Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! ‑ legalábbis az a részországgyűlés, aki most éppen ezt a vitát itt megtiszteli a személyes jelenlétével. Tisztelt Elnök Úr! Csakúgy, mint az elmúlt években, a Kúria 2014. évi tevékenységéről is egy szakmailag átfogó, alapos beszámolót kapott az Országgyűlés. A beszámoló részletes tájékoztatást ad a Kúria tevékenységének minden területéről, bemutatja a Büntető Kollégium, a Polgári Kollégium és a Közigazgatási, Munkaügyi Kollégium szakmai munkáját is.

Az írásos anyagból és elnök úr szóbeli kiegészítéséből is kiderült, hogy a Kúria mögött mozgalmas év áll. Az új polgári törvénykönyv 2014. március 15-i hatálybalépése az egész bírói szervezet számára nyilvánvalóan nagy kihívást jelentett. Nagy és jelentős feladatot végzett el a Kúria, amikor az új Ptk. hatálybalépésével összefüggésben elvégezte az összes korábban hozott polgári és gazdasági jogi tárgyú jogegységi eszközök felülvizsgálatát az 1/2014. számú jogegységi határozattal.

A 2014. év kétségtelenül legnagyobb horderejű döntése a 2/2014. PJE. határozat volt, amely a devizakölcsön-szerződések tisztességességének megítélésében foglalt állást. Álláspontunk szerint a fennálló jogi környezetben egy kifejezetten bátor, előremutató döntést hozott a Kúria. Az, hogy a devizahiteles családok jelentős része becsapottnak érzi ma magát, nem ennek a bírósági döntésnek a következménye, hanem annak, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Fidesz, miután a jelentősebb pénzeszközök mozgósítására képes tehetősebb rétegek számára 180 forintos végtörlesztést biztosított, tudatosan leértékelte a forintot.

A Fidesz 2010-14 között folyamatosan azt hazudta a végtörlesztéssel élni nem képes devizahiteleseknek, hogy idővel számukra is kedvező megoldást fog biztosítani. Mindig arra hivatkoztak, hogy valamelyik bíróság ítéletére várnak: hol az Alkotmánybíróság, hol az Európai Unió Bírósága, hol a Kúria döntése volt még feltétlenül szükséges a kormányzati cselekvéshez.

Azonban világosan látni kell, hogy a forintosításról, egyéb lépésekről a Kúria határozata nélkül is dönthetett volna a fideszes többség a Magyar Országgyűlésben. Azonban nem véletlen, hogy a 2014-es választásig inkább kivártak. A devizahiteleket ugyanis 309 forintos euró-, illetve 256,5 forintos svájci­­frank-árfolyamon forintosították. Csak emlékeztetőül: a 2010-es kormányváltáskor az euró kevéssel haladta meg a 260, a frank a 180 forintos árfolyamot.

Amit fontos hangsúlyozni, hogy mindez nem a Kúria vagy bármely más bíróság, hanem a kormány tudatos, a devizahiteleseket feláldozó politikájának eredménye volt. A Kúria az egyoldalú szerződésmódosítások tisztességtelenségének megállapításával és a törlesztés során alkalmazott eltérő devizavételi és devizaeladási árfolyamok alkalmazásának tisztességtelenné nyilvánításával ebben a kérdésben elment addig, ameddig elmehetett. Az Országgyűlés pedig lényegében nem tett mást, mint ezeket a következményeket foglalta törvénybe, és gondoskodott a Kúria döntésének végrehajtásáról.

Az MSZP kifejezetten üdvözli azt a beszámolóban megjelenő törekvést, miszerint a Kúria közérthetőbb formában próbálja könnyebben elérhetővé tenni joggyakorlatának megismerését a jogkereső polgárok számára. A kúriai döntések online változatának elindítása elismerésre méltó fejleménye a 2014. évnek. Egyetlen szakmai jellegű kifogás vethető fel a beszámolóval összefüggésben: a 2014. év komoly kihívása lehetett és ‑ ahogy itt szóbeli kiegészítésében is csak utalt rá elnök úr ‑ volt a választási ügyek kezelése. Ez azonban meglepően kevés hangsúlyt és meglepően kevés konkrétumot tartalmaz a beszá­molóban.

A múlt év decemberében a Kúria 2013. évi beszámolójának parlamenti vitájában az MSZP nevében hosszan méltattam azt a tiszteletre méltó kiállást, amivel a bíróságok védik függetlenségüket. Kifejtettem, hogy sok mindent elrontott a rendszerváltó nemzedék, de egyetlen területen biztosan nincs ok szégyenkezésre: a függetlenségükre és szakmai felkészültségükre méltán büszke bírák nemcsak a magánjog és közjog évszázados jogelveit és szabályait, de a jogállamiság és az alkotmányosság kultúráját is magukba szívták az elmúlt évtizedekben. Ez a többi közhatalmat gyakorló intézményünkre sajnos kevéssé elmondható. Ezért történhetett meg, hogy 2010 után a kétharmados többséggel visszaélve végrehajtott, a mi megítélésünk szerint lényegében alkotmányos puccs az egész államszervezetet egy szűk hatalmi elit önkényének eszközévé tette. A bíróságok azonban megőrizték értékeiket, és továbbra is betöltik funkciójukat. Továbbra is kiállnak a jogállamiság elve, a jog uralma mellett, mindez az öntudatos, fel­készült bíróknak köszönhető.

