Felszólalás adatai

BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Sokan sokféleképpen kezdtük a hozzászólásunkat a 2010-es költségvetésről, amire én már mutattam, hogy többkötetes, jó, kemény olvasnivaló, tele számokkal, aminek úgy is el lehet intézni a mérlegszerű értelmezését, hogy bevétel, kiadás, hiány egyezik. No de hát itt nemcsak számokról és főleg nem számokról van szó, amikor egy ország költségvetéséről beszélünk, hanem egy országról és az ott lakó emberekről! Éppen ezért jogosan keressük a költségvetésben azokat az értékeket, azokat a célokat, amelyek szolgálatába állnak a számok és azok a pénzek, amelyek közös pénzeink, több mint 10 millió magyar állampolgár közös pénze. Ennek a megtervezése és a felosztása tehát közös felelősség. Mégis sokan mondják - és ez így van jól, a többpárti demokrácia velejárója -, hogy a kormánypárti frakciók képviselőinek és a kormánynak a felelőssége, valamint az ellenzék lehetősége más és más, bár nagyon remélem, hogy a döntés felelősségében előbb-utóbb azért is osztozni tudunk, mert a 2010-es költségvetés nem akármilyen év költségvetése.

A 2010-es költségvetés készítésekor természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy 2010 a választás éve, tisztában vagyunk azzal, hogy a 2010-es költségvetés tervezése, elfogadása - hallva a hozzászólásokat - elsősorban a kormánypárti képviselők felelőssége, a jobbításban pedig szeretnénk partnerséget kérni önöktől, hiszen ez egy tervezet. Mint ahogy többször elhangzott, az általános vita arra is jó, a bizottsági, szakbizottsági viták arra is alkalmasak, hogy egymás szemét felnyitva lássuk, hol lehet és hol szükséges korrigálni.

Mégis azt mondtam bevezetőként, hogy nem számokról van szó elsősorban, hanem arról, hogy milyen értékeket, milyen célokat fogalmazunk meg akkor, amikor a költségvetésről beszélünk. A költségvetés készítése elsősorban felelősség kérdése. Többen különböző metaforákat használtak; Gurmai Zita európai parlamenti képviselő joggal egy háziasszonyi vagy családi példát mondott. Ez a költségvetés is abból indult ki, hogy számba vette, mennyi a bevétel, mennyi az a lehetőség, amivel 2010-ben rendelkezhetünk. S máris sajátos helyzet: ma vajon mindannyian pontosan tudjuk, és majd számon kérhető módon fillérre pontosan fogjuk tudni a 2010-es költségvetés beszámolójakor egy év múlva, hogy a bevételeket milyen pontosan tudtuk bemérni? Ugye nem? Nyilvánvaló, hogy a kockázatok elemzésénél - amit Horn Gábor képviselő úrtól hallottunk - tudnunk kell, hogy ez a költségvetés milyen gazdasági környezetben készül. Ez egy prognózis, a legjobb szakmai tudásunk szerinti prognózis egyik oldalról, ami a gazdasági helyzetet illeti, a másik oldalról meg természetesen a saját döntéseink korlátai, cölöpei között terveztünk. Ilyen parlamenti döntés volt, amikor a konszolidációt, az államháztartás egyensúlyát fontos gazdaságélénkítő feltételnek mondtuk, magyarul azt mondtuk, hogy elég, nem tovább az eladósodással; korlátok közé kell szorítani azt a képviselői, parlamenti jó szándékú elvárást, hogy persze jogos igényeket minél nagyobb mértékben elégítsünk ki, minél többet, mert joga van és helye van a pénznek. No de ezt a korlátot közösen elfogadtuk, ezért tehát számunkra a 3,8 százalékos hiány, ami ennek egy számban megjelenő formája, olyan cölöp és olyan érték, ami nem 2010-re szól, hanem ennek az országnak a jövőjéről szól. A következő időszakról szól, ha úgy tetszik, a nyugdíjakról, a munkáról és a fiatalokról szól. Tehát az eladósodás megállítása, a felelősségünk 2010 utánra nyúlik.

