Felszólalás adatai

Felszólalások:   50   50-91   92-111      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség.Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt folytatnánk munkánkat, ülésvezetési kérdésben kell döntenie az Országgyűlésnek. Jakab István alelnök úr fel kíván szólalni az egyes agrárszabályozási tárgyú törvények módosításáról szóló T/3630., az egyes törvényeknek a mező- és erdőgazdasági földek forgalmazásával összefüggő módosításáról szóló T/3636., valamint az egyes törvényeknek az agrárgazdaság versenyképességével összefüggő módosításáról szóló T/3637. számú törvényjavaslatok általános vitája során.

Az alelnök képviselői felszólalása esetén az önálló indítvány további tárgyalása során csak akkor vezetheti az ülést, ha ehhez az Országgyűlés hozzájárul.

Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, hogy hozzájárule ahhoz, hogy Jakab István alelnök úr az előterjesztések további tárgyalása során  amennyiben szükséges  vezethesse az ülést. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm, ez látható többség.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége indítványomat elfogadta.

Most soron következik az egyes törvényeknek a mező- és erdőgazdasági földek forgalmával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A Győrffy Balázs, Font Sándor és Jakab István fideszes képviselőtársaink által benyújtott előterjesztés T/3636. számon a Ház informatikai hálózatán valamennyiünk számára elérhető.

Elsőként megadom a szót Győrffy Balázs képviselőtársunknak, a napirendi pont előterjesztőjének. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

GYŐRFFY BALÁZS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány hónapja mutatta be többéves fejlesztési programcsomagját a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, amelyben konkrét javaslatokat fogalmaztunk meg a stabil és versenyképes birtokszerkezet megteremtése, a működési formák átláthatóvá tétele, az önkéntes együttműködések ösztönzése, a modernizáció felgyorsítása, a termés- és jövedelembiztonság javítása, illetve a teljes élelmiszerlánc fejlesztése érdekében.

(11.50)

A programban megfogalmazott célok megvalósítása érdekében két törvénymódosító javaslatcsomagot készítettünk elő. Az egyik javaslatcsomag a mező- és erdőgazdasági földek forgalmának szabályozásával kapcsolatos. A termőföld használatának kérdése nemzetpolitikai fontossággal bír. A hazánk EU-csatlakozásakor biztosított tízéves moratóriumi időszak lejártát követően léptek hatályba az új földforgalmi rendelkezések. Az új rendelkezések hatályosulásával kapcsolatban a kamara az elmúlt négy évben számos gyakorlati tapasztalatra tett szert. Ezek felhasználásával elérkezettnek látjuk az időt a földforgalmi törvény finomhangolására.

A törvényjavaslat a földek forgalmával kapcsolatos következő törvényeket módosítja: a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvényt, illetve az ezen törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvényt, az úgynevezett feles törvényt, valamint a Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvényt. A javaslat alapján módosulnak a földbizottságokra vonatkozó szabályok. A 2014-ben hatályba lépett új földforgalmi törvény eredetileg az úgynevezett helyi földbizottságoknak szánta feladatul a termőföld-adásvételek véleményezését. Tekintettel arra, hogy ezek nem alakultak meg, feladatukat a NAK területi szervei látják el. Több mint 12 ezer települési agrárgazdasági bizottsági tag vesz részt az eljárásban. 2014 óta évente 50-70 ezer termőföld-adásvételt véleményeznek a települési agrárgazdasági bizottságok, illetve a NAK megyei elnökségei.

A benyújtott törvénymódosító javaslat célja, hogy megerősítse a NAK és ezáltal a helyben lakó gazdák szerepét a földforgalom ellenőrzésében, és ezáltal segítse a birtokpolitikai célkitűzések megvalósulását, a termőföld magyar kézben tartását. A NAK területi szerveinek állásfoglalásával szemben jelenleg az önkormányzatok képviselő-testületéhez lehet kifogást benyújtani. Ezen testületek döntése ellen a bíróságon lehetett fellebbezni. A perköltségek megfizetése azonban egy vesztes per esetén nagyon sok kistelepülés működését is veszélyeztette, ha azok számossága jelentősen megnőtt.

A benyújtott törvénymódosító javaslat értelmében a képviselő-testületek a jövőben nem vennének részt az eljárásban. Csak hogy teljesen egyértelmű legyen: ezzel együtt a földbizottság döntése ellen továbbra is lesz jogorvoslati lehetőség a kormányhivatal döntésén keresztül, a kormányhivatal döntésével szemben pedig bírósághoz is lehet majd fordulni. A bíróság viszont a döntést nem változtathatja meg, csak új eljárásra utasíthat. Ennek oka, hogy a földbizottság célja mindig is a helyi gazdálkodói akarat megjelenítése, ami a köztudomású tények és a legjobb ismeretek alapján történt. Amennyiben a bíróság megváltoztathatná a döntést, úgy elvenné a helyi gazdálkodók szerepét, s maga a bíróság alakítaná a birtokpolitikát.

A törvényjavaslat újraszabályozza a vizsgálati szempontokat is az adásvételek vonatkozásában. Kifejezetten a helyben felmerülő, ott értékelhető körülmények vizsgálatát adja feladatul. A földbizottságoknak azt kell vizsgálniuk, hogy egy-egy szerződés helyi szinten veszélyeztetie 1. az életképes gazdaságok kialakulását, 2. a helyi gazdálkodói közösségek kialakulását és fennmaradását, 3. a földpiaci viszonyokat, 4. a helyi gazdálkodók földszerzését. Ezen szempontok egyike sem célozza azonban azt, hogy hatósági árat vezessünk be a földekre, a helyi sajátosságoknak a jövőben is helyt kell adni. A tervezet egyértelműen kimondja: a földbizottságnak azt kell vizsgálni, hogy a földnek az ügylet szerinti ellenértéke alapos indok nélkül jelentősen eltére a helyben szokásos piaci értéktől.

A vételárat tehát a helyi viszonyok alapján kell vizsgálni. A célunk az, hogy a földet a jövőben is a valóban gazdálkodni kívánók szerezhessék meg, és ne váltsák fel nyaralók a szőlők helyét, amennyiben a benyújtott törvénymódosító több javaslatot is tesz annak érdekében, hogy megakadályozza a visszaéléseket, és ezáltal igazságosabbá tegye a földforgalmi szabályozást.

A tervezet módosítaná az állattartók jogosultságát az elővásárlásra és előhaszonbérletre azzal, hogy a földek művelési ágának és méretének igazodnia kellene a tartott állatok takarmányszükségletéhez. Tehát például rétre, legelőre a szarvasmarhát vagy kiskérődzőt tartók jelentkezhetnének. Szigorodnának a következményei annak, ha valaki nem tartja be az elővásárlás során előnyt adó vállalt kötelezettségeit. Ebben az esetben azok a gazdák, akik az elővásárlási sorban hátrébb szorultak, eredeti áron megvásárolhatnák a termőföldet.

Amennyiben egyikük sem élne vételi jogával, akkor pedig az állam, vagyis az NFA venné meg a birtokot. A törvénymódosító csomag szerint, elfogadását követően, feles bérletet vagy részesművelési szerződést nem lehetne már kötni, a meglévők pedig legkésőbb tíz év múlva hatályukat veszítenék. Ennek oka, hogy ezekkel nagyon sokan többször is visszaéltek.

Immár földcsere esetében is szükség lenne a helyi földbizottság jóváhagyására, erre szintén a visszaélések miatt volt szükség.

Bevett gyakorlattá vált ugyanis, hogy egy kisebb, akár osztatlan közös tulajdonban álló földterületre becserélte magát a tulajdonos, majd később ezen területre hivatkozással élt elővásárlási jogával.

Az agrárium versenyképességének növelése szempontjából kulcsfontosságú az öntözés fejlesztése. Ennek érdekében a tervezet egyszerűsítené a közös tulajdonban álló területeken a földfelszín felett vezetett vízi létesítmények megvalósulását azzal, hogy az eddigi egyhangú döntés helyett egyszerű többségi döntést írna elő.

Az ismertetett témák különösen fontosak a hazai agrárium fejlődése szempontjából. Emiatt nyújtottuk be ezt a javaslatot Font Sándor és Jakab István képviselőtársaimmal. Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, hogy támogassák ezt a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem Farkas Sándor államtitkár urat, hogy a kormány nevében kíváne felszólalni. (Farkas Sándor: Igen.) Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó.

FARKAS SÁNDOR agrárminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Előterjesztők! Tisztelt Képviselőtársaim! A jogszabály előkészítője számára mindig nagyon hasznos, ha visszajelzést kap a jogalkalmazóktól az adott törvény gyakorlati működéséről, valamint az esetleges hiányosságokról. Sajátos a helyzet a földforgalmi törvény vonatkozásában, hiszen az annak napi szintű alkalmazásával foglalkozó Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke egyben képviselőtársunk is, így a jogalkalmazási tapasztalatokon alapuló korrekcióra maga is javaslatot tud tenni. Jelen törvényjavaslat négy fontos problémakört vet fel, amelyek megoldására javaslatot is készített.A földforgalmi törvény megalkotásakor az elérendő célok között szerepel az állattartás mint magasabb értéket termelő mezőgazdasági ágazat segítése, amelynek egyik eszköze a kedvezményes elővásárlási, illetve előhaszonbérleti ranghely biztosítása. Ugyanakkor a napi gyakorlat megmutatta, hogy ezen kedvezményt több esetben, mondhatnám, csalárd módon kívánták kihasználni, erre számtalan egyéb példát is lehet említeni. Habár a földforgalmi törvény szövege maga is az állattartáshoz szükséges takarmány-előállítás biztosításáról rendelkezik, mégis ezt kiforgatva próbálkoztak többen olyan föld vagy földek megszerzésével, amelyek az általuk tartott állat takarmányozási szükségleteit és sajátosságait figyelembe véve nem alkalmasak közvetlenül a tartott állatok ellátására.

Erre figyelemmel támogathatónak tartom a javaslat azon módosítását, amely az érintett állatok takarmányigényeit feltételül szabja az adott föld művelési ágához kapcsolódóan, azaz kérődzők esetében a legeltetésre alkalmas területek, míg abrakolt állatok vonatkozásában a szántók megszerezhetőségét biztosítja.

Tisztelt Képviselőtársaim! A földek tulajdonjogának megszerzését jóváhagyó hatósági eljárás a 2014. május 1-jei hatálybalépést követően előbb az Alkotmánybíróság egyik döntése, majd a bírói joggyakorlat alapján változott. Mára beláthatjuk, hogy az eljárásban részt vevő települési önkormányzatok számára sokkal inkább probléma, mintsem vívmány az eljárási szerepük. A kamara állásfoglalásával szemben beterjesztett jogorvoslati kifogás elbírálása nem illeszkedik a képviselő-testületek profiljába, és annak tartalmát is nekik kell képviselni és megvédeni a bíróság előtt. Ráadásul az így beékelődő bírósági szakasz tovább nyújtja az amúgy is hosszadalmas jóváhagyási eljárást. Helyes iránynak tartjuk, ha a képviselő-testületeket mentesítjük a jelenlegi terhek alól, és a kamara eljárásjogi státusát úgy alakítjuk, hogy nekik legyen módjuk az állásfoglalásuk megvédésére a bírósági szakaszban. Azt gondolom, hogy erre alkalmas formát biztosít az ügyféli jogállás, amely ellentétben a szocialista képviselőtársaim által a hétvégén gerjesztett hisztériával, a legkevésbé sem jelenti azt, hogy a jövőben a kamara mondaná meg, hogy ki vásárolhat földet.

(12.00)

Kiemelten felhívom a figyelmüket a közigazgatási rendtartásról szóló törvényre, amely meghatározza az ügyféli jogokat, és jelzem, hogy a döntés továbbra is a kormányhivatal mint hatóság kezében lesz. Sem a közigazgatási rendtartási törvényben, sem jelen javaslatban nem található olyan rendelkezés, amely a kamarából hatóságot kreálna, és a törvényi elővásárlási jogosulti sorrend továbbra is hatályban marad.

A kamara vizsgálati szempontjainak zártkörű felsorolása és pontosabb meghatározása szintén a jogalkalmazók biztonságát erősíti, hiszen előre tudható, hogy milyen feltételeknek kell megfelelniük ahhoz, hogy a föld megszerzése során kedvezőbb támogatást kaphassanak. A szankciók közé beépülő vételi jog jelentős újdonság a törvény rendszerében, de azt gondolom, hogy ez igen erős visszatartó hatást tud majd gyakorolni a valótlan nyilatkozatok megtételével szemben.

A javaslat ezen részei vonatkozásában ugyanakkor további módosításokat is szükségesnek látunk, amelyek a földforgalmi törvény szövetébe bevarrják az új szankciós elemeket. A felesbérleti és részesművelési szerződések eddig  egy hasonlattal élve  mint virágok a réten gazdagították a törvény jogcímeinek sokszínűségét, de a gyakorlat korántsem volt ennyire rózsás.

Sajnálatos, hogy ezen jogcímeket szinte minden esetben arra használták fel, hogy akár az adócsalás esetleges következményeit is bevállalva megkerüljék az előhaszonbérleti jogot. Különösebb működési problémát nem fog okozni ezen szerződéstípusok kivezetése a rendszerből, külön figyelemmel arra, hogy ha a feleket valós és jóhiszemű szándék vezette ezen jogcímekhez, akkor azt a haszonbérleti konstrukciójukban is meg tudják valósítani, legyen szó akár a terményben történő haszonbérfizetésről vagy a gazdálkodási részfolyamatok közös végzéséről.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmondottaknak megfelelően a kormány támogatja a törvényjavaslatot. Erre figyelemmel is kérem a képviselőtársainkat arra, hogy jobbító szándékú módosító javaslataikat, amennyiben felmerülnek, terjesszék a parlament elé. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A vezérszónoki felszólalások következnek. A Fidesz képviselőcsoportjának vezérszónoka Czerván György képviselő úr. Parancsoljon, öné a szó.

CZERVÁN GYÖRGY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mind az előterjesztő képviselője, Győrffy Balázs képviselőtársam, mind a kormány nagyon részletesen szólt és indokolta a törvényjavaslat támogathatóságát; én is csatlakozom ehhez. A földforgalmi törvény megalkotásakor, tehát a tízéves moratórium után, egész pontosan 2014-ben kijelöltük azt a birtokpolitikai irányt, amelyre hosszú távon a magyar mezőgazdaságot vezetni kívánjuk. A hosszú távú stabil szabályozásnak a formai alapját az biztosította, hogy a szabályozás sarkalatos tárgykörbe tartozik, így a módosítása is kellő körültekintést és széles parlamenti felhatalmazást igényel. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a mindennapi élet során felmerült problémákat ne hagyjuk megoldatlanul, ha már kellő tapasztalattal rendelkezünk mind az esetleges hibákról vagy visszaélésre lehetőséget adó joghézagokról, mind pedig az azok kiküszöbölésére alkalmas eszközökről. Ilyen joghézagnak tekinthető az állattartót megillető elővásárlási és előhaszonbérleti jog nem kellően szigorú alkalmazása. Azért beszélek alkalmazásról, mert a törvény eredeti és jelenleg is hatályos megfogalmazása álláspontom szerint  és itt csatlakozom az államtitkár úrhoz  világosan kifejezi, hogy a kedvezmény célja az állattartáshoz szükséges takarmány-előállítás biztosítása. Ezt nem keresztfinanszírozással, hanem ténylegesen megtermelt takarmánnyal kell megtenni. Ha kell, akkor így, a jogalkalmazó számára szinte szájba rágva mondjuk ki, hogy a legeltetett állatokhoz legelőt, az abrakolt állatokhoz szántót lehet a kedvezménnyel megvásárolni, illetve bérelni.

Szintén az arcátlanság határait súrolja az a viselkedés, amikor a kedvező elővásárlási pozíció megszerzése érdekében az érintett kijelenti, hogy a jövőben milyen feltételeknek fog megfelelni, majd miután a tulajdonjogot már a zsebében tudja, erről hamar elfeledkezik. Ezen esetek vonatkozásában valóban nagy visszatartó erőt fog jelenteni a vételi jog bevezetése, és a csaló által megelőzött és így hoppon maradt másik elővásárlásra jogosult vagy vevő így kellő elégtételt kap azzal, hogy az eredeti áron szerezheti meg a földet.

A visszaélések mindennapi megjelenési formája volt a csere és a felesbérleti vagy részesművelési szerződés. A csereügyleteknek hatósági kontroll alá vétele és a felesbérleti és részesművelési szerződéses jogcímek megszüntetése sok bosszankodástól fogja megkímélni a gazdatársakat, és növeli a közbizalomba vetett hitet is. Számomra megnyugtató örömet jelent, hogy jelen módosítás az ügyeskedők számára leáldozó időszakot fog hozni.

Ami a képviselő-testületek szerepének megszüntetését illeti, itt vita van, hogy ez vajon hatáskörcsorbítás vagy esetleg tehermentesítés. Én húsz évig voltam települési önkormányzati képviselő, tudom, hogy választott testületként milyen döntéseket tud szakmailag felvállalni a képviselő-testület, de ezek között a kamara állásfoglalásának felülbírálata csak kevés testület esetében mondható el. Ez ma olyan nyűg inkább a településeknek, amelytől örömmel szabadulnak, a kamara pedig lehetőséget kaphat, hogy a helyi gazdák érdekeit megjelenítve kialakíthassa és akár a bíróság előtt is képviselhesse az álláspontját.

Én nem osztom azon aggodalmakat, hogy a kamara visszaélésszerűen fogja gyakorolni a jogosítványait, már csak azért sem, mert mind maga a kamara mint köztestület, mind pedig annak települési agrárgazdasági bizottságai a gazdákból álló és a gazdák által választott szervezetek. Ma Magyarországon a helyi gazdálkodói érdekek megjelenítésére alkalmasabb szervezetet nem nagyon lehet ezen kívül mondani. Számomra pedig a bíróság kasszációs joga kellő garanciát jelent, mert habár a döntést közvetlenül nem változtathatja meg, de az ítéletben kötelező jelleggel leírhatja, hogy az új eljárás során milyen tartalommal kell helyesen meghozni a döntést.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Megtisztelő figyelmüket megköszönve kérem a törvényjavaslat támogatását, és természetesen a kormánypárti frakciók is nyitottak módosító indítványok befogadására. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka Steinmetz Ádám képviselő úr. Megvárom, amíg felteszi a képviselő úr a mikrofont. Parancsoljon, öné a szó.

