Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A Házszabály 53. § (1) bekezdése értelmében a határozathozatal előtt bármely képviselőcsoport egy tagja háromperces időkeretben felszólalhat. Kérdezem, kíván-e ezzel a lehetőséggel valaki élni. (Nincs jelentkező.) Amennyiben nem, most határozathozatal következik.

Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, egyetért-e azzal, hogy "A magyar népességfogyás megállításának sürgető szükségessége" címmel a V/2462. számú politikaivita-kezdeményezést az Országgyűlés 4 óra 20 perces időkeretben tárgyalja meg. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy a Ház 353 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodó szavazat nélkül az indítványt elfogadta.

Tisztelt Ház. Most, 14 óra 21 perckor áttérünk az interpellációk, azonnali kérdések és kérdések tárgyalására.

Tisztelt Országgyűlés! Lamperth Mónika, az MSZP képviselője, interpellációt nyújtott be a közigazgatási és igazságügyi miniszterhez: "Mennyibe kerül a szemfényvesztés?" címmel. A képviselő asszonyt illeti a szó.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Szájer József európai parlamenti képviselő, az új alkotmányt előkészítő konzultációs testület vezetője február 13-án sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a készülő új alkotmány előkészítésével kapcsolatban minden választópolgárnak eljuttatnak egy 12 kérdésből álló kérdőívet, amely révén véleményt nyilváníthatnak a választópolgárok az alkotmányozással kapcsolatban. A valóságban tehát egy európai parlamenti képviselő és egy független országgyűlési képviselő a konzultáció és a kormány nevében az emberek pénzéből küld levelet minden választópolgár részére. Szájer József kijelentette, hogy a kezdeményezés a postai költségeken kívül nem kerül többe az államnak.

De nem csak ez a baj. Tisztelt Államtitkár Úr! Az ön minisztere korábban úgy nyilatkozott, hogy az alkotmányozás nem valósulhat meg mély társadalmi közmegegyezés nélkül. Ezzel szemben a tények azt mutatják, hogy egy Fidesz-alkotmány van készülőben. A Fidesz valójában sem az ellenzék, sem a választópolgárok véleményére nem kíváncsi. A kérdések nagy része végtelenül naiv, nem áll szoros kapcsolatban az alkotmánnyal, és nem alkalmas arra, hogy ezeken a válaszokon keresztül megismerjük az emberek valódi véleményét. A kiküldött kérdőíveket ezért csupán PR-akciónak tekintjük. A feldolgozásra szánt idő olyan rövid, hogy a kiértékelés, már ha ezt komolyan venné valaki, szinte lehetetlen. Ez is azt bizonyítja, hogy valójában nem kíváncsiak a társadalom véleményére.

Amennyiben önök valódi társadalmi párbeszédet kívánnának lefolytatni, akkor nem utasították volna el a Magyar Szocialista Párt által két ízben is az Országgyűlésnek benyújtott javaslatunkat, amely az új alkotmány valódi társadalmi egyeztetéséről szól. Önök ezeket indoklás nélkül lesöpörték az asztalról. Ma még lesz egy esély rá, mert még a tárgysorozatba-vételről szavazni fogunk, megcáfolhatnák saját magukat, ha napirendre vennék ezt a társadalmi egyeztetésről, valódi társadalmi egyeztetésről szóló törvényjavaslatot.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ön valóban társadalmi egyeztetésnek tartja a most zajló folyamatot? Valóban úgy érzi, hogy a kiküldött naiv kérdőívek révén megtudható az emberek véleménye az alkotmányozásról? Összesen hány példányban küldték meg a kérdőíveket, és mennyibe került ez az önök PR-akciója az adófizetőknek? Kinek a feladata azoknak a visszaérkező kérdőíveknek a feldolgozása, rögzítése és értékelése, hogy ez valóban, ha egyáltalán önök ezt komolyan veszik, hitelesnek mondható legyen?

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Válaszadásra megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak. Parancsoljon!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Talán ön is emlékszik arra a régi jogi regulára, hogy saját felróható magatartására senki sem alapíthat jogot. Kicsit furcsa, hogy pont az az MSZP hiányolja az egyeztetést és a vitát az alkotmánnyal kapcsolatban, amelyik maga kivonult a vitából. Úgy gondolom, hogy ha bárki is több egyeztetést, több vitát, több eszmecserét, több javaslatot kíván, akkor az a minimum, hogy önmaga nem zárja el annak az útját és annak a lehetőségét, hogy ez az eszmecsere itt, a legfontosabb helyen, a parlamentben zajlódjék. Nyolc évig önöktől mást sem hallhattunk, mint hogy milyen fontos a parlamenti politizálás. A közügyeket a Parlament falain belül mindenképpen meg kell vívni, és akkor most önök mégis azt mondják, hogy amikor itt van egy lehetőség arra, hogy egy hónapig szinte csak és kizárólag az alkotmányról vitatkozzunk, beszéljünk, cseréljünk eszmét, akkor önök kivonulnak.

Úgy gondolom, hogy annak a pártnak, amelyik ilyen magatartást tanúsít, nincsen jogalapja, hogy utána azon kívül bármiféle egyeztetést követeljen. Ha ő a maga részéről a legkisebb minimumot, amiért a fizetését kapja, azt nem teszi meg, akkor nem tudom igazából, hogy milyen további egyeztetéseket kérhet. Önöknek be kellene nyújtania a saját szövegjavaslatot, és itt kellene megvédeni a vitában azt. Ez lenne az első lépés ahhoz, hogy nagyobb fokú egyeztetést követeljenek, és egy hónapig nem valamilyen trópusi adóparadicsomban lenni, és ott kihelyezett frakcióülést tartani akár, hiszen itt egy hónapig úgy fogunk vitatkozni (Közbeszólások az MSZP soraiban: Kazincbarcika?! - Derültség az MSZP soraiban.), hogy önök nem lesznek itt, bárhol lehetnek akkor, amikor a fizetésüket felveszik.

