevezetesen, mire gondolok a mostani törvényjavaslat kapcsán?

Arra gondolok, hogy nekünk elő kell segítenünk a történelmi magyar egyházak talpraállását a határon túli környező országokban is. Ez, úgy gondolom, egy egészséges állam- és egyházfelfogás a részemről, hogy ott helyben is, hisz köztudott, hogy ott nem történt meg az a rehabilitáció, ami Magyarországon - a státustörvényben nemcsak azzal kellene foglalkozni, hogy ideutazva a magyarok milyen kedvezményben részesülnek, hanem azzal is -, ott helyben lakva, hiszen a szomszédos országokban élő magyarokról szól a törvényjavaslat, bele kellene fogalmaznunk a státustörvénybe, hogy elősegítjük a történelmi magyar egyházak talpraállását, gondoskodunk az ott található magyar kulturális örökségek védelméről. Tehát miközben éppen ma reggel a magyar kulturális örökség védelméről szóló törvényjavaslatról beszélünk, érdemes lenne elvi állásfoglalásként átemelni a státustörvénybe, hogy igenis, mi felelősséget érzünk a határon túl fellelhető kulturális örökségünkkel kapcsolatban.

Vagy ugyancsak, miközben a magyar kormány rendkívül nagy anyagi támogatást ad magyar egyetem, egyetemek, főiskolai karok létrehozására, megalapítására a határon túli országokban a magyarok számára, akkor ugyancsak a státustörvényben deklarálni lehetne, hogy mi ilyen költségvetési támogatásban részesítjük ezeket az intézményeket.

Egy kicsit elkalandoztam a konkrét törvényjavaslattól, de úgy gondolom - ha a Szabad Demokraták Szövetsége oly gyakran fölvetette az állam és egyház viszonyát, akkor ezt, kiterjesztve más törvényjavaslatokra -, fontosnak éreztem, hogy ezt itt ma elmondjam, és így éreztem, hogy kerek egésszé válik az egész mai vita.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)