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr, és a türelmet. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Jelen pillanatban egyszerűbb a helyzetünk, mert nem 16, hanem 3 törvénynek a módosítási javaslata fekszik előttünk, azonban ezekről már kevésbé lehet elmondani, hogy ezek politikailag nem érzékenyek; ezek politikailag érzékeny kérdéseket is érintenek. A törvényjavaslat kapcsán két fő észrevételem van. Egyrészt az apróbb jogszabály-módosítással egyet tudok érteni, hiszen ezek javarészt pontosítások és az uniós jogszabályokhoz való igazítás. Támogatható a jogszabály, mivel valóban a tényleges életviszonyokhoz és a gazdák igényeihez hangolását segíti, segíti a csalók kiszűrését, és ahogy Czerván képviselőtársam is említette, a joghézagoknak a rendezését.

Aggályos viszont a tervezet azon része, amelyben az agrárkamara olyan jogköröket kapna, amelyek ellen fellebbezésnek helye nem lesz. Az Állami Számvevőszék mellett ez egy újabb szervezet ma Magyarországon, amelynek a döntése ellen nem lehet fellebbezni, hiszen a bíróságok ez esetben nem tudnak dönteni majd, hanem csak újabb eljárásra jogosítani a földforgalmi viszonyok kapcsán. Tehát elfogadhatatlannak tartjuk azt az elképzelést, hogy a földvételek miatti perek esetében a bíróságoknak ezután ne legyen ráhatásuk az egyes vitás döntésekre, és úgy gondoljuk, hogy a valódi gazdákat ezzel komoly jogi lehetőségtől fosztják meg.

(12.10)

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném fölhívni a figyelmüket arra, hogy a termőföld egy véges erőforrás, és általánosságban elmondható, hogy Magyarországon, különösen egyes régiókban egyre kevesebb a megvásárolható föld, azok is egyre drágábbak. Ma már ott tartunk, hogy a gazdák egy nadrágszíjnyi parcellán is képesek összeveszni, tehát nagyon oda kell figyelni erre a szabályozásra, mert egyre élesebb viták fognak kialakulni.

Pár szót, pár gondolatot szeretnék a Nemzeti Agrárgazdasági Kamaráról megemlíteni, csak a félreértések elkerülése végett. Nagy tisztelettel figyelem és kísérem elnök úr, Győrffy Balázs munkásságát, aki egyébként ennek a jogszabálynak, törvénymódosítási javaslatnak az egyik előterjesztője is. Szeretném idehozni az Országgyűlésbe rengeteg gazdatársam gondolatát a kamaráról. Nagyon pozitív és üdvözítő, hogy hírlevelek, programok szervezése útján sok tájékoztatást kapnak a bürokrácia útvesztőiben; tehát egyszerűbb tanácsokat, javaslatokat is megfogalmaz, illetőleg az innovatív és a kor színvonalának megfelelő gazdálkodással kapcsolatban is nagyon sok szakmai anyag jut el hozzánk, illetőleg van egy nagyon komoly programanyaga is a NAK-nak, amely most már hozzáférhető. Tehát azt gondolom, elnök úr felkészültségéhez, munkabírásához és alázatosságához nem fér kétség. Úgy gondolom, személyes jó viszonyunk is megvan, és bízom benne, hogy megmarad a kritikák után is, merthogy vannak kritikák is a NAK tevékenységével kapcsolatban, és arról is beszélni kell.

Sok gazda számára nem elfogadható, hogy kényszerrel kellett belépni a kamarába. Sok gazda azt sem tartja elfogadhatónak, hogy a befizetett tagdíjjal nem feltétlenül áll arányban az a szolgáltatás, amit a kamara nyújt. Nem feltétlen kell ezzel egyetérteni, én is ezt egyébként fenntartással kezelem, de azért elmondom. További kritika egyáltalán maga a kamara létjogosultsága is. Miért mondom ezt? Lehet látni a kamarai választásokon, hogy mennyien vesznek részt, mennyien aktívak, mennyien érzik magukénak az agrárkamarát. A falugazdászok  hogy is mondjam, és ne menjünk el szó nélkül amellett  nagyon sok helyen úgymond lepkehálóval fogdosták a kamarai tagokat, hogy ugyan, menjenek már el, vegyenek már részt azon a választáson, ahol sok helyen egyetlenegy képviselőre lehetett szavazni, voksolni.

Sajnos az sem üdvözlendő dolog  vagy nem is tudom, hogyan fogalmazzak , nem szerencsés dolog, így mondanám: túl azon, hogy még egyszer mondom, nem fér kétségem elnök úr szakmaiságához és munkásságához, hogy ért hozzá és jó felé viszi ezt a kamarát, de azért mégiscsak országgyűlési képviselő egy párt színeiben. Tehát egy szakmai fórum, egy szakmai szervezet élén egy párt politikusa áll, nyilván Fidesz-színekben. Tehát, ha úgy tetszik, akkor a Fidesz irányítja a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarát, és most ez az Agrárgazdasági Kamara fog majd hatásköröket kapni és különböző vitás kérdésekben döntést hozni. Még egyszer mondom, finoman fogalmazva sem szerencsés döntés ez, hiszen úgy gondolom, hogy legalább a látszata sincsen fenntartva annak, hogy egy független szervezet hozná ezeket a döntéseket. Tehát amíg a szervezet a kormányhoz köthető, addig sajnos az emberekben a jövőben is fog élni kétely.

Továbbmegyek: nemcsak a bíróságok döntési joga csorbul, hanem az önkormányzatokat is kiveszik a döntési rendszerből, hivatkozva a megterhelő perköltségekre. Ezen is el lehet vitatkozni, hogy ez mennyire jogos vagy mennyire nem. Én el tudom képzelni és el tudom fogadni azt, hogy az önkormányzatoknál, főleg ott, ahol olyan emberek vannak döntéshelyzetben, akik nem igazán rendelkeznek mélyreható vagy mélyenszántó tudomással az agráriumról, ezt nyűgként élik meg, illetőleg azt is el tudom fogadni, hogy ez bizonyos költségeket is jelent az önkormányzatnak, de attól még ki kell mondani, hogy ez egy hatáskörcsorbítás.

Az bizonyos, hogy számos módosító indítványt be fogunk nyújtani a csomaghoz, és ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását is ettől tesszük függővé. Úgyhogy örülök neki, hogy a Fidesz-frakció is jelezte, hogy ezt meg fogják tenni, illetőleg, ha jegyzetem nem csal, akkor Farkas Sándor államtitkár úr is megemlítette, hogy ők is jobbító szándékkal fognak módosító indítványokat beadni, illetőleg fel is kért minket, minden parlamenti frakciót arra, hogy ezt tegyük meg. Még egyszer mondom, ezt jobbító szándékkal egyébként meg is fogjuk tenni.

Még azt is fontosnak tartom megjegyezni, hogy a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény anomáliáit már évek óta próbálták jobbikos képviselőtársaim kezelni, módosítani, fölhívni erre a figyelmet, de a kormánypárti képviselőtársaim rendre azzal utasították el ezeket a javaslatokat, hogy addig nem kíván a kormány a földforgalmi törvényen módosítani, amíg európai uniós kötelezettségszegési eljárás zajlik ez ellen. Tudomásom szerint az eljárás jelenleg is zajlik, most mégis van egy ilyen rendkívül érzékeny módosítás. Egy picit ellentmondást tapasztalok az eddig elhangzottakkal szemben: akkor most ott mégis van lehetőség és szándék arra, hogy a módosítást megtegyük, megtehessük.

Úgyhogy, mint említettem, a javaslat támogatását a módosító indítványaink elfogadásától tesszük függővé, amelyek ezeket az anomáliákat kívánják majd megoldani és az agrárkamara  talán kimondható  indokolatlanul nagy befolyását megfékezni. Bízom benne, hogy a fékek és ellensúlyok rendszere a mezőgazdaságra is igaz kell hogy legyen. Most kérem az előterjesztőket végezetül, hogy nyugtassanak meg minket arról, hogy az agrárkamara a most kapott többletjogosultságokkal nem fog visszaélni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka Varga László képviselő úr, az Országgyűlés jegyzője. Parancsoljon!

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Igen, ismét egy több törvényt érintő módosítást tárgyalunk, igaz, nem olyan széles körűt, mint az előző. A különbség az, amire már az előbb is utaltam, hogy ezt nem a kormány terjesztette elő, hanem képviselői önálló indítványként tárgyalja meg az Országgyűlés. Ez egy örök vita, hogy minden képviselőnek van joga előterjeszteni különböző indítványokat, ez természetes, másrészről a kormány által előterjesztett indítványok társadalmi egyeztetése végső soron azért valamelyest garantáltabb még ilyen körülmények között is, amiben a magyar jogállamiság most van. Tehát tulajdonképpen fennáll annak a gyanúja, hogy az ilyen típusú indítványokat azért terjesztik be önálló képviselői indítványként, hogy egyébként ezeket a társadalmi egyeztetéseket megkerüljék. Szerintem ez most is fennáll, és el lehet ennek kapcsán azt mondani, hogy jobbító szándékú módosító indítványokat szívesen vár mind az előterjesztő, mind maga a kormány képviseletében itt lévő államtitkár  és itt hadd mondjam el, hogy nagy tisztelője vagyok Steinmetz Ádám munkásságának, és sportpályafutását is figyelemmel követtem, tényleg nagyon tisztelem, ő ebben a ciklusban került be az Országgyűlésbe , azt szeretném mondani, hogy a korábbi ciklusokban és most sem nagyon van annak gyakorlata, hogy ellenzéki indítványokat, érdemi indítványokat elfogadjanak kormánypárti képviselők vagy a kormány képviselői.

(12.20)

Őrizze meg hitét ebben! Tényleg ez egy fontos dolog, meg fontos szakmai javaslatokat tenni, azonban egy idő után az ember ebbe néha már-már belefárad, mert azt látom, én személyesen, és azt látjuk, hogy nem így lehet megközelíteni ezeket a kérdéseket. Az ilyen javaslatok valamilyenfajta célt szolgálnak; nem feltétlenül értékeket, hanem érdekeket. Most szerintem, csakúgy, mint más javaslatok kapcsán, arról van szó, és az a célja a javaslatnak is, hogy lehetőleg egy szűk, kivételezett, a mai kormánypártokhoz lojális kör szedje lehetőleg a hasznait a mezőgazdaságnak, használja a földeket, vagy tulajdonolja a földeket, és ebből a szemszögből lehet megítélni minden egyes módosítást.

Szerintem ez a módosítás ilyen értelemben nem javítható, nem is lesznek nyitottak a kormánypárti képviselők az alapirányok megváltoztatására, ezért gondoltuk azt, hogy helyesebb volna levenni napirendről ezt a javaslatot, és megfelelő társadalmi egyeztetés után visszahozni. Egyébként ezt több javaslat kapcsán is elmondtuk. Ennek kapcsán is volt polémia a szakbizottság ülésén. Hogy ezt még világosabbá tegyem, tennék is fel kérdést az előterjesztőnek, illetve a kormány képviselőjének azzal kapcsolatban, hogy az Alaptörvény P) cikk 2. pontjának megfelelően várhatóe még, hogy behoznak a karácsony előtti időszakban további agrártárgyú jogszabályokat, különös tekintettel ennek a konkrét idézett pontnak megfelelően az integrált mezőgazdasági termelés szervezésére, a családi gazdaságokra, a mezőgazdasági üzemekre vonatkozó sarkalatos szabályozásra. Hát jó, meg fogjuk ezt látni. Ezt csak azért mondom, mert az ilyen típusú módosításokkal egybefüggően, komplexen végiggondolva és a megfelelő társadalmi egyeztetés kapcsán lehet ezeket a kérdéseket megítélni. Egyebekben nyilván már nem fogják levenni ezt a javaslatot, és a közel változatlansága esetén, azt gondolom, hogy még akár alaptörvény-ellenesség is felmerülhet néhány pontja kapcsán.

De nézzünk meg néhány olyan kérdést, amiket Harangozó Gábor, az MSZP agrárpolitikusa valóban feszegetett a hétvégi sajtótájékoztatóján! Erre a bizottságban és most is történt utalás. Erről is beszéljünk egy picit, meg arról is, hogy milyenek azok a problémás elemek, amelyek elfogadhatatlanná teszik ebben a formában a javaslatot a számunkra. Egyrészt a javaslat átírja a földbizottság jogkörét. Egyébként ezek információink szerint sok esetben meg sem alakultak megfelelően helyben, és gyakorlatilag a kamara helyi szervezeteként funkcionálnak. A kamarai választásokról már esett szó, de ha ezt az egyre nagyobb döntési jogkörökkel bíró testületet vizsgáljuk, akkor érdemes a kamarai választásokra is kitérni.

Elhangzott már itt a vitában a kvázi kényszerbelépés kifejezés is, ami szerintem helyes kifejezés, és különösen a magas tagdíj tekintetében a szolgáltatások milyenségének, minőségének a vizsgálata is. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a kamarai választásokon a tagoknak csak mintegy 10 százaléka vett részt. Olyan információim vannak, hogy nem voltak effektív olyan közgyűlések, amelyek programvitára vagy álláspontok ütköztetésére lehettek volna alkalmasak, mondjuk úgy, hogy mobilizációra, tehát a gazdatársadalom mobilizációjára és az ebben való részvételre. Technikailag szavazás volt, ami egyfajta logisztikai feladatot jelentett a kormányhű támogatók mobilizálására. Szerintem szerencsésebb lett volna, ha a teljes gazdatársadalom mobilizálása történt volna meg, és nem feltétlenül csak a magoszosoké. De persze ez biztos sok mindennel összefügg, ebben tehetett volna sok mindenki mást is, de mégiscsak, mondjuk úgy, a preferenciáit egy-egy ilyen földbizottságnak mindenképpen bemutatja.

Szerintem helytálló az a kijelentés, hogy a földbizottságok, tehát egy-egy ilyen bizottság tulajdonképpen véglegesen eldöntheti, hogy ki kap földet, ki juthat földhöz és ki nem. S itt a földcsere esetén is van egy ilyen típusú jogosultság; ez már elhangzott. Tehát ilyen értelemben változik azt előterjesztés szerint a szabályozás. Értem én, hogy az önkormányzatok kivétele jelentheti azt, hogy egyfajta tortúrától szabadul meg az önök értelmezésében a magyar önkormányzati rendszer, sok olyan döntéstől, amihez nincs megfelelő kompetenciája, de végső soron az önkormányzatokat, a képviselő-testületeket mégiscsak minden magyar embernek joga van megválasztani az adott településen, ahol él. Tehát azt gondolom, az egy elvi és szemléletbeli kérdés, hogy a magyar föld kérdése minden magyar ember ügye, vagy csak azoké, akik adott esetben gazdálkodnak, földet tulajdonolnak vagy használják a földeket. Én arra bátorítanám önöket, hogy próbáljunk abban közmegegyezést teremteni, hogy a magyar mezőgazdaság minden magyar ember ügye, és lehetnek olyan sajátos nézőpontok, amelyeket adott esetben egy önkormányzat vagy más helyre telepített jogkörök garantálhatnak. Szerintem ez így ebben a formában nem helyes, különös tekintettel arra, hogy szubjektív szempontok is befolyásolhatják már a döntést véglegesen.

Szolgáljae a konkrét eset a birtokpolitikai irányelveket? Ez azért egy elég szubjektív kérdés, ami szubjektív döntéseket is eredményezhet, és a földbizottság összetétele kapcsán elmondott kritikáimnak megfelelően eredményezheti azt is, hogy végső soron olyan ember jut földhöz, aki önöknek megfelelő. Hozzátenném itt azt, hogy adott esetben, ha egy állattartónál szükséges a takarmányüzem minősítése ahhoz, hogy bizonyos földekre pályázzon, akkor hogy tud az ilyen minősítést elérni, akinek korábban elvették a földjeit, ahol takarmányt termelt. Nem egy és nem két ilyen esetről tudunk az előző ciklusokból. Gőgös Zoltán szocialista képviselő számtalan ilyen esetet tárt fel, és azt, hogy milyen visszaélések történtek. Ez tulajdonképpen bebetonozza azt a helyzetet, ami kialakult az előző években, és nagyon nehezen tudnak kitörni azok az állattartással foglalkozó tisztességes szakemberek, termelők, akik korábban ilyen módon vesztették el a földjeiket.

Szó volt a jogorvoslatról és a kasszációs jogról. A bírósági eljárás nem változtathatja meg a döntést, tulajdonképpen új eljárást rendelhet el ebben a tekintetben. Ez végképp egy nagyon nagy erőt ad a földbizottságnak, és azt gondolom, hogy a szubjektív szempontokkal is egyetemben elég egyértelmű, hogy egy akár évekig elhúzódó helyzetet eredményezve, addig-addig húzva az egyes ügyeket, amíg a megfelelő helyre nem kerülnek ezek a bizonyos földek. Azt gondolom, hogy ezek mind-mind az önök érdekét szolgálják, és elfogadhatatlanná teszik ebben a formában a javaslatot. Nem tudom, hogy lehetne bármilyen módosító indítvánnyal ezt az alapszándékot  hiszen nagyon világos az önök alapszándéka  megváltoztatni.

Nagy kritika érte a Harangozó Gábor által tartott hétvégi sajtótájékoztatót egy ponton. Már a bizottságban is elhangzott, hogy a föld árát végképp nem a piaci viszonyok határozzák majd meg, hanem a termőképesség. Harangozó Gábor utalt arra, hogy mondjuk, egy Pest megyei földterület értékét vagy bizonyos értékesebb földek értékét ez le fogja vinni, mert ez következik ebből a javaslatból. Itt hadd idézzek: „A föld értéke megállapítása során piaci összehasonlító adatokon alapuló forgalmi értékbecslés nem alkalmazható.” Ez elég egyértelmű, tehát piaci alapon nyugvó forgalmi értékbecslés nem alkalmazható. Ez értelmezhetetlen rendelkezés, különösen az előző passzussal összevetve: „A földnek az ügylet szerinti ellenértéke alapos indok nélkül jelentősen eltér a helyben szokásos piaci értéktől.” Ott meg egy ilyen kitétel van. Nagyon világos, hogy ez rengeteg embernek, nagyon óvatos megfogalmazással is sok százezer földtulajdonosnak értékelheti le a földjét, és az előző változtatások a földbizottságok kapcsán, az elővásárlási jog kapcsán tetten érhető változtatásokkal ez bizony lehetőséget ad arra, hogy olcsón átjátszhassanak sok földet az önökhöz közel állók kezébe.

