Felszólalás adatai

Öné a szó, képviselő úr.

KALMÁR FERENC ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az erdélyi magyarság egyik nagyon régi törekvésének számított az erdélyi magyar egyetem újraindítása. Köztudott, hogy 1950-ig Kolozsváron működött a Bolyai János magyar egyetem, amelyet az akkori hatalom összevont a román Victor Babeş Egyetemmel. Így jött létre a Babeş-Bolyai Egyetem.

1990 után az erdélyi magyarság egyik fő célkitűzése volt egy államilag elismert magyar egyetem újraindítása. A magyar képviseletek és a román hatóságok közti hosszú huzavona után, miután egyértelművé vált, hogy a tervnek nincs hatósági támogatása, létrejött a Sapientia Egyetem.

A magyar kormány és az Országgyűlés 1999-ben úgy döntött, hogy támogatni kívánja az önálló erdélyi magyar egyetemi oktatást. A magyar tudományegyetem létrehozásához szükséges forrásokat a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséből különítették el.

Az Erdélyi Magyar Tudományegyetem az első Orbán-kormány támogatásával 2001. október 3-án nyitotta meg kapuit a felvételizni kívánók előtt. Az egyetem 2001 óta a román törvények értelmében ideiglenes működési engedéllyel rendelkezett. Olykor nehéz pénzügyi körülmények között ugyan, de az egyetem folyamatosan működött, és ma is működik.

A közelmúltban a sajtó hírül adta, hogy a román hatóságok álláspontja megváltozott, és a Sapientia Magyar Tudományegyetem megkapta az állami akkreditációt. A román felsőoktatás minőség-ellenőrző és akkreditációs bizottsága elismerte, hogy valamennyi minőségi követelménynek eleget tesz ez az egyetem. Ezzel lezárult egy szokatlanul hosszúra nyúlt és nehéz folyamat.

A Sapientia akkreditálása azt jelenti, hogy az egyetemet teljes jogú felsőoktatási intézményként ismerik el. Eddig az EMTE diákjai csak más romániai felsőoktatási intézményekben államvizsgázhattak. Az akkreditáció további hozadéka, hogy az egyetem mesterképzést is indíthat, ugyanakkor román állami támogatásra is jogosult.

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem 11. tanévét kezdte meg tavaly szeptemberben. A három oktatási helyszínen - Csíkszeredán, Marosvásárhelyen és Kolozsváron - az egyetemnek négy kara működik, amelyek keretében 27 alapképzési szakon tanulhat magyar nyelven csaknem kétezer hallgató.

Igaz, hogy nem interpelláció vagy kérdés keretén belül szólok önökhöz a Sapientia Egyetemről, de azért felmerül az emberben a kérdés, hogy minek köszönhető ezen számunkra nagyon fontos ügy pozitív befejezése - gondolom, hogy a kormány képviselője, államtitkár úr erre fog reagálni -, és hogyan fogja ez befolyásolni a jövőben a magyar-román viszonyt. Köztudott, hogy Martonyi János külügyminiszter úr az elmúlt héten Bukarestbe látogatott, stratégiai partnernek nevezte Romániát, és pozitív hangvételű tárgyalásokat folytatott.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr válaszol az elhangzottakra. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Tisztelt Ház! Jó, amikor ilyen örömteli hírekről beszélhetünk itt a Ház falai között, hogy végre 12 évnyi küszködés, kitartó munka után végre február 28-án valóban megkapta az állandó és most már nem ideiglenes akkreditációját az egyetem.

A magyar kormánynak - és azt hiszem, ebben a rendszerváltás óta konszenzus volt minden kormány között - a legfontosabb célkitűzése a határon túli magyarokkal kapcsolatban a szülőföldön maradás támogatása, hiszen a kormányok többsége, sőt, inkább azt mondom, mindegyik arra törekedett, hogy helyben, ahol született valaki, Erdélyben, Felvidéken, Vajdaságban, ott kaphassa meg mindazokat a támogatásokat, lehetőségeket, amelyek elősegítik azt, hogy családjával együtt ott maradjon, ő maga is ott alakítson családot, hogy az erdélyi magyarság, hogy a partiumi magyarság, hogy a felvidéki magyarság lélekszáma ne csökkenjen, és ha valaki tanulni, vállalkozni, előrejutni akar, ne kelljen elhagyni a szülőföldjét, és ne kelljen akár az anyaországba, akár máshova kivándorolnia, elvándorolnia.

