Felszólalás adatai

Beterjesztésre került tehát Magyarország Alaptörvényének módosítása, amely kiindulópontjaként nem árt emlékezni arra, hogy az egyébként részben megsemmisített átmeneti rendelkezések esetében mi volt az a megalkotási folyamat, amin keresztülment Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezése.

Már akkor, amikor ez kitalálásra került - nem tudom, hogy ki volt ennek a kiötlője -, hogy egy másik törvényben, úgynevezett átmeneti rendelkezésekben legyenek szabályozva olyan tárgykörök, amelyek sok esetben az alaptörvénybe valóak, más esetben meg oda sem, de amikor ez elfogadásra került egy külön törvényként, az volt a hivatkozás, hogy ez bizony az alaptörvény részét képezi, bár külön szabályként került elfogadásra.

Ezt akkor természetesen mi is vitattuk, és nem nagyon értettük ezt a dogmatikai megoldást, annál is inkább, mert a rendelkezések jó része nem átmeneti volt, hanem nagyon is hosszú távra betonozott be bizonyos intézményeket, amikre később egyébként ki is fogok térni. Érezhették ezt a kormány részéről is, a kormányzó erők is, hiszen 2012 júniusában olyan kiegészítést tettek, amely lehetővé tette, hogy az alaptörvénybe is beemeljék ezt a megfogalmazást, hogy az alaptörvény is megemlítse az átmeneti rendelkezéseket, és azt, hogy ezek a rendelkezések az alaptörvény részét képezik. Ez egy kicsit fából vaskarika, érezhetjük, de biztosra ment a kormányzat.

A most benyújtott törvényjavaslat indokolásában, általános indokolásában is megfogalmazásra kerül, amivel egy kicsit vitatkoznék, hogy úgy gondolják a benyújtók, hogy azzal az Országgyűlés már maradéktalanul eleget tett - így fogalmaznak - az alkotmányozó hatalmának és a megfelelő eljárások betartásának, hogy csupán kétharmadnyi szavazattöbbséggel fogadta el ezt a törvényt. Holott egyébként az alaptörvényben is benne foglaltatik, hogy minden történelmi vívmányt, történeti alkotmányossági vívmányt és az alkotmányos alapelveket is tiszteletben kell tartani, tehát én ezzel vitatkoznék, hogy maradéktalan betartást jelent az önmagában, hogy kétharmaddal került elfogadásra az alaptörvény módosítása vagy az átmeneti rendelkezések. Ez esetleg a formáljognak megfelelhet, de semmiképpen nem tekinthető jogtörténeti szempontból kielégítőnek.

Dicsőségként említik szintén az indokolásban, hogy az Alkotmánybíróság nem semmisítette meg az átmeneti rendelkezések egészét, csak azokat, amelyeket nem átmenetinek tekintettek. Az után, mondjuk, nehéz is lett volna neki ezt megtennie, hogy az alaptörvénybe emelték bele az átmeneti rendelkezéseket. Azt viszont már egy kicsit ismét jogi fából vaskarikának érzem - és ez szintén az indokolásban szerepel -, hogy annak ellenére, hogy az átmeneti rendelkezések teljes tartalmát beemelik így vagy úgy az alaptörvénybe - tehát vagy magába a corpusba, vagy a záró rendelkezések körébe -, ezzel párhuzamosan mégis tovább él az átmeneti rendelkezések mint egy külön törvény. Ez egy kicsit ilyen "csak azért is!" mentalitásként fogható fel, ha egyébként az egészet beépítik jelen törvényjavaslattal, és el is ismerik az indokolásban, hogy ezzel kiüresítik az átmeneti rendelkezéseket, akkor ezt teljesen indokolatlan továbbra is hatályban tartani.

De hogy a konkrétumokra térjek át, hogy ne csak kritikát fogalmazzunk meg: az, hogy a család fogalmát ilyen formában emelik be az alaptörvénybe, véleményem szerint elfogadható. Ezt már az új polgári törvénykönyv vitájában is elmondtuk, hogy mi is úgy tartjuk, hogy a megfelelő nagyobb védelem úgy illeti meg a családot, ha az házasságon alapul vagy abból gyermek származik, tehát a gyermek érdekének mint egy mindenek feletti érdeknek meg kell jelennie. Természetesen liberális oldalról nagyon sok támadást kaptak, de mi ezt a cikket és a beemelést meg tudjuk védeni.