(12.30)

Azt mondták, hogy itt valami méltatlan ellenzéki kritika érte ezt a javaslatot a hétvégén. Most hadd idézzek itt a hozzászólásom végén egy szocialista elhajlással nem igazán vádolható Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kistelepülési polgármester által elmondottakból. Itt az ő szavait fogom idézni, ezt a napokban mondta: „Nem kizárt, hogy újabb állami földek eladását készítik most elő. Az államnak továbbra is óriási területei vannak, így pedig lehetősége nyílna arra, hogy a kiszemelt embereknek adjanak el olcsón földet.” Ezt Komlóska polgármestere, Köteles László mondta, aki egyébként maga is gazdálkodó, és még egyszer mondom, teljesen más szemszögből, nem párpolitikusként és végképp nem MSZP-s elhajlóként erre a következtetésre jutott.

Tehát mind az érintettek körében, mind a szakmában és az ellenzéki pártok köreiben is azt látom, hogy komoly felháborodás övezi azt, hogy ezt az egyébként alapvető kérdéseket átalakító és problémás pontokat tartalmazó javaslatot önök ilyen körülmények között gyorsan át kívánják erőltetni az Országgyűlésen. Ezért még egy kísérletet téve arra hívnám föl önöket, hogy ezt a javaslatot vonják vissza. Köszönöm, elnök úr. (Taps a DK és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A DK képviselőcsoportjának vezérszónoka Vadai Ágnes képviselő asszony. Parancsoljon, képviselő asszony! Igazítsa meg az ülését, képviselő asszony. Köszönöm szépen.

DR. VADAI ÁGNES, a DK képviselőcsoportja részéről: Igen, azon vagyok. Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma a Győrffy Balázs, Font Sándor és Jakab István által benyújtott, az egyes törvényeknek a mező- és erdőgazdasági földek forgalmával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslatról kellene beszélnünk. De sajnos azt hiszem, ismételten arról fogunk vitázni, hogy hogyan akarja a Fidesz a totális ellenőrzést és megfélemlítést fokozni vidéken és az agráriumban.A benyújtónak köszönhetően a törvényjavaslat általános indoklásának elején már rögtön rögzíti, hogy mi is a célja; szerintem világos, államtitkár úr meg még kifejezetten utalt is rá. Ez pedig nem más, hogy erősödjön a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szerepe a földforgalom ellenőrzésében és így a birtokpolitikai célkitűzések megvalósításában. Ez Fidesz-nyelvről lefordítva azt jelenti, hogy a NAK és annak vezetői, azaz a Fidesz akar dönteni minden egyes földvásárlás esetében.

Az elvben érdekvédelmi szervezetként működő kamara vezetése a 2010-es választásokat követően teljes mértékben összemosódott a kormánnyal, és ez 2017 után sem változott. Államtitkár úr is utalt arra, ő ugyan szerencsés dolognak nevezte, szerintem rendkívül kellemetlen és szerencsétlen, hogy a NAK elnöke, vezetője itt ül az Országgyűlésben, történetesen a Fidesz frakciójában. Ami még ennél is szánalmasabb, hogy annak idején Jakab István képviselőtársunkkal együtt, aki a Magosz elnöke…  és egyébként a Magosz nyerte a legutolsó választásokat mind a 19 megyében, ahol nagyon szépen elmondták, hogy 13 százalékos volt a részvétel és ez mennyire remek, csakhogy ez nagyjából 45 ezer érvényes szavazatot jelentett, miközben ön is pontosan tudja, hogy a gazdák száma tízszer ennyi, legalább tízszer ennyi ma Magyarországon.

Szóval, önök annak idején benyújtottak egy törvénymódosítást annak érdekében, hogy egyszerűbb legyen a kamarai választás. Ezt, ahogy jeleztem, Jakab István, a Magosz elnöke és Győrffy Balázs, a Magosz akkori elnöke, most már kamarai elnök jegyezte. Tehát valóban nagyon szerencsés, szépen itt összeülnek a Magosz vezetői, a kamara vezetői, az agrártárca vezetői, és szerintem be sem kell ülni a plenáris ülésre, kiülnek oda a folyosóra, és meg tudnak beszélni mindent: ki nyújtson be és milyen szabályt, kinek legyen ez és miképpen jó. Azt láttuk az elmúlt években, hogy pontosan ezt intézték, nem is tettek mást. Egyébként ezt azért hoztam föl példának, mert a földbizottsági teendők kapcsán a következőt mondja az indoklás: „A javaslat értelmében a jövőben a helyi földbizottság feladatait az agrárgazdasági tevékenységet folytatók kötelező tagságán  hát ezzel kapcsolatosan volt már egy-két kritika , és a tagok egyenlő szavazati jogán alapuló köztestületként működő Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamara az alapszabályban meghatározott területi szervei útján látja el. A javaslatban szereplő, a kamara státuszát pontosan rögzítő meghatározást az indokolja, hogy a kamara önálló feladatkörként a földbizottsági teendőket csak abban az esetben tudja pártatlanul ellátni, ha státuszában megjelennek az előzőekben konkrétan meghatározott célok.”

Tisztelt Képviselőtársaim! A kamara akkor tudná ellátni pártatlanul a tevékenységét és bármilyen működést, ha nem Győrffy Balázs fideszes politikus lenne a vezetője, hanem egy független személy, valamint megszabadulna, bocsásson meg, alelnök úr, Jakab István és a Magosz gyámsága alól, és valóban a gazdák érdekét képviselné. Abban nem vitatkozom, hogy valóban a kamara rengeteg információval látja el a gazdákat. Nem biztos, hogy mindig hasznos, de az államtitkár úr az előbb kifogásolta a sok írásbeli kérdésemet. (Farkas Sándor közbeszól.)

Szeretném önnek mondani…  de hogy én növelem ezzel a bürokráciát. Szeretném mondani, hogy írásbeli kérdéseim egy részének alapját az agrárkamara által szervezett különféle konferenciák jelentik, ahol bizony érdekes dolgok szoktak elhangzani és őszintébb dolgok, sokkal őszintébbek, mint amikor önök itt agrárkérdésekben az Országgyűlésben beszélnek, vagy éppen írásbeli kérdésekre válaszolnak.

Mindig oda kell figyelni arra, amikor a Fidesz-KDNP a földdel kapcsolatban tesz valamilyen intézkedést. Talán emlékeznek, ott volt a „Földet a gazdáknak!” program. A programról szóló 2016. évi CVI. törvény…  amiben öntömjénezve volt képük leírni, hogy soha nem volt még ilyen program, ami akkora mértékben támogatta volna a gazdákat meg a magyar vidéket. Hát, meg lehetne kérdezni egy-két gazdát és itt is elhangzott ellenzéki képviselőtársaim részéről példa, hogy kik voltak azok, akik ennek a programnak a nyertesei voltak, és bizony hány magyar gazdát tettek önök tönkre az elmúlt években.

Önök szerint ez a program elősegítette, idézem, a magyar vidék fellendülését, és megerősítette a kis- és középbirtokos réteg agrárgazdasági pozícióit, és nagyban hozzájárult ahhoz a célhoz, hogy a kis- és nagybirtok arány az eddigi 50:50 arányról 80:20-ra változzon. Az Országgyűlés kormánypárti része méltatta a „Földet a gazdáknak!” program eredményeit, a felelős állami vagyongazdálkodást. Így gyorsan a 26/2016. számú országgyűlési határozattal a „Földet a gazdáknak!” programból származó értékesítési bevétel teljes összegét is az államadósság csökkentésére fordították.

Ugyanakkor volt önöknél olyan, aki ezzel nem nagyon értett egyet, történetesen a Vidékfejlesztési Minisztériumon belül. Úgy hívták, hogy Ángyán József. Ő volt a parlamenti ügyekért felelős államtitkár, aki a földprogram kapcsán a hűbéri birtokadományozó, ám hűtlenség esetén attól megfosztó árverésekről beszélt. A volt államtitkár pontosan megmutatta jelentésében, hogy a klientúráknak kijátszott földek mellett kegyesen adtak egy kicsit az olyan, hogy mondjam, gazdáknak, akiket önök leginkább köznépnek tartanak. És ennek a keselyűhadnak, az önök keselyűhadának lett kiszolgáltatva a magyar vidék.

Több képviselőtársam is megemlítette már, hogy az adásvételi szerződés jóváhagyására irányuló eljárásban az agrárgazdasági kamarának a szerződéssel érintett fél földfekvése szerinti területi szerve lenne a helyi földbizottság. Ezt a szerepet álláspontunk szerint, a Demokratikus Koalíció álláspontja szerint nemhogy véglegesen, de még átmeneti jelleggel sem szabadna a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarának végezni, mert nem szabad egy ilyen szervezetnek ekkora hatalmat adni, főleg nem, ha világosan látszik, hogy pártpolitikai befolyás alatt áll.

Egyébként megjegyzem, itt rövid zárójelet nyitnék, nincs ma  talán az ellenzéki pártok kivételével és egy-két civil szervezet kivételével  olyan szerv vagy szervezet, de állami szervezet egészen biztosan nincs, függetlennek mondott állami szervezet, amelyik ne állna a Fidesz valamilyen keselyűhadának befolyása alatt. Ugye, ha a jóváhagyást a mezőgazdasági igazgatási szerv megtagadja, akkor eddig a mezőgazdasági igazgatási szerv döntésével szemben el lehetett menni bírósági felülvizsgálatra. Amennyiben elfogadják ezt a törvényjavaslatot, akkor ez egész egyszerűen megszűnik, és az a helyzet áll majd elő, hogy ott azt az állásfoglalást, amit a helyi földbizottság hozott, nem lehet megváltoztatni.

Eljutottunk arra a helyzetre, hogy a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szava erősebb lesz a perben, mint egy jogot ismerő, jogvégzett emberé. Szerintem ez egész egyszerűen abszurd. A föld értéknek megállapítása kapcsán Varga képviselőtársam már elmondta, hogy az a legújabb elképzelés, hogy a piaci összehasonlító adatokon alapuló forgalmiérték-becslés nem lesz alkalmazható, és az erdőnek minősülő föld kivételével a föld értékét a hozamszámításon alapuló értékelési módszerrel kell megállapítani.

Nem tudom, mit szeretnének ezzel elérni. Tényleg azt szeretnék elérni, hogy mondjuk, a még megmaradt földterületek vagy általában a földterületek, amelyek valóban értékesek, azok egész egyszerűen ne érjenek annyit? Miért zavarja önöket, ha a földterületek piaci értékelésen vagy piaci összehasonlító adatok alapján kerülnek értékelésre, és ott netán magasabb árat lehet elérni? Mi indokolja? Én nem merném feltételezni azt, hogy megint lopni készülnek, bár ez alapvetően, ahányszor benyújtanak egy törvényjavaslatot, ott van önöknél, ha földről van szó, akkor aztán kifejezetten azt láttam az elmúlt időszakban, hogy igazán a saját klientúrájukat, mezőgazdasághoz semmilyen módon nem értő embereiket támogatták.

Van önök között olyan országgyűlési képviselő, aki erről nagyon-nagyon sokat tudna beszélni, és most kivételesen nem Font Sándorra, Győrffy Balázsra vagy Jakab Istvánra utalok.

(12.40)

Azt tudom mondani önöknek, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez nagyon-nagyon alaposan átgondolt törvényjavaslat. De ezt ne vegyék dicséretnek, mert a javaslat célja, hogy le lehessen fegyelmezni az önöknek nem tetsző mezőgazdasági vállalkozásokat. Önök, azt gondolom, hogy az elmúlt években nagyon sokat ártottak már a magyar mezőgazdaságnak. Önöknek fogalma sincs arról, hogy azok az emberek, és itt az állattartókról beszélek, akik rengeteget küzdöttek olyan földterületeken, amikért senki, de senki nem harcolt, hogyan tették önök tönkre azért, hogy a saját klientúrájukat támogassák az Alföldön.

Varga képviselő úr helyesen fogalmazta meg: a mezőgazdaság ügye nem csak a mezőgazdaságban dolgozóknak, no pláne nem csak a Mezőgazdasági bizottságban ülő országgyűlési képviselők ügye, ez mindannyiunk ügye, hiszen végső soron, ami az asztalra kerül, és amikor megesszük, mégiscsak szeretnénk, hogy az a magyar földről teremjen, meg a hús, a tojás, minden onnan jöjjön.

Én azt szeretném kérni önöktől, egyáltalán nem bízva abban, és ezt Steinmetz képviselőtársamnak mondom, hogy bármilyen ellenzéki érdemi módosító javaslatot befogadnak, hogy szerintem jobban jártunk volna, ha elfogadjuk azt a javaslatot, hogy visszavonják ezt a törvényjavaslatot. Nyilvánvalóan ez a törvény így fog átmenni. Nyilvánvalóan önök bármilyen javaslatunkat, ami például arra irányulna, hogy ne így legyen a földvásárlás meg a földértékesítés dolga, azt nem fogadják el, önök ezt eldöntötték, megbeszélték egymás között, nevezhetik ezt kamarai taggyűlésnek, de ez nem volt az, inkább frakcióülés, szóval a frakcióülésen szépen eldöntötték, hogy ezt meg fogják csinálni.

Ezek után azt szeretném kérni önöktől, hogy majd ne csodálkozzanak akkor, hogy amikor egyszer a nem túl dicsőséges kormányzásuk véget ér, akkor nagyon-nagyon sok olyan gazda, aki ma azt mondja, mondjuk, egy kamarai választáson is, hogy nem tud mit tenni, önökre szavaz, az önökkel soha többet szóba nem fog állni. Köszönöm szépen. (Taps a DK és a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Az LMP képviselőcsoportjának vezérszónoka Schmuck Erzsébet képviselő asszony. Parancsoljon, képviselő asszony, öné a szó.

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat egyetlen fontos részére szeretnék kitérni, amit a vidék fenntarthatósága szempontjából a legaktuálisabbnak tartok kiemelni, ez pedig nem más, mint a termőföld adásvételében, tehát a vidék legfőbb erőforrásának forgalmában kulcsszerepet játszó helyi földbizottságok, illetve az agrárkamara szerepe.A nemrégiben benyújtott agrártárgyú törvényjavaslatok, közöttük ez a most tárgyalt is, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségével együttműködésben született meg. Az összefonódás szembetűnik a két, erősen átpolitizált szervezet között, de erről később szólok.

Röviden és tömören. A T/3636. számú törvényjavaslat a nagybirtok és nagytőke érdekeit képviselő, a kormányzathoz közel álló szervezetek munkája, amellyel, és ezt aláhúzom, a gazdacsaládokat árulják el. A törvénymódosítás szakít a jelenlegi gyakorlattal, amely szerint a helyi földbizottságok feladatát, azaz a termőföldek adásvételének véleményezését a NAK területi szervezetei látják el, és állásfoglalásukkal szemben az önkormányzatok képviselő-testületéhez lehetett kifogást benyújtani. Ezen testületek döntése ellen a bíróságon lehetett fellebbezni, azonban az előttünk fekvő törvénymódosítás elfogadása esetén a képviselő-testületek a jövőben nem vennének részt az eljárásban, ezzel pedig tovább csorbulna a közösségi kontroll.

Ezen túlmenően a bíróságok nem változtathatnák meg a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara területi szervezeteinek döntését, csak új eljárás lefolytatására adhatnának utasítást. Ezzel egyértelműen csökkenne a helyben lakó gazdálkodók szerepe a földforgalom ellenőrzésében és ezzel a közérdek érvényesülése a termőföldforgalom során.

Miért gondolom mindezt? Az LMP sokat foglalkozott az elmúlt években az agrárkamara növekvő szerepével a magyar agrárkormányzásban. Aggasztott minket az az agresszív térfoglalás, amit láttunk. Továbbá komolyan vettük az Ángyán József által írt vidékstratégiában lefektetett elveket, amelyek szerint a megoldás a vidék helyzetére a megerősödő családokban, az önálló gazdasági egzisztenciákban, az erős civil szférában és helyi közösségekben, autonóm kistérségekben és azok együttműködésében, a kis egységek hálózatában nyugszik. Ángyán tanár úr az ország külső kiszolgáltatottságának jelenlegi mértékét csökkenteni akarta, és ebben fontos eszköznek tartotta a térségek gazdasági autonómiájának növekedését, a munka hasznának helyben tartását, az önfoglalkoztatás és az önellátás mértékének növelését.

Ezen célok egyike sem arról szól, hogy az átpolitizált agrárkamara felülről, központilag, átnyúlva a helyi közösségek feje fölött megmondja, hogy helyben ki juthat termőföldhöz, és ki nem, épp az ellenkezője: a helyi kisközösségek tudják a legjobban, hogy mi a legjobb nekik. Sokszor tapasztaltuk, hogy egy dolog a kormány retorikája, és megint egy másik, hogy valójában mit csinál.

Míg szavakban marad a kisgazdaságok támogatása, addig minden jel szerint egyre inkább hajlanak rá, hogy a birtokkoncentráció világjelenségének okait elfogadják. Az előttünk fekvő törvényjavaslat épp ezt szolgálja: a káros birtokkoncentrációt, a termőföld-adásvétel politikai kézi vezérlését, a termőföldek koncentrálását a Fideszhez közel állók kezébe.

Tisztelt Képviselőtársaim! Láthattuk az elmúlt években, hogy az állami földpályázati rendszer és az agrárkamara által kezdeményezett földprivatizáció hogyan akadályozta meg sok-sok településen azt, hogy a termőföld a kis- és közepes gazdálkodó családok kezében maradjon, illetve hogy oda kerülhessen végre. Az jutott földhöz, aki megbízhatónak számított a Fidesz-kormány számára.

A Fidesz elmúlt 8 éves agrárkormányzása során nem tudott fordítani a magyar agrárium negatív folyamatain. Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke idén januári évértékelő, évindító sajtótájékoztatóján el is ismerte, hogy a jövőben birtokkoncentráció és a gazdálkodók számának csökkenése várható.

Megállapíthatjuk, hogy a birtokkoncentráció jelenleg nagyobb Magyarországon, mint a Horthy-korszak idején. A földhasználók elenyésző kisebbségének birtokában van a termőterület 75 százaléka. Tartunk tőle, hogy a törvényjavaslat egyik, általunk nem kívánt eredménye a birtokkoncentráció politikai rásegítéssel történő további felgyorsítása lenne. Ezt szintén ellentétesnek tartjuk a helyi közösségek érdekével, vagyis a közérdekkel. Ez a jelenség a fenntarthatatlanság irányába mutat, és semmiképpen sem a társadalmi béke megőrzését, a családok mindennapi megélhetésének biztosítását szolgálja. Ellenkezőleg, még több termőföld még kevesebb kézbe kerülne így.

