Felszólalás adatai

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Válság van, és a válságban az egészségügyre, a szociális ellátásra fokozottan szükség van. Ha megnézzük a költségvetés következő évi tervezetét, ez nem köszön vissza ebből. Engedjék meg, hogy a minap megjelent Lege Artis Medicinae-ből, a Vitrai-Sinkó szerzőket is felsorakoztató munkacsoport egy tanulmányából idézzek, a látleletről, ami a magyar társadalmat illeti. A munkaképes korúak halandóságának rangsorában Magyarország a 90. helyet foglalja el az Egészségügyi Világszervezet listáján. Előttünk van Brazília, Jamaica, mögöttünk Szaúd-Arábia, Mikronézia, ők a 91., 92. helyen vannak. Elgondolkodtató, hogy olyan országok előznek meg bennünket halandóságukkal, mint mondjuk, Costa Rica - ez a 35. helyen van -, de a 39. helyen van Kuba, Vietnam pedig a 74. helyen. Ha földrajzi szomszédainkat nézzük, Románia a 76., Szerbia a 65., Horvátország a 45., Szlovénia a 38., Ausztria, Szlovákia a 20. helyek egyikét foglalja el.

Ha a gazdasági fejlettséget nézzük, akkor Szlovákia és Magyarország a 34., 35. helyen van, tehát azt várnánk, hogy nagyjából ugyanazok lesznek az egészségügyi mutatók mindkét térségben, mindkét országban, hiszen történelmi múltunk is hasonló. Nem így van. Gondoljuk végig, és döbbenjünk meg, hogy naponta 17 emberrel több hal meg Magyarországon, mint Szlovákiában. Ez azt jelenti, hogy valamit valamiért valahogyan nem használunk jól, vagy nem látjuk el megfelelően mi, egészségpolitikusok a feladatot. Nem tévedés: naponta 17 emberrel több hal meg Magyarországon.

Az OECD 2008 augusztusában közzétett rangsora 14 különböző egészségmutatót vizsgált, hat egészségmutatóban hazánk az utolsó, ötben az utolsó előtti.

(Nálunk hátrébb Mexikó és Törökország van...)

Czapi/Harrach-Németh-/(Dr. Puskás Tivadar)/pa

(15.20)

Nálunk hátrébb Mexikó és Törökország van. Tehát akkor ez a látlelet.

Nézzük meg az okot! Az előbb említett OECD-tanulmány szerzői elemezték, hogy az egészségi állapot utóbbi évtizedben tapasztalt javulását milyen meghatározó tényezőkre lehet visszavezetni. Megállapították, hogy Magyarország esetében a várható élettartam legalább két évvel, kettő esztendővel nőtt volna, ha az egészségügyi kiadások elérték volna az OECD átlagát. Ma nálunk 1504 dollár, az átlag 2824 dollár. Ha figyelembe vesszük, hogy a GDP miatt egyébként is csökken a bevétel, akkor az átlagos 1000 helyett 1300 dollárral kevesebbet fordítottunk egészségügyre 2006-ban, mint 1998-ban. Az adatok megdöbbentőek.

Ha arra nézünk, hogy az idei költségvetésben egy-két számot kiveszünk: civil szervezetek, rákszervezetek támogatása, beszéltünk arról, hogy a kamarák támogatása - csökkent, a működési költségek csökkennek. Ha megnézzük, a mentés működési költsége 400 millióval nominálisan is csökken. Arról nem is beszélek persze, hogy a beruházási összeg például az Országos Mentőszolgálatnál a jövő esztendőben nulla forint. Nem beszélek külön a vérellátásról, a Vöröskeresztről, amely 150 millió forintnyi támogatást sem kap; azt mondják, hogy 300 millió állami támogatás alatt az várható, hogy működésképtelen lesz. Nem beszélek arról, hogy a művesekezelés támogatása csökken. Kevesebb beteg lesz? Nem lesz kevesebb beteg.

Kérem, a tények alapján levonható az a következtetés, hogy a társadalmi-gazdasági helyzetünkhöz képest az elvárhatónál kevesebbet fordítunk egészségügyre. Ha még azt is hozzávesszük, hogy a magyar lakosság egészsége rendkívül rossz, akkor erősebben is fogalmazhatnánk: nemcsak az elvárhatónál, de az indokoltnál is jóval kevesebbet költünk az egészség ügyére Magyarországon, és a jövő évi költségvetés ehhez hasonló. Kérem, vonják vissza! (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)