Felszólalás adatai

BÓKAY ENDRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. A Bencsik képviselőtársammal kapcsolatos vitához szeretném megjegyezni, eltérően most nem a multikkal foglalkoznék kimondottan. Ön a nagyvárosok eladósodását említette. Képviselő úr, az Állami Számvevőszék beszámolójából ki lehetett olvasni, hogy ezt az eladósodást elsősorban beruházásokra fordították.

Tehát addig elég megnyugtató a számunkra, ha egy úgynevezett ilyen fejlesztési spirálba került nagyvárosok a kölcsöneiket tulajdonképpen tőkeként használják fel, és főleg, ha ezek beruházásokat, újabb magánberuházásokat inspirálnak, tehát kialakul egy fejlődési lehetőség az önkormányzatoknál, és ez nem egy teljesen rossz folyamat, sőt ez üdvözlendő.

A multicégekkel kapcsolatban azt szeretném megjegyezni, hogy tényleg fogjunk össze ebben, de olyan összefogást csináljunk, hogy teremtsük meg a kis- és középvállalkozások és a multicégek együttműködésének egyfajta szimbiózisát. Mert a legnagyobb baj az, hogy két különváló szektor létezik ma Magyarországon, és ezeknek az együttműködése elég kis vagy elég kevés ponton érintkezik. Tehát akkor lenne egy igazi szerves fejlődés, ha ezek a fejlesztések, amit a kis- és középvállalkozásokra fordítunk, azok az adókedvezmények, amelyeket a multicégeknek adunk, azt szolgálják, hogy ez a kétféle szektor együttműködjön a jövőben.

A vita során többször elhangzott, hogy tulajdonképpen magasak az adók. Erre szeretnék reflektálni, illetve már többen elmondták ezt, különösen nem szeretném kihangsúlyozni, hogy ezek a magas adók egyfajta magas jóléti rendszert finanszíroznak, tartanak, és az nagyon jól látható európai összehasonlításban is, ahol a magas adókat veszik figyelembe - ugyanakkor a szociális jóléti juttatásaink igen magasak Európában.

A magas adókat csak úgy tudjuk csökkenteni, ha a gazdaság kifehérítését megindítjuk, és a jelentős létszámú új munkavállalót, illetve most a szürke- és feketegazdaságban dolgozó kvázi adóalanyokat be tudjuk vonni, és rá tudjuk késztetni, hogy fizessenek. Emlékeztetném önöket arra, hogy még év elején volt egy számítás, hogy körülbelül félmillió azon polgárok száma, akik nem fizetnek társadalombiztosítást, ezekből jelentős számban már bekerültek, és nyilván ez a tb-terheket ilyen értelemben csökkentette.

Szó volt a gazdaság kifehérítéséről is, amiben szerintem hosszú idő óta először történtek komoly lépések, és először történtek érezhető változások. A kormány célja az, hogy elsősorban ezt az oktatásra és a kultúrára fordítja, és csak másodsorban kerülne sor arra, hogy az adócsökkentést szolgálják ezek a bevételek.

Harmadsorban szeretném megemlíteni, hogy a kormány ígéretet tett - és ezt ma mindenki tudja, úgyhogy különösebben nem meglepetés -, hogy a mostani módosításcsomag tulajdonképpen finomítása a jelenlegi rendszernek, és jelentős lényeges módosításra 2008. január 31-ig kerül sor, illetve ekkor készíti el a kormány az új adóterveket - lesz egy féléves vitalehetőség -, amelyeket 2009-ben vezet be a kormányzat, miután a parlament elfogadja.

Jelenleg 57 különböző adónem van érvényben. Nyilván ezeknek az egyszerűsítésére szükség van. Egyet említenék, például, amikor a kulturálisalap-járulékot vitattuk meg, magunk is a kulturális bizottság keretén belül bizony tiltakoztunk ez ellen, mert ez egy olyan tiszta bevétel, egy olyan tiszta juttatás a kultúra számára, amire szükségünk van, és ez nagyon jól átlátható, nagyon jól érzékelhető. Talán ilyen egy kicsit a szakképzés és a most összevont kisebb adók is, amelyek más eljárásban kerülnek most befizetésre.

(16.10)

Ezt az 57 adót három nagyobb területre oszthatjuk. Az egyik az élőmunkát terhelő adók csoportja, amiről beszéltünk az előbb, és mindannyian magasnak tartjuk, csak kérdés, hogy a magas adóalapot hol és mivel tudjuk pótolni, ha ezt csökkentjük. A másik a fogyasztási adó, és a harmadik az úgynevezett vagyonadó. Valószínű, hogy Magyarországon meglehetősen alacsony a vagyonadó rendszere, Európa más országaiban sokkal magasabb a vagyonadó. Itt emelhetném ki példaként az ingatlanadót, aminek a változása küszöbén állunk, illetve egy olyan javaslat hangzott el az önkormányzati bizottság részéről, hogy értékalapú ingatlanadót vezessen be a kormányzat. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi ingatlanadó, amit az önkormányzatok szednek négyzetméterár után, nem azt mondom, hogy nevetséges, csak elég torz rendszereket szül. Mert bizony teljesen értéktelen ingatlan után is meg kell fizetni, amennyiben beleesik ebbe a hatályba, és más rendkívül értékes ingatlan esetében is ugyanannyit fizetnek vagy esetleg kevesebbet, mert a helyi adókedvezmények úgy szólnak, hogy nem kell az érintetteknek megfizetni. Tehát ezekre az adókra igenis szükség van.