Az agrárkamara nem más, mint a Fidesz meghosszabbított keze az agráriumban. Ennek ékes jele volt az is, ahogy befurakodott a termőföld-adásvételi szerződés jóváhagyására irányuló eljárásba, elfoglalva a helyi földbizottságok szerepkörét, hiszen a helyi földbizottságok szerepe az lett volna eredetileg, hogy a helyi gazdák elől spekulánsok, tőkebefektetők ne tudják elvinni a földet. Mindehhez nem lett volna szükség az agrárkamara bevonására. A helyi gazdálkodók, illetve a helyi képviselő-testület képesek lettek volna véleményt formálni a földhöz jutást illetően, egy megfelelő jogszabály alapján. Csakhogy a kormány burkolt célja az agrárkamara révén eleve a termőföld politikailag irányított áramoltatása volt, amely folyamat nem a nemzeti vidékstratégia fentebb leírt céljait szolgálta, hanem a Fidesz-közeli spekulánsok megerősítését.

Nézzük csak végig, hogyan jutottunk el a jelen helyzetig a 2012-ben a kormányzati kommunikációban megjelenő helyi földbizottságoktól! Ott kezdtem, hogy a helyi földbizottságok a megszabott határidőre, 2014. május 1-jéig azért nem alakulhattak meg, mert nem jelent meg a létrehozásukat szabályozó végrehajtási kormányrendelet. Ez vélhetőleg azért volt így, mert a kapkodva megalkotott földforgalmi törvény révén 2013-ban a kormány olyan szabályozást hozott létre, amely nem felelt meg az EU követelményeinek, noha ott volt például a működő osztrák minta a helyi földbizottságokra, a Fidesz célja valójában nem is az volt, hogy működőképes, autonómiával bíró helyi földbizottságokat alkosson. Mivel nem jöhettek létre az újonnan kötött földadásvételi szerződéseknél a vétójoggal bíró autonóm helyi földbizottságok, a testületek szerepét átmenetileg az agrárkamara megyei elnökségei vették át 2014 során.

(12.50)

Ismétlem: a helyi földbizottságok eredendően végrehajtási rendelet hiányában jöttek létre. Végrehajtási rendelet hiányában azonban a földforgalmi törvény 2014. május 1-jén úgy lépett hatályba, hogy a helyi földbizottságok de facto nem jöttek létre. Ez egyértelműen exlex állapot, amely egy törvényen kívüli, törvény által nem szabályozott helyzet, ami a Fidesz-kormány szándékolt mesterkedését mutatta.

Az agrárkamarai elnökségek később az úgynevezett települési agrárgazdasági bizottságok véleményét kérték ki, amelyek az agrárkamara legkisebb szervezeti egységeiként jöttek létre. A települési agrárgazdasági bizottságokkal kapcsolatban is kifogásként merül fel, hogy összetételük nem olyan, mint amilyennek a helyi földbizottságoknak kellett volna lenniük. A kamarai bizottságokban ugyanis már nem csak földhasználók vettek részt. És hozzáteszem: nagyrészt megbízható, Fidesz-közeli emberek kerültek ide.

Lényegében az agrárkamara innen kezdve kezében tartotta az egy-egy települést érintő földadásvételi szerződések elbírálásának jogát, ami az eredeti kormányzati ígéretek szerint a helyi közösségé kellett volna hogy legyen. Mivel a megszabott határidőig nem tudtak megalakulni a helyi földbizottságok, a földforgalmi törvény értelmében szerepüket az agrárkamara vette át, de a jogszabály arról nem szól, hogy az ideiglenesség négy napot vagy négy évet jelent-e. Mint látjuk, az utóbbi történt.

A kormány szándéka most az, hogy végül az átmeneti jelleg helyett a helyi földbizottságok, a helyi közösség döntési jogkörét véglegesen átvegye az agrárkamara. Számunkra egyértelmű, hogy pártatlan társadalmi kontrollról így nem lehet szó a helyi földpiac felett.

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara ma antidemokratikusan, politikai összefonódások mentén működik, ezért nem alkalmas a gazdálkodók érdekeinek képviseletére; gyakorlatilag törvényalkotói szerepet töltve be egyeduralkodója lett a hazai mezőgazdaság alakításának. Ellensúlya nincs, csak jól látható hatalomvágya és szándéka pénzforrások maga felé terelésére. Ha a kormánypárti képviselőtársaim megszavazzák ezt a módosítást, egy politikailag elfogult, a helyi közösség jogköreit bitoroló intézmény jött létre.

Mit tenne az LMP e törvény elfogadása helyett rövid és középtávon? A fenntarthatóság alapelve azt diktálja számunkra, hogy a vidék, a helyi közösségek és gazdálkodó családok érdekében az európai gyakorlatot és saját hazai tradícióinknak is megfelelő családi gazdasági és szövetkezeti modellt kövessük. A XXI. század kihívásainak megfelelni képes, élhető vidék megteremtéséhez olyan átfogó vidék- és agrárpolitikai intézményekre van szükség, amelyek a hangsúlyt a természeti erőforrások közérdekű védelmére és a helyi közösségek autonómiájára helyezik.

Az európai uniós tagállamok már korábban is alkalmazták a helyi közösségek bevonását a földszerzési eljárásba; ezeket a példákat tanulmányozni kell. A helyi földbizottságok mint új intézmény felállításának eredeti célkitűzéséhez kell visszakanyarodni, amely az volt, hogy a helyi viszonyok és érdekek előtérbe kerülhessenek, és a hatóság által egyébként nem ismert szempontok is hangsúlyt kaphassanak.

Összefoglalóan: véleményünk szerint az osztrák helyi földbizottsági mintát alapul véve a helyi közösség bevonásával lehet elérni azt, hogy a föld tulajdonjogát ne spekulánsok és nagygazdák, hanem csak olyan személy szerezze meg, aki maga fog gazdálkodni azon a területen.

Középtávon a vidéki fiatalok számára vonzóvá kell tenni a mezőgazdaságot. Ehhez egy sor intézkedés szükséges. Az agrárcéghálók, a jogi formákkal való ügyeskedés és az agrárium kifehérítése érdekében meg kell hozni a már régen beígért üzemszabályozási törvényt, tehát fontos lenne kimondani, hogy egy természetes személy ugyanazzal a tevékenységgel csak egyetlen jogi személyiséget képviselhessen. Ennek hatálybalépése 2014 óta húzódik az ellenérdekelt felek sokasága miatt.

A mezőgazdasági üzem fogalmának világos meghatározásának hiánya, hogy mi tekinthető olyan önálló technikai-gazdasági egységnek, amely egységes üzemvezetés alatt áll, melegágya a támogatások összeharácsolásának. Modern szellemű, a szövetkezésre nevelő közép- és felsőfokú agrároktatást kellene biztosítani a fiataloknak.

Olyan agrároktatási rendszerre van szükség, amely megtanít arra, hogy hogyan lehet alkalmazkodni a XXI. század kihívásaihoz az élelmiszer-gazdaságban. A vidék útja pedig nem a politikai kapcsolatokon, a zsákmányszerzésen és birtokkoncentráción keresztül vezet, ahogy önök ezt próbálják erőltetni, hanem a közérdek érvényesítésén, a fenntarthatóságon, a kis és közepes családi gazdaságokon, az ő önkéntes szövetkezéseiken és a magas szintű tudáson. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most van lehetőség kettőperces felszólalásokra. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok.Apáti István képviselő úr felszólalása következik. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. APÁTI ISTVÁN (független): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A Mi Hazánk Mozgalom álláspontja szerint ez a törvényjavaslat jelenlegi formájában teljességgel elfogadhatatlan. Növekvő sorrendben mondom az ezzel kapcsolatos ellenérveket. Egyrészt nagyon helytelen, hogy az agrárkamara súlya extrém mértékben növekszik, és a döntéshozatalt a korábbinál is nagyobb mértékben képesek akár politikailag motiváltan befolyásolni. Másrészt rendkívül helytelen, hogy a bíróságokat gyakorlatilag kiiktatják, a bíróságok szerepét jelentősen csökkentik azáltal, hogy érdemi jogorvoslatot a bíróság nem tud nyújtani, legfeljebb majd egy újabb eljárás indításában merül ki a bíróság mozgástere.Jelzem önök felé nagy tisztelettel, hogy akkor más törvényekhez kellett volna hozzányúlni, vagy másféleképpen kellene abba az irányba hatni, hogy a bíróságok ne csak azt vizsgálják, hogy adott személy 300 hektár mennyiségű vagy térmértékű földet, attól kevesebbet vagy attól többet tulajdonol vagy van a haszonbérletében. Hiszen azzal egyetértek, hogy a bíróságnak ez a fajta vizsgálati területe vagy vizsgálati hatóköre rendkívül szűk és félrevezető. Tehát valóban helytelen az, hogyha a bíróság vagy az eljáró bíró csak azt vizsgálja egy jogvitában, hogy egy adott személynek már 300 hektár földje vane avagy nincs. Viszont más törvények módosításával el lehetne érni ezt a célt, és akkor nem kellene gyakorlatilag kiherélni a bíróságok ilyen értelmű mozgásterét.

De a legcsodálatosabb, persze ezt ironikusan vagy cinikusan mondom, legveszélyesebb, legveszedelmesebb a 24. § (4) bekezdése, tisztelt képviselőtársaim, amit itt már többen érintettek. Én ebbe szeretnék mélyebben, kicsit gyakorlatiasabban is, a vitát egy kicsit gyakorlatiasabbra fordítva belemenni.

A földérték meghatározása: mesélhetünk egymásnak, mondhatunk egymásnak szép fogalmakat, de gyakorlatilag állami árszabályozásról van szó. Én most úgy érzékelem szóbeli egyeztetések alapján, hogy önökben van hajlandóság pozitív irányba elmozdulni, és képesek feladni a (4) bekezdésben foglalt eredeti álláspontjukat. Az nagyon jó, ha így van, de azért természetesen várjuk meg még a vita, illetőleg a módosító indítványok elbírálásának menetét, hiszen az, hogy a forgalmiérték-becslést gyakorlatilag kiiktatják az eredeti javaslat szerint, az teljességgel elfogadhatatlan, vérlázító, felháborító és döbbenetes.

Már abba bele sem akarok menni, hogy ha mondjuk, a lakóingatlanokkal kapcsolatban mernének bevezetni ilyen szabályokat, a forgalmiérték-becslést persze nem lehet összehasonlítani egy lakóingatlant termőfölddel, de ha egy kicsit távolabbi hasonlatot vagy példát akarok hozni, gondolják el, hogyha ott akarnánk kiiktatni vagy a parlament ott akarná megszüntetni a forgalmiérték-becslés szerepét.

Lehet, hogy közgazdászok vagy agrárközgazdászok számára világosabb az, ami ide le van írva, hogy hozamszámításon alapuló értékelési módszer. Csak néhány gyakorlati tényezőt hadd vessek föl! A föld hozama nyilván nem csak a föld minőségétől, aranykorona-értékétől függ. Egyszerűbb lett volna, ha azt írják le, az egy megfogható fogalom, hanem az alkalmazott technológiáktól, a gépesítettségtől, az alkalmazott vegyszerektől, a befektetett szaktudástól, számos tényezőtől függ. A hozamszámítást idehozza, aztán az erdő esetében pedig egy még bonyolultabb fogalmat alakítanak ki, ami gyakorlatilag erdőmérnököket vagy erdésztechnikusokat leszámítva az egyszerű erdőgazdálkodónak vagy erdőtulajdonosnak végképp követhetetlen.

Amit önök ide leírtak, az nemcsak nagyon nehezen betartható és gumifogalomként ide-oda értelmezhető nyilván a gazdaságilag potensebb fél javára, hanem gyakorlatilag majdnemhogy szakértők bevonását feltételezi a szerződéskötés folyamatába.

(13.00)

Kezdjük először, mondjuk, az erdővel, egy erdő értékének a meghatározásával! Hát, azért, hogy ott az erdőn milyen fafajok találhatóak, mennyi az erdő életkora, milyen fahasználatot írt elő az üzemtervben az erdőfelügyelőség, milyen az ipari- és tűzifaarány az erdőn belül, az mondjuk, a legszélesebb alku tárgyát kellene hogy képezze, ezt az alkufolyamatot engedni kellene az eladó és a vevő között. És milyen alapon fogja majd erre bárki azt mondani, hogy az adott vételár, az túlzóan magas? Hát, hogy lehet itt összehasonlítani, mondjuk, egy véghasználatos nemesnyarat, mondjuk, egy véghasználatos kocsányos vagy kocsánytalan tölggyel? Mert hogyha csak azt nézzük, mondjuk, egy keménylombos erdőnél véghasználat esetén, hogy hektáronként akár tízmilliókat is érhet, akkor az adott esetben félrevezető lehet, mondjuk, egy szántó vagy egy legelő árához képest, és egy, az erdőforgalmiérték-meghatározásban kevésbé jártas szereplő megtorpedózhat egy teljesen normális áron meghatározott vagy rögzített vételárú szerződést. De ugyanezt mondhatnám a szántóknál és a gyümölcsösöknél.

Három művelési ággal lesz nagyon nagy baj: a szántó, a gyümölcsös és az erdő művelési ágakkal. Majd bevonunk szakértőket a szerződéskötés folyamatába? Aztán jön egy másik szakértő, majd jön egy harmadik, aki vagy amelyik majd az első két szakértő szakvéleményében foglalt ellentmondásokat hivatott feloldani. Gyakorlatilag polgári peres eljárás nélkül egy kvázi polgári peres eljárást fogunk generálni, az amúgy is borzasztóan hosszú szerződéskötési folyamatot extrém mértékben elnyújtva. És higgyék el, ebben semmi túlzás nincs, semmi sarkítás. Gyakorlatilag már-már szakértőket kell majd bevonni ennél a három kiemelten fontos művelési ágnál annak a megállapítására, hogy az adott vételár túlzott mértékű, avagy teljes mértékben megfelel a terület valós értékének.

Vagy hány olyan tényező van egy szerződéskötési folyamatban, egy alkufolyamatban, amely nem is a föld értékétől, meg nem is a föld hozamától függ, tehát nemcsak az aranykorona-értéktől vagy a minőségétől, az alkalmazni kívánt technológiától, szaktudástól, vegyszerezéstől s a többi, hanem az eladó és a vevő személyes helyzetétől, akár gazdasági helyzetétől, akár pedig személyes, a mezőgazdasági pozíciójától teljesen független helyzetétől, hogy mennyire gyorsan akarja piacra dobni azt az adott területet, mennyire gyorsan van szüksége parázspénzre, készpénzre az egyéni élethelyzetéből adódóan. A föld fekvése, mondjuk, aszfaltozott úthoz való vagy onnan mért távolsága, birtokösszevonási céllal vagy birtokösszevonási cél vagy birtokegyesítési cél nélkül a vevő számára más szempontból fekszik kedvező helyen. Lehet, hogy mondjuk, az aranykorona-értéke alacsonyabb, de olyan jó a fekvése, olyan kedvezőek a fekvés által kínált szállítási útvonalak, hogy adott esetben érhet többet, mint egy nagyon nehezen megközelíthető helyen fekvő, de mondjuk, magasabba aranykorona-értékű föld.

Szóval, itt számos olyan gazdasági tényező, mezőgazdasági jellegű tényező és személyes tényező játszik szerepet, amely esetében azt mondom, hogy a forgalmiérték-becslést megszüntetni, kiiktatni, tiltani óriási hiba. Úgyhogy nagy tisztelettel arra buzdítom önöket, hogy ezt vegyék ki. Talán most  megint mondom  mutatkozik erre hajlandóság, de erre szeretnék ráerősíteni, hogy vegyék ki a norma szövegéből, mert ez egész komoly tiltakozást fog kiváltani, ugyanis gyakorlatilag az ár meghatározását az eladó és a vevő kezéből vagy kicsavarják, vagy jelentős mértékben csökkentik az eladónak és a vevőnek, a két legilletékesebb szereplőnek a lehetőségét, a mozgásterét az alkufolyamatban a vételár meghatározásánál.

Vagy hogy megint mondjak önöknek egy gyakorlati példát: ugye, egy körülbelül 4-5 vagy inkább 6 hónapos folyamat, alapesetben inkább fél évhez közelítő folyamat, míg a tulajdonjog-bejegyzés megtörténik  maradjunk az adásvételnél, és a cserébe akkor még bele sem mentünk. Nem mindegy, hogy mondjuk, a vételárat a szerződéskötéses folyamat végén fizetik ki, vagy adott esetben az eladó és a vevő úgy állapodnak meg, hogy már a szerződéskötéskor megtörténik a vételár kifizetése  ez akár egy több tíz százalékos alkupozíciót jelenthet a vevő, illetőleg az eladó oldalán, jellemzően, mondjuk, a vevő javára, hogy ő rögtön kifizeti a területnek a vételárát; szerződésbe foglalják, hogy ha elővásárlásra jogosult bejelentkezik, érvényes elfogadó nyilatkozatot tesz, vagy  egyszerűbben fogalmazva  leüti az elővásárlási jogát, él az elővásárlás jogával, akkor majd az eredeti vevő által már korábban kifizetett vételárat és ügyvédi költséget ügyvédi letétbe helyezi, ezáltal biztosítandó azt, hogy az eredeti vevő által kifizetett vételár ne vesszen kárba, és az elővásárlásra jogosult, aki a sorrendben előrébb helyezkedik el, az ilyen módon élhessen ennek az elfogadó nyilatkozatnak a megtételével az elővásárlási jogával. A vételár megfizetésének az időpontja is jelenthet egy olyan, vételárat befolyásoló tényezőt, amelyet eszerint, mivel az kívül esik a hozamszámítás hatókörén, majd figyelmen kívül kell hagyni. Tehát számos érv szól amellett, hogy ezt a (4) bekezdést alapvetően meg kell változtatni.

Vagy hadd kérdezzek önöktől nagy tisztelettel valamit, és akár az államtitkár úrtól, akár bármelyik más, jelen lévő kormánypárti szereplőtől egyenes választ várnék erre, mert hozzáteszem, hogy szóbeli elbeszélésekre tudok hagyatkozni akkor, amikor majd most társadalmi kapcsolatokat fogok említeni, de Bács-Kiskun megyei és Bács-Kiskun megyéhez közeli társadalmi kapcsolataimon keresztül tudomásomra jutott információk alapján Kecskemét környékén legalább 3 ezer hektárnyi gyümölcsültetvényt kívánnak létrehozni különböző gyümölcsfajtákból  3 ezer hektárnyit, tisztelt képviselőtársaim! , és állítólag ennek a tervezett beruházásnak a környékén Matolcsy György matat. Hát, jelzem, hogy ha ez igaz  nem vádaskodok, kérdezek , akkor ne nagyon matasson a jegybankelnök úr Kecskemét környékén. És esetleg nem arra megye ki a játék vajon, hogy az amúgy nagyon nagy költségen, nagyon nagy kivitelezési költségen létrehozható gyümölcsültetvényekhez szükséges földvásárláshoz a vételárakat önök le akarják szorítani? Ugyanis egy intenzív gyümölcsültetvény egy hektárja testvérek között is 12-15 millió forint, profi jéghálós jégvédelmet feltételezve, a föld vételára nélkül, tehát a 12-15 milliós kivitelezési költséghez, hektáronként kivitelezési költséghez még hozzá kell számítani adott esetben a föld vételárát, amely az én ismereteim szerint Kecskemét környékén nem éppen a, mondjuk, Csenger közeli egy-másfél milliós szántóhektáronkénti árak, hanem azok jóval magasabbak, jó eséllyel szántóföldet szeretnének gyümölcsművelési ággá tenni.