Ez a realitás költségvetése, mert a bevételek, a hiánycél rögzítése után - mint ahogy odahaza - megnéztük, hol vannak szükségletek, mire kell pénzt költeni, és mire futja. Az a nagy kérdés, hogy hogyan tudjuk felosztani ezt a kisebb tortát, mert egyébként ismerjük a szükségleteket. Ebben a felosztásban jelentek meg azok a fejezetek, amelyekhez egyébként jogosan én magam is több területen kritikusan közelítettem. És természetesen azt kell mondanom, nem öröm azt mondani, hogy valahol nem tudunk többet adni, de fontos azt mondani, hogy hova tudunk adni annak érdekében, hogy a felelősség mellett a közbiztonság és a létbiztonság értékeit is meg tudjuk jeleníteni a költségvetésben. Én a létbiztonságot társadalmi, családi, egyéni szinten is értem, de értem a létbiztonságot intézményi működési szinten, értem ágazati működési szinten is.

Nyilván nem lepődnek meg képviselőtársaim, ha ebben az elemzésben elsősorban a saját szakterületemre, az oktatásra irányítom a figyelmet. Természetes, hogy nagyon kritikus szemmel vizsgáltam az oktatás állami finanszírozási arányait, ezen belül természetesen a különböző oktatási típusokat, a közoktatást, a pedagóguspolitikát, az intézményi infrastruktúra helyzetét, a felsőoktatást, a kultúrát, a tudományt, a kutatást, tehát a tágabb humán szférát.

A saját döntéseink közül elfelejtettem említeni egy olyan döntést, ami 2010. január 1-jétől a költségvetés bevételi oldalát befolyásolja, ez pedig az az adó- és járulékcsökkentési program, amelyet a parlament már törvényben elfogadott, ami természetesen az állami bevételeink lehetőségeit csorbította, ugyanakkor a kiadásaink tervezésénél, a költségek számbavételénél ezt kifejezetten az olyan ágazatnál, mint az oktatás, mindenképpen figyelembe kellett hogy vegyük.

(Hiszen az oktatási költségek jelentős része...)

VGy/Lezsák-Móring (Botka Lajosné)/bl

(10.00)

Hiszen az oktatási költségek jelentős része, mondjuk többen, közel 80 százaléka ma már személyi kiadás, tehát összességében a pedagógusok, az alkalmazottak bértömege. Ha ezen belül a költségek csökkennek, mondjuk járulékcsökkentéssel, akkor ez az arány természetesen javulhat. Persze, akkor felvetődik az a kérdés, hogy ami itt megspórolódik, az miért nem kerül oda vissza, mert végre akkor egy növekményt tudnék mutatni.

Ez az a nagy kérdés, ami 2010-ről szól, hogy tudunk-e többet adni. Nem tudunk többet adni. Nem tudunk generálisan többet adni, csak bizonyos területeken tudunk többet adni. Ezért mondtam én, hogy a létbiztonság intézményi szinten is megjelenik, ezért ma azt kell mondanom generálisan, általánosan, hogy az állami felelősségvállalás mértékének évtizedes gyakorlata, évtizedes mértéke megmarad a közoktatási normatívarendszerben, nem ad az állam többet, de nem fog az állam a költségek szerkezetét figyelembe véve generálisan kevesebbet sem adni. Ez persze azt jelenti, hogy az iskolafenntartó önkormányzatok továbbra sem fognak mentesülni ettől a felelősség- és költségmegosztástól.

Nem lesz könnyebb éve a fenntartóknak a 2010. esztendő, de mégis vannak prioritásaink, képviselőtársaim, amiket fontosnak tartottunk. Fontosnak tartottuk például a hátrányos helyzetű és segítségre szoruló gyerekek közoktatási támogatását. Elkezdtük és folytatjuk a tanodaprogramot; nem kell itt említenem, önöknek külön kifejtenem, tudják, hogy különös iskolatípus a legesleginkább rászoruló, a leginkább egyedi pedagógiát igénylő gyerekeknek. Bővítettük az Arany János tehetséggondozó programot, amelyben hátrányos helyzetű és tehetséges gyerekek vannak, ma már nemcsak gimnáziumok, hanem kollégiumok és szakiskolák hálózata kap kiemelt támogatást. Természetesen nem szüntetjük meg az osztályfőnöki és a hátrányos helyzetű, igazából a pedagógusok számára kiemelten nehéz, speciális tudást igénylők pótlékát, tehát nem vesszük el, ne riogassuk őket.