Az elmúlt év decemberében kifejtett álláspontunkat tartjuk fenn továbbra is, ennek fényében szeretnék köszönetet mondani az MSZP nevében a bírák előző évi munkájáért; azonban, tisztelt elnök úr, nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy e kifejezetten pozitív összképre éppen a Kúria vonatkozásában rendkívül sötét árnyat vetnek a tegnapi nap eseményei, a tegnapi nap döntése.

Mint ismeretes, a Kúria elutasította a vasárnapi zárva tartásról szóló népszavazási kezdeményezést. Önmagában természetesen nem a Kúria elutasító döntésének ténye, hanem annak nagyon-nagyon furcsa körülményei vetnek fel nagyon komoly aggályokat az előbb a tavalyi beszámolóból is felolvasott idézetemmel kapcsolatban. Először is érdemes tisztázni néhány dolgot.

Elnök úr, ugye, a bírókat senki, még ön sem utasíthatja semmire. Ez így helyes. Maguk a bírák a törvény szövegén és szellemén túl semmilyen más politikai vagy más érdeket nem érvényesíthetnek a döntésük során, ha jól tudom ‑ ez így helyes ‑, és legjobb szakmai tudásuk szerint kell a munkájukat végezniük.

Ha ezeket tisztáztuk, akkor azért mégiscsak érdemes megvizsgálni azt, hogy tegnap mi történt.

(8.40)

Tegnap ugyanis a Kúria nem a beadványokban foglalt kérdésekről döntött, a beadványokban feltett kérdésekre egyszerűen nem válaszolt. Nyilván nem válaszolt, mert ha a feltett kérdésekre válaszolnia kellett volna, akkor nem hozhatta volna azt a döntést, amit tegnap hozott.

Mondok egy példát: ugye, elnök úr, nincs olyan kúriai bíra, aki a Nemzeti Választási Bizottság magasröptű és nagyon igényes döntését megerősítette volna a tekintetben, hogy egy törvényben előírt érkeztetés fogalmán az ajtón való belépést kell Magyar­országon érteni? Ezt a kérdést természetesen a Kúria megkerülte. Helyette egy olyan elvi jelentőségű döntést hozott, amiről viszont azt gondolom, hogy van helye, és fontos, hogy itt önnel is tisztázzunk és kibeszéljünk, hiszen azt az elvi döntést hozta, és az alapján utasította el ezt a konkrét ügyet, hogy Magyar­országon az állampolgárnak nincs joga népszavazási kezdeményezést kezdeményezni meghatalmazott útján. Ez a két alapvető probléma van, elnök úr. Az egyik a konkrét ügyet érintő, a másik pedig egy ennél sokkal fontosabb és alapvetően ide, a parlament elé tartozó kérdés, és az egy elvi kérdés.

A konkrét ügyben legalább azt megvizsgálhatta volna a bíróság, ha már ezzel a kérdéssel hónapokat bíbelődött, hogy maga a törvény ad egy olyan lehetőséget, amit ismételt benyújtásnak hívunk, a törvény értelmében az ismételt benyújtást úgy kell tekinteni, mintha az eredeti időpontban történt volna. Ebben a konkrét ügyben a benyújtó, személy szerint Lukács Zoltán az ismételt benyújtást személyesen végezte el. Ezt a bíróság teljesen figyelmen kívül hagyta, és egyébként megítélésünk szerint, miután jogerős döntésről van szó, elemezni azért már csak lehet; egyszerűen ezzel nem is foglalkozott. Tegyük ezt zárójelbe, nem akarnék úgy viselkedni, mintha itt panaszdélutánt tartanánk, nyilván mindenki fogja tovább csinálni a dolgát, elnök úr, mi is a lehető összes fórumon ezt a döntést meg fogjuk támadni, nemzetközi és hazai fórumon is.