Kérdezném tehát, hogy ennek a társadalmi kapcsolatokon keresztül tudomásomra jutott információnak vane az önök legjobb tudomása szerint bármifajta valóságalapja. Mert hogyha van, akkor az súlyos kérdéseket vet fel. Az előbb elmondottak alapján a 3 ezer hektár kivitelezési költsége 30 és 45 milliárd forint közötti összeg, plusz ezen felül a szükséges föld vételára. Mert hogyha igaz, hogy Matolcsy Györgynek és Fidesz-prominenseknek ebben bármilyen szerepe van, akkor…  hát, akkor legalábbis Bács-Kiskun megyében a következő parasztfelkelést nagyjából beárazhatják, mert azért egy 3 ezer hektárnyi területnek az áron alul való felvásárlását nem fogja a helyi közösség sem olyan könnyedén benyelni.

Vagy  ismét kérdezek, nem vádaskodok, kérdezek  itt a kisajátítások kérdése mintha kimaradt volna ebből a normaszövegből, és itt az embernek a fejében elindulnak a hangyák, próbálja használni a józan paraszti eszét, ugye, bejelentették, hogy Debrecenben hamarosan BMW-gyárat fognak létrehozni. Az nagyon jó, tehát hogyha ez sok ezer munkahelyet hoz létre évtizedeken keresztül, természetesen nincs ellenünkre, de ehhez termőföldeket kell felvásárolni. Vajon nem lehete köze a 6-8 millió per hektár áron rebesgetett termőföldvásárlások esetén, ami az üzem létrehozásához szükséges, a vételárak leszorításának ehhez a javaslathoz?

Kérdezem önöket nagy tisztelettel, mert az elmúlt nyolc és fél évet ismerve  tisztelet a kivételnek, akinek nem inge, ne vegye magára  azért rendkívül gyanúsak ezek a fajta hadmozdulatok, és adott esetben lehet, hogy még a javaslat beterjesztői sem tudnak feltétlenül mindenről. Én tehát egy szóval sem mondom azt, hogy ez mindenki részéről egy előre kitervelt folyamat, adott esetben lehet, hogy az önök jó szándékát is felhasználják az önök pártcsaládján vagy politikai közösségén belül jóval befolyásosabb szereplők. Hiszen azt azért nagyon-nagyon nem szeretnénk, hogy akár kisajátítások esetén, ahol mondjuk, már 68 millió forintot is érne egy hektárnyi szántóföld, azt erre a 24. § (4) bekezdésre hivatkozással majd töredékére szorítanák le, mert a folyamat megint ellenkező irányú, tehát megint pont az ellenkezőjét csinálják annak, mint amit kellene, mert nem arról van szó, hogy a kelet-magyarországi, a jelenlegi Románia és Ukrajna határához közeli alacsony árakat húznák fel a közép- és nyugat-magyarországi szintre, hanem pont fordítva: a magasabb árakat szeretnék ezáltal jelentősen csökkenteni  megint mondom nagy türelemmel: hogyha ez a normaszöveg így marad, amennyiben ez módosul, természetesen akkor ez a kritika enyhül vagy adott esetben megszűnik.

És még egy gondolat: ha már itt az állami meg a hatósági árszabályozás  mert ez jelenleg az, akármit is beszélünk  gondolata felmerült önökben, akkor tessék már nekem megmondani, hogy miért nem avatkoznak be ilyen elképesztő lendülettel és halált megvető bátorsággal a felvásárlási árakba!

(13.10)

Amikor arról beszélünk, hogy 14 forint a léalma ára, amikor arról beszélünk, hogy az idén katasztrofális helyzetben volt a gyümölcságazat döntő többsége, akkor azt mondják, hogy micsoda eretnek gondolat itt az uniós kötelezettségek meg egyebek közepette, meg azok figyelembevételével bármifajta hatósági vagy állami árszabályozásról beszélni.

Úgy látszik, hogy ami működne vagy legalábbis amit megkísérelnek az egyik oldalon, az hirtelen lehetetlenné válik egyébként a másik oldalon; mert nem akarok véletlenül se a demagógia talajára lépni, de azért az mégiscsak vérlázító, tisztelt képviselőtársaim, hogy odahaza, Szatmárban az első osztályú, meg osztályon felüli minőségű almát a termelők jó része a Szamos-partra borítja ki, jó esetben el tudja adni talán 50 forintért, olyat, amit Pesten látni se lehet. Pesten azt a lomot, amit mi szégyellünk beletenni a konténerbe meg a ládába, 300-400 forintos kilónkénti áron adják, amit tőlünk 50 forintért sem akarnak megvenni.

Inkább ezzel kellene foglalkozni, mintsem ilyen érdekes jogszabályokat alkotni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló Ander Balázs képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd tegyem itt teljesen egyértelművé a Jobbik frakciójának álláspontját ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatosan. A Mezőgazdasági bizottság alelnöke, Magyar Zoltán képviselőtársam, aki most otthon betegen fekszik, ezt írta a közleményében: „Amennyiben a jelenlegi formájában megy át a parlamentben a javaslat, a Fidesz földesúri rendszere korlátlan hatalomra tesz szert a magyar vidéken.”Azt hiszem, hogy nagyon világos, nagyon tiszta beszéd. Azzal kapcsolatosan, amit az előbb itt hallottunk, hogy esetleg valamely kormányzati nagyparazita áll az egész szervezet mögött, és önök jószándékúan tulajdonképpen csak a nevüket adják ehhez, nem is gyanítják, hogy mi van a háttérben, ebbe én nem akarok most belemenni. Az a helyzet, hogy olyan mélyenszántó agrárismeretekkel én nem rendelkezem, mint Magyar Zoltán képviselőtársam, viszont vidéken élek, és látom azt, hogy mivé lett a vidék az elmúlt évtizedekben.

Akkor egy kis empirikus tapasztalati csokrot hadd tárjak már tisztelt kormánypárti képviselőtársaim elé, ugyanis én azt nagyon tisztelem, nagyon tetszik, amikor azt mondja, mondjuk, Győrffy Balázs képviselőtársam, hogy bizony, a földforgalmi visszaéléseket meg kell akadályozni. Ez így van. De így történt ez az elmúlt néhány évben, képviselőtársaim? Akkor szűkebb pátriámra, Somogyországra hadd utaljak, és hadd hozzak onnét néhány példát! Itt fordulhatott elő az a gyalázat, hogy egy német cég 8 ezer hektárnyi területet bérelhetett hektáronként mindössze 10 forintért 99 évre, egyébként úgy, hogy az innét befolyó földalapú támogatás körülbelül egymillió euró.

Mondom a következőt: az önök elszámoltatási biztosa volt az egyébként, aki most országgyűlési képviselő lett, Budai úr, akinek bizony  így írta a sajtó  megremegett a keze, amikor el kellett volna számoltatni azt az olasz divatmágnást, divatmogult, aki ott Dél-Somogyban szedett össze 6-7-8 ezer hektárnyi földet, úgy, hogy meg kell nézni, hogy azok a települések, amelyek ott vannak a környéken, milyen nyomorba süppedtek. Azok az emberek, akik ott élnek, a rendszerváltás előtt  benne egyébként az ottani cigányság is  becsülettel dolgoztak, amikor ez oda betette a lábát, a munkahelyeiket elveszítették, és azt a társadalmi katasztrófahelyzetet, amit ez okozott, a magyar embereknek, a magyar államnak kell végső soron megfizetni.

Önök ezzel a helyzettel sem kezdtek semmit. Nem kezdenek azzal se semmit, hogy ezen az irtózatosan nagy latifundiumon tulajdonképpen embert nem akar foglalkoztatni, meg kell nézni, hányan dolgoznak ott hivatalosan: nagyon-nagyon kevesen. De még egyszer mondom: ezeket az inaktív embereket vagy inaktívvá tett embereket valakinek, a magyar államnak el kell tartania.

Aztán sorolhatjuk még a borzasztóbbnál borzasztóbb példákat. Itt volt a földárverések rendszere, amelyre oly előszeretettel szoktak hivatkozni. Hogyan fordulhat elő, hogy mondjuk, egy kérges tenyerű kisgazda 400 millió forintért vásárol egybefüggő 200 hektáros területet, és kinek akarják kormánypárti képviselőtársaim beadni azt, hogy ez egy valóban kisgazda ember volt? A fenéket, szó nincs ilyesmiről!

Összességében, amit csak Somogy megyében elárvereztek, ez a 10 ezer hektár, ez után befolyt ott körülbelül 12 milliárd forint, ennek az egyharmadát, tehát 4 milliárd forintnyi összeget tíz nagy érdekeltség pengette ki, köztük egyébként az a Benetton-família is, amelynek a tagjai körülbelül egymilliárd forint összegben vásárolhattak földet Dél- és Belső-Somogyban.

Akkor megint óriási az a disszonancia, ami itt a szent szöveg és a megfigyelhető magyar rögvalóság között megnyilvánul. Én ezt tárom önök elé, mert még egyszer mondom: ami ebben a törvényjavaslatban sok esetben olvasható, azzal teljes mértékben egyet tudnánk érteni, vagy azzal, amit itt Győrffy Balázs elmondott. Egyetértünk, támogatjuk elviekben, csak a gyakorlat nem így működik önöknél, tisztelt képviselőtársaim.

Még egy példa: Lábod község, szintén Dél-Somogy. Kipattintottuk a botrányt, ott egy olasz birtokos szeretett volna egy 100 hektáros táblát megszerezni. Közbelépett a magyar állam, megvásárolta az NFA 135 millió forintért, aztán az egyik csókos cimborának el is adták némi kis árengedménnyel, összességében olyan 60 millió forinttal kevesebbért. Akkor hogy van ez?! Tehát a cimborák, azok kapnak? Itt az egyik tagról van egyébként szó, aminek a piaci értéke 80 millió forint lett volna, 20 millió forintért továbbadták. 75 százalékos árengedmény! Melyik magyar ember az, aki hogyha nem rendelkezik jó kapcsolatokkal a Fidesz-KDNP felé, akkor 75 százalékos, 60 millió forintos árengedményben részesülhet? Szóval ne vicceljünk!

Jön a következő példa. 2014. június 17-én mintegy 67 millió forintot fizetett ki az NFA 24 hektár területért, egy 30 hektáros osztatlan közös földbirtokból, aminek az összaranykorona-értéke 103 aranykorona volt. Tehát 67 millió forintért megvettek ebből 24 hektárnyi területet  82 aranykoronás területről van egyébként szó összességében , tehát hektáronként majdnem 3 millió forintot fizettek ezért a területért.

Vizsgálódjunk, hogy kié volt ez a föld? Megnézzük? Meg fogjuk nézni, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim! Meg fogjuk nézni, hogy önök kitől vették meg hektáronként majdnem 3 millió forintért ezt a földet, úgy, hogy amikor ugyanabban a tagban, abban az osztatlan közös földben lévő birtokot el akarja adni, mondjuk, egy egyszerű átlag magyar falusi ember, akkor őneki az a válasz jön az NFA-tól, hadd idézzem: „Sajnálattal tájékoztatom, hogy az NFA-nak nem áll módjában megvásárolni a fent megjelölt ingatlant, tekintettel arra, hogy annak gazdaságos hasznosítására a jelenlegi jogszabályi keretek között nincs lehetősége.

Így a magyar állam tulajdonába kerülése sem indokolt. Javaslom, hogy az ingatlan értékesítését a termőföldpiacon próbálja meg.” Egy nyolcvan-egynéhány éves idős ember, akit a kommunisták meggyötörtek, akinek a kommunisták annak idején elvették a földjét, és ezzel az osztatlan közösben lévő földdarabbal szúrták ki a szemét, tulajdonképpen kárpótlás formájában  ezt a választ adják neki.

A másiktól pedig, még egyszer mondom, majdnem hektáronként 3 millió forintért megvásárolják. Vizsgálódjunk? (Dr. Fazekas Sándor: Nyugodtan!) Belemenjünk a részletekbe? Bele fogunk menni, még egyszer mondom, és ezért ne kérjék önök tőlünk azt, hogy ne legyenek fenntartásaink, ne legyen gyanúnk egy-egy ilyen törvényjavaslat kapcsán, amikor idehozzák elénk, és nekünk erről dönteni kell, mert akkor jön a vád, hogy igen, lám-lám, a Jobbik is milyen demagóg, nem bízik a kormányban, és mindenben csak a rosszat keressük. Ez nincs így!

A tapasztalatokról számolunk be, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, arról, hogy mondjuk, akkor szűkebb pátriám, Somogyország a latinamerikanizálódás felé tart, sőt már javában abba süppedt, halmozottan hátrányos helyzetűvé nyomorították, egy óriási és összefüggő gettótérséggé válik az egész, ahonnét, aki teheti, az menekül. Ez a helyzet.

Tanítottam  még egyszer mondom, nem vagyok az agrárium szakértője, de ott élek és elég fölmennem, mondjuk, a Facebookra, végigpörgetni és megnézni a volt tanítványoknak a sorát, kint van, kint van, kint van, kint van, mert menekülnek a falvakból és nem kalandvágyból, nem azért, amit önök itt mondanak, hanem azért, mert megélhetés, népességmegtartó erő ezekben a falvakban nincsen.

(13.20)

Nem csodálkozunk. Tehát ha valaki fentről tekint erre a tájra, úgy, ahogy tette azt egyébként a komcsi Czinege, aki felénk járt vadászni, Kaszóba, és helikopterről lövöldözte a szarvasokat, az így viszonyul Somogyhoz is, annak a déli részéhez. Mi viszont ezt nem vagyunk hajlandóak elfogadni. Azt mondjuk, igen, hogy ha a nemzet egy tölgy, akkor ennek a tölgynek a gyökérzete a vidék. Ezt a gyökérzetet viszont férgek rágják. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló a Fidesz képviselőcsoportjából Fazekas Sándor képviselő úr. Parancsoljon!

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Hasznosnak és fontosnak tartom azt a törvényjavaslatot, amely most előttünk van. Meggyőződésem, hogy aktuális is a földforgalmi törvény módosítása. Öt év tapasztalat már rendelkezésünkre áll, és elmondhatjuk azt, hogy a földforgalmi törvény jó, bevált, és azokat a célokat, amelyeket annak idején a nemzeti ügyek kormánya kitűzött, hogy a gazdákat segítse, hogy a termelőket segítse, nagyrészt sikerült elérni. Ez onnan is látható, hogy a földtörvény, a földforgalmi törvény egészéhez képest csak bizonyos részekhez, fontos, bár kis részekhez kell hozzányúlni. Összességében tehát a tervezet is jó, és szolgálja azt a célt, hogy a magyar termőföld védelmét elsősorban a termelőkre, a földművesekre, a magyar gazdákra, az ő szervezeteikre kell bízni, ők igazán oda tudnak figyelni arra, hogy ki az, aki földtulajdonhoz jut, és ténylegesen gazdálkodni akar. Az, hogy a helyi földbizottság külön jogosítványokat kap, szerintem azért is hasznos, mert ezáltal a gazdák önkormányzata tényleges beleszólási jogot nyer, bármennyire is fáj ez bizonyos magyarországi gazdaellenes erőknek, földművesellenes erőknek.A nemzeti ügyek kormánya tehát bátran felvállalta azt, hogy a gazdákra, a gazdák szervezeteire, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarára bízza a földdel kapcsolatos állásfoglalásokat. A kormányhivatalhoz lehet fordulni az új eljárási rendben, és a bíróság is új eljárásra utasíthat ebben az esetben. Megértem, hogy nyilván ellenzéki oldalról ez támadási pont, az ellenzék az egész földtörvényt támadta annak idején, de ez nem egy szokványos hatósági eljárás. Egyetértek azzal, hogy a föld egy egészen különleges nemzeti kincs, amelyre külön eljárásokat kell kidolgozni. Ezért is támogatja a helyben lakó gazdákat, illetve az ő bizottságaikat a jogszabály. A részletes feladatkör-meghatározás pedig segíti az eligazodást a teendőkben. Illeszkedik mindez a kormány politikájához, amely egyébként nem változott 2010 óta. Gazdabarát megoldásnak tekinthető egy gazdabarát kormány és a gazdabarát Fidesz-KDNP-frakció részéről is.

Elhangzottak itt kritikák is. A „Földet a gazdáknak!” programot is ezek a szabályozások tették lehetővé.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ellenzéki Képviselőtársak! Az elhangzottakra azért szeretnék olyan szinten reagálni, hogy nyilván önök is olvasnak újságot, láttak földárveréseket is, tehát amikor kritizálják a földértékesítést, fel kell hívni a figyelmet arra, hogy nyilvánosan, közjegyző előtt történtek ezek az értékesítések. Ott mutyiról, különböző konspiratív dolgokról szó nem lehetett. Ezt garantálta az eljárás, illetve az, hogy összesen 33 ezer gazda jutott földekhez az elmúlt években.

Azt az agrárközéposztályt igyekszik erősíteni ezáltal is a kormányzat, amely a magyar vidék, társadalom gerincét alkotja. Tehát 33 ezer földműves, az összes földműves egyharmada, ez mutatja azt, hogy ehhez hasonló program soha nem volt. Az állattartó telepek pedig továbbra is támogatásban részesülnek. Ez a korrekció más ágazatok érdekeit is méltányolja, de összességében a szabályozás szelleme, annak a felfogása nem fog változni.