Éppen ezért fontos eszköz a szülőföldön maradás szempontjából, hogy ha magyar nyelvű egyetem jön létre valahol, hiszen így azok, akik a magyar nyelvet anyanyelvként beszélik, és az ottani ország nyelvét csak második nyelvként vagy kevésbé jó szinten, vagy egész egyszerűen magyarul szeretnének tanulni, hiszen magyarnak tartják önmagukat, akkor ők felsőfokú képzést is szerezhessenek saját szülőföldjükön, ne kelljen átjönniük Magyarországra vagy elmenniük bármilyen más országba.

Ezért volt fontos mindig is ennek az egyetemnek a támogatása, illetőleg azért, hogy az ottani magyarok ne legyenek hátrányos helyzetűek akkor, amikor felsőfokú képzésbe jelentkeznek, hanem ugyanolyan lehetőségük legyen felsőfokú végzettséget szerezni, tehát nagy valószínűséggel magasabb állásokat betölteni, jobb anyagi helyzetbe kerülni, mint román társaiknak.

12 évvel ezelőtt indult ez a folyamat, a Sapientia Alapítvány hivatalos bejegyzése ekkor történt meg. 1999-ben az Országgyűlés döntött arról, hogy támogatja az erdélyi magyar egyházak kezdeményezését és az önálló magyar egyetemi oktatás létrehozatalát. Az ehhez szükséges források pedig már a 2000. évi költségvetésben, az előző Orbán-kormány alatt rendelkezésre álltak.

10 évvel ezelőtt indulhatott be az oktatás, azt követően, hogy a román képviselőház megszavazta az egyetem akkreditációjáról szóló törvényt. Magát az akkreditációs folyamatot sem nevezhetjük gördülékenynek, a 2009 júniusában benyújtott kérelem jóváhagyására több mint két és fél évet kellett várni.

(9.20)

Nyilvánvalóan itt a hosszú folyamat oka a román kétkamarás parlament működési sajátossága, a változó román kormányok, a gyakran változó tárcafelelősök, akiknél néha a jó szándék, néha a politikai akarat, néha pedig a lehetőség hiányzott ahhoz, hogy elősegítsék a magyar egyetem végleges akkreditációját. Azt kell mondanunk ugyanakkor, hogy jól mutatja az erdélyi magyarok kitartását, a szívósságát, hogy foggal-körömmel harcoltak, és türelmesen kivárták ezt a folyamatot, nem adták fel. Tizenkét év azért elég hosszú idő, azalatt sok évfolyam kimegy az egyetemről, de nem engedtek a 48-ból, ha tetszik, és nem engedtek abból, hogy magyar oktatási nyelvű felsőoktatási intézmény jöjjön létre 1959 után újra.

Képviselő úr kérdésére válaszolva, amelyet beleszőtt a felszólalásába, azt tudom mondani, hogy a helyzet összetettségét szem előtt tartva a magyar kormány részéről folyamatosan napirenden tartottuk a Sapientia kérdését valamennyi magas szintű találkozó alkalmával, és szorgalmaztuk annak mielőbbi rendezését. Megítélésem szerint a kitartó és következetes erőfeszítéseink, valamint a két ország között az utóbbi időben kialakult bizalmi viszony nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az akkreditációról szóló képviselőházi végszavazás február 28-án megtörténjen. Ugyanakkor ez csak akkor valósulhatott meg, ha biztosított volt a jó minőségű oktatás, márpedig a Sapientiának nagyon jó a híre mostanában Erdélyben és egész Romániában, magas színvonalú benne mind az oktatói, mind a kutatói tevékenység. A Sapientia büszkélkedhet a legjobb romániai magánegyetem címmel, és ha az összesített ranglistát nézzük, amelyben állami és nem állami intézmények is vannak Románián belül, ebben a rangsorban, az összesítésben is a 20. helyet foglalja el. Úgy gondolom, hogy kisebbségi létből, nehezebb körülmények közül ilyen teljesítményt elérni igencsak büszkeséggel töltheti el mind az itteni magyarokat, mind az ottaniakat, úgyhogy mindenképpen dicséret illeti a Sapientia oktatóit és a hallgatóit, hogy ilyen eredményeket tudtak Románián belül megteremteni.

Bízom benne, hogy a Sapientia sikere elősegítheti és lökést adhat a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem problémáinak megoldásához is, de amivel kezdtem, mindenképpen fontos, hogy elősegíti az erdélyi magyarok szülőföldön maradását hosszú távon.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Felszólalások:   1-4   5-8   9-12      Ülésnap adatai