Talán Horn Gábor vagy Révész Máriusz képviselőtársam említette, aki azt mondta, hogy a pedagógus-továbbképzésnél előállhat az a helyzet, hogy megkezdett tanulmányokat kell félbehagyni. Képviselőtársaim, ne tessenek valótlant mondani! A költségvetési törvényben az is benne van, hogy ilyen esetekben a kötelezettségvállaló igazgató nem kerül olyan helyzetbe, hogy nem tud fizetni, mert a 2010. évi költségvetésben erre van forrás. A megkezdett tanulmányok és tanulmányi szerződések kötelezettségére van forrás. Arról már beszéltem, hogy egyébként a pedagógus-továbbképzési rendszerünkbe jelentős, 11 milliárd forintos európai uniós forrást vonunk be. Ez azt jelenti, képviselőtársaim - kifejezetten a Fidesz képviselőcsoportjának és oktatási szakembereinek üzenem -, ennek az egyik komponense azt jelenti, hogy azok a pedagógusok, akik egyetemre járnak, tehát új diplomát vagy szakvizsgát akarnak szerezni, ebben a programban fél állásuk van, tehát fél állásban nem kell munkát végezni, felmentődnek a munkavégzés alól, miközben a teljes bérüket és a továbbképzésük teljes költségét megkapják. Ez nagyon-nagyon fontos üzenet, és persze a klasszikus továbbképzések is megmaradnak.

Végezetül engedjék meg, hogy arról is szóljak, milyen területen látjuk a módosítás szükségességét. Beszéltünk a gyermekélelmezésről. Remélem, nem kell többször mondani: igen, felismertük, nem vállalható, korrigáljuk, a 2010. évi költségvetés tervezetét korrigáljuk. Kérjük, legyenek szívesek velünk együtt nyomni a gombot. Igen, a két tannyelvű pótlék szeptembertől nem lehet nulla, korrigáljuk. Kérem, legyenek társaink, aláíróink, támogatóink, gombnyomóink, hogy ez bekerüljön. Ugyanilyen módon a művészeti alapfokú oktatási intézmények támogatásánál is dolgozunk azon, hogyan lehet ezt módosítani. Hozzáteszem: önök elhallgatták, hogy nemcsak azok az alapfokú művészeti oktatási intézmények kapnak támogatást, amelyek ilyen jogcímen önállóan működnek, hanem például a Waldorf-iskola, amelynek kerettantervében ez a program megjelenik. Tehát bővítettük, és igazságosabbá, szakmailag megalapozottabbá tesszük ezt a területet.

Végezetül engedjék meg, hogy a tartalékképzésről beszéljek. Nagyon csábító ehhez hozzányúlni. Ami nincs megcímkézve a költségvetési tervezet végén, arra mindannyian "rárepülünk", mindannyiunknak van ötlete. De tessék megmondani: ha a bevételi tervezés jelenlegi állapotában beszéltem a gazdasági alapok prognózisáról, annak a bizonytalanságáról, felelőtlenség tartalékot képezni arra az esetre, ha mégis pótolni kell, vagy felelősség? Én azt gondolom, mint egy családban, ha az ember arra gondol, hogy bekövetkezhet egy betegség, egy táppénz, egy munkahely időleges elvesztése, annak, akinek nincs tartaléka, nagyobb bajba kerül, mint akinek van. Önök ezt a tartalékot ismerik, pontosan tudják a számát, és tudják a helyét. Azt szeretném kérni, hogy a közös felelősségünkkel a jövőnk, a következő év és az azt követő esztendők felelősségét közösen vállalva támogassák ennek a tartaléknak a megőrzését és egyben a költségvetést is, mert azt gondolom, a végrehajtásban közösen kell dolgoznunk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)