Néhány hozzászóláshoz szeretnék kommentárt fűzni. Steinmetz Ádám részéről, meggyőződésem, hogy korrekt volt a hozzászólás, és örülök, hogy most a Jobbik nem kolompol, mint a földtörvény elfogadása idején, ahol példátlan rendzavarásnak lehettünk itt a tanúi, bár hozzátartozik, hogy Apáti és Ander Balázs kiabáló, demagóg hozzászólása a régi mederbe illeszkedik, hetet-havat összehordtak összefüggés nélkül. (Dr. Apáti István: Hihetetlen! Hihetetlen!) Én ezzel nem kívánok részletekbe menően foglalkozni. Szerintem amit önök mondtak, arról a magyar vidék döntött, Somogy megye is döntött  nem tudom, ön mit mutogat itt a teremben , döntött erről a magyar vidék, amikor önöknek nem szavazott bizalmat egyetlen vidéki körzetben sem. (Dr. Varga-Damm Andrea: Csalás!) Nyilván ez nem véletlen, és a magyar gazdák sem álltak önök mellé, mert akkor az egyéni körzetekben máshogy szerepeltek volna. (Ander Balázs: Claessens nem támogatott!) Hozzátartozik az is, hogy a lábodi kérdésben, Ander képviselő úr, szándékosan valótlanságokat állít, tudomásom szerint már többször részletes tájékoztatásban részesült a konkrét ügyet illetően.

Steinmetz Ádám hozzászólásával összefüggésben nekem meggyőződésem, hogy az új agrárkamara létrehozása nem egyfajta kényszer volt a gazdák részére  hogy abban mindenkinek tagnak kell lenni, az élelmiszer-gazdaság szereplőinek is , hanem egy olyan igény teljesítése, amely már évtizedek óta megfogalmazódott, hogy a magyar gazdatársadalomnak egy erős érdekképviseleti szervező struktúrára van szüksége, egy olyan szervezetre, amely képes összegyűjteni az elképzeléseket, az érdekérvényesítő erőt, és ezáltal a magyar gazdasági életben, a törvényhozásban is kellő súllyal tud megjelenni a magyar vidék, a magyar földműves-társadalom. Ezért egy óriási előrelépés az, hogy ez az egységes kamara létrejött. Hogy ennek a működésével kapcsolatban vannak javaslatok, kritikák fogalmazódnak meg, elképzelések, szerintem természetes. Nyilván a kamarának is alkalmazkodnia kell a folyamatosan változó gazdasági, politikai környezethez, de ez meg is történik. Nekem meggyőződésem, hogy a gazdák igénye teljesült ezáltal is. Ez a mostani törvényjavaslat is, amely szerintem kifejezetten hasznos, a termelők, a gazdák védelmét szolgálja.

Vadai Ágnes képviselő asszony totális ellenőrzésről és megfélemlítésről beszél. Szerintem ez erős túlzás, tisztelt képviselő asszony, biztos a saját félelmeivel küszködik, és azokat vetíti ki itt a teremben, ami a pártjának a szerény százalékos szereplésével van összefüggésben.

Tisztelt Képviselő Asszony! Alig hiszem, hogy itt Magyarországon azt az ezres nagyságrendű földbizottságot bárki képes lenne megfélemlíteni vagy totális ellenőrzés alá vonni. Nincs is ilyen szándék, nem tudom, hogy ezt ön honnan veszi. De az kétségtelen, hogy ez a gazdaellenes és gazdákat lebecsülő hozzáállás  amely, úgy látom, abban is megnyilvánul, hogy mintha Vadai Ágnes képviselő asszony elhagyta volna a termet, most nem látom itt  azért ismert a magyar gazdák előtt. A Demokratikus Koalíció sem tudott egyetlen vidéki körzetben sem nyerni. Itt nemcsak a kamarai választásra gondolok, hanem az egyéni körzetekben sem tudott nyerni. (Gréczy Zsolt: Egy zsák krumpliba került nektek a szavazat!) Az önök agrárfelfogását vagy annak a hiányát, amit most itt valami (Zaj.  Az elnök csenget.) kommentár formájában próbálnak pótolni, a magyar gazdák ismerik, és erről véleményt is mondtak.

Ami az Ángyán-jelentést illeti, árverési eredményeket taglal ez a jelentés, nem a tényleges tulajdonszerzést  erre nyomatékosan szeretném felhívni a figyelmet , ugyanis a tényleges tulajdonos nyilván az is lehet, aki az árverésen jogosultságot nyer, az is lehet, aki elővásárlási joggal rendelkezik, tehát ez csak a telekkönyvi adatok ismeretében értelmezhető. Egyébként meggyőződésem, hogy a magyar vidék, a magyar gazdatársadalom ezt a földhöz jutási formát elfogadta. Látható azon, hogy 33 ezren éltek a földvásárlás lehetőségével, egyébként a DK, az LMP és a Jobbik támogatói is.

Tisztelt Országgyűlés! Még annyit a Vadai Ágnes által elmondottakhoz, hogy ki ártott a magyar vidéknek és ki nem: nekem meggyőződésem, hogy a nemzeti ügyek kormánya volt az elmúlt évtizedekben az egyetlen, amely ténylegesen eredményesen dolgozott a magyar vidékért, a magyar mezőgazdaságért. Ez mérhető számokban is, bármennyire is kellemetlen, önök szoktak ilyen számokat kérdezgetni, hiszen talpra állt a magyar vidék, a magyar mezőgazdaság erősödött, 70 ezer új munkahely jött létre, miközben a mezőgazdaság technikai ellátottsága növekedett, fejlődött, és másfélszeresére nőtt a magyar mezőgazdaság kibocsátása, miközben a DK által, az MSZP által adott miniszterelnök idején folyamatos volt a hanyatlás és a csökkenés.

Schmuck Erzsébet képviselő asszony is megnyilvánult itt a vita folyamán. Nyilván mindenki tudja, hogy Schmuck Erzsébet Gyurcsány Ferenc államtitkár-helyettese volt, a Gyurcsány-kormány munkáját segítette annak idején (Schmuck Erzsébet: Nem igaz! Nem úgy van!), illetve az MSZP-kormány munkáját. Ha nem úgy volt, akkor elnézést kérek, de az MSZP-kormány idején volt helyettes államtitkár az életrajza szerint. (Schmuck Erzsébet: Majd elmondom, hogy volt!) Tisztelt Schmuck Erzsébet, akárhol is volt ön az MSZP-s időszakban, azt azért el kell mondani, hogy a magyar gazdák az LMP gazdasági programját és a Sallai Róbert Benedek által képviselt irányvonalat mintha nem támogatták volna, pedig Sallai Róbert Benedek még a Jobbikkal is együtt kampányolt a körzetben, ahol indult azért, hogy a parlamentbe kerüljön vagy ő, vagy az általa támogatott jobbikos.

(13.30)

Tehát én azt javaslom, hogy Schmuck Erzsébetnek érdemes visszavenni egy kicsit itt a hangerőből, mert azt a felfogást a magyar vidékről egyébként, amit ő közvetít, lehet, hogy sokan támogatják, de hogy a magyar gazdák nem, az egyértelmű. Erre van egy mérhető adat, a legutóbbi parlamenti választás.

Tisztelt Országgyűlés! Minderre tekintettel én tehát azt javaslom, hogy az előterjesztést, amelynek a célja az, hogy a magyar gazdák földszerzését segítse, erősítse a gazdák szerepét a földbizottságok által is, a tisztelt Országgyűlés támogassa.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Jakab István alelnök úr következik felszólalásra. Parancsoljon, alelnök úr!

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Én először arra gondoltam, hogy külön-külön megpróbálok mindenkinek reagálni a felszólalására, de nem teszem, eltekintek tőle, inkább témakörönként. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamaráról szóló törvényt, azt gondolom, rég elfogadtuk, és a kamara igazolta a létjogosultságát, igazolta azt, hogy küldetésének tökéletesen megfelel. Egy. Természetesen fejlődési lehetőség és szükségszerűség adott, és kell is hogy változzon.

De azért egy dolgot elfelejtettek, kedves képviselőtársaim, méghozzá azt, hogy ez a kamara az egész magyar agrár-élelmiszer gazdaságot átfogja úgy, hogy Brüsszelben akkreditált 17 szakmai szervezet csatlakozott a kamarához a választások során, plusz még kettő, tehát összesen 19 szervezet fogott össze. Az egész magyar agrár-élelmiszer gazdaság és az egész magyar vidék. Lehet, hogy ez egy kicsit szomorú azok számára, akik másként gondolják a jövőt, de ez szívük joga, ahogy gondolják.

Másik kérdés, most már közelítve a problémákhoz. Kérem szépen, igen, az élethez igazítottuk a törvényt, ezért nyújtottuk be a javaslatot. Az élethez igazítottuk, tehát ha az gond, hogy mi igenis arra törekszünk, hogy a birtokviszonyok átláthatóak legyenek, hogy a spekulatív földszerzést megakadályozzuk, hogy üzletszerű művelés alatt álló, élet- és versenyképes gazdaságok, életképes birtoktestek jöjjenek létre, ha ez bűn, akkor természetesen vállaljuk. Ha a helyi gazdálkodói közösség érdekeinek érvényesítését akarjuk, ha ez bűn, akkor azt is vállaljuk, és sorolhatnám.

Visszatérve a bizottságokra. Borzasztóan fáj önöknek az, hogy 12 ezer területi agrárgazdasági bizottsági tag dolgozik ma Magyarországon. Borzasztóan fáj önöknek az, hogy 28 ezer helyi szervezet működik. Borzasztóan fáj önöknek az, hogy szakmailag megalapozott háttérrel dolgoznak, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara jogászai segítik a munkájukat. Borzasztóan fáj önöknek az, hogy ezek az emberek a helyi viszonyokat jól ismerik, és aszerint kívánnak dönteni, mert ezért támadják a bizottságot. Azért szeretném jelezni önök felé, hogy gyakorlatilag a bizottság ülése teljes mértékben nyitott, minden érintett fél számára. Interneten közzéteszik a helyét, az időpontját. Teljes körű transzparencia van. Nem értjük, hogy mi a gond.

A földárak tekintetében igen, kell róla beszélni. Tudják miért? És tudják, miért kerül be? Tőlem tudják meg. Nem én voltam a javaslattevő, de egyetértettem azzal, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozni kell. Azért, kedves képviselőtársaim, mert ha egy adott település határában valaki kinéz magának egy ingatlant, és teljesen mindegy, mibe kerül, azt megvásárolja, mondjuk, felnyomja 30 ezer forintra hektáronként, és ugyanazon a településen 3 ezer forint egy hektár föld… A gazda mit akar? Élni akar, boldogulni, kiegészíteni a birtokát, működőképessé tenni nemcsak ma, hanem hosszabb távon. Ehhez neki nyilván növelni kell a birtokot. Bármennyire mondja képviselőtársam, hogy itt nem lehet növelni, igen, növelni kell. Ha a világ tendenciáit nézik  önök mindig nézik a nemzetközi összefüggéseket , szíveskedjenek megnézni, hogy Európában, szíveskedjenek megnézni, hogy a világban hogyan alakulnak a birtokméretek. Nem azt mondjuk, hogy óriásbirtokok kellenek. Persze meg kellene egyezniük Vadai képviselőtársammal, mert egyikőjük a nagybirtokot félti, a másikójuk pedig úgy dönt, hogy a kisebb birtokokat és kisgazdaságokat kell előtérbe helyezni. Döntsék már el, hogy mégis akkor milyen álláspontot alakítanak ki! (Dr. Vadai Ágnes: Külön pártban ülünk! Nem tűnt fel? Helló!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Visszatérve, a helyzet az, hogy a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara képes volt összefogni a vidéket, képes volt konszenzust teremteni a szakmai szervezetek között, és mint ahogy Apáti képviselőtársam említette, igen, nagyon fontos dolog az, hogy a földárakban olyan megoldást találjunk, ahol az élethivatás-szerűen gazdálkodni akaró magyar gazda a településen, a fiatal gazdák a településen ki tudják a birtokaikat egészíteni.

És valahol itt korlátot kell szabni, mert a befektetői tőke, a kincsképzés vagy pedig a gazdálkodni akaró ember között óriási különbség van. Ezt akár elfogadják, akár nem, ez attól még tény marad. Ezért mondom, kedves képviselőtársaim, lehet róla vitatkozni, kell is róla vitatkozni. Találjuk meg a legjobb megoldást, mert meg lehet találni, meggyőződésem. Itt van önök előtt.

Visszatérve, én azt gondolom, az a meggyőződésem, hogy ezek a módosítások  és sorolhatnám itt az élethez igazítást azzal, hogy ha valaki éppenséggel szarvasmarha-tenyésztő gazda, és mondjuk, a szőlőterületet kívánja felvásárolni a szarvasmarhára való hivatkozással… Életszerű, hogy a kertész vásárolhasson? Életszerű az, hogy a tevékenységéhez igazodóan tudjon földet vásárolni? Igen. A termőföld kincsképzésszerepét csökkenteni akarjuk. A gazdálkodó jusson hozzá.

Tisztelt Képviselőtársaim! Felelősek vagyunk azért, hogy milyen birtokpolitika lesz Magyarországon. Felelősek vagyunk azért, hogy mennyire tudunk olyan rendszert kialakítani, ahol képesek vagyunk a magyar vidék életképességét megtartani, sőt az emberek életminőségét javítani. Nagyon fontos az, hogy szervezett keretek között működjünk. Azt viszont gondolják végig, hogy ma a vidék egységes, együtt van. Ma a szakmai szervezeteket kérdezzék meg, vizsgálják meg, nézzék meg, hogy az egyes szakmai szervezetek hogyan tesznek javaslatot, hogyan működnek együtt. Ez a nemzeti agrárgazdasági kamarák keretein belül zajlik.

Lehet a Magosz elnökét szidni, minden további nélkül, csak tudják, az a helyzet, hogy én ezt közel három évtizede csinálom, és nem akarok visszahivatkozni, nem szokásom, tehát ezért most eltekintek attól, hogy visszahivatkozzam 2005-re és még jóval korábbi dátumokra. Nem felejtettük el, lezártuk. A tanulságokat levontuk, és amikor a jövőt építjük, akkor ezeket a tanulságokat bizony számontartjuk és igénybe vesszük.

Azt kérem önöktől, fontolják meg, mert nincsenek mögöttes szándékok, ne a trükköket keressék. Azt nézzék meg, hogy az embereknek hogyan lehet segíteni. És utolsó gondolatkörben engedjék meg, ha most nem vagyunk hajlandók a jövőre koncentrálni, akkor, amikor robbanásszerű technológiai változások vannak, a tudományban komoly változások vannak, akkor, amikor szükséges a gazda-együttműködést segíteni, a precíziós gazdálkodásban, a digitális technológiák alkalmazásában, hogyan lehet, ha nincs egy olyan szervező erő, aki vidéken képes az embereket összefogni, képesek figyelni egymásra? Hogyan lehet az, hogyan történhetett meg, hogy a 650 falugazdász közreműködésével szinte az utolsó centig az uniós forrásokat le tudtuk hívni, hogy képesek voltunk arra, hogy digitális eszközökkel segítsük a munkájukat, hogy a pénzügyi, szakmai és gazdasági információkat el tudjuk az emberekhez juttatni? A szakmai szervezetek tökéletesen értik ezt. Én arra kérem önöket, gondolják végig, hogy a szervezeti kereteket ehhez a tevékenységhez hogyan lehet úgy módosítani, hogy valóban versenyképesek legyünk. Erre megvan a lehetőség.

Azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat ezt a célt szolgálja, hisz négy esztendő alatt azért nagyon sok olyan rést észleltünk, ami nem az eredeti jogalkotói szándékkal esett egybe, és ezeket bizony le kell zárni, ezeket a kiskapukat be kell csukni. És ne az ellenségeskedést keressék, hanem azt, hogy a mi szándékaink a vidék életképességének a növelése, az emberek érdekének a képviselete. Ezt vállaltuk, ezért van itt a törvényjavaslat. Várjuk jobbító szándékaikat. Köszönöm szépen. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Most van lehetőség kétperces hozzászólásra. Meg is nyitom a kétperces kört. Elsőnek Steinmetz Ádám képviselő úrnak adok szót, őt majd Schmuck Erzsébet képviselő asszony követi. Visszaigazítják az órát. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Élvezettel hallgattam Jakab István képviselőtársam szenvedélyes felszólalását. Engedje meg, nekem nem ingem, ezért nem veszem magamra azt, én nem tartozom azok közé, akiknek fáj, hogy a NAK bővül és erősödik. Éppen ellenkezőleg, én ennek örülök, és nem vonom kétségbe a létjogosultságát sem.

(13.40)

Az más kérdés, hogy felhozok olyan kritikákat, amivel esetleg önök nem szembesülnek, mert esetleg azok a gazdák önöknek nem merik a szemükbe mondani, vagy nem ennyire konkrét módon teszik ezt.

Amire én utaltam, az igazából az a kérdés, hogy ez az előttünk fekvő törvényjavaslat, amelyik most többletjogosultságot ad a kamarának, esetleg az nem foge ezzel visszaélni a jövőben. Én ezt firtattam mindössze, illetőleg erre is vagyunk elsősorban kíváncsiak, úgyhogy én az előterjesztőktől igazából erre várok továbbra is választ.

Egyébként pedig a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara működéséről rendkívül pozitív személyes tapasztalatom van, és bízom benne, hogy ez a jövőben is, a mostani felszólalásaim után is megmarad majd. Köszönöm szépen a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mint említettem, Schmuck Erzsébet képviselő asszony következik.

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Hozzászólásomat Jakab képviselőtársam szenvedélyes hozzászólása váltotta ki. Én azt gondolom, hogy az az alapvető különbség a megközelítésünkben, hogy önök mást gondolnak és ön mást gondol a jövőről, mint amit én is gondolok a közeljövőről és az elkövetkezendő évekről. Önök azt hiszik, hogy a jövő és a közeljövő is a jelennek majd ilyen egyenes folytatása lesz, és majd élelmiszerrel el tudjuk látni a 20 millió lakost, és a nagybirtokon minden rendben lesz. Viszont azzal szembesülni kell, ha a jelenlegi globális kihívásokat és a folyamatokat nézzük, hogy a jövő nem a jelennek a folytatása. Itt a migráció, itt a klímaváltozás, és még sorolhatnám tovább, nem lehet ugyanúgy a mezőgazdálkodást és az élelmiszer-termelést folytatni, mint ahogy eddig van. (Fazekas Sándor: Csak jobban.) Nem véletlen… Nem lehet jobban! Nem lehet jobban, államtitkár úr! Az biztos, hogy a jelenlegi gyakorlat egyszerűen össze fog omlani.És az lenne a kulcskérdés, hogy ne csak a kevesek kezében legyen a föld, hanem nagyon sok embernek ott, a kistelepüléseken legyen egy kis birtoka, legyen egy kis földterülete, ahol majd meg fogja tudni termelni a számára szükséges élelmiszert. Nem lehet a jövőt, higgye el, most előrevetíteni! Egy biztos, hogy olyan elkövetkezendő évekkel fogunk szembenézni, amit most nem lehet előre megjósolni.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Jakab István alelnök úr kétperces felszólalása következik.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr, és ígérem, hogy a mai nap ez az utolsó felszólalásom.Megkövetem önöket, lehet, hogy túlzottan szenvedélyes voltam (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Á, nem!  Dr. Vadai Ágnes: Nem. Bírjuk.), de tudják, nekem mindössze ez csak az életem. Csak az életem, ennyi. Most az egyszer hadd mondjam ki ebben a Házban!