Sokkal érdekesebb az, elnök úr, hogy a bíróság egy konkrét ügyben elvi érvényű döntést hozott, olyat ráadásul, ami szembemegy a népszavazás intézményének elmúlt 24 éves gyakorlatával. Ha valaki nekem be tudja bizonyítani, nem tudom, de csak feltételezem, hogy például a szociális népszavazás kérdéseit Orbán Viktor és Semjén Zsolt kettesben battyogva be a Nemzeti Választási Bizottságba személyesen adták le, nem tudom, elképzelhető, bár az esélyét kicsit alacsonyra taksálom, akkor elnézést. De az elmúlt időszakban ilyen joggyakorlat, amit önök most kimondtak, nem volt, ennek az ellenkezője volt. Nekünk például az egyetlen hitelesített kérdésünket a Nemzeti Választási Bizottság is úgy hagyta jóvá, hogy azt meghatalmazott útján adtuk le. Az igazi nagy kérdés, elnök úr, tudja, az, hogy egy ilyen elvi döntést úgy meghozni, hogy maga a népszavazási eljárás úgy néz ki, hogy a döntésük utáni következő másodpercben közel nyolcmillió állampolgárnak kellett volna felkészülnie arra, hogy az elvi döntésükkel megváltoztatják az eddigi teljes eljárást, ez nem tudom, hol találkozik a jogállamisággal, a kiszámíthatósággal és az egyéb olyan alapelvekkel, amiket, azt gondolom, hogy mindenféleképpen illene tekintetbe venni.

És azért mondom ezt önnek, elnök úr, mert ön nekem öt hónapja, május 27-én személyesen nekem írt levelében írta azt, hogy ebben a kérdésben jogegységi döntést kezdeményezett. Tehát öt hónapja nem sikerült a Kúriának egy jogegységi döntést hoznia, és valamilyen szinten véget vetni annak a teljesen méltatlan és átlátszó, kifejezetten pártpolitikai érdekeket kiszolgáló cinikus játszmának, amit itt népszavazás címén az állami szervek eljátszanak a néppel egyébként, nem egy párttal, tévedés ne essék, hanem a magyar emberekkel. Ezt a jogegységi határozatot öt hónap alatt nem sikerült meghozni, most pedig egy konkrét ügyben egy olyan döntést hoztak, ami elvi éllel borítja fel az eddigi teljes eljárást, és még egyszer mondom: teljesen kiszámíthatatlanná teszi ezt a jogintézményt, hiszen egy másodperc alatt viszonylag nehéz felkészülni arra, hogy valaki meghatalmazott útján vagy személyesen adhatja be.

Még egy gyors mondás, ami miatt egyébként megtámadásra érdemes akár nemzetközi fórumon is ez a döntés. Elnök úr, ezzel a döntéssel a magyar állampolgárok döntő többségét kizárták a népszavazási kezdeményezés lehetőségéből. Ugye, az már csak egy ‑ szerintem ‑ jogi és tartalmi nonszensz, hogy a Kúria szerint a házasságkötés, a házassági vagyonjogi szerződés megkötése és az apasági elismerő nyilatkozat mellett ‑ ez a három olyan jogintézmény van, amit mindenképpen személyesen kell megtenni ‑ a negyedik most akkor a népszavazási kezdeményezés lesz polgári jogi tekintetben. De itt a legnagyobb probléma az, hogy ezzel a sorban állós rendszerrel a Kúria jelenlegi döntése, amit kimondott, fizikai képtelenség. Fizikai képtelenség, hogy a vidékről, az ország túlsó részéről vagy akár Budapestről például egy fogyatékos ember életében eljusson a Nemzeti Választási Irodába, és érvényes kérdést tudjon leadni a jelenlegi rendszerben.

Úgyhogy azt gondolom, hogy ennek a döntésnek nagyon sok olyan része van, amire várnánk valamilyen szintű választ. Arról nem beszélve, hogy valakinek hogy lehet olyan szerencséje, hogy kizárólag a Kúria által ismert 10 órai időpont előtt hirtelen megjelenik, öt perccel később pedig eltűnik. Mindeközben az ott tisztességesen, a jogait gyakorló, reggel óra sorban álló embereket hirtelen megelőzve, pont abban az időpontban meg tud jelenni az az ember, aki utána cinikusan azt mondja a magyar sajtónak, hogy hát, hívhatjuk szerencsének is, ami történt. Az egy jó kérdés lenne, elnök úr, hogy a szerencsén kívül még akkor minek lehet hívni ezt, amikor egyébként a Kúria az elmúlt egy évben, amióta különösebben figyeljük a döntéseit, délután 2 előtt egyetlenegyszer sem hozta nyilvánosságra a döntését. Tehát azt állítani, hogy valaki erre számított, és reggel úgy kelt fel például Tordason, az ő kis vállalkozása kertjében, hogy elindul, és 10 órakor leadja a kérdését, ugye, azt mindenki érti, hogy nonszensz.

Azért baj ez, elnök úr, mert alapvetően megrengeti azt a bizalmat, nemcsak bennünk, hanem az egész országban, amit az önök munkatársai hosszú évtizedeken keresztül tisztességes, felkészült, szorgalmas és ha kell, sokszor bármelyik hatalommal szemben is a törvények betűjének és szellemének érvényesítésével végeztek. És ez beláthatatlan kár, elnök úr, ezért azt szeretném végezetül az MSZP nevében mondani, hogy szemben az eddigi évek automatikus és jó szívvel való támogatásával, amíg ezekre a kérdésekre öntől vagy valaki mástól nem kapunk választ ebben az évben, korántsem magától értetődő, hogy a beszámolójukat el fogjuk fogadni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)