Sajnos azt kevésbé, hogy a kommunista bűnöknél csak addig jutunk el megint csak, hogy kimondásra kerülnek a múlt bűnei, de például még a nyugdíjak esetében sem láttunk olyan előremozdulást, hiába mondják önök már az alaptörvényben is, illetve az elfogadása esetén az alaptörvényben, hogy a diktatúra vezetőinek nyugdíja vagy más juttatása csökkenthető, semmi konkrét lépés nem történt. Így persze ezek szép elvek, de a gyakorlati átültetés nélkül tulajdonképpen pusztába kiáltott szavak maradnak. Ugyanez igaz egyébként az elszámoltatásra is vagy a diktatúra bűneire. Hiába nem évültek el, ha büntetőeljárások nem nagyon indulnak, akkor ez megint csak egy szép szlogen és a történelem számára szép hivatkozási pont lehet, de hogy kommunista bűnösök nem kerülnek börtönbe önmagában ettől, az is biztos.

Egy kicsit cinikusnak érzem - bár eddig is szerepelt, csak most átültetésre került -, hogy külön kiemelik, hogy a '90. május 2-át megelőzően az életüktől vagy szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak számára új kárpótlási jogcím jogszabályban nem állapítható meg. Ez az alaptörvénybe való beemeléssel tulajdonképpen azt jelenti, hogy a jövőben nagyon nehéz lesz, még egy olyan kormányzatnak is, amely bizonyos olyan elmaradt, de járó kárpótlásokat szeretne rendezni, egy kétharmados alaptörvény-módosítással kell szembenézni, ráadásul úgy, hogy a régiekkel sem számoltak el. (Dr. Répássy Róbert közbeszól.) Elég csak a felvidéki magyarok kitelepítésére gondolni, ami egy olyan kötelezettség, olyan jogalkotói kötelezettségszegésben van a Magyar Országgyűlés, ezt sem sikerült megtenni, de mondhatnám akár a hadigondozottak esetét is, amely esetben született egy törvény, de az a méltányos elszámolástól - talán '94. évben született ez a törvény - nagyon messze állt. Ebben az esetben egyébként még nem is új jogcímről lenne szó, hanem a régi jogcímeken való elszámolás azokkal az emberekkel, akik a diktatúra elszenvedői voltak. S ha ezt mellé teszem, amit néhány mondattal ezelőtt mondtam, hogy a kommunista rendszer haszonélvezői szintén csak a szlogenek szintjén nyerik el méltó büntetésüket, akkor sajnos előrelépést nem tettünk abba az irányba a szavak szintjén túl, hogy a valódi rendszerváltás megtörténhessen.

(16.50)

Az 5. cikkben egy kicsit cinikus, érthetetlen és nem az alaptörvénybe való az a választási jogi rendelkezés, amelybe beemelik, hogy ki és milyen módon tehet - tehát egy politikai párt, amely országos támogatottsággal bír, vagy egy jelölő szervezet -, milyen formában tehet közzé politikai hirdetéseket a kampány idején. Ez egyáltalán nem az alaptörvénybe való, de ezek szerint nem voltak meggyőződve az alkotmányosságáról, hogyha beemelték. Ahogy nem gondoljuk, hogy a következő cikkben megfogalmazott, a közösségi jogsérelmek esetén az egyénnek az a jogosultsága, hogy ezen a címen, az emberi méltóság megsértése címén igényt érvényesítsen, ez sem az a forma, amit mindenképpen be kellett volna emelni az alaptörvénybe, illetve amire a magyar jogrendszernek szüksége lenne. Ez boszorkányüldözéseket fog elindítani, és bárki, aki egy vélt vagy valós csoporthoz vagy kisebbséghez tartozónak vallja magát, minden egyes megnyilatkozást, amit magára nézve, és nemcsak a saját személyére, hanem arra a csoportra nézve sérelmesnek tart, akkor mindenféle pereket és eljárást indíthat; ahogy eddig ez a rendszer működött, nem érdemes ezeket a kapukat tágabbra nyitni.

A röghöz kötés, más szóval a felsőoktatási szabályoknak az alaptörvénybe helyezése szintén arra utal, hogy itt is tartanak attól, hogy az alkotmányosság próbáját csak ebben a formában állja ki a javaslat. Ahogy az elhangzott Gyüre Csaba képviselőtársamtól a vezérszónoklatunkban, a hajléktalankérdés esetében sem az a problémánk, hogy önök ezt megpróbálják orvosolni, hanem az, hogy ez egyrészt nem az alaptörvénybe való, másrészről, amíg egyik esetben csak törekedniük kell az önkormányzatoknak, hogy a hajléktalanok elhelyezését megoldják, tehát, hogyha törekszenek, de nem sikerül, vagy kicsit törekszenek, akkor már megtették a kötelességüket; viszont a másik oldalon meg a konkrét büntetések fennállnak, és bizony, ez megint csak olyan formában, amit törvényben kellene szabályozni és nem önkormányzati rendeletben, tehát itt is ismerjük ennek a javaslatnak az előéletét.