Kedves Képviselőtársam! Azt gondolom, hogy a fejlődést megállítani, bármennyire is sokan szeretnék, nem lehet. A változásoknak nem tudnak keresztbefeküdni, az élet halad, és vagy beszállunk a versenybe, vagy pedig véglegesen lemaradunk. Nekünk a lehetőségeinkkel élni kell. Említette a klímaváltozást, említette a vízgazdálkodást, én említettem plusz a digitális technológiákat, említettem a precíziós gazdálkodást, és említhetném az élelmiszeriparban történő hihetetlenül magas technológiai színvonal megjelenését a fogyasztói igényekhez igazodva.

Nézze, ha valaki Magyarországon ma a vízgazdálkodással, a korszerű vízgazdálkodási, vízhasznosítási rendszerekkel foglalkozott, talán most itt áll ön előtt. Ha valaki azzal foglalkozott éppen eleget, hogy hogyan lehet nemzeti vagy Kárpát-medencei szinten a legkorszerűbb módon hasznosítani a vizet, a felszíni vizeket, hogyan lehet élhető vidéket, hogyan lehet élhető környezetet teremteni, ezen dolgozunk, erről szól a történet, ebben keressük a partnerséget. Ehhez viszont kell az az összefogó erő, az az ernyő, aminek keretén belül meg tudjuk vitatni a saját ügyeinket, meg tudják az érintettek vitatni. Tudja, az a 17 szakmai szervezet, amelyik Brüsszelben is akkreditált, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara osztályait vezeti, irányítja  a saját tagságának az érdeke is ott van , ki-ki a maga szakmai területén.

Így működik a világ. Örülök, hogy ezt legalább elmondhattam. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Most ismételt felszólalások következnek. Elsőnek Czerván György képviselő úrnak adok szót, a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon!

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A vidék gerince a mezőgazdaság, ezt a yorki egyezmény mondta ki, és ez talán egy olyan gondolat, amivel itt legalábbis elvi szinten mindannyian egyetértünk. Tehát ha a mezőgazdaság fejlődik  de számokkal fogom alátámasztani, hogy a magyar mezőgazdaság az utóbbi nyolc évben hogyan fejlődött , akkor a vidék is fejlődik, szemben azzal, amit itt jó néhányan, Vadai Ágnes, Ander Balázs állítottak, hogy tönkretettük a mezőgazdaságot, tönkretettük a vidéket. És nagyon lenézi az a képviselő, aki itt bekiabált, hogy azért nyertünk, mert vidéken egy zsák krumpliért vettük meg a szavazatokat, kedves Gréczy képviselő úr. (Gréczy Zsolt: Két zsákért!) Vadai Ágnes említette, hogy a magyar mezőgazdaságot tönkretettük. Úgy látom, hogy ő a DK legújabb agrár- és vidékfejlesztési szakértője (Dr. Vadai Ágnes: Én kérdést tettem fel.), de ilyen szerény számú frakcióban nyilván minden képviselőnek mindennel foglalkoznia kell…

ELNÖK: Képviselő asszony! Képviselő asszony, szordínó!

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): …és a szegény ember vízzel főz. Az előző napirendnél a hozzászólásából kiderült, hogy fogalma sincs a közös agrárpolitikáról, amikor itt a természetvédelemmel, a környezetvédelemmel kapcsolatos dolgainkat kritizálta. Ehhez joga van, de ha ismerné a közös agrárpolitika lényegét, akkor tudná azt, hogy az egyik legfontosabb célkitűzése a közös agrárpolitikának, hogy fenntartható gazdálkodás folyjon a természeti erőforrásokkal, ugyanis, ahogy azt meg szokták indokolni, ezzel lehet a nyugat-európai adófizető polgároknak elmagyarázni azt, hogy a közös agrárpolitikán belül többről van szó, mint mezőgazdasági termelésről; környezetvédelemről, természetvédelemről és vidékfejlesztésről, a vidéki életminőség javításáról is szó van. És ha ismerné a közös agrárpolitikát, akkor tudná, hogy a közvetlen támogatások kifizetésének van egy olyan feltétele, hogy helyes mezőgazdasági gyakorlat, kölcsönös megfeleltetés; akkor tudná, hogy a területalapú támogatások 30 százaléka az úgynevezett zöldítés alatt kerül kifizetésre, amelynek van egy olyan lába, hogy diverzifikáció, leegyszerűsítve: vetésforgó alkalmazása, van egy okszerű gyepgazdálkodási része, illetve ökológiai célterület alkalmazása. Ez mind természetvédelemmel és környezetvédelemmel kapcsolatos feltétel. A II. pillérben van az akg-támogatás rendszere nagyon szigorú feltételekkel, vagy az ökológiai gazdálkodás, és még sorolhatnám. Tehát ha ön tisztában lenne a közös agrárpolitika lényegével, akkor nem mondta volna azt, amit egyébként mondott; de ami késik, nem múlik, mindent be lehet pótolni.Ami a mezőgazdaság tönkretételét jelenti: 2010-2017 között az ágazat kibocsátása folyóáron 52 százalékkal nőtt, ez első ez alatt az időszak alatt az Európai Unión belül, és változatlan áron pedig 27 százalékkal nőtt, ez a harmadik legmagasabb növekedést jelenti ez Európai Unión belül. Így tettük tönkre a mezőgazdaságot, kedves Vadai képviselő asszony. Az agárexportunk most már eléri a 9 milliárd eurót. Minden idők legmagasabb agrárexportértékét értük el, és ez 52 százalékkal nagyobb, mint 2010-ben volt, és az aktívum is, hiszen itt nagyon jelentős aktívumról beszélünk, az szintén 50 százalékkal növekedett. Az utóbbi nyolc évben a magyar mezőgazdaság többször is húzóágazata volt a nemzetgazdaság növekedésének. Nőtt a foglalkoztatás 27 százalékkal, nőtt a beruházások értéke 33 százalékkal, nőttek a nettó jövedelmek és nőtt a nemzeti költségvetésből, tehát az uniós támogatásokon kívüli támogatások összege, amit a mindenkori költségvetésből fizetünk, másfélszeresére emelkedett, többek között a sertés-, baromfiágazatot ebből tudtuk életben tartani. Tehát ha önök szerint ez a tönkretételt jelenti, akkor ám legyen!

Kedves Schmuck Erzsébet! Nemcsak Jakab képviselőtársunk szokott szenvedélyesen beszélni, hanem ön is, és ezt én pozitív tulajdonságnak ítélem meg, tehát nincs ezzel semmi baj. Azt szeretném megkérdezni így költőien, nem tudom, hány polgármesterrel tetszett beszélni (Schmuck Erzsébet: Sokkal.), hogy ezt a jogkört elveszik vagy elvesszük tőlük a javaslat szerint. Én is beszéltem sokkal, hiszen választókerületem van most már több mint húsz éve, és a polgármesterek közül egyetlenegy olyan nem volt, akivel beszéltem, aki azt mondta volna, hogy harakirit követ el, ha ez a feladatkörük el fog majd tűnni; én inkább azt éreztem, hogy örülnek, hogy megszabadulnak ettől a nyűgtől.

(13.50)

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt szeretném mondani, továbbra is fenntartom, hogy nyitottak vagyunk minden módosító javaslat elfogadására, illetve megvitatására, és ha úgy alakul, akkor elfogadására. De azt hiszem, hogy ezt majd a szakmai berkeken belül, bizottsági ülésen a részletes vita keretében fogjuk megbeszélni; itt nem sok értelmét látom.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak ismételt felszólalásra Apáti István képviselő úr következik. Parancsoljon!

DR. APÁTI ISTVÁN (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Fazekas exminiszter úrra szeretnék reagálni, aki hetet-havat összehordott, és a rá jellemző pökhendiséggel és végtelen gyűlölettel beszélt ellenzéki képviselőtársairól. Szeretném a figyelmébe ajánlani, tisztelt exminiszter úr, hogy én tényeket mondtam, a földvételárat befolyásoló körülményekről, tényezőkről gyakorlati példákat említve részletesen beszéltem. Valószínű, hogy ezeket ön sem tudja megcáfolni, ezek mind a való életből, a gyakorlatból vett példák, hogy milyen soktényezős körülmény befolyásolhatja egy alkufolyamat eredményeként a föld vételárának a meghatározását. De valószínűleg nem is soroltam még fel mindet, hiszen számos egyéb, akár a föld minőségével, akár pedig az eladó és a vevő személyes körülményeivel kapcsolatos tényezőt esetleg ki is felejtettem ebből a felsorolásból. Bele lehet menni az egyéni és a listás mandátumok kérdésébe. Valószínű, hogy 1994-ben, 2002-ben és 2006-ban ön is máshogy viszonyult ehhez a kérdéshez, de hát hol van már a tavalyi hó, régen elmúltak ezek az idők. Jelzem egyébként, hogy Ander Balázs 38 százalékot, jómagam pedig 33 százalékot értem el a körzetemben. Nem vagyunk ezzel elégedettek, de szégyenkezésre sincs okunk, önnel szemben, aki még egyéni jelölt sem volt a 2018-as választásokon, hanem vegytisztán listáról került be.

ELNÖK: Képviselő úr! Csak arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy a törvényjavaslatról beszéljen. (Dr. Apáti István: Arról beszélek!) Képviselő úr, ne vigye el a szót olyan személyes dolgokra, amelyek nem részei a törvényjavaslatnak.

DR. APÁTI ISTVÁN (független): Engem úgy neveltek, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten, amilyen a mosdó, olyan a törölköző. Én inkább elpusztulnék, mint hogy ne válaszoljak.

ELNÖK: Ne tegye, szörnyű színfolt maradna üresen! (Derültség.)

DR. APÁTI ISTVÁN (független): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. Úgy gondolom, hogy megfelelő választ adtam a miniszter úrnak, aki inkább azzal foglalkozzon, hogy néhány sorral már feljebb ül. De térjünk vissza a (4) bekezdésre, a 24. § (4) bekezdésére, tisztelt képviselőtársaim! Úgy veszem észre, hogy van szándék  és ennek nagyon örülök  arra, hogy az a szöveg jelentősen módosuljon, ugyanis amin leginkább megy a huzavona köztünk, azt fel lehetne oldani például egy, a közbeszerzési törvényből vett fogalommal, a „kirívóan aránytalan ár” fogalmának beiktatásával, amit persze aztán körül is kellene írni, mert ez is egy túlságosan kiterjesztő vagy adott esetben túlzottan szűken értelmezhető gumifogalommá válhat. De az már sokkal közelebb állna ahhoz a jogalkotói szándékhoz, ami az önök szavaiból kitűnik, mert továbbra is tartom azt, hogy a forgalmiérték-becslés teljes kiiktatása óriási hiba lenne, egy indokolatlan és nagyon drasztikus korlátozása az eladó és a vevő alkufolyamatának.

Arra viszont továbbra is várnám a választ nagy tisztelettel, hogy mi a helyzet a Kecskemét-faktor kapcsán, tehát vane bármi valóságalapja annak, amit én itt néhány perccel előbb említettem, hogy akár Matolcsy György érdekeltségébe tartozóan, akár egyéb frontvonalbeli fideszes politikusok által erősen motivált ez a javaslat, ugyanis ezzel gyakorlatilag jelentősen lehetne csökkenteni egyébként értékes földek vételárát. Én annak szurkolok és annak örülnék, ha ebből egy szó sem lenne igaz. Tehát kivételesen olyan ellenzéki felszólalást hallanak, amikor a felszólaló annak örül, hogyha nincs igaza, mert akkor ez önöknek is könnyebb lenne. Mert ha mégis igaz valami abból, hogy egy 30 és 45 milliárd forint értékű beruházást készítenek elő, hogy a föld vételárán Matolcsy és körei jelentős pénzt spóroljanak, és ehhez adott esetben uniós forrásokat vonjanak be, az borzasztó szégyenteljes lenne, hogy más egyéb spekulatív szándékokról már ne is beszéljek.

Azt továbbra is fenntartom, s erre is várnánk érdemi válaszokat ahelyett, hogy önök közül egyesek az ellenzék ellenzékének a szerepét játsszák immár közel egy évtizede, hogy mi indokolja azt, hogy a bíróságok hatáskörét, mozgásterét, jogkörét ilyen mértékben csökkentik, szűkítik. Hiszen, ahogy az előbb elmondtam, egyetértünk azzal, én személy szerint legalábbis egyetértek azzal, hogy hibás az a bírói szemlélet, amelyik csak azt vizsgálja, hogy a 300 hektár területnagyságot elértee már a vevő tulajdonjogának a mértéke vagy sem, tehát ennél szélesebb körben kell vizsgálódni. De ez nem azt jelenti, hogy akkor a bíróságtól a valódi jogorvoslati eszközt el kellene vonni, vagy teljes mértékben el kellene venni. Tehát lényegesen mérsékeltebb megoldással is elérhető az a cél, amelyben egyébként egyet tudok érteni önökkel.

Ezekre várnám az érdemi válaszokat és érdemi reakciókat ahelyett, hogy abba hajszoljuk bele egymást, hogy közvetlenül vagy közvetve személyeskedő irányba vinnénk el ezt a vitát, mert annak valóban a világon semmi értelme nincs. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak ismételt felszólalásra következik Fazekas Sándor képviselő úr. Parancsoljon!

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A vitában elhangzott néhány okfejtésre szeretnék reagálni. Az egyik: az LMP részéről hangzott el, de mások is nagybirtokpártiságot emlegettek itt, a tisztelt Ház falai között. Schmuck Erzsébet képviselő asszony sajnos nincs itt. Szerintem nem lehet hiteles az az LMP-s kistermelőpárti ideológia, ami mindig vissza-visszaköszön, hiszen emlékezzünk arra, hogy az LMP-ben volt egy képviselő, Sallai Róbert Benedek, aki, ha jól emlékszem, 2600 vagy 2300 hektárra adott be pályázatot különböző földpályázatokon, ami nem tekinthető egy szerény birtokfejlesztési igénynek. Igen, ez így volt, bármennyire is fáj. Ennek a fényében, mivel egy parlamenti képviselő ilyen sok földre pályázott, aligha hiteles az, hogy az LMP igazából a kis- és közepes gazdálkodók pártján állna. Viszont a nemzeti ügyek kormánya és a Fidesz-KDNP-frakció jó néhány olyan intézkedést hozott az elmúlt években, amely a helyi termelőket, a helyi gazdálkodókat segíti, döntően azokat, akik kis vagy közepes földdel rendelkeznek. Elég itt az elővásárlási jogra gondolni, vagy a mostani földbizottságra, hiszen nincs minden településen nagyobb birtokos, és ezekben a földbizottságokban a helyi kisebb, illetve közepes termelők is szóhoz tudnak jutni.

De ha megnézzük azt, hogy az elmúlt években a gazdapiacok támogatása  ami végül is a megélhetést segíti  eredményeként mintegy 70-ről 200-ra nőtt a piacok száma, ha megnézzük azt, hogy a földhaszonbérleti maximumot csökkentette az az új földtörvény, amelynek a tárgyalása most folyik, hogy csökkentettük az agrártámogatásokat, tehát van egy olyan támogatási plafon, amit meghúzott a kormányzat, akkor ez mind-mind azt mutatja, hogy a kisebb termelők irányába történt elmozdulás, sőt az egyszerűsített agrártámogatási, területalapú támogatási igénylési rendszer is ezt a célt szolgálja.

De idekapcsolható a kézműves termékek meghatározása is, illetve az, hogy a kistermelői élelmiszer-ellátás mint forma elsősorban a helyi termelők részére preferált. Ez lehetővé teszi azt, hogy az általuk megtermelt javakat közvetlenül értékesítsék. 2010-ben mintegy 4700 ilyen kistermelő volt, most a számuk 17 ezer. Ennyi új munkahely, ennyi új megélhetési lehetőség nyílt meg. Egyébként a rövid ellátási láncok támogatása is zajlik. Ez egy olyan pályázat, amelybe sokan bekapcsolódtak, és más intézkedések  például a védjegy  is ezt segítik.

Apáti István képviselő úr lehet, hogy konkrétumokat mondott. Én úgy emlékszem, hogy annak idején a kolompolók között volt a földtörvénnyel kapcsolatban. Ez tényleg egy építő jellegű dolog. Nyilván majd megvizsgálja ezt a tárca, és megvizsgálja a frakciónk is, hogy mi az, ami ebből átvehető.

Azért arra szeretném csak így zárójelben felhívni a figyelmet, tisztelt képviselő úr, hogy 1990 óta, amely választáson elindultam, nem is egyen, a választópolgárok engem mindig kitüntettek a bizalmukkal. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy ki szándékozik még felszólalni a vitában. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok, az általános vitát lezárom. Megkérdezem Győrffy Balázs képviselő urat mint előterjesztőt, hogy kíváne a vitában elhangzottakra válaszolni. (Győrffy Balázs: Igen.) Kíván. Parancsoljon, öné a szó.

GYŐRFFY BALÁZS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Azt gondolom, két részre lehet bontani a hozzászólásokat, nem is a hozzászólásokat, hanem a hozzászólások tartalmát, az egyik, ami az előterjesztésről szólt, a másik pedig az, amelyik általános agrárpolitikai diskurzusnak minősíthető. Kronológiai sorrendben próbálok válaszolni azokra a feltett kérdésekre, amelyeket feljegyzeteltem magamnak Először is Czerván György képviselőtársamnak köszönöm a támogató hozzászólást, és köszönöm a frakció partnerségét is.

(14.00)

A következő felszólaló Steinmetz Ádám képviselőtársam volt, aki valóban abszolút korrekt szakmai alapon közelítette meg ezt a kérdést; engedje meg, hogy én is így válaszoljak önnek. Szeretném mondani, hogy nem egy fellebbezés nélküli jogkörről van szó. Itt hadd válaszoljak általánosságban is, mert több képviselő is felvetette azt, hogy miért biztosítunk kasszációs jogot a bíróságoknak. Itt utalnék Apáti képviselő úr felszólalására is, hogy valóban nagyon nagy probléma az, hogy a bíróságok abban az esetben… Mondanék konkrét példát, ami talán megmutatja azt, hogy miért jutottunk el odáig, hogy hozzá kell nyúlni ehhez a jogszabályhoz.