De a vagyonadó alatt nemcsak az ingatlanadót kell érteni, hanem bele kellene értenünk a műkincstárgyakat, bele kellene értenünk a külföldi ingatlanokat, amelyek a saját polgáraink tulajdonában vannak. Tehát egy szélesebb körben kellene ezt kibontani, és úgy kell megteremteni a három nagyobb egység között az egyensúlyt, hogy nyilván akik többet birtokolnak, mert a kilencvenes évek elejétől egy felhalmozódási ciklus lejzajlott, akik gazdagabbak, tehetősebbek, azok többet is vállaljanak.

Néhány szóval áttérnék a szűkebb területemre, a kulturális ágazatra. A kulturális ágazat finanszírozásáról ismerjük, hogy alapvetően négy forrást vehetünk számba. Az egyik maga az intézmények által rendezett események bevételei, az állami támogatások, itt közvetlen állami támogatásokra gondolok, amelyek részben normatív jellegűek, részben pedig más típusúak. Vannak a szponzori bevételek, és vannak az adókon keresztül juttatott bevételek. Azt is tudjuk, hogy két típusa van ennek. Az egyik típus az, amikor a támogató leírhatja az adójából magát a támogatást, a másik például az előbb említett kulturálisalap-hozzájárulás, ami azt jelenti, hogy valakik a forgalom után jövedelmük egy bizonyos százalékát befizetik ezen kulturális alap terhére, és az itt befolyt összeget osztják szét aztán másodkörben.

Célszerű lenne, és ez felmerült, nyilván a következő évi tervekben komolyan is fog szerepelni, olyan adó bevezetése vagy kiszélesítése, ami akár a mobiltelefonokra küldött képüzenetek, hang, zeneszámok vagy egyebek megadóztatása is lehetne, hiszen ezeknek néhány százalékos adója, egy rendkívül alacsony adója is jelentős bevételt teremtene, és egy nagyon jó fejlesztési lehetőséget adna a kulturális ágazatnak.

A jelen előterjesztésekből, amely rendkívül gazdag és rendkívül széles körű, azt hiszem, nehéz is átfogni egy embernek is akár az összes törvényt, én négy nagyobb pontot emelnék ki. Az egyik az ekho, az úgynevezett egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás keretén belül történt változások. Tudjuk, hogy az ekhóba bekerültek a díszlettervezők, a díszítők, a népi iparművészek, akik igazolvánnyal rendelkeznek, tehát ők is ebbe bekerültek. A mi részünkről egy olyan javaslat fogalmazódott meg, hogy ezt ne csak a filmesek tehessék meg, akik a filmgyárakban vagy filmstúdiókban dolgoznak, hanem mindazok a díszletezők, fodrászok és egyéb ilyen szakmában dolgozók, akik a színházi berkeken belül alkalmazottak, hiszen a két műfaj között nincs olyan nagyon nagy különbség, hogy ne lehetne mindkét félre érvényesíteni.

A másik lényeges változás, egy könnyítés, inkább azt mondom, finomítás, hogy akik ebben a körben szerepelnek, illetve tulajdonképpen önálló tevékenységként látják el ezt a területet, nekik nem kell azt a bizonyos adóelőleget megfizetni. Tehát pontosabban, nem a kifizetőhely vonja le ezt az adóelőleget, hanem ők eldönthetik, hogy mikor fizetik meg, negyedévente, és teljesen át is vállalhatják, hogy ezt a fajta adóelőleg-megfizetést ők tegyék meg.

Nagyon lényegesek a fejlesztési tartalékok, amit az ingatlan-, illetve az építményadóhoz kapcsolhatunk. Itt a műemlék jellegű vagy műemléki épületek felújításáról van szó. Tudjuk, ez a tartalék 25 százalékról 50 százalékra emelkedett fel. Ez egy nagyon széles körű, nagyon komoly változást jelent, és a műemlékek felújításához igen lényeges és hatásos támogatás. Akik közvetlenül foglalkoztak ezzel a területtel, azok nagyon jól tudják azt, hogy ma Magyarországon egy műemlék felújításához, ha egy egységnek vesszük az átlagos épületek felújítását, 1,4-1,6-es szorzószámmal kell számolni, míg Európa boldogabbik területein 0,7-0,8 szorzóval számolnak, éppen azért, mert olyan adókedvezményeket biztosítanak a műemlék jellegű és a műemléki épületek felújítására, ami ezt a változást inspirálja, és tulajdonképpen szívesebben birtokolnak ilyen típusú épületet, mint nálunk.

A harmadik ilyen lényeges változás a kutatás-fejlesztés. Itt arról van szó, hogy nemcsak a Magyar Tudományos Akadémia vagy az egyetem területén lehet ezeket a kedvezményeket igénybe venni, hanem tulajdonképpen velük együtt dolgozó kutatások, programok, projektek is igénybe vehetik. Ezt különösen most az uniós források figyelembevételénél komolyan számba vehetjük.

Végül azt kell megemlítenem, hogy a filmgyártás kapcsán eddig csak egy adókedvezményt lehetett igénybe venni, most pedig az adóalapot érintő és az adókedvezményt is egyaránt igénybe vehetik a támogatók. Ez egy pluszforrást jelent majd a filmgyártáshoz tartozó bevételekben.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)