Az Országgyűlési Őrség beemelése és a házelnök jogosítványai szintén egyfajta státusként kerül beemelésre véleményem szerint, és ugyanúgy az Országos Bírósági Hivatal megemlítése, illetve az Országos Bírósági Hivatal vezetőjének és a legfőbb ügyész azon jogosítványának, hogy a vádemelésre vagy a per tárgyalására kijelölheti a megfelelő bíróságokat. Ezek szintén olyan súlyos, egyébként az ellenzék által vitatott jogintézmények voltak, amelyeket önök így beemelve az alaptörvénybe, az örökkévalóságba szeretnének bebetonozni, és egyébként nem éppen egy demokratikus intézménnyel teszik ezt; véleményünk szerint ezt így, ebben a formában nem szabadna megtenni.

És hogyha már az alaptörvényhez hozzányúltak, akkor már jó lett volna a normakontrollnál visszaállítani azt a rendszert, hogy például országgyűlési képviselők, és ne csak az országgyűlési képviselők egynegyede kezdeményezhesse a normakontrollt. Persze, annak még örülni is lehet, hogy a Kúria elnöke és a legfőbb ügyész is beleesik ebbe a körbe, ez még pozitívként is értékelhető, hogy ők is fordulhatnak az Alkotmánybírósághoz, az egy kérdés, hogy reméljük, ezekkel a jogaikkal élni is fognak.

Azt viszont nehezen tudom értelmezni, megmondom őszintén, elhangzott itt többször az indokolásban is és kormánypárti képviselőtársaim részéről is, hogy az Alkotmánybíróságnak a jogkörét bővíti az, hogy a korábbi határozataikra nem hivatkozhatnak. Hogy ez mitől bővítés, azt nekem nem sikerült megérteni, de lehet, hogy az én felfogásommal lehet probléma. De amilyen furcsán önök megfogalmazták ezt a 19. cikkben, az azt eredményezi, és egyébként precedensjog eddig sem volt, tehát a régi határozatok nem kötötték az újak meghozatalában az Alkotmánybíróságot. Az igaz, hogy gyakorta hivatkoztak rá, mintegy fenntartva a létező gyakorlatot, de nem kötötte őket, tehát ettől bármikor eltérhettek, viszont úgy tűnik, hogy elég gyakran hivatkoztak erre, és ez önöket arra a politikai meggyőződésre vezette, hogy ezt alaptörvényileg kizárják.

Ez egy elég furcsa helyzetet eredményez, annál is inkább, mert a pontos megfogalmazás alapján ezek a régi alkotmánybírósági határozatok csak az alaptörvény értelmezése során nem vehetők figyelembe, ez alapján minden más esetben lehet rájuk hivatkozni. Tehát egy magánszemély a kereseti kérelmébe ezt beleírhatja, egy bíróság előtt hivatkozhat rá, hiszen itt csak az alaptörvényre vonatkozó értelmezési kötelezettség köréből kerül ki, akkor viszont egy elég faramuci helyzet állhat fenn, hogy amíg bárki bíróság előtt is egy kérelembe, egy keresetlevélbe beleveheti, és hivatkozhat régebbi alkotmánybírósági határozatokra, addig az Alkotmánybíróság a saját döntéseiben ezt nem teheti meg. Azt hiszem, hogy ez egy kicsit abszurd. Akkor legalább úgy fogalmazták volna meg, hogy soha senki nem hivatkozhat ezekre a határozatokra, bár hozzáteszem, hogy eddig is csak egyfajta hivatkozási és nem precedensértékű joggyakorlatról volt természetesen szó. De hogy ez miért bővítés, ahogy elmondtam, az egy nagy talány.

Összefoglalva, az általam felsoroltak is arra engednek következtetni, hogy olyan dolgok kerülnek be az alaptörvénybe, amelyek nem odavalóak, tovább görgetik azt a fából vaskarika jogalkalmazást és jogalkotást, ami alapján az átmeneti rendelkezéseknek bizonyos részei még hatályban maradnak, de már beemelésre kerülnek az alaptörvénybe. Ez azért is félő, mert így biztos nem lehet egy olyan formában egy alaptörvényt, Magyarország Alaptörvényét megalkotni, ahogy önök ezt megtették, és sajnos ez a jogrendszerre is súlyos kihatással lehet.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)