Konkrét példa. Egy személy komoly vagyonhoz jutott, teljesen mindegy, milyen forrásból, és egy bizonyos területen nagyon komoly földvásárlásokat indított. Egyébként teljesen irreális áron az ottani viszonyokhoz képest, de legalábbis a helybeli gazdálkodók által fel nem érhető összegeket idetéve. Abban az esetben, ha összegyűlt neki a 300 hektár, szépen elajándékozta a gyerekének, aztán a másik gyerekének, aztán a feleségének. És amikor a helyi települési agrárgazdasági bizottságok, a kamara megyei elnöksége azt mondta erre, hogy ez nyilvánvalóan egy felhalmozási célú földvásárlás, mert nem szól másról, mint a pénzeszköz földvagyonba történő átmentéséről, akkor azt mondták, hogy nem támogatják a földszerzést.

Az a helyzet, hogy pillanatnyilag a bíróság nem tud mást vizsgálni, azt mondta, hogy ennek az embernek nincs 300 hektár földje, itt szó sincs felhalmozási célú ingatlanszerzésről. Tehát ezért mondjuk azt, hogy ne a bíróság folytasson birtokpolitikát, hanem adjuk meg a lehetőséget az eredeti jogszabályi gondolatiság szerint a helyben élő gazdálkodóknak. Ezért van szükség erre. Egyébként fellebbezési lehetőség van, ha a jogszabálynak nem megfelelő döntést hoz a kormányhivatal. Mert a kamara is az álláspontját mondja el, és a kormányhivatal az, amelyik végül meghozza a jogi értelemben vett végső döntést, és ezt a döntést egyébként bíróság előtt lehet támadni.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Azt szeretném mondani, hogy az önkormányzatok vonatkozásában van egy szereptévesztés, ahogy az önkormányzatoknál is volt. Az önkormányzat nem jogosult arra, hogy szakmai alapon felülbírálja azt a döntést, amit a földbizottságként eljáró kamara megyei elnöksége hozott. Az önkormányzatnak egyetlenegy lehetősége volt: ha nem jogszabályszerű volt a döntés, akkor megváltoztathatta azt. Nagyon sok esetben egyébként az önkormányzatok próbáltak politikai, gazdaságpolitikai, birtokpolitikai, ha úgy tetszik, döntést hozni. Ebben az esetben természetesen mi éltünk azzal a lehetőséggel, hogy bírósághoz fordultunk.

A felszólalás többi része alapvetően talán a kamara működési elvét érintette. Képviselő úr, hadd mondjam, hogy ebben nem értünk egyet. Azon lehet vitatkozni egyébként, hogy a kamara önkéntes vagy kötelező tagsággal működjön. Azt gondolom, a kötelező tagságban óriási erő van. Egyrészről egy önkéntes kamara ilyen feladatokat, mint a földbizottság, nem tudna ellátni. Azt gondolom, így reprezentatív, és így van az a lehetősége meg mindenkinek, aki az agrárgazdaságban érintett, hogy véleményt formáljon.

Hogy hányan mennek el, azon lehet vitatkozni, ez egy nagyon szubjektív kérdés. Mert ha összehasonlítjuk egy önkormányzati vagy egy parlamenti választással, akkor soha nem fogunk olyan eredményeket kapni. Ne felejtsük el, hogy míg az egyik helyen nagyon sok helyen lehet leadni a voksot, egy kamarai választáson nem tudunk lehetőséget biztosítani minden településen arra, hogy ott a szavazati jogukkal éljenek az emberek. Ezért azt javaslom, hogy inkább hasonlítsuk össze más agrárkamarai választásokkal. Ebben az esetben elmondhatjuk, hogy nincs okunk szégyenkezésre, hiszen ez a részvételi arány teljesen normálisnak számít más országokban is.

A tagdíj ár-érték arányában is hadd vitatkozzam önnel. Egyébként pont a kötelező tagság adta lehetőséget kihasználva indítottunk el olyan programokat, mint a jégkármérséklő rendszer, ami csak az idei évben több tíz milliárd forint értéket óvott meg a magyar vidéknek. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a kamara tagdíjbevétele körülbelül 7 milliárd forint, akkor azt hiszem, ezzel az egy programmal teljesítettük azt az elvárást, hogy az ár-érték arány valahol legyen pariban a befizetett tagdíjjal. Azt is hadd jegyezzem meg, európai viszonylatban egyáltalán nem tűnik túlzónak az a kamarai tagdíj, amit mi Magyarországon alkalmazunk.

Egyébként megkérdeztük a kamarai választások előtt egy reprezentatív közvélemény-kutatás alkalmával, hogy mit gondolnak a kamarai tagok arról, hogy a kamara elnöke országgyűlési képviselő. A zöme, nagyon nagy többsége azt gondolta, hogy ez jó, mert az érdekérvényesítésnek ez egy jó formája. De ezt a kérdést egyébként a kamarai választásokon eldöntötték, úgyhogy ebbe nem szeretnék a továbbiakban belemenni.

Hogy visszaélünke ezzel a lehetőséggel, ezt nyilvánvalóan a jövőbe mutatóan, a jövőre előre nézve csak ígérni lehet. Ugyanakkor hál’ istennek, van mögöttünk négy év, tisztelt képviselőtársaim, és ezt többeknek is szeretném mondani. Ebből a négy évből, azt gondolom, nem fognak tudni olyan példát hozni, ahol kimutatható lenne az, hogy akár a települési agrárgazdasági bizottságok, de legfőképpen a megyei elnökségek, amelyek földbizottságként járnak el, politikai indíttatású döntést hoztak volna. Én ilyen üggyel nem találkoztam. Ilyen szempontból nagyon nyugodtan állok a következő időszak elé is, hiszen politikai típusú döntést soha nem hoztak. Csak azért, mert valakinek más a politikai nézete, mint mondjuk, nekem vagy bármelyik másik kamarai vezetőnek, hogy valaki ezért ne tudott volna földet venni, ilyenről nem tudok. Ha mégis van, akkor kérem, hozzák a tudomásomra, mert én nem támogatom ezt a fajta hozzáállást.

A vezérszónokiakban a következő Varga László volt. Annyit hadd jegyezzek meg egyébként itt a parlament nyilvánossága előtt, hogy a vezérszónoki felszólalásokat úgy hallgattam végig, hogy a bizottsági ülésen ezek közül a felszólalók közül az égvilágon senkivel nem találkoztam. Nem voltak jelen ezen az eseményen, tehát olyannyira fontos volt ez. Bocsánat, elnézést, bizottsági tag nem volt jelen  akkor így mondom , Steinmetz képviselő úr késve érkezett oda; a többi vezérszónoki felszólaló vagy nem bizottsági tag, vagy nem vett részt ezen az eseményen. Bár azt megmondom egyébként, hogy az MSZP-nek, a DK-nak és PM-nek egészen pontosan összesen nulla képviselője van a Mezőgazdasági bizottságban. Ilyen óriási jelentőséget tulajdonítanak a magyar vidéknek. Csak akkor tudnak megnyilvánulni, amikor valamilyen formában üvöltözni kell a parlamentben, és vádolni bennünket olyanokkal, aminek a valósághoz nincs túl sok köze.

Varga képviselőtársamnak elmondanám azt, amit egyébként a bizottsági ülésen is elmondtam, hogy én mondtam, hogy nem volt ott a felszólalók közül, aki bizottsági tag is. Tehát volte egyeztetés? Képviselő úr, volt egyeztetés. Azt gondolom, nem rejtettük véka alá azt a szakmai szándékot, amit most jogszabály formájában egy kodifikált anyagban a parlament elé tettünk.

Hogy mi azért dolgoznánk, hogy egy szűk kör használhassa a földet, ezt engedje meg, hogy visszautasítsam. Teljesen abszurd ez a fajta hozzáállás. Gondoljuk már végig, és azt kellene eldönteni, hogy kinek akarunk egy földbirtok-politika alakításával kedvezni. Kinek az érdeke az, ha nyakló nélkül emelkednek a földárak? A földet használó gazdálkodóknak vagy a spekulációs tőkét a mezőgazdaságba befektetni szándékozóknak? Szerintem nekünk nem lehet célunk az, hogy abszurd földáremelkedés legyen. És igen, megpróbáljuk ezeket lehetőség szerint kordában tartani, hogy lehetőséget biztosítsunk azoknak a kis- és közepes gazdálkodóknak, akik ebből szeretnének megélni, hogy hozzáférjenek ahhoz a termelési eszközhöz, ami az egész gazdálkodásuk alapja, nevezetesen a földhöz.

Varga képviselő úr, én nagyon nehezen élem meg azt, hogy a kamarai választás kapcsán ön ilyen kritikákat fogalmaz meg, hogy én miért vagyok a kamara vezetője. Elfelejti azt, kérem szépen, hogy az ön volt frakciótársa a Magosszal szemben induló MOSZ listáján indult. Nem értem, ha akkor az lehetett, akkor most ez miért probléma. Azt látom nagyon sok ellenzéki képviselőtől, hogy mivel önökből nem kért a magyar vidék, van egy elemi gyűlölet önökben a magyar vidékkel, illetve a magyar vidéket képviselőkkel szemben.

Köteles László polgármester úrnak viszont innen is meg önön keresztül is szeretném üzenni, polgármester úr valószínűleg nem tájékozódott kellőképpen a jogszabály hatályát illetően. Viszont, képviselő úr, önnek talán több felelőssége van ebben. Szeretném mondani, hogy az állami földek értékesítésénél a földbizottságoknak nincs szerepük. Itt vizionálni feladatot nem kell, mert amikor az állam értékesít, akkor a földbizottságnak nincs szerepe. Úgyhogy Köteles urat tessék megnyugtatni, innen én is megpróbálok üzenni neki, hogy ez az aggodalma teljesen alaptalan, nem kell félnie ettől.

Vadai Ágnes képviselőtársunk felszólalása meglehetősen hevesre sikeredett, amit én örömmel vettem, mert legalább volt szín az előadásban. Szakmai tartalmat viszont valamivel kevesebbet véltem felfedezni ebben. Azt gondolom, egy olyan kamarai rendszerről nyilatkozni, amikor kötelező tagság van és egy tag  egy szavazat, szerintem ennél reprezentatívabbat és ennél demokratikusabbat én nem tudok lerajzolni.

(14.10)

Segítsenek megérteni, hogy hogy tudnánk ebben előrelépni, mert én nem igazán látom, hogy hogy tudnánk ennél jobb modellt felvázolni.

Schmuck képviselő asszonynak, képviselőtársamnak a következőt szeretném mondani, amire egyébként több kormánypárti képviselő is utalt már, hogy mi a nagybirtokot képviseljük, ez egy elég extrém hozzáállás. Tehát mondjuk, személyesen engem ezzel megvádolni is egy elég abszurd kijelentés. Nem is tudom, hogy erre érdemben érdemese reagálni. De a következőt szeretném mondani, mert ugye, egy megnyilvánulása azért volt, hogy én a birtokkoncentrációt vizionálom, igen, viszont elfelejtette hozzátenni, hogy mi volt a mondatnak a vége.

Hiszen ha ez szóba kerül, én ezt mindig hozzáteszem: az, hogy birtokkoncentráció van, ha tetszik, ha nem tetszik, nemcsak nálunk, hanem az egész világban zajlik. Ez ellen nagyon nehezen tudunk tenni, viszont ilyenkor azt szoktam mondani, hogy igen, a birtokkoncentráció megállíthatatlanul halad. Két lehetőség van, és azt gondolom, ez az, amit elhazudni, ennek a mondatnak a második felét, komoly politikai felelősség.

Igen, koncentráció kétféleképpen mehet végbe, úgy, hogy a nagyhal megeszi a kishalat, vagy úgy, hogy a kicsik összeállnak, és úgy alakul ki egy koncentrált birtokszerkezet, hogy kialakul egy szövetkezeti, integrációs vagy egyéb más együttműködési forma. És ebben van felelősségünk, mindenkinek, kormánypárti és ellenzéki képviselőknek egyaránt, hogy a szövetkezetekért, azokért az önkéntes gazdálkodói együttműködésekért tegyünk, amelyek egyébként pont azt érik el, hogy a kicsiknek ne kelljen bedobni a törülközőt, amikor egy olyan gazdasági környezettel találkoznak, amit egyébként nagyon könnyen, nagyon rövid időn belül érezhetünk magunk körül.

Képviselő asszonynak még annyit hadd mondjak, hogy egy ügyészségi vizsgálat után, ami validálta a kamarai választási rendszert és a települési agrárgazdasági bizottságoknak a választását, szeretném elmondani, hogy 12 ezer embert választottunk meg, úgy, hogy helyben voltak a választások. Tehát nem gondolhatják komolyan, hogy 12 ezer ember megválasztását mi politikai alapon bonyolítottuk le! Ez egy egészen abszurd megnyilvánulás, ezt hadd utasítsam vissza.

Apáti képviselő úr földérték-meghatározásával kapcsolatban a hozamérték vonatkozásában tett megnyilvánulásához: valóban, személyesen mi erről beszéltünk, és szeretném megnyugtatni képviselő urat, hogy nem az a szándék, hogy eltérítsük a piaci viszonyoktól a földbirtok-politikában az árakat. Hanem egész egyszerűen, mondok egy példát, amivel szeretném érzékeltetni, hogy miért gondoljuk azt, hogy a hozamnak, hogy egy termőföld mire képes, igenis meg kell jelennie nem kizárólagosan, de valamilyen szempontként ebben az értékelésben.

Tegyünk fel egy olyan helyzetet, amikor akár egy Velencei-tavi, akár egy Balaton-felvidéki szőlőt szeretne megvásárolni egy gazdálkodó, de ha nem szőlőként tekint rá valaki, hanem mondjuk, egy panorámás ingatlanként, akkor onnantól kezdve már nem egy súlycsoportban lévő felek versenyeznek, mert az egyik egy panorámás telket lát benne, a másik pedig egy szőlőültetvényt. És a szőlőnek nyilván ilyen szempontból van egy hozama, ami meghatározza, hogy mi az az érték, amit ezért a földért ki lehet fizetni.

Adjuk meg a lehetőséget arra, hogy az önkormányzat természetesen belterületbe sorolhatja, és egyéb más ilyen feladatokat ellátva változtathat a településrendezési terven keresztül a struktúrán, de ezt ne ilyen fű alatti megoldásokkal segítsük, hanem inkább vessünk ennek gátat. Az önkormányzatnak más megoldása van, ha valamilyen területet szeretne építési ingatlanba tenni, de aki szőlőt szeretne azon továbbra is művelni, azt ne fosszuk meg ettől a lehetőségtől.

Képviselő úr, a gazdák segítése a célunk, efelől szeretném önt biztosítani, és várjuk a módosítókat, mert nem hisszük azt, hogy zsebünkben a bölcsek köve. Ha van olyan javaslata, ami az eredeti célokat alátámasztja, akkor örömmel fogadjuk be őket. Nem a leírt szövegben, hanem a cél elérésében vagyunk elkötelezettek.

Azokat a konteókat, amiket itt felvázolt, azokat én még nem hallottam, izgalommal hallgattam. Tehát sem a nemzeti bankos, sem a BMW-s sztorival én még nem találkoztam, úgyhogy, ha önnek ez garancia, hogy én még erről nem hallottam, akkor ezt a garanciát én önnek most itt a parlament nyilvánossága előtt megadnám.

Az almaföld vonatkozásában szeretném felhívni a figyelmét, hogy sajnos nem tudjuk ugyanolyan eszközökkel védeni az almatermelőket, mint mondjuk, a termőföldet, hiszen a föld az Európai Unió jogrendszerén belül is egy sajátos, speciális, korlátos forgalom alá vetett jószág, míg az alma egy más kategória. Tehát itt kérjük, hogy ne várja el tőlünk azt, hogy ezt a kettőt egyformán kezeljük, mert még ha erre szándék volna, akkor sem tudnánk megtenni.

Ander Balázs képviselőtársamnak annyit mondanék, hogy azért, mert hangosan mond valamit, nem lesz igaza. Viszont volt egy dolog, amiben egyetértettem a felszólalásában, hogy képviselő úr, ehhez ön nem ért. És ezt ne vegye sértésnek, én sem értek, mondjuk, az egészségügyhöz, én sem értek egyébként akár az atomenergiához.

De elhiszem egyébként, Magyar képviselőtársamat azért nem mint egy axiómafogalmazót hozzuk ide, én elfogadom, tisztelem az ő véleményét, de attól függetlenül nem gondolom, hogy amit ő mond, az a megkérdőjelezhetetlen valóság.

Az, hogy a nagyüzem foglalkoztasson több embert, azzal egyetértünk, és ha megnézzük, a kormányzati intézkedések ebbe az irányba hatnak. Meg kell nézni, hogy a SAPS-támogatások kifizetésénél meg egyáltalán, hogy mennyi támogatást vagy mekkora földet használhat egy-egy nagybirtok, ebben azért jól látszik az a kormányzati szándék, ami egyébként teljesen egybecseng azzal, amit ön is mondott.

Az NFA-val kapcsolatban még egy gondolat: az NFA nem vásárol földet, ezt szeretném mondani önnek. Tehát úgy, hogy odamegy, és vásárol földet, ez az NFA-nak alapvetően nem az elsődleges feladata. Az NFA feladata az, hogy ha elővásárlási jogosultként úgy látja, hogy itt olyan személy vagy olyan érdekkör szerez tulajdont, amit ő nem támogat, mert nem egyezik a birtokpolitikai célokkal, akkor ő ugyanazon az áron, mint ami a szerződésben bent van, mivel abszolút első helyen szerepel az elővásárlási sorban, élhet az elővásárlási jogával. Azt gondolom, hogy ezzel kapcsolatban nem követtünk el hibát, amikor a földtörvénybe ezt beletettük, én ezt most a mai napig is tartom, hogy ez egy nagyon helyes döntés volt. Az államnak az abszolút elővásárlási jogát megadtuk.

Tisztelt Képviselőtársak! Fazekas és Jakab képviselő uraknak köszönöm a támogató szavakat az előterjesztők nevében is. Azt gondolom, hogy nagyon sok szempontból megvilágították azt, amit én is próbáltam pontszerűen kifejteni. Természetesen nagyon hosszan lehetne még vitázni, de talán maga a jogszabály-módosítás, ami itt most előttünk fekszik, az hosszabb zárszót nem igényel.

Annyit még tényleg utolsó gondolat gyanánt, hogy amennyiben van olyan szakmai javaslatuk, amit szeretnének megvitatni velünk a részletes vita keretein belül, akkor azokat tegyék meg a módosítók benyújtási határideje előtt. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Felszólalások:   50   50-91   92-111      Ülésnap adatai