Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A múlt héten az azonnali kérdések során felmerült  ezt Harangozó Tamás képviselőtársam hozta elő , hogy az elmúlt években jelentősen csökkent az esélyegyenlőség a felsőoktatásban, egyre kevesebb és kevesebb szegény, hátrányos helyzetű család gyermeke tud bekerülni az egyetemekre. Én magam is megerősítettem ezt a saját oktatói tapasztalataim alapján. A miniszterelnök úr egyetlenegy mondattal válaszolt erre, azt mondta, hogy abszurd ez a felvetésünk, hiszen a régi időkben kevesebb, mint 10 százalék járt egyetemre, ma pedig több mint 30 százaléka a vonatkozó korosztálynak, ebből következően ezen a területen minden rendben van. Természetesen logikailag sem áll meg ez az érvelés, hiszen attól, hogy 10 százalékról 30 százalékra bővült, még nem következik az, hogy az esélyegyenlőség javulhatna, hiszen könnyen elképzelhető, hogy a legfelső három jövedelmi tizedből kikerülő családok gyermekei töltötték fel ezeket a helyeket. De baj van itt a mennyiségi számokkal is, mert ha megnézzük, akkor azt látjuk, hogy 2005-ben 424 ezer felsőoktatási hallgató volt Magyarországon, 2010-ben már csak 361 ezer, 2018-ban pedig 281 ezer. Tehát drámai volt a csökkenés. Ennek a csökkenésnek a következménye az, hogy a magyar népességnek 2005-ben még 4,2 százaléka járt felsőoktatási képzésre, ugyanez a szám 2016-ra már csak 2,9 százalék, és ez manapság valószínűsíthetően már 2,5 százalék körüli szintre csökkent le. Ebből az is következik, hogy csökken a diplomások részaránya a 30-34 éves korosztályban. Azt látjuk a statisztikai adatokból, hogy míg 2014-ben a 30-34 éves korosztályban 34 százalék volt a diplomások aránya, ez 2017-re már 32 százalékra csökkent le, miközben az európai uniós átlag 40 százalék. S ha megnézzük a körülöttünk lévő volt szocialista országokat, mindenütt növekvő volt, kivéve Magyarországot.

A mennyiségi arányok mellett azonban minőségi gondok és problémák is vannak, hiszen a 64 felsőoktatási intézményben igen szétaprózódott a felsőoktatás, és ebből következően igen egyenetlen színvonalú intézmények vannak. S igen aggasztó az is, hogy 2018-ban például 4,1 százalékkal csökkent a hallgatói létszám a mesterképzésben. Tehát nagyon jól látszik, hogy a mesterképzés és a doktori iskolák igen erőteljesen ürülnek ki.

Az esélyegyenlőség csökkenésével foglalkozó tanulmányok mind kiemelik azt az alapvető problémát, hogy a jómódú, gazdag családok gyermekei 18 éves korukra komoly előnyöket tudnak szerezni azzal, hogy jobb általános iskolákba, elit középiskolákba járnak, különórákat tudnak igénybe venni, külföldön tudnak nyelvet tanulni, és ebből következően olyan előnyre tesznek szert, amelyet a hátrányos helyzetű diákok 18 éves korukig nem tudnak behozni. Azért nem tudnak behozni, mert olyan az oktatási rendszerünk, hogy ezeket a hozott hátrányokat nem tudja ledolgozni.

A különbség az volt, hogy 30-40 esztendővel ezelőtt az általános és középiskola olyan színvonalú volt, hogy ezeket a hátrányokat ki tudta küszöbölni, és ezért a szegény, ámbátor tehetséges gyermekek képesek voltak bejutni a felsőoktatásba. Ma azt lehet látni, hogy a legtehetségesebbek ugyan el tudnak jutni egy vidéki egyetemen egy BA képzésre, de a mesterképzésbe és a doktori képzésbe már csak igen ritkán tudnak bekerülni.

(9.30)

Ez természetesen nemcsak az ő problémájuk, nemcsak arról van szó, hogy ők vesztesei ennek a 2010 utáni időszaknak, hanem az egész ország a vesztese, hiszen így lemondunk egy csomó tehetséges emberről, aki hozzájárulhatna ahhoz, hogy Magyarország sokkal versenyképesebb legyen. S miért? Mindezt azért, mert az Orbán-kormány úgy gondolja, hogy számukra untig elég az, hogyha az ő hatalmi elitjüket fogják megújítani a felsőoktatási rendszerben. Azt gondolom, hogy itt van a kutya eltemetve, és ezen kellene lényegesen változtatni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Párbeszéd soraiban.)