Az egyeztetésről csak egy gondolatot engedjen meg! 1994 és '98 között, ahogy önök elgondolták az egyeztetés rendszerét, akkor ahhoz, hogy egy módosító javaslatról vitatkozni lehessen, hat párt közül ötnek kellett a támogatása a javaslat mögé és úgy, hogy az legalább a kétharmadát kifejezze a parlamenti arányszámoknak, támogató voksoknak. Ennek ellenére, hogy ez lényegében az MSZP-nek biztosított akkor vétójogot, az akkori ellenzéki pártok nem vonultak ki az alkotmányozás folyamatából, hanem végig előterjesztették a javaslatukat, és vitatkoztak. Ehhez képest önök most sokkal szélesebb körű lehetőséggel rendelkeznek.

A konkrét kérdésre rátérve: összesen 8 098 310 háztartásba juttatjuk el ezeket a kérdőíveket, amelyeket, bízom benne, önök is megkaptak. Abszolút nem partikuláris kérdések vannak ezen. Alapvető jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatban, államadóssággal kapcsolatban, a közbeszerzések terén, az off-shore cégek lehetőségeivel kapcsolatban, a határon túli magyarsággal kapcsolatban, a környezetvédelemmel, a termőfölddel, a vízkészlettel vagy a tényleges életfogytiglani börtönbüntetéssel kapcsolatban igen fontos kérdések vannak. S hogy ennek mennyi az ára? Mivel ezeket nem külföldi vagy off-shore helyen bejegyzett székhelyű cégek végzik, ezért 40 százalékot meg tudunk spórolni ennek az árából, összesen egyhetedébe kerül, mint egy népszavazás, az eredeti árhoz képest, a 150 forinthoz képest, mivel magyar cégek végzik, a KEK KH közreműködésével, ezért 40 százalékkal olcsóbb. Kilencven forintba kerül fejenként, két húszasba és egy ötvenesbe. Ez az a pénz, amire ön azt mondta, hogy ez túl sok, nem kellene ennyit költeni az emberek véleményének a kikérésére: egy ötvenes és két húszas.

Amikor önök azt mondják, az önök volt miniszterelnöke azt mondja, hogy vissza kellene hozni a 300 forintos vizitdíjat, mert az nem egy nagy összeg, ön azt mondja, hogy ez az ötvenes és a két húszas viszont túl nagy pénz ahhoz, hogy az emberektől a véleményüket kikérjük, és megkérdezzük, hogy ezekben a kérdésekben mi a véleményük, hogyan viszonyulnak az alkotmányhoz.

Úgy gondolom, legalább minimalizált formában, ez a minimum program, önök jöjjenek vissza ide az Országgyűlésbe. Amikor pedig ön arról dönt, hogy elfogadja vagy nem fogadja el a válaszomat, akkor arról dönt, hogy megér-e az MSZP-nek fejenként 90 forintot az emberek véleménye, hogy 12 kérdésben feleletválasztás alapján és egy 13. kérdésben pedig szabadon kifejtve elmondják a véleményüket az alkotmányozással kapcsolatban. Azt kérdezem tehát én öntől, hogy megér-e önnek 90 forintot az emberek véleménye vagy sem.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kérdezem a képviselő asszonyt, hogy elfogadja-e a választ. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Szélhámosok!)

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Szégyen, hogy ahelyett, hogy tisztességes választ adott volna (Közbeszólások az MSZP soraiból: Szégyen! - Moraj a kormánypárti padsorokban.), vádaskodik, és ahelyett, hogy korrekt választ adott volna a korrekt kérdésre, hogy ezt önök valódi társadalmi egyeztetésnek tartják-e, nem adott korrekt választ, mert én azt kérdeztem, hogy ezt valódi társadalmi egyeztetésnek tartják-e. Erre nem adott korrekt választ, államtitkár úr. Vádaskodik akkor, amikor az MSZP egészen világosan megmondta, hogy melyek azok a feltételek, alkotmánymódosítás, törvénymódosítás tekintetében, amiben garanciát lát arra, hogy valódi társadalmi támogatottság lehet egy alkotmány mögött, és abban természetesen részt vennénk, ehelyett megpróbálta úgy beállítani, mintha a Magyar Szocialista Párt indoklás nélkül mondta volna azt, hogy a Fidesznek ebben az alkotmány-előkészítésében nem vesz részt.

Államtitkár úr, nem lehet elfogadni a válaszát. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Éljen! Így van! - Taps ugyanott.)

(14.30)

ELNÖK: Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a választ. (Szavazás.)

Megállapítom, hogy a Ház 182 igen szavazattal, 58 nem ellenében, 37 tartózkodás mellett a választ elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Heintz Tamás, a Fidesz képviselője, interpellációt nyújtott be a nemzeti erőforrás miniszterhez: "Inzulinhoz cukor jár? Avagy hogyan fékezhetők meg a gyógyszerellátást veszélyeztető törvénytelen marketingakciók?" címmel. Heintz Tamás képviselő urat illeti a szó.